Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-02-12 / 7. szám

Kaput nyit a Várszínház A NAPOKBAN ÖTVENNÉGY ÉVI SZÜNET UTÁN ISMÉT KAPUT NYIT újjá lett kin­csünk: a budavári Várszínház, az első magyar kőből épült színház. Nem annak épült egykor. Kar­melita kolostor temploma volt s a magyar szó templomává lett. II. József szétküldte a karmelitá­kat a falvak plébániáira: istá- polnák a népet testileg-lel'kileg. A templomot pedig a „varázsló” Kempelen Farkas 1787-ben szín­házzá építette át. 1791-ben Simái Kristóf: Igazházi-ját láthatta a korabeli közönség, de csak egyet­len estén. Később németül ment jócskán az előadás, de Dérynével, aki Kassáról jött át, ismét ma­gyar szó töltötte meg a falakat. Játszott itt Jászai Mari, Egressy Gábor, Újházi Ede is, s egy al­kalommal Beethoven maga is ve­zényelt. Történelme során kétszer verte miatta az asztalt a budai ma­gisztrátus. Először azért, hogy le­gyen végre magyar színház, má­sodszor azért, hogy — miután van — miért ném járnak bele a pestiek. A régi színház 1924-ig műkö­dött. Életveszélyesen rozzant volt, hát bezárták. Célját vesztetten vesztegelt fél évszázadon át. Az ostrom csak esztelenül beleper­zselt. Egyik legtöbbet szenvedett épülettömbünk, a budai vár re­konstrukciós munkája 1971-ben érte el a Várszínház üszkösen meredező falait. zenés Áhítat * lesz február 12-én, vasárnap délután 6 órakor a fasori templomban (Vli., Gorkij fasor 17.) Műsor: Bach: Esz-dúr preludium és fúga Hassler: Ünnepre jöttünk Bach: Jézus életemnek — korái Schütz: Zárókorus a Máté passióból Mendelssohn: d-moll szonáta Igehirdetés Kodály—W eöres: Öregek Kodály: Es’ti dal 114. Genfi zsoltár Liszt: Weinen, klagen variációk Orgonái: Feskó György Közreműködik a Homérosz énekkar Peskó György vezetésével Igét hirdet: SZIRMAI ZOLTÁN AZ I. KÉR. HAZAFIAS NÉP­FRONT előzékeny meghívása folytán a kerület lelkészeinek közössége szinte az elsők között tekinthette meg a már-már kész új belsőt. A baráti találkozót ré­szünkről D. dr. Ottlyk Ernő püs­pök és dr. koren Emil esperes köszönte meg. Ámulhattunk a művészi törekvésen: megőrizni falaiban, stílusában az eredetit, de mégis oly modernül, amilyen — nem túlzás és nem frázis — Magyarországon nincs még egy. Méltóságteljes és mégis ékszer­szép formák, falak, nézőtér, s az adottságokhoz stílusbontás nélkül illeszkedő, legmagasabb teljesít­ményű technikai berendezés, vi­lágítás, hang, légkondicionálás, díszletmozgatás. Olykor olyan be­rendezéssel, amilyen Magyaror­szágon még nem is gyártottak. Az egyik legösszetettebb szerke­zet, a színfalmozgatás apparátu­sát pl. — szakvállalat híján — olyan vállalat készítette el, amelynek profiljában a cserép- kályha-készítés van. (Épületgépé­szeti és cserépkáiyha Vállalat.) Sohase csináltak ilyet. Magyar leleményességgel vállalták. Győz­tek. Egykor 200 ülőhelye volt és 1000 állóhelye. Ma 254—320 a kapacitása. 105 millió forintba került a rekonstrukciója. Ebben csak a világítóberendezés 10 és fél millió. Súlya és fénye mai kultúránk­ban, bizonnyal ennek megfelelő lesz. KAPUT NYIT A VÁRSZÍN­HÁZ. Hernádi Gyula: Bajcsy Zsilinszky Endre című darabján val kezd. De mi most nem a té­máját, hanem a kincsét keressük. A magyar szó szépségével kezd! Ki tudja, talán még egyszer Si­mái Igazháziját is láthatjuk. Koren Emil EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarorszagi Evangélikus Egynáz Sajtoosztalyának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség es kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszán : 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 160,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 78.4443 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Istentiszteleti rend Budapesten, 1978. február 12-én Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsaié Ko­vácsházi Zeirna, de. 11. (úrv.) Harma­ti Béla, du. 5. Harmati Béla, du. 6. Szeretetvendégség: Hafencher Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Muntag Andorné, du. 6. Egyházzenei áhítat. — Igét hir­det: Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bo­ros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frange- pán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kis- pest-Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalo- ta-MAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota-Kistemplom de. 10. Bod­rog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. (úrv.) Baráth Pál. Sashalom de. 9. Baráth Pál. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa Pál. Rákosliget de. 10. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kása Pál. Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. 10. (finn) Koren Emil, de. fél 11. (német) Zsigmondy Árpád, de. 11. (úrv.) Ottlyk Ernő, du. 6. Böjti est. Toroekó tér de. fél 9. Ottlyk Ernő. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Gö­rög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Csengődy László. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László. Modori u. 6. de. 10. Lehel László. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre. de. 11. (úrv.) Bencze Imre. du. 6. Ruttkay Miklian Géza. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor. Nagytétény de. féj 9. (úrv.) Rőzse Ist­ván. Kelenvölgv de. 9. Budafok de. 11. Rőzse István. Budaörs du. fél 3. Tö­rökbálint du. fél 5 Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. A LUTHERÁNIA ÉNEK ÉS ZENEKARA február 19-én, vasárnap délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban EGYHÁZZENEI Áhítatot tart. Sorrend: Bakfark B.: Két fantázia Brassai B.: Öt versus J. Chr. Bach: „Ich lasse dich nicht” motetta két kórusra ^ Pachelbel: Ciaconna Igehirdetés J. S. Bach: h-moll prelúdium és fúga „Christ lag in Todesbanden” 4. sz. kantáta Orgonái: Trajtler Gábor Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: HARMATI BÉLA Azért jelent meg az Isten Fia, hogy lerombolja az ördög mun­káit (Jn 3, 8). VASÄRNAP. — „Harcolnak el­lened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek és megmentelek!” „Mivel megtartottad az állhata­tosságról szóló igémet, én is meg- tartlak téged a kísértés órájában” (Jer 1, 19 — Jel 3, 10 — Mt 4, 1—11 — Zsolt 142, 2—8). Jeremiás prófétának nem a hitetlenekkel volt baja, hanem a kegyesekkel. Isten ügyét nem i kifelé, hanem befelé nehéz sokszor megharcol­ni. Köszönjük meg Istennek azo­kat, akik az elmúlt időkben belső egyházi megnemértések és gán- csoskodások között is állhatato­san helytálltak egyházunk jövő­jéért és szolgálatáért. „Az ügy, melyért harcra kelénk, A te ügyed, nem a miénk; Azért Ur.am, légy gyámolunk. Mi benned bíz­va harcolunk” (255. ének 7. vers). HÉTFŐ. — „Az Úrnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emle­getem.” „Mert ha valaki azt gon­dolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát” (Zsolt 71, 16 — Gál 6, 3 — Zak 4, 1^-10 — Jn 8, 21—30). Isten nemcsak kicsiségünkre,, végességünkre ta- nítgat a múló évekkel, hanem jó­sága és kegyelme nagy tetteinek drága megtapasztalására is. Emle­getjük-e ezeket? Hirdetjük-e öt mosollyal, megelégedettséggel, boldog szolgálattal? „Életemben azért Öt imádom, Magasztalom, És nagy műveit vallom. Mondom lelkemnek: Magasztaló ének Zengjen Istennek” (778. ének 4. vers). KEDD. — „És látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását.” „Mert a népek eljönnek mind és leborulnak előtte” (Zsolt 98, 3 — Jel 15, 4 — Jak 1. 13—18 — Jn 8, 31—36). Isten szeretete „elég nagy a világhoz és annak bajai­hoz”. Csak a szívünk kicsi és szűk hozzá. Nem kellene jobban rányílnia erre a szeretetre, és vele együtt a világra? Az embe­rekre és gon'djaikra? „Ó, jöjj, megváltó Jézusom, A szívem né­ked megnyitom. Tevéled tér be gazdagon Az élet és az irgalom. Szentlelked által járj velünk, Míg hozzád mennybe érkezünk, S ott mondunk majd neked Dicsérő éneket” (720 ének 5. vers). SZERDA. — „Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos és szamáron ül.” „Pilátus így szólt a zsidókhoz: Itt van a ti királyotok! Azok pedig felkiál­tottak: Végezz vele, végezz vele, feszítsd meg!” (Zak 9, 9 — Jn 19, 14—15 — 2 Móz 24, 12—18 — Jn 8, 37—45). Jézus ma is úgy uralkodik, hogy szolgál. Nem könnyű ezt nekünk sem megérte­ni. Furcsa királyi trónusáról: ke­resztjéről ma is erő árad elfo­gadni és továbbítani ezt a szol­gálatot. Állítsd szívembe trónu­sod és tégy késszé, Jézusom, a jóra, a szépre, szolgálni minden­hol, mindig, mindenkiért! „Ó, bol­dog ország, boldog nép, E nagy király hol trónra lép. És boldog hajlék, boldog szív. Mely őlelőtte már kinyílt. Az éjből hajnal tá­rnád ott, S az élet fénye úgy ra- gvog. És száll az énekszó Feléd, vigasztaló” (720. ének 3. vers). CSÜTÖRTÖK. — „Ti azt mond­játok: Nem következetes az Űr.” „Jézus igy válaszolt Péternek: Amit én teszek, te azt most nem érted, de később megérted” (Ez 18, 25 — Jn 13, 7 — Jób 1, 6—22 — Jn 8, 46—59). Isten szíve sze­rint nem .büntetni akar, hanem megkegyelmezni. Ezért rontja le a gonosz hatalmát, ezért állít harcba a bűnnel, ezért erősít a jóra és teremt újjá élő remény­ségre. Irgalmas „következetessé­ge” Jézus bűntörlő áldozati halá­lában lett teljessé. Ezt elfogadni, belőle naponta megújulni annyit jelent, mint megérteni Isten ve­lünk való szándékát. „Fogadj ma­gadhoz Jézusom, Moss meg szent véreddel: Meghaltál értem. Krisz­tusom, Bűneimet vedd el! (431. ének 4. vers). PÉNTEK. — „Legyen bátor az ország egész népe, így szól az Úr, és dolgozzatok, mert én veletek vagyok!” „Ha valaki nekem szol­gál, azt megbecsüli az Atya” (Hág 2, 4 — Jn 12, 26 — Mt 16, 21—27 — Jn 9, 1—12). Néha kopott, ren­detlen, ízléstelen templomok „pré­dikálnak” a gyülekezet tagjainak közönyéről, önző befeléfordultsá- gáról. Pedig törődni a templom­mal: gyönyörű szép szolgálat. Mégis Jézusnak szolgálni ennél többet jelent; jelenti követni őt, neki engedelmeskedni, akaratát saját akaratunkká fogadni, vele együtt meghalni a bűnnek és élni új életben. „Azért szerelmes Jé­zusunk, Templomodban légy templomunk; Szenteld templo­moddá lelkünk. Lakozzál örökké bennünk!” (484. ének 4. vers). SZOMBAT. — „Gyújtsd össze a népet, hogy meghallgassa igéi­met és tanuljanak meg félni en­gem . . . sőt tanítsák meg erre a fiaikat is.” „Ezért tehát még job­ban kell figyelnünk a hallottak­ra, hogy valamiképpen el ne sod­ródjunk” (5 Móz 4, 10 — Zsid 2, 1 — Mt 12, 38—42 — Jn 9, 13—23). Gondjaink, munkáink örömeink és keserűségeink sokszor elsodor­nak Istentől, De Ö nem akar el­veszíteni: igéje köré gyűjt, test­véreket ad mellénk és mindjárt másokat _ is ránkbíz. Meddő so- pánkodás helyett nem jobb lenne a szolgálat sodrába állni, gyer­mekeinket is kézen fogni? „Le­gyen békesség a mi időnkben, Maradhassunk meg ismeretedben. Még . magzatink is a te igédben Nevelkedjenek az igaz hitben” (264. ének 7. vers). Dubovay Géza UTITÁRSAK A TÉLI HAJNALON olyan erőtlenül törnek át a Déli pályaudvar fényei, mint kihunyni készülő csillagocskák. A pécsi gyors már bent áll. Komoran és sötéten, kivilágítatlanul. Majd csak akkor gyúl- nak lámpák a fülkékben, ha jön a ka­lauz és indulásra előkészíti a kocsikat. Helyjegy kötelező. A sötétben mindenki kémlelve, botorkálva fürkészi az ülés­számokat. Végre felvillan a reszkető kékes fény a fülkében, ahol hatan ülünk, öt férfi, egy nő. Negyed óra van az indulásig. Egy férfi újságolvasásba kezd, Dombó­várig le sem teszi, addig feltehetően már az apróhirdetéseket is betéve tudja. Én nyugtalanul csak a nagybetűs szalagcí­meket futom át, de azt mind a négy na­pilapban. Ezzel kész is vagyok húsz perc alatt. Nincs türelmem világeseményekbe bonyolódni, amikor egy új közösséggel kerülök kapcsolatba, össze leszünk zár­va négy és fél óra hosszat. Teménytelen idő. Mennyi kitárulkozási lehetőség. Vá­rok. A vonat Kelenföld felé tart, a haj­nali derengés nehezen vonja fel szürke fátyol} üggönyét. AZ EGYIK ÜTITÁRS ELALSZIK. A sarokban ül, időnként megránduló fejjel, megbicsakló szendergéssel űzi az időt. Talán késön feküdt le, talán szokatlan számára a hajnali utazás, talán a vonat monotón kattogása ringatta el. A töb­biek néznek, a nő a száját rúzsozza. Jön a büfés, kinyitja az ajtót, kevés lelkesedéssel kínálja a kávét, szendvi­cset, narancsot. Valószínűleg jó emberis­merő, tudja, ettől a társaságtól nem so­kat remélhet. Szó sem hangzik el, min­denki csak a fejével int, hogy nem kér semmit. Se kávét, se frissítőt, se szend­vicset, semmit. A büfés egykedvűen be­csukja az ajtót és tolja tovább megra­kott kocsiját. A nő befejezte a rúzsozást, s ezzel be­zárult előtte minden további cselekvési lehetőség. Az ablakon kinézni nem ér­demes, mivel a tompa szürkületben még csak kontúrokat látni. Izzasztó kezd len­ni a hőség, ki kellene nyitni az ajtót, vagy résnyire az ablakot. De ehhez meg kellene kérdezni a többiektől, hogy meg­engedik-e. Senki nem kérdez azonban semmit. Inkább törlik a homlokukat és enyhén fulladoznak. A HAT EMBER NÉZ MAGA ELÉ. Meredten és kifejezéstelenül, nehogy el­kapják egymás tekintetét. Hogy lehet így bámulni? Vajon van-e valami gon­dolat az ilyen semmibe nézések mögött? Aki így néz, lát-e valamit? Szétterítem az újságjaimat, hátha valaki elkéri. Leg­alább annyit mondana valaki, szabad megnéznem a Magyar Hírlapot? De sen­ki. Csak néznek. Csinos kalauznő toppan a fülkébe. Mindenki szorgalmasan előveszi a je­gyét, kattan a lyukasztó, a kalauznő kedvesen biccent. Ezzel ez az aktus is befejeződött. Most már ki lehet nézni az ablakon. Sárbogárd következik, világos­ság van odakünn ... A hat ember nagyjából egy korosztály­hoz tartozik. Éveik száma negyven és negyvenöt között lehet. Van tehát már tapasztalatuk, véleményük, mondanivaló­juk az életről. Nyilván volt már siker­élményben és csalódásban egyaránt ré­szük. Csak éppen beléjük szorult min­den. Kínosan feszengve viselkednek a közeledési szándék legapróbb jele nél­kül. Ha hat húszéves fiatal ülne a fül­kében, már töviröl-hegyire ismernék egymás életét, egymás céljait és gond­jait, egymás örömeit és elképzeléseit. De ez a hat ember szánalmasan meg­merevedett. DOMBÓVÁR. Lekapcsolják a kaposvá­ri kocsikat, s a tolatás óhatatlanul együtt jár a zötykölödéssel. Megint egy alkalom lenne, hogy ezzel kapcsolatban valaki mondjon valamit. Vagy elégedet­ten azt jegyezné meg egyikünk: — Végre, itt vagyunk! S a másik mosolyogna: — Innen már csak kevéssel több mint egy óra Pécs ... De senki. Dombóvár után végtelen ka­nyargás következik. A vonat egyre sű­rűbben megáll. Füllesztö a meUg. A nő tapintatosan kimegy a folyosóra cigaret­tázni, pedig a fülkében nem tilos a dohányzás. A férfiak követik a példáját. Szó nélkül jönnek, mennek, nyitják, csukják az ajtót. Aztán leülnek és me­gint maguk elé merednek. Miként lehet­ne feloldani ezt a nyomasztó csendet, ér­deklődést kelteni egymás iránt? Ha va­laki rosszul lenne közülünk, ki tenne va­lamit, ki segítene, melyikünk keresne or­vost a vonaton vagy szólna a kalauz­nak, vagy alkalmazna mesterséges lég­zést? Szerencsére senki nem lesz rosz- szul. Ha csak a benső szorongás nem a rosszullét egy formája. Azt hiszem, azonban nekem sincs jogom bírálni a többieket. Én sem provokáltam beszél­getést, én sem erőltettem az emberi kap­csolatok kialakulását. Hihetetlenül ki­hűlt négy és fél óra alatt a fülledt, me­leg fülke. MEGÉRKEZIK A VONAT. Pécs. A klasszikus mediterrán város szikrázó té­li napsütésben fogad. A hat ember bú­csú nélkül fogja poggyászát, leszáll, s eltűnik a nyüzsgő forgatagban ... Ágh Tihamér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom