Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-12-10 / 50. szám

Lelki kérdésekről beszélgetünk „Egyek.*’legyünk? Persze, hogy ez kellene! Hogy egyek legyünk! Ezért imádkozott az Űr Jézus: „Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved ál­tal, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!” (Jn 17. 11.) — Valóban botrány az, hogy egy Isten és sok vallás! Talán, ha papok nem lennének, akik dogmákat találnak ki, és fél­tékenyen őrzik a vallás hatá­rait — könnyebben lehetne egységre jutni! — Én is úgy gondolom, hogy csak a bűn miatt van ez a sokféle vallás és darabokra . esés! Hogyan engedhet meg magának ilyet a keresztyén- ség? Ez a két hozzászólás eléggé ki­fejezésre juttatja első gondola­tunkat, amikor a darabokra hul­lott keresztyénségre esik tekin­tetünk. Kell, hogy fájjon ez mindnyájunknak. Abban is van igazság, hogy a „dogma-imádás” elidegeníti az egyházakat. Az is áll, hogy egy-egy egyházi ve­zetőben túl erős indulat, szenve­dély — mondhatjuk: bigottság — volt található a történelem fo­lyamán. Valóban a bűn az első, amit meg kell alázatosan valla­nunk az értünk imádkozó Jézus Krisztusra gondolva. Van azon­ban más is! legyenek eggyé. Közös Atyánk van, s mi gyermekei vagyunk, testvérekként szeressük hát egy­mást! — Ne legyen bennünk te­hát az a törekvés, hogy az „egy akol és egy pásztor” megvalósuljon a földön? Vigyázzunk az idézetre! Jn 10, 16-ban ez áll: „egy nyáj és egy pásztor”. Tehát nem egy keret­ről (akól), egy felekezetről vám szó, hanem egy dinamikus kép­ről, egy mozgásban levő csapat ­Az énekeskönyv-szerkesztők ról szólt az Űr, akinek közös a Pásztoruk/ ugyanaz a Gazdájuk. Nehogy valaki azt gondolja, hogy ha a keresztyénség látványosan, akólszerűen egyesülne, hogy et­től mindenki megtérne! A hit nem így keletkezik. Amikor a keresztyén egyhá­zakra gondolok, az énekkar ké­pe jelenik meg előttem. Az ének­karban vannak szólamok, s mind­egyik szólamnak megvan a szol­gálata, ha nem énekelnek hami­san. A több szólam együtthamg- zása milyen nagyszerű! Sőt, még a keresztyénségen kívüli vallá­sok szólamait is belehallom az új emberiség énekkarába. Isten ugyanis jeladással volt minden nép felé. Bizony, a hindu, iszlám, buddhista szólamok is Istent di­csőítik. Amikor a szolgálatban az egymásért, világért való fele­lősségben összetalálkozunk! A mi világunkban halljuk meg ennek a csodálatos énekkarnak Istent dicsőítő himnuszát,' mely arról szól, hogy szeressük egymást! Nem Luther, nem Kálvin, nem a papa, nem a dogma köt össze bennünket, hanem az élő Kriszy tus! És ,ez olyan jó! Görög Tibor űhelyéből Egy angol vers hét született vakról szói. Szegények azt a íel- . adatot kapták, mondják el az ' eiejük állított elefántról — ke­zük tapintása után —, hogy mi­lyennek gondolják azt. Az, aki a hatalmas lábakat tapintotta, ezt mondotta: „Az elefánt rövid, de vastag oszlop.” A másik az ol­dalán szaladt végig kezével és jelentette: „Az elefánt egy ha­talmas fa-1.” Az ormányát tapin­tó világtalannak az volt a meg­győződése, hogy az elefánt olyan mint egy kigyp. , Ha égy arány­lag egyszerű természeti jelenség­ről annyi vélemény hangozhat el azok részéről, akik nem látnak — a láthatatlan, felmérhetetlen Istenről csoda-e, hogy olyan el­térőek a gondolatok. Ha valaki más szögből nézi Istent, másként beszél Róla, mint egy másik szemlélő. Van, aki Istent kegyet­lennek látja, mert elvette vala­kijét. Egy másik rideg, ítélőnek vallja, mivel az ószövetség hatott jobban rá. Van, akire a misz­ticizmus hat. Mi, evangélikus ke­resztyének a kegyelmet Látjuk a középpontban. Ezt a sokféle lá­tást én nem bűnnek nevezném most, hanem mindez folyik te- remtettségünkből: kicsi porszem az ember Isten nagyságához ké­pest. Az egészet, a teljeset itt a földön nem láthatjuk Istenből, mert ilyen a felfogó képessé­günk, az agyunk. KARÁCSONYI ENEK 35 5 í uüűna'óro- rné- ben. Nagycsocía toir­J— ient éjsxaWszyidté - ben. Xm a, "titkok 'tűt- ka: I fű J=3 ——---------------------hí-------------­kr hzius5z.o!e-látt: üstén jőn.müdUi&d^er- tv\ek. Megjelent az Űr. Igéje világol. Minden embert hív szerte, közel s távol. Szegények királya, vezesd népedet, Hogy megleljen tégedet. . Szegény pásztornép és a gazdag bölcsek Jönnek nagy vígan hozzád ifjak, vének. Mind látni akarják kedves arcodat, Áldani irgalmadat. Atya és Fiú, vezérlő Szentlélek, Dicső Háromság, magasztaljon ének. Te csodák csodája, örök szeretet, Ég és föld dicsérjenek! Cantate Domino (1974) 64. sz. Francia ének Claude Rozier 1956, fordította Dóka Zoltán — Ebből az következik, hogy Isten így akarta? Hiszen, ha teremtettségünkből folyik az emberi értelem korlátok közé szoritottsága, akkor ennek Is­ten is oka. Nincs ez akkor el­lentétben Jézus imádságával? Ebben a sorozatban egyszer már kimondtuk: nem szabad könnyedén dobálóznunk azzal, hogy mi Isten akarata, mi nem. Az ige szerint: az Ö gondolatai magasabbak a felettünk szálló felhőknél. Egyszerűen meg kell hajolnunk a tény előtt: nem gyűlölhetjük egymást, nem ver­hetjük egymást agyon, mivel másként látjuk Istent. Amikor a házastársakról azt mondjuk, hogy „egyek” — akkor nem azt gon­doljuk, hogy elvesztették egyé­niségüket, hiszen továbbra is más a temperamentumuk, a hivatá­suk például —,-de a szeretetben „egyek”. És ez azt jelenti, hogy megbocsátanak egymásnak, elfo­gadják egymást úgy, ahogy van­nak. Nem baj az, ha „szintkü­lönbség van közöttük, csak „sziv”-különbség ne legyen. Ügy gondolom, így kell néz­niük az egyházaknak is egymás­ra: nem baj a sok szín — em­beri gyarlóságunk miatt van ez —, de egymást elfogadhatjuk úgy, mint a szivárvány színei sem torzsalkodnak egymással, ha­nem a jézusi „prizmán” keresz­tül. a szeretet által eggyé lesz­nek. Jézus imádságában ott van az, hogy az „Atya neve által’’ — Advent 2. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Rm, 15, 4—13; az igehirdetés alapigéje: Lk 17, 20—24 (25—30). — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. De­cember 17-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rá­dió. Igét hirdet DR. KÁLDY ZOLTÁN püspök. — SALGÓTARJÁN. November 12-én sajtónapot tartott a gyü­lekezetben Kalácska Béla ősagár­di lelkész, egyházmegyei sajtó­előadó. Igehirdetéssel szolgált és beszámolt egyházunk sajtómun­kájáról. A kiadványok ismerte­tése után többen rendeltek egy­házunk sajtókiadványaiból. — PILIS—NYÁREGYHÁZA. — November 19-én teológusnap volt a gyülekezetben. Az anyagyüle­kezetben a délelőtti istentisztele­ten és a délutáni imaórán dr. Selmeczi János, a Teológus Ott­hon igazgatója, a délutáni isten­tiszteleten Seben István IV. évf. hallgató szolgált igehirdetéssel. A gyermekórát Pecznyik lloná III. , évf. és Gede Erika II. évf. hallgató tartotta. Nyáregyházán és Máriatelepen Amriskó Mária IV. évf., Hanvay Mária, Pintér Márta és Pintér Mihály I. évf. hallgatók szolgáltak igehirdetés­sel és beszámolókkal. A teológus ifjúság találkozott a gyülekezet ifjúságával is és a halál és az örök élet kérdéseiről beszélgettek. A gyülekezeti esten „A nagy el­számolás” összefoglaló címen az említett hallgatókon kívül még Farkas Róbert, Fényes Zsuzsan­na és Schreiner Tamás I. évf. hallgatók szolgáltak. A két gyü­lekezet a teológusnap alkalmá­ból 9000 Ft offertóriummal tá­mogatta lelkészképzésünket. A LUTHERANIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA december 17-én, vasárnap délután 6 órakor istentisz­telet keretében a Deák téri templomban előadja BACH KARÁCSONYI ORATÓRIUMÁT Közreműködnek: Kovács Erzsébet, Schultz Katalin, Fülöp Attila, Ber- czelly István, Trajtler Gá- % bor. Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: • DR. HAFENSCHER KAROLY VASÁRNAP IGÉJE „Isten országa már közöttetek van!” Lk 17,20—24 Nehéz kérdést tettek föl a farizeusok Jézusnak, amikor megkér­dezték, „mikor jön el az Isten országa”. Emögött a kérdés mögött ott húzódik az egész Ószövetség, az atyák hagyományai Izrael vallásá­nak különlegessége, hogy a mennyet és földet teremtő Istennel tud­ta magát szövetségben, „az ígéret földje” birtokosaként. Másrészt pe­dig a prófétai ígéretek jövendölései keltette várakozás magyarázza ezt a kérdést, mert Jézus kortársai Isten országát a Messiás eljöve­teléhez kapcsolták, aki győzelemre vezeti Izraelt az idegen hódítók és elnyomók ellen, aki a béke és jólét országát teremti meg népe számára. A farizeusok kérdése a mögöttes szándékok és várakozások nyel­vén körülbelül azt jelentette: Mondd meg nekünk, te Jézus, mikor lesz vége a rómaiak uralmának fölöttünk? Mondd meg azt is, hogy te vagy-e a megígért Messiás? Az egyháztörténetben azóta is sokszor fölvetődött a kérdés, mikor jön el Isten országa és ez a várakozás kapcsolódott az utolsó ítélet vámsához, az „evilági" megszűnéséhez, a világ végnek számítgatá- sához. Jézus korának számítgató farizeusai és minden más egyháztörté­neti korszak „jelekből ítélő” rajongói ellenében világosan kimondta: „Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember azt előre kiszá­míthatná!” Nincs a tanítványok hatalmában, hogy bosszúként ellen­ségeik fejére zúdítsák az ítélet tüzét. Jézus a villám képét használ­ja amelyik egyszerre látszik mindenfelé az ég aljától az ég aljáig, ha egyszer eljön az utolsó idő, akkor mindenki meglátja majd. Ad­dig viszont nem a számítgatás a feladatunk! „AZ ISTEN ORSZÁG A MÁR KÖZÖTTETEK VAN!” — ezzel a magára mutató megállapítással Jézus nem akarja gyengíteni a Mi­atyánkban tanított kérést: „Jöjjön el a Te országod!”, — hanem az Isten országának titkára mutat rá. Jézus az ószövetségi próféták jövendölése értelmében megjelent Messiás, népének és az egész emberiségnek Megváltója, Isten kül­dötte volt, de nem vállalta Izrael korabeli várakozását. Nem ítéletre, büntetésre, népének a gyűlölt rómaiak igájából való felszabadítására jött, hanem Isten szeretetét és békességét hirdette. Aki tanítványá­nak szegődött, aki elindult követésére, annak életében megvalósult már ,valami Isten országából. Népe mindenek felett győzedelmes Urat várt, ő pedig mindenki Szolgája akart lenni. Lehajolt a bűnö­sökhöz, a szegényekhez és kivetettekhez. Isten új életreinditó szere­tetét hirdette meg. O, a Bíró, mielőtt Ítélne, eljött meghalni az em­berekért. „AZ ISTEN ORSZÁGA MÁR KÖZÖTTETEK VAN!” — ez a jézu­si kijelentés örömhír, evangélium a számunkra. Ahogyan Jézus meg­bocsátott nekünk, mi is megbocsáthatunk, egymásnak, élhetünk sze- retetéből. Isten országa nemcsak valamilyen „szellemi-lelki" valóság lehet a számunkra, amelyiknek semmi kőza.^ai/gyakorlati-hétköznapi élethez. • Urunkat követve, tanítványainak és a gyülekezetnek, az egyháznak életében láthatóvá kell válnia Jézus békességének és örö­mének. Rajtunk, bennünk, általunk akar Jézus olyan neki engedel­meskedő népet formálni, amilyenről a mai vasárnap oltári igéjében Pál apostol ír a római gyülekezetnek: „... kölcsönös egyetértés le­gyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Aty­ját!" Az Újszövetség korának pogány vallásai ismerték az imádságnak és vallásosságnak azt a formáját, amit latinul így fejeztek ki: fati­gare deos, azaz „elfárasztani az isteneket”. Imádságok sorával, áldo­zatok tömegével „elfárasztani” a pogány isteneket, remélve, hogy azok végre megteszik az ember kérését. JÉZUS AKARATA AZ, hogy „magunkat fárasszuk”, azaz álljunk be országa szolgálatába, szeretete, békessége, megbocsátása, embe­reket segítő akarata megvalósításába. Ne kérdéseinkkel fárasszuk őt, mert nem reánk tartozik a „mikor”. Életünk idejét, a rendelkezésbe álló időt nem tudjuk előre meghatározni. Az viszont reánk tartozik, hogy amíg itt élünk, ne teljen el időnk csupán a magunk hasznára, hanem embertársaink javára és az Isten dicsőségére. Ezt a szolgá­latot úgy is megfogalmazhatjuk, hogy „közösségi embereket" akar látni Urunk, akinek nyitva a szeme másokra, a világ gondjára és gyors a keze a segítségre. Ott szokott lenni a baj. hogy szerepcserét hajtunk végre, mert mi akarjuk meghatározni, mikor és hogyan jöj­jön el az ítélet és Jézusra hagyjuk viszont azt. amit nekünk kellene elvégezni, pedig Ö rajtunk keresztül akar társa, segítője, tanítója, szolgája lenni másoknak. „AZ ISTEN ORSZÁGA MÁR KÖZÖTTETEK VAN!” — Jézus kö­vetésére hív minket a mai ige azzal az Ígérettel, amit Urunk az egyik példázathoz kapcsolva mondott: „Boldog az a szolga, akit eb­ben a munkában talál ura, amikor megjön!” Harmati Béla Imádkozzunk! Istenünk, mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy Jézus Krisztusban el­küldted hozzánk békességed országát teremtő akaratodat. Megvall- juk, hogy sokszor ellene szegültünk ennek a javunkat és mások ja­vát munkálni akaró akaratodnak, mert önző módon csak a magunk hasznát kerestük. Taníts meg keresni és követni Jézus Krisztust, akiben eljött hozzánk igazságod. Hadd legyünk embertársaink kö­zött jót és igazat munkáló akaratod eszközei. Add meg,- hogy re­ménységgel tekintsünk előre országod teljessége felé. Amen. — DEÄK TÉR. A gyülekezeti esteken, szeretetvendégségeken ebben az egyházi munkaévben Budapest evangélikus gyülekeze­tei mutatkoznak be. December 10-én, vasárnap este 6 órai kez­dettel a gyülekezeti teremben a kelenföldi gyülekezetei mutatja be Bencze Imre kelenföldi lel­kész. Minden érdeklődőt szere­tettel hív a gyülekezet elnöksége. — ÚJPEST, őszi szeretetven- dégségét november 26-án tartot­ta a gyülekezet, amelyen Pintér János zalaegerszegi . lelkész a nagy kiterjedésű gyülekezet éle­téről számolt be. Blázy Árpád pedig színes vetített képekben bemutatta a zalai táj műemlé­keit. Szavalatok, ének- és zene­számok egészítették ki a csalá­dias együttlét műsorát. V — FERENCVÁROS. November 11-én, hétfőn délután 6 órakor szeretetvéndégspg lesz a gyüle­kezetben, amelyen Gyarmathy Irén olvas fel írásaiból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom