Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-11-19 / 47. szám

Hétköznapi imádságok A tegnapi nemzedék imádsága — kettesben Urunk, amikor még fiatalok voltunk, mi is az élet tavaszában jár­tunk. Vidáman, erősen és egészségesen. Előttünk volt a jövő. Most azt köszönöm neked, hogy egy hosszú életen át megoszthattam' az örömöt is és a szomorúságot is azzal, akit szeretek. Könyörgök azokért a nagyon sokakért, akiknek nincs kivel meg­osztani sem az örömöt sem a bánatot. Nem is volt soha talán. Azo­kért, akik egyedül maradták, vigasztalanul egyedül az embermilliók tengerében. Azokért, akiknek a magányossága' annyira rejtett, hogy az se gondolná, akinek azt nagyon is észre kellene venni. Magasztallak. Uram, hogy Te mindezt jól látod és tudod. Hogy gyógyító szereteted előtt nincs elrejtve eggyünk élete sem. Hogy a Te látásod soha nem lesz hályogos. Hogy neked soha nincsenek lá­tási zavaraid. 'Hogy egyformán élesen látsz közeire is. távolra is. múltba is. jövendőbe is. Ismersz minden emberi ínséget. Nincs el­rejtve előtted az1 öregkor fáradtsága sem. Talán^még az sem. hogy a legutolsó lépéseknél mi mindnyájan magunkra maradunk. Magasztalom, Uram. áldott nevedet azért, hogy olyan egészen más vagy mint mi. kemény szívű és egymás iránt közönyös emberek. Te soha nem vagy közömbös irántunk. Alázatosan könyörgöm hozzád: öreg korunkban se hagyj el min­ket. ne vess el. ne fordulj el tőlünk. Ha elfogy az erőnk, ne légy tá­vol. siess segítségünkre. Téged várunk. Uram. Jó voltál hozzánk if­júságunk idejétől kezdve és napjaink végéig áldani akarunk téged. Uram, te tudsz mindazokról és ismered mindazokat, akikért nem fáradok el hozzád könyörögni. Gyermekeinkért és unokáinkért. Jó voltál hozzájuk és dicsérlek téged ezért. Csak azt nem tudom, Uram. hogy ők megértettek-e valamit jóságodból, vagy életünkben minden jót csak saját sikereiknek, vagy a véletlennek, vagy a jó szerencse ajándékának tulajdonítanak. Azt is tudod, hogy mekkora lelki szakadék választ- él bennünket, különböző nemzedékek tagjait egymástól. Megértem.' hogy a mai fiatalok nem láthatják az életet ugyanabból a szemszögből, ámenből mi most látjuk és abból sem. amelyből akkor láttuk, amikor mi vol­tunk fiatalok. Erre nem is számítok és ezt nem is várom. Minden kor és minden kor ifjúsága olyan új nyelven beszél, amely elődeié­től nagyon eltér. Nagyon idegen nekem az a sok hangoskodás, amely a mai fiatalok .életét kíséri. Mégis tégy szabaddá, hogy ne csak meg- botránkozni tudjak a mai fiatalok ízlésén és szórakozásain. Inkább arra segíts, hogy valamilyen módon és elfogadhatóan elmondhassam fiataljainknak azt, hogy a te karod ma sem rövidült meg és van'sza­vad hozzájuk is. Azt is megértem. Uram. hogy nem az a legfontosabb dolga a mi nemzedékünknek, hogy a vallásos külsőségek és hagyományok to­vábbadására igyekezzen. Az idő változik -és a múló idővel együtt változnak a gondolkozási formák, ízlés, stílus és vélemény is sok do­logban. Azért könyörgök, hogy téged ismerjen és valljon meg a mai nem­zedék is. a most felnövők. És ha ez a felismerés új. szokatlan és me­rőben idegen formákban fejeződik is ki. add megértenem, hogy a formák változnak és a régi kell, hogy átadja a helyét.az újnak. De add. hogy mindez úgy történjen, hogy a lényeg megmaradjon. Hogy az utánunk következők szolgálatra készen higyjenek örök szerete- tedben. , Bízom abban, hogy így lesz. Ezért könyörgök hozzád, ég és föld Ura, Megváltómnak és Szabadítómnak, Jézus Krisztusnak nevében. Simo Taivitie: Arkisia rukouksia (Hétköz­napi imádságok) című könyve könyve nyo­mán Schreiner Vilmos. VEZETÉKES TELEVÍZIÓ A Német Szövetségi Köztársa­ságban a római katolikus püspö­ki konferencia kommunikációs osztályának vezetője, Wilhelm Schätzler, egy nyilatkozatában nem hagyott kétséget afelől, hogy a római katolikus egyház a vezetékes televízió folyamatos bevezetésével számol egy kezdeti próbaidő után. Felszólította az egyházat, hogy az új kommuni­kációs rendszer célkitűzésének és ■keretének meghatározásánál ak­tívan működjön közre és pozití­van befolyásolja a fejlődést. Friedrich Wilhelm Hymmen, az evangélikus megbízott ezzel szemben tartózkodóan nyilatko­zott. Felszólította ugyan az egy­házat, hogy vegyen részt a kí­sérleti szakaszban. Ügy értékeli azonban a helyzetet, hogy az ál­lamilag támogatott kísérletek után a költségek döntenek majd a vezetékes televízió sorsáról. A vezetékes televízió vagy „állami” vállalkozás lesz. ezt helyteleníte­né, vagy pedig „osztálytelevízió" lesz, vágj’is a tehetőseké, akik képesek viselni a magas költsé­geket, ez utóbbit morális szem­pontból nem tartaná elfogadha­tónak. Istentiszteleti rend Budapesten, 1978. november 19-én Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Karolj', de. 11. (úrv.) Hanfried Krüger, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. ll. (úrv.) Szirmai Zoltán, tíu. 5. Szeretetvendégség. Dózsa Gj'örgy út 7. de. fél 9. Szirmai Zol­tán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 37 b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Fe­renc. de 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. ll. (úrv.) Boros Károly. Rákosfal- va de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél lő. Boros Károly. Kassák Lajos <it 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de negyed 10. Drobina Erzsébet. Frang#»pán u. de. 8. Drobina Erzsébet. Újpest de. 10. Biázy Lajos.. Pesterzsébet de. 10. Virágh ‘ Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Erzsébet telep de. 8. Ma­túz László. Kispest de. ío. Bonvái Sándor. Kispest Wekerletelep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmós. Rákospalota MÁV- telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos­palota Kistemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Blatniczky Jenő. Cinkota de. fél ll. Szalay Tamás. du. fél 3. Szalay Ta­más. Kistarcsa de. 9. Szalay Tamás. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rá- koshegy de. 9. Kosa László Rákosli­get de. 10. Ferenczy Zoltán. Rákoske­resztúr de. fél ll. Kosa László Bécsikapu tér de. 9. ’(úrv.) MadO- csai Miklós, de fél ll. (német), de. 11. (úrv.). Madocsai Miklós, du. 6. If.i. Foltin Brúnó. Torockó tér de. fél 9. Ifj. Foltin -Brúnó. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de, 10. Veczán Pál. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pesthidegkút de. fél ll. Modort u. ti. de. 10. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. Missura Tibor. de. 11. (úrv.) Missura Tibor. du. 6. Ben- cze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9. Ro­zsé István. Budafok de. ll. Csillag­hegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. — ANYAKÖNYVI KUTATÁS. Ma­gas jutalom elleneben keresem Reic­hert Márton 1775 körüli születési be­jegyzését. Leginkább Újfalu (Neu- dorf) helységekben, vagy környékén remélhető. Dr. Harmath Sándor. 1035 Budapest, VII., József krt. 50. — LESZERELT orgona minden ré­sze. villany fúj tató eladó. Bussányi. Budapest. XIX.. Zalaegerszeg u. 44. — SYLVESTER BIBLIAI KÉZI­KÖNYVÉT, ^ vagy csak az első három kötetet, megvásárolnám. Cím a kiadó- hivatalban. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VTII Előfizetési ár: egy évre 160,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 ® 78.3146 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Mert mindnyájunknak leple­zetlenül kell odaállítunk a Krisz­tus itélőszékc elé, hogy minden­ki megkapja, amit megérdemelt, aszerint, amit e testben cseleke­dett: akár jót, akár gonoszát” (2 Kor 5,10). VASÁRNAP. — „Aki bűntelen közüietek, az dobjon rá először követ” (Jn '8. 7 — Ezs 64. 5 — Mt 25, 31—46 — Zsolt 39. 5—14). Hányszor vagyunk mi is a bib­liai történethez hasonló helyzet­ben. Hányszor mondunk mi is vádakat: „nem végzi el rendesen a munkáját” — „nem törődik a családjával” — „túl gyakran emeli föl a poharat” — „pa­zarló” — „kevély” — „istente­len”. Hányszor repülnek a mi kezünkből a kövek — és a sus­torgás vége kiközösítés lesz. Pe­dig naponta érthetnénk magunk­ra: nem kárhoztatlak, többé ne -vétkezzél.*-,1A bűnre sok az alka­lom ' és az ember erőtlen. Te légy azért hű gyámolom ma és minden időben” (50. ének 3. v.), HÉTFŐ. — „Ö Isten kegyelmé­ből mindenkiért megízielte a ha­lált” (Zsid 2. 9 — Ézs 54. 4 — Jn 5,19—24 — Jel 11,7—14). Iste­nünk szeretete a végsőkig el­megy. Fiát- elküldte. haiáLát is javunkra fordítja. Újból és újból lehetőséget ad új kezdésre. És ez a szeretet mindenkit átfog: fér­fiakat és. nőket, öregeket, és fia­talokat, ^.rendes embereket” és iszákosokat; szorgalmasokat és hanyagokat. Senkit sem vonha­tunk ki Ist§n szeretetének köré­ből. „Ó nagy az Isten kegyelme, melynek csodás mélyére, bár- mint kutat, nem ér le az emberi véges elme” (7. ének 3. v.). KEDD. — „Folyamodjatok az Űi'hoz, az ő hatalmához, keres­sétek orcáját szüntelen” (Zsolt 105.4 — Jn 20.15 — 1 Móz 19. 15—29 — Jel 11, 15—19). Szük­ségünk van valakire, akihez iga­zodhatunk. Mértékre, mely sza­bályozza a szavakat és a tette­ket. Hisz szeretnénk értelmesen és szépen élni. A zsoltáríró is­meri azt, akinek szava mérték, aki értelmet tud adni az életnek. Ezért ajánlja népének: az Úrhoz folyamodjátok. „Ö legyen míg tart ez a lét a mi üdvösségünk, és ha itt utunk véget ért, égi örökségünk” (711. ének 8. v.). SZERDA. — „Tudok cseleke­deteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem meleg. Bár hideg vol­nál, vagy meleg!” (Jel 3,15 — 5 Móz 6. 5 — Lk 13, 1—9 — Jel 20, I— 3). Életünk a miénk. Nem nézhet bele akárki. Hétköznapi dolgainkat sem úgy intézzük, hogy mindenki tudjon róla. Tit­kos gondolatainkról pedig sen­kivel sem beszélünk. Megdöb­bentő felfedezés, hogy mégis van, aki mindent tud rólunk. Bárcsak határozott állásfoglalásokról, tu­datos tettekről tudhatna! „Hadd megújítanom a szöveséget véled, én vándordiámon tied e szív; e lélek. Szentlelked add nekem a jóra Istenem” (88. ének 5. v.). CSÜTÖRTÖK. — „Ábrahám türelemmel várt. beteljesült az ígéret” (Zsid 6. 15 — Zsolt 27,9 — Ez 14.12—23 — Jel 20. 4—6). Évek óta imádkozunk gyermeke­kért, házastársért. Világossá­got kérünk egy nehéz helyzet­ben, de még mindig nem tudjuk, merre induljunk. A válasz késé­se próbára teszi nemcsak türel­münket, hanem hitünket is. Áb­rahám példája éppen a látszó­lag hiába várakozóknak adhat bá­torítást. „Bízzál az Istenben, ér­jen bár akármi” (398. ének 5. v.). PÉNTEK. — „Így-'szói, az aki ezeket kijelenti: Bizony hamar eljövök. Ámen. Jöjj, Uram Jé­zus!” (Jel 22, 20 — Ézs 35, 5 — Zsid 10,26—31 — Jel 20,7—10). Oly sok még a tennivaló. Meny­nyi mindent el kellene végezni Jézus eljöveteléig'. Magunknak is meg kellene változni. Jó, hogy a „Jöjj, Uram Jézus” mellett így is imádkozhatunk: „Készíts el Uram, a veled való találkozásra.” „A megtérésre, Jézusom, kérlek te adj erőt, hogy megállhassak egykoron Uram, színed előtt” (431. ének 6. v.). SZOMBAT. — „Én élek, és tí is élni fogtok” (Jn 14. 19..— Zsolt 103, 14 — 1 Pt 4. 1—7 — Jel 20, II— 15). Jézus él. Nemcsak azért valljuk ezt, mert így tanultuk, a gyermekkori hittanórákon. Imád­ságban, igeolvasáskör ma is kö­zösségbe kerülhetünk vele. Éle­tünket már itt a földön valóságos életté teszi. Megszabadít szoron­gástói és félelemtől.. Feladatot ad: hogy. segítsünk embertársa­inknak. Bízhatunk abban, hogy ő életet ad a halál után is. „Jézus él! Én is vele, hol van ó halál hatalmad?” (216. ének l.v.). Cscpregi Zsuzsa STRASBOURG: ÖKUMENIKUS KUTATÓ INTÉZET Dr. Carter Lindberg, 40 éves Amerikai Lutheránus Egyházhoz bostoni Luther-kutató kapott tartozik és dr. Gunars Ansons he- megbizást, hogy a strasbourgi lyére lép, aki a londoni német ökumenikus Kutató Intézet kuta- evangélikusok gyülekezetében tó professzora legyen. Lindberg az vállalt lelkészi állást. Magunk m SZÍV SZORONGATÓ A MAGÁNY. Mintha csupasz falak közé lenne zárva az ember, falak közé. melyeken nincs se ajtó, se ablak. Az elhagyatottság nyomasz­tó. Az öregek, a,kik magukra . maradnak, akiket elfelejtenek, szorongva várják az éjszakát, mert arra riadnak fel, hogy nincs körülöttük senki. De talán még fáj­dalmasabb akkor a magány, ha valakinek vannak gyermekei, hozzátartozói, de el­felejtik. elvesztik mint valami felesleges csomagot, letudják életükből a törődés és szeretet gondját. Pedig mennyire sóvá­rogják ezek az öregek a ragaszkodást. Ismerek olyan nyolcvan éves idős asz- ssonyt. aki trombózisos lábával járni alig tud. kétszer hozták már vissza a halálból, de minden szombaton sorbaáll. bevásárol, tömött szatyrokkal súlyosbítja saját ter­hét. csak azért, hogy vasárnap dúsan te­rített asztallal várja a fiát, a menyét, és unokáit. m,ert azok különben nem jönné­nek el hozzá. Szánalmas és megindító ez a szeretet sóvárgás. — Jönnek a gyerekek vasárnap — mondja Vilma néni, s arcán mint valami földöntúli mosoly jelenik meg a betelje­sedés. Nyáron viszont, amikor a fia meg a menye külföldre megy nyaralni. 6 vi­gyáz az unokákra. Pedig ugyancsak ő szo­rulna gyámolításra. — Szegények — sajnálkozik — annyit dolgoznak Nem érnek rá semmire. A me­nyemnek még főzni sincs ideje. S ha van jegy kis szabadságuk, szörükozhi szeretné­nek. hiszen olyan fiatalok. S megy a. nagy szeretet sóvárgásában a vörösre gyulladt lábával, időnként meg- meg állva, zihálva, homlokán gyöngyöző verítékkel, de a lelke mélyén valahol mégis boldogan. SOKFELE MAGÁNY VAN. Nem csak az öregség magánya szorongató. A fiatal­ságé is. Amikor ülnek maguk elé mered­ten a discó klubban, s ütemesen dobolnak az asztalon, de nem szolnak egymáshoz, mert nincs mit és nincs miért. A félig szívott Marlborót elnyomják, s sürgősen másikra gyújtanak, mert ezzel is odázzák az időt. Csoportokba verődve kószálnak, mert biztosabban érzik magukat, ha so­kan vannak, mégis kielégítetlenek. Nézem őket, s sokszor azon tűnődöm, mire fog­nak ezek a gyerekek egyszer emlékezni? Mert iszonyatos úgy megöregedni, hogy ne legyen valami maradandó az ember­ben. amit a lelke mélyén őriz. ami szép volt és megható, aminek értelme volt. Mert egyszer menthetetlenül ők is a ka­rosszékbe kényszerülnek, ők is észlelik majd az időszakok változásait, s több ide­jük lesz a tűnődésre, amikor számot kell vetni az elmúlt évekkel. De nem csak az idős korosztályt, és a fiatalokat érinti meg a magány. Szinte minden évjárat jelenségé. S valahol ezt tükrözik a párt kereső apróhirdetések is. Emberi kapcsolatra vágyik a tizennyolc éves kamaszlány, a negyven éves főmér­nök éppúgy, mint a hetven éves nyug-, díjas Ajánlkoznak. 'Keresnek, hívnak va­lakit, aki él. létezik valahol a világon, de akire még nem akadtak rá. De az illető, az a bizonyos valaki, vajon olvassa-e ép­pen akkor azt a hirdetést, s fellobban-e benne szintén az igény, válaszol-e annak, aki várja? A párválasztásban ma már pszichológusok, szociológusok segítenek. Néha sikerül, néha kudarcba fullad ez az igyekezet, mert az egyik ember radarja nem viszi a másik jelzéseit, vagy mert a hosszú és kilátástalannak tűnő várako­zásban szinte teljesen eltómpult. A MAGÁNY DÖBBENETES IS TUD LENNI. Naponta bejárok a zsúfolt és füs­tös eszpresszóba, ahol a parányi asztalok mellett üres közhelyeket pusmognak és felszínes vitákat csinálnak .mondvacsinált problémákról. Ül ebben, a presszóban délutánonként egy kis kopasz, festett ba­jusza férfi. Meghatározhatatlan korú ein­her a biztos öregedés mezsgyéjén. Egy alkalommal nem akadt hely, s óda sze­rettem volna ülni mellé az üres székre. Ö azonban elnézően mosolygott: ' — Bocsánat, várok valakit! Azután odatámaszkodtam a presszó- pulthoz, ott hörpintgettem a kávémat, húztam az időt. kíváncsi voltáén. kit vár az illető. A feleségét, a barátját, a lányát, fiát vagy kollégáját? De nem jött senki. Sem tíz perc múlva, sem negyed, sem fél óra múlva. A kis kopasz ember viszont rendíthetetlenül ott ült. Másnap megint próbát tettem, — Szabad ez a szék? — Elnézést, várok valakit! — szabódott a férfi és zavartan a zsebében cigaretta után matatott. Megint a presszós pulthoz telepedtem, s miközben a kávémat főzték, megkérdeztem a gőzfüggöny mögött szor­goskodó kisasszonytól: ' — Nem ismeri véletlenül azt a furcsa kis keszeg embert, aki ott ül a sarokban? A kávéfőzőnő a vállát rándította: — Evek óta idejár! Fura egy alak! Sen­kit nem enged maga mellé ülni. Minden­kinek mindig azt mondja, hogy vár vala­kit de még soha senki nem jött hozzá . Sokan vagyunk, akik várunk valakit, aki soha el nem jön. De ezt nem mond­tam a kávéfőzőnönek. mert nagy volt a zaj. a zongorista éppen egy vidám sláger­be kezdett, megállapításom tehát nem lett volna túlzottan alkalomszerű. AMINT MÚLNAK AZ EVEK. egyre többet vizsgálom a magány anatómiáját. Miért maradnak el a rokonok, barátok, ismerősök, kollégák? Miért marad egye­dül az úgynevezett középkorosztály is? Csak a. körülöttünk lévők a hibásak? A magány gyökerei nem ott rejtőzködnek a tagadásban és kételkedésben, a cinizmus­ban és céltalanságban, a perceknek való élésben, mert sokszor még önmagunknak sem tudunk igazi, bizalmas és őszinte tár­sai lenni? Ágh Tihamér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom