Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-11-19 / 47. szám
/ Lelki kérdésekről beszélgetünk „Mindenre” megtanítottak? Ma este is maradjunk szokásos sorrendünknél. Először olvassuk el a textust (János 14, 26), utána keressük együtt értelmét és jelentését. Jó is, ha belénk ideg- ződik ez a sorrend: első helyen Isten szava álljon! Olvassuk tehát: „a Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, megtanít majd titeket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam néktek!” — „Mindent”? Hol van már mögöttünk az a korszak, amikor minden felvetődött kérdésre az egyház válaszolt, s azokat, akik eszükkel vagy a természet megfigyelésével tájékozódtak a világban, elnyomták, sőt könyörtelen máglyára küldték. Nem korszerűtlen tehát mai esténk témája? — Nagybátyám levita tanító volt valamikor. Emlékezem gyerekkoromból, hogy hányszor említette: az osztatlan falusi iskolában a legfontosabb tankönyv a Biblia volt. — Számomra azért furcsa ez a kijelentés, mert szerintem a polihisztorok kora régen elmúlt. A szakmai irodalomban sem lehetünk tökéletesen tájékozottak. — Nekem az a kérdésem, hogy a keresztyén emberek általában annyira tájékozatlanok hitük dolgában, hogy könnyen megzavarja őket szellemes hitetlenség vagy túlfűtött részigazság. Baj van az egyházban a tanítással és a tanulással? — Elolvastam a textusunk előtti és utáni szakaszt. A búcsúzó Jézus visszatéréséig tanítványainak nemzedékről nemzedékre szavát és Lelkét adja. Ez kevesebb, ugyanany- nyi vagy több, mint amivel első tanítványai rendelkeztek? Ha a „minden” általános tudományos ismeretekre vonatkozna, sőt, egy-egy szakma valamennyi részfeladatára, akkor valóban „korszerűtlen” lenne Jézus kijelentése. De hát nem erről van szó. Amit ,a „minden” jelent, az szigorúan Isten országának kinyilatkoztatását, az ún. örök kérdéseket, a tanítványok szel lem i - lelki - erkölcsi életf oly tatásét, szolgálatát stb. öléli át. Régen az uralkodó egyház önmagát tartotta legfelső fórumnak tudományban, művészetben, erkölcsi és gazdasági kérdésekben, sőt a' politikában is. Ez a rűagatartás volt korszerűtlen. Lényegileg elmúlt ez a korszak, bár ma is nyögjük ennek a főbenjáró véteknek káros következményeit. A régi egyházi iskolák „egy- könyvűsége” vitathatatlan. Ezért hordoz közműveltségünk ma is oly sok bibliai vonást. Talán ez is magyarázza manapság a tagadhatatlanul növekvő bibliai érdeklődést. Még képtárban sem lehet jól tájékozódná bibliai alap- ismerétek nélkül. Hát még az irodalomban? Viszont elgondolkoztató az, amit az átlagos egyháztagok bibliai ismeretéiről megjegyeztél. Az igeihirdetőknek szomorú órája az, amikor figyelik vagy esetleg számon is kérik egy-egy értelmezett textusnak útját a templomos emberek tudatában, magatartásában, környezetükhöz való Viszonyulásukban, Mindig van. „halló fül” és „engedelmes szív”, s ebben bátran hihetünk. De mennyi félreértés. ellenkezés, csűrös-csavarás, másokra hárítás, érthetetlen önigazolás stb. jelentkezik. S pontosan itt kapunk választ az utolsó kérdésre. Jézus szavát sem megérteni, sem mások számára értelmezni, sem hirdetni, sem engedelmesen hallgatni nem lehet — Lélek nélkül! Nincsen még egy olyan szoros egység a világon, mint Jézus szava és Lelke között. Önmagában az ige csak betű, tan, érdekes emberes világszemlélet a többiek sorában. Viszont ige nélkül már nem Jézus Leikével találkozunk, hapern jó esetben a magunkéval, gyakrabban zavaros és tisztátalan lelkekkel. Amikor azonban a Szentlélek világosságában és erejében felcsendül eredeti értelmében, hamisítatlanul Jézus szava — akkor sem kevesebbünk, sem többünk nincsen a régieknél. „Kenyéren és vízen”, azaz Élet kenyerén és szomjat oltó Lél ékből él minden nemzedék Jézus távozása és visszatérése között, a történelem vómdorútján! Báliké Zoltán A Magyarországi Református Egyház Teológiai Doktorainak Kollégiuma október 16—20. között ötnapos plenáris ülést tartott Debrecenben. Az ülés feladatul tűzte ki elemezni és továbbgondolni „Az Isten dicsősége és az ember jövője” témát. Ennek során különös figyelmet szentelt a bibliai ekkléziológia, az evangélizáció és a keresztyének társadalmi felelőssége kérdésének. A plenáris üléseken külföldi előadóként David Willis prince- toni és Jürgen Moltmann tübin- geni professzor, hazai részről pedig Bartha Tibor püspök, Tóth Károly püspök, ifj. Bartha Tibor, Vályi Nagy Ervin, Makkai László, Tóth Béla és Barcza József tartott főreferátumot, amelyet munkacsoporti megbeszélések követtek. Az egyháztörténeti szakosztály témájaként a magyar puritánok történetszemlélete, természettudományi tevékenysége és társadalmi felelősségvállalása szerepelt. Evangélikus egyházunk részéről dr. Muntag Andor teológiai akadémiai dékán és dr. Fabiny Tibor pfodékán, mint a debreceni, illetve budapesti Református Teológiai Akadémia doktorai vettek részt e jelentős tudományos értekezleten. — Szentháromság után a 26. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Mt 25,31—46; az igehirdetés alapigéje: Ezs: 61,10— 11. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. November 26-án, vasárnap reggel 7. órakor a evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet JÖZSA MÁRTON ceUdömölki lelkész. — BÁKONSZOMBATHELY. Október 8-án az istentisztelet után köszöntötte a gyülekezet Varga György lelkészt és feleségét abból az alkalomból, hogy huszonöt éve végzik szolgálatukat Bakonyszombathelyen. Horváth Ferenc a gyülekezet egyik gondnoka huszonöt szál szekfű- vel a lelkésznek, Bocskai Pálné, a gyülekezet másik gondnokának felesége ugyancsak huszonöt szál szekfűvel a lelkész feleségének, — aki a kántori szolgálatot végzi — adott át egy-egy aranygyűrűt. A gyermekek és az ifjúság köszöntését Csordás Julianna, Dókái János, Polgár Mihály és Dókái Jánosné versmondással tolmácsolta, míg az idősebbek nevében Letenyei Mihály szólt. Az együttLét énekléssel ért véget, amit Letenyei Erzsiké kísért orgonán. — ADOMÁNY, özv. Lengyel Istvánná arnóti testvérünk az Evangélikus Élet céljaira 500,— Ft-os adományt küldött. Isten áldása legyen az adakozón és adományán 1 — NAGYKANIZSA Október 31-én teológusnap volt a gyülekezetben. A délelőtti istentiszteleten Seben István IV. évf. hallgató igehirdetéssel szolgált, dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója pedig lelké^zkép- zéúink problémáiról tatott előadást. Az esti ökuménikus ünnepélyen az otthonigazgató ..Az egyháznak állandó reformációra van szüksége", címen tartott előadást. a kíséretében tévő hallgató pedig orgonaszámokkal és szavalattal szolgait. A gyülekezet ez alkalomból 5300 Ft offertórium- mal -támogatta lelkészképzésünket. ... KERESEK Uram, adj nekem tiszta szemet észrevenni mások baját, és ajándékozz halló fület lAeghallani mások jaját! Fürge kezet sebet kötözni, enyhíteni fájdalmakat! S a mi rideg, hideg korunkban szerető, gyengéd szavakat! Fürge lábat, Uram, nevedben szolgálni és segíteni, míg a legmélyebb békességet minden testvérem megnyeri! Ismeretlen szerző verse Németből ford. Túrmezei Erzsébet Egyházunk műkincsei A régi felpéci templom oltárképe Győr-Sopron megye evangélikus templomai között kimagasló hely illeti meg a középkori falakon mai alakjában 1776/77-ben felépült felpéci templomot. Műkincsei — a legrégibbek és legszebbek közé tartoznak — és Szeniczei Bárány János püspöknek a feljegyzései arról tanúskodnak, hogy az egykori püspöki székhely mai is fennálló, most éppen renoválás alatt álló hatalmas templomának a helyén időközben egy kisebb oratórium is állott, körülötte ősi temetővel. Ennek az imaháznak az oltárképe volt az 1976-ban restaurált, szép színekben gazdag, különleges kompozíciói ú oltárkép. F. T. — KISKÖRÖS. Reformáció emlékünnepén, október 31-én dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár volt a gyülekezet, vendége. Kiskőrösön és az erdőteleki imaházban igehirdetéssel szolgált, este pedig. „Mire kötelez a reformáció ma?” címmel, előadást .tartott. Utóbbin résztvettek a- református és baptista gyülekezet tagjai is. A műsort a gyülekezeti, énekkar és több gyermek szavalata tette változatossá. Igét hirdetett Nagy- bocskai Vilmos Kiskőrösi lelkész. — VECSÉS. Szeptember 25-30. között igehirdetés-sorozattal szolgált a gyülekezeten Kertész Géza gyóni lelkész. — HALÁLOZÁS, özv. Cseh Jánosné, sz. Gotthard Erzsébet, a miskolci gyülekezet hűséges tagja, volt őrállója, életének 84. évében hitben hordo-tt szenvedés után elhunyt. „Uram, szeretem a Te házadban való lakozást és a Te dicsőséged hajlékának helyét”. Ali VASÁRNAP IGÉJE •jós orom Ezs 61, 10—11 Mai alapigénk — amelynek hitelességét a nemrég megtalált qumráni Esaiás-tekercsek, az ősrégi irat Kr. e. 2. századi, tehát ugyancsak régi másolatai is igazolják — örök, aktuális mondanivalót rejt magában. Írója arról tanúskodott, hogy Isten fogságból hazatért, új körülmények között berendezkedő népe hivő reménységgel nézett jövője elé, bár jelene nem adott okot az optimizmusra. A hit szemével azonban többet látott, mint a jelent: tekintetét a távoli jövőre irányította, s ez utóbb igazolta nagy belső örömét. Hogy közelebbről megértsük, tegyük félre a régmúlt eseményeit. Itt és most hangzik a vasárnap igéje, — mégpedig az egyházi év végéhez viszonyítva szokatlanul. Inkább ádventi örömöt sejtet már, nem pedig a „végre” látszik figyelmeztetni• De csakugyan így van-e? Csakugyan az volna a feladatunk, hogy szószéki szavunk ítéletről mennydörögjön? Az volna a küldetésünk, hogy mai világunkban a végítélet meghirdetői, a pusztulás vészmadarai legyünk? Az volna talán Isten népének a kötelessége ma, hogy zsákruhában, hamuban ülve várja a „harag napját”? — Nem. Isten most ,,halk és szelíd hangjával” (1 Kir 19, 12) valami egészen mást mond, mást készít nekünk. Ha egyoldalúnak tűnik is egyesek szemében ez a prófécia, azt üzeni általa a világ Ura, hogy jót végzett felőlünk, sőt örömnapot készítet számunkra. S ami még meglepőbb: közös lesz az öröme az egyénnek is, a közösségnek is. Lássuk még közelebbről. A HIVŐ EMBER EGYÉNI ÖRÖMÉNEK FORRÁSA A JÉZUSSAL VALÖ VÉGSŐ, SZEMÉLYES TALÁLKOZÁSÁNAK A REMÉNYSÉGE. Erre utal a próféciában szereplő mennyegzői öröm képe. Hiszen a mennyegzőre való felkészülés mindig személyes találkozást, személyes beteljesülést sejtet! Mindazok, akik örömmel tudják Pál apostollal együtt vallani, hogy „tudom, kiben hiszek”, (2 Tim 1,12), s akik sok próbatétel közepette tapasztalták meg, hogy itt a földön csak „hitben járunk, nem látásban (2 Kor 5, 7), azok számára mekkora örömforrás, hogy nemcsak valamiféle „eljövendő”, vagy egyfajta személytelen üdvösség felé tart az életünk, hanem aki majd ott személyesen vár az üdvösség kapájában, az maga az Ür Jézus Krisztus, Ö készít fel, mintegy „felöltöztet” a mennyegző drága alkalmára, s ővele magával ülhetünk együtt, vele vacsorálhatunk az utolsó vacsora alkalmával adott Ígérete beteljesüléseként. Lehetne nagyobb örömünk a végéhez siető egyházi év e vasárnapján, a vég felé tartó életünk mai állomásán? ÉLETÜNKNEK EZ A KITELJESEDÉSE AZONBAN NEM MARAD INDIVIDUÁLIS JELLEGŰ. Az egész keresztyénség örömének a forrása a teremtett világ szépségének és a megváltás gyümölcsének, az üdvösségnek az egysége. Teremtés és megváltás, földi és örök élet olyan szoros egységet képeznek, mint amilyen a test és a lélek elválaszthatatlan egysége. Szép, sokat mondó kifejezéssel illusztrálja ezt Ezsaiás. Azt mondja, hogy Isten műve nyomán úgy „sarjad ki" az üdvösség, mint ahogy kisarjadnak a föld növényei, a kert veteményei. Advent felé haladva, az egyházi esztendő vége felé jó arra figyelnünk, hogy a teremtett világ múlandó, mégis csodálatra méltó szépségei mögött vár — mintegy mennyegzői pompában — az üdvösség szépségé. Ennek örömét nem ronthatja ugyan meg, de annál inkább felelősségteljessé teheti az az üröm, hogy a mai, modern ember oly sokszor megrontja földi világának a szépségét. Jó végiggondolnunk, milyen vétkes könnyelműség és Isten teremtett világa elleni bűn tönkretenni környezetünket, beszennyezhi vizeinket és levegőnket, kiirtani erdeinket. A 11. vers üde pjéldája nyomán fokozottan kell elkövetnünk mindent azért, hogy „a föld növényeket hajtson és a kert veteményeket sarjasszon” —, tehát hogy a földi élet mindig megújuló szépségét ne rontsuk meg, termését és áldását ne veszélyeztessük a magunk képére és vélt hasznára feltalált technokráciánk kétélű fegyvereivel. E figyelmeztetés azonban csak közbülső üzenete, inkább csak aktualizáló gondolata a mai vasárnap igéjének. Fő mondanivalója ennek a szép öröméneknek éppen az, hogy „ahogyan a föld növényeket hajt és a kert veteményeket sár jászt, úgy sár jászt majd igazságot az Ür én Uram. az Űr is, és öröméneket minden nép hallatára”. A teremtettség szépsége és öröme mintegy előképe tehát a „boldog végnek”, a földi életet kiteljesítő örök életnek, amely mindazokra vár, akik Jézus Krisztus megváltói munkáját hittel elfogadják. Így lesz az egyén és közösség földi öröme egykor olyan közös „öröménekké”, amelynek dicsérete betölti majd az új eget és az új földet is. ________________ Fabiny Tibor IM ÁDKOZZUNK! Ür Isten, teremtő mennyei Atyánk! Széppé, gazdaggá és gyümölcsözővé tetted teremtett világodat, földi otthonunkat. Azt akartad, hogy lakói boldogok, szabadok és egyenlők legyenek benne. Nem a Te akaratod, hogy Oly sokszor lázad teremtett világod és egymás ellen az emberiség. Nem a Te akaratod, hogy pusztítást végezzünk benne és egymásban. Engedd meglátnunk a pihenni készülő természet és lassan pihenni térő életünk mögött és fölött örök országodnak soha el nem múló örömét és szépségét. Engedd megérnünk, hogy részesüljünk az új ég és az új föld ígéretében. Ámen. DOKTORKOLLÉGIUMI ÜLÉS DEBRECENBEN
