Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-11-19 / 47. szám
Hegemlé^ezés az Egyezmény 30. évlordulójáii' Az Országos Presbitérium kettős jubileumi ülése (Folytatás az 1. oldalról) mint egyház a maga egészében megáénak vallja ezt az Egyezményt és annak érvényesülését ki-ki a maga helyén, a maga eszközeivel és szolgálatával segíti. Ezt a képet alig változtatja az a tény, hogy egyházunkban is mindig akadnak személyek és bizonyos események, akiket és amelyeket a rontok, a hátrahúzók s az egyház szolgálata gátlóinak kell mondanunk. Két forrás Ez a pozitív irányú nagy fejlődés meggyőződésem szerint két forrásból ered. Az egyik az, hogy a társadalmunkban végbemenő nagy fejlődés, amely a szocializ-r mus kiteljesedését célozza, igen nagy változást hozott az egyház tagjainak gondolkodásában is. Azok az eredmények, amelyeket népünk a szocializmus építése közben az utolsó két évtizedben elért, letagadhatatlanok és egész egzisztenciájukban érintik az állampolgárokat, köztük az evangélikus állampolgárokat is. Azt a marxista tételt, hogy a „lét határozza még a tudatot”, mi evangélikusok is nyugodtan elfogadhatjuk még akkor is, ha keresztyén hitünk alapján ehhez még van hozzátennivalónk, éspedig az, hogy Jézus Krisztusban való hitünk a létünkkel együtt formálja gondolkodásunkat. Tény azonban az, hogy ebben az országban senki, a hivő emberek sem vonhatják ki magukat abból a sodrásból, amely társadalmunk továbbfejlődését eredményezte és eredményezi. A másik forrás, amelyből eredően előrelépés történt egyházunkban az állam és egyház viszonyának megítélése, a társadalomban való feladatunkat illetően a diakóniai teológia jobb megértése, széles körben való elterjedése és népszerűsödése. Ez a" teológia magához a centrumhoz, Jézus Krisztushoz vezet. Rajta tájékozódik. Arra indítja az evangélikus gyülekezeteket, hogy fogadják el a maguk számára a Jézus Krisztus szolgálatát és engedjék, hogy rajtuk keresztül szolgáljon Krisztus az egyházban, a társadalomban és az emberiség nagy családjában. Ez a teológia indította a lelkészeket és a gyülekezeteket arra, hogy ne önmaguknak éljenek, hanem önfeledten szolgáljanak az evangéliummal és az .evangéliumból eredő széles ölelésű szeretettel minden embernek, elsősorban ebben a hazában. Arról is meg vagyok győződve, hogy ennek a diakóniai teológiának még jobb megértése, még nagyobb mértékben való érvényesülése, még további erőket fog felszabadítani egyházfinkban népünk segítésére és közös céljaink megvalósítására. Felsza bad ultan Külön is szeretném kiemelni azt. hogy lelkészeink és gyülekezeteink — éppen az előbft említett forrásokból táplálkozva — a szó igazi értelmében felszabadultan szolgálnak ma társadalmunkban. Az evangélikus gyülekezeteknek és gyülekezeti tagoknak kétféle felszabadulásra volt szükségük. Az egyik az ország külső felszabadítása, másfelől egy belső lelki felszabadításra, amelynek nyomán tiszta lelkiismerettel szolgálhatnak társadalmunkban' Ez a belső, felszabadulás — amely az evangélium meghallásának gyümölcse — a jókedvű és becsületes szolgálatra szabadította fel egyházunk tagjait társadalmunkban. Hazaszeretet Itt kell szólnom arról is, hogy a fejlődés során megváltozott hazaszeretetünk tartalma is. Egy- ideig egyházunkban is sokan voltak. akiknél a hazaszeretet egyfelől Magyarország történelmének szeretetét. ahhoz való ragaszkodást, másfelől a magyar földnek a szeretetét jelentette, anélkül, hogv az új társadalom és annak építőit is szerették volna. Ma már a hazaszeretet számunkra elsősorban azoknak az embereknek a szeretetét és megbecsülését jelenti, akik velünk együtt építik a szocialista társadalmat és annak a társadalomnak a , szeretetet is. amely társadalmat a magunkénak valljuk. Ez természetesen azt is jelenti, hogy lelkészeink és gyülekezeti tagjaink érzelme változott meg társadalmunk és annak vezetői iránt. Ezt egyik legnagyobb eseménynek tartom egyházunk utolsó két évtizedében. Ebből következik, hogy lelkészeink, felügyelőink, presbitereink és gyülekezeti tagjaink sokkal inkább mint korábban, segítik népünk belpolitikai és külpolitikai céljainak megvalósítását. Mi is fáradozunk a fejlettebb szocializmus építéséért, nemzetközi szinten pedig a békéért, a leszerelésért, a politikai és katonai enyhülésért, a faji egyenlőségért, a társadalmi igazságosságért és álláspontja világos arra nézve, hogy egyik részről styn adhatjuk fel. az elvi alapokat. Ideológiai konvergenciáról — mint előadásom elején is említettem már — nem lehet szó. Mindkét oldalon a saját bázis az alap, amelyhez tartjuk magunkat. Ugyanakkor éppen saját bázisainkból kiindulva megkeressük a közös együttműködés lehetőségeit és területeit egész népünk javára. Ezen a helyen is hálásan megköszönöm az Állami Egyházügyi Hivatalnak, elsősorban Miklós Imre államtitkár úrnak, hogy az állam és egyház viszonyának kedvező alakulásáért olyan sokat fáradozott. Az ő szolgálatát történelmi méretűnek valljuk és erőnkhöz képest támogatjuk. Külön is megköszönjük, hogy államunk az ő közbenjárására lehehaladásért. Az a társadalmi háttér, amely ma Magyarországon van, jelentősen segíti ilyen irányú . nemzetközi szolgálatunk erejét és liiíeíét. Államunk vezetőinek megnyilatkozásai Segítette az1 előrelépést több olyan megnyilatkozás és állásfoglalás, amely államunk és társadalmunk vezetői részéről hangzott el, illetve jelent meg különböző lapokban és folyóiratokban. Gondolunk most elsősorban Kádár Jánosnak az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának, Aczél György miniszterelnök-helyettesnek és Miklós Imre államtitkárnak az állam és egyház, az állam és társadalom kapcsolataira vonatkozó megnyilatkozásaira. Ezek a megnyilatkozások újszerűén és sokoldalúan közelítették meg a kérdéseket és új lehetőségekre mutattak rá az állam és az egyház együttműködésében Ezek a cikkek olyan légkört teremtettek. amelyet elsősorban a bizalom jellemez. Ebben a bizalmi légkörben lehet valóban felszabadultan dolgoznia az egyházi embereknek is és ez a bizalmi légkör teszi lehetővé, hogy á mindennapi életben, az állam és egyház viszonyában adódó kérdések — mert ilyenek mindig vannak — megoldást nyerjenek. Ugyancsak ezekből a cikkekből és megnyilatkozásokból azt a benyomást nyertük, hogy az elvi alapok feladása nélkül államunk és társadalmunk hézete több ponton megváltózott a mi egyházunkra vonatkozólag is, éspedig pozitív irányban. Amikor ezt örömmel látjuk, egyben elkötelezettnek érezzük magunkat arra. hogy saját magunk további korrigálása és ú.julása nyomán a rólunk alkotott kép még kedvezőbb legyen. Elvi alapon Az előbb már említettem az elvi kérdéseket. Mind államunk és társadalmunk, mind egyházunk tővé tette a lelkészi nyugdíjak olyan kiegészítését, amelynek nyomán lelkészeink a többi magyar állapolgárhoz hasonló elbánásban részesülnek. Ugyancsak köszönjük, hogy egyházi hetilapunk példányszáma és oldalszáma is megnövekedhetett. Hálásak vagyunk azért is, hogy szolgálhatunk a Rádióban. Köszönjük, hogy nemzetközi __ szolgálatunk’ végzését útlevél- és" valuta biztosításával államunk segíti. Még tovább Meg vagyok személyesen győ- ződvé arról, hogy abban a bizalmi légkörben, amelyben evangélikus egyházunk jelenleg társadalmunkban él, még’ igen sok további lehetőséget ismerünk majd fel az állam és egyház, a társadalom és egyház együttműködése területén. Szerintem még nem aknáztunk ki minden lehetőséget. Az élvi alapokból nyilván sem az állam, sem az egyház a jövőben sem fog engedni. . Ugyanakkor, ezek az elvi alapok még a mostaninál is több közös munkára szabadíthatnak fel. Látásom szerint a saját elvi alapjainkat is tovább kell vizsgálnunk, mert azok az eddiginél szélesebb együttműködést némcsak hogy megengednek, hinein arra ösztökélnek. Ezzel ösz- szefüggésben tovább kell folytatnunk a marxistáknak és keresztyéneknek párbeszédét, mert ennek során .vállhat nyilvánvalóvá, hogy a gyakorlati együttműködésnek szélesebb alapjai vannak, mint azt eddig mindkét oldalon látéuk. Ez a szélesebb alapokon való együttműködés .segítheti a fejlett szocializmus építését olyan területeken is, amelyekre eddig nem gondoltunk. Népünk boldogulása, békés szép jövője mindannyiunknak szívügye. Ez indíthat bennünket mindig megújuló és mindig szélesebb körű együtt működésre. Az ■ Egyezmény 30. jubileumán és püspöki szolgálatom 20. :'ubi leumán vallomásként teszem le ünnepi jelentésemet az Országos Presbitérium asztalára. Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) elleni küzdelem eredményein mérhetők le. A harminc esztendő igazolta — s a nemzetközi egyházi élet reprezentánsai közül is egyre többen ismerik fel, — hosgy a hívők és nem hívők között a politikai együttműködés nemcsak egy adott szocialista társadalomban lehetséges, hanem világméretekben is, a tudományos szocializmus képviselői és az egyházak haladó erői között. Az. egyházi világszervezetek vezetőivel — köztük Carl Mau, a Lutheránus Világszövetség főtitkárával folytatott megbeszélések során elismeréssel szólhattam számos értékes erőfeszítésükről, amelyeket az utóbbi években tapasztaltunk. Igen értékes-» nek tartjuk a Helsinki záróokmány és az európai együttműködés és biztonság támogatásában megnyilvánuló tevékenységüket, a hidegháborús kísérletekkel szembeni ellenállásukat, a leszerelés, az új gazdasági világrend megteremtésének támogatását, a faji megkülönböztetés elleni, sokszor nem könnyű erőfeszítéseiket. Mindezek hozzájárultak az Egyházak ViiJágtanácsa, a Lutheránus Világszövetség és a Református Világszövetség, az Európai Egyházaik Konferenciája, az Európai Baptista Szövetség, a Hetednapos Adventista Egyház Euro-afrikai Divíziója tekintélyének erősödéséhez, növelték a szocialista országokban működő tagegyházak hitelét. Felismerik az emberiség javát szolgáló lehetőségeket, amelyeket mi, kommunistáik jó lelkiismeretiéi támogatunk. Az eredmények elismerése mellett 1 rámutathattam arra is, hogy a világszervezetek még mindig nem élnek eléggé a magyar tagegyházaik lehetőségeivel és készségével, hogy hatékonyabban közreműködjenek munkájukban. Szólhattam arról, is, hogy a magyar egyházakat a különböző nyugati, esetenként felelős egyházi sajtóorgánum részéről még mindig sók igaztalan támadás és rágalom éri, amit a világszervezetek rendszerint válasz, helyesbítés nélkül hagynak. Természetesen nem azt igényeljük, hogy dicsérjenek bemnümket, megelégszünk azzal, ha a valóságot közük — ahogy ezt többek között a sajtóetika is megkívánja. Várhatóan a jövőben is éri kritika közös erőfeszítéseinket, de mi meg., va gr tun k győződve, hogy jó ügyet szolgálunk, és mindinkább felismerve az együttműködés jelentőségét, annak során tovább tanuljuk értékelni és becsülni egymást Tisztelt Országos Presbitérium! Ma, amikor az egyezmény harmincadik évfordulóján értékeljük a megtett utat, annak jelentős állomásait és eredményeit, indokolt hangsúlyozni, hogy az evangélikus egyház életében ebből a harminc esztendőből húsz év dr. Káldy Zoltán püspöki tevékenységéhez fűződik. Káldy püspök úr személyében olyan vezető áll az evangélikus egyház élén, akinek társadalmunkban, a nemzetközi egyházi életben és a békemozgalomban nagy tekintélye van, tiszteletnek és szeretetnek örvend. Mindez abban a szilárd elvi álláspontban, mélységes hazaszeretetben gyökerezik, amely áthatja egyházi és közéleti tevékenységét. ’ Világos, egyértelmű, a szocializmus ' melletti elkötelezettsége, amely meghatározó az állam és az evangélikus egyház kapcsolatának fejlődésére. Az elmúlt húsz évben sok nehéz terület en kellett helytállnia, mint vezető, többet vállalt, mint mások. Káldy püspök úr irányításával megerősödött'az evangélikus, egyház elvi, teológiai és politikai egysége. Erőfeszítései döntően hozzájárultak ahhoz, hogy az egyház látásmódját elfogadják azok is, akik itthon vagy külföldön korábban másként gondolkodtak. Tiszteljük Káldy püspök urat, mint a közélet fáradhatatlan munkását, parlamenti képviselőt, aki az Országos Béketanács és a Béke-világtanács tagjaként fáradhatatlanul küzd, hogy az emberiség békéje ne csak kevesek reménye, hanem mindenki ügye legyen. Államunk őszintén nagyra értékeli sokrétű, egy ünnepi köszöntőben át sem tekinthető munkásságát Munkatársaim és a miagam nevében a legőszintébb köszönete- met és elismerésemet fejezem ki Káldy Zoltán püspök úr 20 esztendős püspöki tevékenységéért. Kívánom, hogy jó erőben, egészségben, tele alkotó energiával folytassa hazája és egyháza javára értékes tevékenységét. Kívánok Püspök Urnák sok személyes boldogságot, és örömet nagy jelentőségű munkásságában. Tisztelt Országos Presbitérium! Az egyezmények harmincadik évfordulóján olyan útról emlékezünk meg, amely elválaszthatatlanul egybefonódik társadalmunk fejlődésével. Érmeik egyik jelentői eredménye, hogy államunk és az egyház viszonya rendezett, a vallásos emberek nem látnak ellentétet világnézetük és a szocializmus javára végzett munkájuk között. A jövőben is ezt az elvi egyházpolitikát alkarjuk és fogjuk követni. Természetesen reálisan számításba vesszük, hogy az élet esetenként váratlanul fordulatokat is hoz. Nyitottak és érdeklődők vagyunk a változások iránt. Türelmesen elemezzük az új körülményeket, igyekszünk rugalmasan reagálni azokra. Tevékenységünket azonban továbbra is a népek, köztük népünk érdekei határozzák meg. Egyházpolitikai viszonyaink, az egyes nagy és kis egyházakkal kialakított kapcsolataink tartalmán és az együttműködés, a tárgyalások módszerén ^iem kívánunk változtatni, mert azok a mi viszonyaink között beváltak. Bízunk abban és teszünk érte, hogy itthon és határainkon kívül jól megértsenek bennünket, és tiszteletben tartsák álláspontunkat, különösen a különböző egyházi központok igen tisztelt felelős vezető személyiségei. Jó lelkiismerettel és erős akarattal törekszünk erre. mert az MSZMP szilárd elvi alapokon nyugvó szövetségi politikája, történelmi távlatú programja, a fejlett szocializmus megvalósítása szükségessé teszi a kommunisták, a vallásos és más világnézetű emberek, az állam és az egyházak őszinte, nyílt, becsületes együttműködését. Kívánok e közös és szép feladat eredményes megvalósításához a mai ünnepi ülés valameny- nyi résztvevőjének, és Önökön keresztül az egész magyar evangélikus egyháznak további sikereket. A résztvevők egy csoportja MEGALAKULT A NAMBIAI EGYHAZAK TANÁCSA Október 17-én Windhoekban megalakult a Namíbiái Egyházak Tanácsa. Tagja hat helyi egyház, megfigyelői minőségben jelen van még a római katolikus egyház is. az anglikán James SíauLuvia püspököt a tanács elnökévé, az evangélikus P. G. Kauffenstein prépostot pedig alelnökévé választották. AZ ÁGOSTAI HITVALLÁS MAI NÉMET NYELVEN Az evangélikus egyház legfontosabb hitvallási irata, az 1530- ban megfogalmazott Ágostai Hitvallás modernizált német szöveggel jelent meg a könyvpiacon két könyvkiadó, a Vandenhoeck und Ruprecht (Göttingen) és a Matthias Grünewald (Mainz) gondozásában a Német Szövetségi Köztársaságban. A kiadvány címe németül: „Das Augsburger Bekenntnis deutsch. 1530 bis 1980”. A kiadás tehát a 450. évfordulóra készült. CANTERBURY KATEDRÄLIS Hatévi restaurációs munka nyomán újra látható a világ állítólag legrégibb színes ablaka. A 12. századból származó mestermunka, mely Ádámot ábrázolja a paradicsomban, azonban többé nem a nyugati oromzaton varr: hanem — időjárási viszontagságoktól megkímélve, — az anglikán templom kriptájában.
