Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-11-19 / 47. szám
Megemlékezés az Egyezmény 30. évfordulóján Az Országos Presbitérium kettős jubileumi ülése Miklós Imre államtitkár, ai Állami Egyházügyi Hivatal elnököltek felszólalása Két .jubileum jegj'ében tartotta meg ez évi ülését Magyarországi. Evangélikus Egyházunk Országos Presbitériuma. Harminc évvel ezelőtt' írták alá államunk és egyházunk képviselői az Egyezményt, és húsz évvél ezelőtt 'iktatta be tisztségébe a Déli Egyházkerület közgyűlése Káldy Zoltán püspököt, akinek szolgálata korfordulót jelentett egyházunk életében. A kettős jubileumi ülésen, amelyet az Üllői úti székház szépen felújított tanácstermében tarthattunk dr. Fekete Zoltán országos egyházi felügyelő és D. dr. Káldy Zoltán püspök-elnök vezetésével. megjelent államunk képviseletében Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. Straub István elnökhelyettes és dr. Pozsonyi László főosztályvezető. Dr,, Káldy Zoltán püspök-elnök ünnepi beszéde az Egyezmény 30. évfordulóján Ä megemlékezés első részében szólt a püspök a polgári demokratikus forradalom 60., s a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. évfordulójáról. (A Lelkipásztor az ünnepi beszéd teljes egészét hózza.) \z első évtized az Egyezmény megkötése után A jelen ünnepi alkalom nem elegendő ahhoz, hogy részletesen értékeljük az Egyezményt és nyo- monkísérjük annak sorsát szinte lépésről lépésre, a mögöttünk levő 30 esztendőben. Ezt időről időre megtettük. Amikor az Egyezmény 25 esztendős volt, részletekre is kiterjedő értékelést adtam annak jelentőségéről, hatásáról, állam és egyház viszonyában jelentkező gyümölcseiről: Ezeket most nem szeretném ismételni. Mégis néhány őszinte szót szeretnék mondani az Egyezmény megkötésének idejéről és az azt követő évekről. Az én meggyőződésem szerint az Egyezmény sokkal nagyobb küzdelemben született, mint amiről általában beszélni szoktunk. Nemegyszer hangzott el egyházunkban is nyilatkozat és nemegyszer írtak egyházi újságaink arról, hogy 1948-ban már tömegek kívánták az Egyezmény megkötését és így lényegében az evangélikus egyház tömegeinek kívánságára jött az létre. Ezt én nem hiszem. Semmit nem von le áz Egyezmény értékéből, sőt az adja meg az Egyezmény óriási jelentőségét. hogy az nem úgy hullott le a fáról, mint egy érett gyümölcs. amelyet csak fel kellett szedni, hanem az kemény küzdelemben született. Ki merem mondani. hogy az Egyezmény megkötése az egyház oldaláról annak a kis csapatnak prófétai tette volt, amely tisztán látta a jövőt, elég bátor volt a jövő vállalására és nem törődött a népszerűtlenséggel sem. Ez a prófétai látás elsősorban Mihályfi Ernőé volt és még néhány lelkészé. Egy életre élményem marad az a jelenet, amely közvetlenül az Egyezmény aláírása utáni órában történt. Tu- róczy Zoltán akkori püspök, aki a Zsinat megbízásából egyike volt az Egyezmény aláíróinak, visszaérkezve a nagy esemény után jelenlétemben néhány barátjának ezt mondotta: „Én úgy láttam, hogy összeütközés előtt volt az állam és egyház vonata és ez sem az egyháznak, sem az államnak nem lett volna jó. Az egyház részéről kész voltam annak vállalására. hogy segítsem az összeütközés. elkerülését. Az állam részéről is jóakaratra volt szükség.” Igen. itt prófétai szolgálatról volt szó és igazuk volt a prófétáknak. Igazolta őket az elmúlt három év,- tized, is. » Vajon.' miért volt az, hogy az egyházban csak kevesen ismerték fel egyfelől az akkori helyzetet, másfelől a jövőt? Ennek'két okát látok. Az egyik az. hogy az evangélikus egyháznak nem voltak munkás tömegei. Ha pedig mégis voltak munkás rétegei, ezekkel q.z egyház nem, foglalkozott,- vagy nagyon keveset és alig-alig támogatta azokat a célkitűzéseket, amelyek őket mozgatták. Ezért kevés volt azoknak a munkásoknak a száma az evangélikus egyDr. Káldy Zoltán püspök-elnök ünnepi beszédét tartja házban, akik az új magyar államban a maguk államát ismerték fel. mint amelyben megvalósulnak az ő álmaik' és Célkitűzéseik. A másik ok. az volt, hogy egyházunk korábbi vezetősége, lelkészei. presbiterei nem foglalkoztak a forradalom kérdéseivel annak ellenére, hogy sokszor emlegették sa dicsőséges 1848—49-es polgári forradalmat és szabadságharcot, ismert volt előttük az 1918-as polgári demokratikus forradalom. nia sokakért szolgálatot. Ezért mondottam azt, hogy az Egyezmény megkötése kemény küzdelemben született. Ugyancsak az őszinteség nevében ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy nemcsak az Egyezmény megkötése született küzdelemben, hanem ezt követő években is újra és újra meg kellett küzdeni az egyházon belül az Egyezményért, az Egyezmény érvényesüléséért, az állam és egyház normalizált viszonyának fenntartásáért. Ilyen összefüggésben is azt kell mondanom, hogy a prófétai szolgálatra az Egyezmény megkötése után is nagy szükség volt. Ebben az időben is egy csapat — amelynek élén dr. Vető Lajos és Dezsény László püspök állott és amelynek köre bővült ugyan — hordozta a felelősséget és döntött újra és újra az^államot és egyházat érintő kérdésekben. A széles réteg lényegében ennek a felelősséget vállaló, prófétai csapatnak a döntéséből élt és ezeknek a döntéseknek az alapján szolgálhatott. Most, amikor emlékezünk az Egyezmény 30. évfordulójáról, hálás szívvel gondolunk mindazokra, akik váLlalták a prófétai szolgálatot. a prófétai sorsot, a prófétai küldetést és a küldetés kiváltságát is. Előrelépés a két utolsó évtizedben Nem kell bizonygatnom, mindenkinek az egyházban — püspököknek. lelkészeknek, felügyelőknek, presbitereknek és gyülekezeti tagoknak — egyformán meggyőző tapasztalatuk van arról, hogy Vendégek az Országos Presbitérium ünnepi ülésén sokan közülük átélték á Magyar Tanácsköztársaság idejét és nem lehetett teljesen ismeretlen előttük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme sem. Mondjuk meg őszintén, ezeknek az egyházi embereknek többség- feli a forradalomtól, ellene volt an- és ennek következtében nem is készült fel égy forradalmi helyzetre. A szocialista;, forradalom lényégében készületlenül erle egyházunkat. Ezért volt az. hogy egy prófétai csapatnak kellett vállalaz első évtizedhez képest, az Egyezmény egyházunkban való érvényesülése vonatkozásában igen nagy előrelépés történt.. Az Egyezmény súlya és tekintélyé év- 'ről évre nőtt. Szelleme meghatározta az egyház és állam viszonyát. Most már joggal mondhatjuk. hogy ha annak idején nem is igényelték egyházi tömegek az Egyezmény megkötését, ma már valóban egyházi „ tömegek írnák azt alá. Ma az evangélikus egyház (Folytatás a 3. oldalon) Tisztelt Országos Presbitérium! Tisztelt Ünnepi Ülés! Tisztelettel köszöntőm a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériumát, dr. Kál- dy Zoltán püspök-elnök urat, dr. Fekete Zoltán országos felügyelő urat, az evangélikus egyház jelenlevő vezető tisztségviselőit, az ünnepi ülés minden résztvevőjét. A mai ünnepélyes, alkalomra szóló meghívó jelzi, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház kiemelkedő és fontos eseményről emlékezik meg: az állam és az evangélikus egyház közötti egyezmény aláírásának harmincadik évfordulójáról, és ezúttal köszönMiklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke ti. beiktatásának húszadik évfordulója alkalmából dr. Káldy Zoltán püspök urat. Társadalmunk a szocialista állam és az egyházak viszonya alakulásának egységes folyamatában, fontos határkőnek tártja a három évtizede megkötött egyezményeket. Áz egyezmények történelmi szerepéről és funkciójáról, az egyházak és az állam viszonyáról, az elmúlt években — az evangélikus egyház különböző testületéi előtt is — ■ több alkalommal volt lehetőségem szólni. Az évforduló indokolja, hogy ismételten hangsúlyozzam: az egyezmények, amelyek az új demokratikus állam és az egyházak haladó erőinek közös erőfeszítései révén jöttek létre, kiállták a történelem próbáját és ma is alkalmasak arra. hogy az állam és az egyházak kapcsolatának alapvető normatíváit megszabják. Mindez azért lehetséges, mert az egyezmények mindkét fél részéről szilárd elvi alapon állnak. Az egyezmények megkötésük időpontjában még nem a megvalósult helyzetet tükrözték, hanem az állam és az egyházak számára keretet és programot adtak, amit a gyakorlatban kellett konstruktív együttműködéssel megvalósítani, lépésről lépésre tökéletesíteni.. A szocialista magyar , állam kezdettől fogva tisztában volt a vallások s az egyhazak társadalmi hatásával. E felismerés alapján az egyházakkal való viszony alakítására tett lépéseit az adott történelmi és társadalmi feltételek között igyekezett megtenni. Objektív és gyakran szubjektív ■okok miatt, sajnos, ez nem volt mindig hibátlan. Az egyházak kiemelkedő vezetői sokat, segítették abban, hogy jobban megértsük a múltját kritikusan vizsgáló egyházat, amely kész és képes a változásra alkalmas korrekt politikai partnere lenni a szocialista államnak. Ennek során az evangélikus egyházban is találkoztunk olyan haladó személyiségekkel, akik készek voltak erőfeszítéseket tenni, hogy egyházukat ne használhassák tel az új társadalom elleni politikai célokra. Irányításuk mellett az evangélikus egyház az elsők között találta meg a helyét a korábbitól eltérő, merőben új társadalomban és segítette az evangélikus hitet valló embereket abban, hogy más világnézetű honfitársaikkal v együtt vállalják a szabad, emberhez méltó társadalom építésének nagyszerű és nehéz feladatát. Ma, az állam és az evangélikus egyház közötti egyezmény megkötésének harmincadik évfordulóján megállapíthatjuk, hogy az a közös, konstruktív szándék és akarat, amely forrása volt e dokumentumnak, igaznak bizonyult, és lehetőséget adott arra, hogy a párbeszéd és a gyakorlati tevékenység együttes alkalmazásával az állam és az egyház közötti új típusú viszony, a haza és emberiség javát szolgáló együttműködés alakuljon ki. Volt erőnk a nehézségekkel szembenézni, kijavítani a hibákat és következetesen küzdeni azért, hogy minél teljesebb legyen az elvek és a gyakorlat összhangja. E bonyolult, hosszú fejlődés eredményeinek megvalósításában sokan részt vettek. Közülük külön is megemlítem dr. Vető Lajos püspök urat. Dezséri László és Mihályfi Ernő felejthetetlen barátainkat, s e nagy művet folytató, az evangélikus egyház jelenkori vezetőit: Káldy Zoltán és Ottlyk Ernő püspök urakat. Tisztelt Ünnepi Ülés! Az . elmúlt napokban dr. Philip Potter, az EVT főtitkára és más vezető személyiségek meghívására Genfben, Bernben és Zürichben a protestáns egyházi világszervezetek központjaiban tettem látogatást. Mindvégig ta- pasztaltam, hogy a világszervezetek vezetői és munkatársai elismeréssel és tisztelettel tekintenek a magyar egyházak vezetőire. Számos beszélgetés és kérdés bizonyította azt a széles körű érdeklődést, amely egyházpolitikai tapasztalataink, a marxisták és keresztyének dialógusának hazai eredményei iránt megmutatkozik. Ügy látom, hogy egyre csökken azoknak a száma, akik a szocialista társadalomban működő egyházakat és a vallást reakciós politikai célokra, illetve azok védelmére akarják kisajátítani. Egyre nő a készség azon tapasztalatok hasznosítására, amelyek az alapvető filozófiai, világnézeti bázisok érintése nélkül megvalósíthatónak tartják a kommunisták és keresztyének együttműködését az emberiség új perspektívái érdekében. Mindinkább hat és előtérbe kerül — a magyar egyházi vezetők által már hosz- szú idő óta képviselt álláspont, hogy a világnézeti ellentéteket alá kell rendelni az emberiség közös ügyének. Az igazságosabb, emberibb társadalom megteremtése. • az embe.- riséget fenyegető atom- és tpeut- ronveszély elhárítása olyan közös érdek, amely felette áll az ideológiai különbözőségeknek. Ma riiáír egyre kevesebben vitatják itthon és külföldön is. hogy a marxisták célja egy igazságosabb társadalom felépítése és a szocializmus sikerei nem a vallás , (Folytatás a 3. oldalon) XUn. ÉVFOLYAM 47. SZÁM 1978. november 19. Ara: 3,50 Ft
