Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-10-22 / 43. szám

GYERMEKEKNEK. Miért nem tudunk megbocsátani? Mi 18, NEM KÖNNYŰ DOLOG A MEGBOCSÁTÁS. Ha testvérünk, vagy osztálytársunk megbánt bennünket, ugye milyen nehezen tudjuk a sértést elfelejteni. Jézus tudta, hogy tanítványaiban is megvan ez az emberi gyengeség. Azért egy példázatban mutatta meg nekik, hogyan győzhetik le ezt a gyengéséget, hogyan tudnak őszintén és igazán megbocsá­tani. Hasonló a mennyek országa a királyhoz — kezdte Jézus a pél­dázatot — aki számadást akart tartani szolgáival. Amikor hozzá­kezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer tálentummal — a mi pénzünkben kifejezve körülbelül ötszázmillió forinttal — volt adós. Ez úgy volt lehetséges, hogy Jézus idejében a királyok­nak adókezelőik voltak, akik az ország különböző részeiben szed­ték az adót és vámot. Ez a szolga a beszedett pénzt nyilván hosszú időn keresztül elsikkasztotta, így növekedhetett fel az adóssága ilyen hatalmas összegre. Mivel nem volt miből fizetnie, a király megparancsolta, hogy adják el őt, feleségét és gyermekeit rabszol­gának és így egyenlítsék ki a tar­tozást. A szolga erre leborult ura előtt é< igy esedezett: Légy türe­lemmel hozzám és mindent, meg­fizeted neked. A király megszán, ta szolgálját., elbocsátotta és el­engedte az adósságát. Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárra — a mi pénzünkben hétszáz fo­rinttal — tartozott neki. Megra­gadta, fojtogatni kezdte és ezt mondta neki: Fizesd 'meg, amivel 23—35 tartozol! Szolgatársa ekkor lebo­rult előtte és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám és mindent megfizetek neked. De az nem en­gedett, hanem börtönbe vettette őt, míg meg nem fizette tartozá­sát. Amikor szolgatársai látták, mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek és jelentették uruknak mindazt, ami történt. Akkor ma­gához hivatta őt az ura és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elen­gedtem minden tartozásodat, mi­vel könyörögtél nekem. Nem kel­lett volna neked is megkönyörül­nöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? Ekkor haragra lobbant a király és a kínzók kezébe adta szolgáját, amíg meg nem fizette tartozását. JEZÜS EBBEN A PÉLDÁZAT­BAN AZT MUTATTA MEG, hogy Isten sokkal több bűnünkéi és mulasztásunkat bocsátja meg nekünk, mint amennyivel ember­társaink vétkeznek ellenünk. Ezért nemcsak hálátlan dolog, ha nem tudunk megbocsátani és ha­ragtartók vagyunk, hanem ezzel a magatartásunkkal nagyon könnyén eljátszhatjuk Isten bűn­bocsátó szeretetét is. Jézus ezzel a tanulsággal fejezte be a példá­zatot: Így tesz majd az én meny- nyei Atyám is veletek, ha meg nem bocsátótok mindnyájat} test­véreiteknek tiszta szívetekből. Az Űrtől tanult imádságban, a Miatyánkban pedig mi is így imádkozunk naponként: Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek! _. . Képek az ősatyák életéből I. * Kedves Gyermekek! Mai számunkkal új rejtvényso­rozatot kezdünk. A sorozatban Iz­rael ősatyáival foglalkozunk. Mi­vel ezek az emberek elsők voltak a hitben járás útján is, nem csak Izrael népének ősatyái ők, hanem a hivő embereké is. Az ő életük­ből rajzolunk meg egy-egy jelene­tet. Azt kell kitalálnotok, hogy melyik e? a jelenet. A bibliai hely megtalálása nem lesz nehéz, hi­szen az ősatyák története mind Mózes első könyvében van meg­írva. Ezért a harmadik kérdés egy kicsit mindig nehezebb lesz. A ne­gyedik kérdésnél azt kérjük, hogy óivassátok el többször is a Bib­liából a történetet és írjátok le színesen, hogyan képzelitek el, és hogyan mondanátok el a jelene­tet. A beküldött leírások közül a legsikerültebbeket közölni fogjuk az Evangélikus Életben. MAI KÉRDÉSEINK: 1. Az ős­atyák történetének melyik jelene­te jut eszetekbe a képről? 2. Hol van megírva a történet a Bibliá­ban? 3. Az Üjszövetség melyik ré­sze értelmezi és magyarázza ezt a jelenetet? 4. írjátok le színesen, hogyan képzelitek el, és hogyan mondanátok el a történetet. Válaszaitokat 1978. november 5-ig a következő címre küldjétek be: Evangélikus Elet Szerkesztő­sége, 1088 Budapest, Puskin u. 12. A legtöbb pontot elérők a sorozat végén értékes könyvjutalmat kap­nak. EVT SEGÉLY A Z1MBABVEI HAZAFIAS FRONTNAK Az Egyházak Világtanácsa ve­zetői augusztus közepén bejelen­tették, hogy 85 000 amerikai dol­lár összegű segítséget juttatnak a zimbabvei hazafias front két szár­nyának (ZANU és ZAPU) az anti- rasszizmus program keretében. A döntés indoklásában az EVT vezetői kijelentették, hogy a többi felszabadító mozgalom által már elfogadott ún. belső rendezési terv a kisebbségi fehér kormányt továbbra is kiváltságos helyzet­ben tartja és megakadályozza a tényleges változást. Ezenkívül nem biztosítja az „egy ember, egy szavazat” elvét sem, mert a való­ságban tízszeres befolyása van egy fehér ember szavazatának. Az EVT-ségély a Becsuánában. Mozambikban és Zambiában élő zimbabveiek élelmezési, egész­ségügyi, szociális, nevelési és me­zőgazdasági támogatását célozza. „írok nektek, ifjak...” Készül a tabló Riport as elsőéves teológusokról í. TIZENÖTEN ÜLNEK VELEM SZEMBEN. Fiúk, lányok vegye­sen. Fiatalok. Gondtalan arcukon sugárzik a jövőbe vetett hit és re­ménység. Rejtett titkok hordozói, a huszadik század végének „Isten rabjai’;, Még éppen csak belevág­ták fejszéjüket a fába, de mi, akik reménységünk szerint majd átad­hatjuk nekik a staféta botot, azt mondjuk: nehéz, de szép hivatást választottak. Teológiai Akadémi­ánk első éves növendékei. Már amikor értesültem a tizenötös lét­számról. gondolatok cikkáztak bennem, mi húzódhat meg az utóbbi évek „rekord” létszáma mögött. Milyen eltökéltség, elha­tározás mozgósította a tizenöt fia­talt, hogy hűséges szolgálatot vál­laljon a magyarországi evangé­likus egyházban? Amint pattogtak a kérdések, s fogalmazódtak a feleletek, magam is tapasztaltam, hogy „minőség­gel” van dolgom. Igaz, nem „szakemberek” ülnek velem szemben, de értelmes, nyílt szívű és tekintetű fiatalok, akiket nem lehet zavarba ejteni kínos kérdé­sekkel. Az ő lelkivilágukat még nem kezdte ki a „pályán” előfor­duló kudarc, vagy sikertelenség. Őszinték s egyfajta belső hangra figyelve fogalmazzák hivatásuk lényegét. Nincs a válaszukban „rutin”, a teológia nyelvezete még ismeretlen előttük, de a cél vilá­gos. s ezt értelmesen fejezik ki. Tizenegy fiú, négy lány. Tizen gimnáziumot, öten szakközépisko­lát végeztek, öt lelkész-, a többi különböző foglalkozású szülők gyermeke, négyen Budapestről, ti­zenegyen vidékről jöttek. Három főiskolai diplomával rendelkezik már, többen jó kereseti lehetősé­güket cserélték fel a diákpaddal. Ez a kurta statisztika önmagában is elgondolkodtató. 2. AZ INDULÁSNÁL, A START IZGALMAS PILLANATAINÁL tartunk még. Az otthon, az iskola, a munkahely levegője keveredik még a diákszobák, előadó termek levegőjével. Haza-haza szólítják az élmények őket, hiszen alig né­hány napja vannak itt. s aligha bontakozott ki komolyabb közös­ség. évfolyamöntudat közöttük. Ezért mélyek és átütő erejűek még azok az emlékek, indítékok, amelyek a teológiára sodorták vagy szólították őket. Többen rég­óta vágyódtak, készültei ide, akadtak olyanok, akik hirtelen döntöttek, de olyanok is. akik minden ellentétes vélemény meg­hallgatása után mégis itt kötöttek ki. Elgondolkodtató vallomások. Többségük a Szentírást olvasta rendszeresen, s abból kapott in­dítást, valami belső, titkos hang hívásának engedve. Mintha az ó- kor nagy teológusa. Augusztinusz vallomását hallottam volna meg­ismétlődni. S e vallomások még­sem voltak misztikusak. Rejtetten két kérdés mindegyik felé elhangzott: hogyan szánta el magát a teológiára, és hogyan képzeli el a szolgálatot az egyház­ban. Koczor Tamás Bibliát olva­sott, sokat imádkozott, olyan kö­zösségbe járt. ahol indítást ka­pott. Szábó László úgy érezte, hogy Isten hívta, ő is buzgó bib­liaolvasó volt. Pintér Mihály rég­óta készült ide, Mekis Ádám már a főiskolai tanulmányait is meg akarta szakítani, arról vallott, hogy mély hite van. Verrasztó Sándor édesanyja és a szükebb család féltése ellenére választotta ezt a hivatást, Hanvay Mária az ige hívásának engedett. Ügy érez­te, hogy itt a helye, noha egy idő­ben kacérkodott a tanárképző gondolatával, de a belső hívás erősebb volt. Pintér Márta kedvét semmi sem tudja elvenni a teoló­giától. Schreiner Tamás .nagyon szépnek tartja ezt a pályát, ma­gától határozta el, hogy ide jön. Kiss Péternek kedvenc olvasmá­nya volt a Szenfirás, de anyjától, apjától is nagyon sokat kapott. ÍME, NÉHÁNY RÖGTÖNZÖTT VALLOMÁS. Ha össze is csen­dülnek a gondolatok, mégis mind más. sajátosan egyedi. Küzdelme­ket, vívódásokat rejtenek e vallo­mások, ahogyan csak fiatalok tud­nak vívódni, mert az egyházi szol­gálat nem egyszerűen „pályavá- , lasztás”. ez a hit és a lélek küz­delmének kérdése. Ezért még iz­galmasabb az, hogyan képzelik el szolgálatukat az egyházban. 3. — Kiket szeretnél először szó­széked alatt látni? — Minél több fiatalt —, feleli Pintér Mihály. — Miről beszélnél a negyedik parancsolat alapján, ha édesanyá­dat a szószék alatt látnád? Drámai csend. Verrasztó Sán­dor elgondolkodik: „Arról, hogy minden embert szeretni kell. De mindenek előtt őt." — El tudná-e képzelni ^szolgá- latát valamelyik öregotthonunfe- ban, vagy éppen gyógyíthatatlan fogyatékosaink között? Ezt á kér» dést Hanvay Máriának tettem fel. — Igen, szívesen dolgoznék Ott is, de ahová Isten rendel, ott aka­rok helyt állni. Karcsics Magdolnával a kettős nevelésről, Farkas Róberttel a fa­lu változásáról és azzal jáft-ő prob­lémákról, Bakay Péterrel az „if­júság egymás közt”-kérdéséről be­szélgettem el. Falun sokan, városon keveseb­ben, a „város peremén” egy kis­lány, Fényes Zsuzsanna akar szol­gálni. A lelkészgyermekek hazul­ról hozták magukkal' az egyházi szolgálat szeretetét. Ferenczy Pé­ter a harmadik teológus a testvé­rek közül, Smidéliusz Zoltán á második. Mekis Ádám, Pintér Márta és Schreiner Tamás pon­tosan tudja, mivel jár a szolgálat. — Mit találtok szépnek ebben a szolgálatban ? — Az emberekkel való foglal­kozást. Látjuk szüléink fáradozá­sát, szépsége van ennek a pályá­nak. — Ezt Schreiner Tamás mondja. — Mit tartotok legnehezebbnek a lelkészi szolgálatban? Innen is, onnan is röpködnek a \'álaszok: „az igehirdetést”, „az emberekkel való kapcsolatterem­tést”, „a betegek, haldoklók látó- . gatását”. ,.a temetést”. A szolgálatok nehézségének ár­nyéka borul a tanteremre. Látom ezeket a mélyhitű fiatalokat szó­székeken. haldoklók mellett ke- hellyel, koporsók, keresztelő ku­tak előtt. Vigasztalódás, remény­ség, öröm fakad szavuk nyomán. A Mester itt van és hívja őket, a Mester küldi őket. A tabló las­san elkészül. Reménységünk sze­rint. Öt év múlva találkozunk. A középkori skolasztikusok óta teológián a keresztyén tancrk osz- szességét értjük, megkülönböztet­ve ezt az összes vallás-tudomány- tól. A teológia valamely történel­mi vallás pozitív tudománya. A keresztyén teológián az egyház szolgáinak szaktudományát ért­jük, a teológia az az intézmény, ahol ezt a szaktudományt tanít­ják. A század elején nagyjából így határozták ezt meg. Az Értelmező szótár szerint a „teológia valamely vallás tételei­vel és tanításával kapcsolatom is­mertek rendszere, hittudomány, hittudományi főiskola”. Az Ide­gen szavak és kifejezések szótára röviden ennyit közöl róla: „teoló­gia 1. hittudomány, 2. hittudomá­nyi főiskola”. Rédey pá, Négyszázhuszonöt éve hunyt el az idősebb Cranach Lukács Művész, humanista, hitvalló MARKÁNS ARCÜ LOVAG ke­resi 1521 decemberének alkonya­tán Lucas Cranach wittenbergi városi kamarás urat. Bölcs Fri­gyes választófejedelem udvari fes­tőjét. akit a nagyúr valóban fe­jedelmi tiszteletdíjjal: évi száz guldennal alkalmazott — többet maga Miska császár sem ajánlott fel a nagy Dürernek! A kemény léptű férfiú otthonosan mozog: inkább tudósra, vagy aszkétára valló tekintetét magabiztosan szegzi a rangos ház megnyíló aj­tajára. Amikor kiderül, hogy. Lu­kács mestert György lovag kere­si, az ötven felé tartó házigazda alig tudja visszafojtani hangosan kitörni akaró örömét, aki nem más, mint a „hírhedett eretnek”, dr. Luther Márton, akit az ezer veszéllyel fenyegető wormsi biro­dalmi gyűlés- után „elraboltak” — a baráti választófejedelem jól ki­tanított katonái! Ö iopózott el Wartburgból pár napra.- szétnéz­ni a mind nagyobb hírre vergődő városkában. AMIKOR NÉGY ÉV MÜLVA nősülésre szánja el magát az im­már lelki hadvezér Luther, vő­félyként Cranach kíséri el Bóra Katalinhoz, majd az esküvői ta­núja is ő lesz. De mennyivel több ez a kapcsolat privát barátságnál! Lukács mester harcostársa a re­formátornak. éspedig már 1518- tól. A „titkos látogatás” évében például olyan fametszetsorozatot adott ki, amelyben éles kontraszt­tal állítja egymás mellé a krisz­tusi magatartást és a korabeli pá- pás egyház gyakorlatát. Az egyik képpáron Jézus a tanítványok lá­bát mossa, a pápa pedig a papu­csát csókol tatja egy térde boruló királlyal. Egy másikon Jézus ki­korbácsolja a kufárokat a temp­lomból. a pápának viszont bősé­gesen guberálják le az aranyakat a búcsúcédulákkaj üzlelelő szer­zetesek. Mellesleg: ez a kalmár­szellem már jóval előbb is ugyan­csak a begyében lehetett Cranach mesternek, mert egy 1510-ből származó képén Krisztus úgy hajtja ki a galambárusokat és pénzváltókat az Űr házából, hogy azok szabályosan repülnek, a „felszerelésükkel” együtt! De Jé­zus még ugrik is utánuk, nehogy keveseljék, amit kapnak; tanít­ványai megrökönyödőtten nézik a radikális rendcsinálást, az egysze­rű nép pedig nyugodtan és elége­detten, szinte arcukra van írva, hogy „na végre” . .. Ügy látszik, a humanista szellemű Cranach az ecsetjével társadalmi üzenetet is „írt.” és ezt a reformáció csak megerősítette és elmélyítette. Má­ig áthangzó hitelességgel tanít ez minket szolgáló magatartásra. LUTHER ÜGY PRÉDIKÁL, hogy a szemek előtt szinte meg­jelenik a Megfeszített — ez a tar­talma a wittenbergi városi temp­lomban látható nagyszerű kép­nek. mely egy évvel a reformátor halála után került ki Cranach műhelyéből, egy barátság, front­közösség. együttes hitbeli megra- gadottság és elkötelezettség meg- pecsételéseként. A személyes kap­csolat mélységét csak jelzi, hogy Luther első fia keresztapjául Cra- nachot kérte meg, hogy amikor a művész János fiának a halálhíre megjött, barátjának vigasztalásá­ra sietett, hogy a mester a refor­mátor feleségéről és szüleiről is remek portrét készített, hogy Lu­ther Űjszövetség-fordításának a kinyomtatását és terjesztését buz­gón szervezte-szorgalmazta, stb. Mindezekben a központ úz a Megfeszített volt, akit igen sok képén hirdetett az ecset prédiká­toraként. Fia és művészutóda, az ifjabb Lucas Cranach úgy festette meg apját két évvel annak 1553. okt. 16-án bekövetkezett halála után, amint az Keresztelő János és a bibliás Luther között áll, s a keresztről Krisztus vére éppen az ő fejére lövell. Ennek ereje Vitte, röpítette id. Lucas Cranach hit­valló művészetét. Bodrog i>liWoíl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom