Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-01-22 / 4. szám

Riport a riporterről

Rapcsányi Lászlóval beszélgettünk

Kis túlzással toronymagasságig ért az iratkazal, könyvek, jegyzetek halmaza Íróasztalán, szekrénye zsúfolásig állt magnószalagokkal, fontos könyvekkel, telefonja percenként felberregett. A lélegzetvételnyi csendet kellett kihasználnom, hogy néhány szót váltsak dr. Rapcsányi Lászlóval, a rádió népszerű főmunkatársával, az ismert és közkedvelt riporterrel. Rapcsányi László a hétköznapok embere, témái — rádióban és televízióban — azonban mégis felülemelik a hétköznapokon, mert válaszokat keres izgató kérdésekre — melyek a keresztyen emberek számára sem közömbösek —, elgondolkodtat és tűnődtet, s általánosságban műveltségünket teszi próbára.

Már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy kérdések ostroma alá fogom, mint embert és riportert, hiszen témáival kapcsolatban magam is gyakran kaptam kérdéseket. „Profilja” ugyanis a művelődéstörténetnek olyan területére kalauzolja hallgatóit, nézőit, amely bennünket, hivő embereket különösen is közelebbről érdekel. Mert amint az köztudott, az ő szerkesztésében hangzott el a rádióban és jelent meg „A Biblia világa”, könyv alakban két kiadásban is. s népszerűségéről mi sem árulkodik jobban, mint hogy a százezer példány szinte napok alatt elkelt. S mire e sorok olvasóink kezébe kerülnek, a könyvpiacon kapható lesz „A Biblia világának” folytatása: „Beszélgetés a Bibliáról”.

Ezzel kapcsolatos volt első kérdésem.

— Mióta érdeklődik vallás- és egyháztörténeti, egyházpolitikai kérdések iránt?

— Baján végeztem a gimnáziumot, ott, ahol Tűrt István, a legendás hírű negyvennyolcas, a későbbi Garibaldi-tábornok. Már gimnazista koromban érdekeltek ezek a kérdések. Latint, görögöt tanultam, s belekóstoltam mindkét kultúrába. A görög mitológia ismerete európaiságunkhoz tartozik. Nemkülönben egyetemes műveltségünk szerves része a vallás- és egyháztörténelem. Az egyetemes és magyar történelem érthetetlen a vallás- és egyháztörténelem nélkül. Különösen is érthetetlen lenne a 16. század Közép- és Kelet-Európa történelme. A Kárpát-medence társbérletének lakói a reformáció és ellenreformáció hullámzása közben értek nagykorúvá. Ma is bűvöletbe ejtenek a 16. század szenvedélyes hitvitái, amelyek mögött majdnem mindenkor a haza szolgálata állt. De azt is világosan fel kellett ismernem, hogy a politikát meghatározó mozgások, reformáció és ellenreformáció, Habsburg behatolási szándék stb. nemegyszer egyháztörténeti köntösben jelentkeztek. Egyszóval az igazság mélyen a felszín alatt húzódott, azt ki kell bányásznunk.

— Nagy az érdeklődés a Biblia világa iránt. Mi erről a véleménye? ,

— Igen, manapság sok cikk, előadás foglalkozik ezzel a kérdéssel. Noha tudom, hogy a Biblia a hivő emberek számára mást és többet jelent, mint a nem hívők számára, nekem is az a véleményem, hogy kultúránkat, irodalmunkat, képzőművészetünket, folklórunkat a Biblia ismerete nélkül nem értjük. Dé ugyanezt kijelenthetjük az európai kultúrára vonatkozóan is. Szemléletem elsősorban művelődéstörténeti. Azt a fehér foltot szeretném eltüntetni, azt a hiányt pótolni, amely az egyetemes és hazai műveltség területén jelentkezett. Amikor ezekkel a témákkal jelentkeztem, végső soron a művelődéstörténet célja lebegett előttem.

— A hivő emberek a végső kérdésekre keresnek feleletet a Bibliából.

— Igen, de a végső kérdéseket meg lehet közelíteni más oldalról is. Például világnézeti oldalról.

— Az elmúlt évben a televízió kétszer is bemutatta az Árnyékban című műsort Márványi György szerkesztésében, ill. Szálkái Sándor rendezésében. Amikor láttam a műsort, örültem,

hogy nem bántották benne a megkérdezett emberek hitét, a kis egyházak híveinek vallásos érzéseit.

— Jó szívvel gondolunk vissza a Szabadegyházak Tanácsának segítségére. A filmben szerettük volna megmutatni a történelmi egyházak mellett azokat a hivő közösségeket, amelyek társadalmunk becsületes és megbecsült tagjai, szociológiai képet adni róluk, gondolkodásmódjukról, bibliai értelmezésüket megmutatni. Módszerünk' nem a vitán alapult, hanem inkább ismertettük életstílusukat, s vallásos meggyőződésüket. Ezek a törpe egyházak államunk által elismert közösségek és a történeti egyházak tagjai is korrigálhatták ‘szemléletüket róluk. A közönség nagy érdeklődéssel fogadta a film bemutatását.

A kötelező kollegiális diszkréció mellett betekinthettem Rapcsányi László legújabb kéziratába, „Áthosz, a Szent Hegy és lakói" című könyvébe. Lapozgattam a tartalomjegyzékben s felvetettem a kérdést:

— Hogyan került Luther s a Biblia a Szent Hegyre?

— Érdekelt az emberiség gondolkodásában az apokaliptika, János Jelenések könyve. Két évig jártam Görögországba, Athoszra és valamennyi kolostorába. Itt döbbentem rá, hogy a török imperializmus sorozatos győzelme a Balkánon, Moldva, Havasalföld, Erdély, vagy az egymás után elbukott balkáni államok a végveszély, az apokalipszis érzetétől voltak eltelve. Élő valóság volt a világvége-hangulat. Néhány kolostorban azután felfedeztem Cranach és Holbein, ill. az ő nyomukon készült freskókat. Hogyan került a Luther-biblia az orthodox világba? A történelem egyetemes, s adódott egy villanásnyi idő, amikor politikai találkozása volt Bizáncnak Witten- berggel szemben Rómával. így szivároghatott be a protestáns kultúra Is.

— Ez bennünket, evangélikusokat közelebbről is érdekel.

— Nos, részleteket erről majd olvashatnak az Áthosz, a Szent Hegy és lakói-ban. Berki Feriz, a magyar ortodox egyház vezetője sok segítséget nyújtott ebben a munkában.

— Valóban meglep a felfedezése.

— Engem is lenyűgözött, de többet erről egyelőre nem árulok el.

Arcán mosoly jelent meg, rágyújtottunk, a telefon újra felberregett, s a riporter, a Magyar Rádió főmunkatársa ezer más teendőjét intézte, s én kérdéseimet prolongálni voltam kény te*

len- Rédey Pál

t Kim-Kaiser József

Liicikä imája

Hamarosan iskolás lesz. Nyílt, szőke, kék szemű. Szabályos test és fürgén csapongó ész. Ügyes kéz. Minden csavart, kezébe eső szerkezetet szétbont és pontosan összerak. A legkedvesebb, amit neki ajándékozhatunk, valami fából-vasból-karikából összetett alkatrész, ahogyan ő mondja: „Alkotórész!” Szét lehet szedni és újra összeszerelni. Nem megy a szomszédba segítségért. Jól látja a rést és a vonalat. Rögtön megtalálja mindennek a helyét.

Kedves. Amikor arca felé emelem jobb tenyeremet, mosolyogva mondja: „Ez a nagyatyai!” A bal tenyérre meg: „Ez a nagyanyai!” Valójában egyiket sem ismeri. Az „Apró-Cseprő” rovatába is beillene sok aranyos mondása. Mózeumba megy, meg a Nóziba. Néha meg a Babszínházba vágyik.

Szereti a virágot, de fél a kutyáktól. Azért a Csonka Feri bácsi Szedres lovának széles hátára fölmerészkedett.

A keze eszét, az értelme meg

— GYULA. Advent 3. vasárnapján Koszorús Oszkár, a Nyugat-Békési Egyházmegye esperese igehirdetéssel és a szeretet- vendégségen „íme, az ajtó előtt állok!” címen előadással szolgált.

— KELENFÖLD. 1977. december 16-án fiatal házasok összejövetelén dr. Bodrog Miklós rákospalotai lelkész „Házasságlé- lektan-érdekességek” címen előadással szolgált.

— GERENDAS. 1977. december 8-án ádventi esten Deme Károly kondorost lelkész szolgáit.

lyékonyan begyéit németül, dánul, norvégül s olvasott svédül.

Özvegye, három leánya, két veje és egy unokája, búcsúztak tőle a szélesebb rokonság, barátok, lelfcésztársak s gyülekezetének temetésére felutazott tagjai körében Budapesten, a farkasréti temetőben, ahol a temetés szertartását egykori évfolyamtársa, dr. Koren Emil esperes végezte.

„Maga pedig a mii Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyeiméiből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.” 2 Thessz, 16—17.

a lelkét mutatja. Nem hajlandó lefeküdni imádkozás nélkül. A Hitvallást és a Miatyánkot hibátlanul mondja. Vannak kedves énekei is: „A Te áldott beszéded . .Minden este megkér, énekeljük el az „útmutatót” is, Ez a 290. ének 2. verse: „Maradj meg szentigéddel, Velünk, ó Megváltónk, Földi vándorpályánkon Te légy útmutatónk.”

Semmiképpen nem marad el az istentiszteletről. Amikor az Ür imádsága hangzik, a gyülekezetei lehalkítja, ö maga vezérlő hangon mondja az imát. Ebben a majdnem egyszólamú imádkozásban minden lélekre áhítat borul. A befeléfordulás percei hullanak alá és a körülölelő csöndben Isten keze gyomlál. Megcsonkult a Miatyánk? Dehogy! Mélyebb, tisztább lett. Benne mindenki találkozott.

Lacika most az Űr Jézus ölében ül. Édesanyja ültette oda! Bárcsak ott irfaradna!

Komjáthy Lajos

— ALBERTI. A gyülekezetben igehirdetés-sorozaton D. dr. Ott- lyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke, Keveházi László esperes, Kertész Géza gyóni lelkész, Blatniczky János maglód! lelkész, Ribdr János ceglédi lelkész, ífj. Deme Károly tápiósze- lei segédlelkész és Szaszáit Imre irsai református lelkész igehirdetéssel szolgáltak.

— KOMÁROM. Advent 1. vasárnapján gyülekezeti nap keretében Bohus Imre fóti lelkész igehirdetéssel és előadással szolgált a gyülekezetben.

Kövess engem — a szeretetheti !

Máté 9, 9—13

Üdvözítő Urunk nem nézte Máténak megvetett foglalkozását, múltját, azt sem, hogy kiféle-miféle ember, csak ezt mondta neki: Kövess engem! Ellenállhatatlan volt ez a hívás! Jézus szemében volt valami különös erő, vagy hangja színe volt olyan vonzó, amelynek nem lehetett ellentmondani? Ez most nem lényeges! Nyilván inkább a szava volt ellenállhatatlan. Még az sem, hogy miért éppen Mátét hívta el, hiszen ő bárkit elhívhatott, akit csak akart. Sokan meghallották azóta is szavát és követték őt Bizonyára soha meg nem bánták életüknek ezt a „lépését".

HOVÁ HÍVTA EL JÉZUS MÁTÉT? Jézus élete nyitott lap volt tanítványai, de minden ember előtt, Máté ezután közelről, éveken át a saját szemével láthatta és a maga fülével hallhatta mit tesz és mit mond ez az Ür! Amiről eddig fogalma sem volt — hisz pénz, önzés, haszonlesés, üzlet és érdekek hálózatában élte eddig eletet — most közelről tapasztalhatta ennek a Názáreti Jézusnak óriási hatalmát, csendes szolgáló szeretetét! Elképzelhető, milyen sokszor felkiálthatott magában úgy félhangosan: „Hát ilyen ember is van?!" Csodálattal és elgondolkozva járt napról napra ezzel a Mesterrel.

De ez a hatalmas Mester egy más. új életbe is elhívta őt! Nemsokára ezután egy magánház ebédlőjében maga is meggyőződhetett arról, hogy Jézus körül más a légkör, meghittebb, barátságos, sőt kedves a hangulat! Lenézett, bűnös emberek közé ült le egy asztalhoz. Ezeket az embereket eddig csak leszólták, rágták, csepülték. Elnéztek mögöttük és mellettük. Ez a Názáreti pedig mint valami jóságos orvos föléjük hajolt. Mindenki jól érezte ott magát, csak a szeretetlen, képmutató farizeusok nem! Jézus nem süllyedt le a sokak által lenézett asztaltársaihoz, nem is „komázott” velük, sőt Máté inkább úgy érezte, hogy szeretetével szinte felemelte őket. Követői lényének meleg, különös sugárzását és fényét érezhették. Máté úgy látta, hogy milyen türelmes és megértő ez a Jézus — éppen ellenkezője azoknak, akik közt eddig élt.

Nem ítélkezett Mestere. Pedig micsoda hitvány emberekkel találkozott! De ha meglátta valaki szemében a bűnbánat parányi jelét, a bizalom melegét — már kész volt megbocsátani, gyógyítani és segíteni.

Máté ezt a világot eddig nem. ismerte. Ő a pénz körül élt, ahol gyilkos érdekek ütköztek, ahol haragudtak, gyűlöltek az emberek. A szeretetlenség kóros állapotában szenvedtek férfiak, nők, ifjak és öregek. Ez tette mérgezővé a szíveket, a családi otthonokat és munkahelyeket. Az embertelen önzés fojtogató levegőjét ismerte eddig ez az új tanítvány, Máté. Igen, ez eddig egy embertelen világ volt!

És most, különös, éppen ezt az emberséget látja és érzi Jézusbanl Más lett Máté élete is. Az igaz, hogy húsból, vérből való ember maradt ezután is, meg kellett harcolnia-emberi harcát, erótelen emberi teste állapota is, mint teher, betegség ráríehezedett, de mégis más lett az élete!

JÉZUS KÖZELÉBEN VOLT! Ez a közeliét pedig olyan megnyugtató, felemelő és békességes volt néki.

Mindenki gondolkodásban, életvitelben, magaviseletben köriét valakit, vagy valamit. Legtöbbször önző saját fejét. Jézust követni azt jelenti, hogy számolunk vele, érezzük jelenlétét. Öt bele engedjük szólni életünkbe, igazat adunk néki! Fontos, sőt döntő lesz számunkra: mit is mond és mit is tesz? Nála szó és tett, ige és diakónia ölelkezett! ^

Akiket rpár a keresztségben elhívott, akik úgy érezték, hogy valahol, egy igében már nekik is mondta: Kövess engem! — vagy akik talán ezekben a sorokban ismerik fel hivó szavát: induljanak el csak bátran Vele a szeretet áldott, cselekvő útjára. így követjük Öt!

Sümeghy József

IMÁDKOZZUNK!

Ür Jézus, Üdvözítőnk, olyan jó tudni, hogy Te nemcsak akkor hívtad el tanítványodnak Pétert, Andrást, Mátét és a többieket, hanem ma is meglátsz minket és ma is mondod nékünk: Kövess engem! Adj erőt nekünk, hogy önző érdek szabta életünkből fel tudjunk kelni és Veled tudjunk járni személyválogatás nélküli szerétéiben, megbocsátásban, türelmes és csendes szolgálatban! Bizonyság- levő szavaink mellett ezekben a cselekedetekben legyen nyilvánvaló, hogy most is vannak követőid ezen a világon. Járj közöttünk most is megmentő, gyógyító szereteteddel! Ámen.

— Hetvened vasárnap az oi- tárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltárt igéje: 1 Kor 9, 24—27; az igehirdetés alap- igéje: Mt 9, 9—13.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Január 29-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet KÁPOSZTA LAJOS soltvadkerti lelkész.

— KITÜNTETÉS. Mezősi György csepeli lelkésznek, lapunk felelős szerkesztőjének a Hazafias Népfront az „Érdemes Társadalmi Munkás” kitüntető jelvényt adományozta. A kitüntetést a Budapest, XXI. kér. Hazafias Népfront Bizottság műit év végi ülésén adta át a budapesti Fővárosi HNF Bizottság, az Országos Béketanács, valamint a XXI. kér. Tanács V. B. képviselőinek jelenlétében dr. Bolla Dezső titkár.

— DU NAEG Y HAZA. A gyülekezet az óév esti istentisztelete

keretében búcsúzott Buránszki Pálné egyházfitól és Buránszki Pál harangozótói bensőséges ünnepség keretében. Az idős házaspár öt és fél éven keresztül szolgált nagy hűséggel a gyülekezetben. Úgy a templomot, a gyülekezeti termet, mint a templom előtti virágoskertet mindig nagy rendben tartották, a harangozásokat mindig nagyon pontosan végezték. A maguk helyén jó szolgálatot végeztek az egész gyülekezet nagy megelégedésére. A gyülekezet ajándékokban is megnyilvánuló köszönetét, szeleteiét Szabó István lelkész adta át a szolgálatot letevő testvéreinknek. Isten adjon nekik még számos évet, egészséget, hogy köztünk, a gyülekezetben élhessenek.

— NAGYSZÉNÁS. 1977. november 29-én gyülekezeti szere- tetvendégségen Ponicsán Imre kiskőrösi lelkész tartott előadást.

— OROSHÁZA, 1977. december 4-én gyülekezeti szeretetven- dégségen Turmezei Erzsébet szolgált a gyülekezetben.

A mezőberényi 1. kerületi gyülekezet tagjai ott szorongtak abban a templomban, ahol Kun- Kaiser Józsefet keresztelték, konfirmálták és eskették, ahol szolgálatba iktatták, s ahol 32 éven át prédikált. A Budapesten váratlanul, 63 éves korában elhunyt lelkészre emlékezve tartottak istentiszteletet, amelyen Táborszky László békéscsabai igazgató-lelkész hirdette a vigasztalás igéit

„Egy gyülekezetes” lelkész volt, aki szolgálatának szinte teljes idejét szülőhelyén töltötte. Teljes szívvel és minden ideg- szálával a gyülekezeté akart lenni, miközben képezte magát. Fiatal korában egy évet tanult Koppenhágában és Oslóban. Fo-