Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-01-22 / 4. szám
4* őKumené ^ öKumené OKumenö <§> Merre megy a Lutheránus Világszövetség? Lapunk olvasói az 1977, esztendőben sokat olvashattak a Lutheránus Világszövetségről, elsősorban a tanzániai Dar es Salaimban tartott VI. nagygyűlés kapcsán. Nyugodtan mondhatjuk, hogy világviszonylatban sem volt . olyan evangélikus egyház, amelynek hetilapja olyan bőséges tájékoztatást adott volna a Dar es Salaam-i nagygyűlésről, mint éppen az Evangélikus Élet. Az Evangélikus Naptár is közölte a magyar résztvevők beszámolóit, a Lelkipásztor című havilapunk pedig közzétette a nagygyűlésen elhangzott legfontosabb hat előadás szövegét, „ökumenikus rovatunkban” most mégis szükségesnek tartjuk egy összefoglaló kép megrajzolását a Lutheránus Világszövetségről. Kívül —belül A Lutheránus Világszövetségnek jelenleg 93 tagegyháza van, melyhez 54 301 508 lutheránus tartozik. Ugyanakkor köztudomású, hogy a hat világrészben jelenleg 70,4 millió lutheránus él. A két szám összehasonlításából azonnal kitűnik, hogy majdnem 17 millió lutheránus nem tartó- zik a Lutheránus Világszövetség kötelékébe. Ezek „kívül” vannak a Lutheránus Világszövetségen. Bár mindegyik kontinensen vannak olyan lutheránusok, akik nem tagjai az LVSZ-nek, mégis két tömböt külön is meg kell említeni. Az egyik az Amerikában munkálkodó Missouri-Zsinathoz tartozó közel 3 millió lelket számláló egyház, a másik a Német Szövetségi Köztársaságban és a Német Demokratikus Köztársaságban élő ún. „uniált egyházak”. Az előbbi „dogmatikai megfontoltságból” tartja magát távol az LVSZ-től, az utóbbiak pedig — melyek a lutheránusok és reformátusok egyesüléséből jöttek létre — nem „tisztán” lutheránusok és ezért kérdéses számukra a Lutheránus Világszövetségbe való belépés. Mindenesetre az LVSZ számára ma egyik legégetőbb probléma az, hogy miképpen tudja magába ölelni az egész világ luthera- nizmusát, hogyan tudja a családi közösséget kiterjeszteni és kiépíteni azokkal a lutheránusokkal, akik nem tagjai az LVSZ- nek. Jelentős erőfeszítések folynak azért, hogy ez megtörténjék. Az identitás Érdekes megfigyelni, hogy miközben az „ökumenizmus korában” élünk, vagyis abban a korban, amelyben a különböző keresztyén egyházak egyre jobban ráébrednek Jézus Krisztusban adott egységük nyilvánvalóvá tételének szükségességére, ezzel párhuzamosan az egyes keresztyén egyházak sokat foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy mi az ö sajátos örökségük. hitvallásos jellegzetességük, hogyan tudnak azonosak lenni önmagukkal (identitás). A Lutheránus Világ- szövetség kebelében évek óta folyik az a tanulmányi munka, amely arra irányul, hogy kikutassa, világossá tegye, mik az evangélikus „sajátosságok". Abban a meggyőződésben végzi az LVSZ ezt a tanulmányi munkát, hogy nem a felekezeti „sajátosságok” elszürkítésével lehet legjobban szolgálni az ökumeníz- must, hanem ezeknek a sajátosságoknak megtartásával, illetőleg annak megvizsgálásával, hogy ezek a „sajátosságok” milyen ökumenikus indításokat adnak. Lutheránus sajátosságoknak tekintjük például a törvény és evangélium közötti különbözte- tcst, azt az álláspontot, hogy a hit szempontjából vannak lényeges és nem lényeges dolgok, „egyedül a hit által” üdvözü- lünk, az evangéliumban való feltétlen bizalom stb. Magunk részéről úgy látjuk ezt a problémát, hogy az „identitás” kérdés valóban fontos, de az semmiképpen nem lehet olyan fallá, amely gátolja az igazi ökumenizmus előrehaladását, ellenben olyan forrássá kell lennie, mely segíti az ökumené építését. Nyitottság Az ökumenizmus összefüggésében az utóbbi időben nemcsak az „identitás”-t emlegetik az LVSZ köreiben, hanem egyre nyomatékosabban hívják fel a figyelmet arra, hogy az Ágostai Hitvallás a nyitottságnak a dokumentuma, vagyis olyan hitvallás, amely nélkülözi a „felekezeti szűkkeblűséget”.' Hangsúlyozzák, hogy a reformáció korában, Me- lanchton Fülöp által készített Hitvallást az ökumenizmus szelleme hatja át. Nem azért készült — mondják sokan —, hogy megossza a keresztyénséget, hanem azt akarta elérni, hogy az egész keresztyénség megtisztulva a hamis tanításoktól „együtt maradjon". Egyre többen emlegetik, hogy ez a hitvallás a keresztyénség egységének biztosítására „elegendőnek” tartja az evangélium tiszta tanításában és a szentségek Krisztus Urunk rendelése szerinti kiszolgáltatásában történő megegyezést. Mivel a luthe- ranizmusnak ilyen hitvallása van — mondják sokan —, ezért jelentős szerepet kell vállalnia az ökumenikus munkában. Ennek a gondolatnak a jegyében született Dar es Salaamban az a határozat, hogy az ökumenizmus jelenlegi szakaszában a „kiengesztelt sokféleség” képletét kell vállalni, vagyis azt, hogy a felekezeti különbözőségeket az ökumeniz- musban nem szabad eltörölni, de a különböző keresztyén felekezeteknek egymás iránt „kiengesz- teltségben" kell élniük, egymást segíteniük és egymástól kölcsönösen tanulniuk. Lelki elmélyülés Egyre nyilvánvalóbb a Lutheránus Világszövetségben, hogy nagy súlyt helyeznek magának az LVSZ-nek és tagegyházainab a „hitben és s?eretetben” való elmélyülésére. így is szokták ezt idegen szóval mondani: a spiri- tualitásra. Ez kitűnt a Dar es Salaam-i nagygyűlésen is. Míg korábban a bizottsági ülésekre és a plenáris ülésekre tették a hangsúlyt, most igen jelentős szerep jutott a reggeli áhítatoknak, bibliaóráknak és esti istentiszteleteknek. Jézus Krisztus személyének és művének, a Szentírás jobb megismerésének fontossága előtérbe került. Mindinkább világossá válik az LVSZ- ben, hogy semmiféle etikai, politikai döntést nem lehet hozni igazabb hit nélkül és Jézus Krisztussal való eleven közösség nélkül. Ezt a vonalat a magunk részéről csak támogatni tudjuk, mert meg vagyunk győződve, hogy Jézus Krisztus igazabb megismerése és a Szentírás teljesebb megértése bátrabb döntéseket fog eredményezni etikai ösz- szefüggésekben is, közelebbről az egyház politikai és társadalmi szolgálatára nézve is. A világért való nagyobb felelősség A hitbeli elmélyüléssel — mint már említettük — feltétlenül velejár a világért való nagyabb felelősség vállalása is. Ez figyelhető meg az LVSZ-ben is. Míg 10—15 évvel ezelőtt az LVSZ- ben igen nagy bénultság volt, amikor a társadalmi és politikai kérdésekben való állásfoglalásról volt szó, addig Dar es Salaamban már külön határozat is született az „egyházak politikai es társadalmi funkcióiról". Komoly törekvés van arra, hogy megkeressék azokat az elvi-teológiai alapokat, amelyekre fel lehet építeni az egyház társadalmi és politikai funkcióit. Hogy az LVSZ ezt nemcsak elvi síkon akarja művelni, az kitűnik abból is, hogy nagyon egyértelmű határozat született a Dél-Afriká- ban gyakorolt faji megkülönböztetés ellen. De hasonlóan bátor álláspontot képviseltek a Lutheránus egyházak a világban jelenleg fennálló igazságtalan gazdasági renddel szemben és állást foglaltak a népek békés egymás mellett élése és együttműködése érdekében. Az még külön is öröm, hogy az LVSZ egyhangú határozattal támogatta az európai biztonsági és együttműködést értekezlet belgrádi tanácskozását. A nagygyűlés után az LVSZ még egy külön Memorandumot is kiadott, amelyben segíteni kívánja a belgrádi tanácskozás résztvevőit a szocialista országokban élő egyházakról alkotott reális kép kialakításában. Ha a lelki elmélyülés vonalát helyeseljük, ugyanígy helyeseljük, hogy az LVSZ-ben növekszik ó világért való felelősség tudata is. Érdeklődés a marxizmus iráut Az LVSZ Tanulmányi Osztálya évek óta foglalkozik különböző ideológiák kérdésével, de hangsúlyozottan is a marxizmussal. Ez a tény is mutatja az LVSZ reális érzékét. Nemcsak az tény, hogy a világ nagyon jelentős részében a marxizmus—leni- nizmus ideológia alapján épülnek a társadalmak, hanem az is tény, hogy ezen a területen az LVSZ- nek több tagegyháza is él, köztük a magyarországi evangélikus egyház. Helyeseljük, hogy az LVSZ foglalkozik ezzel a témával, de felhívjuk a figyelmet arra, hogy a marxizmus nem pusztán „filozófiai elmélet", hanem gyakorlat és éppen ezért nem elég annak materialista—ateista aspektusával foglalkozni, hanem figyelni kell annak társadalmi, gazdasági vetületére is, amelynek nyomán igazságosabb társadalom épül. Ehhez az igazságosabb társadalomhoz való viszonyt is vizsgálat tárgyává kell tennie az LVSZ-nek. Káldy Zoltán De meny Ottó: HAVON LÉPKEDEK Már éltem annyit — tudhatom szomorúság is lehet édes ha fölsajog babusgatom s szívemhöz szelídül az érdes csillog kalandra hívogat tán a végsőre — azt se bánom havon lépkedek hamvazódom egyre szürkébb a szivárványom de elérem — végül elérem lábamnál lesz kezdete vége a csillagok a tejutak a titkok minden szövevénye megoldva fölfedve kitárva majd közébük telepedem hogy velük létezzek tovább ha már többé nem létezem ALOM a HAVON cimú kötetből. 1876. Az Országos Közgyűlés 1977. december 16-án íaríoll ülésénél: HATÁROZATAI 1. Az Országos Közgyűlés Isten iránti hálával köszöni meg az Országos Egyház minden szolgálatát azoknak, akik ebben a munkában az Országos Egyház munkaterületein, egyházkerületekben, az egyházmegyékben és a gyülekezetekben dolgoztak. 2. Megköszönj dr. Fekete Zoltán országos felügyelő, dr. Káldy Zoltán püspök-elnök és dr. Ottlyk Ernő püspök irányító szolgálatát, továbbá dr. Mihály Dezső egyházkerületi felügyelő és Szilágyi Béla felügyelőhedyettes munkáját 3. Megköszöni dr. Karner Ágoston főtitkárnak, az Országos Egyház munkaágait és hivatali munkáit koordináló szolgálatát valamint a Gyülekezeti Segély és a Nyugdijosztály vezetését. 4. Köszönti az egyházmegyéket abból az alkalomból, hogy jelenlegi beosztásukban 25 éve végzik szolgálatukat. 5. Megköszöni dr. Káldy Zoltán püspök-elnöknek az Országos Egyház utolsó 4 esztendőben végzett munkájáról szóló részletes és iránymutató jelentését. 6. Megköszöni egyházunk külügyi munkájában szolgálatot végzőknek, egyházunk és népünk érdekében végzett, sokszor nagyon fáradságos munkáját. 7. Megköszöni a Lutheránus Világszövetség Dar es-Salaamban tartott VI. Nagygyűlésén részt vevő delegáció tagjainak: dr. Káldy Zoltán és dr. Ottlyk Ernő püspököknek, dr. Profile Károly professzornak, dr. Hafenscher Károly lelkésznek, dr. Takácsné Kovácsházi Zelma lelkész! munkatársnak és dr. Káldy Zoltánnénak elvégzett jó szolgálatát. 8. Köszöni egyházunk Tanulmányi Bizottságának a Lutheránus Világszövetség nagygyűlésére készített „Jézus Krisztusban — új közösség” c. munkáját, különösen is dr. Pröhle Károly professzor ezzel kapcsolatos szolgálatát. 9. A közgyűlés megelégedését fejezi ki, hogy a Lutheránus Világ- szövetség az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia belgrádi tanácskozására Memorandumot készített, amelyben segítséget kívánt nyújtani a belgrádi tanácskozás résztvevőinek a szocialista országokban élő egyházakról és azok munkájáról alkotott reális kép kialakításához. 10. A közgyűlés köszönti az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia belgrádi tanácskozását és arra kéri a résztvevőket, hogy tegyenek erőfeszítéseket a helsinki elvek egységes kezelésére, a népek együttműködésének és békéjének biztosítására és a leszerelés előmozdítására. IX. A közgyűlés helyteleníti, hogy egyes nyugati országokban az emberi jogok nagy ügyét a politikai enyhülés megakadályozására használják fel. Ugyaniakkor a közgyűlés kijelenti, hogy az emberi jogok megtartását a maga részéről is elengedhetetlennek tartja, de nemcsak az egyéni, hanem a társadalmi összefüggéseiben is. 13. A közgyűlés helyesli azokat a tárgyalásokat, amelyeik azt célozzák, hogy az atomfegyver-kísérleteket megszüntessék, a tömeg- pusztító fegyvereket eltiltsák, a neutronbomba alkalmazását elvessék és az általános és teljes leszerelést előmozdítsák. 14. A közgyűlés megelégedését fejezi ki, hogy a Magyar Népköz- társaságban az állam és evangélikus egyházunk viszonya nemcsak rendezett, hanem jó és gyümölcsöző, és igy a hívők és nem vallásos emberek közös erőfeszítéssel, nemzeti egységben szolgálhatják népünk előrehaladását, a szocialista társadalmi rend építését. A közgyűlés külön is kifejezi köszönetét Miklós Imre államtitkárnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének sokszor megtapasztalt jóakaratáért és segítségéért. 15. A közgyűlés megköszöni a Hazafias Népfrontnak, az Országos Béketanácsnak, hogy igényli az egyház vezetőinek, lelkészeinek és a gyülekezeti tagoknak szolgálatát és biztosítja mindkét országos szervet, hogy munkájukat a jövőben is támogatni fogjuk. Külön is megköszönd a Hazafias Népfrontnak, hogy papi bekegyüléseket rendez a lelkészek számára is. 16. A közgyűlés megköszöni az Országos Egyház munkaágai vezetőinek és dolgozóinak hűséges szolgálatát. 17. Köszönti az Evangélikus Élet szerkesztő bizottságát, különösen is a rovatvezetők munkaközösségét abból az alkalomból, hogy a lapot az Országos Béketanács Emléklappal tüntette ki. ÜLÉST TARTOTT A GYAKORLATI TEOLÓGIAI SZAKCSOPORT A Gyakorlati Teológiai Szakcsoport dr. Croó Gyula teológiai tanár vezetésével november hó 17—18-án munkaülést tartott az Evangélikus Teológia helyiségében, A szakcsoportvezető János 15,15 alapján tartott áhítattal nyitotta meg a munkaülést. Ezután meghallgattál? a főtémáról: „Diakóniai felelősségünk a teremtett világért ” szóló részletreferátumokat. Sárkány Tiborné leik eszi munkatárs „Az ökológiai válság” címmel tartott előadást környezetünk veszélyeztetettségéről. Szebik Imre esperes az ember és a természet viszonyának bibliateológiai megvilágítását nyújtotta: „Az ember, mint a teremtett világ sáfára. Groó Gyula ugyanezzel a címmel a kérdés rendszeres teológiai feldolgozásának néhány szempontjára mutatott rá. Az előadásokat élénk eszmecsere követte. A főtémán kívül dr. Bodrog Miklós lelkész pszichoterápiái tapasztalatairól számolt be. A szakcsoport vezetője ismertette a Teológiai Akadémia gyakorlati szemináriumában jelenleg folyó munkát, amely a bibliaórának, mint gyülekezeti munkamódszernek szerepét és jelentőségét kutatja gyülekezeteinkben. A legközelebbi munkaülésen a szakcsoport folytatja a főtéma feldolgozását. Modellek készülnek az ökológia témájának gyülekezeti esteken való felhasználásáról és igehirdetések is ugyanerről a témáról, valamint istentiszteleti modellek is. Krämer György lelkész a diameditáció gyülekezeti munkamódszeréről vállalt referátumot. G. GYÜLEKEZET AZ ORSZÁGÚT MELLETT Oj missziói területet von be szágút mentén lakó evangéliku- munkájába a brazíliai evangéli- sokat. Remélik, hogy e vállalko- kus egyház, Ekplrito Santo tartó- zás révén sikerül áttörniük a mány Linhares nevű városába nemzetiségi határokat is. Amun- lelkészt küldött azzal a megbíza- ka bázisa 48 evangélikus család, tással .hogy keresse meg és akik a 690 kilométer hosszú «- gyűjtse össze a B 161 jelű or- szágút mentén laknak.
