Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-08-20 / 34. szám

GYERMEKEKNEK! Hasonlóképpen cselekedj! Lk 10, 25—27 „írok nektek ifjak...” Egy fiatal egy napja Riport egy középiskolás leánnyal Az emberek sokféleképpen vi­selkedhetnek embertársaikkal szemben. Jézus egyszer egy pél­dázatban mutatta meg a külön­böző típusú embereket, s egyben felhívta tanítványai figyelmét ar­ra, hogy melyik az igaz keresz­tyén magatartás. EGY EMBER JERUZSÁLEM­BŐL JERIKÓBA UTAZOTT és a rablók kezébe esett, akik kifosz­tották, megverték, azután félhol- tan otthagyva elmentek — kezdte Jézus a példázatot. Ezzel Jézus arra mutatott rá, hogy vannak rosszakaratú embei'ek, akik erő­szakkal elveszik a másét, nem tö­rődnek azzal sem, hogy erősza­kosságukkal embertársuk életét veszélyeztetik. Ez a rosszakarat nem csak ilyen rablásban, vagy betörésben nyilvánulhat meg, ha­nem például abban is, hogy a másik rovására szerzünk ma­gunknak előnyöket. Azután van­nak olyan emberek is, akik nem tudnak indulataikon uralkodni és erős felindulásukban, haragjuk­ban megsértik a másikat, sokszor még az életét is veszélybe sodor­ják. A verekedő gyerekek is eh­hez a típushoz tartoznak. Jézus a példázatban elítéli ezt a felelőt­len magatartást. TÖRTÉNETESEN EGY PAP MENT ARRA AZ ÜTŐN, de ami­kor meglátta a kifosztott embert, elment mellette. Amikor egy le­vita — ma úgy mondanánk, hogy egy egyházfi, vagy presbiter — jött arra, meglátta és ugyancsak elment mellette — folytatódott a példázat. Jézus ezzel a közönyös emberekre mutatott rá, akik nem sokat törődnek a másik ember bajával és nyomorúságával. A pap és a levita látszólag tisztelet­re méltó emberek voltak, a szí­vük mégis közönyös, kemény volt. llMJfrno lelkészi szolgálatban Az Egyesült Államok különbö­ző egyházaiban 10 470 nő végez lelkészi szolgálatot, vagy ennek megfelelőt — az amerikai egy­II. Rákóczi Ferenc ezredese Ma is élnek ilyen emberek. Saj­nos köztük magukat keresztyén­nek vallók, talán még a gyüleke­zetben köztiszteletben állók is. Az országúton száguldó autó sokszor ott hagyja az úton az elgázolt embert. Sokan, amikor segítségre szoruló embert látnak, sietnek to­vább, mert azt mondják, nincs idejük megállni, nem érnek rá ilyenekkel foglalkozni. Isten gyer­mekei nem lehetnek ilyen közö­nyösek. EGY SAMARITANUS — a ke­gyes zsidók által megvetett fél­zsidó ember — pedig, amikor odaérkezett és meglátta, meg­szánta őt. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekö­tözte azokat. Azután feltette őt saját barmára, elvitte egy foga­dóba és ápolta. Másnap pedig elővett két dénárt, odaadta a fo­gadósnak és azt mondta neki: Vi­selj rá gondot, és ha valamit rá- költesz, amikor viszaérek, meg­adom neked. Aki Istennek igaz gyermeke, az az irgalmas samaritánus módjára mindig segítségére siet a bajba jutottnak. Nem törődik azzal, hogy ebből esetleg neki talán hátránya is származhatik. A má­sikon való segítést előbbre helye­zi a saját érdekénél. Nem csak idejét tudja feláldozni a mási­kért, hanem, ha szükséges, anya­gi áldozatra is képes, hogy a má­sik kikerüljön a veszélyből. Azt sem kérdezi, hogy ki az, aki se­gítségre szorul: barát, vagy ellen­ség. Csak a segítségre szoruló embert látja, s ez feltétel nélküli irgalmas szeretetre indítja őt. JÉZUS AZT SZERETNÉ, HOGY AZ Ö GYERMEKEI mind ilyenek legyenek. Azért mondja nekünk is: Menj el, te is hasonló­képpen cselekedj! Sclmeczi János házak tanácsának kimutatása szerint. Legnagyobb részük — 60 százalék — a pünkösdi moz­galomban és az üdvhadseregben Méltó, hogy amikor Rákóczi Ferenc Vezérlő Fejedelmünkről emlékezünk, tisztelettel gondol­junk egyik evangélikus bizalmas ezredesére, Telckesi Török Ist­vánra is. A FEJEDELEM HŰSÉGES KA­TONÁJA a Vas megyei Szécsény- ben született 1666-ban, földbirto­kos család tagjaként. Szülei. Te­lckesi Török István és Grehóczy Katalin korán meghaltak. A más­fél éves kis árva nevelését jóval idősebb bátyjai, Pál és Ádám vet­ték kezükbe. Kitűnő és alapos házi nevelést kapott István. Tu­datosodó lelkében mély és fájó emlékeket hagyott I. Lipót csá­szárnak a magyar nemzeti és val­lásszabadságot eltipró uralkodása. Az ifjú István már korán az el­nyomottak mellé állt. Hűen mel­lettük Is maradt haláláig. 1686- ban, Buda visszafoglalásakor már harcolt a vár bástyái alatt. A deli ifjú közpályára készült. Másfél évig a császárhű herceg Eszterházy Pál fejedelmi fényű fraknói várában tanult. Ez a vi­lág azonban idegen volt neki! Ezután ugyancsak az erősen Li­pót császárhoz húzó gróf Erdődy Sándor Vas megyei főispán ud­varában folytatott joggyakorlatot. Két-három év után megelégelte a neki ellenszenves főúri életet. Legjobban a köznemesek és job­bágyok között érezte magát. Né­hány év múltán „Vas és Sopron vármegyék” táblabírájává lett. Időközben bátyjai meghaltak és azok vagyonát is ő örökölte. 1690- ben, 24 éves korában kötött há­zasságot. Házassága nem birtok­szerző vagy gyarapító, nem is po­litikai, hanem szerelmi házasság volt. A szívére hallgatott. Győr­ből, Komáromy István táblabíró, később Győr megyei kuruc alis­pán Kata leányát kérte feleségül. Ifjú, szerelmetes feleségét nem a Vas megyei ősi fészekbe, hanem rábaközi birtokain levő egyedi kastélyába vitte. Egyedi kastélya, de szíve is mindig nyitva volt minden magyar ember előtt. Első gyermekük Báli.nt volt. Ezt Lajos és Antal követte. Lajost 7 éves, Antalt 1 hónapos korában temet­ték el a bánatos szülők a sobori temetőben. Az évek során egyre jobban ki­bontakozott Telekesi Török Ist­ván világító, értékes egyénisége, sokoldalú, humánus gondolkodá­sa. Nagyon szerette a tudományt. Könyvek kiadásában nagy segít­séget nyújtott Lövey Balázsnak és Thököly Imre seregében tábori lelkészként szolgáló Acs Mihály­nak, de még másoknak is. AMIKOR RÁKÓCZI FERENC VEZÉRLŐ FEJEDELEM „Meg- ujjulnak a dicsőséges magyar nemzetnek régi sebei” kezdetű kiáltványa végighírlett az orszá­gon, Telekesi Török István is az ezer sebből vérző magyar népé­nek ajánlotta fel kardját, vagyo­nát, sőt életét! Mindvégig kitartó, meggyőződéses és tántoríthatatlan híve lett Rákóczi Ferenc fejede­lemnek! Lovas ezredet toborzott Rába-, Tó- és Szigetközből. (Ma Győr-Sopron megye.) Megindult ez a dicsőséges, nagyon mélyből feltörő szabadságharc, amely olyan nehéz és keserves volt. 1704-ben az egész Dunántúl Rákóczi párt­ján állt! Heister császári tábor­nok koroncói győzelme azonban fájó és hatalmas vereség volt! A Vezérlő Fejedelem egyre jobban bizalmába fogadta Telekesi Tö­rököt. Megbízta őt a kincstári ja­vak átvételével, az új hadak egyenruháztatásával. A szabad­ságharc egyik élelmezési biztosa lett. Közben kiegészítette megfo­gyott ezredét Győr-Sopron és a volt Moson megyékből. Éva 16 éves, egy budapesti gimnázium francia tagozatos osz­tályának tanulója. A kőbányai gyülekezet ifjúsági órájáról is­merjük egymást. Elmondtam ne­ki, hogy egy napjáról, hétköz­napi kapcsolatairól szeretnék ve­le beszélgetni. Nehezen ugyan, de ráállt. Kezdjük az elkerülhetetlen kér­déssel: hogyan kezdődik egy na­pod? Fél hét körüli felkeléssel. Mire megmosakszom, felöltözöm, már készen van a reggeli. Mivel mégy az iskolába? Előbb busszal, majd egy dara­bon gyalog. Az egész kb. fél óra. A gimnáziumban kikkel állsz kapcsolatban? Vannak-e bará­taid? Milyen az osztályközösség? Tudod, van egy jó barátnőm. Tényleg mindent megbeszélünk, ez egyébként otthon is így van. Az osztályban van egy 10—12 fős, nagyobb csoport. Szerintem ez tulajdonképpen egy vitakör, együtt vannak, beszélgetnek, vi­tatkoznak, sok közös programjuk van. Mi nem tartozunk ide. Nincsenek kisebb csoportok? De igen, például mi. az ikrek­kel. Tudod, van egy ikerpár az osztályban, nagyon aranyos lá­nyok. Szünetekben általában így négyen szoktunk együtt lenni. Tanáraidról valamit... Hát, kétfajta tanár van, akit szeretek, vagy még inkább be­csülök. Az egyik, aki magas szin­ten, alaposan felkészül az órák­ra. Sokat tud, de vissza is kér­dezi, szóval, szigorú. A másik, aki közel tud kerülni hozzánk, kedvesen beszélget, közvetlen, szóval, emberséges. Szerintem a kettőt egyesítő tanár nagyon rit­ka. De mindkettőt becsülöm. Tu­dod? Értem. Kedvenc és nem ked­venc tantárgyaid? Nagyon szeretem a franciát, szívesen tanulom. Érdekel az iro­dalom, szeretek olvasni. Viszont valahogy nem vagyok a mate­matikához való, nehéz nekem. Milyen volt a bizonyítvány? Az 1705-ben tartott szécsényi országgyűlésen igen fontos és megtisztelő hivatallal tüntették ki Török Istvánt: beválasztották kor­mánytanácsosnak a Fejedelem mellé rendelt 24 tagú szenátusba. Mint országszenátor, a Dunántúl politikai képviselője lett. EZREDÉVEL LEGINKÁBB A KISALFÖLDÖN HARCOLT. Ka­puvár környékén rajtaütéssel szétugrasztotta a labancokat. Győrnél megsemmisítette a „vad rácokat”. Elfoglalta Veszprémet, őrizte a dunai révet és a rábai át­keléseket. Mégis a túlerővel szem­ben kevés volt a jobbágykatonák lelkes elszántsága és harci értéke. Amikor a labancok megszállták Rábaközt, Török István családját a Felvidékre vitte. Jelentéseiben egyre többet ír a nehezülő gon­dokról. A szegény néppel való mély együttérzése azonban min­dig megszólal írásaiban és nyilat­kozataiban. AZ 1707 MAJUS—JÚNIUSÁ­BAN TARTOTT ÖNODI OR­SZÁGGYŰLÉSEN a szokott he­lyén, Rákóczi Ferenc balján, a hetedik helyen ült. Itt és ekkor fosztották meg a Habsburg-házat a magyar tróntól. Az „eb ura fa­kó!” közfelkiáltásban bizonyára benne csengett Török István ku­ruc ezredes, a Fejedelem vezér­kara egyik tagjának érces hangja is. Ebben az évben (1707) nagyon megfogyatkozott Telekesi Török ezrede. Nehezen szedte össze ku- rucait, mert azok az ínséges kö­rülmények miatt családjukhoz mentek haza az aratási és más paraszti munkák végzésére. Egyébként is az 1703. évi tren- cséni csatavesztés és más belső, politikai és gazdasági erőtlenség miatt a kurucok napja leáldozó­ban volt. Török István azonban Kereken 4 egész, de most ron­tottam néhány tizedet a tavalyi­hoz képest. Iskola után haza, ugye? Igen. A buszon együtt jövünk Zsuzsival, a barátnőmmel. A be­szélgetés témája: a suli. Otthon ebédelsz? Igen, mire hazaérek, kész az ebéd. Mosogatni szoktam, de nem mindig. Vásárolni nem szoktál? Néha, egyébként nagyon szere­tek. Mi történik délutánonként? Tanulok. Gyakran eljön a ba­rátnőm, s együtt szoktunk ta­nulni. Mások nem jönnek néha? De igen, jöhetnek, főleg az ik­rek. Beszélgetünk, rádiót hall­gatunk, tánczenét. Miről folyik a szó? Mindenféléről, apróságokról. Tanulásról, terveinkről, vásár­lásról. Közben lemezeket hallga­tunk, tánczenét. Kedvenc lemezeid? Nagyon szeretem a Pink Floy- dot, a Beatlest (!), de a magyar együtteseket is, például a Pira­mist. i Mit csinálsz azután? Hát, legtöbbször olvasok, vagy pedig a kutyámat sétáltatom. Szeretsz sétálni? Igen, szeretem a fákat, a virá­gokat. Es az embereket? Szeretem őket. Tudod, én na­gyon bízom az emberekben, s néha csalódom bennük ... Mi az esti program? Általában tévézünk. Néha szín­házba megyünk Ildikóval, akivel az ifjúsági órán kerültünk össze. Minden vasárnap reggel nyolc órakor megszólalnak templo­munk harangjai. Minket, gyer­mekeket hívogatnak, hogy indul­híven tovább harcolt megfogyat­kozott ezredével is. Nem tudta el­titkolni betegségét sem. Súlyos veszteség érte, amikor 17 éves Bálint fia Rozsnyón meghalt. A testileg-lelkileg megviselt kuruc ezredes mégsem roppant össze! Sümeg, Simontornya, Gulács, Veszprém körül harcolt, de leve­lei egyre szomorúbbak, egyre na­gyobb nyomorúságról szóltak. 1711-BEN A SZATMÁRI TÁ­BORBAN lehulltak a kuruc zász­lók, a fegyverek is földre kerül­tek. A békeszerződés értelmében Telekesi Török is amnesztiát ka­pott és visszakapta egyedi birto­kait is. Feleségével megtörtén jött haza. De ha kiütötték is kezéből a kardot, tollal, szóval, meleg szívvel tovább folytatta küzdel­mét a lelkiismereti és politikai szabadságért. A soproni iskolában — ma Berzsenyi Gimnázium — Alumneumot, Tápintézetet alapí­tott szegény, falusi diákok segé­lyezésére.'Életrajzírója, Payr Sán­dor szépen írja róla, hogy a ta­nuló ifjúsághoz való viszonya nem a patrónus, hanem a szerető atya viszonya volt édes gyermekeihez. Betegsége egyre súlyosbodott. Feleségétől vett megható búcsú­zása után halt meg egyedi házá­ban 1722. december 26-án. Kíván­ságára szeretett vadosfai evangé­likus artikuláris templomába te­mették el a következő évben, áp­rilis 6-án. Koporsója felett címe­rét megfordították: férfiutódja nem maradt. TEMETÉSE POLITIKAI TÜN­TETÉS, a rábaközi kurucok nagy seregszemléje volt. A zászlót, amely alatt kurucai temetésére eljöttek, drága emlékként őrizzük a sírjából való egyéb emléktár­gyakkal együtt. Óriási temetésén elhangzott beszédeket még abban az évben egy könyvbe összegyűjt­ve Lipcsében adták ki! Sümeghy József Apropó, színház. Szereted Bu­dapestet? Igen, én szeretem ... És ismered is? Igen, azt hiszem, elmondha­tom, hogy elég jól ismerem. Négy éve kerültem fel vidékről, még ott konfirmáltam, azóta talán si­került megismernem. A szombati nap miben külön­bözik a többitől? Tudod, kéthetenként szabad szombat van az iskolában, ná­lunk pedig nagytakarítás. Én ilyenkor mindig úgy elfáradok. Tényleg elfáradok. Azután olva­sok, újságokat, folyóiratokat, öt óra körül megyek általában az ifjúsági órára. Szeretek itt lenni, jó ez a közösség. Utána sétálunk néha, mint tudod, vagy otthon tévézem. Még a vasárnap van hátra. Az unokabátyám néha elhív a tíiscóba. vagy szombaton, vagy vasárnap. Elég gyakran leutazom ragyszüleimhez vidékre, vagy itt megyünk rokonlátogatóba. Szere­tem ezt, tudod, sok kisgyerek van a családban. Néha én főzök va­sárnaponként. szívesen csinálom. Mik a további terveid? A pá­lyaválasztásra gondolok. Hát, tulajdonképpen még nem döntöttem, többfélén gondolko­dom. Köszönöm a beszélgetést. Nem tudom, jól választottad-e meg riportalanyodat. Számomra hasznos volt. Talán te is elgondolkoztál önmagadon. S talán nemcsak ő, mások is, az olvasók is. Az alkalmi ripor­ter bevallhatja itt, hogy ebben látja munkájának értelmét. junk a templomba, mivel ekkor kezdődik a gyermekbibliaóra. Évekkel ezelőtt a testvérem hozott el először gyermekbiblia- órára. Mióta iskolába járok — most már hatodik éve — rend­szeresen részt veszek ezeken az alkalmakon. Itt sok bibliai törté­netet ismerünk meg, aranymon­dásokat és énekeket is tanulunk. Itt és a hittanórákon tanultak segítségével kapcsolódtunk bele én és még néhányon gyülekeze­tünkből a Képes Biblia megfej­tésébe. Néha könnyen, máskor nehezebben találjuk ki a vála­szokat. Nagyon örülünk, ha meg­találjuk a helyes megoldást. Minden karácsonykor szeretet- vendégséget szoktunk tartani a gyülekezeti házunkban. Erre mi, gyerekek különösen is nagy örömmel készülünk, mert ezen mi szolgálunk versekkel, énekkel és karácsonyi történetekkel. Néhány szót szeretnék gyüle­kezetünkről is elmondani. A Du­na mentén élő gyülekezetünkben az idén olyasmi történt, ami több mint kétszázötven éves történe­tében még nem fordult elő. Több gyülekezeti tag javaslatára nőket is választottunk presbitereink kö­zé. A vasárnapi istentiszteletek mellett évenként több ízben tar­tunk gyülekezeti szeretetvendég- séget. Imahéten, böjtben és nagy­héten mindig vannak hétköznap esti istentiszteletek is. Ezeken néhányon mi, gyermekek is részt veszünk. Negyvenkét méter magas temp­lomtornyunk a sík vidéken már messziről látható. A kivilágított toronyóránk még az esti sötét­ben is mutatja az időt. Templo­munk homlokzatán olvashatjuk, hogy 1973-ban volt 175 éves. Ak­kor renováltuk kívülről. Előtte már villamosítottuk a harango­kat és a szép hangú orgonánkat. Idén szeretnénk belülről is fel­újítani. Bárhol járunk is a környéken, mindig úgy érezzük, a mi temp­lomunk egy kicsivel mindegyik­nél szebb — vagy talán kedve­sebb?! Klein János, Harta ifj. Seben István Ismerjük meg egymást! Templomtornyunk messziről látható

Next

/
Oldalképek
Tartalom