Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-08-13 / 33. szám

Hétköznapi imádságok Csendben Annyiszor Írtak és szóltak már erről, de úgy látszik, minden hiá­ba. Kora reggeltől késő estig hangos az üdülő. Pedig legalább itt jó volna néha csendben lenni, gondolatainkat rendezni. Ezért jöttem ki most, kora hajnalban ide a csendes tópartra, hogy innen távolról, nyugodtan gondoljak a hátrahagyott és a visszaváró hétköznapokra. Köszönöm, Uram. hogy munkahelyemen,, ott ahol időm javarésze eltelik, mi együtt dolgozók, jól ismerjük egyniást. Te is tudod, mi­lyen sokfelé nem így van ez. Tudod, milyen gyakran megesik, hogy csak többé-kevésbé hasznos munkaeszközt látunk egymásban. Azt is tudod, hogy a gyári cserígetőóra szinte jelképévé lett közösségi éle­tünknek: regisztrálja a perceket, amikor a munkát felvesszük, és a perceket, amikor abbahagyjuk. Ilyen módon pontosan kiszámítható a bér: ennyit ér az életünk. De azt sem az óra, sem semmilyen más műszer nem tudja kimu­tatni, hogy ahonnan napról napra jövünk, milyen 'láthatatlan terhe­ket. hozunk magunkkal és milyen szívvel fogunk munkához. Uram, könyörgöm mindazokért a családokért, ahol gyermekek nő­nek fel és a megélhetés gondja mindkét szülőt munkába állította. Legyen segítő kegyelmed azokkal a családokkal, amelyekben a kü­lönböző munkaidők miatt az idősebbek és a fiatalok ritkán látják egymást és egészen elszoktak egymástól. Könyörgöm azokért is, akiknek munkája nagyon nehéz, vagy veszélyes. Akiknek a munká­ja értelmetlennek tűnik. Azokért, akik nem tudnak vagy nem akar­nak megbirkózni vagy megbarátkozni feladataikkal. És azokért is, akik rendszeresen akkor dolgoznak, amikor a legtöbb ember pihen. Könyörgöm mindazokért, akik számára a napi munka csak terhet jelent. Add, hogy belássák: munkájuk értelme az, hogy másoknak szüksége van arra és add, hogy legalább valamennyire megismerjék a munka örömét. És könyörgöm azokért is, akik ma munka nélkül maradtak. Akik­nek sorsa sokfelé a világon a legsúlyosabb társadalmi gondot jelen­ti: a munkanélküliekért. Segíts minden emberi erőfeszítést, amely arra irányul, hogy dolgos kezekbe mindenütt jusson kenyér. Urunk, ne engedd, hogy emberek legősibb jogukról, a munkáról kénytele­nek legyenek lemondani. Könyörgöm azokért, akiket a mindennapok küzdelmei egymás mel­lé, vagy egymás ellen kényszerítenek. Legyen áldásod mindazokkal, akiknek kezébe hatalmat adtál. Add, hogy a hatalomhoz mindenütt felelősség is járuljon. így könyörgöm hozzád, mert bízom az Uramnak és Szabadítóm- nak, Jézus Krisztusnak erejében. Ámen. Simo Talvitie: Arkisia rukouksia (Hétköznapi imádságok) c. köny­ve nyomán Schreiner Vilmos Megfejtések A JÉZUS MONDÁSAI KÉPSORO­ZAT MEGFEJTÉSEI: 1. a) „Én vagyok a jó pásztor/’ b) ­Jn 10, 11. c) A Húsvét ünnepe utáni 2. vasárnapon emlékeznek a gyüleke­zetek Jézusnak erre a mondására. Beérkezett 58 megfejtés, ebből hibát­lan 51. 2. a) . . vak vezet világtalant...” b) Mt 15, 14. c) Akkor a i farizeusokra vonatkozott Jézus mondása, ma pedig azokra vonatkozik, akik tanítják a hitet, de maguk nem úgy élnek. Be­érkezett 52 megfejtés, hibátlan 41. 3. a) „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál. ..” b) Mt 6. 6. c) Arra tanít, hogy ne képmutatóan imádkozzunk. Beérkezett 51 megfej­tés, helyes 50. 4. a) „Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el.” b) Mt 5, 42. c) Zákeus eleget tett Jézus felhívásának, a gaz­dag ifjú nem tett eleget. Beérkezett 39 megfejtés, hibátlan 15. 5. a) „Aki pedig csak egyetlen po­hár friss vizet is *ad inni egynek e ki­csinyek közül, mert az tanítvány: bi­zony, mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.” b) Mt 10, 42; Mk 9, 41. c) Jézus e mondása nyomán az egyházban a szeretetszol­gálat (diakónia) fejlődött ki. Beérke­zett 40 megfejtés, helyes 16. 6. a) „Virrasszatok és imádkozza­tok .. .” b) Mt 26, 41; Mk 14, 38; Lk 22. 46. c) Nagycsütörtök este mondta, amikor a Gecsémáné kertben a tanít­ványok elaludtak, míg ő imádkozott. Beérkezett 38 megfejtés, hibátlan 35. A SOROZATRA 57 MEGFEJTŐTŐL 278 MEGFEJTÉS ÉRKEZETT. 33 meg­fejtő mind a 6 feladatra, küldött meg­oldást. A maximális 18 pontot Erdősi Márta maglódi. Homoki János nagy­tétényi, Lajtos Mihály acsai. Rajk Ibolya nyíregyházi és Simonyi Csilla ecseri megfejtőink érték el. 17.5 pon­tot Egyed Mária mencshelyi és Pet- rille László nyíregyházi megfejtőnk ért el. 15 pontot Benyusovics Enikő felsőpetényi. Dákai János bakony- szombathelyi, Dénes Ilona zalaistván- di, Horváth Zsuzsa győr—ménfőcsa- naki. Katona Ildikó'' gödöllői. Kovács László szarvasi. Sátor Tünde kékesük ifj. Szebik Imre miskolci és Tóth Haj­nalka miskolci megfejtőnk ért el. 154,5 pontot ért el Selyem Hajnalka szent- antalfai megfejtőnk. 14 pontot 3: 13 pontot 4; 12.5 pontot 1: 12 pontot 3 megfejtőnk ért el. A 18 és 17.5 pontot elérők a 3 utalom könyvet postán kap­jak meg. A rejtvénysorozat végeredménye A legalább 60 pontot elérők névso­ra (max.: 72 pont): Egyed Mária, Mencshely: 69,5. pont. Lajtos Mihály, Ácsa: 68 pont. Rajk Ibolya, Nyíregy­háza: 67.5 pont. Kovács László, Szarvas: 66 pont. Pongrácz Zsuzsa, Budapest: 65.5 pont. Buez Csilla. Bu­dapest: 65 pont. Sátor Tünde, Kékesd: 64,5 pont. IVIaczák Anikó, Luciáivá: 63 pont. Petrille László, Nyíregyháza: 62 pont. Frankó Frida, Nagybörzsöny: 61 pont. Káposzta Lajos, Soltvadkert: 61 pont. Pribisán László, Lucfalva: 61 pont. Csongrádi Emese, Szarvas: 60 porit. Istentiszteleti rend Budapesten, 1978. augusztus 13-án Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Haferischer Ká­roly, du. 7. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (.szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Matúz Pál. Rákosfalva de. 3. Matúz Pál. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Matúz Pál. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Vi­rágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest-Weker- letelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota, MÁV- telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos- palota-Xagytemplom de. 10. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágos­ton. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás, cin- kota de fél 11, du. Jel 3 Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gájics Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa Pál. Rákosliget de. 10. Ferenczy Zol­tán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Pál. Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Foltin Brúnó, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Foltin Brúnó, du. 6. Foltin Brúnó. Torockó tér de. fél 9. Mado- csai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Ti­bor. de. 10. Görög Tibor. XII., Tar- tsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11, du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pesíliidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Filip- pinyi János. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor. de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Ruttkay Miklian Géza. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Ti­bor. Nagytétény de. fél 9. Kelen völgy de. 9. Bencze Imre. Budafok de. 11. Bencze Imre. Budaörs du. fél 3. Mis­sura Tibor. Törökbálint du. fél 5. Missurá Tibor. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. — Szentháromság után a 12. va­sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mk 7, 31—37? az igehirde­tés alapigéje: Ézs 54, 7—10. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 21-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet VEÖREÖS IMRE kő­bányai lelkész. evangélikus Elet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412-VIII Előfizetési ár: egy évre 160,— Ft Árusítja a Magyar Posta index: 25211 ISSN 0133—1302 @ 78.2288 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs maeasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató SP»@il rwgm „Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az igazságot” (Mt 12,20). VASÁRNAP. — „így szólt ak­kor Jézus: ,Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok’ ” (Jn 8,31 — Mik 1,2 — Mk 7,31—37 — Zsolt 70,2—6). A keresztyén embernek „valóban tanítványnak” kell lennie. Vagy­is, az életét, az emberekhez, a tár­sadalomhoz való viszonyulását nem pusztán szokások, nemcsak egyéni érdeke, hanem Krisztus szava és életpéldája kell hogy irá­nyítsa. „Igaz az Isten igéje, Mely- Ivei él ember elméje. Melynek megmarad ereje És nem vész el ő reménye” (721. é. 3. v.). CSÜTÖRTÖK. — „Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utá­nad eped, mint a kiszikkadt föld” (Zsolt 143,6 — Jn 7,37 — Mt 9,27 —34 — Ám 3,1—2. 9—15). Az imádság, segít feloldani életünk feszültségeit, . nvugtalansagát. gyötrődéseit, mert az imádság az áldásokat rejtő lehetőség, ame­lyen keresztül mindezt az Úrnak adjuk át. Az imádság által el­csendesedünk és jobban tudunk figyelni az Űr szavára, akinek mindig van mondanivalója szá­munkra. Az ima emellett az a csodálatos lehetőség, amellyel na­gyon sokat tehetünk egymásért. .........Vedd a lélek fegyverét. Imád­ságot és igét. így jutsz bizton győzelemre, S égi pálma száll fe­jedre” (436. ének 4. v.). Hé tfő. -7- „íme, eljövök ha­mar. velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cse­lekedete szerint” (Jel 22.12 — Hós 8.12 — Mk 1,21—28 — 2. Sám 18,19—19,1). A Krisztust követő ember drága kincsnek tartja ezt az életet, de még sokkal gazda­gabb távlatot nyer azáltal a re­ménység által, hogy Krisztus majd újra megjelenik, hogy meg­valósítsa az örök életre vonatkozó ígéreteit is. „Éltem rád bízom, drága Jézusom. Bár göröngyös úton járok Erőt, vigaszt tőled vá­rok. Aki híven fut Mennyország­ba jut” (785. ének 4. v.). KEDD. — „Amikor elcsüggedt a lelkem, az Ürra gondoltam, és imádságom eljutott hozzá” (Jón 2.8 — Jn 14,13 — 2Kir 20,1—7 — '2Sám 24,1—25). Fáradtak, lehan­golták. kiábrándultak, erőtlenek vagyunk? Erőnket megfeszítve küzdünk? Keressük szenvedé­sünk okozóját. Ügy érezzük, hogy mindenki bánt. mindenki meg nem értő körülöttünk? Mondjuk el mindezt Jézusnak imánkban! És azután engedjük, hogy ő meg­nyugtasson, hogy vélt ellensé­günkben embertestvérünket mu­tathassa meg, hogy elkezdhessük megérteni a körülöttünk élőket. „Sötét az élet, oly sötét gyakorta, Fényét örömnek zivatar kioltja; De te világot gyújtasz a nagy éj­ben. Ó, én Reményem!” (393. ének 2. v.). SZERDA. — „Legyen a szívetek teljesen Istenünké, az Úré” (lKir 8.61 — Jn 21.15 — Jak 5,13—18 — Ám 1,1—2; 3,3—8). Az Ür teljes félreértése e mögött az ige mögött önzést keresni. De vajon, akit nem szeretünk, akinek a szívünkben, az életünkben kevés hely jut. vajon annak az akarata fontos-e a mi számunkra? Keressük-e az­zal a kapcsolatot, hallgatunk-e a szavára? Ugye. nem. Ezért kell, hogy szívünk az Őré legyen, hogy irányíthassa életünket. „Végv szállást az én szivemben. Amíg itten élek. S mint templomban lakjál bennem. Vezérlő Szentlé­lek!” (431. ének 11. v.). PÉNTEK. — „Igyekezzetek meg­tartani a Lélek egységét a békes­ség kötelékével” (Éf 4,3 — Zsolt 29,11 — Mt 8,14—17 — Ám 4,1— 13). Keresztyénségünk egyik fő küldetése a béke, a megbékélés munkálása. Álljunk rá újra és új­ra erre az útra a Lélek erejét kérve! „Béke legyen a nap alatt. Emberek közt jóakarat. Szerezz köztünk békét Urunk. Melyért buzgón imádkozunk” (31. ének 1. v.). SZOMBAT. — „őrizz engem, mint szemed fényét” (Zsolt 17,8 — Jn 17,15 — Ézs 35,3—10 — Ám 5,1—9). Csodálatos erő rejlik eb­ben az igében. A sok mulasztás­sal. kicsinyességgel, önzéssel, ká­romló gondolattal és cselekedet­tel, kishitűséggel, szeretetlenség- gel teli életű keresztyén emberek kérhetjük az Ür védelmét. Ter­mészetesen nem azért, mert ilye­nek vagyunk, hanem azért, .mert Ő nagyon szeret. És mit adhatunk mindezért? Akarjunk szabadulni a fent említett bűneinkből, hogv az Ö szemével láthassuk és az Ö szeretetével szerethessük és szol­gálhassuk embertársainkat. „Szent örök Isten, nincsen hová lennem. Bárhová futnék, te utolérsz en­gem. Egv menekvés van: hozzád térni, Szívem kitárni, irgalmat kérni!" (782. ének 1. v.L Nobik Erzsébet — ALBÉRLETI szobát keres Buda­pesten két leány — lelkészunokák. Ajánlatokat 370-337 telefonszámon ké­rünk. — HALÁLOZÁS. Győri Fiilöp, a györkönyi gyülekezet tagja 80 éves korában rövid szenvedés után csendesen elhunyt. A györ­könyi gyülekezetnek hosszú időn át presbitere, az Evangélikus Életnek évtizedeken át előfizetője és olvasója volt. Temetésén Ti­hanyi János györkönyi lelkész hirdette Isten igéjét. ...Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadí­tom őt.” ' Szükség van rám Még a televízió sem tehet eleget min­den nézője kívánságának, pedig majd- nemhogy minden este ad műsort. Velem együtt bizonyára sokan kijelölik azokat a számokat, amelyek érdeklik, de hogy ezek közül melyikre emlékszünk vissza, az a mondanivalótól függ. Őszintén megvallom, viszonylag kevés marad meg bennem. Lehet, hogy a hiba az én készülékemben van. De még ma is látom annak az öreg tanyasi embernek az arcát, akitől a riporter megkérdezte: — Van gyermeke? — Van egy átkozott lányom — hang­zott a válasz. És utána a kisöreg nem is szólt többet. Döbbenetes felelet! Mennyi minden húzódhat meg mögötte. Mennyi minden történhetett, amíg egy édesapa csak eny- nyit mondhat egyetlen gyermekéről. Az átok valami olyan, ami reánk nehezedik, nyom, talán egy életen át elkísér látva, vagy láthatatlanul. Még borzalmasabb, ha ez egy megfáradt, öreg szülő szájából hangzik el egyetlen leánya felé. Hogyan lehet szülői átok alatt élni? Én is megkérdeztem az öreg Rózsika nénit, aki 95. életévét tölti be és a szeme ma is úgy mosolyog, hogy meg nem áll­hatom ölelés nélkül. — Mitől maradt ilyen fiatal? — Megáldott az Isten jo gyermekek­kel! Csodálatos felelet! Mennyi minden hú­zódik meg mögötte. Mennyi történhetett 70 év leforgása alatt, amíg egy 95 éves édesanya megelégedett, boldog szívvel ezt mondhatja el és egyszerre több gyér- mekéről. Az áldás valami olyan, amitől örökké vidám szívvel járunk. Valami olyan, mint az oltalom, a védelem. Va­lami olyan, hogy az ember nem fél a jö­vőtől. Boldog az, akit az Isten jó gyer­mekekkel áldott meg! Milyen ma öregeink élete? Olyan, ami­lyen áldás vagy átok a gyermek? Olyan, amilyen a gyermekek szeretete? Még iskoláskoromban megkérdezte tő­lem a nagyanyám, amikor Budapestről hazamentem: — Igaz-e, hogy ott Budapesten sok öreg asszony lakik egyedül, magányo­san? — Akkor is, ha egy tárosban lakik a gyermekeivel? — Igaz, előfordul. — Igen, akkor is. — De szomorú dolog ez — mondta fej­csóválva. — De ők maguk akarnak függetlenek lenni! — Nem értük vagyok szomorú, a fiata­lokért. Hogyan tanulják meg, mikéntikell megöregedni. Megöregedni a teljesség, a beteljesülés boldog érzésével. Űj világunkban a fiatalok elsietnek a szülői házból. Minél előbb, annál jobb. Sokszor már a házasság előtt is. Generá­ciós különbség, öregek, fiatalok nem va­lók össze, nem értik meg egymást, más az érdeklődési körük — mondogatják. Számtalan okot sorakoztatnak fel, A fia­talok csak magukra gondolnak. . Miért gondolnának 20, 30, 40 évesen a saját öregségükre? . A Távol-Kelet egyik asszonykájával hozott össze sorsom. Valahogy az öregek­re került a szó. — Azt hiszem, a „rám szükség van” érzés alapvető szükséglete minden em­bernek, akár a munkahelyen, akár a csa­ládban van. Nálunk az öregeknek nin­csen meg a lehetősége arra, hogy függet­lenítsék magukat, gyermekeiktől távol, önállóan éljenek. Helyette azonban a leg­nagyobb kincs birtokosai: a „rám szük­ség van” megnyugtató, értelmet adó ér­zéséé. Nálunk nincsenek otthonok, ahová a nyugati országok küldik öregeiket, mert nem tudnak a fiatalok velük együtt lenni, az öregek meg nem tudják mit kezdjenek télbe hajló életükkel. Nálunk minden öreg tudja, hogy megbecsült, tiszteletre méltó helye van a családban, hogy tanácsát kikérik, véleményét meg­hallgatják. Egy életen át dolgoztak, fel­adatukat maradéktalanul teljesítették anyai, hitvesi, munkatársi minőségben egyformán. Ügy érzik, öregségükben is megvan a munkájuk, ha ez csak annyi­ból áll is, hogy kibékítik a békétlenke­döket, csendesítik, csititják a vitatkozó­kat, együtt imádkoznak és énekelnek a gyermekekkel, egy-egy darab fát tesznek a tűzre, hogy a meleg ki ne foggyon a családi tűzhelyből, öregeink tudják, hogy betegségükben nem lesznek egyedül, és amíg bírják, ők is segítenek. Tudják, hogy néha három generáció vesii őket körűi, az ő körükben búcsúzik majd az élettől, amelyet közöttük, értük élt, és örömét, bánatát megosztotta velük. Szótlanul hallgattam az idegen ország asszonyát. Szivem mélyén sajnáltam minden öreget, akinek nem adatott meg, hogy azok körében teljenek napjai, aki- leért élt, dolgozott, és akik viszonzásul megadják neki a „rá nagy szükség van” minden embert boldogító hitét. Öregeink sorsa napjaink gondjai közé tartozik. Rohanó világunk észrevétlenül átlépett öregeink felett, kicsit magukra hagyva őket.' Kemény lecke ez nekünk. Okulhatunk belőle. Jó, ha már jó előre gondolunk jövönk- re. Ki-ki a maga eljövendő öregségére. Mivel védhetjiik ki magunkramaradt- ságunkat? A jövőben kelt élni. Fát ültetni, kertet művelni, tanítani, tervezni holnapra, két hétre, hónapokra^ egy évre, több évre, előre. És ezért a jövőért élni, tenni olyan munkát, amely nemcsak időtöltés, hanem magán viseli az alkotás valamilyen bel­ső elégedettséget adó formáját, az önki­fejezés boldogságát. Ki-ki így próbálhat meg felkészülni az eljövendő öregségére. Gyarm3thy íren

Next

/
Oldalképek
Tartalom