Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-07-23 / 30. szám

Istentiszteletek a Balaton mellett Badacsonytomaj protestáns imaház: a hónap első vasárnapján de. 9. Bala- tonakali evangélikus templom: júni­us 18, július 2, július 16, július 30, augusztus 13, augusztus 27, szeptember 10, szeptember 24, de. 10. Balatonal­mádi evangélikus templom (Bajcsy- Zsilinszky u. 25.) minden vasárnap du. 4. Balatonboglár református ima­ház: a hónap első és harmadik vasár­napján de. 9. Balatoni enyves refor­mátus imaház: a hónap első és har­madik vasárnapján du. fél 3. Balaton- füred református templom: a hónap első vasárnapján de. fél 8, a hónap többi vasárnapján de. 8. Balatonfűzfő református templom (József Attila u.) : a hónap első és harmadik vasár­napján du. fél 6. Balatonkenese re­formátus templom: a hónap utolsó vasárnapján du. háromnegyed 3. Ba- latonlelle református imaház: a hó­nap első és harmadik vasárnapján de. fél 11. Balatonszárszó evangélikus üdülő (Jókai u. 41.) : minden vasárnap de. 10. és református templom: a hó­nap második és negyedik vasárnap­ján de. 10. Balatonszemes evangélikus imaház (Fő u. 32.): a hónap második és negyedik vasárnapján de. fél 9. Balatonszepezd: június 25, július 9, július 23, augusztus 6, augusztus 20, szeptember 3, szeptember 17. du. 2. Balatonvilágos Drenyovszky villa (Zrínyi u. 36.): júliusban és augusz­tusban minden vasárnap du. 3. Fo­nyód protestáns templom: a hónap első és harmadik vasárnapján du. fél 2. Gyenesdiás evangélikus szeretetott­hon (Béke u. 57) : minden vasárnap de. 10. Keszthely evangélikus temp­lom (Deák F. u. 18.); minden vasár­nap de. 10. Kőröshegy református templom: a hónap második vasárnap­ján du. 1. Kővágóőrs evangélikus templom: június 18, július 2, július 16, július 30, augusztus 13, augusztus 27, szeptember 10, szeptember 24. du. 3 és június 25, július 9. július 23, augusztus 6, augusztus 20, szep­tember 3, szeptember 10, de. 11. Révfülöp evangélikus templom: júni­us 25, július 9, július 3, augusztus 6, augusztus 20, szeptember 3, szeptem­ber 17. de. 10. Siófok (Fő u. 93.): min­den vasárnap de. 11. Sümeg protes­táns templom (Széchenyi u.): a hó­nap negyedik vasárnapján du. fél 4. Tapolca protestáns templom (Darányi u. 133.) : a hónap második vasárnap­ján du 4., a hónap negyedik vasárnap de. 10. Zamárdi evangélikus imaház (Aradi u. és IV. köz sarok) ; a hónap második és negyedik vasárnapján de. fél 12. Zánka evangélikus imaház: a hónap első és harmadik vasárnapján de. 11. Múltkor a közösségi élet szép­ségéről beszélgettünk. Nagyszerű dolog tudni, hogy összetartozunk. Akkor is, ha távol vagyunk egy­mástól. Jézus szeretetében mint dig közel vagyunk egymáshoz.' Nemcsak gondolunk egymásra, hanem imádkozunk is egymásért. Ez azt jelenti, hogy közösségünk­nek Jézus a vezetője. Valameny- nyien Jézus köré gyülekezünk. Olyan ez, mint egy r.agy család. Jézus a családfő, mi gyermekei, egymásnak testvérei vagyunk. Ezért mi nem beszélünk össze­vissza, nem hajtogatja ki-ki a magáét. Nektek is gyakran feltű­nik, hogy milyen szép „összhang­zás” jellemzi együttléteinket. Nem mindig, de egyre jobban. Esti beszélgetésünk témája az, hogy. tudjuk-e mindig „mit” is kérjünk? — Országjáró utaim során felkeresem templomainkat. Az oltárképek leggyakrabban az imádkozó Jézust ábrázolják. A mi pécsi oltárképünk is. Ma­darász festette meg az imád­sága közt gyötrődő Jézust, előtte az a bizonyos kehely, azután felhangzik a legnehe­zebb mondat: legyen meg a Te akaratod .. . Miért ragad­ta meg népünk szívét éppen ez a jelenet? S ha Isten aka­rata az a „hit”, akkor miért ennyire nehéz? — Ez az én kérdésem is. Tudjátok, hogy amatőr rádiós vagyok. Néha alig tudom ki­szűrni a hangzavarból azt az adót, amit keresek. Azt hi­szem, hogy ez lelkileg is igaz. Zavaróállomás is működik. A hibaszázalékunk ezért olyan feltűnően magas. — Egyszer azt hallottam, hogy általában az az Isten akarata, ami nekem a legne­hezebbemre esik. Egy ismerő­söm szociális otthonba kíván­ja elhelyeztetni öregjeit, hogy nyugodtabban. éljen. Nyilván, neki az a nehéz, ha nála lak­nak. Nem Önkínzás, ha még­is ezt vállalja és talán rá­megy családi békessége vagy az egészsége? — Tudjátok rólam, hogy • gimnazista koromtól fogva kollégiumban lakom. Nyáron táborba szoktam menni. Alig. vagyok otthon. Ügy elszoktam ae otthoni rendtől, szinte újra vied kell tanulnom. Nem azért ismerem fel nehezen Isten akaratát, mert kevés időt töl­tök a közelében? — Azt hiszem, ma este én vagyok közietek a „legöre­gebb fiatal”. Tizedik éve já­rok ide hetente. Emlékszem, hogy pár éve az egész bibliát végikutattuk ' olyan mondato­kat keresve, amelyben Isten akaratáról van szó. Hirtelen csak kettő jut eszembe: Isten nem akarja a bűnös ember ha­lálát ... és az az Isten aka­rata, hogy minden ember megtérjen és az igazság is­meretére eljusson. Meg az is, hogy Isten azt akarja, hogy mindnyájan egyek legyünk. Van még nagyon sok. Újra össze kellene gyűjteni ezeket és akkor jobban menne a be­szélgetésünk. Hiszen hiába akarnánk azt, amit Isten nem akar. — Ez csak féligazság. Ép­pen vasárnap hallottuk Jézus panaszát, hogy népét össze akarta gyűjteni, de népe nem akarta és 'Jézus tehetetlenné vált. Lehet’ mást akarni mint az Isten. Viszont volt rá eset, hogy Jézus valakinek azt mondta, 1 hogy legyen úgy, amint akarja. Homályos ügy ez az egész. Nem logikus. — Ügy tudom, hogy Luther mondta, mindnyájunknak há­rom ellensége van, a test, a világ és az ördög. Ha így van és így három zavaróállomás is működik, akkor inkább az a csoda, ha néha felismerjük Is­ten akaratát. Mielőtt folytatnánk, szeretném felolvasni esténk textusát a Róm 8 , 26—27 versekből: „segít a Lé­lek is a mi erőtlenségünkben. Mert azt, amit kérnünk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogy kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodások­kal. Aki pedig, a sziveket vizs­gálja, tudja, mi a Lélek gondo­lata, mert Isten szerint esedezik azokért, akiket megszentelt”. Tehát a Lélek nélkül sem azt nem tudjuk, hogy mit, sem azt, hogy hogyan kérjük. Valame­lyik zavaró tényező megtéveszt. — Tavaly olvastuk a Cse­lekedetek könyvét. Hányszor irányította a Szentlélek az apostolok terveit' és útjait. Pe­dig ők már nem voltak a hár­mas ellenség hatása alatt. Vagy mégis? Mindenesetre rá­szorultak a Lélek vezetésére. De meg is kapták. Nem pün­kösd körül van az egész prob­lémakör nyitja? — Régen volt számomra ilyen izgalmas esti beszélge­tésünk. Pedig azt hittem, hogy tömény unalom vár rám. Most már én is tudom, hogy a „hit” az egyszerűen Isten akarata. De azt is tu­dom, hogy a Lélek nélkül nem ■ ismerem fel. S most elég rosz- szul érzem magamat, mert egyszerűen nem is emlékszem, hogy imádkoztam-e valaha is Szentlélekért. — Szóval megint nyakig vagyunk híres „kétmondatos" látásunkban. Az is igaz, hogy nem tudjuk „mit” s az is igaz, hogy tudjuk „mit”. Min­den a Szentlélek segítségén fordul meg. Ezért van az, hogy mindent elronthatok, de minden nagyon széppé is vál­hat. Elszaladt az idő, lassan be kell fejeznünk. Semmit sem tehetek hozzá ahhoz, amit' elmondtatok. Nálam is így van. Naponta el­tervezem, hogy hová és kikhez megyek a kötött szolgálataimon kívül. Nem is tudjátok, hányszor élem át,- hogy, szívemben — már .az úton! ■— ■ felötlik egy név, egy. arc s kénytelen vagyok engedni valami belső, hangnak. S amikor bekopogtatok oda, ahová egyálta­lán nem készültem, az első mon­dat: de jó, hogy eljött, már any - nyira vártuk ... Ha naponta az igével indulok és a Létekért való imádsággal, meg­tapasztalom — ha töredékesen is — a vezetést. Felismerem, hogy „mit” és „hogyan” akar az Isten életemben és munkámban. Annak ellenére, hogy testem mindvégig csak test, a váltakozó korszellem mindig csak a lát­hatókkal számol és az ördög szüntelen manipulál. Mert ezek­nél nagyobb hatalom az .ige, az imádság és a Lélek! Balikó Zoltán Goethe: ISTEN KEZEBEN Isten kezében nyugat, kelet is felé mutat. Északi és déli tájak bízvást békéjére várnak. Fordította: Bodrog Miklós — Szentháromság után a 9. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Lk 16, 1—9; az ige­hirdetés alapigéje: Zsid 3, 12— 14. — DUNAHARASZTI. Június 25-én szeretetvendégséget tartot­tak a gyülekezetben, amelyen je­len volt Gyarmathy Irén is, aki írásaiból olvasott fel és a gyüle­kezet feszült figyelemmel hall­gatta. Részt vett a szeretetven- dégségen az irsai gyülekezet kül­döttsége is Bárdossy Tibor irsai lelkész vezetésével. A lelkész igét hirdetett, felesége énekelt és a gyülekezet kórusát vezényelte. A gyülekezet tagjai zsúfolásig meg­töltötték a termet és örömmel vették az irsai gyülekezet újabb közeledését és szolgálatát. Meg­látogatta a szeretetvendégséget Keveházi László pilisi lelkész, a Pest megyei Egyházmegye espe­res is, feleségével együtt. A ked­ves, szívet melegítő és hitet erő­sítő alkalom az esperes zárósza­vaival ért véget. — HÁZASSÁG. Sztojanovic András segédlelkész és Farkas Ju dit üzemmérnök július 16-án budavári templomban tartottá esküvőjüket. A szertartást D. D. Ottlyk Ernő püspök végezte. — HÄZASSÄG — HÁZASSÁ­GI ÉVFORDULÓ. Zseli Imre és Németh Zsuzsanna június 24-én tartották esküvőjüket a nagysi- monyi templomban. Utána a menyasszony nagyszülei: Vajda Dávid presbiter és Hegyi Ida áll­tak az dltár elé, ahonnan ötven évvel ezelőtt közös útjukra elin­dultak. Az ifjú párt és a jubiláló nagyszülőket Magassy Sándor lel­kész áldotta meg. „Áldjad én lel­kem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről." — HALÁLOZÁS. Rosta Elek, a kemenespálfai leánygyülekezet buzgó presbitere és lapunknak évtizedek óta hűséges olvasója 72 éves korában rövid betegség után június 28-án elhunyt. t Mindvégig Zsid. 3, 12—14 Sokan azt gondolják, hogy ha egyszer hitre jutottak, akkor már életük végéig biztosítva vannak a gonosz csábításával szemben. A tapasztalat viszont arról beszél, hogy a hitet nagyon könnyen el le­het veszíteni. Egyik szép énekünkben Szönyi Benjámin költői kép­pel ezt így fejezi ki: Hitem pedig, mit a változó hold. Hamar elfogy, tölte alig hogy volt. Hol felhat égig, hol meg elhal, s a homályban késik. Éppen ezért a keresztyén embernek állandó harcot kell foly­tatnia hitéért. Ha erről megfeledkezik, akkor nagyon könnyen elsza­kadhat Istentől és erkölcsileg is a teljes romlásba sodródhat. Mai igénkben a Zsidókhoz írt levél szerzője nemcsak kora keresztyénéi­nek, hanem nekünk, mai keresztyéneknek is hathatós segítséget nyújt a hit harcának diadalmas megvívásához. A HIT HARCÁBAN AKKOR DIADALMASKODHATUNK, ha mindenekelőtt újra meg újra emlékezünk azokra az ajándékokra, amelyeket Jézus Krisztusban kaptunk. „Részesei lettünk Krisztus­nak” — halljuk igénk figyelmeztetését. Az istentiszteleteken hangzó igehirdetéseknek, de egyéb gyülekezeti alkalmaknak is egyik jelen­tős funkciója ez az emlékeztetés. De elsősorban az igehirdetések em­lékeztetnek ' bennünket Isten kimondhatatlan szeretetére: hogyan sietett elénk a keresztségben, amikor még mit sem tudtunk róla. Itt lettünk részeseivé először annak a kegyelemnek, amit Isten Jézus Krisztusban nyújtott nekünk. A keresztség keresztyén életünknek nemcsak idöileg a kezdőpontja, hanem tartalmilag is. Az itt nyert kegyelemre egész életünkben nemcsak emlékezhetünk, hanem hivat­kozhatunk is. Nem véletlen, hogy Luther a hit harcában ezt a mon­datot írta maga elé, hogy állandóan a szeme előtt legyen: Meg va­gyok keresztelve! Azután emlékeznünk kell arra, hogyan juttatta el Isten egészen a tudatunkig ezt a nagy kegyelmet. Ehhez hozzátarto­zik édesanyánknak az a mozdulata, ahogy először imára kulcsolta kezünket, lelkészünknek, vagy gyermekbibliaköri vezetőnknek Isten csodálatos titkai mutató sok-sok tanítása, vagy az az izgalmas él­mény, amit a konfirmáció és az első úrvacsora jelentett számunkra. De emlékeznünk kell azokra az igehirdetésekre, vagy úrvacsorái al­kalmakra, amikor különös módon éltük át Istennek hozzánk lehajló szeretetét és hitünket megerősítő, új életet teremtő kegyelmét. Ré­szeseivé lettünk Krisztusnak, ez azt jelenti, hogy a világnak semmi hatalma sem szakíthat el bennünket az ő szeretetétől. EZÉRT HANGSŰLYOZZA IGÉNK, hogy Isten, akitől Jézus Krisz­tusban ezt a sok ajándékot kaptuk, élő Isten. A Szentírás igen sok­szor mondja ezt Istenről. Isten nem holt eszme, az emberek gondo­latában született fantom, hanem élő valóság, akinek ma is van ha­talma bűnöket megbocsátani, szíveket megújítani, hitre juttatni és hitben megtartani. Egyedül ezért van reménységünk arra, hogy hi­tünk harcában diadalmaskodhatunk, mert élő Istenünk van, aki szüntelenül, ma is munkálkodik. Mindez azt is jelenti, hogy Isten nem fejezte be teremtő és hitre juttató munkáját, hanem szüntele­nül munkálkodik és újat teremt. Ezért sz!a)ka'á'' et ái élő Istentől az, aki görcsösen ragaszkodik a régihez, arx/JJfjJXs{stefi az újat akarja. Ahogyan Izrael népe is elszakadt tőle, amikör nem merte követni az előtte haladó Urat. Érvényes ez az egyes ember személyes problé­máira — hiszen a hithez szorosan hozzátartozik Isten követése — és az emberiség nagy kérdéseire egyaránt — hiszen Isten az egész vi­lág Ura. Hitünk szerint egyéni életünk alakulása mögött ugyanúgy az élő Isten áll, mint a világ megújulása és haladása mögött. Ö te­reli korunkat is az új világ felé, amelyben meg kell valósulnia az egész emberiség békéjének és olyan társadalmi rendnek, amelyben mindenki emberhez méltó — ami egyúttal azt is jelenti, hogy Is­tenhez méltó — életet élhet. Ezért a hitben való megállásnak igen fontos feltétele, hogy szüntelenül figyeljünk az élő Istenre és min­denben engedelmesen kövessük akaratát. A HIT HARCÁBAN IGEN NAGY SEGÍTSÉG AZ, hogy a harcot nem egyedül vívjuk. Igénk külön is hangsúlyozza a testvéri segít­ség fontosságát. „Buzdítsátok egymást minden egyes napon, míg tart a ma ...” A görögben használt kifejezés sokféle jelentése utal arra a sokféle lehetőségre, amellyel egymásnak segítségére lehetünk a hit harcában. Inthetjük, figyelmeztethetjük, bátoríthatjuk, kérhetjük, vi­gasztalhatjuk egymást. Szükség is van erre a sokféle segítségre, mert a bűn sokféleképpen téveszti meg az embert. Ezt a kölcsönös test­véri segítséget semmiféle szószéki igehirdetés nem pótolja. Gyüle­kezeti életünk arról beszél, hogy az igehirdetés szolgálata mellett milyen nagy szükség van a személyes kapcsolatra, az egymással való személyes, pásztori törődésre. Ez nemcsak a lelkipásztor dolga hiszen egy ember hogyan is győzhetné a sok-sok testvér pásztorolá­sát. A keresztyén élet ősi gyakorlata, hogy azok, akik Isten gyerme­keinek vallják magukat, törődnek egymással. Nem azért, hogy egymás magánügyeibe avatkozzanak, hanem azért, hogy minden pillanatban készek legyenek a segítsére: amikor inteni kell intéssel, amikor fi­gyelmeztetni kell figyelmeztetéssel, amikor bátorítani kell, bátorítás­sal, amikor kérni kell, kéréssel, amikor vigasztalni kell, vigasztalás­sal. Mindez kölcsönös kitárulkozást és őszinteséget feltételez. A segí­tésnek és az egymásért való felelössségvállalásnak ez a gyakorlata vezeti el a keresztyéneket oda, hogy nemcsak egymás iránt, hanem minden ember iránt ilyen felelősséget hordozzanak. Hiszen mind­annyian Isten gyermekei vagyunk. Selmeczi János IMÁDKOZZ (INK! Köszönjük Neked, Mennyei Atyánk, hogy te mindent megteszel azért, hogy mindvégig megálljunk a hitben. Ezért figyelmeztetsz ben­nünket annyiféleképpen a Jézus Krisztusban kapott sokféle ajándékra, ezért mutatod meg világkormányzó munkádat és ezért indítasz test­véri felelősségre egymás iránt. Add, hogy engedetlenségünk miatt ne vesszen kárba rajtunk sokféle igyekezeted. Ámen. HALÁLOZÁS — özv. Medvegy Elemérné. sz. Áchim L. Mária 81 éves korában Budapesten elhunyt. Békéscsabán temették el édesapjának, a szá­zadelő tragikusan halált halt or­szágos hírű parasztpolitikusának. Áchim L. Andrásnak sírkertiében dr. Konen Emil budai és Mekis Ádám békéscsabai esperesek szol­gálatával. — Szikszai Sándorné 77 éves korában június 1-én. Leidal Ádám 80 éves karában június 12-én el­hunyt. Mindketten a székesfehér­vári gyülekezet hosszú esztendő­kön keresztül hűséges és áldozat­kész tagjai, az Evangélikus Élet hűséges olvasói voltak. Temeté­sükön a rokonok, barátok és a gyülekezeti tagok nagy serege vett részt. Lelki kérdésekről beszélgetünk Nem tudjuk „mit"?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom