Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-07-16 / 29. szám
't GYERMEKEKNEK. Példázat a farkasokról és a fákról Mt 7, Bizonyára hallottátok már ezt a kifejezést: „báránybőrbe bújt farkas”. Azokról az emberekről szokták ezt mondani, akik nagyon kedvesen, barátságosan közelednek felénk, - de valójában valami rosszat forralnak ellenünk. Ez a kifejezés is, mint sok más, a Bibliából maradt ránk és Jézus ajkán hangzott el először. JÉZUS TANÍTVÁNYAIT ÜGY készítette fel a szolgálatra, hogy három éven át állandóan velük volt, megmutatta nekik isteni hatalmát és tanította őket. Egyszer nagy sokaság kíséretében egy hegyre vonult el velük, és ott a keresztyén élet szabályait ismertette velük. Jézus e tanításának gyűjteményét Hegyi beszédnek nevezzük, s Máté evangéliumának 5—7. fejezetében találjuk feljegyezve. Mivel a keresztyének életében sokszor fordul elő, hogy hamis tanítók akarják félrevezetni őket, Jézus a Hegyi beszédben erre is figyelmeztette tanítványait: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok!” — intette Jézus őket. Mézes-mázos szavakkal közelednek felétek, de a vesztetekre törnek. Nem minden kedves szónak, szép beszédnek lehet hitelt adni. Sokszor barátaink, iskolatársaink is ilyen kedves beszéddel csábítanak bennünket a rosszra, a könnyelműségre, szüléink és tanítóink iránti engedetlenségre. Mindezt sokszor csak akkor vesszük észre, amikor már késő, amikor megtörtént a baj. DE HÁT HONNAN TUDHATJUK MEG ELŐRE, kinek a beszédére hallgathatunk, mi szolgálja valóban a javunkat’ Jézus ezt is megmondta tanítványainak, amikor tanítását .így folytatta: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tövisről szednek-e szőlőt, vagy bojtorjánról fügét? Minden 15—20 fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt.” Hogy kinek higy- gyünk, kinek a beszédére hallgassunk, azt arról tudhatjuk meg a legkönnyebben, hogy milyen az illetőnek az élete. A gyümölcs kifejezés a Bibliában mindig az emberek cselekedeteit jelenti, azt hogy hogyan élnek, hogy viselkednek embertársaikkal, ön- zőek-e, vagy tudnak-e másokért áldozatot is vállalni. Mielőtt valamelyik barátunkra, társunkra hallgatunk, jó, ha egy kicsit megvizsgáljuk az életét: hogyan tanul, hogyan viselkedik szüleivel, tanítóival és iskolatársaival szemben. Ha olyan a barátunk, hogy mindenben példaképünk lehet, akkor sohasem fogunk csalódni, ha szagára hallgatunk. Jézus azonban a jó és rossz fa példázatát egy kicsit tanítványai felé is fordítja. „Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják és tűzre vetik.” Mindezt Jézus nemcsak a hamis tanítókról mondja, hanem tanítványait is figyelmezteti, hogy jó gyümölcsöt teremjenek. Azonban az egész példázatból világos, hogy nem a gyümölcsnek, hanem a fának kell megváltozni. Aki egy kicsit is ért a kertészethez, az tudja, hogy a fát úgy lehet megváltoztatni, hogy a vad alanyba beoltjuk a nemes rügyet, vagy hajtást. Ez számunkra azt jelenti, hogy igazán csak akkor tudunk jót tenni, ha magát Jézust, az ö szeretetét befogadjuk szívünkbe, ha engedjük, hogy az ő gondolkodása, sze- retete hassa át egész életünket, minden szavunkat és tettünket. A kertészet gyakorlatából azt is tudjuk, hogy az oltás művelete akkor ígéri a legbiztosabb eredményt, ha minél fiatalabb a facsemete. Gyermek- és ifjúkorunkban kell kitárni a szívünket Jézus előtt, akkor Istennek tetsző lesz egész életünk. o , Jézus a tengeren jár Rejtvénysoroza tunk tanú hágai A 2. SOROZAT 1. REJTVÉNYE igazi különlegesség volt. Még inkább különlegessé vált a beérkezett válaszok átnézése után! A képhez kapcsolódó 3. kérdés így szólt: Mi ennek a csodának a mai üzenete? Az ehhez hasonló kérdések keresztyén életünk legfontosabb és legizgalmasabb kérdései. A gyerekek válaszai alapján valóságos lélektani elemzést lehet végezni! 12 csoportot lehet megkülönböztetni, attól függően, hogy válaszukban milyen mozzanatra tették a hangsúlyt, mit tartottak a csoda fő mondanivalójának. Az 1. csoportba azok sorolhatók, akik a hitet, a nem kételkedést látták mai üzenetnek. Az egyik válasz: „Mai üzenete számunkra, hogy Jézusra hittel bízzuk magunkat és ne kételkedjünk.” Volt aki a hit feltétlenségéről, volt aki a kicsinyhitűség elkerüléséről is írt. Ez egyébként a legnépesebb csoport, több mint 20 megfejtő. A 2. csoport szintén igen népes, ők azt emelik ki, hogy „Jézus a természeti erőknek is ura.” Értékes, jó felismerés! A 3. csoportot is Jézus hatalmának hangsúlyozása jellemzi. Talán így foglalhatnánk össze legjobban: Jézusnál minden lehetséges. Ne féljünk, nem kell félnünk, Jézus elűzi félelmünket — ehhez hasonlókat írtak a 4. csoport megfejtői. Többen idézték is Jézus szavát: „Ne féljetek!” Az 5. csoport is a félelmet említi, de más összefüggésben. Jól mutatja ezt a következő válasz: „Ne féljünk tőle, ha jön hatalommal.” A 6. csoport így fogalmazza meg a csoda mai üzenetét: „Jézus nem hagyja el tanítványait, nem hagy el ma sem bennünket." A 7.-be tartozók válaszát legjobban ez tükrözi: „Ma is van hatalma velünk cselekedni, mint Péterrel cselekedett.” Különösen is érdekes a 3. csoport meglátása: „Nehéz helyzetben mindig közelebb van Jézus!” Vajon kitől hallottátok ezt? A 9. típusú feleletek Péteren keresztül nézik a történet középpontját, Jézust: „Őrá kell figyelni” — így írnak. A 10. választípus: Jézus mindig, mindenütt velünk van. Mindezek a megoldások csak egy-egy vonást emeltek ki mai üzenetként. A 11. csoportba azokat soroltam, akik két vagy három előző típust, válaszfajtái egyesítettek: pl. „higgyünk és ne féljünk”,, vagy „őrá figyeljünk, velünk van és neki minden lehetséges”. A 12. csoportba az egyéb megfejtések tartoznak: pl. „Merjünk feléje menni” és hasonlók. Ezeket még elfogadtuk helyesnek. Jó néhányat azonban nem, mert nagyon távoli, a csodához nem kapcsolódó üzenetet jelöltek meg. Nevezhetnénk ezt 13. csoportnak is. Volt még egy válasz, amelynek őszinteségén megdöbbentem. Egy kislányé volt, aki ezt írta: „Nem tudom.” őszintesége dicséretre méltó, sajnos ezért nem tudtam pontot adni. ÖSSZEGEZVE: A következtetéseket könnyű levonni. Érdekes és elgondolkodtató az a színes kép, ami a válaszok nyomán kialakult a gyermekekről. Nem csupán mesét jelent nekik az ige, mint sokszor gondoljuk, hanem izgatja őket a mai üzenet kérdése is, és a maguk módján meg is fogalmazódik bennük. Építsünk erre! If j. Seben István BÉCS A bécsi egyetemen teológiai doktori fokozatot szerzett Teleky Béla őrszigeti (Sziget i. d. Wart) evangélikus lelkész. Az ünnepi doktorrá avatás június 28-án volt. a lakást ot „írok nektek, ifjak.. Mi teszi Befektetett összeg! Mindeddig szentül hittem, hbgy otthon a lakásom. Jó tíz napja degradálta lakássá két régi, kedves ismerősöm. Mivel hogy először jártak nálunk, alaposan szemügyre vettek minden zugot. Csak a fejem kapkodtam, miközben tekintetük (és sajnos kérdéseik) varázsigéjére árcédula röppent a szőnyegek sarkára, ötszázasok himbálóztak a nászajándék függönyön. A Képcsarnok zsüriszáma a padlóváza oldalán díszelgett, s a lemezen nem Karajan vezényelt többé, hanem forintosok és gyártó cégek diktálták az ütemet. Rém kínos érzés, ha meghitt emlékek és kedves darabok egyik percről a másikra „ötezerkétszáz” forintba kerülnek. Megüresedett minden, megvásárolható áruvá vált. Forintokra és a beszerzés helyére esett szét, ami eddig egységes volt, számomra kedves és otthonos. Eddig én is azt hittem, frázis az otthonnal kapcsolatban pénzről beszélni. Hisz mindenki tudja, nem az teszi. Épp eleget cikkeznek és beszélnek róla ezernyi fórumon. Ügy tűnik, mégsem eleget. Gyakoribb, mint hinnénk a félelmetes téveszme: 4 falból úgy lesz otthon, ha minél több tízezerrel tömjük tele. Tegnap addig gürcöltünk, amíg bármi áron, de megszereztük az annyira áhított kombinált szekrényt. Aztán egy intésre mindenki kidobta és beöltözött a szekrénysorok uniformisába. S ma még mindig azt gondoljuk, hogy eddig ugyan semmi, de majd most a 38 ezer forintos ülőgarnitúra megteszi hatását: raktárunkból végre otthont varázsol. Pedig valahol a mélyben tudjuk, hogy nem az a csodálatos jugoszláv, de maga a svéd garnitúra sem az otthon kulcsa. Hisz mindannyian láttunk már szuper módon berendezett, pazar lakást, amely csak úgy árasztotta magából a hideget. S velem együtt láttak talán sokan albérleti zugot, ahonnan nem esett jól elmenni. Sőt, kollégiumi szobasarkot, amely meghitt volt, meleg, s ha nem is csillagászati, de otthon. Belső tartalom Valószínű, hogy ez a kérdés már nem annyira a perifériát érinti, mint az előző. Ragyogó lehetőség, ha otthonunk a közös munka színtere. Nyilvánvaló, hogy ez az egyik célja is. Felüdülés, ha együtt csinosítjuk a lakást s mindenki hozáztesz a maga munkájával valamit. De ha nem vesszük tudomásul, hogy ez csak az egyik cél, könnyen jutunk komikus helyzetbe. Észre sem vesszük, hogy a „minta háziasszonnyá” váltunk, aki kétség- beesetten rohan a törlőronggyal mindenki után, hogy a „koszos lábnyomokat” eltüntesse a csillogó parkettről. Vagy a nagy munkalázban újabb és újabb, már teljesen fölösleges alkotásaink kerülnek asztalra, falra, padlóra az amúgy is telezsúfolt, agyonbarkácsolt lakásban. Van lakás, amelyet nem tétt otthonná a még oly megfeszített, kijzös munka sem. Legföljebb a családot zilálta szét, hogy megérkezvén a munkából, mindenki elkezdett „igazán” dolgozni és túrta a földet, görnyedt a házi műhelyben vagy mosta az amúgy is ' habfehér csipkéket. Közös munka? Kétségtelen, hogy az otthon- teremtés alaposan eltolódott a forma irányába. Azt hisszük, ha méregdrágák a berendezési tárgyak, akkor otthonos minden. És úgy gondoljuk, ha mindig kitűzünk valami közös célt, amelyért látástól vakulásig dolgozik az egész család, akkor majd otthonosan érezzük magunkat együtt. Szóval a tárgyak, a megszerzendő értékek, a forma teszi? Van szerepe a formának, nem is kicsi. De tartalom nélkül üres és értelmetlen. A lakás külseje csak visszatükrözi a belső tartalmat. Az otthon nem „szentek szentje”, ahova évente egyszer léphet be az ember, akkor is papucsban. Nem is kiállítási mintaterem, vendégek gyönyörködtetésére. Sokkal inkább műhely. Olyan terület, ahol tanuljúk, gyakoroljuk a szerete-tet, a megértést és a megbocsátást. Ahogyan mi alakulunk, érlelődünk, úgy csinoso- dik, válik egyre barátságosabbá az otthonunk. Mert nincs befejezett, „kész” lakás, egyetlen napra sem. Ha valóban otthonunk, minden napra ad tennivalót, de nem azért, hogy „szebb legyen”, hanem azért, hogy még jobban, biztonságosabban, kellemesebben érezzük magunkat benne valamennyien. Vagyis egymás számára készítjük, s csak akkor otthon, ha a szeretetünk élettere és műhelye. S akkor bizonyára az lesz a kedves vendégünk, akt nem érdeklődik árak után, látszólag nem értékel semmit, csak a tekintetén látjuk, hogy jól érzi magát nálunk. Szabóné Mátrai Marianna Mit keresett a Monarchia a Balkánon? Még utaztam azon a keskeny nyomtávú vasúton, amelyet a Monarchia épített Samac—(Sa- bác)Sarajevo között. Láttam Sa- rajevóban a helyet, ahol 1914- ben Ferenc-Ferdinándot, a trónörököst lelőtték. Jártam Mostarban, Hercegovina fővárosában, melyet a Neretva, ez a fuldokolva, a karszt sziklái közé osonó patak szel át, s álltam a Ferenc József nevét hordozó hídon, melyről nagyszerű rálátásom nyílt a mostani fennsíkra, ahol 1944-ben Tito és partizánjai szinte teljesen megsemmisítették a német balkáni hadsereget. A no- vibazári szandzsákon is keresztülutaztam, Novibazárt nem érintve. Ide, erre a területre vonult be száz éve „a legények eleje”, a több, mint kétszázezer főnyi k. u. k. hadsereg a közvélemény hangos tiltakozása, tüntetése ellenére, hogy ’ szétválassza Szerbiát Montenegrótól, s elüsse őket az Adriától, melynek partvidékén már korábban a Monarchia hajói cirkáltak. A MEGSZÁLLÁS, AZ OKKU- PÁCIÖ NEM MENT OLYAN SIMÁN, mint ahogyan azt Berlinben elgondolták. Eltekintve attól, hogy súlyos belpolitikai válságot idézett elő, de a török és szláv lakosság mindenütt hevesen ellenállt, keresztezve ezáltal a Monarchia berendezkedési szándékát. Az Angliától tálcán kínált új terület bekebelezése méhében hordta az első világháború gyermekét és növelte nemzetiségeinek számát. A keskeny nyomtávú vasút 30 éve megszűnt, az új vasút Boszniát is bekapcsolja Jugoszlávia vérkeringésébe. A Ferenc József, hidat is másként hívják Mostarban, s a szandzsák sem őrzi régi nevét. A múltra csupán a városokban és falvakban megmaradt minaretek és dzsáminok emlékeztetnek amelyek hangosan hirdetik, hogy nem is olyan nagyon régen más uralom más kultúra állt itt fenn, és hogy a Balkán széttöredezett tartományait nem olyan régen kovácsolták egységes államokká. HÄROM FELISMERÉS TETTE BONYOLULTTÁ A 19. SZÁZAD DEREKÁTÓL A BALKÁNI KÉRDÉST: a pánszláv gondolat, a török birodalom haldoklása, és hogy a Balkán keresztyén népeinek vissza kellene adni államiságukat. Mindhárom katasztrófával fenyegetett. Mert amikor a szlávság eszméje felütötte a fejét a Monarchiába vagy Németországban, azonnal türelmetlenül néztek a cári Oroszországra, az eszme hivatott vezetőjére. A török birodalom csendes haldoklását régóta figyelték árgus szemekkel a nagyhatalmak, csak kéllő alkalomra vártak, hogy térképéből minél nagyobb darabot hasíthassanak ki maguknak. A Balkán keresztyén államainak visszaállítása sem látszott egyszerű kérdésnek, mivel a kiképzendő államok egymással szemben is megrögzött gyűlöletet tápláltak. De akkor, amikor az események lavinája megindult, még állt a Dreikaiserbund, az európai status quo garanciája, a török szultán még el tudta fojtani a nyomorúság és harag által kiváltott zendüléseket. A kontinens békéje azonban tojáshéjon topogott A tojáshéj 1875-ben roppant be. Először Boszniában és Hercegovinában robbant ki felkelés, majd innen átcsapott Montenegróba. A bosszú véres és kegyetlen volt, a szultán szinte megsemmisítette Szerbia és Montenegro seregeit. Röviddel ezután a bolgár parasztság kelt fel, 12 ezer keresztyén fizetett érte vérével. A Balkán szlávságának jajkiáltása oly hangos volt, hogy minden szláv meghallotta. A jajkiáltás éppen Pétervárott visszhangzott legjobban. 1877- ben a cár megüzente a Portának a háborút, s a közel egyéves háború nyomorúságáról Verescsá- gin drámai képei — A Sipkaszorosnál minden csendes, A plevnai út, stb. — beszélnek hangosan. S amikor az orosz csapatok Sztambul kapui előtt táboroztak, kibújtak odúikból a koncra éhes farkasok. 1878 márciusában sürgősen elfogadtattak a hadakozó felekkel egy békét San Stefanóban. Az ezután következő események bontották fel a Dreikaiserbundot és tették a Balkánt háborús tűzfészekké, úgy, ahogy ezt a francia Cam- betta korán észrevette. LÁTSZÓLAG A BÉKE MEGMENTÉSE ÉRDEKÉBEN EURÓPA HATALMAI ELFOGADTAK BISMARCK MEGHÍVÁSÁT, júniusban elkezdődött a berlini kongresszus, s ezen megrajzolták az új balkáni térképet és sok más kérdést is megbeszéltek. Nagy vonásokban a következőkét határozták: 12 millió keresztyént felszabadítanak, török iga alól, Bosznia, Hercegovina közigazgatását Ausztria—Magyarországra bízzák, leszűkítik Bulgáriát, a terméketlen Dobrudzsát Romániához csatolják, Oroszországnak Beszarábiát juttatják, s elnézik ázsiai hódításait, Anglia Ciprusra vetheti kezét; s így a Földközi-tenger keleti medencéjében építhet ki támaszpontot, Franciaország számára megnyitották Szíria felé lehetőségeit. Az oroszok szánalmas eredményei új politikai orientációt írtak elő a cár számára. A Monarchia éppen angol javaslatra kapta meg a Balkánnak ezt a jelentős részét. Az elképzelés szerint az ő feladata volt megakadályozni Szerbia és Montenegro egyesülését, egy nagy szerb állam kialakulását. Bulgária orosz segítséggel szabadult fel, de igen hamar német politikát vallott. (Ebben közrejátszott német származású uralkodója is.) A BERLINI KONGRESSZUS UTÁN NÉHÁNY ÉVVEL különös politikai színjáték tanúi lehetünk e térségben. Akik eddig barátok voltak, ellenséges szövetségek tagjai lettek, akik ellenségekként viseltettek, azok lettek fegyvertársak a következő háborúban. A szerbek átcsatlakoztak az orosz—francia vonalra, a bolgárok, törökök a német, osztrák táborba sodródtak. Mindenesetre ai berlini szerencsétlen kompromisszumnak borzalmas ára lett. Az 1878. július 15- én elindult k. u. k.-csapatoknak pár évtized múltán a Relgrád melletti Avalától kellett véres homlokkal visszahúzódniuk. Ferenc Józsefnek aligha volt súlyosabb hibás lépése, mint Bosznia és Hercegovina okkupációja. Rédcy Pál
