Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-07-09 / 28. szám

V

Mennyi szeszt isznak meg a csecsemők?

Sörből 80, borból 35, égetett szeszből 8 liter a múlt évi egy /'őre jutó alkoholfogyasztási átlag. Ezek az adatok egyszerű matematikai művelet eredményei. Elosztottuk a tavaly Magyarországon elfogyasztott összes alkohol mennyiségét a lakosság, azaz a hazánkban lakó összes állampolgár létszámával. Állampolgárok a csecsemők is, a fenti adatok szerint jut rájuk is az alkoholfogyasztásból. Természetesen ez csak a statisztikában lehetséges, hogy egy csecsemő is évi 130 Itier körüli alkoholt fogyasz- szon. A csecsemő nem alkoholizál. A rá eső részt más issza meg. Tehát van, aki többszörösét fogyasztja az egy főre jutó átlagnak. Bizarr ötlet elképzelni a söröskorsóból jót húzó csecsemőt, az azonban sajnos egyáltalán nem a játékos képzelet, hanem a valóság ténye, hogy nagyon sok esetben védtelenül ki vannak szolgáltatva a kicsinyek a mások által elfogyasztott töménytelen szesz testet-lelket pusztító hatásának. Alkoholista szülők felelőtlensége, hanyagsága, kegyetlensége, zilált életvitele és rossz példája egész életre megronthatja a gyermekek emberséges emberré fejlődését.

SAJNOS A FIATALKORÚAK NEM ELHANYAGOLHATÓ HÁNYADA igen korán köt tartós ismeretséget az alkohollal és mire eléri az érett kort, egyúttal „érett” alkoholista is. Ide kívánkozik egy teológuskori élményem. Nem nevezem meg a helyet, ahol szupplikáltam és a gondnok igazán szíves vendégszeretetét élveztem. A házigazda szeretetébe mélységes sajnálkozás és lenézés vegyült, amikor nem voltam hajlandó tekintélyes mennyiségű forralt novabort reggelizni. A visszautasított bögrét iskolába készülődő 10 éves unokája kezébe nyomta, aki „nem volt szívbajos”. „Látja tisztelendő úr, ebből a gyerekből ember lesz” dicsérte a homályos tekintetű szerencsétlen kisfiút. HiViftelWs' félmérés szerint az iskolás, gyermekek 40 százaléka szellemileg visszamaradt azon a környéken.

AZ ÉVRŐL ÉVRE EMELKEDŐ SZESZFOGYASZTÁSNAK rengeteg közvetlen és közvetett következménye van. Igaz, sok milliárdos bevételt jelent az államkassza számára a vendéglátó- és élelmiszeripar alkoholforgalma, a túlzott alkoholfogyasztás okozta közvetett károk azon- •ban sokkal tetemesebb összegre rúgnak. Az italozással összefüggő betegségek, vagy éppen rokkantság következtében kiesett sok millió munkaóra, a táppénz és gyógykezelés költsége sokkal nagyobb, mint az alkoholárusítás nettó haszna. Alkoholos befolyás alatt rosszul elvégzett munka, elhamarkodott, át nem gondolt,

anyagi kihatásukban nagy horderejű rossz döntések szinte fel sem mérhető károkat okoznak az ország gazdaságának.

Az erkölcsi kár szintén hatalmas. A felbontott házasságok nagy részében az alkohol a fő válóok. A különféle bűncselekmények túlnyomó többségénél alapvető motívumként jelen van az alkohol. A gátlásokat feloldó ittasság állapotában történik a legtöbb garázdaság és egyéb erőszakos bűncselekmény. Az italozó életmód igen költséges, néha kevés hozzá a tisztességes munkával szerzett jövedelem. A sikkasztások és egyéb vagyonelleni bűncselekmények így vannak szoros összefüggésben az alkoholizmussal.

A fent sorolt tények nem általánosíthatók. Az olykor-olykor szeszt fogyasztó nem züllik el okvetlenül és nem válik bűnözővé. Az sem teljesen eldöntött kérdés, hogy ki számít alkoholistának, iszákosnak. Nagy különbség van a baráti társaságban, ünnepélyes alkalommal elfogyasztott egy-két pohár és a rendszeres, mindennapos szeszfogyasztás között. A túlzott és egészségtelen italfogyasztás mérséklésére hozott hivatalos intézkedés, a részleges szeszes ital Itiszolgálási tilalom találkozott minden munkaszerető és egészséges életmódot folytató állampolgár helyeslésével.

MŰVELTSÉG ÉS EMBERSÉG KÉRDÉSE IS, hogyan viszonyul az ember a szeszes italhoz. Lehet őszinte, vidám baráti beszélgetést folytatni úgy is, hogy közben nem fogy szüntelenül minden „a”-val kezdődő ital („a” sör, „a” bor stb.). Nem okvetlenül a sok és drága ital a Szíves vendéglátás kifejezője, nem kell okvetlenül azzal kezdődnie két egymásba botló ismerős társal- gálásának, hogy „gyere, iszunk valamit” és nem személyes sértés az, ha valaki visszautasítja a kínált poharat. Korlátolt dolog á másikat azzal terrorizálni: „ha nem iszod meg, megharagszom”. Különösen felelőtlen „szívélyesség”, ha az autót Vezetni induló csak vita és közelharc árán tudja elhárítani az erőszakkal kínált szeszes italt.

ISTEN ÉS EMBEREK ELŐTT FELELŐSEK VAGYUNK MAGUNKÉRT ÉS MÁSOKÉRT. Éljünk felelősen a' szeszes itallal is, nehogy rámenjen az egészségünk, családunk harmóniája, munkánk jó minősége, tisztességünk, emberi méltóságunk és ne veszélyeztessük mások nyugalmát, boldogságát, életét és társadalmunk jó közérzetét.

Baranyai Tamás

Fáimkor, tanyákon

Időjárás — kockázat — közösség

Bizonyára nemcsak Jézus óta tudja az embenseg, hogy a magvetés kockázatos dolog, hiszen Jézus a magvetőről szoió péiaa- zataoan azon az ember altai nagyon is ismert körülményen kérésziül aaart tanítani, amely a íoidbe hulló magot togadja. De jöhet enhez meg belvíz es árvíz, aszaly és mindent rotnasztó hetekig tartó esozes, gabonát fektető vihar és mindezeket felülmúló jégverés, de olyan, ameiy nemcsak a júliusi szolöt szüreteli le hihetetlen gyorsasággal, hanem a bevert ablakokon es összetört tetőpalán túl olyanná mintázza a házak falát, mintha frissen oltott mésszel vakoltak volna azokat.

A felszabadulás előtti időszakban bizony a parasztember egesz évi munkáját tönkretette egy-egy alapos zivatar, de még a nagylány esküvőjére „befogott” süldőket is fültövön verte a tavaszi csirketojás nagyságú jégeső. Sokak megélhetését szűkösen biztosító nadragszíjnyi földek pedig kedvező időjárás esetén sem teremtek annyit, hogy a következő, esetleg „szűk” esztendőre elég lett ( volna. — Örültek, ha egy mezőgazdasági évre éppen hogy elegendő lett. Ilyen nehéz évben az agroproletariátus zöme nem kapott annyi munkát az uradalmakban, a közép- és gazdagparaszti gazdaságokban, hogy abból a legszűkösebben is megélhettek volna.

A MEZŐGAZDASÁG NAGYÜZEMI ÁTSZERVEZÉSÉIG a kisárutermelő egyéni gazdaságok, amelyek amúgy sem tudták követni lassú fejlődésük miatt a népgazdaságnak mezőgazdasági . terményekkel történő megfelelő ellátását, erősen megérezték egy- egy kedvezőtlen időjárási ciklus kihatásait. A létbizonytalanságot mindig a falusi ember érezte legjobban, mert a természeti csapások a mezőgazdaságban őt súlytották elsőrenden. A parasztember keserű tapasztalatokkal háta mögött vallotta kiszolgáltatottságát és tehetetlenségét az általa befolyásolhatatlan időjárási körülményekkel szemben. Így hát nem csoda, hogy régebbi kiadású énekeskönyveinkben több olyan éneket is találunk, amelyek az időjárással és a természeti katasztrófákkal kapcsolatosak A földből élők számára az „áldás és átok” kizárólag „felülről” jött. Isten viszont a teremtett világról úgy is gondot visel, hogy az embereket egymásra bízza.

A SZÖVETKEZETI NAGYÜZEMI GAZDÁLKODÁS KIÉPÍTÉSÉVEL alapvetően megváltozott a helyzet. No, nem azért, mert a „közösbe” tömörült dolgozó parasztságot és közös munkáját jobban tisztelte az „ég”, mint az egyénileg gazdálkodó parasztembert, a kisárutermelő gazdaságot. Láttam én már tsz-kukoricát víz alatt, de a tábla szélén nem úgy állt a tsz-tag, mint „akinek nem jutott kapanyél”, hanem irányította és vigyázta a nagy teljesítményű szivattyúkat, mint aki tudta, hogy harcában nincs egyedül a mai magyar valóságban. Az egész társadalom, amelyben benne él, mögötte áll. Ebben az új helyzetben az agrotedhnika legmodernebb eszközei, amelyek a növénytermesztés és állattenyésztés mennyiségi és minőségi fejlesztését, röviden a terméshozamok növekedését biztosítják, a mező- gazdasággal foglalkozók rendelkezésére állnak. Ebben az évben fejeződik be az a hároméves agrometeorológiai kísérleti sorozat Baranya délkeleti részén — hazánk ezen területe az egyik legtermékenyebb és egyszersmind jégverés által legsúlyosabb vidéke —, melynek eredményeképpen „jégernyőt” kívánnak felállítani hazánk kritikus pontjain.

A HELYZET TEHÁT EGYFELŐL ABBAN VÁLTOZOTT MEG, hogy az ember, aki biolóAPÄCÄK GYÜEKEZETI SZOLGÁLATBAN

A nagy lelkészhiány miatt egy- get, házasságkötést és a betegek re gyakrabban előfordul, hogy kenetét is elvégzik az apácák. A Dél-Amerikában apácák vezetnek gyónás és az úrvacsora változatgyülekezeteket. A brazil „Nuevo lanul papi feladat. Sokszor az a Mondo” című folyóiratban egy tapasztalat, hogy az apácák köny- apáca arról számol be, bizonyos nyebben megtalálják a kapcsola- szentségeket, így pl. a keresztsé- tot a néppel, mint a papok.

gus, vegyész, meteorológus stb. felvette közvetve és közvetlenül a harcot az időjárás viszontagságaival szemben. Ebben a harcban csatarendbe állítja az ember minden tudományos technikai vívmányát. Másfelől a bajba jutott mezőgazdaság segítségére siet társadalmunk össznépi, nemzeti egysége. Az egyéni paraszt- ember nincs többé egyedül, de a mezőgazdaság sem, mert benne van népgazdaságunk egészében, annak szerves része. Mivel tudjuk, hogy népgazdaságunk egészének „legsérülékenyebb” pontja a mezőgazdaság — mivel nem „húzhatunk tetőt” a rónaság fölé —, ezért következetesen „iparosítjuk” mezőgazdaságunkat. Az igásállatok már régebben „nyugdíjba” mentek, mint volt gazdáik. Gépek vették át helyeiket. Ide már a parasztember sokoldalúsága nem elég, egyoldalúnak kell lenni — szakembernek. A nagyüzemi gazdaságban csakúgy kell a szakmunkás, mint az iparban. Az öntözőberendezések üzembe helyezése, növényvédő szerek légi úton történő hatásosabb alkalmazása, mind olyan munkaterület, amely már a mezőgazdasági munkás kifejezést is túlszárnyalja. A termelőszövetkezetek idény jellege már rég a múltté, talán már nincs is olyan szövetkezet az országban, amely ne tudná télen is foglalkoztatni kevésbé lekötött dolgozóit melléküzemágában. Itt kimondottan ipari tevékenység folyik és ez is összetevője parasztságunk lét- és anyagi biztonságának.

A DOLGOZÓ PARASZTSÁGUNK ÉLETÉBEN BEKÖVETKEZETT VÁLTOZÁST a társadalom szerkezeti átalakulása és tudati formálódása eredményezte, amely társadalom közösségi életformájában nincs egyedül az ember. A jégeső és vihar megtépheti a fákat, milliárdos károkat okozhat a népgazdaságnak, ötvenöt másodperc alatt évtizedek munkáját teheti a földdel egyenlővé a földrengés, „az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha” — gondolok Hemingway híres mondatára. S ha ez valahol igaz, akkor szocializmust építő társadalmunkban az, mert a társadalom egésze az emberért van.

Kalácska Béla

A tudományos-fantasztikus irodalomnak — angolúl science fiction, rövidítve sci-fi — valószínűleg csak fanatikusai vannak. Ezek külső megjelenésükben mindenben hasonlítanak a másik két csoporthoz (az emberiség ugyanis három csoportra osztható, úgymint sci-fisek, sci- fi-ellenesek és jövendő sci-fisek), de belül mások. Némelyek arra gyanakszanak, hogy agyukat egy titokzatos hatalom titokban átprogramozta tudtukon kívül. Az effajta agyvelő számára az Asimov- féle robotika három törvénye éppúgy érvényes, mint Newtoné; az időutazás és a fotonrakéta magától értődő, mint a napkelte; s Bradbury nemes lelkű marsbéli lényei éppoly jó ismerősök, mint a szomszéd.

Igen, minden bizonnyal ilyen titokzatos agyátprogramozás történt. Sőt, mi több: folyamatosan történik. Még mindig ez a legelfogadhatóbb magyarázat.

Igaz ugyan, hogy az H. G. Wellsen, Vernén, Jókain felnőtt korosztályban már elő volt készítve erre a talaj. Igaz ugyan, hogy mindez az emberiség általános jövő felé fordulásának populáris lecsapódásaként is értelmezhető, lásd futurológia-prognosztika, „reménység teológia” stb. Egyesek még olyanokat is mondanak, hogy mindez csupán az elvallás- talanodott kor valláspótléka lenne, amolyan transzcendencia-cikória, Istenűr kitöltő. Mások pedig egészen odáig merészkednek, hogy az egészet a keresz- tyénség Isten Országa képzete folytatásának akarják beállítani, s egy új emberfaj, a „kozmikus ember” önkifejezési formájának tartják.

Tréfásan, mégis komolyan

SCI - FI

Egyszóval kitűnik, hogy még mindig az agyátprogramozás a legelfogadhatóbb.

Mi más magyarázat lenne máskülönben arra, hogy most alakult meg hazánkban a harmincadik sci-fi klub. Arra, hogy a legjobb európai science fiction magazin, a Kuczka Péter szerkesztésében megjelenő GALAKTIKA ronggyá olvasott példányai a könyvtárak legkeresettebb cikkei. Arra, hogy a világ scifi-ter- mésének legjavát magyarul megjelentető Kozmosz Fantasztikus Könyvek félszáz kötete, a Táncsics, a Móra, a Kossuth Kiadó fantasztikus sorozatainak ötvenezer példányban megjelenő kiadványai órák alatt hiányoznak a könyvesboltokból. Arra, hogy komoly emberek: csillagászok és fizikusok (F. Hoyle, Kulin György, M. Jemcev), matematikusok és biológusok (A. Clarke, 1. Asimov), mérnökök, írók, irodalomtörténészek, művészek és pszichológusok (Strugacki jék, R. Bradbury, Stanislaw Lem, Zsoldos P.) egyszerre csak ilyen komolytalan dolgokkal kezdenek el foglalkozni. Arra, hogy még a harmatgyenge régi Orion-űrhajós tv-sorozat is sikernek számított, hát még Bradbury Fahrenheit 451-e, vagy P. Bou- elle Majmok bolygója filmvásznon, vagy Lem Solaris-a. S itt van a minden idők legnagyobb mozi- és kasszasikere, a féltucat Oscar-díjat kapott „Star Wars”, a Csillagháború, ahol már a filmgyártás technikája önmagában is fantasztikus.

A tudományos-fantasztikus irodalom tárgyai olyan dolgok, melyek pillanatnyilag ugyan nincsenek, de' a jövőben lehetnek s most már jelen vannak az emberi fantáziában. Olyan dolgok, amelyek nincsenek, és minden bizonnyal nem is lesznek, de tulajdonképpen létezhettek volna és végül is lehetnének, mert létezésük nem mond ellent a tudomány törvényeinek.

A scifi-fanatikusok szerint lehet minderre legyinteni, de nem lehet tudomásul venni, amit a fizikus-zseni, Niels Bohr egyszer így fogalmazott: „Egy őrült elmélet áll előttünk. A kérdés az, vajon kellően őrült-e ahhoz, hogy helyes is legyen.”

Egyik ilyen „őrültség”, amikór némely keresztyén scifi-fanatikusok azt állítják, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom műfaja módszerében és kérdésfeltevéséiben igen közel áll a hithez. Sőt, hogy mégtermékenyítheti azt! Hivatkoznak arra, hogy a legjobb művekben mindig ott lappang az Isten-kérdés, ami természetes- is, hiszen ha valami, akkor Isten valóban fantasztikus! (Fekete felhő, Solaris, Isten kilencmilliárd neve stb.) Azzal érvelnek, hogy a lehetséges és lehetetlen valószínűségeinek játéka közben a végtelenül hatalmas, bölcs és jó Istennel találkozhatnak. A gondolat fantázia-szárnyain mintegy az Ő szemével képesek

látni „kívülről” a dolgokat a Főidőn. Teljesen objektiven. Hogy aztán második lépésben megtörténjék a feed-back, a visz- szacsatolás: a Fold, a társadalom, az egyén gondjaival törődés. Szerintük a scifi megtanítja az embert az egységes min- denség-teremtettség látására, s benne a valóságos arányok, az ember szerepének komolyan vételére.

Hiszen mire másra késztetné az olvasót akár egy földönkivüli intelligenciával történő találkozás fantázia-leírása, akár a tökéletes robotok, emberrobotok és robotemberek elképzelhető konfliktusai a homo sapienssel, mint saját emberségének, embermivoltának, emberjellemzőinek megvizsgálására?! Nem a végleges béke utáni sóvárgást erősíti-e egy kozmikus nukleáris, pszichológiai, vagy bakteriális háború iszonyatos fantázia-képei* Nem növeli-e a modern ember felelősségérzetét a mikro és makrokozmosz iránt az a számtalan írás, mely az emberi faj féktelen tapintatlanságáról szól mindazzal szemben, ami alatta, körülötte, vagy fölötte van. Legyen az ember, állat, növény, anyag... vagy Isten. Ilyeneket mondanak!

Biztos csak azért mondják, mert már átprogramozott agyúak, és ezekkel a mesékkel akarnak másokat is átprogramozni. Hiszen mi egyéb lenne is a scifi, mint a XX. század meséje. S még akkor is csak mese marad, ha felfedeztük a mesék valóság és igazságtartalmát. Váljanak hát a jó és szép scifik igazsággá, s maradjanak a rossz és csúnya jövőt festők elrettentő lehetőségek. BÍ7.ik László