Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-07-02 / 27. szám

\ Lelki kérdésekről beszélgetünk Van-e bennem „élet”? Bizonyára senki nem érti félre a kérdést. Nem az orvos tekinte­tével vizsgálhatjuk magunkat: vajon megtalálható-e még ben­nünk az életnek valami kis szik­rája; A kérdés így teljesen ér­telmetlen volna, hiszen amíg kérdezni tudunk, élet is van ben­nünk. Nyilván az életnek vala­mi sajátos értelméről van itt szó, amely nyomban megvilágosodik, mihelyt emlékezetünkbe idézzük legutóbbi beszélgetésünk lénye­gét. Akkor ' felismertük, hogy az örök élet nem pusztán a jövő ígérete, hanem már földi éle­tünkben kezdetét veheti a Jézus Krisztusba vetett hit által. „Mi tudjuk, hogy átmentünk a halál­ból az életbe” — olvastuk 1 Jn 3, 14-ben.' Most tehát azt sze­retnénk megvizsgálni, hogy nem áltatjuk-e magunkat, amikor már most bennünk munkálkodó örök életről beszélünk. — Szerintem beszélgeté­sünknek akörül kell forognia, amit a Szentírás új életnek nevez, mert az örök élet és az új élet csupán más megfo­galmazásai ugyanannak a valóságnak. Tökéletesen egyetértek ezzel a megjegyzéssel. Ha valaki örök életei kap. az egyúttal új életet is nyer. mert a régire éppen az volt jellemző, hogy nem volt örök. azaz Isten számára elfo­gadható élet. Mégis amikor a bennünk levő örök életről beszé­lünk. az új életnek egy olyap sajátos vonását emeljük ki, amely segít megérteni a Szent- irás új életről szóló üzenetét. Mert új életnek nevezhetjük azt az állapotot is. amely nem más, mint a régi élet új kiadásban. Minden, ami .élő. rendelkezik a megújulás képességével. A fa a letört ág helyébe új hajtást hoz, a madár az elpusztult helyébe új fészket épít. Az ember is ki tud törni zsákutcáiból, új környeze­tet. új kapcsolatokat alakíthat ki magának, -és “új Irányt adhat’ éle­tének. Az embernek őzt a meg­újulásra való kéoességét nem szabad lebecsülnünk, hiszen ez minden haladás hajtóereje. Az az örök élet azonban, ami­ről most beszélgetünk, és amit magunkban keresünk, nem egy­szerűen felfrissítő, ösztönző erő. valamiféle szent „doppingszer”, hanem az élő és örökkévaló Is­ten jelenléte az életünkben Jézus Krisztus által. Ez az igazán új az életünkben. Pál egyenesen azt mondja: „Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él ben­nem” (Gál 2, 20). Orvosi hason­lattal élve: „életátömlesztésben” részesülünk, — De ha azt szeretném tudni, hogy ez az élet meg­található-e bennem, akkor azokat a tüneteket is ismer­nem kell, amelyek erről az életről árulkodnak. A kérdésre tulajdonképpen már az előzőekben feleletet kap­tunk, Ha elfogadtuk, hogy az örök élet nem más, mint Krisz­tus élete bennünk, akkor erre az életre sem lehet jellemző más. mint ami Krisztusra jellemző volt. Krisztus élete pedig abban különbözik a mi életünktől, hogy nincs kiszolgáltatva a bűn és ha­lál hatalmának. Akiben tehát örök élet van. az többé nem rab­ja a bűnnek: nem menekül Is­ten elől. hanem szereti őt. és nem él önmagának, hanem — és erre János első levele különö­sen is nagy hangsúlyt helyez (1.: 3. 14) — szereti embertársát. Eb­ben a kétirányú szeretetben ne­vezhetjük meg az Istentől kapott élet legjellemzőbb tünetét. Az ilyen élet pedig mentesül Isten haragja alól, és ezért még a ha­lál sem árthat neki. — Ez a felelet számomra cseppet sem megnyugtató. Amikor magamban az örök életnek ezeket a jeleit kuta­tom. zavarba jövök. A hitem ugyan sok mindent megvál­toztatott az életemben, de sok jel mutat arra is, hogy ez a változás nem teljes. Ezen nem szabad csodálkoz­nunk. Két dolgot világosan kell látnunk: egyfelől mindaddig, amíg itt a földön élünk, bűnös természetünk is szívósan ragasz­kodik a régi élethez. Másfelől pedig a nekünk ajándékozott örök élet, mint minden, ami Is­tentől jön, a hit tárgya, és nem a tapasztalásé. Ezért önmagun­kat vizsgalgatva nem is. látha­tunk tisztán. Ha választ keresünk arra a kérdésre, hogy van-e örök élet bennünk, figyelnünk kell János első levelének egy mondatára: „Akié a Fiú, azaz Jézus Krisz­tus. azé az élet” (5, 12). Tehát őrá kell tekintenünk, őt kell megragadnunk, hogy bizonyosak lehessünk afelől, hogy örök éle­tünk van. Sok keresztyén elkö­veti azt a hibát, hogy túlságosan el van foglalva önmagával. A magunk boncolgatása helyett fog­lalkozzunk minél többet Krisz­tussal, és az élő Ür majd elvégzi rajtunk a mag'a munkáját. Ab­ból soha nem jön ki jó, ha a szobrász a maga kezére ügyel, és nem a modellre, akit mintáz, vagy ha a futó a fáradtságtól remegni kezdő lábaira figyel és nem a célra, amelyet el kell ér­nie. — Szolcatlan fogalmazás ez: akié a Fiú . . . Ügy hangzik,| mintha birtokolhatnánk Jé­zust. Nem túlzás ez? Természetesen János nem gondolja, hogy bárki kisajátít­hatná Krisztust, és a saját érde­keinek szolgálatába állíthatná. De a fogalmazással érzékeltetni akarja a krisztusbit kizárólagos és személyes voltát. Abban van örök'élet. aki azt egyedül Krisz­tustól várja, és szilárdan hisz abban, hogy Krisztus személy szerint ismeri és szereti őt. Ez a ..birtoklás” tehát nem más, mint Isten felénk nyújtott segí­tő kezének megragadása. Egye­düli méltó válasz megragadó, ra­bul ejtő szeretetére (Fii 3. 12). Cserháti Sándor TALÁLKOZTÁL VELÜK? Kiégett szívvel és unottan, reményvesztetten, kifosztottam mintha nem várna rájuk holnap, kisemmizetten vándorolnak . . , fölöttük szürke, fénytelen egek . .. fiatalon is milyen öregek! S lángoló szívvel, égő hittel, mint aki semmit nem veszít el kincseiből, ha évek telnek, boldog holnapról énekelnek . . . át próbákon és szenvedéseken, át meredek, rögös ösvényeken . . . mégis, mir\t akiket győzelmes szárnyak hordoznak, mint akiket hazavárnak . . . hiszen előremutat minden óra Krisztusukkal a szent találkozóra . . . Mégis — hiszen szívükben ifjúság van! — helytállva igaz hűséggel a mában, erőfogytán is lankadatlan szeretetben és szolgálatban ... ajkukon el nem némuló dalok... öregen is milyen fiatalok! Türmezci Erzsébet Istentiszteletek a Balaton mellett Badacsonytomaj protestáns imaház: a hónap első vasárnapján de. 9. Ba- latonakali evangélikus templom: jú­nius 13. július 2. július 16, július 30. augusztus. 13, augusztus 27, szeptember 10, széptember 24. de. 10. Balatonalmá­di evangélikus templom (Bajcsy-Zsi- linszky u. 25.) minden vasárnap du». 4. Balatonboglár református imaház: a hónap első és harmadik vasárnap­ján de. 9. Balatoni enyves református imaház: a hónap első és harmadik vasárnapján du. fél 3. Balatohfüred református templom: a hónap első va­sárnapján 'de. fél 8. a hónap többi va­sárnapján de. 8. Balatonfűzfő refor­mátus templom (József Attila u.) : a hónap első és harmadik vasárat \ján du. fél 6. Balatonkenese református templom: a hónap utolsó vasárnap­ján du. háromnegyed 3. Balatonjelle református imaház: a hónap első és harmadik vasárnapján de. fél 11. Ba­latonszárszó evangélikus üdülő (Jókai u. 41.) : minden vasárnap de. 10. és re­formátus templom: a hónap második és negyedik vasárnapján de. 10. Ba- latonszemes evangélikus imaház (Fő u. 32.) : a hónap második és negyedik vasárnapján de. fél 9. Balatonszepezd: június 25 július 9. július 23. augusztus 6. augusztus 20, szeptember 3. szeptem­ber 17. du. 2. Balatonvilágos Dre- nyovszky villa (Zrínyi u. 36.): július­ban és' augusztusban minden vasár­nap du. 3. Fonyód protestáns temp­lom : a hónap első és harmadik va­sárnapján dm fél 2. Gyenesdiás evan­gélikus szeretetotthon (Béke u. 57.) : minden vasárnap de. 10. Keszthely evangélikus templom (Deák F. u. 18.) : minden vasárnap de. 10. Kőröshegy református templom: a hónao máso­dik vasárnapján du. 1. Kővágóőrs evangélikus templom: június 18, jú­lius 2. július 16, július 30. augusztus 13, augusztus 27. szeptember 10, szep­tember 24. du. 3 és június 25, július 9. július 23, augusztus 6. augusztus 20, szeptember 3, szeptember 10. de. 11. Révfülöp evangélikus templom: jú­nius 25, július 9. július 23, augusztus 6. augusztus 20, szeptember 3. szeptem­ber 17. de. 10. Siófok (Fő u. 93.) : min­den vasárnap de. 11. Sümeg protes­táns templom (Széchenyi u.) : a hónap negyedik vasárnapján du. fél 4. Ta­polca protestáns templom (Darányi u. 133.) : a hónap második vasárnapján du. 4., a hónap negyedik vasárnap­ján de. 10. Zamárdi evangélikus ima­ház (Aradi u. és IV. köz sarok.) : a hónap második és negyedik vasár­napján de. fél 12. Zánka evangélikus imaház: a hónap első és harmadik vasárnapján de. 11. — HALÁLOZÁS. Munkácsi István nyugdíjas aknász, a sajó- kazai gyülekezet tagja, néhány nappal 83. születésnapja után rövid betegség következtében el­hunyt. Lapunk olvasója volt, a gyülekezet legszorgalmasabb templomba járója és egykori presbitere, férfikórusának pedig évtizededen át buzgó tagja, öz­vegyének és hét gyermekének a gyülekezet elnöksége fejezte ki részvétét. Temetésén június 13- án Bucballa Ödön sajókazai lel­kész hirdette a vigasztalás és fel­támadás igéjét. „Mostan bocsá­tód el. Uram, a te szolgádat be­széded szerint békességben, mert látták szemeim a te üdvössége­det”. — Horváth Lajos ny. lelkész, az Üllői úti szeretetotthon lakója, életének 89. évében csendesen el­hunyt. 39 éves lelkészi szolgála­tából 35 éven át a gyékényesi gyülekezet lelkipásztora, 20 éven keresztül a Somogyi Egyházme­gyének volt esperese. Krisztus­hitéből táplálkozó hűséges, lelki- ismeretes szolgálatának emlékét hálás szívvel őrzi volt gyülekeze­te és egyházmegyéje. Ennek bi­zonysága, hogy ravatalánál a gyá­szoló családon kívül, jelen voltak a gyékényesi gyülekezet tagjaiból többen. Még sokan mások, akik tisztelték és szerették. Élete ked­ves igéje volt Krisztus szava: „... tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű és megnyugvást találtok telketek­nek” Ravatalánál, ennek az igé­nek alapján Grünvalszky Károly józsefvárosi lelkész hirdette a vi­gasztalás üzenetét. A sírnál a gyé­kényesi gyülekezet lelkésze, Ban­di István szolgált. Vele együtt Kol 2, 12—15. Isten igéjével mindig időszerűen szól bele népe életébe. A kolosséi gyülekezet elvesztette lába alól a talajt. Ez nem csak abban nyilvá­nult meg. hogy a gyülekezetben egyesek hamis tanítókra kezdtek hallgatni, hanem — ami ezzel együtt jár — abban is, hogy erkölcsi­leg messze kerültek a keresztyén életformától. Pál apostol úgy ser­kenti a kolosséi gyülekezet tagjait a keresztyén szolgálatban való kö­telességeikre, hogy emlékezteti őket keresztyén életük kezdetére. Pál mindezt úgy teszi, hogy általa mi is, mai igeolvasók és igehallgatók is megerősödjünk' hitünkben és keresztyén életf oly tamásunkban. A KERESZTYÉN ÉLET KEZDETÉN — BÁRMENNYIRE IS KÜ­LÖNÖSEN HANGZIK — TEMETÉS ÉS FELTÁMADÁS ÁLL. A ke- reszlségben ugyanis Isten ajándéka képpen sorsközösségbe kerülünk Jézus Krisztussal. Vele együtt halunk meg és vele együtt támadunk fel. Amikor az apostol minderről beszél, bizonyára szem előtt tar­totta a keresztség akkori formáját. A megkeresztelendöt akkor ugyanis teljesen víz alá merítették. A víz pillanatnyilag teljesen el­fedte, eltüntette a megkeresztelendő testét. Ez a szertartás jelképe­sen egy temetést és egy hullámsirból való kilépést, feltámadást jele­nített meg. Számunkra azonban a keresztség nem csak jelkép, még csak nem is azt jelenti, hogy „lélekben” halunk meg és támadunk fel, hanem egész lényünk temettetik el és támad fel a keresztség- ben. A keresztségben való meghalásunk azt jelenti, hogy többé nem uralkodik felettünk a bűn, nincs többé hatalma rajtunk, halottak va­gyunk a számára, azaz nem „kell” többé vétkeznünk, nem „kény­szer” többé a bűn. A feltámadás ezzel szemben ázt jelenti, hogy új életet nyertünk. Mégpedig nem is akármilyen életet, hanem azt az életet, amit Krisztus Urunk jelenített meg e földön. Olyan életet, amely nem önmagáért van, hanem mindig másokért él. Olyan éle­tet. amely mindig észreveszi, hol van szükség a segítségre, a vigasz­taló jó szóra. Olyan életet, amely nem a szeretetlenség és a feszült­ség légkörét terjeszti, hanem szolgáló szeretetével, az ellentéteket át­hidaló, bölcs magatartásával mindig meg tudja teremteni maga kö­rül a békesség kiegyensúlyozott légkörét. Egyszóval Istennek tetsző, új életet. EZ AZ ÜJ ELET, AMELYET ISTEN A KERESZTSÉGBEN GYER­MEKEINEK AJÁNDÉKOZ, azonban csak a hit által lesz gyakorlati valósággá a keresztyének magatartásában. A keresztség nem mági­kus cselekmény, amely mindentől függetlenül mágikusan és automa­tikusan hat. Sokan még ma is így néznek a keresztségre, éppen ezért nem is tapasztalhatják meg a keresztség által ajándékozott új életet. A keresztség ajándéka csak úgy lesz valóság, ha azt engedelmes hit­tel elfogadjuk.. Ez egyrészt azt jelenti, hogy teljes meggyőződéssel valljuk, hogy Isten Jézusért megbocsátotta bűneinket. Ez úgy tör­tént, hogy Jézus vállalta velünk a közösséget a bűnben és elszenved­te helyettünk a büntetést, hogy azután vele együtt feltámadhassunk és új életben járhassunk. E meggyőződés másrészt azt jelenti, hogy néni állunk ellen JffZus munkájának, hanem alázatosán engedjük, hogy 'megvalósítsa bennünk ezt az új életet. E hit nélkül csak for­mális szokás a keresztség és minden egyházi szertartás. E hit által viszont megvalósulnak életünkben mindazok az ígéretek, amiket Is­ten á keresztséghez kötött. Mert e hit által ragad meg bennünket Isten ereje és képessé tesz bennünket arra — amire a magunk ere­jéből képtelenek voltunk —, hogy neki tetsző, új életben járjunk. A keresztyén életnek ezt a csodáját találóan fejezi ki Pál apostol egy másik levelében: „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” NEM ELÉG AZONBAN, HOGY EZ AZ ÜJ ÉLET CSAK A GYÜ­LEKEZET TERÜLETÉN, VAGY CSAK A CSALÁDI KÖRBEN NYI­LATKOZZÉK MEG. Pál apostol arról beszél, hogy Jézus Krisztus legyőzte a „fejedelemségeket és hatalmasságokat”, azaz a kozmikus hatalmakat is. Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztus uralkodik a termé­szet erőin, hogy urasága kisugárzik az egész világra. Régi keresztelő- medencék oszlopain még lehet látni azt a művészi ábrázolást, hogy a trónon ülő Krisztus lábainál ott hevernek a nap, a hold, a csilla­gok, a különböző „kozmikus hatalmak”. Mindez számunkra azzal a következménnyel jár, hogy Jézus Krisztus által ajándékozott új élet- folytatásunknak meg kell nyilatkozni abban is, hogy munkálkodunk az egész teremtett világ, a kozmosz békéjéért, jó rendjéért, az egye­temes élet védelméért és kiteljesedéséért. Ebbe a szolgálatba bele­tartozik a háború elleni küzdelem éppúgy, mint a népek boldogulá­sáért való fáradozás, a szociális igazságosságért folytatott erőfeszí­tés éppúgy, mint környezetünk tisztaságáért, az egyetemes élet felté­teléért folytatott tevékenységünk. Amikor a keresztyének a jóaka­raté, emberekkel közösen ebben a szolgálatban fáradoznak, mindezt azzal a boldog tudattal tehetik, hogy ezzel nemcsak Jézus Krisztus parancsának engedelmeskednek, hanem Urukkal együtt szolgálnak és hogy e szolgálat által részesei és munkáiéi lesznek a Krisztus ál­tal ajándékozott, boldog új életnek. Selmeczi János niÁUKOZZUNK! Magasztalunk téged. Istenünk, hogy a keresztség által mindnyá­jan gyermekeiddé és egyházad tagjaivá lehettünk. Ébreszd és erősítsd hitünket, hogy el ne vesszünk, hanem igaz gyermekeid és ígéreteid örökösei legyünk az Ür Jézus Krisztus által. Ámen. — Szentháromság után a 6. va­sárnapon az oltárterítö színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Ml 5, 20—26; az ige­hirdetés alapigéje: Kol 2, 12—15. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Jú­lius 9-én, vasárnap reggel ? óra­kor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. — LELKÉSZAVATÁSOK AZ ÉSZAKI EGVIlAZKERÜLET- BEN. Zügn Tamás végzett teoló­gust Sopronban július 1-én, szombaton délután 5 órakor is­tentisztelet keretében. Sztojano- vics András végzett teológust a budavári templomban július 16- án. vasárnap délelőtt 11 órakor Istentisztelet keretében, Koháry Ferenc végzett teológust Miskol­con augusztus 20-án, vasamat» délelőtt istentisztelet keretében avatja lelkésszé D. dr. Ottlyk Er­nő. az Északi Egyházkerület püs­pöke. — Smidéliusz Katalin lel­készi munkatársat Répcelakon július 23-án, vasárnap délelőtt is­tentisztelet keretében bocsátja ki szolgálatra D. dr. Ottlyk Ernő püspök. — TELEFONSZÁM-VALTO- ZÁS. Az óbudai lelkészi hivatal új teieíonszáma: 686-893.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom