Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-01-15 / 3. szám

Megújított templom - megújult gyülekezet Isten igéjének az'a legnagyobb örömüzenete — amit a keresz­tyén élettapasztalat is igazol —, hogy nincsen olyan elrontott, élet, amit Isten kegyelmes sze- retete meg ne tudna újítani, és nincsen olyan mélyre süllyedt emberi sors, amit Isten kegyel­mesen fel ne tudna emelni. Mindez nemcsak személyekre, hanem gyülekezetekre is érvé­nyes. Szép példája ennek a rá- koscsaba—pécel—isaszegi gyüle­kezet. Kis gyülekezet Nagy-Budapest peremén Mint annyi sok más gyüleke­zetünk, ez a gyülekezet is a két világháború között önállósult. Anyakönyvezés 1926 óta van. A gyülekezet központja Pécel. Itt van a lelkészlakás és itt épült a templom is 1935-ben. Mivel azonban Rákoscsaba dinamiku­sabban fejlődött, a gyülekezet súlypontja is ide helyeződött át, és itt is felépült a szép modern templom. Nagy-Budapest meg­alakulása után Rákoscsaba Bu­dapest egyik kerülete lett. Bár Pécel közigazgatásilag nem tar­tozik Budapesthez, mégsem sok­ban különbözik Rákoscsabától. A lakosság nagy része innen is Budapestre jár dolgozni, hiszen a főváros innen akár vonattal, akár városi buszjárattal perce­ken belül elérhető. Jelenleg Rá­koscsabán mintegy 600, Pécelen 150 és Isaszegen — amely in­kább mezőgazdasági jellegű te­lepülés — 50 evangélikus él az ál­talunk ismert adatok szerint. A gyülekezet lélekszáma eszerint tehát kereken 800. Lenni, vagy nem lenni? A gyülekezetnek megalakulá­sa óta eddig két lelkésze volt. Amikor a gyülekezet lelkésze 1977. július 1-én nyugalomba vo­nult, felvetődött a kérdés, ké­pes-e további önálló gyülekezeti életre a i-ákoscsaba—pécel—isa­szegi gyülekezet. Sok jel arról árulkodott, hogy nem. A péceli templom már majdnem egy esz­tendő óta a karzat életveszélyes állapota miatt használaton kívül volt. A lelkészlakás állapota sem volt olyan, hogy kedvet kapjon benne lakni egy fiatal lelkész. Lelkészének a minimális fizetést sem tudta biztosítani a gyüleke­zet. Mindennek ellenére néhány lelkes presbiter és gyülekezeti tag — bízva Isten megújító ere­jében — arra kérte az egyház- kerület püspökét, hogy adjon egy utolsó lehetőséget a gyülekezet­nek a megújulásra. így kapott megbízást a gyülekezet gondo­zására ez év augusztusában Gáncs Péter segédlelkész. A megújulás jelei Az első feladat a templom és a lelkészlakás megújítása vájt. A Gyülekezeti Segély útján a Gus­tav Adolf Werktől és az egyház­kerülettől kapott segítséggel nagy lendülettel indult meg a muijka. A péceliek gondjából természetesen testvéri módon ki­vették részüket a rákoscsabaiak és az isaszegiek is. A gyülekezeti tagoktól közel 60 ezer forint adomány gyűlt össze. Ehhez já­rult a lelkes társadalmi munka, amelyben nemcsak a gyülekezet tagjai vettek részt, hanem a Bu­dapest Deák téri ifjúságból és a Teológiai Akadémia hallgatóiból is jó néhányan. Sőt, az ökumé- nikus testvériség jegyében a helybeli baptista gyülekezet tag­jai közül is többen ott szorgos­kodtak az evangélikus templom és a papiak körül. A szorgos munka nyomán lassan megújult a templom és a parókia. A templomban új karzat épült, el­végezték a belső festést és má­zolást. A parókián fürdőszoba lé­tesült, bevezették a gázfűtést, s a belső festéssel és mázolással tejesen új köntöst kapott a lel­kes zlakás. Hálaadó istentisztelet December 11-én, ádvent har­madik vasárnapján hálaadó is­tentiszteletre gyűlt össze a kis gyülekezet. Nemcsak a péceliek, rákos-csabaiak és isaszegiek jöt­tek el, hanem mindazok, akik szívükön hordozzák a gyülekezet sorsát és jövőjét: a Deák téri fiatalok, a teológusok, a hely­beli reformátusok, baptisták, sőt katolikusok is. Az ünnepi isten- tiszteiért oltárl szolgálatát dr. Hafenscher Károly Budapest Deák téri lelkész végezte, az ün­nepi igehirdetést D. dr. Káldy Zoltán püspök tartotta. A püs­pök a 100. Zsoltár alapján a templom szeretetéről prédikált. Gáncs Péter helyettes lelkész ismertette a templom és parókia megújításának eseményeit. Az ünnepi istentiszteletet a teológu­sok énekkari számai tették még ünnepélyesebbé. Istentisztelet után a gyüleke­zet elnöksége a gyülekezeti te­remben köszöntötte a vendége­ket: D. dr. Káldy Zoltán püspö­köt, dr. Hafenscher Károly Deák téri lelkészt, dr. Fabiny Tibor teológiai tanárt, dr. Selmeczi Já­nos otthonigazgatót, Erdőst Sán­dort, a Hazafias Népfront helyi elnökét, Orosz Ferenc helybeli, és Szikszai János isaszegi refor­mátus lelkészt, Révész Benjámin baptista lelkészt, dr. Halász Endre római katolikus plébá­nost és mindazokat, akik eljöt­tek, hogy részt vegyenek a pé­celiek örömében. A hálaadó istentiszteleten a gyülekezet helyettes lelkésze an­nak a reménységének adott ki­fejezést, hogy a gyülekezet kez­deti lelkesedését az igazi meg­újulásról tanúskodó hétköznapok fogják követni. A hálaadó isten- tisztelet óta eltelt néhány hét eseménye — a péceli templom azóta is megtelik vasárnapon­ként gyülekezettel, s több mint 20 fiatallal megindult az ifjúsá­gi munka is — arról beszél, hogy Isten nemcsak megújítani tudja népét, hanem meg is tud­ja tartani gyülekezetét. Selmeczi János Dcmcny Ottó: ÉNEKEL EGY LÁNY Énekel egy lány ősrégi tiszta éneket a gépzene a magnó korszakában olyan egyedül mint a hold csak a hangja fényeskedik csak varkocsa tündérkedik egyetlen eszköze a hangja énekel szépen egyszerűen nem figyel csak sajátmagára magából is csak az örömre a dal gyönyörű áramára ami körülöleli őt egyenes mozdulatlan törzsét összefont nyugodt kezeit s majd könnyedén elszökve tőle betölti a széles világot szeretném ha sohase válna belőle több mint az ami ha együtt maradna e hanggal "önnön szépségé szószólója a hold a nap a csillagok fényének hű közvetítője könnyű tiszta és egyszerű énekszó ami messze szárnyal ÁLOM A HAVON című kötetéből. 1976. — Vízkereszt után az utolsó vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti Istentisztelet ol- tárl igéje: Mt 17, 1—9: az igehir­detés alapigéje: Ézs 40, 3—11. — evangélikus isten- tisztelet A RÁDIÓBAN. Ja­nuár 29-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet KÁPOSZTA LAJOS soltvadkerti lelkész. — TEOLÓGIAI AKADÉMIA. Két magát megnevezni nem aka­ró hittestvérünk (egy budapesti 5000,— Ft, egy kecskeméti 1000,— Ft) összesen 6000,— Ft-ot adomá­nyozott teológiai hallgatók kará­csonyi segélyezésére. A Teológiai Akadémia tanári kara és ifjúsága nevében e2Úton fejezzük ki kö- szönetünket áldozatkész szerete- téért — FELPÉC. A gyülekezet 1977. december 18-ón ünnepelte temp­loma felszentelésének k étszázadik évfordulóját. Az ünnepi istentisz­telet igebirdetői szolgálatát Sza­bó József ny. püspök végezte. A műemlék templom jelenleg reno­válás alatt áll, a munkálatok be­fejezése 1979-re várható. — MEZŐLAKON, Mihályíiá- zívn és Nagyacsádon vallásos es­teket tartottak. Vendégként ige­hirdetéssel és előadással szolgált Kovács Etelka csöglei. Ittzés Já­nos takácsi. Sághy András nagv- alásonyi, Bálint László malomsoki és Mátis András sikótori lelkész. Versmondással gazdagította az esteket Ittzés Jánosné. A persely­pénzek a diakónia céljait szolgál­ták.. Újként hatott a nagyalásonyi „magnóorgona” énekkísérete. — GYULA. 1977. december 11- én Koszorús Oszkár orosházi lel­kész, a Nyugat-Békési Egyházme­gye esperese végezte a szolgála­tokat a gyülekezetben, aki közel negyven éve a gyulai gyülekezet­ben kezdte meg lelkészi szolgála­tát. A délelőtti istentiszteleten igehirdetéssel szolgált, a délutáni szeretetvendégségen „A három ádvent” címen tartott előadást. Az előadásnak méltó keretet adott az a műsor, amelyben karácsonyi vers és zene szólalt meg. — KAPUVAR. Az alig hatvan lelkes kis szórványgyülekezet az 1978. évi költségelőirányzatot megtárgyaló gyűlésén emlékeztek meg a közelmúltban elhunyt Kuczmann Pálné sz. Koltay Er­zsébetről, aki közel húsz évig volt oltárgondozó a templom és ima- terem nélküli evangélikusok al­kalmi teremben tartott isten­tiszteletein. Hűségét, áldozatkész szolgálatát, lelkesedését hiányolja a kis gyülekezet, amelyik most jegyzőkönyvben örökítette meg szolgálatát és emlékét. — BUDAHEGYVIDÉK. 1977. november 20-án szeretetvendég- ség volt a gyülekezetben, amelyen dr. Groó Gyula teológiai akadé­miai tanár tartott előadást „Mit kell tudnunk az Újszövetségről?” címmel. A gyülekezet tagjai ének­számokkal szolgáltak. — DIÓSGYŐR. 1977. december 18-án szeretetvendégség volt a gyülekezetben, amelyen dr. Groó Gyula teológiai akadémiai tanár tartott előadást „A Szabadító ér­kezése” címmel. A délelőtti isten­tiszteleten igehirdetéssel is szol­gált. Äü VASARNAP IGÉJE Három kiáltás Ezsaiás 40, 3—11 A próféta rendkívüli küldetését húzza alá a keret: „Kiálts, ne félj!" Jeruzsálem népének nem fülbe súgva, suttogva vagy elmond­va, hanem háromszori kiáltáson keresztül szólt Isten üzenete. „EPtTSETEK UTAT a PUSZTÁBAN AZ ÜRNAK!" Keresztelő János bünbánatra hívó prédikációját is halljuk az ézsaiási ige mel­lett, Krisztus előfutára, az Ószövetségből már kilógó, de az Újszö­vetségbe még egészen bele nem illeszthető próféta ennek az igének alapján hívta megtérésre népét. A büszke dombok süllyedjenek le, a völgyek emelkedjenek föl, Isten az alázatosokat fölemeli, de a kevélyeknek ellene áll. Arra is utal a prófétai szó. hogy Isten olyan új utat jelölt ki Krisztusban, amelyik elkerüli az addigi „járt" utakat, az Izraellel kötött szövetség útját és a pusztában, a kietlenben, az addig nem ismert földön készített a pogányok számára is üdvösséget. A har­madik világ fiatal egyházai sokszor megszégyenítik a régi, hagyomá­nyokkal és tapasztalatokkal rendelkező európai keresztyénséget, mert mélyebb a hitük, cselekvőbb a szeretetük és élőbb a reménységük. „BIZONY CSAK FŰ A NÉP! ELSZÁRAD A FŰ, ELHERVAD A VIRÁG, DE ISTENÜNK IGÉJE ÜKÖKRE MEGMARAD!" Éppen ez az ézsaiási ige a jó példa arra, hogyan marad meg az egymást váltó nemzedékek sorában az Isten igéje, hogyan szólt egyszer Ézsaiás prófétán keresztül Jeruzsálem, Izrael népéhez, hogyan hangzott föl újra Keresztelő János prédikációjában a Jordán mellett Judea pusz­tájában és hogyan ér el hozzánk. Milyen sokszor úgy él az ember, mintha végtelen volna az élete, határtalan az egészsége, mindent kibírnának az idegei! Isten meg akar tanítani megkülönböztetni! Igéje az örök, nem az életem, ezért életemet kell igéjéhez szabni és nem fordítva. Akaratát és vezetését annak szavaiból tudhatjuk meg, aki maga a testté lett Ige. Jézus szavának, Isten igéjének sziklája lehet életünk házának biztos alap­ja, így tudunk dacolni a megpróbáltatásokkal, bizonytalanságokkal az élet viharaival. Az egyház kincseit nem épületei, hagyományai, művészete, liturgiája, vagyona teszi igazán, mert ezek múlandó és változtatható keretet jelentenek csupán, az igazi kincs az Isten igé­jében, az evangéliumban rejlik. „ITT VAN ISTENETEK!” A pásztoréletböl vett képpel szemlélteti a próféta, mit jelent Isten közelsége: „mint pásztor, úgy legelteti nyáját karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket...” Ez a gyen­gédség nincs ellentétben a másik képpel: „Az én Uram, az Ür jön hatalommal, karja uralkodik..." Isten Krisztusban kegyelmét, le­hajtó szeretetét mutatta elsősorban az embernek, de amikor erre szükség volt, Jézus a jeruzsálemi templomból kötélből font ostorral űzte ki a kufárokat. Isten közelsége mégis elsősorban vigasztaló jelenlét: „... kiálts erős hangon, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek!” Az Istentől ren­delt Bíró, aki előtt majd meg kell jelennünk, mielőtt ítélne, eljött meghalni értünk. A karácsonyi üzenet szerint neve Immanuel volt, azaz: „Velünk az Isten!” Nem akar elmenni többé ebből a világ­ból, hanem velünk akar maradni minden nap életünk végéig. Köze­lében nincs helye félelemnek, hiszen nem a véletlen, a vaksors vagy a végzet kezében vagyunk, hanem Ö vigyáz reánk. Jézus mel­lett nincs helye tétlenségnek vagy bizonytalankodásnak, hiszen pásztori munkájába, igéjét tovább szóló tanítványai szolgálatába akar belevonni. Szeretetét és békességét kamatoztatni vagyunk kö­telesek kicsinyben és nagyban, mint a talentumokról szóló példá­zatban figyelmeztet erre: a Gazda nyereséget vár. Amit kaptunk, ízt meg kell sokszoroznunk. A hármas prófétai kiáltás fölszólítása mögött ugyanaz az egy szán­dék húzódik: keres bennünket az Isten, hogy vele boldog legyen az életünk. jj g IMÁDKOZZUNK! Istenünk, mennyei Atyánk! Csodáljuk szereteted nagyságát, mert mindent meg akarsz tenni üdvösségünkre. Jézusban új szövetséget kötöttél az embervilággal, újra és újra követésedre hívsz. Taníts meg okosan és hasznosan élni múlandó éveinkkel, hogy megtaláljuk Ná­lad az örökkévalót. Használj föl eszközökül mások életének megjob- hítására cs hozzád fordítására. Ölelj magadhoz, amikor félelem vagy bizonytalanság van a szivünkben, amikor hitünk is ingadozik. Hasz­náld föl életünket, gyülekezetünket, egyházunkat, a világon élő ke­resztyéneket, hogy több legyen az igaz, a szép és jó körülöttünk, hogy békesség uralkodjon az egész világon, Ámen. Abitat az Üllői úti otthonban — IRSA. 1977. november 27-én teológusnap volt a gyülekezetben. A délelőtti istentiszteleten igét hirdetett dr. Muntag Andor dé­kán. Szeretetvendégségen, gyer­mekbibliakörön, ifjúsági biblia­órán és az esti istentiszteleten Seben István, Laborczi Géza, Sztankó Gyöngyi, Fabiny Tamás, Ferenczy Erzsébet, Gede Erika és ifj. Magassy Sándor teológiai hall­gató szolgált.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom