Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-06-04 / 23. szám

GYERMEKEKNEK. 1 Presbiterek írok nektek, ifjak...'* „Ti barátaim vagytok!” Egy tanítvány emlékirataiból — Édesanya, kik azok a bá­csik, akik mindig ott ülnek jobb­ra az első padokban a templom­ban — kérdezi Zsuzsika édes­anyjától, amikor istentiszteletről hazafelé tartanak az úton. — ök a gyülekezet vezetői. Ügy hívják őket, hogy presbite­rek. Tudod, hogy minden közös­ségnek van valami vezető testü­leté: pl. a községnek a tanács. A gyülekezet vezető testületét presbitériumnak, tagjait pedig presbitereknek hívják. — Mit jelent ez a furcsa szó: presbiter, presbitérium? — kér­dezi Zsuzsika. — Ez egy bibliai kifejezés. Azt jelenti, hogy idős, öreg. Az első keresztyén gyülekezetekben a gyülekezet tapasztalt idős veze­tőit hívták presbitereknek, a pres­biterek tanácsát pedig presbité­riumnak. — De nemcsak idős bácsik ül­nek ott az első padokban, látok közöttük fiatalabbakat is. Fiatal emberek is lehetnek presbiterek? — Régebben valóban csak idős emberek tartozhattak a presbité­riumba. Üjabban azonban egész fiatal emberek is lehetnek tag­jai, ha példamutatóan élnek és felelősséget éreznek a gyüleke­zetért. — Hogyan lehet valaki pres­biter? — A presbitereket a gyüleke­zet egész közössége, közgyűlése választja. Ez hat évenként tör­ténik. Ilyenkor először a presbi­térium megválaszt egy néhány emberből álló bizottságot. Ez a bizottság összeállítja azoknak névsorát, akiket alkalmasnak talál a presbiteri tisztségre. A névsorban mindig vannak régi presbiterek és új jelöltek is. A gyülekezet közgyűlése azután szavaz, hogy elfogadja-e a jelöl-' teket, vagy sem. — A presbiterek padjaiban so­ha nem látok néniket. Csak bá­csik lehetnek presbiterek? — Eddig valóban az volt a szokás, hogy csak férfiakat vá­lasztottak presbiternek. De ma már vannak olyan gyülekezetek, ahol presbiternők is szolgálnajt. A múltkor a tisztelendő bácsi a bibliaórán arról beszélt: szeret­né, hogy nálunk is legyenek női presbiterek. A nemsokára ese­dékes presbiterválasztáson java­solni fogja, hogy a gyülekezet néhány asszonyt is válasszon meg. presbiternek. Engem is megkérdezett, hogy vállalnám-e a presbiteri tisztséget. De ezt még előbb meg kell beszélnem édesapáddal. — Mit csinálnak a presbiterek azon kívül, hogy vasárnaponként az istentiszteleten ott ülnek az első padokban ? — Nagyon fontos, hogy ott le­gyenek mindig az istentiszte lé­tén, mert ezzel példát adnak a gyülekezet többi tagjának. De ezenkívül sok más feladatuk is van. A presbiterek a tisztelendő bácsi segítőtársai a gyülekezet vezetésében. Velük beszéli meg a gyülekezet minden gondját, ba­ját: mikor van szükség az épü­letek javítására, mit kell tenni azért, hogy elevenebb legyen a gyülekezet élete. De nemcsak ta­nácsot adnak a presbiterek a lel­késznek, hanem segítenek is ne­ki mindenben. Láttad, hogy az istentiszteleten a presbiter bá­csik vitték a mozgó, perselyt és gyűjtötték össze az adományokat. Ilyen és más szolgálatokat is végeznek a presbiterek. — Mikor beszéli meg a tiszte­lendő bácsi a gyülekezet ügyeit a presbiterekkel ? — Erre vannak a gyülekezet­ben külön alkalmak. De erről majd legközelebb beszélgetünk, mert éppen hazaértünk, s gyor­san hozzá kell kezdenem az ebéd elkészítéséhez. „ . ... Selmeczi Janos Képes Biblia Jézus mondásai 4. Mai kérdéseink: 1. Jézusnak melyik mondása jut eszünkbe a képről? 2. Hol van megírva? 3. Nevezzetek meg egy olyan bib­liai személyt, aki eleget tett Jé­zus felhívásának, és egy olyat, aki nem. Beküldési határidő: 1978. jú­nius 11. Válaszotokat levelezőla­pon a következő címre küldjétek be: Evangélikus Élet Szerkesztő­sége, 1088 Budapest, Puskin u. 12. Minden helyes felelet egy pontot ér. A legtöbb pontot el­érők a sorozat végén értékes könyvjutalmat kapnak. NYUGAT-EURÖPAI KISEBBSÉGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZAK A hollandiai Ouderkerkben ja­nuárban konferenciát tartottak a nyugat-európai kisebbségi evan­gélikus egyházak képviselői ré­szére. A küldöttek Franciaor­szágból. Nagybritániából, Olasz­országból, Hollandiából és Svájc­ból jöttek, de tanácsadókat küld­tek az európai és észak-amerikai többségi evangélikus egyházak is. A Lutheránus Világszövetség Egyházi Együttműködési Osztá­lyának Európa-titkársága által rendezett konferenciának az volt a legfőbb célja, elményítse a kap­csolatot • és a véleménycserét Nyugat-Európa hasonló helyzeté­ben levő evangélikus egyházai között. A részt vevők hangsúlyozták egyházaik önállóságát és azt, hogy lélekszámbeli kicsinységük és anyagi gyengeségük ellenére teljes mértékben felelősnek tud­ják magukat hazájukban az evangélium hirdetéséért. Ügy lát­ják, hogy ezek a kis egyházak halálra vannak ítélve, ha meg­szüntetik missziói tevékenységü­ket, s itt elsősorban a saját terü­letükön végzett misszióra gondol­nak. A tanácskozáson ismételten szóba hozták, hogy ezen egyhá­zak tagjai előtt nem kellően is­mert a Lutheránus Világszövet­ség tevékenysége, ezért a jövő­ben több tájékoztatást kívánnak adni róla. Előtérben volt az egy­házak közötti kölcsönös adás és vevés gondolata is: ez ne pénz­ben merüljön ki és vegyenek benne részt a kicsiny egyházak is. Valami megfoghatatlan feszült­ség vibrált a levegőben. Már több, mint egy órája beszélt, de észre sem vettük az idő múlását. Ittuk a szavait, s közben minden erőnkkel igyekeztünk elfojtani magunkban a fel-felsejlő érzést: olyan mintha búcsúzna... De hisz nemrég találtunk egymásra, és különben is hová készülne? Ügyis követjük, ha akarna se tudna többé lerázni minket. Be­teg lenne talán? De hisz egészé- ges fiatalembernek látszik. Csak képzelődés az egész, bár van va­lami furcsa a hangjában is. A megszokottnál is melegebb, s mintha valami szomorúságot próbálná leplezni. De persze az is lehet, hogy csak nagyon fá­radt, van rá épp elég oka ... HIRTELEN FELEMELTE A HANGJÁT: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” Vajon mit akar ezzel mondani? Lélegzet-visszafojtva vártuk a folytatást, de pár pillanatra el­hallgatott. Megállt a levegő a he­lyiségben. Lassan végigtekintett rajtunk. Soha nem lehet elfelej­teni azokat a szemeket! Olyan mély szeretet áradt belőlük, hogy megdobbant a szívünk. S ez a feltartóztathatatlan szeretet szavakká formálódott: „Ti bará­taim vagytok __” Ha lkan, szelíden szólt, mégis beleremegtünk. Olyan volt, mint egy forró vallomás. Mit mond? Jól hallom? Ez nem lehet igaz, ez képtelenség! Hogy én Jézus Krisztus barátja legyek?! Hiszen ez azt jelentené, hogy egyben az Isten Fia barátja, tehát... tehát magának Istennek is barátja lennék. No nem, ez lehetetlen, nem is szabad végigvinni ezt a gondolatmenetet, hiszen még ta­nítványának is alig-alig merem magam nevezni... Látta az elképedt arcokat, de nyugodtan folytatta: „Ti bará­taim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtotokra adtam.” DE HISZEN EZ IGAZ! Való­ban a leghatalmasabb, legdrá­gább titkokat tárta fel előttünk. Egy nap alatt többet tudtunk meg Mellette Istenről és ember­ről, mennyről és világról, élet­ről és halálról, mint a legböl- csebb, legöregebb rabbi íráste­kercsek százaiból. Ügy véltük, hogy ez csak azért van, mert O a legnagyobb rabbi, a Mester. Boldogok voltunk, hogy szóba állt velünk, sőt néha még tanít­ványainak is nevezett. De hogy a barátai legyünk, erre még gon­dolni se mertünk. Mózes meg Il­lés, ott a megdicsőülés hegyén, hát igen, ők talán még számítás­ba jöhetnének, de mi, pláne én?! S vajon mit akart előtte azzal a furcsa sejtelmes mondattal? Ki az, aki életét adja a bará­taiért?! ... NEM SOKAT KELLETT VÁR­NI A VÁLASZRA. Ott, a kereszt tövében megértettem, hogy sa­ját magáról beszélt! és mi 'va­gyunk azok a barátok, akikért életét adta. S ezért kiapadha­tatlan, elvehetetlen az az öröm, ami húsvét hajnala óta él a szí­vemben: a leghűségesebb, leg- szeretőbb Barátot kaptuk vissza Benne! Azóta merek én is mindent őszintén a „tudtára adni”, hiszen a barátoknak nem lehetnek tit­kaik egymás előtt. Azóta merem én is egész életemet Neki oda­szánva tudatni mindenkivel, aki­vel összehoz az élet, azokat az éltető titkokat, melyeket ö tárt és tár föl ma is előttem. Azóta merem én is bátran, szinte pa­zarlóan továbbadni azt a felté­tel nélküli, átforrósító és mozgó­sító szeretetenergiát, mellyel ö ajándékozott és ajándékoz meg ma is. Hiszen a barátság kölcsö­nös érzés, a barátság kötelez, és az ő barátsága különösen is! Gáncs Péter — TAPIÓSZELE. Április 29-én gyülekezeti szeretetvendégségen Szende Ernő péteri lelkész tar­tott előadást. — AMBRÖZFALVA. Április 16-án gyülekezeti szeretetven­dégségen Koszorús Oszkár, a Nyugat-Békési Egyházmegye es­perese előadást tartott Székács József életéről és igehirdetéssel szolgált Mt 18. 20 alapján Isten gyülekezetét formáló erejéről. Olvasóink írják Még egyszer az ökomenikis husiéiról Az Evangélikus Élet idei 13. számának „Ökumené” rovatában testvéri lelkületű, s talán éppen azért kissé rezignált hangvételű cikk jelent meg arról, hogy — míg tavaly a keleti és a nyugati keresztények együtt ünnepelték Krisztus feltámadását —, az idén ez az „ökumenikus húsvét” el­marad. A cikkíró, Harmati Béla test­véri érzületből fakadó rezignált­ságát, természetesen, a magam részéről is osztom, csupán okfej­tését nem találom helytállónak, írásából ugyanis úgy tűnik, mintha a húsvét időpontja kö­rüli bonyodalmak főleg az 1054. évi nagy egyházszakadásból ered­nének, és mintha a probléma végleges megoldását végső soron „az egyes nemzeti orthodox egy­házak közötti ellentétek" hátrál­tatnák. Hosszabb fejtegetés helyett csupán annak leszögezésére szo­rítkozom, hogy az 1054. évi egy­házszakadásnak a húsvét és álta­lában a naptár problémájához semmi köze. Ugyanis — amint a szerző is megállapítja — a nap­tár a skizma után is „hosszú évekig hasonló maradt”. Ezen az a fél évezred értendő, amely az egyházszakadás és a gregorián naptár 1582-ben történt megal­kotása között telt el. Ami pedig „az egyes nemzeti orthodox egy­házak közötti ellentéteket” illeti, azok sok mindenben előfordul­hatnak, csak éppen a húsvét megünneplésében nem. A cikkíró egy másik félreért­hető kitétele szerint, az orthodox egyházak „a régi naptárt mind a mai napig" használják. A való­ság viszont az, hogy a helyi (autokefál) orthodox egyházak több mint kétharmada az új nap­tárt követi, a húsvét időpontja kivételével. Ugyanis 1923-ban a konstantinápolyi összorthodox konferencia úgy határozott, hogy minden helyi orthodox egyház szabadon bevezetheti az új nap­tárt minden ünnep időpntja te­kintetében, csak a húsvétnak és a vele kapcsolatos egész ünnep­körnek meg kell maradnia a régi naptári rendszerben. Máskülön­ben megbomlana az orthodoxia liturgikus egysége. Tudni kell ugyanis nemcsak azt, hogy az orthodox egyházban a húsvétnak egészen kivételes, egyedülálló je­lentősége van az ünnepek között, hanem azt is, hogy — az állan­dó ünnepek kivételével (Kará­csony, Vízkereszt stb.) — az egész egyházi év istentiszteleti rendjét a húsvét időpontja hatá­rozza meg. így jött létre az a felemás nap­tári rendszer, amelyet az ortho- doxok „javított julián naptár­nak” neveznek, és amelyet ma már az autokefál orthodox egy­házak döntő többsége követ. A régi naptár megtartását a húsvéti ünnepkör tekintetében indokolta még egy kevéssé is­mert, ám lényeges szempont. Ne­vezetesen az, hogy az orthodox egyház tiszteletben tartja ma is az ún. apostoli kánonokat. Már­pedig a 7. apostoli kánon úgy rendelkezik, hogy a keresztény húsvét csak a zsidó húsvét után ünnepelhető meg. A nyugati ke­reszténység nincs figyelemmel erre a kánonra, úgyhogy a nyu­gati húsvét gyakran egybeesik a zsidó húsvéttal, sőt néha meg is előzi azt. Az orthodox húsvét időpontjá­nak kiszámítása is úgy történik, hogy az a tavaszi napéjegyenlő­ség utáni első holdtöltét követő vasárnapra esik. Azonban ezt a számítást két fontos tényező be­folyásolja. Az egyik az, hogy a julián naptár alapján történik, amely ebben a században a csil­lagászati adottságokhoz képest 13 napi késésben van, s így a tavaszi napéjegyenlőség is (már­cius 21.) csak április 3-án követ­kezik be. A másik fontos ténye­ző a zsidó húsvét. Ha az ortho­dox keresztény húsvét asztronó- miailag egybeesik a zsidó hús­véttal, egy héttel el kell halasz­tani. És ez eléggé gyakori eset, mert pl. csak a jövő évtizedben nem kevesebb mint ötször kerül rá sor. (1981, 1982, 1983, 1985 és 1988.) A fentiekből nyilvánvaló, hogy a nyugati és a keleti húsvét vi­szonyában három eset fordulhat elő: 1. Ha az első tavaszi holdtölte később, április 3. után követke­zik be, egybeeshetnek. Ilyenkor lehet „ökumenikus húsvét”. 2. Ha azonban a keresztény húsvét így egybeesik a zsidó hús­véttal, az orthodoxok a magukét egy héttel elhalasztják. (7. apos­toli kánon.) Ilyenkor tehát a nyu­gati és a keleti húsvét között egy hét időköz van. 3. Amennyiben az első tava­szi holdtölte megelőzi az ónap­tár szerint számított tavaszi nap­éjegyenlőséget (március 21. = április 3.!), meg kell várni a kö­vetkező holdtöltét, és ilyenkor — mint pl. az idén is — a nyugati és a keleti húsvét között öt hit telik el. (így adódik, hogy az or­thodox húsvét néha hihetetlenül késői időpontra esik. Pl. 1983- ban május 8-ra.) Negyedik eset nincs. Az olvasók megnyugtatására meg kell említenem továbbá, hogy az idézett cikk végén —• szerencsére — van még egy téve­dés. Ugyanis igaz, hogy 1979-ben — a zsidó húsvét közbejötté miatt — az orthodox húsvét megint később lesz (április 15. helyett 22-én), azonban 1980-ban igenis újra együtt ünnepelhetjük az „ökumenikus húsvétot”, áp­rilis 6-án. (A zsidó húsvét ab­ban az évben korábban lesz.) A húsvét meghatározó liturgi­kus helyzetéből és a zsidó hús­vét gyakori befolyásából adódik, hogy az orthodox egyház ném tudja könnyen elfogadni az öku­menikus húsvétnak olyan egy­szer s mindenkori megoldási for­máját, hogy az mindig pl. az áp­rilis második szombatját követő vasárnap legyen. Részéről ez nem valamiféle fölösleges akadé­koskodás, hanem függvénye . az ősi keresztény tradíciókhoz való ragaszkodásának, amelyért az orthodoxiát minden más vonat­kozásban őszinte tisztelet veszi körül a keresztény ökumenében. Az orthodox egyházban igenis megvan a jó szándék a kérdés végleges és ökumenikus rende­zésére, de — miként 1923-ban — most is előbb egységes össz­orthodox állásfoglalást szeretne ebben a kérdésben kialakítani. Ez minden valószínűség szerint a közeljövőben összeülő Nagy Orthodox Zsinaton történik majd meg. Szerény nézetem szerint, az orthodox egyház megérdemel annyi türelmet a keresztény öku­mené részéről, amennyit a hús­véti 'időpont problémájának in­tern megvitatásához és megoldá­sához a maga számára kér. Dr. Berki Feriz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom