Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-05-21 / 21. szám
XLIH. ÉVFOLYAM 21. SZÁM 1978. május 21. Ára: 3,50 Ft Titok Micsoda szépség! Közelítek hozzá. Már olyan közel vagyok, hogy vissza kell tartanom lélegzetem, nehogy elröppenjen. Pillangó. XJt- széli szamárkóró lila bóbitáján ül. Mintha az ég kékjéből földre csöppent festék lenne. Parányi. Alig nagyobb egy tizfilléresnél. Kitárja szárnyait. Ütemesen emelgeti fel és le. Micsoda tökéletes arányok! Leheletfinom vonalak tagolják. Kuszán? IVem. De milyen törvények szerint? Titok. Egy biztos: ezen a kis pillén minden nagyon célszerű és tökéletesen szép. Amulok. — Hirtelen indulat fog el. Odakapok. Markomban vagy. Megfogtalak. Lám, nem tudtál elrepülni. Valami mégis elszállt. A titok. Hová tűnt? Előveszem zsebkendőmet. Megtörlöm tenyerem. Piszkos lett. A titok eltűnése nyomán nemcsak piszok marad vissza. Szánalmassá is válunk. Mulatságos eset jut eszembe. Furcsa ötlete támadt a tanár urnák. Írjátok le házi feladatul a következő órára Petőfi „Szeptember végén" című költeményének tartalmát. Az egyik füzetből ezt olvastak fel másnap többek között: Petőfi így szólt feleségéhez szeptember végén: majd ha meghaltam, légy szives akaszd a fejfámra gyászfátyladat és én leviszem magammal a sírba. — Ugye „nagyszerűen" megfogta ezt a csodálatos verset, akárcsak én előbb a pillangót. Mi a titok? Az. amit megközelíthetünk, amin ámulhatunk, amit birtokba venni mégsem tudunk. A titok megfoghatatlan. Bonhoeffer ennél többet mond a titokról egy Szentháromság ünnepén tartott prédikációjában. „A titok nem abban van, amit nem ismerünk. Nem a legtávolabbi csillag a titok. Ellenkezőlég, minél közelebb jön valami hozzánk, minél jobban ismerjük, annál titokzatosabbá válik. Nem a tőlünk távol álló ember a nagy titok, hanem aki közelünkben van. Titka nem csökken, mikor mind többet tudunk meg róla, mert minél közelebb kerülünk hozzá, annál talányosabb. A legmélyebb titok pedig az, amikor két ember oly közel kerül egymáshoz, hogy megszeretik egymást. Sehol se érezhető ily mértékben a titok ereje és nagyszerűsége, mint itt. Ahol két ember mindent tud egymásról, a szeretet titka végtelenül megnő. Tulajdonképpen ebben a szeretetben értik meg egymást, tudnak meg mindent egymásról és ismerik meg igazáh egymást. És az a különös, hogy minél jobban szeretik egymást, minél többet tudnak meg egymásról szeretetükben, annál mélyebben ismerik meg szeretetük titkát. A megismerés tehát •nem szünteti meg a titkot, hanem elmélyíti. Az a legnagyobb titok, hogy a másik ember annyira közelivé válhat számomra.” . Ha számomra Isten nem titok, az annak a jele, hogy nagyon távol vagyok tőle. Nem ismerem. Keveset tudok róla, vagy éppen semmit. A távoli Isten léte könnyűszerrel bizonyítható, vagy kétségbe vonható. Legtávolabb akkor vagyok tőle, amikor helyébe lépek, s magam körül forgatok mindent. Ilyenkor valami szörnyű, pokoli titok szorongatja a szivet. „Titok, északfok. iáegenség*' — ez nem nekem való. Ady is így kiáltott fel: „Jaj. nem tudok igy maradni!” Az igazi nagy titok az érthetetlen, a titkok titka, hogy akitől mi csak távolodunk. egyre távolodunk, közel jön hozzánk a Jézus Krisztusban. A názáreti Jézusnak ez a titka: benne, általa „itt az Isten köztünk”. „Én es az Atya egy vagyok” — mondja Jézus. S ha ettől a titoktól elszorul a lélegzetem, ha csodálkozva ámulok rajta s azt mondom: Ó, Uram. nem vagyok én méltó, hogy házamba jöjj... ismét nem magától értetődő, természetes dolog. Titok, mert nem az emberi lélek valaminő képessége, hanem a Szentlélek Isten munkája. Mi a titkok titka? Az, hogy vagyok, hogy közel van hozzám Isten és én is közel lehetek hozzá. Három titok? Nem. Képtelen vagyok másképpen kifejezni: Isten szeret, ez hármas egy titok. Az iín. Szentháromság-tan nem teszi megfoghatóvá Isten szere tetet. Csupán körüljárja a .titkot. Bonhoeffer szerint olyan egyszerű, hogy minden gyermek megértheti. A tan maga gyarló emberi próbálkozás Isten szeretetének a magasztalására. A titok csupán ennyi: Isten azzal dicsőíti meg önmagát, hogy szeret minket. Mai agyonracionalizált világunk tele van érthetetlen esztelensé- gekkel, miközben úgy véljük, hogy már nincs semmi titok . számunkra. A Szentháromság dicséretével — mondja Bonhoeffer — felhívjuk a figyelmet egy mindenkor könnyen eltűnő fogalomra, a titok fogaiméra. A Szentháromság-Isten dicsérete segít, hogy a titkot hordozó világot jobban megértsük és benne több álmélkodással, több csodálkozással ás tisztelettel nézzünk körül, akár egy pillangón, akár egy emberen pihen meg tekintetünk. Benczúr Lászó ? Vigyen haza a szivében... Kortekangas finn püspök és felesége hazánkban 5 9 Ügy kezdődött, hogy tizenkét évvel ezelőtt Helin'á Kortekangas egy pedagógus csoporttal magyarországi útról hazaérve éjjel azzal köszönt férjére: — Neked azonnal Magyarországra kellene utaznod. Ez az „azonnal” sajnos tizenkét évig váratott magára, de mégis megvalósult. Paavo Kortekangas közben megvált a jórészt maga szervezte egyház-szociológiai kutatóintézettől, ahol pedig tiz éven át dolgozott s többek között megírta „Egyház és vallásos élet az iparosodó társadalomban” című 350 oldalas művét, amihez vizsgálódásait Finnország legiparibb gócán, Tamperében végezte. Megvált, mert egyháztörténelem és szociológia tárgykörben professzorrá nevezték ki Helsinkiben az egyetemen. Onnan került Kuopio püspöki székébe negyvenegy- néhány évesen. A LELKES „AZONNALI-BIZTATÁS ÍME MOST MEGVALÓSULT, s ezt mosolyogva mesélte el, amikor Káldy Zoltán püspök köszöntötte őt a munkatársi értekezleten, ahol bemutatták neki az Országos Egyház munkakör- vezetőit s tájékoztatást kapott egyházunk életéről, teológiánk kialakulásáról. Ezzel tíznapos bőprogram kezdődött. Egy teljes napot töltött Teológiai Akadémiánkon, előadást tartva a hallgatóknak s hosszú beszélgetést folytatva tanári karunkkal. Szólt és kérdésekre válaszolt négy egyházmegye közös munkaközösségi értekezletén. Prédikált a Deák téren. Ácsán és Bakony szombathelyen. "Áhítatot tartott budai szeretetotthonunukban. Lelkész- iktatáson vett teszt Rákoscsabán. Járta — feleségével együtt — a várost: a Citadellát s a belvárosi utcákat, a Várat és az új lakótelepeket. Ellátogatott papi otthonokba, kirándultak a Balaton mellé s a Duna-kanyarba. Megcsodálta az esztergomi Bazilikát belülről s kicsi esztergomi templomunkat kívülről s eltűnődhetett kisebbségi szórványhélyzetünkön, amikor elmondtuk, hogy ez a kicsi templom elférne a Bazilika oltárképén. Felmentünk a budai Vár kupolaerkélyére s a Galériában hosszan megálltunk Csók István: Úrvacsorája előtt. A kupola alatt a robusztus Dózsa szobor történelmünkről beszélt. Szentendrén Kovács Margit kerámiáin ámultak s Ácsán a népi tradíció s a vallásosság bámulatos, meleg összefonódásán. TISZTELGŐ LÁTOGATÁST TETT az Állami Egyházügyi Hivatalban Miklós Imre államtitkárnál, aki a látogatást az út végén a búcsúebéden viszonozta. DE NEM ARRÓL AKAROK CSAK SZÓLNI, hogy merre vittük, mit mutattunk. Hanem inkább arról, hogy mit hozott nekünk, mit kaptunk tőle. Egyszerű, keresetlen, nyílt őszinteséget. Becsületes, tényekben megülő mondatokat. Nem voltak irányzatokhoz, előítéletekhez kötődései. Egyetlen, ősi kötődéssel ízleltette velünk a finn közmondást: rehellisyys perii rnaan — becsület örökli az országot. Barátot kaptunk benne, akire — igy éreztük az első perctől — számítanunk lehet. Ismételten szólt arról, hogy a Helsinki Záródokumentum felhívta az egyházakat is, hogy álljanak a béke és biztonság, a leszerelés és a kapcsolatkeresés oldalán. Becsülettel átvettük ezt a felhívást — mondotta —, álljunk hát becsülettel helyt. Olyan képet kaptunk tőle Finnországról, a finn egyházról, amit nem a szokványos kategóriákkal mutatott meg. Társadalomba ágyazottan figyeli az egyház életét. Urbanizációról, lakosságmozgásról, iparosodásról beszél, s keresi benne a formálódó embert, s az egyház feladatát a formálódásban. Évtizedes méretekben vizsgálja az egyház arculatváltozásait.. Egy ilyen szakaszról mondotta: „Hangsúlyozni kezdtük az egyház társadalmi feladatait a korábbiaknál erőteljesebben. Elterjedt szemlélet volt akkor, hogy az egyháznak késznek kell lennie az átalakulásra. Egy könyv is megjelent, címében ezzel a gondolattal. A könyv egyik szerzője én voltam. Az egyház nem gettó- sodhat el, hanem magát az élet feloldott közegében kell tudnia. El kell fogadnia és birkóznia kell a nekiszegezett kérdésekkel. Világosan látni kell az egyház feladatait és hatókörének lehetőségeit. A vallásos élet nem szakadhat el az élet egészétől s nem lehet hatástalanná az élet összképében.” Társadalmi gyökereiből értékelte az ún. „magasegyházi” törekvéseket s azokban az egyház elkülönülését látta a társadalomtól. Másfelől az individuális kegyesség különböző megnyilatkozásainál észrevette, hogy azok milyen könnyen lépik át a hitvallási kereteket, és az érzelmi ébredéssel voltaképpen elszíntelpnednek. Sőt: „Csatornák ezek. amelyeken át kimenekülnek azok, akik az élet forrpontjain nem tudják, nem akarják, vagy egyszerűen erőtlenek ahhoz, hogv az egyház egészére váró feladatokkal megbirkózzanak.” IGAZ HITVALLÁSOS EGY- MASRATALÁLÁSRA biztatott. Magyarok és finnek, éppen nyelvi elszigeteltségüknél fogva, nincsenek úgy kitéve a futó divatos irányzatok hatásának és elegyedésének, mint a német, vagy angol nyelvterületen. Egymásra kell hát elsősorban figyelnünk az egyházi világszervezetekben is. Felelőssége tükröződött egyháza igaz helytállásáért abban az előadásában is, amelyet a finn egyház nevelési törekvéseiről tartott. Nem iskolai nevelésről szólt, nem is valamiféle családi nevelésről, hanem az egyház azon tevékenységéről, amely egy folyton változó világban, az urbanizáció belső s a lakosságcserélődés külső tényezői között talaj talanná vált emberekef'a helyükre tudja tenni s a közösségtől elidegenedetteket rossza tudja vezetni az egészséges kapcsolatok talajára. Ezt egy mikroterületen be is mutatta anélkül, hogy kapcsolta volna a fentiekhez. A finn■—magyar egyházi kapcsolatok területén. Az idők folyamán megszokottá, vagy éppen göröngyössé vált úton a belső „teljes felújítás” felé indul. Ezért búcsúzott tőle az ünnepélyes búcsúebéden a vendéglátó Káldy Zoltán püspök úgy. hogy reménység szerint vele új szakasz kezdődik kapcsolatainkban. A két világháború közötti romantikus, az 1948—61-ig terjedő néma, s a 61-től máig tartó szélesen karoló kapcsolatok után, ami olykor zökkenőkkel és csalódásokkal , is járt, most a „negyedik szakasz” kezdődhet. BIZONNYAL EL FOGJA MONDANI, MEG FOGJA ÍRNI, hogv ők mit tapasztaltak közöttünk. A mi szívünk mindenesetre átmelegedett. Amikor integettünk a vonat után, nemcsak He- liná asszony tizenkét év előtti lelkes biztatását köszöntük meg, de bennünk zsongott annak az ötéves kis acsai■ leánykának a rigmusa is, aki nép visel etesen. virágcsokorral elébük perdült, s versikéjét így végezte: Őrizzen meg emlékében, Vigyen haza a szívében. Korcn Emil Ökumenikus felhívás imádságra A Magyarországi Egyházaik ökumenikus Tanácsának és tagegyházainak nevében felhívjuk gyülekezeteink és híveink figyelmét az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésére, amely 1973. május 23-tói június 28-ig New Yorkban a leszerelés kérdését tárgyalja. Napjainkban a fegyverkezés olyan méreteket öltött, amely már az emberiség létét veszélyezteti, ugyanakkor rossz ügyre pazarolja a világ^ anyagi és szellemi erőit, és elviselhetetlen terheket ró az embe- . riségre. Ezért nagy várakozással és reménységgel tekint a békeszerető emberiség az ENSZ leszerelési ülése elé, amely a legszélesebb körű és legtekintélyesebb konferencia lesz, amit valaha is összehívtak a leszerelés kérdésében, és illetékesek véleménye szerint történeti jelentőségű fordulatot hozhat a békéért folytatott nemzetközi fáradozásban. Meggyőződéssel és egyetértéssel fogadjuk és adjuk tovább az ENSZ felhívását a leszerelési ülés támogatására, és az Egyházak Világtanácsának javaslatát magunkévá téve, szeretettel kérjük gyülekezeteinket és híveinket: május 21-én, az ENSZ-közgyűlés megnyitása előtti vasárnapon foglalják imádságukba az emberiség békéjének és a leszerelésnek ügyét, és könyörögjenek a közgyűlés eredményességéért, hogy teljesüljön a prófétai látás, amikor ..a fegyverekből ekét kovácsolnak” (Ézs 2. 4), a háborús készülődésre tóközeit erőiket békés célokra fordítják. Budapest, 1973. május hó A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának _____ Elnöksége ÜJ GYÜLEKEZETI KÖZPONT JÉNÁBAN Háromévi munka után az NDK Evangélikus Egyházszövetségének építési programja keretében befejezték Jéna keleti részében egy új gyülekezeti központ, a Lutherhaus építését. A második világháború során súlyos károkat szenvedett gyülekezeti házat úgy- ahogy helyrehozták ugyan, az évek során azonban használhatatlanná lett. ezért lebontás és úiá- építés vált szükségessé. Mindez az NDK egyházszövetséa ökumenikus segítségével támogatott építési program ia (Sonderbauprog- ramm) keretében lehetséges. Háromemeletes gyülekezeti központ épült, melyben 400 személyes templomot, eltolható falakkal részekre osztható 250 személyes gvülekezeti termet, ifjúsági- és gyermekmunkához szükséges he- lviségeget valamint lelkészi hivatalt helyeztek el. FT K DOKUMENTÁCIÓS szolgalat szolgálat 4. száma részletes ismertetést ad az LVSZ 6. nagygyűlésére készített tanulmányi anyagunkról és áttekintést nyújt az egyházunkban folvó tanulmányi munkáról! lelkészképzés, teológiai szakcsoportok. LMK-mun- ka. országos lelkészkonferenciák, tanulmányi csoportok munká.ia). Az áttekintés ennek során közli az 1976-os és 1977-es LMK témákat is. Az Európai Egyházak Konferenciája rendszeresen tájékoztatja a tagegyházakat az egyes egyházakban folyó tanulmányi munkáról. hogy ezzel is közelebb hozza őket egymáshoz és megkönnyítse az együttműködést, s nem utolsósorban azért, hogy segítsen elkerülni a párhuzamos munkát. Ennek az információs szolgálatnak szerkesztője az EEK tanulmányi igazgatója, dr. ISI agy Gyula professzor. Az információs A DOLLAR ZUHANÁSÁNAK HATÁSA AZ EVT-RE évi költségvetésének ez mindösz- sze 12 százaléka. Mivel az egyházak hozzájárulásai elsősorban dollárban és márkában folynak be, az alkalmazottakat viszont a genfi székhely miatt svájci frankban kell fizetni és a svájci megélhetési költségeknek megfelelően, Genf pedig a világ egyik legdrágább városa — az EVT vezetői a központ esetleges áthelyezésének gondolatát is mérlegelik. A dollár árfolyamának lég-' utóbbi zuhanásai következtében az Egyházak Világtanácsának központja is anyagi nehézségekkel küzd. Az amerikai dollár és a nyugatnémet márka értékének csökkenése következtében az EVT tavaly elfogadott 30 millió svájci frankos költségvetése ma már csak 24,5 milliót ér. Ez a 30 millió svájci frank nem túl nagy összeg, ha tudjuk, hogy az NSZK- belí Evangéliumi Egyház (EKD)
