Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-05-21 / 21. szám

XLIH. ÉVFOLYAM 21. SZÁM 1978. május 21. Ára: 3,50 Ft Titok Micsoda szépség! Közelítek hozzá. Már olyan közel vagyok, hogy vissza kell tartanom lélegzetem, nehogy elröppenjen. Pillangó. XJt- széli szamárkóró lila bóbitáján ül. Mintha az ég kékjéből földre csöppent festék lenne. Parányi. Alig nagyobb egy tizfilléresnél. Ki­tárja szárnyait. Ütemesen emelgeti fel és le. Micsoda tökéletes ará­nyok! Leheletfinom vonalak tagolják. Kuszán? IVem. De milyen tör­vények szerint? Titok. Egy biztos: ezen a kis pillén minden nagyon célszerű és tökéletesen szép. Amulok. — Hirtelen indulat fog el. Odakapok. Markomban vagy. Megfogtalak. Lám, nem tudtál elrepül­ni. Valami mégis elszállt. A titok. Hová tűnt? Előveszem zsebkendő­met. Megtörlöm tenyerem. Piszkos lett. A titok eltűnése nyomán nemcsak piszok marad vissza. Szánal­massá is válunk. Mulatságos eset jut eszembe. Furcsa ötlete támadt a tanár urnák. Írjátok le házi feladatul a következő órára Petőfi „Szeptember végén" című költeményének tartalmát. Az egyik füzet­ből ezt olvastak fel másnap többek között: Petőfi így szólt feleségé­hez szeptember végén: majd ha meghaltam, légy szives akaszd a fej­fámra gyászfátyladat és én leviszem magammal a sírba. — Ugye „nagyszerűen" megfogta ezt a csodálatos verset, akárcsak én előbb a pillangót. Mi a titok? Az. amit megközelíthetünk, amin ámulhatunk, amit birtokba venni mégsem tudunk. A titok megfoghatatlan. Bonhoeffer ennél többet mond a titokról egy Szentháromság ünnepén tartott prédikációjában. „A titok nem abban van, amit nem ismerünk. Nem a legtávolabbi csillag a titok. Ellenkezőlég, minél közelebb jön va­lami hozzánk, minél jobban ismerjük, annál titokzatosabbá válik. Nem a tőlünk távol álló ember a nagy titok, hanem aki közelünk­ben van. Titka nem csökken, mikor mind többet tudunk meg róla, mert minél közelebb kerülünk hozzá, annál talányosabb. A legmé­lyebb titok pedig az, amikor két ember oly közel kerül egymáshoz, hogy megszeretik egymást. Sehol se érezhető ily mértékben a titok ereje és nagyszerűsége, mint itt. Ahol két ember mindent tud egy­másról, a szeretet titka végtelenül megnő. Tulajdonképpen ebben a szeretetben értik meg egymást, tudnak meg mindent egymásról és ismerik meg igazáh egymást. És az a különös, hogy minél jobban szeretik egymást, minél többet tudnak meg egymásról szeretetükben, annál mélyebben ismerik meg szeretetük titkát. A megismerés tehát •nem szünteti meg a titkot, hanem elmélyíti. Az a legnagyobb titok, hogy a másik ember annyira közelivé válhat számomra.” . Ha számomra Isten nem titok, az annak a jele, hogy nagyon távol vagyok tőle. Nem ismerem. Keveset tudok róla, vagy éppen semmit. A távoli Isten léte könnyűszerrel bizonyítható, vagy kétségbe von­ható. Legtávolabb akkor vagyok tőle, amikor helyébe lépek, s ma­gam körül forgatok mindent. Ilyenkor valami szörnyű, pokoli titok szorongatja a szivet. „Titok, északfok. iáegenség*' — ez nem nekem való. Ady is így kiáltott fel: „Jaj. nem tudok igy maradni!” Az igazi nagy titok az érthetetlen, a titkok titka, hogy akitől mi csak távolo­dunk. egyre távolodunk, közel jön hozzánk a Jézus Krisztusban. A názáreti Jézusnak ez a titka: benne, általa „itt az Isten köztünk”. „Én es az Atya egy vagyok” — mondja Jézus. S ha ettől a titoktól elszo­rul a lélegzetem, ha csodálkozva ámulok rajta s azt mondom: Ó, Uram. nem vagyok én méltó, hogy házamba jöjj... ismét nem ma­gától értetődő, természetes dolog. Titok, mert nem az emberi lélek valaminő képessége, hanem a Szentlélek Isten munkája. Mi a titkok titka? Az, hogy vagyok, hogy közel van hozzám Isten és én is közel lehetek hozzá. Három titok? Nem. Képtelen vagyok másképpen ki­fejezni: Isten szeret, ez hármas egy titok. Az iín. Szentháromság-tan nem teszi megfoghatóvá Isten szere te­tet. Csupán körüljárja a .titkot. Bonhoeffer szerint olyan egyszerű, hogy minden gyermek megértheti. A tan maga gyarló emberi pró­bálkozás Isten szeretetének a magasztalására. A titok csupán ennyi: Isten azzal dicsőíti meg önmagát, hogy szeret minket. Mai agyonracionalizált világunk tele van érthetetlen esztelensé- gekkel, miközben úgy véljük, hogy már nincs semmi titok . számunk­ra. A Szentháromság dicséretével — mondja Bonhoeffer — felhív­juk a figyelmet egy mindenkor könnyen eltűnő fogalomra, a titok fogaiméra. A Szentháromság-Isten dicsérete segít, hogy a titkot hordozó vilá­got jobban megértsük és benne több álmélkodással, több csodálko­zással ás tisztelettel nézzünk körül, akár egy pillangón, akár egy emberen pihen meg tekintetünk. Benczúr Lászó ? Vigyen haza a szivében... Kortekangas finn püspök és felesége hazánkban 5 9 Ügy kezdődött, hogy tizenkét évvel ezelőtt Helin'á Kortekangas egy pedagógus csoporttal ma­gyarországi útról hazaérve éjjel azzal köszönt férjére: — Neked azonnal Magyaror­szágra kellene utaznod. Ez az „azonnal” sajnos tizen­két évig váratott magára, de még­is megvalósult. Paavo Kortekan­gas közben megvált a jórészt maga szervezte egyház-szocioló­giai kutatóintézettől, ahol pedig tiz éven át dolgozott s többek kö­zött megírta „Egyház és vallásos élet az iparosodó társadalomban” című 350 oldalas művét, amihez vizsgálódásait Finnország legipa­ribb gócán, Tamperében végezte. Megvált, mert egyháztörténelem és szociológia tárgykörben pro­fesszorrá nevezték ki Helsinkiben az egyetemen. Onnan került Kuo­pio püspöki székébe negyvenegy- néhány évesen. A LELKES „AZONNALI-BIZ­TATÁS ÍME MOST MEGVALÓ­SULT, s ezt mosolyogva mesélte el, amikor Káldy Zoltán püspök köszöntötte őt a munkatársi érte­kezleten, ahol bemutatták neki az Országos Egyház munkakör- vezetőit s tájékoztatást kapott egyházunk életéről, teológiánk ki­alakulásáról. Ezzel tíznapos bő­program kezdődött. Egy teljes na­pot töltött Teológiai Akadémián­kon, előadást tartva a hallgatók­nak s hosszú beszélgetést folytat­va tanári karunkkal. Szólt és kérdésekre válaszolt négy egy­házmegye közös munkaközösségi értekezletén. Prédikált a Deák téren. Ácsán és Bakony szombat­helyen. "Áhítatot tartott budai szeretetotthonunukban. Lelkész- iktatáson vett teszt Rákoscsabán. Járta — feleségével együtt — a várost: a Citadellát s a belvárosi utcákat, a Várat és az új lakóte­lepeket. Ellátogatott papi ottho­nokba, kirándultak a Balaton mellé s a Duna-kanyarba. Megcso­dálta az esztergomi Bazilikát be­lülről s kicsi esztergomi templo­munkat kívülről s eltűnődhetett kisebbségi szórványhélyzetünkön, amikor elmondtuk, hogy ez a ki­csi templom elférne a Bazilika oltárképén. Felmentünk a budai Vár kupolaerkélyére s a Galériá­ban hosszan megálltunk Csók István: Úrvacsorája előtt. A ku­pola alatt a robusztus Dózsa szo­bor történelmünkről beszélt. Szentendrén Kovács Margit kerá­miáin ámultak s Ácsán a népi tradíció s a vallásosság bámula­tos, meleg összefonódásán. TISZTELGŐ LÁTOGATÁST TETT az Állami Egyházügyi Hi­vatalban Miklós Imre államtit­kárnál, aki a látogatást az út végén a búcsúebéden viszonozta. DE NEM ARRÓL AKAROK CSAK SZÓLNI, hogy merre vit­tük, mit mutattunk. Hanem in­kább arról, hogy mit hozott ne­künk, mit kaptunk tőle. Egyszerű, keresetlen, nyílt őszinteséget. Becsületes, tények­ben megülő mondatokat. Nem voltak irányzatokhoz, előítéletek­hez kötődései. Egyetlen, ősi kötő­déssel ízleltette velünk a finn közmondást: rehellisyys perii rnaan — becsület örökli az or­szágot. Barátot kaptunk benne, akire — igy éreztük az első perc­től — számítanunk lehet. Ismételten szólt arról, hogy a Helsinki Záródokumentum fel­hívta az egyházakat is, hogy áll­janak a béke és biztonság, a le­szerelés és a kapcsolatkeresés ol­dalán. Becsülettel átvettük ezt a felhívást — mondotta —, álljunk hát becsülettel helyt. Olyan képet kaptunk tőle Finn­országról, a finn egyházról, amit nem a szokványos kategóriákkal mutatott meg. Társadalomba ágyazottan figyeli az egyház éle­tét. Urbanizációról, lakosságmoz­gásról, iparosodásról beszél, s ke­resi benne a formálódó embert, s az egyház feladatát a formálódás­ban. Évtizedes méretekben vizs­gálja az egyház arculatváltozása­it.. Egy ilyen szakaszról mondot­ta: „Hangsúlyozni kezdtük az egyház társadalmi feladatait a korábbiaknál erőteljesebben. El­terjedt szemlélet volt akkor, hogy az egyháznak késznek kell lennie az átalakulásra. Egy könyv is megjelent, címében ezzel a gon­dolattal. A könyv egyik szerzője én voltam. Az egyház nem gettó- sodhat el, hanem magát az élet feloldott közegében kell tudnia. El kell fogadnia és birkóznia kell a nekiszegezett kérdésekkel. Vilá­gosan látni kell az egyház fel­adatait és hatókörének lehetősé­geit. A vallásos élet nem szakad­hat el az élet egészétől s nem le­het hatástalanná az élet összké­pében.” Társadalmi gyökereiből értékel­te az ún. „magasegyházi” törek­véseket s azokban az egyház el­különülését látta a társadalomtól. Másfelől az individuális kegyes­ség különböző megnyilatkozásai­nál észrevette, hogy azok milyen könnyen lépik át a hitvallási ke­reteket, és az érzelmi ébredéssel voltaképpen elszíntelpnednek. Sőt: „Csatornák ezek. amelyeken át kimenekülnek azok, akik az élet forrpontjain nem tudják, nem akarják, vagy egyszerűen erőtlenek ahhoz, hogv az egyház egészére váró feladatokkal meg­birkózzanak.” IGAZ HITVALLÁSOS EGY- MASRATALÁLÁSRA biztatott. Magyarok és finnek, éppen nyelvi elszigeteltségüknél fogva, nin­csenek úgy kitéve a futó divatos irányzatok hatásának és elegye­désének, mint a német, vagy an­gol nyelvterületen. Egymásra kell hát elsősorban figyelnünk az egy­házi világszervezetekben is. Felelőssége tükröződött egyháza igaz helytállásáért abban az elő­adásában is, amelyet a finn egy­ház nevelési törekvéseiről tartott. Nem iskolai nevelésről szólt, nem is valamiféle családi nevelésről, hanem az egyház azon tevékeny­ségéről, amely egy folyton válto­zó világban, az urbanizáció belső s a lakosságcserélődés külső té­nyezői között talaj talanná vált emberekef'a helyükre tudja tenni s a közösségtől elidegenedetteket rossza tudja vezetni az egészséges kapcsolatok talajára. Ezt egy mikroterületen be is mutatta anélkül, hogy kapcsolta volna a fentiekhez. A finn■—ma­gyar egyházi kapcsolatok terüle­tén. Az idők folyamán megszo­kottá, vagy éppen göröngyössé vált úton a belső „teljes felújítás” felé indul. Ezért búcsúzott tőle az ünnepélyes búcsúebéden a ven­déglátó Káldy Zoltán püspök úgy. hogy reménység szerint ve­le új szakasz kezdődik kapcsola­tainkban. A két világháború kö­zötti romantikus, az 1948—61-ig terjedő néma, s a 61-től máig tartó szélesen karoló kapcsolatok után, ami olykor zökkenőkkel és csalódásokkal , is járt, most a „negyedik szakasz” kezdődhet. BIZONNYAL EL FOGJA MONDANI, MEG FOGJA ÍRNI, hogv ők mit tapasztaltak közöt­tünk. A mi szívünk mindeneset­re átmelegedett. Amikor integet­tünk a vonat után, nemcsak He- liná asszony tizenkét év előtti lel­kes biztatását köszöntük meg, de bennünk zsongott annak az öt­éves kis acsai■ leánykának a rig­musa is, aki nép visel etesen. vi­rágcsokorral elébük perdült, s versikéjét így végezte: Őrizzen meg emlékében, Vigyen haza a szívében. Korcn Emil Ökumenikus felhívás imádságra A Magyarországi Egyházaik ökumenikus Tanácsának és tagegyhá­zainak nevében felhívjuk gyülekezeteink és híveink figyelmét az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésére, amely 1973. május 23-tói június 28-ig New Yorkban a leszerelés kérdését tárgyalja. Napjainkban a fegyverkezés olyan méreteket öltött, amely már az emberiség létét veszélyezteti, ugyanakkor rossz ügyre pazarolja a vi­lág^ anyagi és szellemi erőit, és elviselhetetlen terheket ró az embe- . riségre. Ezért nagy várakozással és reménységgel tekint a békeszere­tő emberiség az ENSZ leszerelési ülése elé, amely a legszélesebb kö­rű és legtekintélyesebb konferencia lesz, amit valaha is összehívtak a leszerelés kérdésében, és illetékesek véleménye szerint történeti jelentőségű fordulatot hozhat a békéért folytatott nemzetközi fára­dozásban. Meggyőződéssel és egyetértéssel fogadjuk és adjuk tovább az ENSZ felhívását a leszerelési ülés támogatására, és az Egyházak Vi­lágtanácsának javaslatát magunkévá téve, szeretettel kérjük gyüle­kezeteinket és híveinket: május 21-én, az ENSZ-közgyűlés megnyi­tása előtti vasárnapon foglalják imádságukba az emberiség békéjé­nek és a leszerelésnek ügyét, és könyörögjenek a közgyűlés eredmé­nyességéért, hogy teljesüljön a prófétai látás, amikor ..a fegyverek­ből ekét kovácsolnak” (Ézs 2. 4), a háborús készülődésre tóközeit erőiket békés célokra fordítják. Budapest, 1973. május hó A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának _____ Elnöksége ÜJ GYÜLEKEZETI KÖZPONT JÉNÁBAN Háromévi munka után az NDK Evangélikus Egyházszövetségének építési programja keretében be­fejezték Jéna keleti részében egy új gyülekezeti központ, a Lutherhaus építését. A második világháború során súlyos károkat szenvedett gyülekezeti házat úgy- ahogy helyrehozták ugyan, az évek során azonban használhatat­lanná lett. ezért lebontás és úiá- építés vált szükségessé. Mindez az NDK egyházszövetséa ökume­nikus segítségével támogatott épí­tési program ia (Sonderbauprog- ramm) keretében lehetséges. Há­romemeletes gyülekezeti központ épült, melyben 400 személyes templomot, eltolható falakkal ré­szekre osztható 250 személyes gvülekezeti termet, ifjúsági- és gyermekmunkához szükséges he- lviségeget valamint lelkészi hi­vatalt helyeztek el. FT K DOKUMENTÁCIÓS szolgalat szolgálat 4. száma részletes is­mertetést ad az LVSZ 6. nagy­gyűlésére készített tanulmányi anyagunkról és áttekintést nyújt az egyházunkban folvó tanulmá­nyi munkáról! lelkészképzés, teo­lógiai szakcsoportok. LMK-mun- ka. országos lelkészkonferenciák, tanulmányi csoportok munká.ia). Az áttekintés ennek során közli az 1976-os és 1977-es LMK té­mákat is. Az Európai Egyházak Konfe­renciája rendszeresen tájékoztat­ja a tagegyházakat az egyes egy­házakban folyó tanulmányi mun­káról. hogy ezzel is közelebb hozza őket egymáshoz és meg­könnyítse az együttműködést, s nem utolsósorban azért, hogy se­gítsen elkerülni a párhuzamos munkát. Ennek az információs szolgálatnak szerkesztője az EEK tanulmányi igazgatója, dr. ISI agy Gyula professzor. Az információs A DOLLAR ZUHANÁSÁNAK HATÁSA AZ EVT-RE évi költségvetésének ez mindösz- sze 12 százaléka. Mivel az egyházak hozzájáru­lásai elsősorban dollárban és márkában folynak be, az alkal­mazottakat viszont a genfi szék­hely miatt svájci frankban kell fizetni és a svájci megélhetési költségeknek megfelelően, Genf pedig a világ egyik legdrágább városa — az EVT vezetői a köz­pont esetleges áthelyezésének gondolatát is mérlegelik. A dollár árfolyamának lég-' utóbbi zuhanásai következtében az Egyházak Világtanácsának központja is anyagi nehézségek­kel küzd. Az amerikai dollár és a nyugatnémet márka értékének csökkenése következtében az EVT tavaly elfogadott 30 millió svájci frankos költségvetése ma már csak 24,5 milliót ér. Ez a 30 millió svájci frank nem túl nagy összeg, ha tudjuk, hogy az NSZK- belí Evangéliumi Egyház (EKD)

Next

/
Oldalképek
Tartalom