Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-05-07 / 19. szám

/ GYERMEKEKNEK Egyházfi Vannak gyülekezetek, ahol az istentisztelet és a templom körüli teendőket a gyülekezet által vá­lasztott egyik presbiter önkéntes szolgálatban végzi el. Ezt a gyü­lekezeti munkást egyházfinak ne­vezzük. .Az egyházfi tulajdonkép­pen a gondnok segítőtársa. A gondnoknak és az egyházfinak legtöbb gyülekezetben az isten­tiszteleteken külön kijelölt he­lyük van a papi pad mellett, vagy azzal szemben. AZ EGYHÁZFI GONDOSKO­DIK ARRÓL, hogy a templom mindig szépen ki legyen takarít­va. ö szokta bqpsztani a templom takarításához a gyülekezet asszo­nyait leányait, akik ezt a szolgá­latot önként, szeretetszolgálatból vállalják. Az egyházfi gondia az is. hogy az oltáron mindig a megfelelő színű oltárterítő le­gyen. s hogy ne hiányozzék a vi­rág az oltárról. Ezt a munkát is tulajdonképpen a templomot ta­karító asszonyok, vagv leányok szokták elvégezni a* egyházfi irá­nyításával és beosztása szerint. Az úrvacsorához az oltárt maga az egyházfi szokta elkészíteni. 0 gondoskodik arról, hogy legyen úrvacsorái ostya és bor. Külön szolgálata van az egy­házfinak az istentiszteletek al­kalmával. Az egyházfi gyújtja meg az oltárgyertyákat és a csil­lárokat. s jelenti a lelkésznek be­harangozás előtt, hogy a temp­lomban minden rendben van. Sok helyen még ma is az egyházfi vi­szi az istentiszteletre való bevo­nuláskor o liturgikus könyveket, az agendát és a bibliát és helyezi el az oltárra, vagy a papi pád­ra. Az istentisztele alatt bármi­lyen ügy is adódik elő. mindig az egyházfi intézkedik. Ö vezeti a kijelölt helyükre a keresztelésre érkezőket. úrVacsoraosztás alkal­mával ő' irányítja az oltárhoz jö­vő és távozó híveket, hogy azúr­vacsorázás zavar nélkül, szép rendben folyjon le. Sok gyüleke­zetben az egyházfi végzi a mozgó perselyezést. vagy ahol ilyen nincs, a templom kijáratánál ő gyűjti össze az offertóriumot. Es­küvők alkalmával az egyházfi Irányítja a vőlegényt, a me­nyasszonyt és a násznépet, s ő szokott segíteni a lelkésznek a te­metéseknél is. A GYÜLEKEZETBEN AZ ÖN­KÉNTES MUNKÁK MEGSZER­VEZÉSÉNÉL, az adományok ösz- szegyűjtésénél, vagy bármilyen gyülekezeti ügyben az egyházfi a gondnok első segítőtársa. Az egyházfi a felügyelővel és a gondnokkal együtt a lelkész első munkatársa. Városi gyülekezetekben, vagy általában nagyobb gyülekezetek­ben az egyházfi a gyülekezet al­kalmazottjaként látja el mind­azokat a teendőket, amelyekről az előbb szóltunk. Katolikus templomoknál sekrestyés a neve. Az előbb említett gyülekezetek­ben ennek következtében általá­ban maga az egyházfi szokta vé­gezni a templom takarítását, az oltár díszítését és a templom kör­nyékének rendben tartását. Képes Biblia Jézus példázatai 6. MAI KÉRDÉSEINK: 1. Mit áb­rázol a kép. 2. Hol van megírva? 3. Kikre'utal Jézus a példázatban szereplő személyekkel és mit je­lent az olaj a példázatban és a Szentírásban? Beküldési határidő: 1978. má­jus 14. Válaszotokat levelezőla­pon a következő' címre küldjétek be: Evangélikus Élet Szerkesztő­sége. 1088 Budapest. Puskin u. Í2. Minden helyes felelet egy pontot ér. A legtöbb pontot elérők a so­rozat végén értékes könyvjutal­mat kapnak. A MISSZIÓ DINAMIKUS ÉRTELMEZÉSE A Lutheránus Világszövetség Hongkongban tartott össz-ázsiai missziói szemináriumán dr. Carl- Johan Hellberg, az Egyházi Együttműködési Osztály igazga­tója bírálta a misszió hagyomá­nyos értelmezését. Azt a kérdést vetette fel. hogy vajon az egy­ház igazán be tudja-e tölteni hi­vatását. hogy a testté lett Krisz­tusról tanúskodjék, ha misszió­ját úgy értelmezi, hogy „több és több embert az intézményes egy­házba” kell bevonni. Hellberg hangsúlyozta: „A ke­resztyén hit jó hír az egész em­bernek. mely világossá teszi, hogy Isten valóban ura a törté­nelemnek és Isten centrális sze­repet szán az egyháznak.” A svéd teológus azonban bírálta azokat, akik az egyházait valami­féle „lelki mentőcsónaknak” te­kintik. mely az embereket az élet viharajból biztosan kimenti. Ez a „mentőcsónak-gondolkodás” tulajdonképpen elkülönülés, mondta Hellberg. A keresztyén hit és keresztyén élet csak úgy vezet új ‘élethez, ha „testté lesz”, beleépül a közösségbe, melynek az evangéliumot hirdetik. Megszoktuk, hogy szánjoljuk a „megmentett lelkeket”, mond­ta Hellberg, de megkérdőjelezte, hogy az ilyen „szent matemati­kának’’ van-e értelme. „Izrael népének történelmében a fogság és a- választott nép szétszórása minden emberi számítást. meg­hiúsított. Isten csak azért gyűj­tötte egybe népét, hogy azután szétszórja az egész földön.” Ezzel szemben azt javasolta Hellberg, hogy a missziói elköte- lezés lépje át az intézményes egyházak hagyományos, vallási korlátáit, hogy teljeSjebben ve­gyen részt Krisztus megváltó munkájában a világminden szfé­rájában és struktúrájában. Tisz­tában van azzal, hogy az egyház általa használt meghatározása egyesek számára túlsáigosan ra­dikális, de nem tudja az egyhá­zat egyszerűen egy intézménynek tekinteni a világ többi intézmé­nye és szervezete között, hanem „.eleven folyamnak, egy csipet sónak, olyan erőnek, mely lánc­reakciót vált ki a szekuláris vi­lágban.” „írok nektek ifjak.. Kap csalit ia i f* Bármennyire közhelyként is hangzik, mégis újra meg újra végig kell gondolnunk azt a meg­állapítást. hogy az ember társas lény. A legtöbb fiatal ott véti el, hogy boldogságkeresése közben erről megfeledkezik. Amikor ke­resi a boldogság útját, ebbe má­sokat nem számít bele. csak ön­magát. Vagy ha mások szerepel­nek is terveiben, csak olyan mér­tékben. hogy mások arra valók, hogy őt kiszolgálják, illetve az ő boldogságát munkállak. Pedig az előbb idézett közhelyszerű megál­lapításban benne van az az örök törvényszerűség, hogy az ember nem lehet egyedül boldog. Az em­ber boldogsága ugyanis attól függ, hogyan találja meg helyét azok főzött, akiiekéi együtt él. hogyan tudja a saját érdekeit másokéval összeegyeztetni, illetve hogyan tudja a saját boldogságának ke­resését mások boldogságának szolgálatába állítani. TEKINTETTEL ARRA. HOGY A KÖZÖSSÉGBEN, a társada­lomban való helyünk megkeresé­sét. nem lehet elég korán elkezde­ni, arra gondoltunk, hogy fiatal ol­vasóinknak szeretnénk segítséget nyújtani ebben a keresésben. Az elkövetkezendő négy hónapban cikksorozatban szeretnénk felvil­lantani a fiatalok kapcsolatkere­sésének problémáit. Riportok, ige- magyarázatok és különböző etikai állásfoglalások elemzése formájá­ban szeretnénk rámutatni a kap­csolatteremtés helyes és ideális módjára. Ehhez persze- arra is szükség van. hogy megmutassuk a kapcsolatkeresés, nehézségeit és leleplezzük buktatóit. Arról is szólni fogunk, hogy ebben a kap­csolatkeresésben. illetve a har­monikus kapcsolatok megtalálá­sában van-e valamilyen szerepe hitünknek, s ha van. hogyan ál­líthatjuk hitünket harmonikus közösségi életünk szolgálatába. Mindenek előtt a serdülő fia­talokat legiobban érdeklő- kap­csolatról. a barátságról szólunk. Május havi cikkeinkben valami­képpen mindig a barátságról lesz szó. Szólunk majd arról, hogyan yélekednek a fiatalok a barát­ságról. A fiatalok véleményének elemzésével szeretnénk rámutat­ni arra is. hogy mikor lesz építő, előbbre vivő a barátság, s mikor fenyeget az a veszedelem, hogy baráti kapcsolataink nem segíte­nek. hanem veszedelembe, rom­lásba visznek. Egy egész életre szóló bibliai barátság elemzésé­nél azt fogjuk megmutatni, mi az áldása ilyen életre-halálra szóló baráti kapcsolatnak. Végül arra is szeretnénk rámutatni, hogy mi­lyen összefüggés lehet az igazi barátság a Jézus Krisztusban való hit között. AZ IFJÚSÁG ÖRÖK TÉMÁ­JÁT. a szerelmet sem hagyhat- iuk ki sorozatunkból. Június hó­napban ezt az örök témát szeret­nénk elemezni. Mindenek előtt azt írjuk le. mi a Szentírásnak a Véleménye a szerelemről, s hogy részesedhet-e a hivő ember a szerelem örömében. Szólunk majd arról is. hogy mi az oka annak, hogy a mai fiatalok életében sok­szor megszürkül, mindennapivá válik ez a magasztos érzés. Sok­szor éri az a vád is a mai fia­talokat. hogy megszegényedett az érzelmi világuk. Ennek a kérdés­nek az elemzését is sorra vesz- szük. még pedig olyan kérdés­feltevéssel, hogy szégyellni való-e a szerelem magasztos érzése. Sok fiatalnak problémája ma az. hogy nem érzi jól magát ott­hon. hogy nem találja meg he­lyét a családban. Hogy ennek mi az oka. s hogyan lehetne ezen változtatni, arról szólunk július havi cikkeinkben. Elemezzük majd a generációs problémákat, azokat a feszültségeket, amelyek a szülők és gyermekek, a nagy­szülők és unokák között sokszor megtalálhatók. Törvényszerű-e ez. vagy lehet-e ezen változtatni? Két cikkben is szólunk arról, mi teszi az otthont igazán otthonná, s milyen szerepe van az • igazi otthon megteremtésénél keresz­tyén hitünknek. Egy bibliai ott­honról festett életkép mellett ri­portban számolunk be arról, hogy a fiatalok életében milyen nehéz ma az úi otthon megszerzése, s mennyi ö.ömöt és gondot jelent egy úi otthon megteremtése. AUGUSZTUS HÓNAPBAN A HÉTKÖZNAPOK KAPCSOLA­TAIT vesszük sorra. Itt minde­nek előtt arról szólunk majd, hogy a keresztyén ember életé­ben milyen viszonyban állnak egymással az ünnepnapok és a hétköznapok. S hogy a kettő mi­lyen szorosan egybe tartozik, azt egy olyan riporttal szeretnénk bemutatni, amely egv fiatal egy napjáról szól. Szólunk maid a leghétköznapibb dolgokról, a munkáról is. s hogy a munka milyen kapcsolatot teremt az em­berek életében. Természetes, hogy a pihenés és szórakozás problé­mája és kapcsolatteremtő szerepe sem’ maradhat ki sorozatunkból. Kívánjuk, hogy cikksorozatunk sok öpömöt ielentsen és sok se­gítséget nyújtson a lapunkat ol­vasó fiataloknak. Örömmel ven­nénk. ha cikkeinket olvasó test­véreink megírnák szerkesztősé­günk címére a megjelent cikkek­kel kapcsolatos véleményüket és a felvetett témákkal kapcsolatos kérdéseiket. Ezzel segítenék la­punkat szolgálatában. Selmeczi János Thökölyre emlékesünk Háromszáz eve indult meg a kuruc-lakne háború Lehet-e történelmi karcolatot írni álmodozás nélkül? Lehet-e felelősségre vonni a könyörtelen tényeket, amelyek bukásra pre- destinálták legszebb szándékain­kat? Lehet-e rxmbe-szedés és líra nélkül elmenni a nemzet nagy epizódistái mellett, akik ha tovább nem, de ideig-óráig feltartóztat­ták a reánk leselkedő végzetet? Lehet-e a századok sötétségében nem észrevenni a fényeket, ame­lyek rávilágítottak sebeinkre, vagy utat mutatak egy ismeretlen, de szabad jövendő felé? Nem le­het! Mert ha nincsenek Dózsák, Thökölyek, Rákócziak, Kossuthok, valószínűleg kevesebbet tudunk a fájdalomból, s a megszokott rossz ringatott volna bennünket örökös tunyaságba. De mert voltak, ezért madart meg bennünk az álmodo­zás készsége, ezért tudjuk érté­kelni a szabadságot, s ezért szo­rul ökölbe kezünk, ha történel­münk derékszögű kanyarodóinál az elnyomás leselkedik ránk. Történelmünk „sihederei” volt- tak ők, mindig túl fiatalok, min­denkor túl korán érkeztek. Ök voltak a nagy összefüggések, — a nemzetközi politika — áldozatai, a rímbe szedett epizódisták, de akik villanásnyi időre főszerephez jutottak, s néhány ezer, tízezer névtelen jobbággyal-paraszttal bi- rokra keltek a lehetetlennel és fordítottak egyet a történelem kormánykerekén. THÖKÖLYRÖL EMLÉKE­ZÜNK. az evangélikus „kurucki- rályról”, aki háromszáz éve fia­talon robbant nemzeti történel­münkbe. Aki egy csapásra lett vezére az akkori harcos „gerillák­nak”, szegénylegényeknek, a ka­róba húzás elől bujdosó kurucok- nak, a protestáns vallásukért ott­honukból, javaiktól kiforgatott parasztoknak, tanítóknak, papok­nak, a császári hadak által meg­nyomorított népnek és. kicsire zsugorodott Magyarországnak. Itt és ekkor csak a hódítók jöhettek emberszámításba, csak a római hűen lévőknek lehetett nyugalma. Ez a világ a protestánsoktól meg­tagadta az éjetet, elvette otthonát, kenyerét, templomát és Istenét. Vértörvényszékeket állított fel számukra, végeérhetetlen pereket akasztott nyakukba, koholt vádak alapján halálos ítéleteket, hozott, templomaikat és iskoláikat elfog­lalta, s papjaikat, tanítóikat gá­lyákra száműzte. Ilyen- hazát ren­dezett. be ez a világ őseinknek. S a történelem ezt a fejezetet ad­ta e „dicső” szakasznak: Lipát abszolutizmusa és az ellenrefor­máció sikere. A NEMZET ÖNTUDATA éppen a lelkiismeret és a vallás szabad­ságában jelentkezett, Ez terelte csapatokba a bujdosó üldözötteket s portyázásaikkal forróvá tették •a megszálló hadsereg talpa alatt a földet, s szakadatlan rajtaüté­sekkel nyugtalanították a császár álmát Bécsben. 1678-ban ezeknek a bujdosóknak lett hivatott vezére a fiatal Thököly Imre. A politika ege azonban sötét volt. Tájékozódni pontosan na­gyobb emberek sem tudtak, nem­hogy Thököly, a néhány ezer fős kuruc sereg vezére, aki ennek el­lenére sikeres „hadjáratokban” szabadította fel Kelet- és Felső- Magyarországot. A döntő politikai kérdés az volt ekkor, hogy ki ad nagyobb szabadságot e töredék népnek. A művelt Nyugat, vagy a barbár Kelet. Melyik kézbe ka­paszkodjanak, mivel mipdegyik csak ütötte őket, melyikhez simul­janak, holott mindkettő rúgása ott kéklett testükön? Becs és Sztambul malomkövei között őr­lődött a maroknyi kurucság. DE A POLITIKÁT AZ IS MEGHATÁROZTA, hogy a két nagyhatalom nem adta fel az egymás megsemmisítésének gon­dolatát. Az élet-halál harc léleg­zetvételnyi szünetében, úgy 6—8 éven keresztül ezért írhatta e né­hány ezer fős kurucsáe és Thö­köly a nemzet' történelmét. El­homályosították a nagy politikai színjátékot, főszerepekhez jutot­tak az epizódisták. Bécsnek 1678- tól nagyobb gondot okozott Thö- kölv kuvucaival. a nemzeti ellen­állás megkeseredett csapásai. mint a Porta, s a török Thökölvt küldte előőrsként. Bécs falai alá, mert irdatlan seregének erejében megrendült bizalma. Micsoda tü­neményes szakasza történel­münknek! Nagyhatalmak versengtek a fe­jedelem. a kuruekirály kegyeiért! Vallásüldözés váltotta ki a moz­galmat. s nemzeti üggyé duz­zadt. A mozgalom tekintélyére és erejére mi sem volt jellemzőbb, minthogy Bécs kénytelen volt mérsékelni az üldözést, szakítani az abszolutizmussal, s össze kel­lett hívnia a hosszantartó soproni országgyűlést. (1681.) És noha a kuruekirály elégedetlen volt az eredményekkel, hiszen csak né­hány templomot, iskolát kaptak vissza hitsorsosai. s a nyugati vár­megyékben artikuláris helyeken tarthattak istentiszteletet, de am­nesztiát kaptak a száműzettek és hazajöhettek a gályarabok. E so­vány kegyek is megbontották már a kurucok érzelmeinek egy­ségét. A két nagyhatalom birkózásá­ban . ezután osak fél szívvel vet­tek részt. Sőt. amikor felcsillant annak lehetősége, hogy a török elnyomás alól fel lehet szabadí­tani az országot, a talpasok, a bujdosók, a ..Tyukodi- és kenye­res pajtások”, a Petneházyk, Fi- áthok és a Bercsényi Miklósok a felszabadító sereg előtt menetel­tek és elsőként mászták meg Bu­da bástyáit. (1686.) EZZEL LE IS ALKONYULT A KURUCOK MOZGALMA. A fiatal vezér. Thököly ábrándjai­val együtt tatomba került, s a magyar emigránsok klasszikus földién. Törökországban kötött ki, ahonnan figyelhette, hogy nem halt ki a kuruc szellem. íme. egv rövidke szakasz nem­zetünk történelméből erősebb megvilágításban. Nagy. keserves időnek kellett eltelnie addig, míg a kurucok leszármazottai végleg berendezkedhettek saját hazájuk­ban s maguk írhatják történel­müket. Rédey Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom