Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-04-30 / 18. szám

\

Ne feledkezzetek meg vezetőitekről!

Az élet. természetes ,rendje, hogy minden közösségnek van vezetője, elöljárója, irányítója és a közösség többi tagja a vezetőre figyelve, azzal egyetértésben végzi a maga munkáját. Ezt figyelhetjük meg a legkisebb közösségi seit: a család esetében és innen fölfelé haladva üzemekben, országrészeket behálózó szervezeteknél és a nemzetek egész életének esetében is.

AZ EGYHÁZ. A GYÜLEKEZET sem létezhet úgy a világban, hogy ne legyen vezetője. Nem élhet a gyülekezet sem úgy. hogy mindenki egyforma szerepkört töltsön be. mindenkire, ugyanazok a feladatok várianak. Kell valaki, aki összefogja az egyházat. a gyülekezetei, a híveket, irányítja a munkát, az életet. Természetesen az egyházban bizonyos vonatkozásban más a helyrét. mint a világi közösségekben. A gyülekezeti, az egvházi vezetőknek abban a tudatban kell élni és vezetni, hogv az igazi „elöljáró” Jézus Krisztus, és mindenki vezetők és vezetettek, őrá figyelve. neki engedelmeskedve tölthetik be eredményesen és áldásosán a maguk feladatát.

DE KIK IS AZOK A VEZETŐK? Olyan emberek, akik a hívek bizalmából vállalják egv- egv közösség irányítását és az azzal járó felelőséget.

Ezért a vezető sem él elszigetelten. de a vezetettek sem szigetelhetik el magukat, hanem csak a kölcsönös bizalom, egymás szolgálatának segítése szellemében.

Bizalom nélkül nem lehet jó kapcsolat például lelkész és gyülekezete között. Ezt a bizalmat legtöbbször előlegezni kell. Ritkán adódik ugyanis olvan helyzet, hogy mélyebben ismernénk azt. aki egy gyülekezet vezetője lesz. A bizalmatlanság teljesen el tudja rontani a legjobbnak induló kapcsolatokat is. Kedvét szegi a náev és ió tervekkél próbálkozónak. míg az előlegezett bizalom nem engedi az embert „lazítani”, mert azt csak ió munkával, hozzáértő szeretettel lehet és kell is viszonozni. A gyülekezeti elöliá- rónak tudnia kell. hogy nem uralkodásra rendeltetett a gyülekezetbe! A vezetés diakónia és

csak diakóníai lelkülettel, mondhatjuk így is: Krisztusi, lelkület- tek lehet jó lelkésznek, felügyelőnek és presbiternek lenni. De ugyancsak diakónia! lelkülettel lehet hűséges munkatársnak is lenni. Mert komoly alázatosság és szolgálni akarás kell ahhoz, hogy akaratomat, munkámat a közösség akaratába és munkájába olvasszam be és annak javára akarjam végezni.

NAGYON SOKSZOR IRIGYELTEK A VEZETŐK, pedig a vezetés nagyon felelős feladat. Sok-sok különböző érdeklődésű, lelkületű, egyéniségű, magaviseletű embert egymással közösségben megtartani nem könnyű feladat. s az egyházban nem is lehet másképpen megtenni, csak Jézusra nézve és ha a gyülekezet is követi ezt a tekintetet és így állnak a püspök, lelkész vagy más egyházi vezető mösé.

Igaz. hogv levélbeli igénk ezen a helyen csak a lelki vezetőkről, isehirdetőkről beszél, de vezetőkről szólva a világi vezetőkről sem szabad elfeledkeznünk. Más helyeken sokszor esik szó róluk is hasonló indíttatásokkal a Szent- írásban.

MI KERESZTYEN EMBEREK EGYIDEJŰLEG VAGYUNK egyházunk, gyülekezetünk tagjai és tartozunk a falunk, városunk és egész országunk társadalmának a közösségébe és ott mindenütt vannak elöljáróink. Feléjük is azzal az őszinte, nyitott szivü bizalommal. segítökészséggel kell fordulnunk, mint egyházi gvüleL kezeti vezetőink felé. Vannak közös feladataink, közös céljaink, amiket együttes erővel, összefogással kell elérnünk. Keresztyén- ségünk soha nem jogos & fel elszigetelődésre. de ha valóban az élő Krisztusban hiszünk ő meg- láttatja velünk a társadalmunkban ránk váró feladatainkat és hűséges elvégzésükhöz erőt is ad.

AHOL VAN VEZETŐ, akár egyházi, akár:, világi, ott vannak vezetettek, beosztottak is. tehát ott közösség van. A közösség célja pedig az egyén és közösség javának összefogása. Ezt a célt csáíi együttes erővel lehet és kell megvalósítani. Ezért időszerű ma is az apostol felszólítása: Ne feledkezzetek meg vezetőitekről!

Nobik Erzsébet

LEHEL LÁSZLÓ ATHÉNBEN

A Keresztyén Diák Világszövet- A magyarországi egyházak részé- ség április 18 23-ig európai di- re küldött meghívásra Lehel ákkonferenciát rendezett Athén- T . ,.

ben. Témája: ..Kihívás nevelési és Laszl° evangélikus lelkész utazott diákifjúsági munkára 1978-ban'’. el a konferenciára.

Zseittliil a határ

..Lenn az Alföld tengersík vidékin / Ott vagyok honn. ott az én világom.,..” Petőfi Sándor költői hangja, azok vallomása igazán, akik itt születtek az. alföldi rónaságon. A tavasszal zöldelő határ csodálatos látvány. Amerre a szem ellát szorgos, dolgos kezek munkáia éled. tavaszi szellő ringatja a földből kibújt gabonát. A nemzet évi kenyeréért felelősséggel fáradozó Bé/cés megyei parasztember s a később szülőföldjéről elszármazó ezért is lokálpatrióta.

PETŐFI ÖTA AZONBAN ÓRIÁSIT VÁLTOZOTT az alföldi róna. Míg az ősszel elvetett gabona téli álmát alussza, ám a mai parasztember nem alszik téli álmot mormota módjára. A géo- mühelyckben szorgos előkészítő munka folvik. A megpihenő gépek karbantartását, javítását nagy ütemben végzik, hogy a tavaszi munkák dandárjára megújulva induljanak az ember segítőkész ..barátai”, a. gépek.

Nagyot változott a világ. A régi falu jellegzetes, ismert és megénekelt képeiből szinte alig maradt valami. Rába-Steigerek szántanak, vetnek, dübörögnek a határban, s a lovas fogatok csak éppen ott segítenek, ahol a gépek végképp nem használhatók. A ..szelíden . ballagó ökrösszekér' csak ritkán jelenik meg. Vontatók. traktorok és sokféle sép segítségével műveli a ma embere a földet. Tulajdonképpen időben meghatározott tavaszi munkakezdésről ma már alig lehet beszélni. Hiszen folyamatos a termelés, s a mezőgazdaság összefonódott az ipari termeléssel. Gépek nélkül ma már elképzelhetetlen lenne a mezőgazdasági munka. A munkásság és parasztság között ezért elengedhetetlen a jó összhang, egymás kölcsönös segítése.

EMLÉKSZEM NAGYAPÁM 6 HOLDAS KIS ..GAZDASÁGÁRA”. amikor kapával vagv talán ..gólyával’ vetettük a kukoricát. Ma már elképzelhetetlenül távolinak tűnik az akkori paraszti életforma. Az ugrásszerű fejlődés a szemem láttára történt. Ma a tavaszi munkakezdés talán mindössze annyit jelent, hogy jobban megélénkül a határ.

. Az idei esztendőről eddig elmondható. hogv kedvezően indult. Az őszi vetések jól teleltek, s a kenyérgabona fejlődése a 'vártnál kedvezőbbnek ígérkezik. A téli fagykárok okozta veszteség alatta van az átlagnak, belvízveszély is lényegesen kisebb, mint az elmúlt évek során. Ügy tűnik tehát. hogy minden adottság egvütt van arra. hogy ebben az esztendőben 10 %-al emelkedjék a mezőgazdasági termelés. A termelés emelkedéséhez azonban, nemcsak az tartozik, hosv többet . termelKink. az idén. hanem az is, hosv gazdaságosabb legyen a termelésünk. A nemzet évi kenyere ma már nem egyszerűen a ke- nv-Tgabona termesztéshez kapcsolódik, hanem ugyanilyen fontossággal jelentkezik az ipari növények és az állattartáshoz szükséges takarmányok termesztése. Eézrt is esik ebben az esztendőben nagy hangsúly a kukoricatermelés növelésére. Ennek felkarolására határozat született s a dolgozók és vezetők- premizálva lesznek ió. kukoricát erttiés esetén.

A KORATAVASZI MUNKÁK TERVSZERŰÉN HALADNAK, Az eredmények növeléséhez pedig elengedhetetlenül szükséges a tervszerűség, jó munkaszervezés, az idő' és gépek gazdaságos kihasználása és a fáradhatatlan, szorgos munka. A termelés hatékonyságát fokozni csak, együttes munkával és lelkes összefogással lehet. Ehhez nyújthatnak komoly és lelkiismeretes segítséget falun élő evangélikus híveink is. Buzdítjuk is őket erre. hogy szocialista mezőgazdaságunk mindinkább fokozni tudja termelési eredményeit.

..Itt születtem én ezen a tájon / Az alföldi szép nagy rónaságon.” Igen. én Is . itt születtem. S ma Is szemem láttára zsendül a határ, s tágranyílt szemmel csodálom a minden tavasszal kizöldelő rónát, s mindig hálás szívpel szelem az asztalra került kenyeret.

Zátonyi János

Veletek vagyok minden napon

Alig van rosszabb annál, ha valaki megpróbál mindent „megmagyarázni”. megkísérel olyasmit is kézenfekvőén érthetővé tenni, amit egyszerűen nem lehet megmagyarázni, vagy nincs is szükség rá. hogy ezt tegyük. Ügy tenni például, mint annak a hírhedten áltudományos filmnek a szerzője, aki szerint Jézus egy távoli bolygóról jött űrhajós volt és aki földi működése után. tanítványait látványosan meghökkentve. visszatért oda, ahonnan hozzánk érkezett. Természetesen egy űrhajón.

AZ ILYEN ÉS A HASONLÓ „ÍRÁSMAGYARÁZAT” még akkor is félrevezetőén elhitető erejű lehet, ha bizonyos és nagyon lényeges pontokon nem magyaráz meg semmit. Az lehet, mert a „korszerűség”, a „modernség” álarcában kelleti magát, s mint ilyen, alacso- nyabbrendűen gondolkodónak , nyilatkoztatja ki azokat akik nem akarnak a sok évszázados hagyományoktól eltérni.

Bár az ilyesfajta, a teológiai kutatások területéh is jelentkező sar- latánságokkal való szembenézés is megérné azt, hogy még néhány szót ejtsünk róluk, mégis: mennybemenetel ünnepén nem ez a legfőbb kérdésünk. Nem ez, hanem éppen az, amelyről az ilyesfajta „megoldási kísérletek” rendszerint el szoktak feledkezni: Jézus Krisztus azért hagyta el tanítványait, a teremtett Földet, hogy ettől kezdve időtől és tértől függetlenül közöttük, velük lehessen. Tehát: nem ment el, nem távozott el valami távoli helyre — az evangéliumi híradások azért is fogalmaznak így: „felemeltetett”, „felvitetett” a mennybe, hanem ellenkezőleg: testi távozásával lehetővé lett. hogy mindenütt jelen legyen — üdvösségszerzö evangéliumával és a világot megőrző hatalmával. Ezért mennybemenetel ünnepének ez a legfőbb üzenete: a kicsiny júdeai helytartóságban született, az ezen a parányi fólddarabkán élt, a korabeli római törvényes szokásoknak megfelelően megfeszített s az isteni szándék szerint a halottaiból feltámadt Jézus az egész világ megváltójává, urává lett — az írások és a megvallott hitünk tanúskodnak erről.

(Folytatás a 6. oldalon)

A zene hatásáról

Az ismert zeneesztétával. Űjfalussy József akadémikussal a tévében elhangzott beszélgetést közölte a Látóhatár ez évi februári száma, a Világosság 1977 decemberi száma nyomán. A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete igazgatójával készített interjú néhány részlete különösen is jelentős, és átfordítva a zenének az egyházi, gyülekezeti életben betöltött szerepére, bennünk további eszmélkedést indít. Az idézendő tanulságos mondatokat most úgy adjuk tovább eredeti jelentésük értelmében és súlyában, hogy hozzáfűzött megjegyzéseink gyümölcsöztetni próbálják azokat az egyház körében is.

„A ZENE MILYEN HATÁST GYAKOROL A TÁRSADALOMRA? Van-e egyáltalán társadalmi hatása a zenének?” Erre a kérdésre Űjfalussy József így válaszolt: „A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy van. Természetesen ezt a hatást sokkal nehezebb tetten érni. mint más. verbális (szóbeli) közlést... Éppen ezért veszélyes bizonyos mértékig \ a zene társadalmi hatása, mert olyan korlátlanul hat, mint a belélegzett levegő. Vannak természetesen olyan alkalmak, amikor egészen kézenfekvő a zenének a mozgósító hatása... (Ilyen) például a protestáns korái esete. Már szinte szállóigévé vált, hogy az „Ein’ feste Burg”, az „Erős várunk" korái a vallásháborúknak, a protestantizmusnak és a parasztháborúknak a Marseillcise-e volt. Kétségtelenül ilyen mozgósító hatással, mintegy tömegdalként, indulóként vett resti a mozgalmakban. Jól ismerjük a huszita vallásos énekeknek a hatását szintén a huszita mozgalmakra.”

EGY MÁSIK KÉRDÉS ÍGY HANGZOTT: „Sok szó esik a zene személyiség- formáló szerepéről... Milyen módon hat személyiségformálóan a zene? Milyen szerepe van az emberi nevelésben?" Űjfalussy József válasza, némi rövidítéssel: „Nagyon áttételesek, nagyon közvetettek azok a hatások, amelyeken keresztül az ember bensejéhez. érzelemvilágához a zene hozzáfér. A zene — ez eléggé köztudott — bizonyos terápiás hatások kiváltására is alkalmas. Németh László egy alkalommal... elmondta, hogy a zenének az ember zsigeri idegrendszerével nagyon közvetlen kapcsolata van. A hallószervi érzékelés mindenesetre közelebb áll a tapintási szférához, mint a látás például, tehát közvetlenebbül testi, és éppen ezért közvetlenebbül emocionális. Ebből ered a zenének részint terápiás hatása, részint pedig az idegi hatása, amelyet a rock-and-roll parádék rendezői nagyon jól ismernek, amikor egy színházterem összetört és feldúlt állapotban marad az előadás után. ^ Ennek a bizonyos. .közvetlen zsigeri hatásnak’ ... az a feladata a zenében mint művészetben, hogy jelentéseket hordozzon és jelentéseket élménnyé tegyen számunkra ... Nyilvánvalóan nem hatástalan az egyes emberre, hogy a zenének milyen fajtáival él rendszeresen és állandóan."

EZZEL MÁRIS SOR KERÜLT A BESZÉLGETÉSBEN az un. „ifjúsági zenére”. „Én bevallom — mondotta Űjfalussy József —, hogy engem mindig rendkívül irritál, bosszant, amikor a rádióban ilyen jelszóval, hogy .csak fiataloknak’, többnyire csak tánczenét, beatet vagy a zenétiek azokat a fajtáit hallom, amelyek ugyan hozzátartoznak a zene egészéhez.... csak az a kérdés, hogy égész-e az egész, hogy él-e a társadalom ugyanolyan arányban és ugyanilyen mértékben a zene minden műfajával és minden fajával, vagy leszűkül az érdeklődése erre a szintre. Nos. ami az ifjúságot illeti, mondom, én nemcsak hogy nem tartom helyesnek, hogy az ifjúságot azonosítják a zenélésnek ezzel a körével, ezzel a műfajrétegével, hanem ellenkező tapasztalatok tömegével is rendelkezünk, hogy az ifjúság körében nagyon széles az a réteg, mely a zenének minden fajtája iránt, tehát a nagy klasszikus hagyomány és a mai maradandó értékek iránt is érdeklődik.”

ŰJFALUSSY JÓZSEF MEGÁLLAPÍTÁSAI a zene társadalmi hatásáról és személyiségformáló szerepéről csak megerősíthetnek bennünket annak jelentőségében. amit a zene egyházunk életében kezdettől fogva betöltött. Ismeretes a lutheri reformáció különös vonzalma a zene iránt. Maga Luther Márton nagy kedvelője és művelője volt a zenének. Az interjúban példaként említett ének, az Erős vár a mi Istenünk — mint bizonyára minden olvasónk tudja — az ő szerzeménye. Ennek a koráinak az erejét ma is érezzük éneklés közben • a reformáció *emléknapján vagy más egyházi ünnepi alkalomkor. Az orgonamuzsika nagy alkotó és megszólaltató művészéi jelentős arányban éppen az evangélikus egyház

talajából nőttek; elég csak Bach és Schweitzer nevét említenünk.

Sajátos ..jelentés hordozója” a zene az egyház életében: érzéssé teszi bennünk azt, amit Isten igéje szóbeli közléssel juttat a tudatunkba, mindenekelőtt az evangéliumot, az Isten irgalmas szeretetéről szóló jó hirt. Érzékszervi, majd érzelmi úton „magatartássá teszi bennünk” — az idézett szavak ismét az interjúból valók —, amire indítja a keresztyén embert az Isten. A korálok dallama és szövege együtt hatnak: a zene és a szavak egybeépülő személyiségformáló” közeggé, a hit hordozóivá lesznek. Nem csupán istentiszteleteinken töltik be ezt a szerepüket, hiszen odahaza is előfordul, hogy valaki önkéntelenül dúdolni kezd egy koráit.

Az utolsó idézet részlet transzponálásával arra is biztathatjuk gyülekezeteink ifjúságát, hogy a soraikban kedvelt újfajta gitáros evangéliumi énekek mellett nagyon szeresse és szívesen használja az egyház ősi és újabb templomi énekkincsét.

VÉGÜL PEDIG — S EZZEL ISMÉT AZ EGYETEMES EMBERSÉG KÖRÉBE léptünk — az elhangzott interjú általános nevelő igazságáról ne feledkezzünk meg: nem mindegy, hogy milyen zenét hallgatunk, mert hatással van reánk. Néha nyomban érezzük a zene hatalmát, amikor felemelő érzés, csend, béke vagy vidámság arad szét bennünk a nyomában. De közvetlen tapasztalás nélkül is hat mélyen az emberre a zene. Érdemes jó zenét hallgatnunk, rendszeres programként. Jelentős áldásforrás az emberi

eletben! Vcöreös Imre