Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-03-06 / 10. szám

Hitünk mai kérdései Melyik as igazi egyház? Minőig nagy problémát jelen­tett az egyház felekezetekre sza- kadozottsága, de ma még in­kább, mint valaha. Van, ahol még ma it> egyéni tragédiák származnak belőle. Lehetetlenné válik a fiatalok házasságkötése azért, mert különböző felekeze­tikhez tartoznak, vagy szülők és gyermekek szakadnak el egymás­tól azért, mert a fiatalok nem értik az idősebb nemzedékek fe­lekezeti vitáit. AZ ÖKUMENIKUS MOZ­GALMAK nyomán létrejött Egy­házak Világtanácsa se oldotta meg a kérdést. Egyrészt azért, mert nem minden egyház tar­tozik az EVT-hez, másrészt, mert az EVT tagegyházai továbbra is önálló, különálló egyházak ma­radtak. A közös munka és az egységre törekvés nem hozott létre egy, szervezetileg is egysé­ges egyházat. Miközben az isten­tiszteleten elmondjuk az Aposto­li Hitvallásban, hogy „hiszek a Szentlélek ben egy keresztyén anyaszentegyházat”, újra meg újra . felbukkan a kérdés: miért van akkor annyi különböző ke­resztyén egyház? És: meg tud­juk-e állapítani, hogy a sok kö­zül melyik az igazi? Azzal tisztában kell lennünk, hogy a mai állapot hosszú tör­ténelmi folyamat eredménye. Sokszor teológiai viták, máskor hatalomvágy, irigység, testvér- gyűlölet, önzés következménye. Annak a nagyravágyásnak a kö­vetkezménye. amely már a ti­zenkét tanítvány szívében is megvolt (Mk. 10, 35—37). Olya­nok, akik magukat keresztyének­nek. Krisztus követőinek, tanít­ványainak vallották, nem tudták egymást megérteni, a köztük adódó vitás kérdéseket nem tud­ták békésen elintézni, sőt egy­mást hitetlennek, árulónak kiál­tották ki, és kölcsönösen „kiát­kozták” egymást. Ahogy teltek az évszázadok, az egymástól elszakadt közösségek egyre távolabb kerültek egymás­tól. újabb szakadások jöttek lét­re. Űj szokások, új hagyomá­nyok alakultak ki, egyre jobban eltért egymástól a különböző egyházak élete és tanítása. Üj hitvallások, sót dogmák szület­tek, amelyek egyre jobban elvá­lasztották egymástól a keresztyé­neket. Ahol pedig valamelyik egyház nagyobb hatalomhoz ju­tott, képes volt a többi egyházat elnyomni, üldözni, papjait, híveit börtönbe, halálra juttatni, vagy „áttérésre” kényszeríteni. így az­tán egyre lehetetlenebbé vált az út elejére való visszatérés. Nem is lehetett a történelem kerekét visszafelé forgatni. AZ EGYMÁSSAL FOLYTA­TOTT VITÁKBAN, és létrejött szakadások során, újra meg újra előkerült a címben felvetett kér­dés: melyik az „igazi” egyház a sok közül? És a különböző egyházak sorra bejelentették igé­nyüket az „igazi egyház” címre. Ezt mindig meg is indokolták. Ezek az indokolások ma is el­hangzanak. Egyik egyház azzal indokolja a maga „igaz” voltát, hogy ő a legnagyobb és legré­gebbi. A másik azzal, hogy nála van az igazi apostoli, tanítói hi­vatal, amely közvetlenül Jézus tanítványaitól származik. Van amelyik arra hivatkozik, hogy ott értik igazán Isten igéjét, és így ott van az igazi hit. Mások a keresztyén hitvallás és tanítás egy-egy külön részének, pl. a ke- resztségnek, a Jézus visszajöve- veteléről, vagy a Szentlélekről szóló tanításnak hangsúlyozásá­val bizonyítják igaz voltukat. Olyanok is vannak, akik a meg­tért, kegyes, hivő életet tartják az Igaz egyház ismertetőjelének. A legtöbb ember számára ter­mészetes, hogy az ..igaz egyház” kérdését fel kell vetni. Pedig hi­bás ez a kérdésfelvetés, mint ahogyan valamennyi indokolás is hibás. Ha egy egyház magát tart­ja „az igaz” egyháznak, és ezt valami módon indokolja is. ak­kor eleve elzárja a testvéri ta­lálkozás útját, körülhatárolja magát és azt mondja: akik ezen a határon kívül vannak, azok nem tartoznak az igaz egyház­hoz. A határon kívül levő közös­ségek nem is egyházak, legfel­jebb többé-kevésbé tévelygő testvérek csoportjai. Ha ezek az igazi egyházhoz akarnak tartoz­ni. akkor be kell lépniük, be kell térniük „az” egyházba. Ez a kísértés minden egyházat fe­nyeget. AZÉRT HIBÁS EZ A KÉR­DÉSFELVETÉS, mert kiinduló­pontja maga az egyház. Az az egyház, ; amelyik magát „igazi” egyháznak tartja, önmagát iga­zolja. Ebben a kérdésben nem az egyházból kell kiindulnunk, ha­nem az evangéliumból: Krisztus művéből. Ma ezt így mondhat­juk : egyház mindig ott van. ahol Isten a Krisztusban szolgál ne­künk. Krisztus szolgálata az, hogy Isten bűnbocsátó szeretet­tét. vele az örök életet és üd­vösséget hozza nekünk. Ebből következik, hogy az egyház kö­zösségébe azok tartoznak, akik részesülnek Krisztusnak ebben a szolgálatában. Tehát nem mi vá­lasztjuk meg ezt a közösséget, hanem Isten adja mellénk test­vérül azokat, akik velünk együtt az ő szolgálatában részesülnek. így azonban nem is tudjuk kő“- rülhatárolni az egyházat. Olyan az, mint a fényforrás fény köre: a határai mindig nyitva marad­nak. Azt is mondhatjuk: ez a fényforrás Krisztus, akiből Isten szeretete sugárzik ránk. Számunkra ma újra világossá és hangsúlyossá vált az' is, hogy az Isten bűnbocsátó kegyelmé­ből élő egyház szolgáló közösség. Csak az önmagát ,,.igaz”-nak tar­tó egyház akar uralkodni, és akarja rákényszeríteni a maga életformáját a világra. A magá­ból Isten szeretetének fényét és melegét árasztó, szolgáló egyház segíti a teremtett világot abban, hogy minden és mindenki be­tölthesse benne Istentől kapott hivatását. Dr. Mini tag Andor Garai Gábor: ^ ^ INVOKÁCIÓ Segíts, hogy szóljak rólad, hogy el ne múljál végleg. Segíts, mert némasággal vert meg a szenvedésed. Mert néztem tehetetlen hogy süllyedsz el zihálva, fuldokolva a sűrű, vér-mocsaras halálba. És nem mondhattam: add föl, úgyis hiába minden. — Kővé dermedt a bárgyú biztatás szemeimben. Add rám erős reményed, segits, hogy szóljak rólad, hogy valljalak, ki voltál, mindent-odaadónak, szereteted tékozló,, '•” " elszánt örök-szegénynek, ■ szélcsöndben szik-virágnak, szélvészben jegenyének, szelídnek és merésznek, utolsó menedéknek. Oldozd meg némaságom, hogy el ne múljál végleg. A költő édesanyjáról írt verse megjelent a „Visszfény” című kötet­ben az Anyám könyve ciklusban. 1976. Hetvenhétszer (Egy kis játék a számokkal) Nem vagyok babonás. Nem szá­molom meg a gombjaimat, ha ké­ményseprőt látok; nem rezzenek össze ha fekete macska fut at előttem; nem fordulok vissza ha a kesztyűmet otthon felejtettem; nem félek a 13-as számú házba belépni; nem kopogom le, ha sze­rencsém van, tudom, hogy ak­kor sem kapok pénzt, ha viszket a bal tenyerem; nagyon is tudom; hogy mindenért keményen meg kell dolgoznom, csak akkor üti a markomat bankó. De a 7-es szám mindez alól va­lahogy kivétel. A hetes szám má­gikus hatással van rám. Ha meg­látom, mindjárt jókedvre derülök. Szerencsés szám — gondolom, anélkül, hogy várnám a szeren­csémet. Ha a lottón a hetes szám is nyert, lám, mondom, szeren­csés számot választott. Amikor az új évben először ír­tam le tudatosan az 1977-et, — egy évszázad óta először —, és egymás mellett kétszer a hetes számot, azt mondtam magamban: micsoda ev! Micsoda szerencsés év! Két hetes szám! Miért kíséri a szerencse babo­nája ezt a számot? A hetes szám valóban nagy becsben volt az évszázadok folya­mán, szent számnak tekintették, amióta csak számolnak az embe­rek. Két hetes egyszerre ebben az évben! Mit tartogat számunk­ra? Visszafordítom az idő kerekét. A görögöknek hét bölcse volt, Thébának hét vezetője, Róma hét dombra épült, a Genezis hét kö­vér és hét sovány esztendőről be­szél, a zsidó ünnepeken hétágú gyertyatartóba teszik a gyertyá­kat. a göncölszekerének hét csil­laga van, a szivárványnak hét színe van, a lantnak hét húrja. Mindezt csak kapásból! Hogyan lehetne ezt a két egy­más mellett álló, hetes számból adódó „szerencsés” évet a ma­gunk számára hasznosítani? Először is úgy, hogy nem két­szer hetet számítok, hanem het­venhetet. És ki-ki a legjobb te­hetsége szerint naponta, hetente, havonta — ki mennyit szeretne kapni az ez évi „szerencséből” — hetvenhétszer hajol le a szű- kölködökhöz, hetvenhétszer meg­követi a másikat, hetvenhétszer türelmesen végighallgatja a gyer­mekét, öreg szülőjét, élte párját, ügyfeleit, kollégáit, embertársait, hetvenhétszer megszívleli lelké­sze szavát, édesanyja intelmét, naponta hetvenhétszer is megkö­szöni, hogy egészséges, hogy ke­nyere van, hogy dolgozhat, hogy nyugdíjat kap. hogy meleg szobá- j ja van, hogy feleslegese van, I amiből adhat, másokat „szeren- j cséltethet”, hogy megérte az új' reggelt, az estét, hogy tervezhet, I utazhat, szeretik és szerethet, het­venhétszer letérdel, hogy megkö­szönje azokat a bajokat is, ame­lyekből hetvenhétszer származhat jó. hogy hetvenhét öreget, bete­get hetvenhétszer meglátogat... j mert így, csak így jön el hozzá a 77-es bűvös szám ígérte „szeren- j cse”. Mert aki hetvenhétszer cselek- j szí a jót, az a hétnek hét esté- ; jén nyugodt szívvel ülhet ki a j hétcsillagos göncölszekér alá és j hét húrú lantján a hétívű szivár­ványról dalolhat szívből, öröm­mel. Adjon ehhez nekünk erőt, tü­relmet, kitartást az, Aki minden­kinek megadja a lehetőségét an- t nak, hogy ezt a „szerencsét” a maga számára is megszerezze. j Gyarmathy Irén | Korea egységéért és békéiéért A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Elnökségének Nyilatkozata A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSÁ­NAK és tagegyházainak nevében az emberiség békéjéért érzett fele­lősséggel őszinte egyetértésünket fejezzük ki a koreai politikai pártok és társadalmi szervezetek 1977. január 25-én, Phenjanban kelt kiált­ványával, amely a koreai nép tragikus kettészakításának megszünte­tését és az ország békés újraegyesítését célozza. Helyeseljük és támo­gatjuk a kiáltvány konkrét javaslatait, amelyek járható utat nyit­hatnak a békés egyesítés felé. Megbélyegezzük azt a lelkiismeretlen politikát, amely imperialista érdekből nukleáris bázissá építi Dél-Korea íöldjét, és sürgetjük a belső és nemzetközi feszültségek csökkentése érdekében a nukleáris veszély azonnali elhárítását, az idegen haderők kivonását és apelsö fegyveres erők fokozatosan minimálisra csökkentését. A nagy nem­zeti összefogáshoz szükséges légkör és a koreai nép demokratikus fejlődése érdekében követeljük a dél-koreai hazafiak ellen az anti- kommunizmus jelszavaival és fasiszta módszerekkel folyó hajsza azonnali megszüntetését. MI, A SZOCIALISTA MAGYAR TÁRSADALOMBAN ÉLŐ HIVŐ EMBEREK, bizonyságot teszünk arról, hogy vallásos és nem vallásos, különböző világnézetű emberek áldásosán tudnak együttműködni, ha népük és az emberiség közös javát tartják szemük előtt. Ezért bá­torítjuk a megosztottság alatt szenvedő és demokratikusan gondol­kodó koreai hazafiakat: népük érdekére tekintve fogjanak össze és lépésről lépésre, szívósan haladjanak előre országuk egyesítése felé. TÖBB MINT HARMINC ÉV ÓTA őszinte együttérzéssel figyeljük a koreai nép hősi harcát felszabadulásáért, felemelkedéséért és egye­sítéséért, ismételten kifejeztük rokonszenvünket és felemeltük sza­vunkat nemzetközi fórumok előtt is az egységes Korea érdekében. Most a helyzet kiéleződését aggódással látva, Krisztus szeretetétól át­hatva újra kifejezzük teljes szolidaritásunkat, és felhívjuk egyhá­zaink népét, az egyházakat és keresztyéneket, a békeszerelő embere­ket és népeket: hallják meg a kettéosztottság alatt szenvedő koreai nép hangját, és tegyék magukévá Korea egyesítésének ügyét. DR. PRÖHLE KAROLY, AZ LVSZ VÉGREFIAJTÓBIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSÉN A Lutheránus Világszövetség zunk képviseletében dr. Pröhle Végrehajtó Bizottsága február Károly teológiai tanár, az LVSZ 20-tól 26-ig tartotta ülését a fran- magyar nemzeti bizottságának ciaországi Divonne-ban. Egyhá- titkára vett részt az ülésen. ROMAI KATOLIKUS—EVANGÉLIKUS KÖZÖS MUNKABIZOTTSÁG ÜLÉSE A Vatikán és a Lutheránus Vi- ban (Német Szövetségi Köztársa- lágszöve.tség közös római katoli- ság). Az ülésen a bizottság tagja- kus—evangélikus munkabizottsá- , . , . , , ,, , gának negyedik ülésére március kent reszt vesz dr. Hafenscher 7—12. között kerül sor Paderborn- Károly, Deák téri igazgató-lelkész. „NEM FOGALMAKKAL, HANEM EMBEREKKEL VAN DOLGUNK ...” Harry Parkin, a szumátrai Nonunertsen Egyetem professzora, korábban éveken át metodista misszionárius Ázsiában és Afri­kában. valamint az ázsiai vallá­sok szakértője. 1976. november végén, az ázsiai lutheránus egy­házak konferenciáján Szingapúr­ban arra hívta fel az egyházakat, hogy realista szemlélettel köze­ledjenek az ázsiai vallásokhoz. A keresztyéneknek el kell fogadniuk azt a tényt, hogy „nekünk alap­vetően nem gondolatokkal és fo­galmakkal van dolgunk, hanem férfiakkal és asszonyokkal, akik ezeknek a gondolatoknak megfe­lelően élnek”. Óvott attól, hogy csak a nagy világvallásokkal fog­lalkozzanak az egyházak, megfe­ledkezve közben a népvallások­ról, melyeket „túlságosan gyakran és könnyedén babonának tarta­nak. nem tudatosítva, hogy ezek világlátást és a mindennapi élet számára alapot nyújtanak, ame­lyet emberek milliói Ázsiában ma kielégítőnek tartanak”. Ezzel nem akarja azt mondani, hogy „csodáljuk a régi vallások taní­tásait. hanem hogy tartsuk ezeket a jelenségeket éppen olyan ne­mesnek, jelentősnek és valóságos­nak. mint mindent, ami például Aristotales nevéhez fűződik." (lwi) CSALÁDI HÍREK — SZÜLETÉS. Dr. Horváth Bé­lának és feleségének, Maróti Edit­nek első gyermekük született. Neve: BÉLA. A keresztelést Ma­róti János acsai lelkész, a gyer­mek nagyapja végezte. — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Németh István, a győrújíalui gyü­lekezet több mint egy évtizeden át volt gondnoka és felesége, sz. Pintér Gizella, január 19-én ün­nepelték házasságkötésük 50. év­fordulóját. Január 23-án isten- tisztelet keretében Tekus Ottó győri lelkész áldotta meg az Is­tennek hálát adó szíveket. — HALÁLOZÁS. Özt>. Wohá- ner Dezsőné, sz. Hoffmann Olga, a volt miskolci evangélikus taní­tóképző tanárának özvegye, a gyü­lekezet korábbi évtizedeiben volt kántor-orgonistája rövid szenve­dés után elhunyt. Koporsója mel­lett a miskolci evangélikus teme­tőben hangzott Isten vigasztaló igéje: „Jézus Krisztus a feltáma­dás és az élet...” — Lux Gusztáv ny. polgári-is­kolai tanár, a miskolci gyülekezet hűséges presbitere életének 90. évében elhunyt. Koporsója mel­lett Szebik Imre esperes és Bali- cza Iván segédlelkész szolgált. „Ügy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” — Szvetlik Mihály, az erdőkür­ti leánygyülekezet tb. felügyelője 1976. november 26-án 81 éves ko­rában elhunyt. Temetése novem­ber 28-án volt Erdőkürtön a gyü­lekezet tagjainak nagy részvéte mellett. Huszonöt éven át presbi­tere, tizenhét éven át példamuta­tó felügyelője volt a leánygyüle­kezetnek. „Az igaznak halála ide­jén is reménysége van.” — HALÁLOZÁS, özv. Oszt- roluczky Istvánná sz. Korim An­na, a tótkomlós! gyülekezet tag­ja, az Evangélikus Élet hűséges olvasója és terjesztője 84 éves ko­rában elhunyt. Temetésén Zsern- berovszky János tótkomlósa lel­kész hirdette a vigasztalás igé­jét. Az elhunytban Koppány Já­nosáé tanár az édesanyját, Kop­pány János tótkomlósa lelkész az anyósát gyászolja. „Az igaznak emlékezete áldott!” — Id. Máté Ferencné, sz. Sza­bó Róza a kölesei gyülekezet tag­ja, az Evangélikus Élet buzgó ol­vasója elhunyt. Temetése 1976. december 24-én volt nagy rész­vét mellett. A temetés szolgálatát Lábossá László kölesei lelkész végezte.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom