Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-11-13 / 46. szám

! ' • GVERMEKEKNEIC Keresztelés Istentiszteleteit alkalmával gyakran láthatunk keresztelést. A keresztszülők és a szülők a ke­resztelő medencéhez viszik a kis­gyermeket, ahol a lelkész a be­fejező oltári szolgálat keretében megkereszteli. Hogyan megy vég­be a keresztelés és mi történik tulajdonképpen a gyermekkel a keresztelés alkalmával? A KERESZTELÉST a kereszte­lés ének eléneklése vezeti be. A lelkész az ősi keresztyén köszön­s téssel üdvözli a szülőket és ke­resztszülőket: Békesség néktek! Ezután elmondja a gyermekek evangéliumát: Hogyan vitték Jé­zushoz a kis gyermekeket, hogyan akarták ezt a tanítványok meg­akadályozni, de Jézus to' szólt tanítványaihoz: Engedjétek hoz­zám jönni a kis gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa! Ezután a lelkész emlékezteti a gyülekezetét, ho­gyan rendelte el Krisztus Urunk mennybemenetele előtt a ke- resztség szentségét: Nékem ada­tott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el azért, tegye­tek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelvén-,őket az-Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevében! Ezután rövid igehirde­tés következik, amelyben a lel­kész rámutat Isten kegyelmes szeretet éré és a szülők és a gyü­lekezet felelősségére a gyerme­— HALÁLOZÁS, özv. Kevehá- zi Ott mámé. sz. Bárdy Márta ok­tóber 16-án rövid szenvedés után elhunyt. Temetésén Tóth Károly pilisi és Roszik Mihály alberti lelkész szolgált. Az elhunytban Kéveházi László pilisi lelkész, a Pest megyei Egyházmegye espere­se édesanyját gyászolja. „Örök szeretettel szerettelek téged, azért vontalak magamhoz hűségesen”. — Them Sámuelné lapunk hű­séges olvasója hosszú szenvedés után 91 éves korában október 10- én Kazincbarcikán elhunyt. Te­metése régi lakóhelyén, Rudabá- nyán volt. — id. Gondos György a szegedi gyülekezet másodfelügyelője, a Csongrád-Szolnoki Egyházmegye két cikluson át volt felügyelője, kék nevelésében. Imádság után a szülök és keresztszülők vallást tesznek hitükről: elmondják az Apostoli Hitvallást, vagy felel­nék a lelkész kérdésére. A szülők és keresziszülők a lel­kész kérdésére azt is kijelentik, hogy akarják a gyermeket meg­keresztelni és hogy vállalják a gyermek keresztyén hitben való nevelését. Ezután a lelkész a gyermek nevének említésével 'a keresztelő kancsóból háromszor vizet önt a gyermek homlokára s közben ezt mondja: Megkeresz­tellek téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentiéleknek nevében. Ez­után megáldja a gyermeket, majd az általános könyörgő imádság­ban imádkozik a gyermekért és családjáért, majd a jelenlevők együtt elmondják az Űrtől tanult imádságot: a Miatyánkot. A KERESZTSEDBEN MAGA AZ ŰR JÉZUS KRISZTUS VE­SZI FEL AZ EGYHÁZBA A KIS­GYERMEKET és bűnbocsánatot, életet és üdvösséget ígér neki. A keresztségnek két fő eleme van: Jézus rendelési igéje és a vízzel való leöntés. Az utóbbi azt jelképezi, hogy a keresztség vize megtisztít bennünket minden bűntől. Varrnak egyházak ahol csak felnőtteket keresztelnek és a megkeresztelendőt teljesen beme­rítik. Evangélikus egyházunk a gyermekkeresztség gyakorlatát vallja, hiszen a keresztségben Is­tennek felénk jövő kegyelme a döntő, s ez elöl nem vonhatjuk ki a kisgyermekeket sem. DE AZ IS FONTOS, HOGY A GYERMEKEK HITRE JUSSA­NAK. Ezért kap olyan • nagy hangisúlyt a gyermekek hitben való nevelése. A keresztszülői tisztség gyakorlata abból az idő­ből származik, amikor a keresz­tyéneknek hitükért igen gyakran mártírhalált . .kellett szenvedni ők. A szülők ilyen mártíromsága ese­tére a keresztszülők vállalták ma­gukra a gyermekek felnevelésé­nek gondját. A jó keresztszülők ma is gondot fordítanak kereszt­gyermekük hitben való nevelésé­re' Selmeczi János lapunk hűséges olvasója elhunyt. Temetése augusztus 25-én volt a népes család, a szegedi gyüleke­zet és Csongrád-Szolnoki Egyház­megye számos tagjának őszinte részvétele mellett a szegedi evan­gélikus temetőben. Olyan vezetőt veszítettünk el benne, aki vállal­ta és gyakorolta egyházunk dia- kóniai látását. Szinte élete utolsó pillanatáig összetartó ereje volt családjának, szolgált az egyház­ban igével, hűségesen végzett mindenféle feladatot, s ugyanak­kor a nyugdíjasok ügyét intézte a vasutas szakszervezetben, s vál­lalta a lakótársai gondját, mint lakóbizottsági elnök. Életének tit­kát tárta fel a koporsójánál el­hangzott ige: „Megáldalak téged és áldás leszel”. Kamatozó örökség Meditáció as egyházi év végén Tíz szolga (Lk 19, 12—24.) Ott állnak az úton. Uruk kocsijából már csak a porfelhő látszik. El­utazott. nem láthatják. Kezükben ott a pénz, 10 mina, amit gazdá­juktól kaptak. Ha uruk visszatér­téig lelkiismeretesen forgatják, valami nagyszerű történhetik: megnövekszik az „örökség”. ŰTRAVALÓ ÖRÖKSÉG! Min­den nemzedék kap ilyet Istentől. Mikor édesanyánk imádkozni ta­nított bennünket, örökséget adott át, amit ő is kapott másvalakitől. A konfirmandusok számára is ott az örökség: a Biblia, az ősi evan­gélikus énekkincs, a hit által való élet lutheri látása. Tisztelet az ál­dott láncszemeknek, akik elfogad­ták a lelki útravalót és tovább ad­ták azt. EGY-EGY ÜJ KORSZAKBAN AZONBAN NEMCSAK AZ A FELADAT, hogy eleinktől átve­gyük az örökséget. Isten azért vi­szi egyházát új meg új korsza­kokba, hogy ez feladatát újra és újra átgondolja, s tusakodva kér­dezze: mit akar MA rajtam ke­resztül szólni és cselekedni az Is­ten. 10 mina és kamat. Örökség és új felismerések. Az a szolga, aki „kendőbe kötve őrizte” a hagya­tékot — nagy szemrehányásokat Isten emberei a világban A Szentháromság utáni huszonharmadik vasárnap igéi a keresztyén ember „helyét” határozzák meg. Sok keresztyén abban a kettőségben vívódik, hogy vajon Istenhez tartozik-e vagy a világhoz. Igéink arra figyelmeztetnek, hogy mindig Isten színe előtt élünk, és nem kell kétfelé szakítani az életünket. Isten akaratát éppen itt, a világban kell teljesítenünk azzal, hogy becsületesen, jót cselekedve élünk, és így nem kell félnünk attól sem. hogy akik a világban kö­rülöttünk élnek ellenségnek tekintenek berniünket (Rom 13. I—1). A keresztyéneknek Isten embereiként kell forgolódniuk a világban. Ez például azt is jelenti, hogy becsülettel dolgoznak, sőt elítélik azt, ha valaki munka nélkül akar megélni, mások kárára (2 Tessz 3, 10— 15). Isten arra rendelt minket, hogy mindenkivel jót téve. becsületes munkás életünkkel tanúskodjunk az ö szeretedéről a világban. MARCALGERGELYIBEN tar­totta diakóniai napját a Veszpré­mi Egyházmegye a Somló, Ba­kony és Marcal-völgye ölelte táj gyülekezeteinek. Az új lelkészt lakás előtt Kovács Etelka helyet­tes lelkész és Kiss Attila felügye­lő fogadta az érkezőket. A környék népe állal jól ismert „gerhelyi harangok" 9 órára hív­ták templomba a megjelenteket. Egymás után szóltak a gyülekeze­tek küldöttei, lelkészek és gyüle­kezeti tagok az eddig végzett gyülekezeti diakóniai munkáról és munkásokról, példákkal illuszt­rálva az elmondottakat. Az egyik gyülekezetben egy 13 éves kis­leány minden délben ebédet visz egy magányosan élő idős ember­nek. Mások arról számoltak be. hogy egy napon néhányan a gyü­lekezetükből a gvenesdiási ottho­nunk napi munkájába kapcsolód­tak be lelkészük vezetésével. Németh Ferenc várpalotai lel­kész, egyházmegyei diakóniai elő­adó a kezdő istentiszteleten a va­sárnapi evangélium alapján arra hívta fel az igehallgató gyüleke­zetei, hogy cselekvő szeretette! kell mindenütt ott lenni, ahol se­gítségre szoruló van, Urunk pél­dája nyomán, aki szolgálatával mindenütt az elesettet emelte fel, a beteget gyógyította meg. Boros Lajos somlószőlősi lel­kész ..A szolgálat útján a világ­ban” címmel tartott előadást. El­mondta azt is, hogy a- szolgáló Jézus ma is és mindig köztünk és értünk szolgál. Akik hittel járnak útmutatása a szolgálat útján, azok közösségük alkotó, építő tagjai. Síkos Lajos esperes az országos és gyülekezeti diakóniai munká­ról, és azon belül feladatainkról szólt. Mát is István, a gyenesdiási ott­hon vezetője beszámolót tartott az otthon életéről és kérte a jelenle­vőket, hogy sorolják diakóniai szolgálataik közé az otthon éle­dtének segítését is. A záró istentiszteletet Tóth Sán­dor mezőlaki lelkész, e sorok író­ja tartotta. A diakóniai napot szolgálataik­kal gazdagították még azok. akik a szép és jó hangú orgonát meg­szólaltatták. Búcsúzóul kaptuk kézhez az Evangélikus Élet vasárnapi szá­mát. amelyben éppen a teológu­sok tanévnyitójáról szóló és „A diakóniai életpályára hívogatunk” című cikkek időszerűen kapcso­lódtak egvbe a diakóniai nao szol­gálatra erősítő buzdításaival. Tóth Sándor — HALÁLOZÁS, özv. Szántó Róbertné, sz. Kovácsdcs Erzsébet, néhai Szántó Róbert kelenföldi lelkész özvegye október 12-én. 87 éves korában csendben elhunyt. Hamvainak elhelyezése november 8-ám történt a Farkasréti temető­ben. Az elhunytban Benczúr László angyalföldi lelkész az anyósát gyászolja. „Ti pedig úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket”. kapott visszatért urától. Azt hitte, elég csak őrizgetni sterilen, sze­parálva a pénzt. Nem vitte bele azt személyes tusakodások között a világba kortársai közé. Ha megfigyeljük Isten pusztába vándorló népét, láthatjuk, hogy a Sinai hegy alatt kapott igékhez hozzájött hitvallásuk nagyszerű kamatként az új világban, a hon­foglalás után: „Hisszük, hogy Is­ten teremtette a világot.” Jézus kezében is ott volt az örökség, az * Ótestámentum — de ehhez hozzá­jött ezerszeresen a ráadás, ami­kor azt mondotta: „A régiek azt mondották... Én pedig azt mon­dom : szeressetek, bocsássatok meg legyetek tiszták . . Kortársainak Isten atyai arcát mutatta meg. Luther is kapott örökséjget, a mi­sét. a vezeklést, ősi imádságokat. De ez a hagyták egészen más lett Jézus Krisztus fényében. MINDEN NEMZEDÉKNEK SA­JÁT KORÁBAN KAMATOZTAT­NIA KELL az örökséget. Magyar evangélikus < egyházunk is ebben az új korban átgondolta szolgá­latát sajátos helyzetében. A „ka­matokat” jelenti az új énekes­könyv, az új agenda, új imádsá- goskönyv, új Egyházi Törvények, az új fordítású Biblia, s hang­súlyt kapott a szolgálat. Mit is kezdhetnénk ma barokk virágos imádságokkal, énekekkel, elvont igehirdetésekkel, uralkodói stílus­sal!? AZ EGYHÁZI ÉV VÉGE FELÉ VAGYUNK. Újra elfutott egy ke­gyelmi esztendő adventtól eddig. Kérdez a mi Urunk: megvan-e az örökségünk, és „beleforgat- tuk-e” azt ebbe a világba csen­des tanúságtétellel, életünkkel. Résztvettünk istentiszteleteken ... Elfogadtuk-e Isten üzenetét és vittük-e bele a hétköznapokba? Elvonult előttünk Jézus Krisztus­ban Isten szerete4 e: karácsony, böjti idő. nagypéntek, húsvét. pün­kösd . .. Mennvi drága alkalom együtt! Nagvobb lett-e a hitünk Isten nagysága, szeretete iránt? Jobban bízunk-e a mi Urunkban ma. mint tegnan. s egy évvel ez­előtt? Növekedett-e a szeretetünk az emberek iránt? A oéldázatbeli gazda azokat a szolgákat dicsér­te meg, akik megduplázták azt, amit kaptak Meg kell vallanunk: na gvon messze vagyunk a kétsze- í^s hittől, a kétszeres szeretettől. AZ IDŐ NAGY AJÁNDÉKA ISTENNEK. Gyorsan repül. Eb­ben az egyházi évben is mennyi temetés! Nekünk hányszor lesz alkalmunk még Isten idejét hall­gatni és jót tennünk a világban? A naptárnak nagy szerepe van életünkben. Napjaihoz, óráihoz kötve vagyunk. Sok terminust jegvzünk elő benne. Csak egyet nem tudunk benne előjegyezni: halálunk idejét, amikor Urunk­kal találkozunk és elő kell ad­nunk a 10 minat, és amikor kér­dezi a kamatokat. MEGTETTÜNK-E MINDENT, MEGTETTEM-E MINDENT, ami tőlem telt? Mert Isten mindent megtett, hogy ez megtörténhes­Görög Tibor Mssa tkn-JVao§§ri Jézus a vízemelő i RÉGEN A NEVEKNEK JELENTÉSE VOLT. Tartalmi mondanivalója, életmeg­határozó értelme. „János"’ jelentése: Is­ten kegyelmes. „József”: Isten gyarapit. „Pál”: kicsi. A bibliai kor embere értette nevét, vállalta jelentését s ha hiven hordozta, 1 azaz élte, tehát állandóan valósította ne­vét, akkor ez a név nemcsak az illető megszólíthatóságánák eszköze, személye megkülönböztető jelölése volt, hanem ál­landó bizonyságtevés is. Pál apostol tudatosan vállalta nevét: kicsi. Jellemző alázatára. „Legkisebb va­gyok az apostolok között” 1 Kor 15, 9; „Nekem a legkisebbnek adatott a kegye­lem .. . Efezus 3. 8. — így kap megható értelmet az a székelyeknél néha még ma is gyakorolt bemutatkozási mód: „Józsa Márton vagyok, ajánlom a nevemet.” Közelkeleten ma is megvan a név ér­telme és tudatos jelentése. 1969 ÓTA ÜJ NEVET TANULT MEG A MAGYAR ÉS VILÁGIRODALOM.: Isza an-Naouri. Ez a jordániai költő ugyanis arab nyelvre fordította — még pedig kitűnően —, Madách Imre főmű- vét Az ember tragédiáját. A fordítás Am- manban jelent meg, mi is kaptunk pél­dányt belőle. Ezzel a fordítással újabb jelentős rétegek, az arab világ nagy tö­megei előtt nyílt meg a világirodalom e legmélyebb létkérdésekkel viaskodó csúcsműve. Könyvét a fordító Germanus Gyula ki­váló orientalista tudósunknak ajánlotta, hálásan említve, hogy a magyar tudós sokat segített a súlyos madáchi mű nyers­fordításában. A kapott példány minél tel­jesebb dokumentáltsága érdekében meg­kértem Germanus Gyula professzort, ad­jon részletes felvilágosítást Isza an- Naouri személyére és munkásságára vo­natkozóan. A 93 éves kiváló arab szak­tudós azonnal válaszolt. „Levelére válaszolva, értesítem, hogy Dr. Isza an-Naouri jordániai íróval évti­zedek óta — mint a legtöbb arab, török, perzsa Íróval — szoros kapcsolatban ál­lok. Művelt az „Arab irodalom története"' című művemben ismertettem. Nemrég elküldte nekem „A fekete fonal” című életrajzát...” Aztán közli, hogy Isza an-Naouri pa­raszt szülök gyermeke, fiatal korában pásztorkodon, aztán pincérkedett, de már iskolás korában Írogatott is. Missziói is­kolában tanult, hivő keresztyén lett... Evekig hazája római nagykövete volt. Egyetemi tanár, a jordániai akadémia fő­titkára, iró, .költő és műfordító. Több európai nyelvből fordított költői műveket arabra, Petőfi Sándor. Radnóti Miklós, Garai Gábor verseit. Legkiemelkedőbb műve azonban kétségtelenül Az ember tragédiája arab fordítása. Legérdekesebb azonban az, amit Ger­manus Gyula a köllő nevéről ír: „Isza an-Naouri keresztyén Palesztinái arab, nevének jelentése: „Jézus a vizemé­in”. Állandó kapcsolatban vagyok vele, sőt évekkel ezelőtt Budapesten vendégem volt..‘ ISZA AN-NAOURI TEHÁT VALA­HÁNYSZOR BEMUTATKOZIK, vagy nevén szólítják, nevét kiejtik, leírják, mindannyiszor bizonyságtevés hangzik el arról a Jézusról, aki a Szentírás számos ígérete szerint vizet tud fakasztani siva­tagban, kínzó szomjúságban. — élő, élte­tő, tisztító vizet tud „emelni” kiszáradt, repedezett kutakból is. Jeremiás 2, 13. Az életben — sajnos — minden gépies­sé merevedhetik, és szokássá üresedhetik, de ennek a Jézus-hivö és Jézus nevét nevében hordozó arab költőnek a neve, mindenekelőtt saját magának, de bizony­nyal másoknak is, emlékeztetés, hitre mozdítás lehet és realizálhatja az élő Jézus bíztató ígéretét: „Ha valaki szom­jazik, jöjjön énhozzám és igyék!” János 7, 37. ISZA AN-NAOURI TALÁN AZÉRT IS FORDULT FORDÍTÓI SZÁNDÉKKAL MADÁCH MŰVÉHEZ, mert belőle vala­mi összecsengett az ő Jézust hordozó ne­vével. Talán éppen az utolsó fejezetnek az a nagy ígérete ragadta meg: „... majd fogamzik Más — tudniillik Jézus — a nyomorban, aki eltörüli, testvériséget hozván a világra ..S megérezte az egész műnek azt a hatalmas biztatását, amely­nek reménység-italára Isza an-Naouri arab népének — éppen ma — különösen is szüksége van: „Ember küzdj és bízva bízzál!” _ . . , Szabó József I Diakóniai nap a Veszprémi Egyházmegyében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom