Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-10-16 / 42. szám

VASÁRNAP IGfJE I ríA másik ügyéhez egész létemmel van közöm.. 99 Préd 4, 8—12 Aki a Prédikátor könyvet elkezdi olvasni, esetheg az a benyomása támadhat, hogy azt olyan ember írta, aki mindenből kiábrándult. Mintha mindent sötéten látna. Nincs értelme az emberi fáradozás­nak, munkának, igyekezetnek. Hiábavalóság az öröm, a jó, a tudás, a bölcsesség. A szellemi és anyagi javak. Hasztalan erőlködés min­den, amit az emberek véghez visznek. De ha figyelmesen belemélye­dünk ennek u könyvnek a mondanivalójába, megtaláljuk üzenete megértéséhez a kulcsot, meglátjuk, hogy miközben arról szól, ami el­hibázott, hiábavaló, valójában az igazán értelmes, tartalmas élet út­ját tárja fel. Világosan látja azt a mély ellentétet, amely az önző, csak magának élő emberi élet és az ember Istentől kapott rendelte­tése, a közösségi élet között van. Ez az utóbbi az a kulcs, melynek segítségével megnyílik előttünk enne! a könyvnek és benne mai igénk­nek az üzenete. Isten az embert nem „egyedülállónak’', önmagának elégséges életformára teremtette, hanem közösségi embernek és kö­zösségi életre. ELHIBÁZOTT A CSAK MAGÁNAK ÉLŐ. A MAGA ÉRDEKEIT HAJSZOLÓ, ÖNZŐ EMBER ÉLETFORMÁJA. Aki senki másra nem tekint. Minden vágya, fáradozása, ügyeskedése önmagáért történik. Az életet csak abból a szemszögből nézi, mennyit lehet kisajtolni be­lőle. A másik embert és másokat csak arra használja, hogy hasznot húzzon belőlük. Világosan kell látnunk, hogi amikor az ige az egye­dülálló emberről szól, nem arra gondol, aki önhibáján kívül, vagy más okokból maradt egyedül. Hiszen az ilyen egyedülálló mégis le­het közösségi ember, másokkal törődő, a másikért fáradozó. Nem is a becsületes, szorgalmas munka, törekvés a hiábavaló és elhibázott, hanem a közösség érdekeire nem tekintő, a meggazdagodniakarás mi­att jelentkező telhetetlenség, harácsolás. A CSAK MAGÁNAK ÉLŐ EMBER ÉLETFORMÁJÁVAL SZEM­BEN ISTEN NAGY AJÁNDÉKA A KÖZÖSSÉG, A KÖZÖSSÉGI ÉLETFORMA. Isten közösséget vállalt velünk. Jézus Krisztus kereszt­je által áthidalta azt a szakadékot, amely a bűn miatt támadt Isten es miköztünk. Jézus Krisztus áldozatos Szereiete és szolgálata hozta rendbe kapcsolatunkat Istennel. S ebben a közösségben szüntelenül ajándékozott. Adta a bűnbocsánatot, gyógyított, könnyeket törölt, vi­gasztalt, elesetteket felemelt, megfáradtakat erősített, új életre hivott. Társa, testvére lett az embernek. A vele való közösségben ma is árad az ö szeretete, hogy összekössön egymással, és felelőssé tegyen egy­másért. A közös munkában, fáradozásban, az egymást és a közössé­get segítő cselekedetekben leszünk igazán emberré. Amikor az egyik segíti, felemeli a másikat, vigasztalja, gondját hordozza, védi. Le­gyen az a másik a családtagunk, munkatársunk, hittestvérünk, em­bertársunk, bárhol is éljen ezen a földön. Ez az életforma az értékes és értelmes. Isten akarata szerint való. S milyen elszomorító, amikor valaki emberek között él és mégis elfogja a „nincs emberem” fáj­dalma, ínsége, ami oly sokszor tragédiával is végződik. EGYMÁSRA VAGYUNK UTALVA. Ahogyan a költő írja versso­rában: „A másik ügyéhez egész létemmel van közöm!”. S amit egyik énekünkben szoktunk énekelni, ne legyen csupán templomi ének. ha­nem midennapi életünk valósága: „Egyik ha elesnék, Vegye fel a másik. Tegyen érte mindent, Mi üdvére válik. Sorakozzunk összébb. Szívesen szolgálja Az erős a gyengét”. Povázsay Mihály ni \i)ko//i \ k: Istentiszteleti rend Budapesten. 1977. október 16-an Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Béla, de. íi. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. Zenés áhitat. Igét hirdet: Harmati Béla. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andorné. Dó­zsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Ka­rácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rá­kóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. H. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Ká­roly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák L.sjos út 22. de. 11. Baloghné, Szemerei Mária. Váci út 129. de. fél 10. Benczúr László. Frangcpán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. KJ,. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtclcp de. fél .9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kis­pest Wckerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Sehreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota kistempJom de. 10. Bod­rog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- taresa de. 9. Rákoscsaba de. n; Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákosligct de. 10. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Becsikapu tér de. 9. (úrv.) de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) du. 6. To- rockó tér de. fél 9. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. io. Filippinyi János. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. '(úrv.) Bencze Imre. du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Rutt- kay-Miklian Géza. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de 9. Missura Tibor. Budafok de. 11. Missura Tibor. Csil­laghegy de. fél io. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. — TELJESEN új. német billentyüzetú Privileg Mercedes táskaírógép — olasz gyártmány — eladó. Cím a kia­dóhivatalban. —■ JÖ KARBAN lévő amerikai' irodai Remington írógép eladó. Cím a kia­dóhivatalban. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért telel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkáuyi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: lü8b Budapest VIU. Buskin a; 12. Telefon: 142-074 Csekkszómlaszán: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 120.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 77.2919 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Gyógyíts meg, Uram, altkor meggyógyulok, szabadíts meg, ajk­kor megszabadulok, csak téged dicsérlek” (Jer 17, 14). VASÁRNAP. — „Ezt kérdezte tőlük Jézus: „Hol van a ti hite­tek?” (Lk 8, 25 — Zsolt 118, 8 — Mt 9, 1—8 — Zsolt 78, 1—25). A keresztyénség történelmének első pillanatától kezdve a megkérde- zettség állapotában él. Nemcsak az a Világ tesz fel élete és szol­gálata felől kérdéseket, amelyben küldetését végzi. Elsősorban a Küldő kérdez! A hitünk felől kérdez, mert Öt az abból fakadó életvitelünk érdekli. Mi a vála­szunk? HÉTFŐ. — „Nem hevült-e a szivünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az írásokat?” (Lk 24, 32 — Zsolt 94, 19 — Mk 8, 22—26 — Ez 3, 22—27). Érdemes volna komolyan elgondolkoznunk azon: mi kész­tet arra, hogy kinyissuk otthon Bibliánkat, vagy istentiszteletre üljünk be a tfemplomba? Elmene­külés, elzárkózás, csak belső megnyugvás, vígasztalódás? Vagy az a reménység, hogy Isten több melegségre, szeretetre és örömre tudja formálni szívünket, amiből másoknak is haszna lesz? Ugye, inkább ez?!! KEDD. — ..Pétert tehát a bör­tönben őrizték, a gyülekezet pe­dig buzgón imádkozott érte Is­tenhez” (ApCsel 12, 5 — Zsolt 42, 9 — Kol 3, 5—11 — Ez 4 1—8). Istenhitünk és embersze­retetünk fokmérője lehet: tu­dunk-e imádkozni az egyes em­berért, öröméért, munkájáért, előmeneteléért, felvenni imádsá­gunkba gondját, megpróbáltatá­sait, terhét is. SZERDA. — „Ha valaki utá­nam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a ke­resztjét és kövessen engem” (Lk 9i 23 — 2 Móz 32, 26 — Róm 3, 21—26 —.Ez 7, 1—13). Itt Jézus követéséről van szó és nem az egyéni keresztek elhord ozásáról! Annak a Krisztusnak lehetünk tanúi, Aki a legnagyobb szolgá­latot, a golgotái keresztet is vál­lalta értünk, világunkért. CSÜTÖRTÖK. — „Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, a mási­kat szereti, vagy az egyikhez ra­gaszkodik, a másikat pedig meg­veti. Nem szolgálhattok Istennek és manimormak” (Lk 16. 13 — Ez 14, 6 — Zsid 10, 4—10 — Ez 7, 23—27). Bennünket, követőit Jé­zus állít válaszút elé! Öt csak egyféleképpen lehet követni: fel­tétlen odaszánással, egész szívvel, teljes élettel! Kriszus népe, az egyház és tagjai nem élhetnek maguknak akkor vannak Jézus­sal közösségben, ha számukra öröm a másokért fáradozás! PÉNTEK. — „Még boldogab­bak azok, akik hallgatják az Is­ten beszédét, és megtartják” (Lk 11, 28 — 2 Krón 18. 4 — Zsid 10, U—18 — Ez 8, 1—13). Miért van az, hogy sokszor örömtelen ke­resztyének vagyunk? Talán a hallótávolság nőtt meg és inkább csak hallgatózunk Isten igéjére! De ha Isten-közeiben maradunk, mindig megtapasztalhatjuk: nincs nagyobb boldogság, mint elfogad­ni és megcselekedni az Ö paran­csolatait. SZOMBAT. — „Mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, áld segítségül hív­ja” (Róm 10, 12 — Zsolt 25, 6 — Jer 17, 12—17 — Ez 8, 14—18). Soha nem vagyok egyedül! Ez igaz úgy is, hogy embertárssam segítőkészségéből élek. De úgy is, hogy minden élethelyzetben bát­ran fordulhatok Istenhez! És ha azt is komolyan veszem, hogy Is­ten mindenkinek Ura. akkor más lesz a beszédem, ragaszkodásom, önzetlen szolgálatom, építő mun­kám az emberek között! Eszlényi László ZENÉS ÁHÍTAT lesz október 16-án, vasárnap délután 3 órakor az oroszlányi templomban „J. S. Bach és kortársai” címmel. Händel: B-dúr orgonaverseny J. S. Bach: 8. sz. kantáta Közreműködik: Peskó György orgonaművész és a gyülekezet ének és zenekara Vezényel: Nagy Dániel Urunk! Bocsásd meg nekünk, hogy szivünkben sokszor helyt ad­tunk az önzésnek. Csak magunknak, éltünk, csak a magunk hasznát kerestük. Vonj egészen magadhoz, közösségedbe és tégy kénessé az egymással, embertársainkkal való közösség megélésére a szerétéiben, segítésben, egymás hordozásában. Ámen. — Szentháromság után a 19. vasárnapon az oltártcrítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Mt 9, 1—8: az igehir­detés alapigéje: Préd 4. 8—12. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Ok­tóber 23-án, vasárnap reggel 7 A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Leikészi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az ÚTMUTATÓ megrendelések október 15-ig, az 1978. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR ineg’endeiések október 3I-ig küldhetők be. A Sajtóosz­tály az igényeket a beéi ke­zes sorrendjében- igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett előjegyzéseket a Sajtoosz’ály nem tudja fi­gyelembe venni. Mivel a két kiadványból visszavéte- lezés nem lehetséges, a Sajtóosztály kéri megren­delőit, hogy, csak a szük­ségnek megfelelően küldjék be megrendeléseikét. Az Útmutató ára 9.— Ft A Naptár ára 14,— Ft órakor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet TÖTH-SZÖLLŐS MI­HÁLY kecskeméti lelkész, a Bács- Kiskun Egyházmegye esperese. — FASOR. Október 23-án, va­sárnap délután 5 órakor szeretet- vendégség lesz a gyülekezetben, amelyen Gyarmathy Irén olvas fel írásaiból. A LUTHERÁNIA ÉJNEK- ÉS ZENEKARA október 16-án, vasárnap dé­lután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri temp­lomban BACH MÜVEIBŐL EGYHÁZZENEI ÁHÍTATOT , tart. Sorrend: d-moll preludium és fúga 2. sz. motetta Három korálelőjáték Igehirdetés h-moll preludium és fúga 39. kantáta Közreműködnek: Mády­Szabó Katalin, Seregély Ka­talin és Berczelly István Orgonái: Trajtler Gábor Vezényel: Weltlcr Jenő Igét hirdet: HARMATI BÉLA ŐSZ VOLT, A LOMBOK MÁR SZÍNESEDTEK, éjjel hideg bor­zongatta a fák koronáját, de nappal még kinyújtotta simoga­tó ujjait a Nap, és mosolyogva nézte a szellő játékát, a madarak repkedését, meg hármunkat, akik vidáman jártuk az erdő sárga szőnyeggel fedett útjait. Unokáim, Ria. Judit, meg én. Amulva lestük az erdő ezer cso­dáját. Kanyarodott az ösvény, és egy darabon az erdőt átszelő vasát mellé szegődött. A bokrok mö­gül távolról jövő zakatolást hal­lottunk. Vonat közeledett. Inte­gessünk! Kiáltott a társadalom két nagyreményű, bár magasság­ra m'ég az alsóbb rétegekhez tar­tozó tagja. ARCCAL A VONAT FELE' FORDULTAK. ÉS VÁRTAK. Nem hiába. Jött a vonat, sebe­sen, csillogva, kék és szürke szí­nei élményt nyújtva suhantak ál az erdő tarka színtengerén. Sok ablaka nyitva, talán, hogy a bent ülők jobban lássák a tájat, ta­lán a tiszta, üde levegő miatt. És belül emberek. Ülve. állva, mind felénk néztek. Megkapó a lát­vány. nemcsak a képszerűsége miatt, hanem, Inert együtt tárja elénk a természet és az emberi alkotás nagyszerűségét. És mindennek az előterében két eleven, ágaskodó gyermek nyújtózkodva integet az utazók felé. Két pár kis’fehér kéz. mint napsütésben libbenő lepkék, re­pesve küldi üzenetét minden embernek: Emberek! Vegyetek észre minket! Szeretünk titeket és szeretelet tárunk tőletek! A csillogó luxus kocsik pedig A VONAT egymás után röppentek el előt­tük, sebesen, lágy ringással. Az arcok közömbösek voltak, egy sem derült mosolyra, egyetlen kéz sem emelkedett intésre. Mi­kor az utolsó vagon is elhaladt, a négy kis pillangó szárnyasze- getten hullott le, és két üde arc szomorúvá válva fordult a távo­lodó csoda után. Halkká és csalódottá vált a hangjuk: „Senki sem integetett." Még vissza sem fordulhattak, mikor szemből is zakatolás hal­latszott — ennek is integessünk! És ismét fellibbent a négy pil­langó. csillogtak a szemek, és új­ra lehanyatlottak az utolsó ko­csi után. MÉG KÉTSZER ISMÉTLŐ­DÖTT MEG UGYANEZ A JE­LENET, többször már nem kísér­leteztünk. A fák, madarak felé fordultunk, és csendesen ballag­tunk az elsárgult gyepen. Nem tudom, mire gondolt a két gye­rek. de bennem felrémlett egy másik kép. Utasokkal telt. döcögő villa­mosban a véletlen szeszélyéből percekre egymás mellé sodródott emberek arctengere. Mindegyik mögött ismeretlen sors, kifür­készhetetlen gondolat és indu­lat. öregek állnak imbolyogva. üléstámlába kapaszkodva. És mellettük fiatalok ülnek, akik még meg sem kóstolták a munka izét. Jól öltözöttek, jól' tápláltak. És az arcukon konok, sokszor magukra erőszakolt közöny, ki­hívó dac, a Visszautasított szere­tet. amely nem anyagiakban árad feléjük. És ilyenkor a merev arcvoná­sok mögött felrémlik előttem az a két repeső fehér kis kéz, amely lankadtan hullott alá, amikor elment a vonat. Vajon ezek nem jártak-e így valaha? Nem ma­radt e válasz nélkül a szeretelük. amikor nem csak ruhát kertek az életvonat utasaitól? No jó. hisz tudom, hogy nem szabad általánosítani. Az öncélú „lelkizés” éppen olyan idegen, mint a blazírtság. Azt is tudom, hogy többségüknél a meg nem szolgált jólét okozta elbizako­dottság, vagy egyszerűen feltű­nésvágy áll a lap belső oldalait. De. ha ezer között csak egy, vagy kettő akad. akinek az antennája a rezonancia hiánya miatt szün­tette be az adást, nem ez e az az elgurult drahma. melyet a vi­szontszeretet gyertyalángjánál kell keresnünk? A KANYARON TÜL ISMÉT ZAKATOLT VALAMI. A két gyerek, talán megszokásból, is­mét az út szélére állt, és emelte a kezét. Hamar előbukkant a mozdony, és mögötte teherko­csik hosszú sora. Már-már csa­lódottan fordultak volna vissza, amikor a vezető fülke ablakon kinyúlt egy kéz, azután egy kor­mos, olajos fej. és mosolyogva integetett az ugráló, ujjongó em­berpalánták jelé. A mozdonyve­zető! — Integetett! Integetett! Igen, integetett. Amikor a túlsó kanyarban eltűnt a sárga lom­bok között, már a felső teste is kilógott az ablakon. És a keze. az erős, bánta keze volt az utolso, amit láttunk belőle. Molnár Barm«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom