Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-11-20 / 47. szám

; Érdeklődés, bátorítás, hozzájárulás A Lutheránus Világszövetség memoranduma a Helsinki és Belgrádi Értekezletről Nemcsak terjedelmévé!, tartal­mával is olyan memorandumot lett közzé a Lutheránus Világszö­vetség október elején az európai biztonsági és együttműködési ér­tekezlet Helsinkiben két évvel ez­• előtt tartott záróülésével, vala­mint most folyó belgrádi tanács­kozásaival kapcsolatban, amelyet nagyon jelentősnek kell tartanunk. / A MEMORANDUM ELKÉSZÍ­TÉSÉT — A Bevezetés szerint — az Egyházi Együttműködési Bi­zottság idei ülése kívánta, s a kí­vánság mögött az az érdeklődés van. hogy ,,folytatódjék az eny­hülés és az együttműködés Euró­pában”. Már az Evianban tartott 5. nagygyűlés foglalkozott a kér­déssel. majd különböző bizottsá­gi határozatok és tanulmányok születtek, míg végül a Dar-es- Salaamban tartott 6. nagygyűlés 1 is határozatot hozott, melyben ..az LVSZ tudatja az európai bizton­sági es együttműködési értekez­let belgrádi ülése iránti érdeklő­dését, .. . bátorítja tagegyházait, hogy támogassák kormányaik azon akcióit, melyek biztosítani • kívánják a Helsinki Egyezmény célkitűzéseinek valóra váltását; és továbbra is figyelemmel kíséri az európai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet Helsinkiben és Belgrádban tartott üléseinek fej­leményeit és általánosságban to­vábbra is hozzá akar járulni a békére irányuló erőfeszítésekhez”. Egyrészt ugyanis az evangélikus egyházak tudják, ..keresztyén hi­tük meg vallása arra vezet, hogy a népek közötti béke és igazsá­gosság szolgái legyenek. Ez a meggyőződés arra indít keresztyé­neket. hogy keressék az együtt­működést azokkal, akik ugyan­azon célokért fáradoznak, akár más szervesetekhez, akár kormá­nyokhoz, akár más meggyőződés­hez tartozzanak is”. Másrészt pe­dig komolyan veszik az aláíró ál­lamok által a Helsinki dokumen­tumban kifejezésre juttatott el­vet. hogy a béke és enyhülés e-iő- mozdításábah nemcsak kormá­nyok. hanem egyéb szervezetek is részt vehetnek, tehát az egy­házak is. A MÁSODIK KÉSZ — „Az 9 evangélikus részvétel kiterjedé­se" — megállapítja, hogy a Hel­sinki Záróokmányt aláíró álla­mok területén több, mint 50 mil­lió evangélikus él. 1917-ben tör­tént megalapítása óta az LVSZ több vonalon is olyan tevékeny­séget fejtett ki, mely összhang­ban van a Helsinki Záróokmány­ban kifejteti célkitűzésekkel. Gyakorolták és segítették az egy­házak közötti együttműködést és így járultak hozzá. ..hogy bővül­jenek a népek közötti találkozás és megértés lehetőségei”. A meg­alakulástól kezdve foglalkoztat­ták a világszervezetet a „béké­re és igazságosságra való elköte­lezettség” kérdései is. Ha különbö­ző helyzetekben és különböző időkben különbözőek is voltak a speciális hangsúlyok, abban egyetértés volt. hogy az LVSZ- nek van ilyen feladata. Végül — különféle ülések és konferenciák tükrében —, áttekintést kapunk, hogyan kísérte figyelemmel az LVSZ a helsinki értekezleten fo­lyó tárgyalásokat. A HARMADIK RÉSZ — „A Helsinki Záróokmány rendelkezé­sei az evangélikus egyházak pers­pektívájából” — megállapítja: „A Helsinki Záróokmányt nagyra értékelve, sőt lelkesedéssel fo­gadták azok az egyházi vezetők és egyházi szervezetek, akik, ill. amelyek részt vettek az értekez­lettel kapcsolatos korábbi eröfe­' seitésekben.” Általában úgy ér­tették, hogy megtörtént az első lépés egy olyan irányba, mellyel az egyházak is egy elérthetnek. Szükség van tehát a második, harmadik és a többi lépés meg­tételére hasonlóan jó irányban. E lépések során bizonyos nehéz­ségek is mutatkoztak. Az LVSZ memoranduma megnevez ilyene­ket: — a záróokmány szövegét több országban nem tették hozzá­férhetővé szélesebb nyilvánosság számára: — a záróokmányról folytatóit vitát sok helyen in­kább elriasztották, vagy ez a vi­ta sok esetben egyoldalú volt: — '.«oliíikai vezetők és hírközlési eszközök kiragadott kérdésekre irányították a figyelmet; — több helyen nem vették figyelembe ..a záróokmány jellegét, vagyis azt, hogy a szándék kinyilvánításáról van szó, amely mellett az aláíró államok sajátmasukat kötelezték el”; — az okmány értelmezése körüli kérdések bizonyos bizal­matlansághoz is vezettek: — a közvélemény sokszor tájékozat.-, lan volt a kormányok intézkedé­sei tekintetében. A memorandum ezenkívül meg­említ néhány olyan kérdést, me­lyekről a Helsinki Záróokmány szól ugyan, de amelyek mégis to­vábbi megbeszélést és tisztázást igényelnek. Ilyenek: az európai béke és biztonság összefüggése a világ többi részének békéjével és biztonságával; — a nemzetközi jog és nemzeti szuverenitás egymás­hoz való viszonya; — a részvevő államok szembekerülése Európán kívüli háborús összeütközések­ben; — elnyomó faji kisebbségek uralmának biztosítása fegyverel­adásokkal; — a fegyverkezési verseny folytatásának, új fegyve­rek és fegyverrendszerek kifej­lesztésének ellentéte az enyhülés­sel, fejlődéssel: — az európai ál­lamok gazdasági, tudományos, technikai és környezetvédelmi együttműködésének szerepe és haszna a fejlődő országok számá­ra; — az egyházak és vallási cso­portok elismerése a humanitá­rius és egyéb területeken való egy üttműködés ben. A NEGYEDIK RÉSZ — „Az evangélikus egyházak tapasztala­tai a Helsinki—Belgrad korszak­ban”, — első kézből származó információkat kíván nyújtani, „mivel keresztjének tapasztala­tát gyakran érvként használják ideológiai konfrontációkban”. Bál­áz érintett államok mindegyike­ben lehetnek és vannak is az egy­házi életet érintő problémák, a memorandumnak ez a része csak az európai szocialista országokban élő egyházak helyzetével foglal­kozik, mivel ez most különösen is az érdeklődés előterében van. Átfogó képet kapunk az itt élő egyházak és az LVSZ kapcsola­csolatokat és a helyzetet fejlődé­sében ismerteti az irat, melyből Kitűnik, hogy az idők folyamán számos változás történt azzal az ereamémiyei, hogy a kapcsola­tok és a lehetőségek bővüléséről lehet beszélni. Ennek egyik leg­utóbbi jele, hogy a Szovjetunió keleti részéin élé evangélikusok is Hivatalos kapcsolatba kerültek a Lutheránus Világszövetséggel. Az összefoglalóan „Kelet-misz- szióknak” nevezett szervezetei-; értesüléseiről a memorandum megállapítja, hogy „azoknak a vallási disszidenseknek a beszá­molóira és vallomásaira épül, akik figyelmen kívül hagyják az egy­hazak gerincének tapasztalatai". Es: „A disszidensek meggyőződé­sét teszik a keresztyén hit és ma­gatartás normájává.” Hiszen ti2Uü lelkész és jóval több laikus egy­házi munkás vezetésével nyilvá­nosán gyülekeznek össze Kelel- Európa evangélikusai vasárnapi istentiszteletekre. Természetesen vaunak még a memorandum sze­rint a valiásgyakorl-ás teljesebbé tételének vonalán tennivalók is, így pl. ha sikerülne eloszlatni azt az aggodalmat, hogy a hit gya­korlása hátrányos következmé­nyekkel, is járhat egyes országok­ban. S további lépések kívánato­sak az egj-hazak nemzetközi együttműködésének vonalán is. Ezekre és az ilyen problémákra azonban minden esetben az adott helyen élő állami és egyházi ve­zetők megbeszélésein kell megol­dást keresni és találni. Ez az LVSZ memorandumának vázlatos tartalma. Egyes megál­lapításaival lelhet, talán kell is vitatkozni. Mégis tény: GONDOSAN FELMÉRI A HEL­SINKI ZÁRÓOKMÁNY REN­DELKEZÉSEIT és az egyházak helyzetét, ezért komoly érdeklő­désről tanúskodik. Hangsúlyozza, hogy a béke és biztonság kérdé­sével való törődésre emberi érde­künk és keresztyén hitünk is kö­telez,- ezzel bátorítja a tagagy-’ házakat és az evangélikusokat fe­lelősség vállalására. Reális han­gon szól és így nevezi nevén a dolgokat, vagyis nem szenzációt,, hanem párbeszédet ' keres, ezért tekinthető hozzájárulásnak ez a memorandum. Rcuss András távról, és ezen egyházak vallás- gyakorlásának kereteiről. A kap­Ady Endre: Sirasson meg Rossz útra tévedtem, világ csúfja lettem. Szép út állt előttem, de nem azt követtem; Nem adói;, nem hajtok semmit a világra. Bolond célok után rohanok zihálva, Bolond célok után álmodozva, balgán — így beszélnek rólam minden utca sarkán, — Édes anyám, lelkem, Sirasson meg engem. Sirasson meg engem, szerencsétlen lettem. Azok tettek azzá, akiket szerettem. Üres lett a szívem, üres lett utánok, Betöltötték kínzó, messzeűző álmok. Álmok rabja lettem, csak álmokért élek, Egy mámoros álom lett nékem az élet, — Édes anyám, lelkem, Sirasson meg engem. Tudom, hogy szeretett, tudom, hogy szeret még, Pedig én dúltam fel nyugalmát, csendjét. Én bennem csalódott, értem fáj a lelke, Én pedig rohanok balga küzdelembe Diadalt aratni. Milyen dór-e álom, Pedig hozzá kötve életem, halálom! — Édes anyám, lelkem, Sirasson meg engem. Igazságért küzdők, tudom, hogy hiába; De ha harcba szólít szívem minden vágya, ^ Mit tehetek róla? Tán az örök végzet Rótta rám e kínos, bús kötelességet S én csak mint vak eszköz teljesítem s várom, Míg^ kidűlök s lesz más, ki helyembe álljon, — Édes anyám, lelkem, Sirasson meg engem. Eladtam már magam, nem magamnak élek. Nyugalmat, pihenést már nem is reméld;, Lelkem lett a küzdés, szívem lett az álmom, Szívemet keresem, amíg megtalálom, Egy új Ahasvérként bolyongok örökre, Míg lerogyom holtan egy útszéli rögre, — Édes anyám, lelkem, Sirasson meg engem. (A VERSEK című ciklusból, melynek ez az ajánlása: Édes anyám­nak hálám, tiszteletem és szeretetem jeléül.) I UIhmi> < Dczséry László Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy Dezséry László, a Déli Egyházi-te­rület volt püspöke- 63 éves korában, súlyos betegség következtében, rövid szenvedőé után november 8-án elhunyt. Baráti találkozó Finnországban ülvén éves a finn-magyar teológus-csere Négy évvel ezelőtt. 1973. szep­tember 9-én D. dr. Káldy Zoltán püspök igét hirdetett Helsinki hí­res. sziklába vájt templomában, a taivallahti templomban. Prédiká­cióját köszöntéssel kezdte, majd így folytatta: ..A két egyház kö­zel van egymáshoz. Éppen jövő esztendőben lesz ötven esztende­munkáját, ami valójában a hat­vanas években - teljesedett ki. „Csupán az a tény. hogy jelentős számú finn lelkész ismerhette meg a magj'ar népét és különö­sen is az evangélikus-egyház éle­tét. s tanulta meg az ország nyel­vét. hídépítés volt a kél ország és két egyház között” — mon­Magjar lelkészek a finn ösztöndíjasok ötvenéves baráti találkozóján rendezett sajtótájékoztatón Helsinkiben. Jobbról: Baranyai Tamás, id. Dedinszky Gyula, dr. Koren Emil, Baranyainé, Köreimé, Dedinszkyné je annak, hogy egy magyar lute- ránus püspök, Raffay Sándor, Podmaniczky Pállal látogatást tett Finnországban. Ezt követően több, mint negyven esztendővel ezelőtt megindult a teológuscsere is. A magyar lelkészek egy része megtanult finnül, a. finn lelké­szek egy része magyarul. És ők az összekötő kapcsok a két egj'- ház között. Ezért lehetséges az, hogy most Mártii Voipio lelkész ; az én tolmácsom ..! ■ - AZ ÖTVEN ESZTENDŐRŐL la­punk akkor vezércikkben emlé­kezett meg, s Naptárunk is em­lékező cikket közölt. A finnek egy vidéki gyülekezetben, a Tam­pere melletti Lempääläben tartot­tak akkor ünnepet, amelynek szónoka Kansanaho püspök volt. Raffay püspök kapcsolatfelvé­tele után megindult a jteológus­csere a finn és a magyar egy­házak között. Ennek most éppen ötven éve. Ennek emlékére szep­tember végén Helsinkiben baráti találkozóra gyűltek össze az egy­kori stipendiánsok. A magyarok közül az első ösztöndíjas, id. De­dinszky Gyula, továbbá dr. Koren Emil és Baranyai Tamás voltak jelen feleségestül, valamint dr. Fabiny Tibor, aki cseraprofesszor- ként tartózkodott Helsinkiben. ­A HÁROMNAPOS EGYÜTT- LÉTNEK volt egy tudományos ülésszaka a teológiai fakultáson, amelyen Eino Murtorinne és Fa­biny Tibor professzorok foglal­koztak az ötven év előtti kapcso­latfelvétel történelmi eseményei­vel. Volt egy baráti, zártkörű ün­nepi vacsora, amelyen Simojoki érsek. Dedinszky Gyula és Toivo Laitinen pohárköszöntői után -is­mét bemutatták a finnek által néhány éve egyházunkról készí­tett filmet. Innen köszöntő táv­iratot küldtek TJrho Kekkonen el­nöknek, Miklós Imre államtit­kárnak és Kádly Zoltán püspök­nek. Tartottak egy nyilvános ün­nepélyt is a fővárosi gyülekezetek reprezentatív központi előadóter­mében, a dómtemplom alatti „Kryptában”. Ezen zenei kísérő- műsor keretében ketten tartottak ünnepi előadást: Erkki Kansana­ho püspök és dr. Koren Emil es­peres. KANSANAHO PÜSPÖK HÍD­ÉPÍTÉSNEK ÉRTÉKELTE a teo­lóguscserében részt vett lelkészek dotla. Majd értékelte a háború után, a hatvanas években újra megindult kapcsolatokat: „Ezt az eseményt döntő lépésnek tartjuk, mivel az állami és politikai hely­zet most teljesen más, mint volt előtte... A megkötött megálla­podás a korábbi híd újra megnj-i- tását jelenti, de új tartalom is kapcsolódik hozzá. Innen új kor­szak indult;.. Személyes tapasz­talatból mondhatom, hogy ez az új körülmény a magyar és a finH egyházak kapcsolatában rendkí­vül gyümölcsöző. A finn egyház részéről döntően fontos, hogy ez­által olyan testvéregyházzal nyílt sokoldalú kapcsolat, amely más társadalmi körülmények között él szocialista államban. így lehetsé­ges igaz tájékozódást lütpnunk az ország egyházi és vallásos életé­ről s leküzdenünk az előítélete­ket, amelyek sokszor akadályai a nemzetközi kapcsolatoknak és együttműködésnek. Ez vonatkozik természetesen a testvéregyház képviselőire is, akik hazánkban járnak. A szabad és nyílt, de ugyanakkor bizalmat és tisztele­tet adó magatartás a folyamatos kapcsolat és együttműködés dön­tő föltétele.” KOREN ESPERES ELŐADÁ­SÁBAN azokra az egyházi, tár­sadalmi és politikai változásokra mutatott rá, amelyeken mind a finn, mind a magyar nép és egy­házak ötven esztendő alatt át­mentek, s e változásokba ágya­zottan értékelte a stipepdiáns- csere eseményeit. A baráti találkozóhoz csatlako­zóan a magyar vendégek prédi­káltak egy-egy fővárosi templom­ban. Sajtóértekezleten szóltak a magyar egyház mai életéről, s er­ről több egyházi és napilapban tudósítás jelent meg. A három egykori stipendiánsunkkal egy- egy hetes reggeli áhitatsorozatot tarttattak a finn rádióban. De­dinszky Gyulát és Koren Emilt külön is interjúvolta a rádió. Ba­ranyai Tamást pedig a finn tele­vízió. Külön-külön, s együtt is, vi­déki látogatásokra hívták őket. s élmény volt együtt lenni Tam­perében, Kuopioban, Ouluban, Rauinaban. Poriban azokkal a lel­kes finn csoportokkal, akik jár­tak már Magyarországon, s azóta is összetartó erőként él bennük a magyar szeretet. Kapcsolataink gyümölcsei ők is. K. E. — Szentháromság után az utolsó vasárnapon az oltárlerítő színe: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: 2 Pt 3, 8—14; az igehirdetés alapigéje: Mk 43, 24—27. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. No­vember 27-én vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet D. DR. OTTLYH ERNŐ püspök.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom