Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-04-17 / 16. szám

äB vasárnap igéje Dicsőséges élet 2 Kor 4, 10—14 Aki ismeri Pál apostol életét, legalább az újszövetségi iratok alap­ján, az tudja, hogy igazat beszél és nem túloz, amikor így vall életé­ről: „szüntelen a halál révén állunk Jézusért” és „Jézus halálát min­denkor testünkben hordozzuk”. Az ő apostoli „sorsa” ilyen volt, és azt boldogan és örömmel vállalta. Így jutott sorsközösségre Urával, a Jczus Krisztussal. PÁL A HALÁLRÓL BESZÉL, DE AZ ÉLETRE GONDOL. Nem keseregve, szomorúan, hogy az milyen fárasztó, nehéz, mennyit kell küzdenie, hanem hálásan. Azért dicsőséges ez a mi testi életünk, mert megmutathat valamit Jézusból, átsugároztathatja mennyei éle­tét. Hiszen Jézus él, Isten feltámasztotta öt a mi megigazulásunkra. Krisztussal közösségben már a feltámadás, az ő élete részesei va­gyunk. Már most vele élhetünk. A halál rajtunk nem uralkodik. Ben­ne vagyunk ugyan a halál testében, de az élet uralkodik, az élő Jézus Krisztus. Ebből következik a mi életünk. Meg fogunk ugyan halni, elkopik az erőnk, de Krisztus ereje sugározhat rajtunk keresztül. Vajon mennyire sugárzik? Nem vehetjük ezt csak úgy hűvösen tu­domásul, hogy ez van. Rázzon fel az a tény, hogy életodaadásunk a Jézus Krisztussal való sorsközösség. Nem egyéni áldozat, üres fára­dozás. Az élő Jézus diadala, dicsősége a mi esendő, cserépedény éle­tünkben. Isten majd vele együtt feltámaszt és maga elé állít. Most azonban itt van feladatunk. A FELTÁMADÁST A KERESZTYÉN EMBER ÉS GYÜLEKEZET NEM ÖLBE TETT KÉZZEL VÁRJA, nem is égre függesztett szem­mel, hanem mintegy újjászületve, önfeláldozó szolgálattal. Népi cso­dákat vár, hanem Jézus csodájának eszköze. Az élő Jézus Krisztus megelevenít szeretetve. Ügy hordozzuk a „meghalást”, hogy naponként meghalunk önmagunknak, és odafor­dulunk azok felé, akik segítségre szorulnak. Feladjuk kesergéseinket. bánkódásainkat éppúgy, ha szükséges, egyéni céljainkat, elképzelé­seinket is. Odatársulunk mindazokhoz, akik nem önmagukért élnek, hanem jót akarnak, emberi körülményeket akarnak teremteni min­denki számára. Az élő Jézus Krisztus felelősségre készlet. Pál megfogalmazása „hi­szünk, azért szólunk", nemcsak az elhívést jelenti, hanem a. felelős­séget, hogy ha nem szólunk, nem cselekszünk, rövidzárlat keletkezik az új életben. Pedig Isten meg akar újítani mindent, meg akar aján­dékozni mindenkit a győzelem reménységével. JÉZUS KÖZELÉBEN, KÖZÖSSEGÉBEN NYERI EL ÉRTELMÉT FÖLDI ÉLETÜNK, sok-sok törődésünk, testi-lelki fáradozásunk. Hu bizalmunk megrendül Benne, felfakad a panasz ajkunkon a próbák idején: mit ér ez az élet? Nem élet ez már! Csak maciinkra nézve, magunkban állva sok minden értelmetlen, feleslegesnek tűnő. önma­gában nem látszik értéke. De Jézus munkájában eszköz, „transzpa- f'ehs”, amely átsugároztatja Lelkének erejét, szeretetét életét. Hűséges tanítványok, Krisztus-követők szolgálata áldott magvetés. Flitük és életük, szavaik és cselekedeteik együtt hirdetik a krisztusi élet valóságát. Miközben elégnek a munkában, a Szentlélek átplán­tálja életüket azokba, akik tanúi bizakodásuknak, Jézusra figyelésük­nek. fgy hoz gyümölcsöt Jézus élete ma is, és válik dicsőségessé a mi törékeny testünkben. Kovács Pál IMÁDKOZZUNK! Űr Jézus Krisztus! Hálát adunk, hogy feltámadásod győzelmét ne­künk ajándékozod. Kelts minket új életre a te erőddel, hogy hűsége­sen teljesítsük feladatainkat és munkánkból áldás fakadjon ember­társaink javára. Szenllelked vezessen minket akaratod szerint, erő­sítsen a kísértések ellen, tartson meg a hitben, szeretetben, a meg­váltás reménységében. Tartsd meg számunkra igédet, s adj benne bűnbocsánaíot, békességet és állhatatosságot, hogy Hozzád hűséggel ragaszkodjunk. Állíts magad mellé, hogy megszabaduljunk a halál félelmétől és gyermeki bizalommal tekintsünk rád. Maradj velünk, Urunk, ígéreted szerint. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1977. április 17-én Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Béla, de. 11. (úrv.) dr. Hafenscher Károly, du. 5. dr. Hafenscher . Károly, du. 6. Szeretetvendégség: Pintér Károlyné. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. dr. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. dr. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sán­dor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre, du. 5. Szeretetvendég­ség : Pintér Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Borots Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vi­rágú Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest- Wekerietelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota-MAV- telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos- palota-Nagytemplom de. 10. dr. Bod­rog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Rákos­hegy de. 9. Kosa László. Rákosliget de. 10. dr. Kósa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa László. Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) dr. Ko­ren Emil. de. fél 11. (német), de. 11. konfirmáció (úrv.) dr. Koren Emil, du. 6. Foltin * Brúnó. Torockó tér de. fél 9. boltin Brúnó Dbuda de 9 kö­rösi Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Csen^ődv László. Pesthklegkút de. fél Cseneődv László. Modori u. fi. de. 10. Turcsánví Károly. Kelenföld de. 8. Ruttkay Miklian Géza. de. 11. (úrv.) Rencze Imre. du. 6. Rőzse Ist­ván. Németvölgvi út 138. de. 9. Missu­ra Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgy de. 9. Főzse István. Budafok ds. n. Főzse István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. — KAPUVÁR. Március 13-án emlékeztek meg Fazekas István nénztári ellenőrről, aki 31 éves korában elhunyt. Gyülekezeti szolgálatát jegyzőkönyvben örökí­tették meg. Helyére Szabó Jenő gyülekezeti tagot választották meg pénztári ellenőrnek. — MOHÁCS. A gyülekezet március 13-án az istentiszteletet követő műsoros ünnepi közgyűlé­sem emlékezett meg önállósulásá­nak 40. évfordulójáról. Majd az elmúlt évről nyújtott rövid, de lüktető életről tanúskodó jelentés meghallgatása után újraválasztot­ták a gyülekezet presbitériumát, akik a gyűlés keretében esxüt tettek. Végül Ormos Elek lelkész a parókiaépítési tervek kilátásai­ról számolt be az ünnepi létszá­múra növekedett gyülekezetnek. — Március 24-én, ugyancsak a mohácsi templomban, a reformá­tusokkal közös böjti esten Szabó Péter cecei református lelkész, a gyülekezet másodfelügyelőjének veje szolgált igehirdetéssel. ELTARTÁSI szerződést kötne magá­nyos nénivel Budapesten egyedülálló tisztviselőnő. ,.Tisztviselőnő” jeligére a kiadóhivatalba. KÉT ÉS FÉLSZOBÁS kertes OTP öröklakás beköltözhetően, 280 ezer fo­rint + OTP sürgősen eladó. Szabó, Du­nakeszi, Fillér u. D/8. fszt. 1. „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült min-1 két Jézus Krisztusnak a halál­ból való feltámadása által az élő reménységre (I Pt 1, 3). VASÄRNAP. — „Gondom van rá, hogy igémet beteljesítsem” (Jer 1, 12 — Lk 24, 25—26 — Jn 20, 19—31 — Zsolt 116). Isten­nek különös gondja van igéjére, mely nem elröppenő szó, hanem teremtő hatalom. Igéjével terem­tette a világot és ha akarja, el­végzi rajtunk a legnagyobb cso­dát: új emberré tesz minket. Mi pedig a feltámadott ember örö-. mével követhetjük a Feltáma- dottat és szeretetből szolgálha­tunk mindenkinek. HÉTFŐ. — „Ne kívánd feleba­rátod házát, és semmit, ami a fe- lebarátodé2-’' (5 Móz, 5, 21 — Fii 2, 5 — 2 Tim 1, 6—10 — Kol 1, 21—23). Istennek ez a parancsa az irigység és a minden áron szerezni akarás kísértésétől óv minket. A kísértés nagy! Tuda­tosan kell küzdenünk önmagunk­ban az ellen, hogy az élet értel­mét és értékét a megszerzett vagy megszerezhető anyagiakkal mérjük. Egy élet értékét nem az mutatja meg, hogy mennyit szer­zett, hanem mennyit adott. KEDD. — „Hirdetem az Ür kegyelmének esztendejét” (Ézs 61, 2 — Lk 4, 21 — 2 Tim 2, 1—5 — Kol- 1, 24—29). Isten kegyel­mének vannak jelei. Ilyen kegyel­mi ajándék például az idő. A megtérésre kapott kegyelmi idő. De megtérni két irányban kell egyszerre: Istenhez és emberhez. A második sokszor nehezebb, de istenhitünknek egyetlen mértéke van:’ az emberszeretet. SZERDA. — „Mi pedig, mi­közben fedetlen arccal tükrözzük vissza az Ür dicsőségét mind­nyájan, ugyanarra a képre for­málódunk át” (2 Kor 3, 18 — 2 Móz 3, 6 — 1 Pt 1, 22—25 — Kol 2, 1—7). Bölcs mondás hogy 30 év fölött mindenki maga felel az arcvonásaiért. De Jézus tanítvá­nyai még azért is, hogy életükön mennyire tükröződik vissza a jé­zust szeretet. Nem arra küldet­tünk, hogy elnyeljük a Tőle ka­pott fényt, hanem, hogy meg­ajándékozzunk vele másokat és szeretete jelével tanúskodjunk a szeretet erejéről. ■CSÜTÖRTÖK. — „Aki felma­gasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, fel- magasztaltatik” (Lk 18, 14 — Ézs 2, 1 — 1 Tim 1, 12—17 — Kol 2, 8—15). Az alázat helyes értelme szolgálatkészség és önmegtaga­dás. Alázatosnak lenni Isten előtt azt jelenti, hogy életemet az Ö kezébe teszem és engedem, hogy M cselekedjék velem akarata sze­rint. Az igazi alázat legszebb pél­dáját Jézus mutatta nekünk, aki a Fiú volt, de szolgává lett ér­tünk és felmagasztaltatott. PÉNTEK. — „Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim. Mert éj­jel-nappal rámnehezedett kezed. Megvallottam neked vétkeimet” (Zsol 32, 3—5 — Lk 15, 10—1 Pt 1, 3—9 — Kol 2, lö—19). Sze­retnék megszabadulni bűneimtől. Ez így kevés! Meg akarok szaba­dulni bűneimtől! Ez így még mindig nem elég. Uram! Szaba­díts meg a bűneimtől! Ez már elég. SZOMBAT. — „Semmit se te­gyetek ahhoz az igéhez, amelyet én parancsolok nektek, se el ne vegyetek abból! Tartsátok meg Isteneteknek, az Ürnak paran­csolatait” (5 Móz 4, 2 — Kol 3, 16 — Jn 2, 12—17 — Kol 2, 20— 23). Isten igéjével nem bánhatok kényem-kedvem szerint és nem szeghetem meg büntetlenül. Em­bertársaim ellen sem vétkezhe­tek, mert Isten törvénye védi őket. Ezért az Igéhez kötött lel­kiismeretem szerint is csak azt tehetefn velük, ami javukra van. Veczán Pál Megjelent D. Káidy Zoltán Hanem, hogy Ö szolgáljon című prédikációs kötete Ara: 136,— Ft. Megrendelhető a Sajtóosztályon EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti,: a szerkesztő bizottság A, szerkesztésért felel: Mezősi György , Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszán: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 120.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 ® 77.0791 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Kilakoltatás A minap olvastam, hogy egy fiatal­ember, akit a nagyanyja magához vett, hogy otthona legyen, pénzt kölcsönzött neki, majd a pénzt neki ajándékozta, az unoka mit tett, „hálából” megölte nagy­anyját, mert a pénz elpazarlása miatt megjegyzést tett rá. Egy másik esetben a fiú megöli iszákos apját, szülők halál­ra éheztetik, agyonverik saját édes gyer­meküket. Hol vagyunk ma már az ős­kortól? 1977-et írunk, az emberi fejlődés technikai és amint mondják, kulturális vonalon is mérföldes csizmákban jár. A minap előttem zajlott le egy ugyan­csak nem mindennapi jelenet. Az öreg Kati nénit gyermekei kirakták az ud­varra. Agyát, székét, motyóját melléje tették, aztán otthagyták, maguk meg nyugodt lélekkel munkába mentek. Kati néni nem sírt, nem panaszko­dott. Elment a hatóságokhoz, kis ingó­ságát az udvaron hagyta, nem félt, hogy ellopják és elmondta, hogy fiát és fele­ségét magához vette, mert albérletben laktak és csak azt kérte tőlük, hogy néz­zenek be néha rá és ha Veteg lenne, hozzanak neki egy kis tejet a sarki kö­zértből. Ilyen bér mellett igazán nem le­hetett panaszuk. A hatóság emberei ki­szálltak, kinyitották az ajtót és Kati né­nit visszatették a szobájába, a gyerme­kei 'holmiját pedig a régi helyére rak­ták. Segített nekik az egész ház, mert Kati néni az egész házé volt, ismerték életét, küzdelmét, figyelmeztették is, ne adja fel önállóságát, de ő csak váltig mondogatta: a gyermekeim! Hát utcára kerüljenek? Es maga? — kérdezték tőle, maga, aki egy életen át gürcölt, hogy ez a kis lakása meglegyen, aztán most csak úgy kiteszik! De Kati néni nem szólt többet, de akkor már keservesen sírt. Hát nem faggatták tovább. Sokszor meggyőződtem már róla, hogy a természetben mennyivel nagyobb a rend. Ott is felfalják néha egymást, a létért ott is kemény küzdelem folyik, nagy ritkán egy-egy állat saját szülött­jét is megeszik, de a kilakoltatás egészen másképpen megy náluk. Rettenetes csetepatéra ébredtem egyik nap. Szemközt az ablakommal van egy nagy, terebélyes fa. Azon egy szép, sza­bályos kis madárfészek. Nyáron a lom­bok eltakarják, óvják a kíváncsi szemek elől, de télen napvilágra jön minden. Így a fészek is. Egy kis rigópár lakott benne. Vidáman fütyörésztek reggelen­te körülötte, bele-bele ültek, mint akik szeretik otthonukat. Ott zajlott le az éle­tük előttem. Már előre sajnáltam, mi lesz, ha jön a tavasz s vele a lombok. Szegényebb leszek egy napi élménnyel. Mert a reggelem mindig azzal kezdő­dött, hogy megnéztem, mi újság rigóék- nál. így volt ez a minap reggel is. De meg­érkeztek a seregélyek. Merre jártak, hol jártak a télen, nem tudom, de rettene­tes csetepatét csaptak, amikor megtudták, hogy a fészkükbe rigóék költöztek. Mert ez a hanghordozásból azonnal kiderült. Röpdösés, hangos szárnycsapkodás, hara­gos, éles csivitelés. Nem kétséges, sere­gélyék építették a fészket, ők fáradoz­tak vele, rigóék egyszerűen elfoglalták: engedély nélkül, a maguk felelősségére, beültek a máséba. Élték a világukat, használták a másét. De a természet világában megmásít­hatatlan törvények uralkodnak — gon­dolom —, mert seregélyék hamarosan rendet teremtettek. Hát ekkora takarí­tást még nem láttam. Férj, feleség együtt láttak neki. Csőrrel, lábbal seré­nyen dobáltak ki mindent a fészekből, szállt a toll, a szalmaszál, a száraz ág, mindent ki, ami idegen, amit nem, ők építettek bele. Bútorzat, szennyes, min­den idegen holmi. Mikor megtörtént a kirakodás, megpihentek. Ott v^ftek a fé­szek szélén vigyázva, őrködve. Aztán másnap megkezdődött a tatarozás, majd a fészek kibélelése, puha, meleg pihe- takaróval, rigóék csak nézték messziről és talán arra gondoltak, hogy jobb lett volna inkább dolgozni, gyűjtögetni egy új, saját kis fészekre, amelyben benne van saját fáradságuk, saját örömük, sa­ját bútoruk, saját verejtékük. Küszöbön a tavasz. Ágak hegyén da­gadnak a rügyek, apró levelek kandikál­nak ki a felpattant burkok alól, a nap csologatóan ragyog, seregélyéknél kis fiókákat 'várnak, kettöt-hármat, ha jól számolnak. Mire kibújnak a tojásból, már zöldbe borul a világ, feléled a bo­gártársadalom, lesz elég eleség is, véde­lem is. Kiszámították, megbeszélték, nem érheti őket meglepetés. A bajokra is felkészültek. Ha mégis valami rossz történne, annak is állnak elibe. Nem ijednek meg a bajoktól. Vándorlásaik alatt megszokták már. A kicsiket is fel­készítik majd rá. Erről beszélgetnek es­ténként, ha a fészekben megbújtak. Ri­góék meg áttették vadászterületüket a másik utcába egy nagy platánfára. Ott kapkodnak most lázasan, mert a tavasz nekik is üzen és ez alól nincs a földön kivétel. De aki az élet rendjét, igazsá­gát, a jogrendet ki akarja játszani, az ráfizet. Künn találhatja magát az utcán, a csupasz, fészek ~nélküli faágon, a tár­sadalom kirekeszti, kiszórja, megveti. Rigóékat is, Kati néni gyermekeit is. Azóta mindenütt csend van. A történ­tekből mindenki tanult. Kát néni gyer­mekei csendesek, mindennap benéznek a mamához, a fiatalasszony beviszi neki a reggelit, ha beteg. Ki-ki süt a nap. Kati néni az ablaknál üldögél, ezüstös haja kicsúszott a kendője alól. Kezében ima­könyvet lapozgat. Rigóéknál elkészült az új fészek, seregélyéknél három fióka van. Az élet megy tovább évmilliók rendje szerint. Gyarmathy Irén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom