Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-04-17 / 16. szám

XLH. ÉVFOLYAM 16. SZÁM 1977. április 17. Ara: 2,50 Ft Nem először-adunk hírt lapunk­ban, hogy ez év június 6—10. kö­zött Moszkvában vallásközi világ­konferencia készül: „Vallásos em­berek a tartós békéért, leszerelé­sért és a népek közötti igazságos kapcsolatokért.” Az előkészítő bi­zottságnak tagja — többek között — dr. Kacziba József római ka­tolikus püspök és dr. Káldy Zol­tán egyházunk püspök-elnöke. Az előkészítő bizottság március 15— 17. között Moszkvában tartotta harmadik ülését. Néhány kérdést tettünk fel dr. Káldy Zoltán püs­pöknek. a világkonferencia előké­szítéséről és terveiről. — Hogyan indult el ennek a vallásközi világkonferenciának a gondolata? Isrrtert, hogy 197,3 október vé­gén volt Moszkvában a békesze­rető erők világkonferenciája, me- / lyen több ezer ember vett részt a világ minden részéből. Ezen a világkonferencián több, mint 300 vallásos ember is részt vett, rész­ben keresztyének, másrészt a kü­lönböző világvallások képviselői A vallásos emberek külön is tar­tottak egy összejövetelt a szovjet­unióbeli Orosz Ortodox egyház központjában, Zagorszkban. Itt az a gondolat vetődött fel, hogy a vallásos embereknek az eddi­ginél sokkal nagyobb erőfeszíté­seket kellene tenniük a világ bé­kéjéért. Bár a Keresztyén Béke- konferenciába tömörült keresz­tyének a békéért való küzdelem­ben nagvon jelentős eredménye­ket értek el. az is tény, hogy a különböző keresztyén felekezetek és a különböző országokban élő keresztvériek még sok mindent te­hetnének ezen a téren. Az is ki­tűnt, hogy a világvallások, tehát a mohamedán, buddhista, hindu, sintóista és zsidó vallások töme­gei arányszámukhoz mérten nem vesznek részt kellő számban a bé­kemozgalmakban. noha egyes képviselői igen aktívak ebben a munkában. Vagyis kitűnt, hogy bőven van még fel nem használt erő mind a keresztyének, mind a v!lágvallások' kénviselőiben, me­lyet szükséges volna mozgósítani és szervezni a béke világának épí­tésében. Csakhamar megalakult az Előkészítő Bizottság, amely hi­vatva volt egy vallásközi világ- konferencia megrendezésére. — Áll-e rendelkezésünkre va­lamilyen statisztika a keresztyén „vallás” és a világvallások szám­arányára nézve? Csak megközelítőleg lehet fel­becsülni a helyzetet. A világ 4,5 milliárd lakosából valamivel több, mint 1 milliárd tartozik a különböző keresztyén felekezetek­hez, kb. 2 milliárd a világvallá­sokhoz (mohamedán, buddhista, hinduista, sintóista, zsidó, stb.) és a fennmaradó 1,5 milliárd vallás nélküli. Aki szereti a békét és akarja, hogy valóban felépüljön a béke világa — amelyben igazsá­gosság is van — magától értető­dően felteszi a kérdést: az a há- rommilliárd vallásos ember miért nem tesz nagyobb erőfeszítést azért, hogy más világnézetű em­berekkel együtt előbbre vigye a béke ügyét. Mindenesetre azok, akik 197.3-ban Zagorszkban ott voltak, azok feltették ezt a kér­dést és ez adott indítást a most készülő vallásközi világkonferen­cia megrendezésére. — Előreláthatólag hogyan ala­kul a részvétel a moszkvai Világ- konferencián? Természetesen ezt most még nem lehet pontosan tudni, hiszen a Világkonferenciára való jelent­kezések most folynak. Mégis, va­lami már eddig is kirajzolódott az arányokból. Az összes résztve­vők száma több, mint 500 lesz, ebből 52% keresztyén, 25% moha­medán. 15% buddhista, 3% zsidó, a maradék százalékban hinduis­ták, sintóisták és más vallások képviselői lesznek jelen. 99 Bőven van fel nem használt erő...” Vallásköd Világkonferenria a békéért — A konferencián résztvevők földrajzi megoszlási arányáról is tudna valamit mondani püspök úr? Mivel a különböző világvallá­sok képviselőinek ' jelenléte na­gyon lényeges, örömünkre a részt­vevők több, mint 36%-a Ázsiából jön majd, majdnem 20%-a Afri­kából, Európából és Észak-Ame- rikából 35%, Közép-Amerikából 6%, a fennmaradó mintegy, 3% Ausztráliából és Óceániából. Je­lenleg úgy tűnik, hogy a vallási és területi megoszlás megfelelő. vallások képviselői vallások sze­rint külön is összejöjjenek? Gondoltunk rá és ezt azért tartjuk fontosnak, mert például a buddhisták között lesznek olya­nok, akik Japánból, mások Szov­jetunióból, ismét mások Indiából jönnek, vagy a mohamedánok Indiából, Afrikából, Szovjetunió­ból és jó lesz, ha egymás között is folyik majd az eszmecsere. Ugyanezt lehet elmondani a ke­resztyénekről is, akik között lesz­nek római katolikusok, ortodoxok, evangélikusok, reformátusok, unió között minél hamarabb lét­rehozandó megegyezés mellett, amely a stratégiai fegyverek kor­látozását tartalmazza; támogat­ták a bécsi tárgyalásokat, ame­lyek Közép-Európa fegyverkezé­sének és fegyveres erőinek csök­kentését tárgyalja. — A résztve­vők figyelmüket ráirányították a belgrádi konferencia előkészüle­teire, amely majd lehetőséget nyújt a vélemények kicserélésére a Helsinki Záróokmány megváló- _ sít.ásával kapcsolatban és e terü­leten szükséges további feladatok megvitatására.” jó alapokon épüljenek A húsvéti ünnepek fényei és öröme után újabb szíveket megmoz­gató örömünnep gyülekezeteinkben a konfirnTáció vasárnapja. Min­denkinek ünnep ez, aki szereti a gyermekeket, aki hálás Isten, nem- zedékről-nemzedékre nyilvánvalóvá váló szeretettért, megviligor/Uó igéjéért és aki reménységgel tekint a jövő, a holnapok felé, akar részt kap még belőle Isten kegyelméből, akár átadja a helyét az utána jövőnek. NÉZEM A MOSTANI KONFIRMANDUSOKAT, köztük saját fia mat is. Azon tűnődöm, vajon elég érettek-e a konfirmációi vallástét l elmondására, az első urvacsoravételre? Az előkészület ideje alatt egyik percben túlfűtött játékosságuk bizonyította, hogy gyermekek még, a másik percben azonban már őszintén tágra nyílt a szemé::. Figyelemmel, jó kérdésekkel, hozzászólásokkal bizonyították, hogy minden érdekli és érinti őket, ami életünkkel, szívünk és agyunk gon­dolataival összefügg. Akaratlanul is folytatódik bennem a kérdés: mi, felnőttek vajon mindig alkalmasak vagyunk életünk keresztyén bi­zonyságtételeinek elmondására vagy megélésére? Vagy az urvacso­ravételre? Tűnődésem örömteli reménységben oldódik fel: nem a gyermekek érettsége, alkalmassága az igazi kérdés. Nem mi konfir­málunk, szülők, lelkészek, hanem Isten. Ö pedig alkalmassá tehet gyermeket és felnőttet egyaránt a bűnbocsánat elfogadására, a szere­tet valóságos erejének továbbsugárzására. Most már így nézem, az oltár előtt álló kis csoportot, az őszinte, értelmes gyermekszemeke.:. Bizalommal hallgatom a vallástétel szép mondatait, hirdetem az útra- valót is jelentő igéket áldással egybekötve és osztom az úrvazsnri szent jegyeit annak a Jézus Krisztusnak testét és vérét, aki nagyon szerette a gyermekeket is, a felnőtteket is. aki életét adta a világ“"-:, anélkül, hogy megmérte volna, kik és hányán értették jól áldozat-::. Háttérben a Konferencia elnöksége, előtérben a résztvevők egy csoportja, középen dr. Káldy Zoltán püspök-elnök — Hogy történt a világkonfe­renciára való toborzás? Az előkészítő bizottság tagjai a maguk helyén igyekeztek a hívo- gatás szolgálatát elvégezni. A bi­zottság elnöke, Juvenalij metro­polisa egy delegáció élén járt In­diában, Olaszországban, Svájc­ban, Cipruson és személyesen is végezte a hívogatás szolgálatát. Sokat tett a konferenciáért a Ke­resztyén Békekonferencia is. Dr. Paulos Mar Gregorios — aki egyébként a budapesti Evangéli­kus Teológiai Akadémia díszdok­tora — igen sokat munkálkodik a világkonferenciáért. Arcé Mar­tinez professzor Latin-Ameriká- ban fáradozott e jó ügyért. A sort lehetne folytatni. — Hallhatnánk valamit a kon­ferencia témáiról és előadóiról? A konferencia főtémájáról Mufti Babakhanov Közép-Ázsia és Kazakhastan Mohamedán Ta­nácsának elnöke fog előadást tar­tartani ezen a címen: „Vallásos dolgozók (emberek) a tartós bé­kéért, a leszerelésért és a népek közötti igazságos kapcsolatokért.” Ez az előadás a plenáris ülésen hangzik majd el. Ezt követően külön előadás hangzik el a „tar­tós békéről”, a „leszerelésről” és a „népek közötti igazságos kap­csolatról”. A elsőt Kushok Bakula buddhista láma, a másodikat Raymond Goor római katolikus kanonok, a harmadikat Paulos Gregorios indiai metropolita tartja. — Lesznek-e csoportösszejöve­telek? A tervek szerint a három előbb említett altéma szerint három csoportra oszlanak majd a részt­vevők. Mindegyik csoportban mintegy 160—170 résztvevő lesz jelen. Ezek a csoportok többször is tartanak ülést és vitatják meg témájukat. Majd összegezik g- vi­ta eredményét és a plenáris elé terjesztik. — Arra nem gondolt az Előké­szítő Bizottság, hogy a különböző baptisták és mások. Hasznos le­het az ő beszélgetésük is egymás­sal a békéért, a leszerelésért, és a népek közötti igazságos kapcso­latokért. — Ügy tudjuk, hogy a vallás- közi világkonferenciának „tiszte­letbeli elnöksége” van, amely patronálja a konferenciát? Ez valóban így van. Hadd em­lítsek néhány nevet: Pimen, a szovjetunióbeli Orosz Ortodox Egyház pátriárkája, Justinian pátriárka Romániából, dr. Abbas Mugadzharani, az „Iszlám Gon­dolat” című újság tulajdonosa és főszerkesztője Iránból, dr. Mar­tin Niemöller egyházelnök NSZK- ból és még mások. — Március 15—17. között Moszkvában tartott előkészítő bi­zottság sajtóközleményéből ké­rünk'néhány részletet. A sajtóközlemény kitér a szer­vezési kérdéseken kívül néhány olyan jelenségre, amellyel a jú­niusi világkonferencia nyilvánva­lóan foglalkozni akar. Többek között ezt olvashatjuk a sajtóköz­leményben: „A bizottság tagjai egyhangú­lag kijelentették, hogy a leszere­lés problémája mindent megelő­ző fontosságú a nemzetközi lég­kör fejlődésében. Az ülés részt­vevői kiálltak a nukleáris fegy­verkezési verseny megszünteté­séért, a nukleáris kísérletek álta­lános és teljes megszüntetéséért, a nukleáris fegyverek terjesztése ellen, azok csökkentése és likvi­dálása érdekében. Örömmel üdvö­zölték az Egyesült Nemzetek Le­szerelési Világkonferenciájának összehívását 1978-ra. Ugyancsak örömmel üdvözölték a nagyhatal­maknak azt az új kezdeményezé­sét, miszerint az Indiai-óceánt bé- keövezefként kívánják kezelni. A bizottság tagjai szót emeltek az Egyesült Államok és a Szovjet­ül GYÜLEKEZET EZEN A VASÁRNAPON SZINTE EGYÜTT LÉLEGZIK az igehirdetővel, mindenki szülő és mindenki Jézus Krisztus tanúja egyszerre. Mindnyájan, a konfirmandusok hixben szeretetben, becsületes munkában és szolgáló szeretetben való meg­alapozottságáért imádkozunk. Ez az imádság bizonyosan nem hiába­való ALAPOT LATNAK A KÖZÖSSÉGI ÉLETBŐL. Együtt van a gyü­lekezet, megtelnek a templompadok és a fiatalok érzik, hogy egy nagy, Istent dicsérő gyülekezetnek válnak maguk is tagjaivá. Együtt volt az előkészület idje alatt az ő kis közösségük, a konfirmandusok közössége is. Eleinte szokatlan volt, talán ismeretlenek voltak egymás számára, de hamarosan rájöttek, mennyire hasonlóak a kérdéseik és gondolataik, élményeik és szeretetigényük, derűre, vidámságra való készségük. Ezen a vasárnapon már csupa jó ismerős, barát áll egymás mellett, s talán még évek, évtizedek múltával is tudnak majd egy­másról, mind a gyülekezeti életben, mind a nagyobb közösségben, a társadalomban. Együtt van ezen a napon a család közössége is. El­jönnek a nagyszülők, keresztszülők, rokonok is, de a gyermekek számá­ra a legnagyobb —Imény az, hogy az a kis családi közösség, amely a hétköznapok feszített életritmusában talán ritkán tud úgy együtt lenni, mint a konfirmáció napján, mosollyal és szeretettel, derűvel és békes­ségben, most éppen az „ő tiszteletére” jöhetett így össze. Életreszólóan megtanulják ezek a gyermekek, hogy együttélésünkben nekik is fon­tos szerepük van. ALAPOT LÁTNAK A KERESZTYÉN ÉLET FOLYTATÁSBÓL. A konfirmációi órák alatt megérthették, hogy nem száraz tananyag el­sajátításáról van szó, hanem olyan dolgokról, amelyek az ember éle­tét, céljait és eszközeit, viselkedését és erkölcsi tartását befolyásol­ják, meghatározzák. Amiről beszélgetni lehetett, az kapcsolódik min­dennapi életünkhöz és gondolatainkhoz, használható útravalóvá vált. Jézus Krisztus nem történelmi hős, 'hanem követhető példakép, az egyház nem múlt emlékeit őrző különös testület, hanem a mai vi­lágban helyét megtaláló, az emberiség nagy kérdéseinek megoldásá­ért küzdők között fontos feladatokat vállaló közösség, amelynek tag­jai egyúttal társadalmunknak is aktív tagjai. Megtanulhatták, hogy a mindenáron való előbbrejutásnál, mások fölé kerekedésnéi több a szolgálat, amely családban, iskolában és később a munkában is jár­ható út, a szeretet krisztusi útja. Megértették, hogy az irgalmas sama- ritánus története hogyan példázza ezt és hogyan kötelezi majd őket is mindig a segítésre, emberségre, szeretetre. ALAPOT LATNAK, AMELYRE SZÉP ÉPÜLET ÉPÜL. Mostaná­ban, ha családi házat építenek, gyakran az egész család ott nyüzsög es dolgozik a hétvégeken, hogy hamar elkészüljön a ház. Az alapot jól kell megépíteni, csak az után lehet a ház külső szépségeire gon­dolni. Az alap azután eltűnik a szem elől, de mégis az ad tartást az egész épületnek. A konfirmandusok is tudják, hogy sokat kell építe­niük arra, amit ezen a napon átélnek. Jól tudják, hogy még nem kész emberek, sok tanulnivalójuk van. De jó, ha igehirdető és szü- íők elmondjuk nekik azt is, hogy még nekünk is szükségünk van újabb konfirmációra, még a mi épületünk sincs készen! Konfirmáci­óra szorul a nagyszülő és a szülő, a lelkész és a presbiterek, a gyüle­kezet legidősebb tagjai és a tavalyi konfirmáltak egyaránt. Isten ad­ja nekünk újra és újra kegyelmét, hogy megerősödjünk, hogy újra és újra tisztuljon látásunk és megsokszorozódjék lankadó szerete­tünk, el-elbizonytalanodó hitünk. A hűséges Isten konfirmáljon ezen a napon mindnyájunkat! Szirmai Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom