Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-03-06 / 10. szám
GYERMEKEKNEK Az éneklés mestere Olvassuk együtt Véter első levelét 2,11—12: Keresztyén életek a társadalomban Ha valakinek a neve előtt ott olvassátok a történelemkönyvben, hogy „Nagy”, minden bizonnyal hatalmas hadvezérnek, vagy uralkodónak vélitek. Akivel most fogunk megismerkedni, szintén megkapta a történetíróktól a „Nagy” előnevet, pedig nem -volt se hadvezér, se király. Nagy Gergelyről van szó, akit 1387 évvei ezelőtt. 590-ben Róma népe pápának kiáltott ki. Ezért a magas egyházi rangért a történelem folyamán, sajnos, gyakran vívtak kíméletlen, ádáz harcot, és a legnagyobb ritkaság volt, hogy valakit valóban egyhangúlag választottak meg, mint ahogy Nagy Gergellyel történt. Hogyan fogadta Gergely ezt a sokak által áhított kitüntetést? Bizony, nagyon meglepően, ugyanis megválasztásának hírére parasztszekéren, egy halom zöldség „fedezékében” próbált elszökni a nagy megtiszteltetés elől. De hívei felkutatták, és el kellett foglalnia a pápai széket. Igazi nagysága később is abban rejlett hogy sohasem szédítette meg a hatalom, az előkelő cím, sohasem felejtette el, hogy kinek a bizalma emelte a pápai trónra. EGY ALKALOMMAL PÉLDÁUL éppen misét tartani sietett, amikor jelentették, hogy a templom közelében egy idegen a kimerültségtől és az éhségtől ösz- szeesett. Nagy Gergely azonnal intézkedett, hogy gondoskodjanak az idegenről, és csak utána folytatta útját a templomba. Azt vallotta, hogy „ha Rómában éhen hal valaki, a pápa nem méltó arra, hogy misét tartson’’. Igen sokoldalú ember volt. Megreformálta a naptárat. Talán nem is tudtátok eddig, hogy a ma használatos úgynevezett „Gergely-naptár” az ő nevéhez fűződik. KÜLÖNÖSEN IS SZÍVÉN VISELTE az istentisztelet és az éneklés ügyét. A zsoltárszerző Dáviddal együtt vallotta: „Éneklek az Úrnak, mert jót tesz velem” (Zsoltár 13, 6). Ha ma valahol gregoriánéneket hallotok, jusson eszetekbe: ez az egyszerű, szép, áhíta- tos énekstílus még nevében is őt őrzi (Gergely latinul Gregorius, s ebből származik a gregorián szó). S HA FELLAPOZZÁTOK ÉNEKESKÖNYVÜNKET, a 716. ének alatt ezt olvashatjátok: I. Gergely pápa (540—604). Figyeljétek csak például a második versszakot: „Énekelünk reggel tenéked, Este imádjuk Szentséged, Úristen, téged dicsérünk. Mindörökké téged félünk.” Érdemes megtanulni, elénekelni! De ok nélkül senki sem szokott énekelni. Az igazi éneklés mindig valami örömből születik. Hiszem, hogy nemcsak Nagy Gergelynek, de nekem és nektek is van okunk énekelni az Űrnak, mert ránk is igaz a már idézett zsoltárvers — velünk is jót tesz az Űr. így van, miért, s miről énekelnünk, és ami a legfontosabb: van Kinek énekelnünk. mert Isten semmit sem hallgat nagyobb örömmel, mint éppen a gyermekek énekét. Ebben a Neki szóló éneklésben lehet tanítónk az éneklés régi mestere, Nagy Gergely. Gáncs Péter Most tér rá a szerző a levél fő részére Erre mutat már a kezdő „Szeretteim” megszólítás, és a nyomában következő „kérlek”. Az utóbbi görög megfelelője a lelkipásztori intő beszédet bevezető, jellegzetes szó az Újszövetségben. A levélben ettől fogva fejezeteken át különböző emberi életviszonylatok kerülnek sorra. Mindegyikre vonatkozóan útmutatást ad az író, miképpen kell az olvasók adott történeti helyzetében keresztyén módon élni. A lelkipásztori tanácsok közben szüntelenül figyelmeztet a levélíró a megkívánt magatartás hitbeli alapjára. „Mint jövevényeket és idegeneket” inti olvasóit a következőkben, s ezzel újra visszatér a levél egyik alap- gondolatához (1, 1—2 magyarázatában már foglalkoztunk vele): a keresztyének a hitük révén Isten örök világához tartoznak, s ez a hovatartozás életmódjukban is kötelezi őket. Mindenekelőtt arra búzdít, hogy ne engedjék magukat oda bűnös ösztönök uradalmának. Az — Böjt 2. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: 1 Ts 4, 1—7 (8); az igehirdetés alapigéje: Mt 20, 20—28.-— MISKOLC. Egyházmegyei diakóniai nap volt a gyülekezetben, amelyen mind a tizenhárom borsod—hevesi gyülekezet munkásai, illetve küldöttei részt vettek. Szebik Imre esperes előadást tartott egyházunk diakóniai szolgálatáról, amelyet megbeszélés követett. A diakóniai nap szeré-, tetvendégséggel zárult, amelyen Bukovszky Ferenc budavári presbiter számolt be szentföldi útjáról. — SEGÉDLELKÉSZ-ÁTHE- LYEZES. D. Dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke ifi- Foltin Brúnó segédlelkészt március 1-i hatállyal Gyenesdiás- ról a budavári gyülekezetbe helyezte át szolgálattételre. — GYENESDIÁS. Az Országos Egyház Elnöksége Mátis István ajkai lelkészt március 1-i hatály- lyal a Gyenesdiási Szeretetotthon otthonvezető lelkészévé nevezte kh — ERDŐKÉRT. Február 6-án iktatta be tisztségébe a gyülekezet a három évre megválasztott új egyházfiját,' Nedeliczki Mihályt Maróti János, a gyülekezet lelkésze. Ugyanekkor köszönte meg a tisztségéből távozó Csá- volszki Jánosnak hároméves hűséges és buzgó szolgálatát. — ACSA. Lajtos István Z. korára és családi körülményeire intés megfogalmazásában a szerző átveszi kora népies erkölcstanának szokásos gondolkozását az emberi lélek és a testi vágyak szembenállásáról. Pál apostol mélyebben ragadta meg a bűn valóságát. amely testünket-lelkün- ket egyaránt áthatja. De értjük így is a Péter-levél szándékát: óvni akarja a keresztyén olvasóit a korabeli pogány környezetben dívó nemi kicsapongásoktól. Azután kiszélesíti az erkölcsi követelményt a helyes életfolytatás általános igényére. Ebbe a lelki pásztori figyelmeztetésébe bevonja az olvasói helyzetére való utalást: az őket körülvevő pogány környezetben az a hír ter- jesdt el a keresztyénekről, hogy „gonosztevők”, a fennálló társadalmi rend ellenségei, anarchisták. Ezt a rágalmat a rendes életmódjukkal tehetik csak alaptalanná. A „Tisztességesen éljetek”- felhívásában olyan szót használ, amely az akkori népszerű filozófiai irányzat, a stoikusok komoly etikai életkövetelményének megjelölésére szolgáit. Ismételten való tekintettel lemondott a huszonhét éven át viselt gyülekezeti felügyelői tisztéről. A gyülekezet — hűséges szolgálatának elismeréséül — élete fogytáig tiszteletbeli felügyelőjévé választottá meg. — A gyülekezet a megüresedett felügyelői tisztségre az eddigi másodfelügyelőt. Klbacs Mihályt, másodfelügyelővé Petrik Pál presbitert, és több mint hat éven át igen buzgó és hűséges egyházfiját választotta meg. A beiktatást február 13-án istentisztelet keretében Maróti János lelkész végezte. Egyházfi újabb három esztendőre Nemecz Mihály V. lett. — CSEPEL. D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke január 23-án meglátogatta a gyülekezetét. A délelőtti istentiszteleten igehirdető szolgálatot végzett a püspök, majd átadta rendeltetésének a Cseresznyés Ká- rolyné által készített, kalocsai hímzésű, értékes oltárszószék- és keresztelőkút-terítő készletet. Az istentisztelet után az egyházkerület püspöke egyházkormányzati tájékoztatót tartott a presbitereknek. — D. dr. Ottlyk Ernő püspök ugyanezen a napon részt vett a csepeli protestáns gyülekezetek imaheti záróösszejövetelén, ahol a mai helyes ökumenikus magatartásról szólott igeszolgálatában a négy gyülekezet nagyszámú együttese előtt. A püspököt szolgálati útjára elkísérte felesége é3 Kőszeghy Tamás püspöki titkár is, aki segédkezett a püspök szolgálataiban. eszrevehet.iuk a level olvasasa során. hogy a helyes keresztyén élet végeredményben nem üt el a becsületes emberi élettől. A „jó cselekedetek” említésével tovább mélyül a lelkipásztori tanács. Ez a szókapcsolat ugyanis az irgalmasság tetteire, a segítő szeretet szolgálatára (diakó- nia) vonatkozik az Újszövetségben. Ilyen másokkal törődő, segítő élet láttán több megértés támad környezetükben a keresztyének belső meggyőződése iránt is. A Hegyi Beszédből cseng ide a sorokba Jézus szava (12/b. vers: Mt 5. 16). Ezt a mondatot — ,,a ti jó cser lekedeteiket. látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján” — félre ne értsük önhitten. Elterjedt helytelen hivő vélemény szerint a keresztyének példaadó élete felkelti az érdeklődést a nem- hi vökben az erkölcsiségük erőforrásai iránt, s igy a vágyat is az Istenhez való közeledésre. Nem, a keresztyének élete önmagában ilyen hatóerővel nem rendelkezik. De az Isten irgalmas keze után nyúlhat egyeseknek — ez az ő életükben a kegyelmes „meglátogatás napja” —, s Isten belenyúlása révén eljutnak Isten dicsőítésére. Istennek ez a bennük végzett munkája — ha néki úgy tetszik — felhasználhatja eszközül hivő emberek élet- megnyilvánulásait is. Hivő keresztyén a nem-keresztyén társadalomban — ma is ez a jellemző állapot bárhol a világon. S hogy a keresztyénségről mi a társadalom megítélése, ez jelentős részben a hivők életétől, emberi helytállásától, közösségi magatartásától függ. Elsősorban a hitük — és nem a hírnevük — kívánja tőlük olyan emberi élet megvalósítását, amely a mai kor körülményei között, az illető ország társadalmi helyzetében, az emberiség jelen problémáinak kihívásai nyomán megfelel az emberség követelményének mind egyéni, mind közösségi vonatkozásban. Ennek következménye lehet a társadalom részéről való megbecsülés és a keresztyén meggyőződés értékelése. Egész létüknek kell bizonyságnak lenni arról az Istenről, akinek irgalmas szeretetéből élni, cselekedni, szeretni mások javát munkálni lehet a vége felé siető XX. században. Péter első levele kisemberekhez szólt, s adjuk ezt mi is így tovább egymásnak. Vannak ugyan a modern kor keresztyén- ségének nagyjai is: Albert Schweitzer áldozatos életére, magatartására, az emberiség jövőjét féltő megnyilatkozásaira szinte az egész világ felfigyelt. De itt most éppen a névtelen keresztyénekről van szó, akik néhány ember szeme láttán, családban, szomszédok között lesznek a ke- resztyénség hitelévé a világban. Veöreös Imre Reminiscere Ez a latin szó azt jelenti: emlékezzél, gondolj rá. Az introitus, a bevezető zsoltárvers, amelyről böjt második vasárnapja a nevét kapta, így hangzik: „Emlékezz meg Uram irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak” (Zsolt 25, 6). Olyan ember imádságából való mondat ez, aki nagy reménységgel és bizalommal fordul Istenhez minden bajában. Nem önmagára számít, hanem egyedül Isten megbocsátó szeretetere. Érdemes elolvasni ezt az egész zsoltárt. A bűnbocsánatért való imádkozás mellett van benne egy alapvető, több formában ismétlődő kérés: „útaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.” Azt szeretné tudni, „merre jár” az Isten. Nemcsak azért, mert szeretne találkozni vele, hanem azért Is, mert szeretné követni őt, szeretne ő maga is azon az úton Istennel együtt járni. A mai vasárnap igéi azt mutatják, hogy Istennek ez az útja itt a földön vezet. Sok kegyes, hivő ember megbotránkozik, mert ezen az úton nem valami nagy „urat” talál, hanem azt a Jézust, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem azért, hogy ő szolgáljon, mégpedig azzal, hogy életének feláldozásával is segítsen az embereken. Ezen az úton azzal az Istennel találkozunk, aki minden hatalmát az ember javára és üdvösségére használja, és akinek a szeretetére éppen ezért mindig lehet számítani. Ezen az úton Vele együtt járni azt jelenti, hogy ilyen szeretettel szolgáljuk az emberek javát. A szeretet pedagfóejusu SZÁZÖTVEN ÉVVEL EZELŐTT, 1827. február 17-én hunyt et Pestalozzi Henrik jeles népnevelő. 1746. január 12-én születt a svájci Zürichben. Atyját, ki orvos volt, korán elvesztette. Édesanyja nevelte negyedmagával. Félénk, gyámoltalan gyermek volt. Tanulótársai emiatt sokat gúnyolták. Szegénységben, ínségben nőtt fel. Ez indította arra, hogy életét az emberek segítésére odaszánja. Először teológiát tanult. De az igehirdetéshez nem volt készsége. Jogi tanulmányokba kezdett, de ezt is abbahagyta. Aztán mezőgazdasággal próbálkozott. A gazdálkodásba csakhamar belebukott. Csatlakozott a politikai r reformpárthoz. Azonban itt sem tudott egyénisége kibontakozni. ROUSSEAU HATÁSA ALATT megérlelődött benne a meggyőződés. hogy a haladásért legtöbbet a nevelés terén tud tenni. Így lett pedagógus. Birtokán S0 koldus gyermeket gyűjtött össze. Ezeket szeretetteljes neveléssel akarta megmenteni. Azonban 6 év múlva gazdasági okok miatt az intézet összeomlott. 1781-ben jelent meg Lénárd és Gertrud c. könyve. Falusi történet. Megrajzolja, hogy egy derék asszony nemcsak saját családja életét rendezi, hanem az egész községét is. A családi életben történő nevelés gyökereit akarta megmutatni. Elképzelése nem bizonyult időt állónak. A franciák elpusztították a helyet, ahol élt. Sok apátián, anyátlan gyermek maradt gondviselő nélkül. Pestalozzi összeszedte őket, és egy üresen álló kolostorba elhelyezte. A háború felúju- lása miatt feloszlott az intézet. Azért, hogy nevelési elveit gyakorlatban is megvalósítsa, tanítóképző intézetet alapított. A tanítók viszálykodása miatt ez is megszűnt. A sok kudarc nem vette el a kedvét. Nevelőintézetet nyitott. Ennek hamarosan európai hire lett. Államférfiak, pedagógusok keresték fel. Hazánkból is jártak ott többen. Köztük Brunswick Teréz, aki az első óvodát nyitotta hazánkban. PESTALOZZI ÉLETFELADATÁUL a szegény népréteg nevelését, élethelyzetének megjavítását tűzte ki. Pedagógiája szociál- pedagógia, mert tekintetbe vette az emberi közösségek különböző formáit. Az a felismerés vezette, hogy a nevelés és oktatás által arra kell képessé tenni a szegény népréteget, hogy önmagán segítsen. „Koldusként éltem, — írta —, hogy a koldusnak megmutathassam. miképp kell élnie, mint ember.” Helyesen látta már akkor, hogy a tudás életet formáló tényező. Mindenkinek magának kell életútját kialakítani. Nem egy embert, hanem egy egész társadalmi réteget akart felemelni. Ha módszereiben voltak is hibák, örök érdeme, hogy a népművelés ügye iránt sokakban fel tudta ébreszteni a felelősséget. Pestalozzi kudarcokkal teli, s mégis eredményes életének titka abban van, hogy Jézusban felismerte Isten szeretetét. Indítást kapott arra, hogy ezt a szeretetet tovább adja. Meglátta, hogy egyedül a cselekvő szeretet nyit ajtót Isten előtt: „Hasztalan mondod a szegénynek, hogy van Isten, az árvának, hogy Atyja van a mennyben. Ha segítesz a szegényen, hogy emberhez méltóan élhessen, ezzel bemutatod neki az Istent. Ha az árvát apaként neveled, ebből megismert a meny- nyei Atyát. Isten közel van, ahol az emberek szeretik egymást.” KORÁT MEGELŐZVE A SZERETET VILÁ.GTÁVLATÁT ismerte fel: „A szeretet nem képzelődésből és szavakból áll. hanem az emberek kemény erőfeszítéséből, amivel a Föld terhét hordani, nyomorát csökkenteni, a jajveszékelést megszüntetni igyekeznek A szeretet Istene hozzákötötte a szeretetet a Föld rendjéhez.” Ma így értelmezhetjük ezt: a Föld békéjéhez. Isten sze- retete azt munkálja, hogy rendezett élet legyen a földön. Eljutott gondolatsora végén annak a megállapításáig, hogy akinek nem rendezett a Világhoz való viszonya, annak rendezetlen az Isten és felebarát iránti szerete- tének ügye is. Aki ilyen messze tudott nézni, világtávlatban gondolkodni, az észrevette a közvetlen közelben levő feladatokat is Ezt írta: „Téged kedves népem, fel akarlak emelni Neked akarom adni mindazt, amit életem fáradságos munkájával szántadra felfedeztem.” Sírkövére joggal írták fel: „Mindent másokért, semmit önmagáért.” A szeretet önfeláldozás. Ez valósult meg Krisztus életében. Az 0 követői is csak azt tekinthetik szeretetnek az életükben, ami a másokért való szolgálatban valósul meg. PESTALOZZI ÉLETÚTJÁT röviden így lehet összefoglalni: Kezdetben az árvák atyja volt. Majd népiskolát alapított Később az emberiség nevelője lett. Kezdeményezései közül igen sok Európa minden országában ma is érvényesül. A szellemi fogyatékos, vak és süketnéma gyermekekkel való pedagógiai foglalkp- zás elképzelhetetlen Pestalozzi alapvető tevékenysége nélkül. Életpéldája azt hirdeti számunkra, hogy minden tettünk, amelyik a szolgáló szeretet indításából született, maradandó érték. Ferenczy Zoltán
