Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-02-20 / 8. szám
1 r r * Hitünk mai kérdései Megelőző szeretet Kiss Jenő: A jógik elállítják szívverésük A jógik elállítják szívverésük, kikapcsolják a működő agyat, s hagyják, hogy élve földbe ássák őket — s mindehhez nem kell más, csak akarat. Igen, akarni! S akkor úrrá válunk magunk felett és céljaink felett, akarni, s akkor győztesen kiszállunk a föld alól is, hogyha eltemet. Akartam én is. Megtanított rá a szegénység, balsors, kényszer, indulat — kínból-pokolból elszánt akarattal találtam én meg vissza az utat. Akartam, s akarok még! Mint a jógik, szigorral fogva egybe az erőm. De nem hogy megállítsam szívverésem és elaltassam éber agyvelőm, hanem hogy szívem égőbb lángra szítsam, s világlóbb gondolatra szellemem. Hogy éljek hasznosan s nem eltemetve; hogy amit tenni kell, azt megtegyem. (Kiss Jenő erdélyi költő. Költeménye megjelent „A kő nem mozdul” című verskötetében, 1975.) t Harmati György (1917-1977) 1977. január 15-én temettük el Maglódon. 32 éven át a maglódi evangélikus gyülekezet lelkésze volt. Koporsója mellett Keveházi László espereshelyettes hirdette az igét Lk. 2, 29—30 versek alapján. Harmati György Szarvason született 1917. április 23-án. Érettségi vizsgái után lelkészi pályára készült Sopronban végezte tanulmányait. 1941-ben szigorlatozott, majd Gyulán és Budapest-Fasor- ban végezte segédlelkészi szolgálatait. 1945. június 17-én a maglódi gyülekezet hívta meg lelkészéül. A legutóbbi időkben sokat betegeskedett. Hosszú szenvedés után. 1977. január 8-án hívta haza a szolgálat Ura. „Most bocsátód el Uram, szolgádat ...” Detre János Az együttműködés új lehetőségei Az Országos Béketanács számvetéséről és terveiről 60, 30, 3. Ezeket a számokat az Országos Béketanács január 2S-án a Parlament Vadásztermében tartott ülésén jegyeztem fel, amelyre. — e helyen is köszönettel szeretném nyugtázni — az OBT elnöksége meghívta a hazai tájékoztatási szervek között az egyházi lapok munkatársait is. HATVAN EVVEL EZELŐTT — mielőtt még a cárnő felháborodottan tiltakozott a faragatlan matrózoknak a cári palotába való betolakodása ellen (l. tv Raszputyin — film), valahol már megfogalmazódott az első szocialista berendezésű állam békepolitikájának az alapvetése. Hatvan év után ennek az akkor született államnak a fővárosában egy olyan széles skálájú tanácskozáson vették számba a békéért felelősséget érző hivő és nem hivő, kapitalista vagy szocialista vagy éppen a harmadik világból önként egybesereglő emberek — államférfiak, kétkezi munkások, tudósok, föveges papok és hazátlanok — a vüágbéke megvalósításának a soron következő feladatait, amiről az egy emberöltővel korábban éltek legjobbjai is talán inkább csak álmaikban mertek gondolni. (Akadlak közöttük papok már abban az időben is, mint később egy Béke Nobel-díjas Söderblom érsek.) A hazai bckemozgalomban részt vevő különböző társadalmi réteghez tartozó személyek és csoportok természetes módon érzik tisztes kötelességüknek, hogy a megbecsülés zászlaját meghajtsák azok előtt, akik merték remélni egy igazabb társadalmi rend és egy békében fejlődő világ kialakulását. — Az meg számomra még külön is öröm, hogy a csepeliek megint „rátettek egy lapáttal”, hogy az emlékezés ne csak ünnepélyes legyen, hanem hasznos is népünknek, a szocializmust gazdaságilag is erősítő közösségnek — s lévén itt szó egy sor nyugati érdekeltségről is — segíti a békés gazdasági együttműködést is. HARMINC ÉVVEL EZELŐTT, egy borzalmas világégés után, a fasizmusnak a föld egy jelentős részén megvalósított poklából meg- szabadultan, egy esetleges atomháború irgalmatlan távlatait felmérve kezdtek öntudatosan egymás mellé sorakozni értelmiségiek, munkások — marxisták és keresztyének — írók, és jó lélekkel leírhatom itt is, papok is, hogy megakadályozzanak egy újabb világháborút. S tették ezt annál határozottabban, minél erősebben fújt a hidegháború szele a világ felett. Megtanulták és segítették egymást tanulni, hogyan kell konkrétan és szakszerűen „tüzet oltani", eljutni a tűzfészekig, leleplezni a gyújtogatókat, tényekkel, számokkal, adatokkal felfedni az összefüggéseket, indokolni állásfoglalásukat — ha kell 2"X2=4, ha kell integrál alapon felvilágosítani a világ józan és jó szándékú tömegeit, hogy a háború csak néhány embernek üzlet, s mindenki más számára, bárhol is éljen kár, nélkülözés, szenvedés, halál. Mi is megtanultuk észrevenni és leleplezni, hogy „hit” és vallás is lehet eszköze, meg bástyája is embertelen (s ezzel nyilván istentelen) militarista, kizsákmányoló, fajüldöző, osztályérdekeket szolgáló törekvéseknek. Kialakult a béke közös nyelve, amit egyaránt jól értünk Nyugaton és Keleten, Európában ás Afrikában. S ez a harminc év szülte meg s emelte hivatalosan is „bevett” rangra azt a sajátos ökumenét, amit Keresztyén Békekonferenciaként emlegetünk — s amelynek résztvevői sok tekintetben jobban értették az ökumenikus mozgalom elindítóinak szándékát, mint jó néhányon az egyházi világszövetségek hivatalos delegátusaiként, vagy azok, akik szerettek volna minden áron egy a világ, vagy annak egy része elleni anti- Öftufnenét összekovácsolni. S jó tudni, hogy voltak és vannak magyar lelkészek, evangélikusok is. akik nagy teológiai szakértelemmel tudtak használni ebben a sajátos ökumenében is, és segíteni az egész társadalmunk összefogásában nemzetközi tekintélyt elért hazai békemunkában is. Ne essék félreértés, ha itt elsősorban a hazai protestantizmusra utaltam. Mert e harminc év munkájában ott voltak a római katolikus lelkészek és világiak is. Köztük dr. Cserháti József püspök, a magyar katolikus békemozgalom kiemelkedő személyisége, aki most is így fogalmazott a Béketanács ülésén: A békemunka, mint korkövetelmény jelentkezik, s mint ilyen nélkülözhetetlen, mint küldetés es feladat pedig evangéliumi, vagyis hamisítatlan keresztyén hitelességgel bír. Az egyház... az emberi szolidaritásvállalástól sürgetve olyan lelki energiákat is mozgásba tud hozni, amelyek ellenállhatatlanul az igazsághoz, a felszabaduláshoz és a békéhez fognak vezetni. (Ti. a ma még elnyomott, kizsákmányolt, fajukért üldözött népek életében.) VÉGÜL A „HARMAS” SZÁM, amely már egy új korszakot jelez elsősorban is földrészünk életében, de az egész világot érintő kihatásokban. Egyúttal tehát új korszakot jelent a békemozgalom számára is. A felirat, amely ebben a néhány évben, mint a teljes program összefoglalása, az összefogás zászlójára került ilyen átfogó enyhülés, leszerelés, fejlődés. Itt már végérvényesen az egész emberiségről, minden nép és minden ember boldogabb jövőjéről van szó. Az egykori kicsiny csapat tagjai közül ez év elején néhányan 115 ország, 74 nemzetközi szervezet (köztük egyháziak is) és 90 politikai párt küldötteinek „világfórumán” képviselték hazai mozgalmunkat és társadalmunkat. Most már többről van szó, mint részeredményekről, helyileg elért sikerekről. Helsinki után és Belgrad előtt, de a világ két nagyhatalma vezetőinek tervezett találkozója előtt is a világ közvéleményére lehet apellálni. S ma ott tartunk, hogy párbeszédre kényszerülnek azok is, akiket sem sokak sírása, sem sokak tiltakozása — sokáig így tűnt — nem tud befolyásolni, s azok is, akik úgy gondolták, hogy csoportérdek alapján elég, ha a maguk javára biztosítják a békét. S ez a tény, ami a világfórumon nyilvánvaló lett — ahogy a beszámolókból hallottuk — azt jelenti, hogy a békéért való egyiitt- munkálkodásnak világméretekben kiszélesedett területén az együtt- munkálkodásnak is számtalan új lehetősége kínálkozik. A hatvan, harminc és három év összefüggésében, úgy érzem itt tartunk, kinek-kinek saját tudása, felkészültsége, hite legjavát kell a béke ügyében , felajánlani, hogy elérhessük a teljességet, az egész emberiség testére szabott igazságos békés életet. S nekünk, hivő embereknek is, úgy gondolom ehhez van még mit a tarsolyunkból elővenni. Mezősi György CSALÁDI HÍREK Élünk, mert megszülettünk. Elhatározásunk, döntésünk nélkül történt ez. Ajándékba kaptuk az életet. Hasonló módon történt a Krisztust követő, keresztyén élet- úton való elindulásunk is. . Tavasszal egy kis rügyet levágnak az ágról és beleoltják a másik fába, hogy hordozza és táplálja. Megkeresztelésünkkor bele- oltattunk Jézus Krisztusba. Ezt az eseményt megelőzte szüléink döntése és Jézus keresztelési parancsa. Jézus Krisztus azért rendelte a keresztség szentségét, hogy általa kaput nyisson a maga számára és helyet készítsen bennünk a Szentiéleknek. Kapcsolatba akart velünk lépni, hogy nekünk ajándékozhassa az örök életet. Isten cselekszik A keresztség azt fejezi ki. hogy Isten szeretete megelőzi szívünk feléje fordulását, az ő megismerését. Isten irántunk való szeleteiből cselekszik, ezért semmit sem adhatunk, csak elfogadjuk Isten felénk forduló jóságát. Örvendezhetünk annak, hogy már piciny gyermekkorunkban felvett szere- tetébe, megajándékozott a vele való élet lehetőségével. A keresztség azt hirdeti, hogy Isten az adományozó, mi pedig ajándékainak elfogadói vagyunk. Mivel megéreztük Isten szeretetét, ezért visszük gyermekeinket a kereszt- ségben Krisztushoz. Amit Isten cselekszik, azt emberi szem nem láthatja. Van azonban Isten szeretetének látható jele is a keresztségben, ez a keresztvíz. A keresztelés alkalmával a lelkész a gyermek nevét említve az Atya. Fiú, Szentlélek nevében háromszor vizet önt a gyermek fejére. A víz régtől fogva a megtisztulás eszköze. A keresztelés alkalmával a vízzel való leöntés szemmel láthatólag is jelezni akarja azt, ami a kereszt- ségben belsőképpen, lelkileg történik, ami Isten műve. Amiképpen a víz által megtisztul a testünk minden tisztátalanságtól, aképpen Jézus Krisztus vére által megtisztulunk a belső, lelki tisztátalanságtól. A vízzel való leöntés a megtisztulást jelképezi, de nem a víz tisztít meg! Isten igéje által cselekszik a keresztségben. A vízzel egybekapcsolt ige isteni ereje végzi a bűntől való megtisztulást. Keresztelni az Újszövetség eredeti nyelvében, a görög nyelvben szó szerint ezt jelenti: lemosni, alámeríteni. Magyar nyelvünkbe a „keresztség” szó úgy került, hogy amikor őseinket megkeresztelték, az is sokasban volt. hogy a megkereszteltek homlokára keresztet rajzoltak, vagyis megkeresztezték. Gyermekkeresztség Gyülekezeteinkben elsősorban gyermekeket keresztelünk. de adott esetben felnőtteket is. Azért, mert a keresztségben Isten cselekszik, nem ember. Egyházunk a keresztséget Isten parancsára alapozza, nem az ember hitére. A gyermekkeresztséget elutasító felekezetek a keresztséget Istennel való szövetségkötésnek, emberi hitvallásnak tekintik. Világszerte a történelmi egyházakban élők között is akadnak olyanok, akik a keresztség kiszolgáltatását a hit megvallásához kötik, ezért a felnőtt keresztelés mellett foglalnak állást. A keresztségben azonban nem belső élményről, hanem Isten cselekvéséről van szó. Ki az, aki bizonyossággal meg tudja valakiről állapítani, hogy hisz vagy nem hisz? Gyülekezeteinkben örömmel kereszteljük meg a gyermekeket, mert a keresztségben Isten atyai szeretetét élik át. A gyermekkeresztelés gyakorlása felelősségvállalást jelent szülők, keresztszülők, nagyszülők és a gyülekezet részéről egyaránt. viszonozhatjuk. A keresztségnek hittel kell párosulnia, hogy üdvösségünkre legyen. Az örökélet ígérete csak a Krisztusban hívőknek szól. Krisztus Urunk joggal várja, hogy igéjében bízzunk. Új élet A keresztség elkötelezést jelent a Krisztust követő életre. Luther Márton így írt erről: „Isten gyermekei vagyunk, jónak, irgalmas- nak, tisztának, igaznak, jószívű- nek kell lennünk. Mert Isten ezt munkálja azokban, akik benne megkereszteltettek.” A gyülekezeti istentiszteletünk kezdetén Isten nevének segítségül hívására a gyülekezet az ámen — úgy van, úgy legyen — éneklésével válaszol. A keresztelés alkalmával elhangzó ige (... megkeresztellek téged az Atyának és a Fiúnak és a Szén tiéteknek nevében) után nem hangzik a gyüle— ötvened vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltár! igéje: Lk 13, 31—43; az igehirdetés alapigéje: Zs 12, 1—9. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 27-én, vasárnap, reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet MEKIS ÁDÁM békéscsabai esperes, püspökhelyettes. — MEDGYESEGYHÁZA. Január 2-án Mekis Ádám, a Kelet- Békési Egyházmegye esperese iktatta be tisztségébe a gyülekezet új presbitériumát. A presbitérium tagjai sorába a régiek újraválasztása mellett új, fiatalabb presbiterek és nők is megválasztást nyertek. — ANGYALFÖLD. Az egyetemes imahetet ismét közösen rendezték meg a Pozsonyi úti református gyülekezettel. Idén az evangélikusok voltak a házigazdák. Az imahét szószékcserével végződött, a Kassák Lajos úti templomban Adorján József református esperes, a Pozsonyi úti református templomban Benczúr László hirdette az igét. Délután együtt vették az imahét résztvevői az úrvacsorát, ki-ki a maga kezet ámenja. A megkeresztelt gyermek életével válaszol majd Isten szavara. ö mond áment Isten igéjére. Abban a reménységben keresztelünk a gyülekezetben, hogy, a Szentlélek Isten a hirdetett evangélium által hitet ébreszt a gyermekben. A szülői szeretet légkörében fejlődik a kisgyermek emberré. Kezdetben a felé áradó sze- retetre nem tud a gyermek válaszolni. De a szülő reméli, hogy egyszer a gyermekre árasztott szeretet visszhangra talál. A kereszt- ségen, mint Istentől vetett alapon a Szentlélek munkája nyomán megindulhat a tudatos isteni élet. Mint amikor tavasszal napfény, eső hatására bomlani kezdenek a rügyek. A sok gonddal ápolt fa gyümölcsöt érlel. A kiskorú gyermek nagykorúvá lesz, hitben éretté. Tudatosan követi Urát és Krisztusát, aki a keresztségben rá árasztotta kegyelmét. Ferenczy Zoltán egyházának szokása és rendje szerint. Az imahét perselypénzét, 2000 Ft-ot felerészben megosztva, a két protestáns egyház diakónusképző munkájának céljára ajánlották fel. — Február 10-én mutatták be a gyülekezetnek istentisztelet keretében az idei tíz konfirmandust. Már évek óta szokás Angyalföldön, hogy még az oktatás kezdetén az oltár elé állnak a gyermekek, és nevük említésével átveszik a gyülekezet ajándékát," egy-egy Üjtestamen- tumot az ókor nagy tanítója, Augusztinusz egyházatya élete történetéből ismert szavak kíséretében: vedd és olvasd. Ez egyben bemutatásuk is. A konfirmandusok részt vettek az isten- tisztelet úrvacsorái részén is. Az úrvacsorához ők most még nem járultak, csak szüleik, keresztszü- leik és hozzátartozóik. — Az úrvacsorát különben minden hónap első vasárnapján nem az istentisztelet befejezése után, hanem közvetlenül az igehirdetés és az offertorium után az istentisztelet keretében veszik. — A Teológiai Akadémia Deme Károly V. éves teológiai hallgatót küldte ki kétheti hospitálásra Angyalföldre. — Presbiterek, asszonyok és fiatalok igyekeznek segíteni a gyülekezeti élettel kapcsolatos feladatok megoldásában. — HALÁLOZÁS. Varga Dénes, a csóti leánygyülekezet hosszú éveken keresztül hűséges, áldozatos és fáradhatatlan gondnoka, 79 éves korában elhunyt. Temetése a gyülekezet és a község nagy részvéte mellett január 9-én volt a csóti evangélikus temetőben. „Uram, szeretem házadat...” — ÖZv. Szilágyi Frigyesné, sz. Ugrik Mária, életének 92, évében január 16-án csendesen elhunyt, ősi evangélikus család tagja volt, az Evangélikus Élet hűséges olvasója. Temetésén Nagybocskai Vilmos és Ponicsán Imre kiskőrösi lelkészek szolgáltak. Az elhunytban Solymár Gábor sárvári lelkész nagyanyját gyászolja. — Döry József, az árpádi gyülekezet tagja 33 éves korában elhunyt. Temetése január 23-án volt Árpáson, családja, Árpás és Mórichida lakosságának részvételével, amelyen Sághy Jenő móric- hidai lelkész hirdette a vigasztalás igéjét: „Te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz menekülnek.” Hit Isten senkit nem kényszerít a vele való közösségre. A keresztségben felénk nyújtott ajándékát visszautasíthatjuk és el is fogadhatjuk. Isten szeretetét gyermeki bizalommal és engedelmességgel \
