Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-02-13 / 7. szám
gyermekeknek: Új írás születése Olvassuk együtt Péter első levelét 1,22—25: A keresztséggel a háttérben A különböző népek különböző nyelven beszélnek és sokszor az írásuk is eltér egymástól. A legtöbb európai nép — köztük a magyar is — a latin betűs írást használja. Azonban vannak más fajta írások is. A görögök máig is megőrizték az ősi görög betűs Írást, a szláv népek többsége pedig Icirtll betűkkel ír. Kevesen tudják, hogy a cirill betűs írás megszületése egy lelkész testvérpárnak. Cirillnek és Metódnak a nevéhez fűződik. CIRILL ÉS METÓD Görögországban. Szalonikiben születtek: Cirill 820-ban, Metód pedig 815- ben. Bár görögök voltak, de gyermekkoruktól fogva a szláv nyelvet is úgy beszélték, mint anyanyelvűket. Mindketten az egyház szolgálatába álltak, lelkészekké lettek és III. Mihály keletrómai császár udvarában szolgáltak Konstantinápolyban. Ebben az időben Rostisláv morva fejedelem lelkészeket kért Mihály császártól, abból a célból, hogy a Nagy Morva Birodalomban élő szlávokat erősítsék keresztyén hitükben és megtanítsák őket az írásra és olvasásra is. Persze ezzel a keleti kapcsolatfelvétellel a morva fejedelem azt is el akarta érni, hogy országát függetlenítse a szomszédos Frank Birodalomtól. A CSÁSZÁR CIRILLT ÉS METÓDOT KÜLDTE Morvaországba, hogy a morva fejedelemnek segítségére legyenek. Cirill munkáját azzal kezdte, hogy az isten- tiszteleti liturgiát latin nyelvről szláv nyelvre fordította .le és bevezette a szláv nyelvű istentiszteletet. Hozzá kezdett a Biblia lefor— jelentette ki az egyházunkban is jól ismert Gunnar Stallsett lelkész. a Norvég (evangélikus) Egyház Egyházközi Tanácsának főtitkára. A norvég parlament által a Nobel-békedíj odaítélésére k: jelölt bizottságnak — mondotta Stallsett lelkész — már 1973-ban hallgatnia kellett volna arra a világméretű kívánságra, amely a békedíjat Dom Helder Camara brazíliai érsek (aki sokat tett hazája politikai üldözöttjeinek érdekében) számára követelte kiadni. Stallsett főtitkár a tovább'ak- ban kifejtette, hogy a Nobel-békedíjat nem „idősebb államtér- fiak számára, mintegy jutalomként kellene odaítélni”, hanem olyan embereknek, akik a saját országaikban aktívan vesznek részt a béke szolgálatában. Ilyen dításához is. Mivel a szláv nyelvnek sem a latin betűs, sem a görög betűs írás nem felelt meg, Cirill új ábécét szerkesztett, melyet az ő nevéről máig is cirill írásnak neveznek. A szláv nyelvű istentisztelet a népnek sokkal jobban tetszett, mint a régi latin nyelvű — amit az egyszerű emberek nem értettek — és ezért Cirill és Metód nagyon népszerűek lettek a szlávok között A salzburgi püspöknek, aki jogot formált a morvaországi keresztyének felett való felügyeletre, nem tetszett a testvérpár munkája. Működésüket állandóan akadályozni igyekezett. Cirill és Metód ezért Rómába utaztak, hogy munkájuk végzéséhez a pápától kérjenek támogatást. Sajnos Cirill az út alkalmával megbetegedett és Rómában halt meg 869-ben. A pápa t Metódot Morvaország és Pannonia püspökévé szentelte és megbízta a munka folytatásával. Visszatérve Morvaországba, Metód folytatta is a megkezdett munkát. Befejezte a Biblia lefordítását is. amit még testvére kezdett el. Áldásos működés után 885-ben halt meg Velehradban 70 éves korában. CIRILL ÉS METÓD HALÄLA UTÁN a Rómából küldött püspökök visszaállították a latin nyelvű misét, ezért Morvaország területén a cirill írás nem maradt fenn. Több szláv nép azonban, mint az orosz, a szerb, a bolgár mind máig megőrizték a cirill betűs írást és ezzel együtt Cirill és Metód emlékét. Dr. Selmeczi János összefüggésben említette meg a dél-afrikai dr. C. F. Beyers-Nau- dé-t, az ottani függetlenségi mozgalom egytk egyházi vezetőjét, a Chiléből kiutasított dr. Helmut Frenz evangélikus püspököt és a chilei Béke és Megbékélési Bizottságot. Ugyanakkor hozzáfűzte azt is, hogy az észak-írországi békéért és megbékélésért fáradozó nőcsoportok résziére á Nobel- békedíj odaítélését alaki okból nem tartotta keresztülvihetőnek. Ennek ellenére, Norvégiában megalakult egy olyan mozgalom, amely egy „népi-békedíj” alapítvány céljaira kezdett pénzgyűjtésbe és így azt a döntést, hogy ebben az évben a békedíjat nem adták ki, úgy lehetne jóvátenni, hogy a „népi-békedíjat” az észak- írországi nőmozgalomnak ítélik oda. (lwi) A levél gondolatvilágának a keresztséggel való kapcsolata itt bukkan fel először félreérthetetlen ÜL A keresztelésre való előkészítésnek két nagy területe volt abban a korban. Az egyik a Krisztusról szóló evangélium megismertetése, az őskeresztyén idtvallási elemekkel való foglalkozás. Ezt foglalja össze a levélíró az „igazság” szóban, mely tulajdonképpen az Istenről való igazságot, a kinyilatkoztatást, a keresztyén tanítást jelöli. A másik: útmutatás a keresztyén életre, az őskeresztyén etikai hagyományok összefoglalása, amelyet itt a „testvérszeretet’’-ben nevez meg a szerző. Az olvasók keresztségében megtisztulásuk ment végbe. „Mint akik a telketeket megtisztítottátok” — így hangzik szó szerint. A „telketek” azonban itt az egész embert jelöli. Kétségtelenül a keresztségben történt eseményről van szó, amelynek cselekvő alanya végső soron az Isten, aki a keresztségben nemcsak a bűn- bocsánatot, hanem a jóra való készséget is adta. Ebben az alttusban önmaguk is teljes mértékben részt vettek: ezt hangsúlyozza a „megtisztítottátok” fogalmazással. Megkeresztelkedésük „a2 igazság iránti engedelmességet” jelentette: elfogadták hittel Jézus Krisztust, s odaszánták magukat az Istennek. Mindez azonban nem öncélú és belső esemény, hanem a szeretetben kell folytatódnia és célhoz érnie. A „testvér- szeretetre” tisztultak meg vétkeikből és önzésükből. Így lesz feladattá a lteresztségük, s ezért fejeződik be felszólító móddal a most tárgyalt 22. veins — nézzünk csak bele a nyitott Bibliánkba: „szeressétek” egymást. A szeretetet a levélíró több oldalról is meghatározza. Mindenekelőtt a keresztyén gyülekezeten belüli, a hivő testvéreik iránti szeretet re gondol, ezért nevezi „testvérszeretetnék” és hangsúlyozza az „egymást”. Van az. Újszövetségnek néhány könyve, amelyben a minden emberre kiterjedő jézust szeretet a keresztyén testvérszeretetre szűkül, mint például János leveleiben vagy itt is. Ez a látásmód inkább gyakorlati, mint elvi okokra vezethető vissza: a korabeli gyülekezetek társadalmi helyzetében a szeretet gyakorlásának maguk között volt meg a lehetősége és jelentősége. A mi számunkra — bármennyire közel állnak hozzánk a hitben azonos gondolkodásúak, és természetesen közvetlen feladatunk a gyülekezetben végzett szeretetszolgálat — Jézustól tanult egyetemes érvényében tárul fel a szeretet. Sőt hálásan mondhatjuk, éppen a mi korunk keresztyénsége jött rá, hogy Jézus szeretetóbe minden ember belefér, s ezért tanulgat most az egyház mindenütt a világon az emberiségben gondolkodni. A „képmutatás nélküli” meghatározás a tettetett, színlelt szeretet ellen szól. „Szívből”, azaz énük legbensejébőí, meggyőződésük mélyéről jöjjön a szeretet. És „kitartóan” szeressenek, tehát szeretetük tartós legyen, amelyre lehet a másiknak építenie, mart nem ingatják meg közbejövő érzelmi változások vagy hántalmak. Másképpen is leírja a levél a keresztséget: „mint akik újjászü- lettetek”. A levél olvasói felnőtt korukban lettek pogányokból keresztyének. Ez a folyamat Isten igéjének hatására történt. A ke- resztségükhöz vezető tanítás munkálta életükben a hitre jutást, gondolkozásuk és életfolytatásuk átalakulását. Isten igéjét a szerző „mag”-n<ik nevezi, mert belőle új lény keletkezett: Isten hozzájuk érkezett szava az örök életet kezdte el bennük, amely túlnő a múlandóságon. Isten igéje ugyanis Isten örökkévalóságát hordozza magában: ezt jelenti az „élő és maradandó” jelzője. Már a fejezet elején nyilvánvalóvá lett, hogy az újjászületés, az örök élet földi kezdete nem a halál megkerülését jelenti, hanem a halál kérlelhetetlen valóságán át a feltámadásban lesz teljessé. Ügy olvastuk: Isten ..újjászült minket Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által élő reménységre” (1, 3). Az „élő” szó ott is nem egyszerűen a reménység beteljesülő voltára céloz, hanem az örök élet reménységét hangsúlyozza. Megfigyelhetjük az Újszövetség saját korához alkalmazkodó módszerét. Az újjászületés — sőt pontosabban: az új nemzés — az antik misztériumvallások jellegzetes fogalma volt. Ügy vélték, hogy: titokzatos szertartások révén a beavatott isteni természet részesévé és halálon túli élet várományosává lesz. Péter első levele —- az Újszövetség néhány más iratához hasonlóan — ezt a közismert vallásos fogalmat keresztyén tartalommal tölti meg, s a korabeli pogány vallási felfogástól eltérő lényeges különbségeket is hangsúlyozza. Az újjászületést Isten teremtő erejű igéje viszi véghez, és nem misztikus szertartások. Célja nem a lélek elragadtatott állapota, „istenülése”, hanem az emberek felé forduló igazi szeretet. Sőt az is szembetűnő, hogy nem élményekre, a tudatra alapozza az újjászületést. „A NOBEL-BÉKEDÍJ IDEI KI NEM OSZTÁSA SOK ASSZONY ÉS FÉRFI BÉKEMUNKÁJÁNAK SEMMIBEVEVÉSE” mint később egyes keresztyén irányzatok tették, hanem egyedül Isten igéjének munkájára Ószövetségi idézettel támasztja alá a levélíró Isten igéjének örökkévaló voltát. Annyira számol nem is a zsidóságból származó olvasóinak ószövetségi jártasságával, hogy külön említés nélkül szövi be az idézetet levelébe (24—25a. vers). Ézsaiás könyve 40, 6—8-ban a próféta a babiloni száműzetésben sínylődő- ket bátorítja: a nép megsemmisülésével fenyegető helyzetükben Isten igéje, az Izraelnek adott ígéret nem veszti érvényét, megmarad örökké. Péter első levele a történeti összefüggésből kiemelve átteszi az idézet mondanivalóját olvasói helyzetébe: „az Ür beszéde” dacol a múlandósággal, és el nem múló életet teremtett bennük. Ez a beszéd pedig a nekik szóló evangéliumhirdetés volt — teszi hozzá (25b. vers). A keresztségükhöz elvezető missziói és tanító prédikáció, lám, az élő Krisztus beszéde. A most olvasott levélrészlet a keresztség újraértékelését kívánja tőlünk. A keresztségtői elválaszthatatlan Isten igéiének működése, s nyomában az egyén hitre jutása és a keresztyén életfolytatás vállalása. Ebből a bibliai felismerésből nem az következik, hogy abbahagyjuk a gyer- mekkenesztség gyakorlatát, és áttérjünk csak felnőttek meske- resztelésére. Inkább az a tanulság, hogy vegye nagyon komolyan a gyermekkeresztséget a család is. a gyülekezet is. A gyermekke- resztség nem befejezet a keresz- telés megtörténtével. Követnie kell Krisztus megismertetésének és a keresztyén életre való vezetésnek. A konfirmáció a mi időnkben páratlan alkalom a keresztséghez tartozó hitbeli meggyőződés és elhatározás kialakulásához. Persze nem több, mint lehetőség, amelynek valóra váltása — túl a hűségei lelkipásztOri munkán és a család támogató hozzállásán — az Istentől függ. Veöreös Imre Meghívó A Dél-Pesti Református Egyházmegye által meghirdetett orgonamű pályázat díjnyertes műveiből február I3-án, vasárnap délután 5 órai kezdettel a Buda- pest-Kelenföldi Református Egyházközség templomában (XI., Schönherz Zoltán út 5.) bemutató orgonahangversenyt rendez a pályázati bizottság. Előadók: Be- harka Pál, Karasszon Dezső, Máté János, Sepsi Károly orgonaművészek. * Evangelium anyanyelven Szlovák szó a fővárosban és környékén A FŐVÁROS KÖRNYÉKÉN IS jelentős a nemzetiségi lakosság száma. A cinkotai és csömöri HÉV-en nem ritka a szlovák szó. Noha magyarul jobban tudnak, ismerősök és munkatársak egymás között a mindennapi dolgok megbeszélésére szívesen használják a szlovák nyelvet, mivel az a beszélgetésnek bizalmas jelleget kölcsönöz. A csehszlovák kormány kezdeményezésére 1946— 48-ban végrehajtott lakosságcsere következményeként a főváros környékéről is sokan áttelepültek, s csökkent a szlovákok száma. Az itthonmaradt szlovákok vállalják a magyarsággal való érdekazonosulást anélkül azonban, hogy feladnák nyelvüket, nemzetségi kultúrájukat. Hazánkban az utóbbi évtizedekben végbement változások hatására a falusi lakosság egy részének a városokba áramlásával megbomlott a nemzetiségi települések hagyományos zártsága. Ez a tényező az önkéntes asz- szimilációt mozdította elő. Viszont annak eredményeképpen, hogy államunk az országban élő minden nemzetiség számára biztosítja az anvanyélv oktatásának és a nemzetiségi kultúra ápolásának lehetőségét — egyes helyeken nőtt az anyanyelvi örökség megbecsülése. így Pest megyéből a maglódi, csomádi és a nagytarcsai szlovák együttesek nemzetiségi vetélkedőkön országos sikereket értek eL EGYHAZUNK IS IGYEKSZIK kielégíteni a szlovák anyanyelvű evangélikusok igényeit. A főváSzlovák népviselet Csömörön rosi szlovákajkú gyülekezetentí- vül Ácsén. Bányán, Maglódon & Albertirsán rendszeresen vannak szlovák nyelvű istentiszteletek. Az emberek általában nem puszta megszokásból jönnek ezekre az alkalmakra. Nem valamilyen vallásos folklór ápolgatásáról van itt szó, mely úgy tartozna egyesekhez, mint a sajátos népviselet. Istentiszteleteink élő hitünknek a megnyilvánulása, ahol részeseivé válunk a Krisztusnak. Istentiszteleteinknek a tiszta evangélium ad értelmet, s az evangéliumhoz méltó annak külső megnyilvánulása is. Szlovák istentiszteleteinket jellegzetessé, vonzóvá és lélekemelővé sajátos énekes liturgiája teszi. ÉNEKES LITURGIÁNK eredetileg Luther városában, Witten- bergben alakult ki. Tranovsky azt vette át 1636-ban az énekesköny- vébe, s csupán kisebb változtatással került a szlovákiai evangélikusok templomi agendájába. A liturgia énekes formájába megfelel a „dalos” szlovák lelkűiéinek. Tranovskyval valljuk, kétszeresen imádkozik az. aki énekel. Dicsekvés nélkül állíthatjuk, hogy kevés egyháznak van ilyen szép liturgiája. Istentiszteletünkön a gyülekezet először Isten Szentjeikéért könyörög (Introitus). Ezután énekben megvallja bűnét és Isten irgalmát kéri (Kyrie eleison). Majd megismerve Isten kegyelmét és bűnbocsátó szeretetét, a lelkész Istent dicsőíti (Gloria). A lelkész az istentisztelet kezdetétől az oltár előtt áll. s ezután fordul a gyülekezet felé és köszönti őket (Salutatio), amire a gyülekezet énekelve válaszol. Ezt énekelt imádság követi (Kollekta). A lelkész a biliai szövegeket is énekli. Más a dallama az evangéliumnak, más a levélbeli igének. Szomorú a dallama a bűnbánati zsoltárnak, de felszabadult derűs hangon szólalnak meg az ünnepi zsoltárok. Ezek után természetes, hogy a Miatyánkot és az áron! áldást is énekli a lelkész. Az énekelt liturgia természetesen a lelkészektől nagyobb felkészülést igényéi, hisz nemcsak az igehirdetésre, de a liturgiára is készülni kell. A BUDAPESTI SZLOVÁK AJKÚ GYÜLEKEZETBEN a vasárnapi istentiszteleten kívül, minden csütörtökön délután klubszerű alkalmakon találkoznak a hívek. Itt az igemagyarázat után, egy csésze fekete mellett az egyházi sajtóból egy-egy időszerű cikket ismertetünk, beszélgetünk, s új szlovák énekeket tanulunk Ezeken az alkalmakon hasznosít» hatom tapasztalataimat, melyeket egyházunk ösztöndíjasaként a szlovákiai evangélikus egyházban egy egész tanéven át gyűjtöttem. A gyülekezet több tagja szlovákiai születésű, akik munkájuk vagy házasságkötésük által lettek pestiekké. Szívesen jönnek közénk, mivel itt anyanyelvükön kapcsolódhatnak az egyház életébe. Szeretetvendégségeink is látogatottak. Találóan nevezte gyü- lezetünket egyik testvérünk a Békésből fővárosba költözöttek találkozó helyének. Gyakran vannak szlovákiai vendégei alkalmainknak, akik turistaként vagy rokoni látogatáson járnak Pesten. Többször egész csoportok jöttek, hogy itt emlékezzenek a szlávság történelmének kiemelkedő személyiségére. Kollár Jánosra, aki a múlt század első felében harminc esztendőn át volt pesti szlovák lelkész. Méltán mondhatjuk, hogy gyülekezetünk híddá. összekötő kapoccsá lett a két nép és a két egyház között. Minden testvérlátogatás egyben népeink barátságát is építi. Ügy látjuk, még sóimig lesz igény olyan lelkészekre, akik képesek evangéliumot hirdetni szlovákul, Ennek érdekében a budapesti szloválcajkú gyülekezet két teljes ösztöndíjat alapított olyan teológusok részén-e. aV>k vállalják a szlovák nyelv tanulását. Cselovszky Bereue
