Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-12-25 / 52. szám

Itt élt között.. i / Első közelítésben ez a mondat Isten jó szándékát, emberszere- tetét, reménységét fejezi ki: lehet együtt élni, együtt lakni az em­berrel. Ki lehet bírni, el lehet viselni, az emberek lakótársat jelentenek. Isten vállalta e lakó­társi viszonyt. Olyan világban élünk, amikor az együttlakás, az együttélés kér­dése jelentős, sokakat foglalkoz­tató kérdés, sőt, létkérdés. Ki­csinyben . és nagyban egyaránt. Együtt lakni emberekkel, egy fe­dél alatt, egy lakásban, egy bér- házban, szomszédok között, egy faluban, városban, fővárosban ezer napi kérdést magában rejtő élethelyzet. Együttlakni egy or­szágban, társadalomban egyszerre kiváltság és feladat. Együttlakni egy földrészen, itt az öreg Euró­pában, mindnyájunknak feladott lecke ma. Együttlakni, együtt élni a földgolyón, e zsúfolt, közös űr­hajón nem kis feladat korunk­ban. Garat Gábor írja Elférünk a Földön című könyve címadó írásában a következő sorokat: „A csillagján) emberiségnek aligha lehet sürgősebb — halaszthatat­lanabb és mulaszthatatlanabb — dolga, mint az, hogy végre min­denki számára lakható, kenyeret és békességet adó otthonná tegye ...a »ldkerekséget... Miközben ez­zel! a felismeréssel szavakban idnem mindenki egyetért, ott- italanok. kenyér és békesség híján szűkölködők tömegeivel te­lik meg a Föld ... Világváro- lokban egész utcasorokat lep el a szemét s lakóházak tíz- és tíz­ezrei válnak lakhatatlanná a nyo­mortól.” Isten szándéka kétség­telenül. hogy lakható legyen a Föld. ezért is jött közénk: itt élt _ közöttünk. Bibliát ismerőknek távoli múlt­ból* és végtelen jövendőből idéz fel képeket e mondat. Az Ószö­vetség olvasóinak a vándorlás idejét juttatja észbe, amikor Is- sátora mindig együtt volt a ipel: Isten övéi között lako- !ott. A Jelenések könyve csodá- itos víziójában ígéretként ugyaP- tűnik elénk: „Íme, Isten sátora az emberekkel van és velük la­kozik és azok az Ö népei lesznek, maga az Isten lesz velük. „Múlt és jövő között az „idők teljességé- ben” is valóság lett: a testet öltött közöttünk lakozott Km: m r AKKOR, AMIKOR URUNK SZÜLETETT. Palesztina alig volt 25 ezer km-, vagyis alig nagyobb, mint hazánk negyed része. Mégis, paranvsága ellenére a világ tör­ténelmére és az emberiség tör­ténetére felmérhetetlen hatást gyakorolt. E kis ország népének, a zsidóságnak a története, szoká­sai, vallása, s talán még földrajza is, éppen a kereszt.vénség révén a legismertebbek közé tartozik. Vízben szegény ország, eső is álig hull itt. A vízhiány lakóit mindenkor nagy megpróbáltatá- ok elé állította. S mivel az Ázsiát Afrikától elválasztó siva­tag ■ szélén fekszik, egyik határa pedig a Földközi-tenger, ezért űröm kontinens befolyása érvé­nyesült mindig ezen a területen. De nemcsak befolyása! Valami­féleképpen mindenkor Ázsia, Af­rika és Európa nagyhatalmi ér­dekei ütköztek itt egymásnak. Akárcsak napjainkba^, noha a történelem során soha nem lakta egységes fajtájú nép. kikereshető helyen: a Római Bi­rodalom egy kis provinciájában. 33 év minden tapasztalata belefér e mondatba: találkozások embe­rekkel, baráttal és ellenséggel, nevesekkel és névtelenekkel, a szétszórt nyáj képe és a tanxt- ványgyűjtés, értetlenség és hűsé­ges tanítványi követés. Saját ha­zájába nem fogadták be, városába nem lehetett próféta, családjá­ban szégyelltél, utat mutattak Neki a samáriai faluban, írás­tudók nem értették, főemberek féltékenykedtek rá, a sokaság hol dicsérte, hol szidta, végül szinte mindenki összefogott ellene. A városon kívül végezték ki. Ott­hona nem volt, sem születésekor, sem halálakor. Szándékán ez még­sem változtatott: itthon akart lenni, itt élt közöttünk. Sikere nem volt, eredményte­lennek mégsem mondható ittléte. Nemcsak lábnyomát hagyta itt, sorstársunkká és sorsunkká leit: arcát feledni nem tudjuk, szavai beiénk égtek, igéi olykor nem hagynak nyugodni, máskor meg csak ezek nyugtatnak meg. Élete és halála feledhetetlen, jászola és keresztje örök szimbólum, fel­támadása a halandók egyetlen reménysége. A megnemértés, a kudarc, az ellenszenv nem tán­torította el a szeretet útjáról. Em­berek közé jött és itt élt közöt­tünk. NEM RÖVID KALANDRA JÖTT LE A MAGAS OLIMPOSZ­RÓL, mint a mondabeli görög istenek, felvéve az ember alakját, de megőrizve sérthetetlenségüket és halhatatlanságukat — valósá­gos emberként élt itt három és fél évtizedet. Sebe vérzett, amikor arcul ütötték, sírt, mikor barátja meghalt, türelmesen tanított, kí­nosan szenvedett a kereszten. Nem szállásra jött, utazóként né­hány napra, de egész emberi éle­tet töltött itt. Gyermekként, ifjú­ként, felnőttként élt itt közöttünk. Nem vendégségbe, látogatóba jött ideig-óráig, hanem a hétköznapi életet megismerni, huzamos ideig élt együtt emberekkel, tanítványi kis közössége, l^férfi kis csapata, számos hallgatója biztosította a valóságos emberi légkört éveken át. Ha nem is adtak helyet, aho­vá fejét lehajthatta nyugodtan, Ö otthon akart lenni az emberek között. Aki otthon van, azelőtt nincs titok. Ismeri az otthon lakóit, ahogy a családtagok ismerik egy­mást. Jézus így ismerte belülről az embereket. Goethe írja: „Nem akkor ismerjük meg igazán az embereket, ha ők jönnek el hoz­zánk, nekünk kell őket felkeres­ni, ha tudni akai-juk, hányadán is állunk velük.” Jézus is felke­reste az embert, hogy tudja, mi­lyen otthonában, hol szorul segít­ségre, szeretetre. Aki otthon van, annak szava van, kifejtheti véleményét, bele­szólhat dolgokba. így volt Jézus­nak is szava az emberekhez. Szólt gyermekekről és felnőttekről, mindennapi kenyérről és bocsá­natról, munkáról és felelősség­ről, gondról és gondtalanságról, aggodalomról és reménységről, életféltésről és halálba készülés­ről. Akinek nem adtak otthont, el­ment, hogy otthont készítsen az embereknek. Előre ment, Atyja házában sok hajlék van — mond­ta. ahol elférünk valamennyien. Földi és mennyei otthon készíté­sén fáradozott, hogy Atyja körül otthonra leljenek az emberek. „LAKOZZÉK A KRISZTUS HIT ÁLTAL SZÍVETEKBEN”. (Ef. 3, 17.) más fordítási lehető­séggel : legven otthon hit által a Krisztus nálatok — így imádko­zik Jézus apostola egy gyülekezet tagjaiért. Aki egvkor oly nehezen lelt otthonra emberek közöt.t hí­vei körében, gyülekezetében, em­beri szívekben és hajlékokban otthonra találhat. Itt élhet közöt­tünk, segíthet abban, hogy job­ban. szebben, emberibben tud­junk együtt élni emberekkel. Re­ménységet gvúit. hogy valóban „elférjünk a Földön”. Hafenscher Károly IDŐBEN MEGHATÁROZHATÓ \ MÓDON. TÉRBEN KÖRÜLÍRHA- rÓAN itt élt közöttünk. A tör­ténelem egy pontján — Augusztus puszár idejében — s a téi'képen IMÁDKOZZUNK! Mennyei Atyánk! Hálát adunk, hogy elküldted a megígért Megvál­tót: örömet szereztél az egész világnak, békességet készítettél min­den embernek. Áldj meg minket kegyelmes jelenléteddel, hogy senki se érezze magát egyedül, senki se maradjon vigasztalásod nélkül, hanem mindnyájan egy szívvel boldogan áldjuk atyai jóságodat, az Ür Jézus Krisztus által. Ámen. Karácsony este igéje m Megmutatta nekünk az Atyát! Jn 7, 28—29. Márk karácsonya egyetlen mondat: „eljött Jézust" (1, 9.) Nem idő­zik a részleteknél. Kilőtt nyílként tanúskodik arról, hogy miért jött el Jézus. Egyetlen témája a kiengesztelés, a helyettes elégtétel, a kereszt csodája. Lukács a karácsonyest evangélistája. Szorgos munkával összegyűj­tött minden részletet. Római császár és falusi, zsidó pásztor, birodal­mi adókivetés és próféciák beteljesedése, közönséges, emberi indula­tok és angyali híradás, bíbor és jászol, föld iszonyú sötétje és meg­nyílt égből mennyei kórus — középen Mária a Gyermekkel. Máté finoman korrigál. Nem Madonnára hull tiszta fény. József töpreng kiúton megrendült szívvel és gyengéd szeretettel. Nagy­szerű koncepcióját elsepri az angyali üzenet és indul Máriánál nem sokkal kisebb szolgálatára a Gyermek mellett. János, a repülő sas, látja és megfogalmazza történelemben a tör­ténelem fölöttit, emberi dolgokban az isteni eseményt: az Ige testté lett. Ez az örök, karácsonyi evangélium teológiája. KIMERÍTHETETLEN GAZDAGSÁGBAN TÁRUL ELÉNK KARÁ­CSONY ESEMÉNYE ÉS ANNAK JELENTŐSÉGE. Könnyű eltévedni. Van, aki Márknak ad igazat s nem akar „romantikus” lenni, de az ügy mégis érdekli. Feláldozza a szépséget az igazság oltárán. Nem is tud ünnepelni vagy másoknak ünnepet szerezni. Van, akinek szá­mára csak Lukács jelenti az ismétlődő karácsonyi ünnepet. Tekintete megbűvölten pihen Márián ölében a Gyermekkel. Azután elsuhan az ünnep mint gyönyörű álom és minden marad a régiben, szürkén, örömtelenül. Van, akinek imponál a sokszor elfelejtett József küzkö- dése és alázata, engedelmessége, hiszen ö karácsony estéjének nagy diakónusa. Vajon telik-e erő ebből új életet meghatározó, szolgáló szeretetre? Van, aki karácsonyban csak a testtélételt ünnepli, Jézus személyének misztériumaként a kettészakadt világ és kettészakadt ember kizárólagos egységét. Ha ennek hitben való megragadása sze- retetben való szolgáló életet munkál, áldott az ünnep. EGYSZER FÜLÖP AJKÁRÓL CSENDÜLT FEL MINDEN EMBER ŐSI VÁGYA: Uram. mutasd meg nekünk az Atyát és az elég nékünk! (Ján. 14. 8) Jézus az Istennek „arca”. Aki Öt látta, látta az Atyát. Ne takarja el se lázas ügybuzgóság, se Mária, se József, se az inkarnáció perzselő tűzlángja. Jézus eleitől kezdve úgy szólt és úgy cselekedett, hogy megmutassa az Atya arcát! Nem a maga nevében jött, nem sa­ját kezdeményezésére szolgált, nem a maga akaratát formálta tetté, nem a maga dicsőségét kereste... miközben tökéletes akarati egy­ségben volt az Atyával, mindent Tőle várt, mindent az ö kezébe telt le, határtalanul szeretett és élete odaszánásával munkálta valameny- nyiünk megmenekülését sötétségből, bűn-halál-ördög hatalmából — megmutatta nékünk az Atyát! KARÁCSONYESTÉN A „MELLÉKSZEREPLŐK” HELYETT A KÖZPONT AZ ATYA ARCA,. Ámulattal és megrendüléssel lássuk az elveszített s ímé, újra megtalált Atyát. A miénket, hiszen a Gyerme- kért gyermekeivé fogad. Azt akarja, hogy háza tele legyen ujjongó gyermekei seregével. Atyai szeretetével győz\ és hódít vissza ben­nünket övéi közé. Az ellenállhatatlan, atyai szeretet a mat est evan­géliuma. Egyikünk sem ismerte, most mindnyájan megismerhetjük öt. Jézus maga mögé, maga fölé mutat az Atyára. Mert nem a Fiú engedelmessége az első, hanem az Atya szeretete. Jézus is azért hív magához, hogy „Isten legyen minden mindenekben!" A végső cél nem a kereszt, hanem az atyai ház! Ezért vedd kezedbe szénteste tieid körében a bib­liát. Ne röstellj imádkozni kicsinyeiddel. Készülj az ünnepi oltár­hoz. Mint új, örök életre született gyermek, fogadd el az Atya szere- tetét, gondoskodását, táplálását, tisztogatását, érlelését, tanítását, szolgáló életét. Ha így kiábrázolódott rajtad az Elsőszülött Fiúnak ábrázata, megmutathatod mások számára is az Atyát,. Ne takard el Ot senki elöl. Se távoli földrészek, se közvetlen munkatársaid elől Társad, családod elől sem. Karácsony estéjén indulhat el olyan élet- újulás, amelynek minősítése sokak szamára ez lehet: „megmutatta nékünk az Atyát!” „ ... . „ ,,, Itahko Zoltán Betlehemben született, jSázáretinek hívták Észak—Dél ii-ányba halad, sok szeszélyes kanyarral. A Hermon hóolvadásábói táplálkozik, s siet­ve rohan a Genezáreti-tóba. S miután átszakította Délen a tó partját, már lassabban,! lomháb­ban cammog a Holt-tenger felé. ál m i A LEGNAGYOBB FÖLDRAJZI ELLENTÉTEK ORSZÁGA. A Hermon örök hóval borított csú­csától (2759 m) a Genezáreti-tőig, amely 208 m-re fekszik a tenger színe alatt, vagy a Holt-tengerig. amely 394 m mélységben van, minden szint- és klimatikus kü­lönbség megtalálható itt. Az or" szag nagy része abban a vulka­nikus, geológiai horpadásban he­lyezkedik el, amely mint egy árok húzódik végig a Genezáreti- tót.ól a Holt-tengerig, s onnan az Ákabai-öbölig. Még ma is gya­kori itt a földmozgás, a vulkani­kus eredetű nyugtalanság. E földtörés esv részében csörgede­zik a Jordán, amelvnek kéthar­madnyi hossza szintén mélyen a tenger színe alatt van. Pontosan Ez a 110 km-es út napokig tart, s így van ideje, hogy ábrándoz­zon a lenyűgöző történelmi tájak felett. Januárban és februárban gyakran kilép keskeny ágyából, egvéb időben át lehet gázolni rajta. A hosszan tartó száraz évszak ellenére völgyét festőivé varázsolja, s ha magasból tekin­tünk le reá, akkor bujazöld sáv­ban kell keresnünk csillogását. A GENEZÁRETI-TÖ KÖR­NYÉKÉN és attól nyugatra, Ga- lileában játszódik le a legtöbb evangéliumi történet. Itt van Ná- zúret is. az a falucska, ahol Jézus szülei éltek, ahol gyermekkorát töltötte, és ahonnan nevét is nyerte. Innen pontosan Délre, légvonalban éppen 100 km-re van Jeruzsálem. Néhány mélyeb­ben fekvő haránt völgy után egy hosszan vonuló hegygerinc keleti oldalán, 810 m magasan a tenger színe felett, ha pedig a Holt-ten­ger szintjétől számítjuk, akkor 1200 m magasan. Jeruzsálem már a judeai tartományban volt, s ezt a tartományt Galileától Samária választotta el. Samáriát nemcsak vallásos meggyőződésből kerülték el a zsidók, de az útviszonyok alakulása miatt is. Mert a leg­könnyebben járható utak — s Jézus születése idején gyalog és szamárháton közlekedtek az em­berek —, a Jordán mentén voltak. A Jordántól a Béthabarai révnél kellett elkanyarodni és Jerikón keresztül jutott az utas Jeruzsá­lembe, a szent városba. NÁZÁRETBŐL JÓZSEF ÉS ÉS MÁRIA IS ezen az úton jött. A várandós asszonyt József nyil­ván szamárra ültette, s ő maga, ősi szokás szerint vezette a jó­szágot. Jeruzsálemen keresztül kellett menniük, s onnan tovább Délre, mintegy 6—7 km-re Bet­lehemig, a Juda városáig. Betle­hem is dombokra épült. Szegé­nyes kis falu volt, ma sem lendí­tett különösebbet lakóin a „kib- buc-é!et”. Lapos tetős, kicsi ska­tulyaházakkal van telepötyögtet- ve a domboldal, csak belső részé­ben áll néhány emeletes ház. Szűk sikátorok vetnek árnyékot és homályt a jellegzetesen keleti öltözetben, fejet és arcot beta­kart járókelőkre. Oda, ahol a fel­tételezett istálló állt., ahol a világ Üdvözítője született, Nagy Kons­tantin császár a niceai zsinat évében, 325-ben templomot épít­tetett. Mintha egy erőd tetejére húztak volna tornyot, úgy emel­kedik ki a vakítóan fehér torony, csúcsán kereszttel. Az erőd jel­legű épület nem más, mint három keresztyén felekezet — latin, gö­rög, örmény — kolostora. A 7. század arab hódítása sem rom­bolta le, mivel Mohamed tanítvá­nyai Jézust prófétaként tisztelték. A TEMPLOM ELŐTTI TÉ­REN. s az ide torkolló sikátorok­ban keleti szokás szerint kirako­dóvásárokat tartanak. Ma is, ál­lítólag szombat kivételével, min­dennap. Tarka szőnyegeket, szőt­teseket aggatnak a falakra, cse­répedényekből valóságos halmo­kat raknák . ki, ötvösök árulják rézholmijukat, s különböző cse­csebecsék között túrkálhatnak a vásárlók. Keleti hangzavar, al­kudozás, zsibongás az egész tér. Sok külföldi válogat a szuvenírek között, hogy Betlehemből, Jézus születése városából vigyen em­léket magának. Jóvá! a keresztes- hadjáratokat. megelőző időktől zarándokhely Betlehem és ugyan­úgy nem lehet helyet kapni a „vendégfogadóban”, mint akkor, amikor Augusztus császár rende­letére elözönlötték a népszámlá­lásra idesereglett emberek. A városka külső része festői szegénységet tár szemünk elé. A domboldalak ma is legelők, ma is juh nyájak fehér foltjai tarkítják a kopár dombokat. Ha nem is állt meg az idő Betlehem felett, sók változás nem történt a két­ezer év óta. NÁZÁRET NÉMIKÉPPEN MAS. Galilea kulturáltabb. Ba­josabb a. környezete, kedvezőbb a klímája. Maga a városka is rendezettebb, gazdagabb benyo­mást kelt. Zöld kertek, szöllőlu- gasok, sudár, karcsú tujafák, s a mediterránra jellemző örökzöld vegetáció teszi vonzóvá. A víz itt is égető kérdés volt. Egyetlen kútja adott csak „élő vizet”, de számtalan ciszternával enyhített gondján a leleményes lakosság. (Ma az állam fejlődését azon is le lehet mérni, hogy folyóvíz van a városkában.) A házak itt is do­bozkák, fehér mészkőből faragták az építőanyagot, lapos tetejűek, kicsinyek. Parányi ablakaik rend­szerint a kertekre nyílnak. Itt lakhatott valamelyik házban vagy annak helyén József, az ácsmes­ter, Mária, a szent anya, és a kis Jézus attól az időtől, amikor He­rodes meghalt. A kutat úgy mu­togatják ma is. hogy Jézus ide járhatott vízért. Noha kicsiny helység volt, mégis rendelkezett zsinagógával, ahol Jézus is taní­tott. Lakói a maguk idejében jól ismerték Jézust, tanítását azon­ban nem fogadták el. „Senki sem lehet próféta a maga hazájában”. Ez a városka is idegenforgalmi nevezetesség, zarándokhely. Ki tudja, hogy mindaz, amit Jézussal kapcsolatban mutatnak, mennvj- ben valódi? Kétezer év nagy idő! S amint mondottuk, kontinensek,' népek érdekeinek kereszttüzében állt állandóan ez az ország. S ma már csak tapogatózni tudunk, hogy a romok alatt mi maradt meg Jézus emlékeiből. Rédey Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom