Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-11-27 / 48. szám

GYERMEKEKNEK.

Konfirmáció

Bizonyára feltűnt már nektek, hogy a kisgyermekek nem vesznek úrvacsorát. Egyházunk rendje szerint a gyermekek csak a konfirmáció után járulhatnak a felnőttekkel együtt az Ür szent vacsorájához. A gyermekek 12— 14 éves korban részesülnek a konfirmációban.

A KONFIRMÁCIÓT A KONFIRMÁCIÓI OKTATÁS ELŐZI MEG. A konfirmandus korú gyermekek két télen át járnak a konfirmációi órákra. Az idei konfirmációi oktatás éppen ezekben a napokban indul el a gyülekezetekben. A konfirmációd órákon a lelkész megtanítja a gyermekeknek mindazt, ami evangélikus keresztyén hitünkkel kapcsolatos. A gyermekek megismerik a Bibliát, egyházunk rövid történetét, megtanulják, mit hiszünk Istenről és hogyan kell Isten akarata szerint élni. A konfirmációi oktatásnál a legfontosabb mégis az, hogy a gyermekek megismerjék, milyen kegyelmesen hajol le hozzánk Isten az úrvacsorában, hiszen a konfirmációi öktatás ideje alatt az első úrvacsoravételre készülnek fel. A konfirmációi oktatás végén, a konfirmációi vizsgán a gyermekek a gyülekezet előtt számot adnak, arról, mit tanultak a konfirmációi oktatáson, vagyis hogyan ismerik egyházunk tanítását.

A KONFIRMÁCIÓI ÜNNEPÉLY húsvét utáni első vasárnapon, fehér vasárnapon istentisztelet keretében szokott lenni gyülekezeteinkben. A leányok ilyenkor fehér ruhába öltöznek, a fiúk pedig ünnepélyes sötét öltözetben jelennek meg. A gyülekezet éneke és a lelkész igehirdetése után

a konfirmandusok az oltár köré állnak, majd az Apostoli Hitvallás elmondásával vallást tesznek hitükről. Ezután kijelentik, hogy hitükhöz mindhalálig ragaszkodni fognak és a gyülekezettel együtt imádságban kérik a Szentlélek erejét elhatározásukhoz. Ezután a konfirmandusok egyenként az oltárhoz térdelnek, a lelkész pedig kézrátétellel és egy ige elmondásával megáldja őket. A lelkész áldásával tulajdonképpen maga a Szentlélek konfirmálja meg a gyermekeket, azaz megerősíti őket hitükben. A konfirmáció után a lelkész kijelenti, hogy egyházunk rendje szerint most már a megkonfirmált gyermekek is részesülhetnek az Ür szent vacsorájában, és inti 'őket az úrvacsora gyakori és buzgó vételére.

A KONFIRMÁCIÓI ünnepély BEFEJEZŐ RÉSZE a konfirmandusok első úrvacsora vétele. Ez ugyanúgy megy végbe, mint más úrvacsoraosztás, azzal a különbséggel, hogy először a megkonfirmált gyermekek térdelnek az oltárhoz és veszik magukhoz Krisztus Urunk szent testét és vérét, majd utánuk a szülők, keresztszülők és az egész gyülekezet.

Minden keresztyén életében felejthetetlen élmény a konfirmációi ünnepély, hiszen ekkor éljük át először Isten megtartó erejét és hozzánk lehajló bűnbocsátó szeretetét. Ezt a felejthetetlen örömöt fejezi ki a konfirmációi ének is, amely a konfirmandusok ajkán szokott felcsendülni:

Először lépek oltárodhoz,

Ki értem haltál, Jézusom.

Szent tested, véred bűntől oldoz, Megőriz a keskeny úton.

Szegélyzi partját sok tövis,

De az örök életre visz.

Selmeczi János

— SZÜLETÉS. Győri Péter könyvkötőnek és feleségének, Hesz Zsuzsannának második gyermekük született. Neve: TAMÁS, JÓZSEF.

— Győri János Sámuel békéscsabai segédlelkésznek és feleségének Opauszki Máriának második gyermekük született Neve: MÁRK, JÁNOS. A kereszt eléseket a nagyapa, Győri János nagytarcsai lelkész végezte Nagy tárcsán, illetve Békéscsabán.

Az ökumené útján

Európai egyházak tanácskozása Szófiában az ökumenikus kapcsolatokról

Lapunk olvasói előtt nem ismeretlen az Európai Egyházak Konferenciájának, 110 nem-római katolikus európai egyház közös ökumenikus szervezetének, a munkája. Szolgálata két nagy területet fog át: egyrészt az európai egyházak közötti ökumenikus kapcsolatokat építi, mélyíti; másrészt ezeknek az egyházaknak a felelősségét ébreszti kontinensünk békés jövőjéért, az európai népek és államok közötti együttműködésért.

Ez év tavaszán ausztriai Gall- ncukirchenben rendezett európai egyházi találkozót mintegy 20 ország egyházi delegátusainak a részvételével az európai ökumenikus szervezet. A téma rendkívül időszerű volt: az egyházak felelőssége a fejlődő országok és a fejlődésben elmaradt területek iránt, a Helsinki Egyezmény idevonatkozó részei alapján. A tanácskozások központjában a hatékony, kiegyensúlyozott leszerelés kérdése állt, mint a fejlődő területek megsegítésének legfontosabb előfeltétele. Annak idején röviden hírt adott az Evangélikus Élet erről a konferenciáról, amelynek anyaga most jelent meg könyvalakban az egyházak számára.

— HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ.

Mező Mihály és felesége, sz. Dávid Judith a kecskeméti gyülekezet tagjai október 16-án családi és gyülekezeti közösségben ünnepelték házasságkötésük 50. évfordulóját a kecskeméti templomban. „Mindeddig megsegített bennünket az Űr”.

— I'abó Mihály, a kisapostagi gyülekezet egykori gondnoka és jelenlegi hűséges presbitere és felesége, sz. Kovács Julianna, október 30-án Kisapostagon istentisztelet keretében a gyülekezet közösségével együtt ünnepelték házasságkötésük'50. évfordulóját. Isten igéjével adtak hálát az együtt töltött fél évszázadért és kértek áldást további életükre. „Élettel és hűséggel ajándékoztál meg engem”.

— Kiss Pál és felesége ötvenéves, Legéndi Pál és felesége, Dudla Imre és felesége. Pék Márton Pál és felesége, Kubacska János és felesége és Buránszki Pál és felesége 25 éves házassági évfordulót ünnepelt november 6-án Dunaegyházán istentisztelet keretében. Mind a hatan a gyülekezet prés oá terei. Az úrvacsoratételt köEZ ÉV ÓSZÉN BULGARIA SZÉP FŐVÁROSÁBAN rendezte meg az Európai Egyházak konferenciája a második európai teológiai konferenciát a kontinensünk egyházai közötti ökumenikus kapcsolatokról. Szófiában 18 európai ország 40 egyházának csaknem 100 hivatalos képviselője találkozott, köztük 8 nemzetközi egyházi szervezet — így az Egyházak Világtanácsa, a Vatikán, az Európai Római Katolikus Püspöki Konferenciák Tanácsa és a Keresztyén Békekonferencia — képviselői. A szófiai egyházi találkozó három kérdéssel foglalkozott: mi a jelenlegi helyzet Európában az egyházak közötti kapcsolatok terén? — milyen végső célt látnak maguk előtt az európai egyházak az ökumenikus mozgalomban? — milyen utakon, milyen módszerekkel mélyíthetik ökumenikus kapcsolataikat az evangélium hűségesebb hirdetésére és a világ, a társadalom, az, ember javának szolgálatára?

Látványos eredményekkel, az egyházak közötti egységet akadályozó teológiai, szervezeti különbségek feloldásával csak naiv álmodozók számolhattak. A nairobi világkonferencia reálisan megállapította: hosszú és küzdelmes út

vetően Szabó István, a gyülekezet lelkésze a gyülekezet vezetősége nevében Sajtóosztályunk kiadványaival ajándékozta meg az ünneplő presbiter házaspárokat. Legyen áldás életükön, munkájukon a jövőben is, egyházunk javára.

— Sándorfy Menyhért, a so- mogyszili gyülekezet volt gondnoka és felügyelője, majd a bala- tonszárszói gyülekezet volt gondnoka és felesége, sz. Taubert Ilona TOvember 3-án Balatonszemesen ünnepelték házasságkötésük 50. évfordulóját. Szolgálata idején jelentős segítségével épült fel a baLatonszemesi imaház. Isten iránti hálájuk megnyilvánulásaként október 31-én úrvacsorát vettek, a gyülekezet pedig Isten gazdag áldását kérte további életükre.

— HALÁLOZÁS. Nikodémusz János ny. újcsanálosi lelkész november 3-án elhunyt. Hamvasztás utáni temetése Budapesten lesz. . Ha elfogyatkozik is testem és szívem, szívemnek kősziklája es örökségem te, 'maradsz, Istenem, örökké”.

áll az egyházak előtt az ökumenikus mozgalom jövője során. Viszont néhány lényeges ponton új meglátásokat adott és mélyebb, őszintébb kapcsolatok reménységét erősítette meg a szófiai találkozó. Az „ökumenikus lelkűiét” a másik keresztyén és a másik egyház iránt — ez az ökumenikus mozgalom igazi alapja (Oliver Tomkons anglikán püspök előadása). Az egyházi és teológiaá differenciák ellenére lehetséges és szükséges a közös testvéri kapcsolat Krisztusban (Christoph Hinz

— NDK). „Az egy egyház nem valamiféle egyetlen és uniformizált szervezet, hanem az egyházak közössége” (Zizioulas orthodox professzor). A római katolikus egyház és a többi egyházak között ma a püspöki tisztség, illetve a római püspök, a pápa, szerepe a legtöbbet vitatott kérdés (Lanne belga katolikus teológus előadása).

A négy főelőadás után négy munkabizottság vitatta meg az ökumenikus kapcsolatok bibliai, történeti, dogmatikai és gyakorlati vonatkozásait. Ezek néhány fontos javaslatot dolgoztak ki az európai egyházak számára: 1. az európai egyházak mindent tegyenek meg az úrvacsorái közösség és ennek teológiai előfeltételei elérésére; 2. vizsgálják felül és korrigálják ökumenikus lelkülettel egyházi történetírásukat és egyházi oktatásukat; 3. imádkozzanak egymásért, más egyházakért és az azokhoz tartozó keresztyénekért;

4. találkozzanak gyakrabban egymással közös kérdéseik megvitatására az egyes országokban is; 5. javítsák az egymás életéről való információcserét; 6. az egymás közötti testvéri együttműködéssel segítsék Európa békés, biztos jövőjét, a Helsinkii Egyezmény szellemében. Ezek az javaslatok hamarosan eljutnak minden euró • pai egyházhoz.

A TESTVÉRI. KRISZTUSBAN VALÓ KÖZÖSSÉG JELEKÉNT a

szófiai találkozó résztvevői minden reggel más-más egyház templomaiban (orthodox, pix>testáns és római katolikus templomokban) kezdték együtt istentisztelettel napi munkájukat. Maxim pátriárka, a Bolgár Orthodox Egyház feje, nagyszabású fogadást adqtt a résztvevők tiszteletére. Magyar- országról — e sorok íróján kívül

— dr. Selmeczi János teológiai otthonigazgató és Dr. Szabó László Ambrus debreceni református teológiai professzor vettek részt az európai egyházi találkozón.

Dr. Nagy Gyula

A hazát csak emberségesen lehet szolgálni

Szalatnai Rezső uiolsó könyve

AZ ÍRÓ POSZTUMUSZ MŰVÉT meghatva veszem kezembe. „Elindulunk és visszatérünk.” — ez a címe, s alatta a megjelölés: regény. De ahogyan indul, nyomban elárulja az olvasónak, hogy saját visszaemlékezéseit beleszövi az író a történetbe. Az első sorokban egy őszi sétát villant ielénk az utolsó évekből, budapesti lakás/a közelében: „Hullanak az őszi levelek, rászáll a Vérmezőre egy arany- lóan susogó pikkely köntös, bokáig gazolok benne. Ereszkedik le egy-egy levél, vállamra is. akárha sárga pillangó. Amint kezembe veszem, s tűnődve darabokra morzsolom, eszembe jut a régi ősz. amikör diák voltam, és így hullottak, fönn északon, ezek a savartyü, pernyekönnyű, arany levelek, s feküdtek le talcarónak szegény Magyarország kifárasztott testére.”

Aztán minden átmenet nélkül, írásjellel sem tudtál adva. a második bekezdésben már a 14 éves fiú kezd el beszélni, a hajdani Felvidék ..Óvárad” regény-nevű városkájában, s mondja a történetet egyes szám első személyben a könyv 340 oldalán. Megkapó írói fordulat, mégis több annál: ezzel lebegteti végig Szalatnai Rezső a titokzatos fátylat a regényen, amely párafüggnny egy pillanatra sem nyílik meg. s mögötte egybeolvad az ő fiatalkori személye és a monológot mondó Rácz lsfván fiú alakja. Elválaszthatatlan a könyv laojain a történeti emlékezés és a regénv*zövés. Már nem kérdezhetem meg az írót. miért választotta ezt a műfaji megoldást, a memoárelemekkel átszőtt reményformát, miért adott önéletrajz helyett önéletrajzi ihletésű, de szabadon alakított elbeszélést. Mégis sejtem a belső maiját: a varázs-függöny azért borul rá a műre, hogy az író kötetlenül taníthasson és válthasson Tanítás és vallomás ez

a szépirodalmi alkotás, arról, ami az egykori történetem—irodalom tanár, a két hazában is élt szerző életét, lelkét mindvégig betöltötte.

KEZDEM A TÖRTÉN ELEM-TÄRGY- GYAL. A regény egy nyár végétől egy másik nyár végéig mondja el az ódon kárpáti kisváros életét. 1918—1919 sorsfordulóját. Az első nyár még Magyarországon játszódik, a második már Csehszlovákiában. Óhatatlanul eszembe jut, hogy az író Szakolcán, a Nyitra megyei kisvárosban volt akkor diák, és olt élte át az állam- fordulatot.. Mesteri a rajza az embereknek, a gondolkozásnak, a mindennapi eleinek, a társadalmi és nemzeti helyzetnek az állami változás előtt, alatt és után. Magyarokat, szlovákokat, cseheket, osztrákokat látunk e bonyolult idő kisvárosi terében. A városkába érkező hírek zajlá- sa cs ami ott végbemegy, messze hitelesebb belső képe a történelmi fordulatnak, mint a köztudatban élő. Mi, a mai Magyarország határai között felnőtt nemzedék, annak idején a húszas években nem is kaphattunk igaz beszámolót, s már ezért is lélegzet-visszafojtva olvassuk a helyi híradást hat évtized távolából. Hű és emberséges ez a történelemóra, amelyben részesülünk, mert az író nem szépít, de megért és szeret. Megérti és szereti az ott élő szlovák népet, amely kisebbségi sorsból hazát kapott.

FOLYTASSUK A HAZASZERETET- TÁRGGYAL. A Felvidéken hirtelen az új csehszlovák állam keretei közé jutott magyar kisebbség tájékozódását, magatartas- és feladatvállalását keresi a könyvben a mesélő hős, közepes sorsú család fia. Ebben segít néhány diáktársa, és főként Fen, az okos, komoly gondolkozású kéménysep- rölegény, szocialista elkötelezésü, nemzeti érzésű magyar münkásfiú. A néhány did!; maguk között magyar önképzőkört alakit, elvégzik odahaza az idegennyelvűvé lett gimnázium tananyagát magyar nyelven is.

Szomjasan foglalkoznak a magyar irodalommal. A főhős, Rácz István, egyszer csak képeslapot kap egyik cseh tanaruktól a szünidőben. A tanár meglátogatta földijét és ismerősét, Petr Bezruc nevű cseh költőt, akt nagy szeretettel emlegette neki Petőfit mint példaképét. Az üdvözlőlap tanulságát így vonják le a fiúk: „Tudjuk, Petőfi bátorítja Bezrucot, Bezruc hajthatatlan igazságkeresése rávilágít nekünk Adyra; est Budapesten most senki nem érti, de az igazság és szépség bárhonnan jön: segíti egymást. Nekünk erre a meggyőződésre kell építenünk. Apáink a világháborúval elrontották a világot, próbáljuk meg mi a fiatalok lelkében újra. felépíteni.” Ebben a beszélgetésben hangzik el ez is: „Egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy legfőob leckénk a nemzeti irodalom, a nemzeti múlt és hazánk teljes földrajza.”

Még előzőleg törtéit: a városkát elfoglaló légionáriusok jövetelének hitére egyik osztálytársuk fegyveres ellenállást szervez. Feri hiúsítja meg az esztelen vérontást. „Ezt a, haza nem kívánja — mondja. — A haza a legszebb emberséges érzelem a szivünkben. S ami emberséges, azt csak emberségesen lehet szolgálni.” Kialakul a kis társaságban a szomszéd népek együttélésének, egymás megbecsülésének az eszméje. Néhány közeli és távolabbi múltú történeti mozzanat — a mai olvasó számára is meglepetésként — szövi össze tényekkel ezt a testvériséget, egy vasúti utazás közbeni társalgás folyamán.

SZÜLŐFÖLD-ÓRÁKRA IS BEÜLÜNK a könyv padjaiba. Csak a szív emlékezésén át lehet így leírni az egykori kisváros utcáit, zsombékos határát, a szőlőhegyet, meg a fiúk utazása kapcsán' Pozsonyi, ahol az író az egyetemet végezte és hivatását betöltötte 1948-ig. Az emlékező hangulatot árasztja a könyv igen megkapó borítólaprajZa is, Kiss Marianne munkája.

Szalatnai Rezsőnek megadatott, hogy e mű írásával búcsúzzék az életétől. „Elindulunk és visszatérünk”. Visszatérhetett a diákkorába, belevarázsolhatta a regénybe a felejthetetlen, derűs iskolai emlékekéi, a fiatal évek szomorúságait is. főként pedig a készülést a jövőre. S a közben eltelt termékeny élet tapasztalataival telítve. vallhatott — az ö megkapó stílusával, amelyet annyira szeretek — egész emberi és írói hivatását átható eszményéről: a nemzet igazi szolgálatáról. Aki nem tudta volna eddig, ebből a könyvből megismerheti: ez Szalatnai Rezső! A hagyományos történetszövés, a szereplők gondolkozásának és a párbeszédeinek kifinomítása, a halkan érzelmes pillanatok is mind egészen ö. Tiszta, nemes szívének dobogását érezzük a lapokon. Érdemes a megszűnt szívverés lüktetéséhez hozzáérinteni lelkünket.

Vcöreös Imre