Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-11-06 / 45. szám

XLII. ÉVFOLYAM 15. SZÁM 1977. november 6. Ara: 2,50 Ft ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Hatvan év világtörténelem 1917. november 7-én. Szentpétervárott, győzött a Lenin által irá­nyított, az oroszországi munkások és parasztok által megharcolt szo­cialista forradalom. Ez a nap új korszakol kezdett a világ történeté­ben; olyan időt, amelyben összegezödött minden érték, minden ered­mény. amit az emberiség a maga életének, a sorsának''előbbrehala- dásában létrehozott, elért, de ugyanakkor gyökeres változásokat ho­zott a minden addig történtekkel szemben, összegezödött minden érték, minden jó eredmény úgy, hogy a forradalom tudatosan vál­lalta és felhasználta az évszázadok hosszú során at vívott szabadság­ét politikai harcok tapasztalatait, örökségét. Ugyanakkor az egész ad­digi történelem legnagyobb fordulata volt azért, mert minden meg­előző forradalom — még a legnagyszerűbbek is — csak az egyik kizsákmányoló rendszernek a másik által való felváltását, tette le­hetővé: a szocialista forradalom az embernek ember által történő kizsákmányolása lehetőségének végét s az osztálynélküli társadalom megszületését jelentette — előbb a Föld egy bizonyos pontján, majd pedig annak jelentős területein. A NOVEMBER S-ÁN MEGVÁLASZTOTT ELSŐ SZOVJET KOR­MÁNY KÉT DEKRÉTUM KIBOCSAJTÁSÁVAL kezdte meg tevé­kenységét. pontosan jelezve azt, hogy az új munkás-paraszt állam milyen módón óhajtja a maga és környező világának jövendő sor­sát rendezni. Az első dekrétum békefelhívással fordult „valamennyi hadviselő néphez és kormányaikhoz", javasolva azt. hogy „haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat az igazságos demokratikus békéről", kije­lentene: ,,A kormány az emberiség elleni legnagyobb gonosztett­nek tartja ennek a háborúnak folytatását, amely ezért folyik, hogyan osszák fel az erős és gazdag nemzetek között az általuk meghódított gyenge népeket". A második dokumentum pedig egyetlen tollvonás­sal rendezte a parasztság évszázados problémáját: elvette a földes­uraktól és az egész nép tulajdonába adta át a földet, áz ország min­den természeti kincsét — akár föld felett vagy a felszín alatt lett legyenek is azok. A győztes szocialista forradalom tehát a békét kínálta fel a há­ború ezernyi borzalmától meggyötört ember milliónak és a javak igaz­ságos elosztását tette megváltoztathatatlan renddé. ..Magának a Szov­jetuniónak a keletkezése, s méginkább fennállásának első nehéz évei — írta később az amerikai Theodore Dreiser — rendkívül meggyőző és lefegyverző érvet szolgáltattaI;. amely ma már megdönthetetlenné rali. A nemzetközi porondon olyan nemzet jelent meg, amely mél­tán e’mondhatta magáról: a mi rendszerünk nem a tőke tulajdono­sának, hanem a töke megteremtőjének nyújt igazságosan és jól be­rendezett életet, neki nyújtja mindazokat a javakat, amelyeket a lángész. a művészet, a tudomány és az emberi értelem létrehozni képes. Ez a fáklya nemcsak Oroszország számára világít..." VALÓBAN: EZ A FÁKLYA NEMCSAK OROSZORSZÁG SZÁ­MÁRA VILÁGÍTOTT, hanem Európa s az egész világ mindig is békére vágyó népei, gazdaságilag kisemmizett, politikailag elnyomott osztályai számára is. E népek között ott volt a mi magyar népünk is és legjobbjai ugyanúgy megharcolták a maguk forradalmát, mint oroszországi, finnországi, németországi, s fel sem sorolhatni hogy hány országbeli társaik. Megharcolták a hadifogságból emberi ön­tudatra ébredlen Szibériában és megkarcolták itthon: 1919 tavaszán. Majd Európa nagyobb részén mégis kioltották rá lángot: a békés, az. igazabb emberi életre vágyókat a minden rendű és rangú horthyk fegyverrel, akasztófákkal, börtönnel, megfélemlit essél hallgattatták ei — egy időre. A tűz, a szocialista forradalom újjátevő, az embert megalázó, elnyomó rendszereket megsemmisítő lángja csak a szü­lőhazájában égett altkor, de ott mar elolthatatlanul. S eljött az az idő is, amikor semmiféle eszközzel — sem háborúval, sem gazda­sági. sem politikai erőszakkal — nem lehetett elterjedését megaka­dályozni. Ebben az elemi erejű sodrásban a saját kezükbe vették sorsuk irányítását' a szocialista országok s szabadították meg ma­gukat a gyarmati igából Afrika, Ázsia népéi,- A világ térképe eköz­ben — ha nem is varázsütésre, de rövid évek alatt — úgy megvál­tozott, hogy alig találni Földünkön olyan zugot, amely valamilyen módon ne mozdult volna előbbre vagy ne lenne reménye az előbbre- hal adásra. AZÉRT HATVAN ÉV ÖTA EGY OLYAN VILÁGTÖRTÉNELMI KORSZAKBAN ÉLÜNK, amelyet a szocializmus eszméinek, gyakor­latának terjedése határoz meg, s most már nincs és nem is lehet más út, mint a szocializmus. Ezt az utat nekünk és a ránkkövet- kezö nemzedékeknek tovább és végig kell járnunk s azzal az eltö­kélt elhatározással, amely az első szocialista állam első hivatalos megnyilatkozásában bennefoglaltatik: békében! V m ORSZÁGOS SVÉD EVANGÉLIKUS HETILAP A svéd evangélikus egyház országos hetilap kiadását-tervezi, mely helyettesítené az eddigi helyi egyházi lapokat. A lap egy­házi véleményeket és állásfogla­lásokat közölne aktuális kérdé­sekkel kapcsolatban, de termé­szetesen általános érdeklődésre számot tartó híreket és tudósítá­sokat is. A hetilap tervét az eladható­ság és az egyházi igények gondos tanulmányozásával készítették el. Egyelőre 100 000 példányban akarják megjelentetni és 260 000 amerikai dollár állami támoga­tásra számítanak. Az első számot az ősz folyamán jelentetik meg és a tervet akkor terjesztik a gyülekezetek és illetékes egyhá­zi fórumok elé döntéshozatalra. WESLEY-KÁPOLNA, LONDON A londoni Wesley-kápolna. a metodizmus „szülőhelye'' 1978. november 1-én lesz 200, éves. Eb­ből az alkalomból ismét haszná­latba akarják venni a kápolnát, mely 1974 óta életveszélyes álla­pot. miatt zárva vo-It. Metodista keresztyének az egész világon gyűjtést végeztek a renoválás munkákra. Olvasó evangélikusak A magyar történelmi protes­tantizmus felmérhetetlen nemze­ti szolgálatot végzett a 16. szá­zadban. Megjelenése pillanatá­ban igénybe vette a korszak leg­jelentősebb technikai vívmányát, a sajtót, s ezzel terjesztette egy­házújító eszméit, de ezzel terem­tette meg az irodalmi magyar nyelvet is. Ahhoz viszont, hogy szava a sajtón keresztül behatol­jon az egyszerű lelkek mélyébe, szükség volt tanítani a népet írni- olvasni. Ebben a csodálatos kör­forgásban a nemzeti műveltség olyan fejlődése indult meg, amely messze meghaladta a ma­gyar humanizmus és reneszánsz elit csillogását, a kiválasztottak kultúrfényét. A protestantizmus öntudatlanul is a nép felé for­dult és soha nem tapasztalt kul- túrforradalom előidézője lett. Volt valami emberfeletti ebben a vállalkozásban. Abban, aho­gyan megtanulták a magyar re­formátorok, ezek a „megszállott" emberek a betűt faragni, a nyomdát létrehozni. Ahogyan termékeikkel, az újfordítású Szén lírásokkal, énekeskönyvek­kel, prédikációs kötetekkel, vita­iratokkal „házaltak”. Ahogyan ökrösszekerekkel caplattak ten­gelyig érő sarakon keresztül, vagy hátukra vett terűként ci­pelték a megtizedelt falvakba, hogy a nyomtatott magyar szó eljusson mindenüvé. Hősi kor­szak hősi cselekedetei voltak ezek. s nem kis büszkeséggel em­lékezünk meg Erdőséről, Abádi- ról, Bornemisszáról, vagy a kés- sőbbiek során jelentkező nagy KároliróL A KÉSŐI UTÓDOK, A MA­GYAR EVANGÉLIKUS EGY­HÁZ SAJTÓ LELKÉSZEI az ősök testamentumának súlya alatt kissé megilletődötten és el- togódottan üléseztek október 21- én. Uelkük fáklyáját talán éppen a 16. század lángja lobbantotta lel, hogy újra tüzet fogjon. Szi­gorú önvizsgálattal, a tények kö­nyörtelen számonkérése előtt mérték fel tennivalójukat. Vitat­koztak és küzdöttek, szégyenkez­tek és lelkesedtek, mikor rriely területre siklott a kritikai szó. Egy egész nádon keresztül néz­tek nemcsak egymás szemébe, de azokra az egyházmegyékre is, amelyeknek képviseletében eljöt­tek. A „sajtó püspöke”, dr. Káldy Zoltán indított vitát. Pusztán né­hány gondolatát emeljük ki. hogy ízelítőt kapjunk a forró légkörről. Olvasó nép lettünk —, állapí­totta meg a püspök —, de saj­nálatos, hogy azt már kevésbé mondhatjuk: olvasó evangéliku­sok vagyunk. Valahol elhibáztuk dolgainkat, amikor az igényte­lenség kérdését feszegetjük. Az ősök munkája nyomán terjedt a betű, a Biblia, a könyv. Hol re­kedt meg ez a folyamat? Miért van az. hogy egyesekben nincs igény kiadványaink, vagy újsá­gunk iránt? Pedig amelyik gyü­lekezet, vagy hivő nem tart kapcsolatot sajtónkkal, az elszi­getelődik. Újságunk, kiadványa­ink egyházunk érrendszere, ame­lyen keresztül a tagokba friss vér áramlik. Nem táplálkozunk az egyház eledelével, ha kiiktat­juk a táplálékot nyújtó eszközö­ket. A sajtó az edény, amelyben frissen tálalva kapjuk az eledelt. KÜLÖNÖSEN NAGY HANG­SÚLY ESIK HETILAPUNKRA, — folytatta a püspök. Ez a lap köt össze bennünket a világ ke- resztyénségével, de egymással is. Ezt a lapot csak szeretni lehel. Sokoldalú, sokrétű. A születés, iáiéi híreitől a- nagy világesemé- lyekig, az egyházban történi iolgoktól, a történelemben kiala­kult helyzetig minden skálán játszik. Nagy dolog, hogy egyhá­zunk rendelkezik ezzel a lappal. De még nagyobb dolog előtt ál­lunk. Január 1 -töl reménység szerint több oldalon és .nagyobb példányszámban jelentethetjük meg. — Tartalma még gazda­gabb lehet. A közel félmilliónyi evangélikusnak szüksége ' is van . erre. De ezt a példányszámot el is kell juttatni a hívekhez —, hangsúlyozta a püspök. A felmé­rés azt mutatja, hogy akadnak gyülekezetek .ahol alig tudnak a lap létezéséről. Ahol talán szí­vesen olvasnák, csak éppen nem hívta még senki fel figyelmüket arra, hogy ilyen is van az egy­házban. S hogy e nélkül aligha lehet valaki jó egyháztag. Akad­nák még olyan gyülekezetek is, amelyek templomkapuiból hiány­zik az újság, és fogalmuk sincs a hívőknek, hogyan szerezzék be. Ilyen, s hasonló gondolatok in­dították el a vitát. S tizenhat egyházmegye sajtólelkésze nézett szembe a hiányosságoknak és eredményeknek. A hangsúly ter­mészetszerűleg esett hetilapunk­ra, az Evangélikus Életre. KÖZTUDOTT DOLOG, DE ÚJRA HANGSÚLYOZZUK, hogy lapunkat elő lehet fizetni. Ebben a vonatkozásban igen jó tapasz­talataink vannak. A lap túlnyo­mó többsége előfizetőinknek jár. Előfizetőink hálásak, s várják az újságot. Levelek százai lépték el az évek során szerkesztőségün­ket, melyekben kifejezésre jutott, mit köszönhetnek az Evangélikus Életnek, hogy milyen nagy vesz­teség számukra, ha technikai okok miatt véletlenül nem érke­zik meg időben. Újságunk olyan számukra, mint a vasárnapi ha­rangszó, ünnepet jelent. Az ilyen' sorok lendületet adtak minden­kor a szerkesztőség munkájának. Az újság egy része —. nem je­lentéktelen szám ez sem —. ún. terjesztési példány. A gyakorlat­ban ez azt jelenti, hogy minden gyülekezet kap néhány példányt, hogy azt vasárnaponként, vagy bibliaórákon adja el híveinek. Szép hagyománya van ennek is. Mert hiszen a gyülekezetek ren­delkeznek „irattérjesztéisel", más szóval Bibliát. énekeskönyvet, s egyéb egyházi kiadványokat a gyülekezeteknél lehet megvá­sárolni. Az csak természetes, hogy itt minden vasárnap újság is kapható. E kérdésnél volt a legtöbb vita. Természetes, hogy kapható az újság? Felhívták erre a gyülekezet figyelmét? Meg­szokta a gyülekezet, hogy vásá­rolni lehet újságunkat a temp­lomkapuban néhány forintért? ŐSZINTÉK KÍVÁNUNK LEN­NI! „Termékeink” kínálásában komoly hiányosságok voltak és vannak. Tudati és módszerbeli hiányosságok. Mert hozzávetőle­gesen gyülekezeteink 30 száza­lékánál nem vezették be ezt a renszeres gyakorlatot. Hányán, de hányán maradhattak így ki önhibájukon kívül az egyház vérkeringéséből! E téren, változ­tam kell! El kell érnünk, hogy minden templomkapuban kapha­tó legyen az Evangélikus Élet! Újságunk rendkívül sokszínű. Valójában számtalan témát nyújt megüeszelésre, vitára. Az lenne az igényünk, hogy olvasóink megbeszéljék problémáikat lel­készükkel, s lelkészeink problé- masitsak a témákat szószékeken és családlátogatások alkalmával, így még elevenebb lenne a fen­tebb idézett vérkeringés. TIZENHAT EGYHÁZMEGYE SAJTOLELKÉSZE ÜLÉSEZETT Késő unokái az Erdősieknek. A hadiaknak, Bornemisszáknak. Egymás tapasztalatával gazda­godott. s hibájából okult. Min­denesetre tudatosította magában, hogy a feladat nagy. Olvasóvá kell tennie evangélikus egyhá­zunk népét. Újságunkat, kiadvá­nyainkat meg kell szerettetnie gyülekezeteinkkel. híveinkkel. S talán évtizedes lemaradást kell pótolnia. De van valami öröm- teljes is ebben a munkában. Az ti. hogy akik kézbe veszik írása­inkat,, akik belekóstolnak a so­rok ízébe, zamatéba, azoknak nélkülözhetetlen szellemi táplá­lékukká válik. Van abban is öröm. hogy legtöbb helyen nyitott ka­pukat döngetnek a sajtólelké- s/.ek, mert megelőzte őket a betű szeretete. Az egynapos tanácskozás pedig nem volt felesleges. Sőt! Új len­dületet adott és a hűséges mun­kát Isten gazdag áldása kíséri. Rcdoy I’ál Szilágyi Belei a Déli Egyházkerület felügyelőhelyettese A Szent-Irány Ödön halálával megüresedett egyházkerületi fel­ügyelői tisztet — az Egyhá/.i Törvények II. 89. § 1 pontjának megfe­lelően — az új egyházkerületi felügyelő megválasztásáig az egyház­kerületi nem-lelkészi főjegyző tölti be. A nem-lelkészi főjegyző jelen­leg Szilágyi Béla pécsi ny. tanár, aki közel 30 év óta a pécsi gyüleke­zet szeretett és nagyrabecsült felügyelője. Hosszú gyülekezeti szolgá­lata záloga annak, hogy jelentős segítséget tud adni a Déli Egyházke­rületnek. LVSZ ÜDVÖZLET VI. PÁL PÁPA SZÜLETÉSNAPJÁRA TANZANIA: AZ EGYHAZAK NEM VESZIK AT AZ ISKOLÁKAT t ur. uari mau, a muneranus Világszövetség főtitkára köszön­etté VI. Pál pápát 80. születés­iapja alkalmából. Táviratban neJeg üdvözletét küldött, imád- ;ága és jókívánságai felől bizto­sította az ünnepeltet. „Becsben tartjuk a római katolikus egy­házzal fennálló kapcsolatainkat, miközben közösen keressük az egyházi közösséget a mi Urunk, Jézus Krisztus evangéliumának fényében.” A tanzániai kormány felszólí­totta az országban működő misz- szionáriusokat. hogy ismét ve­gyék át az egykori misszói isko­lák vezetését. Az ajánlatot az egyházak — az iskolák nagyon rossz építészeti állapota és az ala­csony oktatási színvonal miatt — elutasították. Tanzánia kormá­nya 1973-ban vette saját kezébe az oktatásügy intézését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom