Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-08-28 / 35. szám

VASÁRNAP IGÉJE Mit akar Isten velünk? Km 9, 15—16 0 lenne hát a mi Istenünk? A korlátlan hatalmú úr? Könyörül és kegyelmez ahol és akin akar. Hiábavaló minden emberi igyeke­zet? Ez az emberi élet? Azoknak lenne igazuk, akik szerint a vaksors szeszélye, a végzet van felettünk? Isten kénye-kedve szerint játszhat velünk? Ha ez így lenne igaz. akkor mit tudunk mondani a XX. század em­berének. aki felett kitárult a mindenség? Sztratoszféra, ionoszféra, csillagok milliója. KI VAN HÁT FELETTÜNK? Hitünk szerint a könyörülő Isten. Jézus Krisztusnak atyja. Ö nem akarja a bűnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen. E munkára használja eszközül az egyházat. Isten szabad választása líráéi és az egyház. Mindkettőt odaállí­totta a történelem kirakatába, mindkettőt szoros úton vezette. Maradjunk csak az egyháznál. Léte sok kérdést vetett fel az em­beriség történelmében. Mennyi tévelygés, belső válság, bűn, össze- fonottság a sok esetben népetnyomó hatalommal, igazságtalan struk­túrákkal. Szomorú szerepe a színes népek, fajok elnyomásában, gyar­matosításban. Bűnei ellenére elterjedt a rábízott evangélium szinte minden nép között. Az egyház Isten könyöriiletének. irgalmának peldaja a világban. Az egyház Isten eszköze az emberiség javára. A választás nem önmagáért történt. Az egész világra nézve. AZ EGYHÁZNAK NINCS OKA ELKÜLÖNÜLÉSBE. FÖLÉNY- ÉRZETRE. kiválasztása nem kivételezés, hanem szabad kegyelem. Tetszett Istennek, hogy népe legyen. De ez a nép soha se feledheti: .,Előtted nem kérkedhetünk, nekünk nincs semmi érdemünk, csak kegyelemből élünk.” E népnek tudnia kell. hogy mindig méltán sújtott le rá Isten haragja. Nem véletlenül Isten házára elsőnek. Volt harag edénye, bánt vele keményen az Isten. A gőgje feletti íté­let az egész világ érdekében volt. Hogy Isten megfelelő, alkalmas eszköze legyen az emberek között. AZ EGYHÁZNAK NINCS SZÜKSÉGE ÖNMENTÉSRE. KERESZ­TES HABORŰRA. Voltak, idők.a történelemben, amikor nagy igye­kezettel akarta menteni önmagát és biztosítani jövőjét. Tagjai kö­zött. volt. hogy sokakon erőt vett a cinizmus, a reménytelenség. Vol­tak. akik éppen emiatt fékező, visszahúzó erők lettek az egyház szol­gálatában. Pedig mindig a hatalmas Isten kezében vagyunk, aki nem a halál, a pusztulás, hanem az élet Istene. Megajándékozta a vilá­got Jézus krisztussal. Az egyház népét pedig azért választotta, hogy naponként megújítva áldássá tegye életüket az emberek között. FELETTÜNK A JÓ AKARATÚ ISTEN. Jóakaratának hordozója e.s ki nyilatkoztat ója Jézus Krisztus. Őrá szakadt az ítélet, ő lett átokká, hogy mi felmentettek, megváltottak, áldást adók legyünk. Meghalt, hogy mi éljünk. A szabad, hatalmas Istent nem köti senki és semmi. És Ö mégis úgy döntött, hogy könyörül. Jézus Krisztusban szaván lehet fogni. Jézus Krisztus a biztosíték, hogy ö minden emberen könyörülni 'akar■ Fábry István ni \l>KO//.l\ K! Könyörülő Isten! Leborulunk korlátlan hatalmad előtt és magasz­talunk az egész világot átfogó jóakaratodért. Kérünk, hogy a Jézus Krisztusban kinyilvánított emberszereteted munkáját alkalmas esz­közödként töltse be az egyház az élet szolgálatában Lelked ereje ál­tal. Amen. — HALÁLOZÁS. Marschalká Jenő. ny. szarvasi tanítóképző in­tézeti tanár, a rákoshegyi gyüle­kezet felügyelője július 14-én, 81 éves korában elhunyt. Temetése július 29-én volt a budapesti új köztemetőben. Ravatalánál a vi­gasztalás igéjeként Jézus szava hangzott: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben élje­nek.” — Jn 10. 10. — Takács Jánosné. a cáki evan­gélikus gyülekezet tagja, lapunk hűséges olvasója 69 éves korá­ban elhunyt. „Atyám, akiket ne­kem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is velem legyenek, hogy megláthassák az én dicsősé­gemet, amelyet nekem adtál.’” Jn 17, 24. — özv. Harkányi Józsefné, sz. Szita Gizella augusztus 4-én, 76 éves korában elhunyt, Temetése r ugusztus 9-én volt Budapesten, az Üj Köztemetőben. — Az elhunyt­ban Harkányi László, Sajtóosztá­lyunk tördelőszerkesztője édesany­ját gyászolja. Lapunk munkatársai és olvasói testvéri szívvel osztoz­nak fájdalmában. — „A jó harcot megharcoltam, a hitet megtartot­tam, készen vár rám az örök élet koronája. ZONGORÁMAT eladnám vagy gyü­lekezetnek ajándékoznám. Cím: a ki­adóhivatalban. Istentiszteleti rend Budapesten. 1977. augusztus 28-án Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Hafenscher Ká­roly. du. 6. Hafenscher Károly. Fa­sor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szir­mai Zoltán. Dózsa György út 7. de. tel 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlo­vák) Cselovszky Ferenc, de. L2. (ma­gyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péíer u. de. fé! 12. Zugló de. 11. (úrv.) Matúz Pál. Rákosfalva de. 3. Matúz Pál. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Matúz Pál. Kassák Lajos út 22. de.^11. Ben­czúr László. Váci út 129. de. 8? Benczúr László. Fraugepán u. de. fél 10. Ben­czúr László. Ü.ipest de. 10 Blázy La­jos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyula. Soroksár-Ü.jtelep de. fél 10. Virágh Gyula Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest-Wekerlcte- lep de. 8. Pestújhely de. 10. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota Máv telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalo­ta Nagytemplom de. 10. Bodrog Mik­lós. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. Eél 11. Cin- kota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 10. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) ifj. Fpi­tin Brúnó. de. fél 11. (német), de. 11. (úrv*.) Madocsai Miklós, du. 6. MadJ- csai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Ma­docsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsav Vilmos u. 11. de. 9. de. 11, du. fél 7 Budakeszi de. S. Pesthidegkút de. fél 11. Muncz Frigyes. Modori u. ti. de. 10. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.-) Missura Tibor, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Bencze Imre. Bu­daörs du. 3. Missura Tibor. Török­bálint du. fél 5. Missura Tibor. Csil­la ghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. ii í vi e; K — Szentháromság után a '12. vasárnapon az oltártcrítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Mk 7. 31—37: az ige­hirdetés alapigéje: Km 9, 15—16. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Au­gusztus 28-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rá­dió. Igét hirdet: Baranyai Tamás domonyi lelkész. — KONDOROS. Augusztus 28- án de. 10 órakor kezdődő isten- tisztelet keretében adja át szol­gálatának dr. Káldy Zoltán püs­pök a két évved ezelőtt nagy vi­harkárt szenvedett kondorosi templomot, amelynek belső meg­újítása és tetőszerkezetének re­noválása megtörtént. Ugyanak­kor a megújított templomban avatja lelkésszé Deme Dávid és ifj. Deme Károly most végzett teológusokat, a gyülekezet lelké­szének, Deme Károlynak két fiát. — HÁZASSÁG. Ifj. Dubovay Géza üzemmérnök és Máté Haj­nalka július 23-án tartották es­küvőjüket a kaposvári evangéli­kus templomban. Az esketés szolgálatát a vőlegény édesapja, Dubovay Géza esperes végezte. — ÖSAGÄRD. A gyülekezet volt lelkésze, id. Harmati Béla ny. lelkész július 24-én egész napos szolgálatot végzett a gyülekezet­ben. — SZÜLETÉS. Bálint László, malomsoki lelkészéknek 1977. má­jus 13-án Gergely nevű első gyer­mekük született. „Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, ntig győzelemre nem viszi az igaz­ságot” (Mt 12, 20). VASÁRNAP. — „Mindenkor az Űrral leszünk. Vigasztaljátok te­hát egymást ezekkel az igékkel” (1 Thessz 4.17—18 — Ézs 25.3 — Mk 7,31—37 — Zsolt 71,1—16). Pál e vigasztalásban erőt is akar nékünk adni, nekünk, kik sokszor elkeseredve távol éaezzük magun­kat Istentől. De áz Örök élét re­ménysége erején túl azt is tud­nunk kell: Isten e földi életünk­höz is közel jött Jézusban,' s a reménvségíik ereje mellé ez is oda sorakozik. E kettőzött erővel tudjuk hordani magunk és mások terhét egyaránt. HÉTFŐ. — „Nektek pedig még a hajatok szálai is meg vannak számlálva. Ne féljetek!” (Lk 12.7— Józs i ,5 — Mk 1.21—28 — 3 Móz 19,1—5). Mindig tud rólunk az Isten olyannyira, hogy mindnyá­junkhoz oda jött és jön szerete- tével. Aki ezt tudja, az az em­berek közt sem lehet magányos. Mert nem azt várja, hogy hozzá jöjjön valaki, hanem — mint ahogy Isten lépétt hozzá — ő lép oda a másik mellé szereteté.vel. KEDD. — „Egy lélek által mi is mindnyájan egy testté keresztel - tettünk, és mindnyájan egy Lé­lekkel itattattunk meg.” (1 Kor 12.13 — Ézs 43,20 — 2 Kir 20,1—7. — 3 Móz' 19,31—37). Krisztus tes­tének tagjai vagyunk Isten Lel­kének ereje által De ha tagok vagyunk, úgy funkciónk is van. Mert ha tagokként ..fogyasztjuk” Isten szeretetét és erejét, úgy azt arra adta, hogy , termeljünk” ál­tala. SZERDA. — „Titeket is. akik egykor Istentől elidegenültek és ellenséges gondolkodásúak volta­tok, most- megbékéltetett.” (Kol 1.21—22 — ÉZS 53,5 — Jak 5,13— 18 — 4 Móz 9.15—23). Isten Jé­zusban hidat vert köztünk és őkö- zötte. De ugyanakkor ebben visz- szaadta a bűn által megromlott emberségünket is a közösségben, Mert nem csak Isten és köztünk, hanem ember és ember közt is hidat ver Jézus szeretete a béké­ben. megértésben, az áldozatot vállalni tudásban. CSÜTÖRTÖK. - „Örömmel imádkozzatok!” (Fii 1,4 — Zsolt 57,3 — Mt 9,27—34 — 4 Móz 10, 11—36). Mikor már minden em­beri lehetőség csődöt mondott: akkor szoktunk imádkozni. Pedig az imádság nem az utolsó utáni hivatalban kopogtatás, hanem az Istennel való kapcsolattartás le­hetősége. / Űrömmel éljünk min­dig e lehetőséggel. PÉNTEK. — „A rád bízott drá-* ga kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által.” (Tim I, 14 — .Zsolt 56,11 — Mt 8,14—17 — 4 Móz 11.1—20). Isten ránk bízta szeretetét, evangéliumát örök értékként. Olyan kincsünk van általa, melv az idők, korok változásával nem devalválódik, s élve vele nem kopik, nem hasz­nálódik. nem fogy el. Ügy őriz­hetjük meg igazán, ha tovább adjuk. A sajátossága pedig az, hogy ezzel nem fogy, hanem gya­rapszik a magunk számára is. Sőt: csak így gyarapszik. SZOMBAT. — „Nem szégyen- lem az evangéliumot, niszen Is­ten ereje az, amellyel minden hívőt üdvözít.” (Rm 1.16 — Zsolt 119,172 — Lk 4.38—44, — 4 Móz II, 21—35). Az evangéliumot el­fogadva nem csak mondhatjuk, de meg is tapasztaljuk Páli ah együtt: „Mindenre van erőm a Krisztusban.” Olyan erőm, mely nem ismer akadályokat és hatá­rokat a szeretetben és a szolgá­^a':iart ifj. Foltin Brúnó evangélikus elet A Magyarország) Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős, kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest vm„ Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszán: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 120.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 m 77.2145 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató LUTHER-KUTATÓK KONGRESSZUSA SVÉDORSZÁGBAN A Luther-kutatók augusztus pedig Let/ Grane dán egyházitor- 14—20. között a svédországi ténész részt vett dr. Fabiny Ti- Lund városában tartották V. bor professzor is. A konferencia nemzetközi konferenciájukat. A elsősorban Luthernak a mai teo- tudományos ülésszakon — lógaiai gondolkodásra való hatá- amelynek elnöke Gustav Wing- sát és ökumenikus jelentőségét ren svéd professzor, ügyvezetője kutatta. NÖVEKSZIK A MOHAMEDÁNOK SZAMA AZ NSZK-BAN 1976 végén 1,4 millió mohámé- szágból, majd Jugoszláviából, dán élt Nyugat-Nérhetországbán. Marokkóból és Iránból származ- Számuk egy év alatt kétszázezer- nak. (epd) rel nőtt. A legtöbben Törökőr­Nem kabalára, nyakba akaszt­ható tigrisfogra gondolok, se nem komor arcú Buddha-szoborra, vdgy a tv-ben szereplő kislányok szerencséi hozó talizmánjára, amelyet divatként vagy kabalá­ból hordanak, és ha nem hoz sze­rencsét, eldobják. Ott hever elfe­ledve, amig sorsa be nem telik. Ereklyéről van szó, amely túl­élte a múltat és létével ébren tartja a hozzáfűződő emlékeket, amelyeket féltve őrzünk, dédel­getünk és drága, legalábbis szi­vünknek drága, örökségként to­vábbadunk legkedvesebbjeink­nek. Nekem is van drága erek­lyém. ereklyéim, amelyeket meg­őriztem, és amelyeknek élete, sorsa immár az én kezemben van, rajtam múlik, hogy kivá­lasszam az arra érdemes örököst. Ezúttal csak legkedvesebb ereklyémről számolok be. Egy egyszerű, fekete kötésű könyvről van szó. A gerince már hiányzik, illetve hiányzott, mert édesanyám fekete vászoncsikot ragasztott a helyébe, modern ra­gasztó helyett víz-liszt keverék­kel. Persze, az eldolgozás nem a legsikerültebb, de még ma is ben­nünket szolgál. Belül, a borító belső oldalán tintaceruzával ez áll: Drága Ferimtől kaptam 1917. Nézem a dátumot. Hatvan év! Nehéz időkben kapott ajándék lehetett ez az imakönyv. Bizo­nyítják a sokat forgatott, elsár­gul lapok. A kemény borító alján címek jönnek. Számomra ismeretlen, de anyámnak biztosan fontos és ked­ves címek. Mindegyiket ceruzá­val irta. Ha mai szemmel nézem őket, soknak a -címzése hibás. Hiányzik az irányítószem és XXX. kerület nincsen Budapes­ten. A belső címoldalon ez áll: Keresztyén imakönyv. És a hát­oldalán egy összekulcsolt kéz, alatta felirat: Tudom Uram, de mégis... Hányszor mondhelia ezt cl imái végén, reménykedve ismételgetve reggel-este, bajban, bánatban, nehez időkben, ami­EREKLYE kor nem is tudom, hogy léptünk a holnapba, nem is tudtuk, mire virradunk, nem tudtuk, megma­radunk-e egymásnak. Az „Imádság reggel és este” című rész csak foszlányaiban van már meg. Előtte, mögötte ujjle­nyomatok megszámlálhatatlan so­ra. Idegen, borzadva tenné félre, a számomra ezek az ujjlenyoma­tok dolgos-imádságos kezek pe­csétje. „Imádság betegségben." Hány­szor nyithatta ki ennél az oldal­nál, hiszen szabadon állnak a la­pok, elszakadt a fűzés. Hányszor olvashatta könnyes szemmel eze­ket a sorokat, amíg mi spanyol lázzal, tífusszal, torokgyíkkal, ve­segyulladással, száméi köhögéssel viaskodtunk. A lapokon rnegszá- ndt vizcseppek. Talán eppen el öt le tette testünkre a Jjpznicet, fejünkre a borogatást. A lapok között teljesen megfa­kult kép. A Töviskoronás feje és mellette egy szőke hajtincs. Ki tudja, melyikünké? Apróra ösz- szehajtva egy papírlapon édes­apám írása, amely igy kezdődik/ Bírni az életet szeretettel> Vajon mikor írta? Nem■ tudom. De jól tudom, hogy 6 is úgy akarta, mint jómagam: bírni az életet szere­tettel ... Sorok jönnek, itt is, ott is alá­húzott sorok. Miért éppen ezeket a sorokat húzta alá? Nem próbá­lom kibogozni. Nehéz és könnyű, boldog és szomorú percekről be­szélnek, mert a kis fekete könyv minc.j kéznél volt, ott feküdt az éjjeliszekrényen, csak oda kellett nyúlni, felnyitni, és jó volt így, pillanatokra megállni, megnyu­godni és új hittel újrakezdeni. Azután egy nemzetiszínű kis szalag, beletűzve apám, anyám kis, kerek fényképei, egy levél: „kislányom konfirmációjára, sze­rető szüleid”. Egy könyvjelző: az Ür áldjon mep éa őrizzen meg tégedet hímzéssel, végül egy hal­ványkék karton közepén nagy M betű. Betűrejtvény = Egyet­lenem. Ezeket már éji tettem a könyvbe. Már régen nem imakönyvből imádkozom. Az élet megtanított arra, hogy könyv nélkül beszél­jek Istenemmel, úgy, ahogy a lelkemből kiszakad. De néha, néha, nehéz, vészter­hes időkben előveszem a megko­pott, házi, gerincragasztású, Icis fekete könyvet 1917-ből. Végigsi­mogatom a lapjait, ott is, ahol a vizcseppek nyoma van, azokat a helyeket is, amelyeken drága ke­zének ujjlenyomatai vannak. A szám nem mond imát, és mégis imádkozom. Drága ereklyét me­lengetek szivemen... Bírni az életet szeretettel... egyetle­nem ... megkönnyebbülten, meg- békólten, bizakodva nézek a hol­nap elé. Gyarmathy Irén

Next

/
Oldalképek
Tartalom