Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-08-07 / 32. szám

Alii VASÁRNAP IGÉJE Másoké — mindenkié Jn 15, 1—5. Ha nagy leszek, a magamé leszek — gondolja a gyermek. Csak hosszú évek múlva tudatosodik benne, hogy mit jelent a gyermek szamára a szülői ház segítsége, támogatása, a családi otthon melege, az iskola nevelése. Egyedül, magányosan nem ment volna. Közösség­ben nőtt fel. TERMÉST. TERMELÉST SEM LEHET ELKÉPZELNI A KÖZÖS­SÉG EREJE. ÖSSZEí OGÁSA NÉLKÜL. Gyári munkás a paraszt ke­zét keresi és fordítva. A bányász az országnak termel, az autóbusz vezetőjének kezében sokak élete. Folytathatnánk a sort, hogyan fo­nódnak egymásba a láncszemek, hogyan kapcsolódik egy-egy munka­folyamat a másikhoz. Igen. Az emberi élet nem magányos. Közösségi élet. A keresztyén ember életét sem lehet elképzelni a Jézus Krisztussal való közösség nélkül. EZ A KÖZÖSSÉG A KERESZTSEGGEL KEZDŐDIK. INDUL EL. Kezdet, melynek folytatása kell legyen. Elindulás egy életre szülő utón. Tovább kell haladni. E közösségben megmaradni. Hogyan lehet­séges a megmaradás? A taníthatóság, a tanítvánnyá levés által. A keresztséggel elkezdődött a keresztyén élet. Ki mondaná, hogy kész. befejezett, tökéletes? Szüksége van a továbbhaladásra, fejlődés­re. növekedésre. Erre szolgál az ige és az úrvacsora. A SZÖLÖÜLTETÉS CÉLJA A GYÜMÖLCSTERMES. A nem termo vesszőt lemetszik. A termőt tisztogatják, metszik, hogy még több te­remjen. Amit lemetszettek, az egyszer s mindenkorra lekerült a tőké­ről. Amit újra metszenek, az a tőkén van. terem. A tanítványnak szól az ige. Törvény és evangélium. Tükör elé állítja. bűnt kiált. Krisztus­hoz vezet. Felment és felemel, bátorít, biztat, örömmel tölt el. A ta­nítvány bünbocsánatból él. Részesedül Jézus Krisztus testében és vé­rében. Komoly önvizsgálat után újul hite abban a közösségben, mely számára a bűnbocsánaton túl új életet és üdvösséget is jelent. Ez a megmaradás útja. Mint a vesszőkbe a szolotoké nedve, ereje, úgy árad a keresztyén emberbe Jézus Krisztus élete. Szőlő, más kultúrnövények és fák egyek abban, hogy a gyümölcs, a termés nem a maguké, hanem másoké, végső sorban az embereké. Ré­szesedik a gazda, az ország, sőt sokszor távoli országok népe is. Ez természetes. EZ A JÉZUS KRISZTUSSAL VALÓ KÖZÖSSÉG EREDMÉNYE IS. A Vele való közösségben az elkezdett jó munkát, véghez viszi. Akiket elhívott, azokat meg is igazítja és el is igazítja. A Vele való közösség­ben az Űr maga termi a szolgaló élet gyümölcseit. A jézust életéét. Nem önmagának, hanem másoknak, mindenkinek. A TANÍTVÁNY AZ ÉLŐ ÚR SZOLGÁLATÁBAN ÁLL. Szolgál, hogy a békés munka nyomán teremjenek a fák. a Szőlők is; hogy a gyümölcsöket egy nagy asztalnál együtt fogyassza a sok színű, falu, nyelvű, va'läsv. ember: hagy a világban mindenki emberhez méltó éle­tet élhessen. . Fabry István IMADKOZZUIVK! Atyánk, köszön,jük azokat a közössegeket, melynek tagjai vagyunk családban, egyházban, hazában, az, emberiségben, Élő Űrünk, tartsd meg bűnös, gyarló életünket kegyelmi eszközeid által a Veled való közösségben, hogy szolgáljon az mások, minden embertársunk javára. Ámen. — LUTHER-kabátot szakszerűen ké­szít Dóczi Zoltán szabómester. 1061 Budapest, VI.. Majakovszij u. 6. . — HAJtANGÖNTÉST, javítást, szol­gáltatást, le- és felszerelést, vasállvá- ■nyok és könnyühúzású koronák készí­tését, átalakítását vállalja ..Slezák László aranykoszorús harangöntő utó­da és fia”. Gombos Lajos harangöntö mester. 3162 Örbottyán, Pí. 2. — ALBÉRLETI szoba szolid diákfiú­nak Budapesten, a Kálvin tér közelé­ben kiadó. Cím a kiadóhivatalban. — SASHEGY alján levő Lakásunkba félnapos elfoglaltságra főzni szerető és óreget kedvelő segítséget keresek. Te­lefon : 369-112. Este 6—7 óra között. Istentiszteleti remi Budapesten, 1977. augusztus' 7-én Deák tér de. 9. (úrv.) Gáncs Péter, de. 11. (úrv.) Harmati Béla. du. 6. Har­mati Béla. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán du. 6. Muntag Andorné. Dó­zsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Szir­mai Zoltán. Üllői úl 24. de. fél 11. Ka­rácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rá­kóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cse- lovszkv Ferenc^ de. 12. (magyar). Tlialy Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.). Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.). Zugló de-. 11. (úrv.) Matúz Pál. Rákosfalva de. 8. Matúz Pál. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Matúz Pál. Kassák Lajos út 22. de. 11. Ben­czúr László. Váci út 129. de. 8. Ben­czúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyu­la. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Scúreiner Vil­mos. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Scúreiner Vilmos. Rákospalota Nagy­templom de. 10. Bodrog Miklós Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágos­ton. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. IMátvásföld de. fél 11. Cinkota de fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákos­csaba de. 9. Rákosliegy de. 9. Ferenczv Zoltán. Rákosliget de. 10. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Lász­ló. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (német), de 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. ifj. Fol­tin Brúnó. Torockó tér de. fél 9. ifi. Foltin Brúnó. Óbuda de. 9. Görög Ti­bor. de. 10. (úrv.) Görög Tibor XII., Tartsav Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. ll. Csengődv László, du. fél 7 Takács József. Pesthidogkút de. fél 11. Takács József. Mod őri. u. 6. de. 10. Lehel László. Kelenföld de. 8. Missura Tibor. de. ll. (úrv.) Bencze Imre. du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9 Kelenvölgy de. 9. Budafok de. ll Missura Tibor. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. — Szentháromság után a 9. va­sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igé­je: 1 Kor 10. 1—13: az igehirdetés alapigéje: .In 15. 1—5. — KÁLMÁNHÁZA. ötvenéves lelkészi .jubileumát ünnepelte jú­lius 10-én dr. Szikszay Zoltán ny. lelkész a kálmánházi templom­ban. ahol közel tíz évi szolgálat után el is búcsúzott a gyülekezet­től hálaadó istentisztelet kerete­ben. A kálmánházi és nyíregyházi gyülekezet és hívek nevében Sza- iay Tamás nyíregyházi lelkész kö­szöntötte a jubiláló lelkészt. — HALÄLOZÄS. Maróti Mi­hály, a pilisi gyülekezel képvise­lő-testületének tagja és számvevő- székének elnöke, a Pest megyei Egyházmegye több éven át volt presbitere, lapunknak évtizedeken át hűséges előfizetője és olvaso.ia életének 57. évében július 10-én váratlanul elhunyt. Július 14-én nagy részvéttel temették el a pilisi vasút melletti evangélikus teme­tőben Keveházi László esperes és Tóth Károly lelkész szolgálatával. Az elhunytban Maróti János acsai lelkész testvéröcsét gyászolja. ...... az oda felvalókat keressétek, ah ol a Krisztus van...” „Vigyázzatok tehát gondosan, hogyan jártok, nem mint a balgák, hanem mint a bölcsek." (Ef 5. 15). VASÁRNAP. — „örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mon­dom: örüljetek!" (Fii 4, 4 — Zsolt 48, 15 — Lk Ifi. 1—9 — Zsolt 54) Az önmagunkra figyelés gondjai közt irreális Pál felszólítása. Jé­zusra figyelve azonban életünk alapelemévé, jellemzőjévé váiik. Jézusban az egész világot, s benne minden embert Isten ajándékának ismerjük meg, akiknek és akikkel együtt örülhetünk szerető egymás mellett állásban. HÉTFŐ. — „Sok népem van eb­ben a városban. Pál ott maradt egy évig és hat hónapig és taní­totta közöttük az Isten ige.iét" (ApCsel 18. 40—11 — Ézs 56, 8 — Préd 9. 13—18 — ApCsel 24. 1—21). Hitünk, szeretetünk, szol­gálatunk hamar megtorpan aka­dályokat látva, s menekülni pró­bálunk ilyenkor a „világból’ . De elhívásunk elől nem lehet meg­szökni. Isten ma is visszaküld minket a falunk, városunk nepe közé. mert nekünk is ott. közöltük kel! életünkkel hirdetni Isten sze- retetét,.hűségét a magunk szerete- te, hűsége által. KEDD. — „Az Isten nem harag­ra rendelt minket, hanem, hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által" (1 Thessz 5, 9 — Ézs 12, 1 — Péid 16, 1—9 — ApCsel 24. 22—27). Éle­tünk célja: az üdvösség. Meg kell tanulnunk, hogy életünkre e cél felöl tekintsünk. Ez pedig azt je­lenti. hogy mostani életünk min­den pillanatában, kis és nagy ósz- s/efüggésében egyaránt Isten aka­ratát, szeretetét és békességét ked megélnünk. Mert ez a rendelteté­sünk. SZERDA. — „Örüljetek, hogy hevetek fel van írva a mennyben" (Lk 10. 20 — Péld 10. 7 — 1 Pl 3, 1—6 — ApCsel 25, 1—12). Soha nem vagyunk elfelejtettek: szá­mon tart minket az Isten. De úgy is, mint az Ö munkatársait. S ez felelősséget jelent az Ö szeretett­nek hordozásában a világért és az emberért. így hát legyen örömünk a felelős szolgálatunk hajtóere­jévé. CSÜTÖRTÖK. — „Ráigazitja lábunkat a békesség útjára.” (Lk 1, 79 — 1 Kir 3, 16—28 — 2 Móz 33. 13 — ApCsel 25, 13—27). Ha magunkra nézünk csak, szembe kerülünk másokkal. Isten viszont egymáshoz vezet minket szereid­ben, békességben, békében. Mert ez a rendeltetésünk, s ugyanakkor a boldogságunk és boldogulásunk egyetlen lehetősége is. PÉNTEK. — „Senki meg ne té­vesszen benneteket üres beszédé­vel, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedellenseg fiait" (Ef 5. 6 — Ézs 47, 13—la — Mt 10, 16—23 — ApCsel 26, 1—23). Isten az élet szolgálatára adta a beszédet, a magvas szót, amire mint felelős szolgálati lehetőségre és eszKözre kell tekintenünk. Azt akarja, hogy így mérlegeljük a hozzánk érkező, de az általunk kimondott szót is. SZOMBAT. — „Még dicsek­szünk is az Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki átlal már most elnyertük a megbékélést” (Rm 5, 11 — Ézs 50. 9 — Lk 16, 10—23 — ApCsel 26, 24—32). A sikerült, tartalmas, boldog élet lé­nyege nem a diplomatikus élet- müvészet. hanem a következetes­ség, mely a szó és tett. az elv és a gyakorlat teljes fedését valósítja meg. Isten gyermekeiként a bé­kesség és a béke munkálására hi­vattunk el. Merjük vállalni ennek következményeit életünk minden területén. megvalósítva azokat ember, család, társadalom és vi­lágméretekben egyaránt a ma­gunk helyén, a magunk lehetősé­gei közt. |fj. Foltin Brúnó NÉGYSZÁZÖTVEN ÉVES A MARBURGI EGYETEM Luther Márton javaslatára ala­pította 1527-ben Fülöp hesseni tartománygróf az első protestáns egyetemet Marburgban (NSZK). Számos ünnepi rendezvénnyel, tudományos ülések tartásával és díjak odaítélésével emlékeztek meg az egyetem alapításáról, (epd) evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyház ■Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség es kiadóhivatal: 1088 Budapest vm., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszán: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egv évre 120,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—<1302 @ 77.2142 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Hűli — a jelen ős jövő szolgálatában ADY EMLÉKMÚZEUM nyilt meg nem­régiben a főváros szivében. A szülőház után ez volt a költő életében az egyetlen saját otthona. Itt lakott feleségével, Csinszkával, elete végén, mindössze öt­negyed évig. A Veres Pálné utca 4—6. alatti ház első emeletén a lakás három szobáját a régi formában állította helyre és az egykori bútorokkal rendezte be mai gazdája, a Petőfi Irodalmi Múzeum. A korabeli vallomások és fényképek alap­ján sikerült szinte hiánytalanul összeállí­tani a lakás eredetijei. Két szobára Csinszka ízlése nyomja rá bélyegét: antik bútorok, domináló kék szín, választékos, kissé túl finom és hideg, legalábbis ne­künk. Ady szobája azonban megrendítő a ma­ga egyszerűségével és az akkor már nagy­beteg költő emlékezetével. Könyvespolc, íróasztal, dívány és egy szép. régi diófa­ágy. amelyen már napközben is sokat fe­küdt. Utolsó évének versei inkább itt szü­lettek, mint az íróasztalnál. Az ágy mel­lett kis asztalka, az egykorú tárgyakkal. Csak az odatett Biblia nem a régi. de jel­zi minden látogatónak, hogy ez az a könyv, amelyet mindenüvé magával vitt és forgatott utolsó hónapjaiig. A hajdani konyhát és személyzeti szo­bát kiállító helyiséggé alakították át. A dokumentumok főleg — hiszen 1917 őszén költözött ide —, a háború borzalma ellen harcoló költőt idézik. Az életrajzát össze­foglaló diaképvetítést hangszöveg kíséri. Kár. hogy némelyik kép csak Ady élete közelebbi ismerőinek érthető. A helyszí­nen potom öt forintért 16 nagyalakú fényképet lehet venni. Az utolsó évekből valók, verskéziratról, az egykori lakásról, Adyékról; köztük a Babitsnak dedikált fénykép, amelyen a két költő meghitt kö­zelségben egy könyv fölé hajol. Idehaza forgatom őket, nézek nagy gyötrött sze­mébe és a végtelenül nyugodt, kisimult halotti arcra. Belső találkozás ez Ady Endrével. A MODERN FINN ÉPÍTÉSZETRŐL jelent meg a múlt év végén Nagy Elemér könyve. Az író Ybl-díjas építész, a Ma­gyar Építőművészet folyóirat főszerkesz­tője, mellesleg egyházunk gyülekezeti építkezéseket jóváhagyó bizottságának tagja. Fiatal korától ismerem, mégis meg­lepetést tartogatott számomra Írása. Lírai módon, szinte költői prózában vallomást ír bevezetés helyett. Egy névtelen finn tó mellett, elhagyatott faházban, amelyet nyers gerendákból róttak össze, hosszú alkonyotokon tűnődött el a finn építészet dolgain, s ebből született meg a gyönyörű könyv, sok épületfényképpel, nem csupán szakemberek számára érthetően. A kis testvérnép a múltból kinövő épí­tészetével élen jár századunkban. Ámulva nézem merész vonalú, lenyűgöző templo­maikat. Akár sajátosan egyedi, akár típus lakóházaik egyaránt hívogatnak, jó lenne ilyenben élni. A szemnek is kellemes mo­dernség mellett a legmélyebb benyomást a finn építészetnek az adott térbe, a tájba, a természetbe való belesimulása adja. Pe­digr ahogyan nézem, a tavakon és erdő­kön kívül nincs olt rendkívüli táji szép­ség. De néhány fenyőre nyitott ablakfal, vagy pár fa közé ékelt ház, sőt kopár vö­rös gránitsziklákon emelkedő fehér vagy fémes épület is lenyűgözően sugározza a környezet és az építészet belső egyseget. Nem lehetne a mi magyar tájainkat is jobban belevonni az óriási ütemű kis és nagy építkezéseinkbe?! Egy tóparti szau­na igénytelen típusépítménye a szépség felejthetelen látványát adja azzal, hogy belső terét két üvegfal nyitja meg a víz, a nádas, távoli kis szigetek felé. (Figye­lemre méltó a szerző napokban megjelent kisebb, szép fényképfelvételes könyve is Dánia régi és új építészetéről.) KLANICZAY TIBOR Hagyományok ébresztése is múlt évi könyv, de most hogy először írom a pótolhatatlan űrt ha­gyó írástudó művész, Szalatnai Rezső he­lyett a kulturális figyelőnket — nem tehe­tem félre a megelőző hónapok nagy iro­dalmi, történeti és evangélikus élményét. A legutolsó jelző meglepetést okozhat, hi­szen a tanulmánykötet szerzője jeles mar­xista. irodalomtudósunk. Egyik tanulmá­nya a reformáció szerepéről szól az anya­nyelvű irodalmak fejlődésében. Záró kö­vetkeztetése ez: „A reformáció, pontosab­ban annak lutheri iránya tehát az irodal­mak egy részét elindította a fejlődés út­ján, egy másik csoportját pedig hozzásegí­tette a humanizmus és reneszánsz vívmá­nyait értékesíteni tudó nemzeti irodalom megteremtéséhez.” Amit evangélikus tu­datunk régtől fogva vallott, lám, itt egy felekezetileg is teljesen elfogulatlan világi tudós igazolta: „A reformáció ilyen hozzá­járulásáról szólva, hangsúlyozottan a'lu­theri reformációra kell gondolnunk. A re­formáció egyes irányzatai közül ugyanis a lutherinek volt a legátfogóbb és legna­gyobb hatású müvelődéspolitilcai koncep­ciója. Az egyházi rend művelődési mono- póliumánák megszüntetése, mint az egy­ház világi hatalma eltörlésének elenged­hetetlen része, Luther programja volt el­sősorban.” Legalább ilyen hangsúllyal szeretném felhívni a figyelmet a kötet fő mondani­valójára, amelyet címével is kifejez: mai hazafiúságunkban a nemzeti hagyomány szerepére és jelentőségére. Az élére he­lyezett tanulmány: „Gondolatok a nemze­ti hagyományról”, a „Mi ijs miért veszett Mohácsnál?”, „VI Csontváry-kérdés’” fo­gott meg engem legközelebbről. Teológu­soknak külön tanulságos „A neoplatoniz­mus szépség- és szere lemf Hozó f iá ja a re- neszó/nsz irodalomban.” Egyháztörténé­szeinket meg érdekelheti „A ferencesek és domonkosok irodalmi tevékenysége az Anjou-korban”. Hálásak lehetünk a szerzőnek, amit ta­nulhatunk tőle mind nemzeti, mind egy­házi vonatkozásban. ,, .. .. , Veorcos Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom