Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-07-31 / 31. szám

Evangélikus Bet ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XLII^ÉVFOLYAM 31. SZÁM 1977. július 31. Ára: 2,50 Ft Mielőtt beszámolómat megkez­deném, szeretném megköszönni Ottlyk Ernő püspök, Prőhle Ká­roly professzor, Hafenscher Ká­roly lelkész, Takácsné Kovácsházi Zelma, valamint feleségem és a magam nevében, hogy az LVSZ VI. Nagygyűlésen részt vett ma­gyar delegációt gyülekezeteink imádságban / hordozták. Nagy szükségünk volt erre az imádsá- gos támogatásra, mert küldöt­teinknek két héten, nekem pedig három héten keresztül egyházunk nevében és megbízásából nem könnyű szolgálatot kellett elvé­geznünk. Szeretnénk gyülekeze­teinknek az Evangélikus Élet so­ron következő számaiban a nagy­gyűlésről beszámolni, hogy így ré­szesei lehessenek — legalább rész­ben — annak az áldásnak, amelyet mi átéltünk. Az evangélikusok, nagy családja Talán nem lesz felesleges, ha emlékeztetem gyülekezeteinket arra, hogy kik is voltak azok, akik 1977. június 13—26. között a tan­zániai Dar es-Salaamban össze­jöttek a VI. Nagygyűlésre. Evan­gélikusok voltak. Az evangéliku­sok nagy családjának tagjai. Jó tudnunk, hogy a protestáns fele­kezetek között az evangélikusok száma a legnagyobb világviszony­latban. A legújabb statisztikai adatok szerint a hat világrészben 70,5 millió evangélikus él. Köze­lebbről Európában 54,6 millió, Észak-Amerikában közel 9 mil­lió, Ázsiában 2,8 millió, Afriká­ban 2,7 millió, Latin-Amerikában 1 millió és Ausztráliában 600 ezer. A Lutheránus Világszövetség 53,4 millió evangélikust ölel magába. Vagyis egyelőre még nem vala­mennyi evangélikus egyház tagja az LVSZ-nek. Ez elsősorban abból adódik, hogy Nyugat-Németor- szágban és az NDK-ban vannak ún. uniált egyházak, amelyekben az evangélikusok és reformátusok egyesültek és még nem tisztázott, hogy milyen minőségben ' léphet­nének be a Lutheránus Világszö­vetségbe. Ezenkívül az ún. Mis- suori Zsinathoz' tartozó evangéli­kusok (Egyesült Államok) nem tagjai az LVSZ-nek. Annyi azon­ban bizonyos, hogy a Dar es-Sa- laam-i nagygyűlés mintegy 70 millió, evangélikust képviselt. Je­lenleg 98 tagegyháza van az LVSZ-nek a hat világrészben. Afrikában volt a nagygyűlés Ezt most nyomatékosan alá kell húznunk. A Lutheránus Világszö­vetség — amely 1947-ben alakult mpg a svédországi Lundban — tartotta már az elmúlt 30 esz­tendőben nagygyűléseit négyszer Európában (Lund. Hannover, Helsinki, Evian és egyszer Észak-Amerikában (Minneapolis), de most volt először Afrika föld­jén. Ez önmagában is jelzi azt az óriási változást* ami az utolsó három évtizedben a világban vég­bement. Ma már Afrikában 49 független állam van. Arra a föld­részre mentünk el. amely 30 évvel ezelőtt még a gyarmatosításnak volt a főhelye, ahol ,nem is olyan régen még rabszolga-kereskedelem folyt és ahonnan 10 ezer számra vittek el — sokszor láncra fűzve — fekete embereket, mint az ál­latokat, elsősorban Amerikába. Arra a kontinensre hívta össze a LVSZ VI. Nagygyűlését, amelyen a politikailag függetlenné vált ál­lamok gazdaságilag is szeretnének a maauk lábára állni, ahol n régi gyarmattartók a neokolonializmus jegyében sz.eretnék befolyásukat megtartani és ahol több országban még mindig létezik a faji meg­különböztetés. Azon a földrészen volt a Nagygyűlés, amelyen folyik a társadalmi igazságosságért való küzdelem és ahol több országban „Krisztusban — új közösség’ Beszámoló az LVSZDar es-Salaam-i nagygyűléséről évi 100 dollár körül van az évi egy főre eső nemzeti jövedelem. De ugyanez a földrész az, ame­lyen Jézus Krisztus evangéliuma nagy erővel hirdettetik és a misz- sziói munkát Isten gazdagon meg­áldotta. Óriási tömegek jutottak el lenségi harcokkal, más esetben a már elnyert nemzeti függetlensé­get támadó beavatkozásokkal, több esetben pedig olyan kor­mányzási formákkal, amelyekkel maguk a feketék nyomják el na­gyobb igazságosságért küzdő feke­Josiah Kibira tanzániai püspök, a Lutheránus Világszövetség új elnöke a Jézus Krisztusban való hitre. És az evangélium most is bőven termi gyümölcseit. Azok, akik a VI. Nagygyűlést Afrikába helyezték és azok a küldöttek, akik erre az afrikai nagygyűlésre készültek, bizonyára tudták, hogy Afrikában nem lesz elegendő valamiféle el­vont (absztrakt) teológizálást vé­gezni, sima elméleti vitákat foly­tatni és bölcs teológiai tételeket' gyártani, hanem majd szembe kell nézni ott olyan égető kérdé­sekkel, amelyek nem egyszerűen „lelki” kérdések, hanem társadal­mi, politikai és gazdasági kérdé­sek is és ezeket az ún. „lelki” kér­désektől nem lehet elválasztani. Afrikában meg lehetett tanulni az íróasztal-teológizálás helyett, olyan teológiát művelni, amely egyéneknek és közösségeknek va­lóságos kérdéseire akar feleletet adni és az adott feleleteket a va­lóságos élettel alátámasztani. Tanzániában voltunk Dar es-Salaam Tanzánia fővá­rosa. Tanzánia Kelet-Aírika leg­nagyobb országa, 14 millió lakos­sal. Közvetlenül az Egyen­lítő alatt van. Magába fog­lalja Zanzibar és Pemba szigete­ket is. Német, majd angol gyar­mat volt. A szárazföldi része — a volt Tanganyika —, 1961. decem­ber 9-én lett függetlenné. 1964- ben egyesült Zanzibáfral és ala­kították meg együtt a Tanzániai Köztársaságot. Az ország területén mintegy 120 törzs van (Makonde, Gogo, Hehe. Chagga, stb.), ame­lyek jól épültek bele a független köztársaságba. Minden törzsnek külön nyelve van, de a tulajdon­képpeni nemzeti nyelv a suahili, amelyet mintegy 50 millió ember beszél Afrikában. Julius Nyerere köztársasági elnök vezetésével óriási erőfeszítést tesz Tanzánia népe, hogy lerakja egy olyan igaz­ságos társadalom alapjait, amely a szocializmus irányában épül to­vább. Tudjuk, hogy Tanzánia északi szomszédja Kenya és Uganda, a déli Mozambik és Zambia, nyugati pedig Zaire. Ha csak ezeket az országneveket em­lítjük, azonnal kell gondolnunk arra is. hogy Tanzániát egy for­rongó világ veszi körül, függet­te testvéreiket. Ebben a világban tartotta nagygyűlését az LVSZ, ítt-kellett szembenéznie az afrikai égető kérdésekkel és itt kellett ál­lásfoglalásait kialakítania. A vendéglátó evangélikus egyház; A Lutheránus Világszövetség VI. Nagygyűlésének vendéglátó gazdája a Tanzániai Evangélikus Egyház volt. Mint már említettük, Afrikában 2,7 millió evangélikus él, ebből 757 752 Tanzániában van. A Tanzániai Evangélikus Egyház a legnagyobb afrikai evangélikus egyház. Történetéből csak annyit említünk meg, hogy 1848-ban Krapf német misszionárius Zan- zibárban és ugyancsak 1848-ban Rebman misszionárius a Kili­mandzsáró körzetében kezdte el a missziói munkát. Folytatta a misz- sziói szolgálatot a Berlini Misszió, a Bethelí Misszió és a Lipcsei Misszió. Később Amerikából, Nor­végiából, Svédországból jöttek misszionáriusok. Bizonyára ezek a missszionáriusok sokszor téved­tek, követtek el hibákat és nem egyszer tudva, vagy tudatlanul eszközeivé váltak a gyarmatosí­tásnak is. De nem ez a teljes kép, amit el kell róluk mondanunk. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy prédikálták a Jézus Krisztus evangéliumát, iskolákat tartottak fenn, kórházakban gyógyították a betegeket és olyan embereket ne­veltek fel, akiknek egy része je­lenleg a független Tanzániai Köz­társaság állami és társadalmi éle­tében vezető szerepet játszik. En­nek a missziói munkának —, ame­lyet maguk a tanzániaiak is végez­nek — az evangélium továbbadá­sának és a diakóniai munka végzé­sének szép gyümölcse az a közel 800 ezer evangélikus is, amely a Tanzániai Evangélikus Egyház tagja. A Tanzániai Evangélikus Egyház 13 egyházkerületből áll. Négy egyházkerület élén püspök van, kilencet pedig egyházi elnök kormányoz püspöki rangban. A lelkészek száma 417, melyből 377 tanzániai (fekete) és 40 külföldi lelkész. A tanzániai és a külföldi lelkészek között (dán, finn, német, norvég, svéd) igen jő az együtt­működés és kölcsönösen segítik egymást a munkában. Nagy gon­dot fordítanak a teológiai hallga­tók képzésére. Az evangélikus egyház 17 kórházban végez szol­gálatot. Különösen is fontosnak tartják a gyermekek és az ifjúság között végzendő munkát. Külön is szeretném kiemelni azt az örvendetes tényt, hogy az evan­gélikus egyház tudatában van társadalmi felelősségének és nagy segítséget ad egy olyan társada­lom felépítéséhez, amely Tanzánia népének felemelkedését szolgálja. Így mondotta ezt Kibira tanzá­niai püspök a Lutheránus Világ- szövetség új elnöke; „Mi nem kü­lönítjük el az evangélium hirde­tését népünk fejlődésétől.’’ Töb­bek között ez az a hang, amely összecseng a mi magyarországi evangélikus egyházunk hangjával. Az a 120 delegátus, aki a nagy­gyűlés előtt egy' héten keresztül az ország egész területén látogat­ta az evangélikus gyülekezeteket, örömmel és hálaadással számolt be arról az életről, amelyet a gyü­lekezetekben találtak. Mi viszont azt láttuk,, hogy ez a lényegében fiatal evangélikus egyház az LVSZ segítségével ki­tűnően rendezte meg a VI. Nagy­gyűlést. Egyetlen amerikai, vagy nyugat-európai egyház sem tudta volna jobban. A helyi szervező bi­zottság 58 tagból állott és jól ol­dották meg feladatukat. Sendoro tanzániai püspök volt ennek a he­lyi szervező bizottságnak az el­nöke, aki ezt mondotta: „A nagy­gyűlés megrendezése természete­sen több munkát jelentett, de igen sok áldást és örömöt hozott.” Még egy mondatot kell ide ír­nom: a nagygyűlésen mindennap továbbá a megnyitó és záróisten­tiszteleteken olyan gyülekezeti énekkarokat hallhattunk, ame­lyeknek „teljesítménye” valóban művészi volt. Szívből, lelkesen, nagyszerű muzikalitással énekel­tek. Az afrikai - egyházi zene- és ének ezeknek az énekkaroknak a szolgálata révén a szívünkbe ér­kezett és abban benne is maradt. A résztvevők Érdemes figyelnünk a nagygyű­lés méreteire. A résztvevők száma mindig közel volt az 1 000-hez. A „regisztrált” jelenlevők száma 820 volt. Ebből hivatalos delegátus 250, hivatali tisztségénél fogva 39, ta­nácsadó 63, megfigyelő 25, hivata­los látogató 25, vendég 7, újságíró és rádiós 141, az LVSZ vezetőségé­ből és munkatársaiból 96. tolmács 23, szövegfordító. 8 és steward 54, a helyi, tehát tanzániai evangéli­kus egyház vezetőségéből 54, egyéb 35. Igen nagy munkát végeztek a tolmácsok, akik angol, német, több esetben francia és suahili nyelveken tolmácsoltak. A szó- vegfordítók pedig éjjel és nappal fordították az eredeti angol vagy német szövegű előadásokat más nyelvekre. Az 54 steward napi 12—14 órát dolgozott az előadások és határozatok szövegének sok­szorosításánál, szétosztásánál és a termek állandó rendben tartásá­nak munkájában. Végül még egy adat Az első hét végén a rendezőség közölte, hogy hat nap alatt a sok­szorosítógépeken 500 000 lap „ment át”. 300 dokumentumot sokszorosítottak, melyeknek hosz- sza 1—23 oldal volt. A világgyülés végén kiderült, hogy 1,5 millió lap került sokszorosításra két hét alatt. A telexek naponta 15 000— 30 000 szót továbbítottak a világba. (A legközelebbi számunkban a nagygyűlés megnyitásáról és a munka megkezdéséről számolunk be.) Káldy Zoltán Ellum> t Iláski Sándor református püspök Káski Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi alelnöke. aki az ausztriai Oberwartban egyházi konferencián vett részt, július 10-én, 57 éves korában szívroham következtében Bécsben elhunyt. A gyászszertartás július 16-án volt Miskolcon, a Kossuth utcai re­formátus templomban D. Dr.. Bartha Tibor református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke szol­gálatával. A testvér református egyház és a megszomorodott család gyászá­ban őszinte szívvel osztozik Magyarországi Evangélikus Egyházunk LAMBARENEBEN TOVÄBB FOLYIK A MUNKA Az NDK Vöröskereszt Szerve­zetének elnöksége fogadta Albert Schweitzer leányát, Rhena Schweitzer-Millert és Max Caulet gazdasági igazgatót, a lambarenei kórház jelenlegi vezetőit, akik beszámoltak jelenlegi feladataik­ról. Szóltak azokról a nehézségek­ről is, amelyek az alapító halála után jelentkeztek. A gabonj kormányzat segítségé­vel a hatalmas ogovei vidéken to­vább fejlődik és korszerűsödik az a munka, amelyet a „Nagy or­vos” megkezdett. Terveit és el­gondolásait őrzik a fejlődés folya­mán is, de természetesen sok do­logban a mai követelményeket kell teljesíteni. A régi épületeket gondosan őr­zik, mintegy szabadtéri múzeum­ként. Mindenekelőtt azonban új, 250 ágyas kórház létesül külön­féle betegek ellátására. Ugyan­csak megmarad a történelmi Lambarene közelében felépített leprások faluja. Szaporodott az intézmény vezetésében az afrikai­ak száma. Őket alkalmazzák a, kórházi, és rendelőintézeti beteg­ellátásra. Albert Schiweitzer régi munkatársainak, akikkel együtt kezdte szolgálatát 50 évvel ez­előtt, ma már gyermekei és uno­kái állnak szolgálatban. Az Ogove mentén mintegy 300 km-en át húzódik az a terület, amelyről a betegek érkeznek. Ré­gi szokás szerint máig a legtöbb beteg csónakokon érkezik a folyó hátán, bár új szállítóeszközök is rendelkezésre állanak. Albert Schweitzer szellemét őrzi az egész intézmény légköre, istentiszteletek, bibliaórák, napi áhitatok eszközével. Schweitzer unokája, aki se­bész és egyben jó zongorista is, vállalta, hogy jövedelmének tekin­tetes részét nagyapja kórházának támogatására fogja fordítani.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom