Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-07-17 / 29. szám

VASÁRNAP IGÉJE I Eavliáz — cselekedetek nélkül? EJJ­Uk 3, 7—14. RÉGI BETŰK KELNEK ÉLETRE — ez a Biblia legnagyobb cso­dája. Egy ember, nemzedek, korosztály vagy csoport érezheti éppen neki szóló, friss Üzenetnek. Rejlik valami aktualitás abban, ahogyan Keresztelő János szinte ráront az emberekre. De sok mai keresztyén sóhajt igy: szükség lenne valami hasonló hangra, meg ha kicsit ét es is! Megtérés? Keresztség? Hiszen ezeket a fogalmakat a környeze­tünkben éló. egyre inkább szekularizáló emberek jóformán nem is is­merik! Keresztelő Janos? Ábrahám? Micsoda mesebeli személyek egy fiatal ember számára! Még jó. ha egyáltalán a mesevilágban él­nek s nem süllyedtek a teljes ismeretlenségbe. Bizony jó. ha hallják, legalább az utolsó percekben (a fejsze már a fáit gyökerén!) Keresz­telő mennydörgő szavát. Mert ha valaha megelevenedlek a Biblia be­tűi. úgy most teljes joggal... . * • / A TARTALMÁT VESZTETT. HAMIS EGYHÁZ mindig így fogal­maz. Másokra szegezi az ige fegyverét, ö maga pedig védekező állás­ba vonal vissza. S megtalálja a „nagy különbséget": azért mi nem vagyunk pogányok; minitet minden vasárnap megtalálsz a templom­ban: mi még tudjuk a Miatyánkot: ismerjük a lutheránus énekeket: mi meg templomban esküdtünk és pap fog eltemetni. Micsoda kü­lönbségek! A mi atyánk mégiscsak Ábrahám! — mondták tán gondolatban, tán hangosan jordanparli zsidók vagy kétezer éve Keresztelő Já­rásnak. Azért én mégis az egyházhoz tartozom. ..hivő ember" va­gyok! — nyugtatja önmagát a huszadik század keresztyéné. De annyi­ra hamis mindkettő, hogy Keresztelő már akkor sem talált rá jobb kifejezést, csak ezt a durva, fölháborító megszólítást: „viperák faj- zata”. ISTENT NEM KÖTELEZHETJÜK LE keresztlevéllel vácin egyházi nyugtával, de falon függő kereszttel vagy polcon ékeskedő Bibliával sem. Gyümölcsöt keres keresztyén életünk fáján. Széthajtja az egész­séges. zöld ágakat, s lehet még mondanivalónk, ha ez a szép külső egyetlen jóízű gyümölcsöt sem talcar? Isten meg tudja teremteni a maga munkatársi gárdáját. Vannak kívülállók, akik helyettünk vég­zik a mi feladatainkat. Szót emelnek ott. ahol mi lustán hallgatunk. Életüket teszik olyan hivatásra, amelytől mi óvjuk a gyerekeinket. Dolgoznak ott. ahol mi kritizálunk. Emberek sorsát vállalják, akik számára nekünk „nincs időnk". Magukra vesznek ügyeket, amik fö­lött mi legföljebb sopánkodunk. Hogyan lehetséges, hogy átadtuk a mi speciális területünket? Talán már együttműködést sem vállalunk n tipikusan keresztyén munkaterületeken? Vagy a mi fánk egyre csak viráguk, de sose hoz termést? Lassan a kövek kezdenek éne­kelni. mert mi úgy 'megnémultunk? REGI BETŰK KELNEK ÉLETRE — és magára ismer az egyház. Nem csupán elkövetett bűnökre, sokkal inkább kihagyott lehetősé­gekre. meg nem term itt gyümölcsökre: vígan élő és parancsoló emberre, alig megszületett, máris halódó újra. S nem tehet mást: Istenhez menekül, megtérést, új életet kér. de végre nem mások, ön­maga számára. „ . . .... ... Szabone Mátrai Marianna IMÁDKOZZ I' \K! Istentiszteleti rend Budapesten, 1977. július 17-én Deák tér de. 9. (úrv.) Hafensch.er Károly, de. 11. (úrv.) Hafenscher Ká­roly. du. 6. Haíenscher Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Muntag Andor. du. 6. Munta® Andorné. Dózsa Gy. u. 7. de. fél 9. Muntag Andor. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 37 b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Im­re. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyar­mat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Ben- czúr László. Üjpest de. 10. Blázy La­jos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyu­la. Pestlőrinc de. 11. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Muntag Andorné. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Rá­koshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rá­kosliget de. 10. Kosa Pál. Rákoskeresz­túr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) ifj. Fol- tin Bruno, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil. du. 6. ifj. Foltin Brúnó. Toroekó tér de. fél 9. Koren Emi!. Óbuda de 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII.. Tartsav Vilmos u. 11 de. 9.. de. 11.. du.-*'él 7. Pesthi- degkút de. fél 11. Modor! u. 8. de. 10. Mune/. Frigyes. Kelenföld de. 8. Ben- cze Imre. de. 11. (úrv.) Rozsé István, du. 8. Rozsé István. Németvölgyi 138. de. 9. Ruttkav-Miklian Géza. Ke- lenvölgy de. 9. Rozsé István. Budafok de. 11. Bencze Imre. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11 . — ÉRTELMISÉGI leány szerény al­bérletet keres csendes, nyugodt he­lyen. Leinformálható. Tel.: 341-991. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapia Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi Las/lo Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Pu-kin u. 12. Telefon: 142-074 Csekk-szám• ászán . álfa—2U 412—Vili Előfizetési at : egy evre 120 — Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 Tisztánlátást és helyzetfelismerést kérünk Tőled. Urunk. Szem elől ne tévesszünk embereket és munkaterületet, ahol használhatsz. Új lendületet és erőt is kérünk, nehogy szép szavak értéktelen töme­ge legyen minden kincsünk. Mindenek fölött azonban ajándékozz meg minket jelenléteddel, mert Te vagy az egyetlen biztosítéka annak, hogy életünk ne maradjon gyümölcs nélkül. Ámen. cs 77.1342 Aihen.eum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Sopron: Béla vezérigazgató „...igy szól az Ür, a te terem­tőd, Jákob, a te formálód, Iz­rael: Ne félj, mert megváltotta­lak, neveden hívtalak, enyém vagy!” (fizs 43. 1) VASÁRNAP. — „Bizony, jó­ságod és szereteted kísér életem minden napján, és. az Úr házá­ban lakom egész életemben” (Zsolt 23, 6 — Rom 8. 32 — Mt 5, 20—26 — Zsolt 28). Testi-lelki állapotom jó. vagy rossz válto­zása, külső körülmények külön­böző behatása alapján nem kö­vetkeztethetek arra. hogy Isten szeret, vagy elhagy. Ígéretei és Jézus szavai alapján lehetek bi­zonyos afelől, hogy kegyelmes szeretete irántam minden körül­ményben változatlan. A templo­mi es gyülekezeti közösség azért döntő, hogy ott határozott erőt és indítást nyerjünk Isten jósága és szeretete továbbadására az emberi közösségben., a minden­napi eletben. HÉTFŐ. — ..Csak az úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik., (Péld 2. 6 — Kol 2. 3 — Tit 3. 3 a — Fii 3, 17—21). A hitnek bölcsessége. Krisztus igéjének ismerete. Az Isten müvét látó emberi érlelem Isten ajándéka. Nem ezért kap­juk. hogy a tapasztalati tényeket boncoló tudományos ismeretet, a logikus értelem döntéseit ki­kapcsoljuk. vagy megvessük. A hit bölcsessége arra emlékeztet, hogy nem elég Krisztust ismerni és vallani, élnünk is kell. mint Ö, az embertársakért minden élethelyzetben. KEDD. — „Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk” (Zsolt 34. 6 — ApCsel 6. 13 — 1 Kor 6. 9—11 — Fii 4. 1—9). Helyes hitü ember nem le­hel a csüggedés és letörtség „táp­pénzes” betege. Mert életébe ál­landóan sugárzik Krisztus derű­je. Átfénylik jellemén, szavain, még törékeny testi állapotban is. SZERDA. — „Ök népemmé lesznek, én pedig Istenük leszek, mert teljes szívükkel megtérnek hozzám” (Jer 24. 7—2 Thessz 1. 11 — Gál 3. 26—29 — Fii 4. 10— 23). Isten mindenféle emberi kö­zösségben vonz népet magához. Személyválogatást nem ismert, amikor Jézust elküldte közénk és értünk, öt megismerve ujjáfor- málja egész személyiségünket. Nem más céllal, minthogy teljes szívünkkel éljünk az embertársak­ért, mert megtértünk Hozzá! CSÜTÖRTÖK. — ,.Ö alkotott minket, az övéi vagyunk: az ö népe és legelőjének nyája” (Zsolt 100, 3 — Ef 1, 4 — Mk 10. 13— 16 — ApCsel 17, 1—15). Milyen csodálatos gazdagság van több mint 4 milliárd ember sokarcú, sokszínű. soknyelvű, megannyi szokású életében! Nincs olyan . kódoló gép, mely életsejtjeink öröklési gazdagságát, agyunk hi­hetetlen kapacitását érzelmeink skáláját utánozhatná! De készek vagyunk-e minderre az egyet­értésre és egymás építésére? PÉNTEK. — „Az elvesztettet megkeresem, az eltévedtet visz- szaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem” (Ezék 34, 16 — Lk 15, 3—5 — Mt 3, 13— 17 — ApCsel 17. 16—34). Isten­nél nincs reménytelen eset. Utánamegyünk-e a rossz útra 4 váltónak? Helyes- útra vezetjük-e egymást? Jézus körül mindenki érezte a mentő, felkaroló erű.. ’ Világunkban is nagy lendület van, hogy sebek hegedjenek és a porba sújtott gyengék fölkel­jenek. Ott vagyunk-e a segítők között? SZOMBAT. — ..Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoz­nak és irataik csak terheket ró­nak ki” (Ezs 1,0. 1—2 — 1 Tim 6. 11, — Jel 3. 1—6 — ApCsel 18. 1—22). A helyes törvény a közösség és egyén életét minden­ki javára szabályozza, békés me­derbe vezeti. A helyes törvényt is emberséggel lehet jól alkal­mazni. Hazánkban ma helyes törvényesség van. Mi keresztyé­nek akkor cselekszünk helyesen, ha nemcsak a törvény szorít minket arra. hogy becsületesen és egymás javát keresve éljünk, hanem erre indít az ember javát szolgáló Jézus szeretete is. Bödecs Barnabás Istentiszteletek e Úmhnynrban Budakalász—Lenfonó református templom: a hónap első és harmadik vasárnapján de. fel 8. Dumtbogdany, Petőfi u. 3.: a hónap negyedik vasár­napján du. •>. Esztergom, evangélikus templom (Zalka Máté u. 32.): minden vasárnap, de. 10. Leányfalu Reformá­tus Szeretetotthon: a hónap harma­dik vasárnapján du. 3. Nagymaros re­formátus templom: a hónap harma­dik vasárnapján, du. 3. Pomáz. refor­mátus gyülekezeti ház: minden va­sárnap de. 9. Szentendre, evangélikus templom: minden vasárnap de. 11. Vác, evangélikus templom (Eötvös u. 1.): minden vasárnap de. fél 10. Ve­rőcemaros, református templom: au­gusztus 21-én. du. 4. Viscgrád, refor­mátus templom: a hónap negyedik va­sárnapján du. 4. Olyan ez a szombati autóbusz, mint a színház nézőtere. Az ember leül az előre­látók gondosságával már a hét elején megváltott helyére és vár. amíg a füg­göny felgördül. A felszállók egymást lökdösődve igye­keznek előre. Hátizsák, kosár, szatyor mindegyiknél, nehéz előrejutni a vékony térközben. Ingerült szóváltás nélkül szin­te elkerülhetetlen. Az indulás utolsó per­cében farmerben, csíkos trikóban szép­szál fiatalember lép fel. Csomagja nincs, hátitáska, irattartója nincs, csak egy ki­csinyke zsebe, onnan húzza elő a vitel­díjat. Szájában rágógumi, végigkígyózik a sorok között és a kocsi legvégében hosszú lábát kinyújtva elhelyezkedik az ülésen, mint akinek nincs cipelnivalója. gondja, problémája. Fiatalsága meggyő­zően ragyog szépvágású arcán. Előttem egy házaspár, apa, anya ölé- , ben egy-egy gyermek. Mögöttem idősebb 'házaspár, mellettük áll leányuk. Mellet­tem egy öreg néni. Kezdődik az előadás. A kalauz becsukja az ajtót, a sofőr bekapcsolja a táskarádiót, lábát a gázra teszi és a jármű megindul. — Hova tetszik utazni? — kérdi tőlem a néni. — Visegrád-Gizellára. — Én .még tovább. A nővéremhez. Csak éppen beugróm. Pedig nem szereti, ha benézek és már megyek is. Nem szeretek olt lenni, mert nincs melegvíz. Én meg csak azt bírom. Onnan csoport­tal megyek a hegyekbe. Hetente kétszer kirándulunk. Jókora utakat teszünk meg. — Hány éves a néni? — Hetven. De én vagyok a csopor­tunkban a legfiatalabb. Van köztünk 88 éves is. A vezető mindig azt mondja: Marikám, maga a végére maradjon, ma­ga úgyis elsőnek ér fel a hegyre. Hát tessék képzelni egy 76 éves bácsi meg­Budapest hivott sörre. Csak nem fogadom el, éle­tembe nekem férfi nem fizetett. A laká­sunkba egyedül vagyok, a fiamék ilyen­kor a bungalóba (így mondja) vannak. Mi szegények voltunk ám. Anyánk csak eldugta azt a pár almát, hogy Karácsony­ra tudjon nekünk valamit adni. Mert csak almát kaptunk ajándékba. Az ono- káim meg csak azt mondják, nagyi nem köll a cukor, ha nem csokoládés. Jaj, mit küzdöttem én valamikor! — Nem árt az a küszködés az ember­nek — mondom —. Én csak hálás va­gyok a sorsnak, hogy küszködnöm kel­lett, hogy nem kívánom ma sem a má­sét. Maga hogy van ezzel? — Én? Hát igaza van, akkor voltam a legboldogabb, amikor édesanyánk azt az almát odaadta. 4= — Tessék csak maradni, drágáim, — hallom magam mögött a leány hangját. — De dolgoztál te. kedveském. eleget ezen a héten is. Ülj le csak, apád majd feláll. — Azt szeretném én látni. Meg rle te­gye édesapám, igencsak szégyelném ma­gam. Megfordulok, megnézem magamnak ezt a leányt. Szép, tiszta, kék szeme van. Szívesen felhívnám rá annak a szép fiatalembernek a figyelmét, talán segí­tene neki vinni azt a degeszre tömött szatyrot, amibe nyilván mindhármójuk holmija van. * — Nézzétek azt a hegyet, mint a cu­korsüveg! És amott az a kis barokk templom, mint egy gyöngyszem! — Az- Visegrád előttem ülő apa magyaráz gyermekeinek. — Apu, a Jolika elutazott a vidéki ro­konaihoz. Ott van kis nyuszi, kis csikó, meg nagy kert, ahol sokat lehet játszani. Jó lenne nekünk is vidéki rokon. \ — Kislányom én nem tudok vidéki ro­konokat teremteni. Nekünk nincsen vi­déki rokonunk. Mi együtt kirándulunk most. Neked van édesapád, édesanyád, testvéred. Ez a te örömöd. Mi minden vasárnap együtt vagyunk, együtt játszunk, kirándulunk. A mi kertünk a nagy ter­mészet. Itt is találkozhatsz mindenféle élőlénnyel, egy élet nem elegendő ahhoz, hogy valamennyit megismerd. — De apu, olyan szép lehet vonaton utazni! — Sokféle úton el lehet valahová jut­ni. Vonaton, buszon, repülőgéppel, gya­log. A lényeg az. hogy megérkezz oda, ahová el akarsz jutni. A szépséget és a boldogságot is sokféle úton lehet keresni A lényeg az, hogy az ember■ megtalálja. — Ezt már a felesége felé fordulva mondta. — Ugye, anyu? — így igaz — feleli az asszony és megsimogatja kisfia fejét. — Apu, úgy irigylem a Jolánkát. Pa­rancsold meg. hogy nekünk is legyenek vidéki rokonaink. — Hallod — fordul a férfi a felesége felé. — Irigylem, meg parancsold meg. Borzasztó. Hát kitol hall ez a gyerek ilyeneket? Jaj, milyenek az emberek. Irigység, parancsolás! Ne irigykedj le senkire. Ne irigyeld a másét. Inkább adj a magadéból. — A Jolánkának is? — Annak is, meg másoknak is. — Mindig? — Mindig. Már elhagytuk a Dunakanyart, a fel­legvárat, a távolból feltűnik a kórház fehér teteje. Percek alatt odaérünk. Ki­szállok. A kórház kapuja előtt megállók, felnézek rá. Régi, faragott székely kapu Színe megkopott, a faragása is megsé­rült néhány helyen. .,Becsületes ember e háznak gazdája de a gonosz embert furkósbottal varjai’’ 1529 június. Ez a felirat áll a bejáraton. Megyek végig a hosszú fasoron. Elgondolkodom azon, amit útközben hallottam. A jót. a szépet, az igazat többféle úton lehet megközelíteni. A lényeg csak az, hogy eljussunk hozzá. Becsületes ember e háznak gazdája, hallom a kapu köszöntését és elképzelem faragóját, aki Székelyföldről küldte ide az üzenetét. És látom a kórház gazdáját, aki ember volt, becsületes és jó. Az volt az álma. hogy a kórház több embert fo­gadhasson be. modernebb, ellátottabb le­gyen, hogy gyógyuljanak, akiket sorsuk idehozott. Évekig dolgozott, harcolt be­csülettel és a gonosz: emberek irigysége nem fogott rajta. Állam, tanács, munka­társak szeretete, segítőkészsége védte, tá­mogatta jótakarásában. A kórház meg­nőtt, megszépült. Az igazgatója életével fizetett érte. A kórház gazdája becsüle­tes ember volt. Akarta a jót, megtalálta hozzá az utat. Az élete árán is. Megyek -tovább a jól ismert, százszor is megtett úton. A kert virágai között betegek sétálnak, a pirosra festett pado­kon behunyt szemmel napoznak a gyó­gyulok. Csend van. Csak itt-ott füttyent egy madár, örül az életnek. Uram, sokan, sokféle úton keresünk Teged. Magam csak gyalogszerrel, el-el- bukva. Engedd, hogy megtaláljalak, ha kell, az életem árán is. Gyarmathy Íréi*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom