Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-06-26 / 26. szám

% GYERMEKEKNEK^ Egy bátor professzor WICLIF JÁNOSRÓL újságunk felnőtteknek szőlő részében az idén már megemlékeztünk. Kere­ken 600 éve annak, hogy London­ban majdnem forradalom tört ki miatta. A római pápa nevében a londoni püspök kihallgatásra idézte. A londoniak körében ha­mar elterjedt a hű-: „az atyát’' ki akarják hallgatni, talán mást is altar vele az egyház. Fenyege­tően körülvették a püspökség épületét, be is törtek. A püspök­nek és társainak menekülniük kellett, Wiclif pedig szabad volt. 0 is azoknak sorába tartozott, akik az újért küzdöttek. 1324-ben születeti. 14—15 eves korában már a hires oxfordi egyetemen tanult. Ettől kezdve életét tanulva és tanítva töltötte el, az egyetemen előadó, majd ta­nár lett és maradt akkor is. amikor kinevezték lutterworthi lelkésznek. EL SÓ FELISMERÉSE AZ VOLT, hogy hamis ál az egyház világuralmi törekvése. Az egyház ebben az időben nemcsak a pénz bűvöletébe, hanem a hatalom­vágy kísértésébe is beleesett, mint egy csapdába. Az angol szi­getország pedig már ebben az időben is harcolt minden külső beavatkozás ellen. Az angol par­lament volt az első a történelem­ben, amelyik a római pápától megtagadta az adót. Gyakran megtörtént, hogy egy lelkészi ál­lásba a pápa idegent is beültetett, aki hajlandó volt, jövedelmének egy részét Rómába küldeni. Az ehhez hasonló visszaélések miatt az angol király küldöttséget állí­tott össze, hogy tárgyaljon a pá­pa küldöttjeivel. A küldöttség­nek Wiclif János is tagja volt. Ettől kezdve rendíthetetlen bá­torsággal hirdette: az egyháznak nem uralkodnia, hanem szolgál­nia kell. A hatalomvágyat mér­gezett csontnak nevezte, amit a sátán csalétekként dob az egy­ház elé, hogy hivatásától elté­rítse. MÁSIK FELISMERÉSE AZ VOLT, hogy az egyház életét Is­ten igéje újítja meg. „Mivel Isten igéje hiányzik az egyház szántó­földje puszta lett. Az igét keli ki­áltani a tudósok es a nép nyelvén. Ennek a felismerésnek nyomán barátaival elkezdte a Bibliának angol nyelvre átültetését. De nem állt meg itt sem. Ö is ván­dorprédikátorokat küldött ki ket­tőnként, akik hosszú, vörös kö­penyekben járták egész Angliát. A pápa lollar dóknak, konkoly- hintőknek nevezte őket átokbul­lájában. Ök azonban bátor pro­fesszorukkal az élen rendíthetet­lenül hirdették az igét. NEMCSAK A TÉVEDÉSEKET ISMERTE FEL, hanem Jézust is, aki újat adhat. Ezért írta élete vége felé: „Szeretném Istent áll­hatatosan kérni, hogy bűneimet bocsássa meg. Szeretném türel­mesen elhordozni a szidalmakat, végül szeretnék imádkozni azo­kért. akik engem hamisan vádol­nak.” 60 éves volt amikor meghalt, de körülbelül 30 évvel halála alán a pápa. kivétette csontjait, azokat elégettette és a folyóba szóratta. Tanításával azonban nem lehetett ezt tenni, az ter­jedt az üldözés ellenére is, mert Wiclif felismerései, élete és szol­gálata mögött az a Krisztus áll, aki így szólott: „Az Emberfia sem azért jött. hogy szolgáljanak neki, hanem, hogy ö szolgáljon.” Keveházi László A SAJTÓOSZTÁLY értesíti a íelkeszi hivatalokat és megrendelőit, hogy JULIUS 1-TÖL AUGUSZTUS 31-IG az iratterjesztés szünetet tart. Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július 1-tól augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavartalan. A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetel. Olvassuk együtt Péter első levelét 5, 12—14: A csúcson-a kegyelem Ezek a befejező sorok minden- előtt személyi hátteret rajzolnak a levél mögé. E szerint „Szilvá­nusz’’, Pál apostol egykori mun­katársa — altit a címzett kis- ázsiai gyülekezetekben „hűséges testveinek” ismernek — Péter apostol mellett tartózkodik Ko­mában. Neki diktálta, vagy in­kább vele fogalmaztatta meg a levelét Péter e sorok szerint. Az apostol a római gyülekezet kö­szöntését küldi a levél olvasói­nak. Róma rejtett neve itt: „Ba­bilon”. A fedőnévre esetleg a ke­resztyénüldözési helyzet miatt szükség lehetett, de használatát a név bibliai jelképes értelme is magyarázza: az a hatalom, amit az egykori Babilon megtestesí­tett Isten népe szemében (Ézs 13, 1. 11. 19 stb. — Jel 14, 8 stb.). „Márk" üdvözletét is hozzákap­csolja, akit lelki értelemben fiának nevez, talán utalással arra. hogy ő vezette el a keresz­tyén hitre. Az apostolok cseleke­deteiről szóló könyvben szereplő, Pál apostol által munkatársként említett személyről lehet szó (Csel 13, 11—12; Filem 24 stb.). Az újszövetségi kutatást Péter első levelének ez a keletkezési leírása a levél végén — a levél élén szereplő „Péter, Jézus Krisz­tus apostola” önmegjelöléssel együtt — máig is eldönthetetlen kérdés elé állítja. Pál és Péter apostol 65-ben a római gyüle­kezet ellen folyó nérói üldözés­nek estek áldozatul a hagyomány szerint. Péter első levele viszont későbbi, Domitianus császár alatt 94-ben Kisázsiában is be­következett keresztyén üldözés helyzetképét tükrözi. Ezenkívül a levél szövegéből feltáruló sok tárgyi ok mind amellett szól, hogy a levél idézett személyi ke- , rete írói megfestés, s a levelet az első század végén írhatta egy is­meretlen, bár jelentős személy Rómából, aki Pétéi’ apostol te­kintélye alá helyezte lelkipászto­— HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Hernád Sándor és felesége, sz. Sipiczky Mária május 7-én Nagy- larcsán ünnepelték házasságköté­sük 65. évfordulóját. „Áldott az Űr...” . — HALÁLOZÁS. Duhaj Paine újlengyeli lakos, az Evangélikus Élet hűséges olvasója elhunyt. rí írását. Ez önmagában veve a legkevésbé sem lenne kifogásol­ható, mert az ókorban ilyen írói eljárás szokásban volt világi és szent iratoknál egyaránt (Daniel könyve például az Ószövetség­ben vitathatatlan példa erre, mert századokkal később íródott, mint a benne megrajzolt törté, ne ti helyzet). Ezzel a ma elégge általános tudo­mányos teológiai álláspont azon­ban nem tud feleletet adni — kö­zelebbi történeti adatok híján — néhány rejtélyre, amelyek közül csak a leglényegesebbet emelem ki: hogyan képzelhető el, hogy mintegy három évtizeddel Péter apostol mártírhalála után a kis- ázsiai keresztyéneknek hihetöen hangoznék Pétertől érkező levél, aki már régen halott? Mit szóltak volna a másik két személy, Szil­vánusz és Márk említéséhez, akik szintén megelőző nemzedé­kekhez tartoztak? Hogyan fo­gadtak volna fiktív, elképzelt személyi közleményeket a levél címzettjei a most olvasott befe­jező versekben? Miiyen jó, hogy a bibliai köny­vek esetében hitünk számára so­hasem lényeges a szerzőségi kér­dés, hanem mindig a tartalom! Luther járt előttünk ebben is: isten igazi igéjének azt tarthat­juk a Szentírásban, ami Krisz­tusról tesz — közvetve vagy közvetlenül — tanúságot, függet­lenül attól, hogy ki írta. Ö ép­pen ezért nagyon szerette és ér­tékelte Péter első levelét. A levél jelenleg megfejthetet­len személyi kérdése mégis tar­togat nekünk jelentős pozitív ér­téket: a levélben megnyilvánuló kettős apostoli örökséget. A levél gondolatvilágában Pál apostol teológiájának utóhatását figyel­tük meg, írója pedig — hogy mi­ként, nem tudjuk — Péter apos­tol alakját idézi lel. Péter és Bál apostol az első század végén együtt szerepeltek a keresztyén — Kézdy Istvánná, sz. Mándy Etelka, néhai Kézdy (Kubacska) István nyíregyházi evangélikus igazgató-tanító özvegye életének 96. évében május I3-án elhunyt. Hamvait június 8-án nagy rész­vét mellett temették el a nyír­egyházi temetőben Megy er Lajos és Tarján Béla lelkész szolgálatá­val. köztudatban, mint Jézus Krisz­tus nagy tanúi mindhalálig. Ro­mai Kelemennek a korin tusi) gyülekezethez 95 körül írt szép levele is így vallja. Péter első le­vele őrzi az apostolok emlékeze­tét és hagyományát, s továbbad­ja a következő nemzedékeknek az egyházban. Ehhez a százado­kon át mindmáig folytatódó kéz­mozdulathoz tartozott a mi igénytelen cikksorozatunk is. A levél befejező soraiban most a személyektől a mondanivaló­hoz fordulunk. A szerző össze­foglalja az egész levél célját: „röviden írtam, bátorítva titeket és tanúsítva, hogy ez az Isten igazi kegyelme, amelyben áll­tok”. A levélben a „kegyelem” szürkültebb fogalom, mint Pál­nál. Nem a bűnbocsánatot, a megigazulást hordozza, de más módon, nem kevesebbet mond: Isten kegyelmének köszönhetik hitük tartalmát, életük helytál­lásai és gyülekezeti szolgálatát, s közelgő örök életet (1, 10. 13; 2. 19—20; 3, 7; 4, 10: 5. 10). Ez a ke­gyelem valóságos („igazi”). A ke­resztyén hit és élet legtömörebb rajzát kaptuk itt a szerző mon­datában: a kegyelem állapotát (ezt jelenti a „kegyelem, amely­ben álltok”; vö. Róm 5, 2). Ez a levél csúcsa. S ez a mi helyze­tünk is! A kegyelmi helyzet bennünket is buzdított, tanácsolt, bátorított, biztatott a levél olva­sása során a hit hűségére, szol­gáló szeretetre és a keresztyén reménység bizonyosságára. „Köszöntsétek egymást a szere­tet csókjával.” E csók a gyüleke­zet úrvacsoravételének a kezde­téhez tartozott. Pál „szent csók­nak” nevezi A Péter-levél az értelmét jelöli meg: az egymás­sal összefűző szeretet látható ki­fejezése volt a gyülekezet isten­tiszteletén. „Békesség mindnyájatoknak, akik a Krisztusban vagytok.” A sokatmondó páli fogalmi alko­tás: „Krisztusban”, a vele való közösségben. A „békesség” a Jé­zus korabeli zsidó köszöntés ke­resztyén használatára utal, új tartalommal: az Istennel és egy­mással való megbékéltség. a kül­ső dolgok rendje és a lélek bé­kéje, az örökkévalóság végső tel­jes harmóniája és annak vetülé- se már most a földön az embe­rek között. Ezzel az imádságos áldáskívánással zárul a levél. Veöreös Imre Szegények August Hermann i'raiickc halálának 250. évfordulójára Leikésztársai kozott — az ak­kori németországi egyházban — nem örvendett népszerűségnek, mégis az emberiség nagy segítői közé tartozik. Pietista volt. Kora nagy szellemi áramlatának a pie- tizmusnak nemcsak sodrába ke­rült, hanem irányítója is volt. Nyugtalan világban élt. Sokan az egyházban úgy érezték, mintha leikükről nagy kő hengereden volna le. s szabaddá vált a hit forrása. A szabadáramlást azon­ban sok kellemetlen hordalék­jelenség is kísérte, amelyek fel­keltették az ortodoxok (helyesen tanítók) ellenséges indulatát. Francke harcos egyénisége mű­ködésének első idején erélyes, megalkuvást nem ismerő prédi­kációiban nyilvánult meg. Egyik mély értelmű mondata álljon idézetként és jellemző példaként: „A törvényt nem lehet betölteni, de meg kell tartami”. FRANCKE A BAROKK KO­RÁBAN ÉLT: a könnyed élet­stílus. az alkotómunka lenézése általános volt. A reakció ame­lyet erre az életformára Francke tanítása és magatartása hirdet javarészt becsületes, a biblia jó szeLiemenek erejét mutatja, de van benne túlzás és néha disz­harmónia is. Ellenfelei minden kis hibát támadásra hasznainak fel ellene. Szóban és írásban kö­nyörtelen össztűz ala veszik. Az egyik ellene szóló röpiral ebne: „A félrevezető tanító August Hermann Francke és pietista mérge ellen.” A támadások si­kerre vezettek es Franckét elűz­tek Erfurt város egyik lelkészi állasából, Így fosztotta meg ma­gát a város a kor egyik legna­gyobb prédikátorától. EGYHÁZI FELETTESEI A HALLE MELLETTI GLAUCHA NEVŰ KÖZSÉGBE rendeltek szolgálatra — mintegy büntetés­ként száműzetésbe küldve. A szétzilált gyülekezet előző lelké­szét fegyelmileg távolították el, s a megmaradt csődtömeg zúdult Francke vállaira. Az itt uralko­dó elkeserítő helyzetben talán a legenyhébb jelenség a szegénység és a koldulás volt. A társadalom­ban uralkodó szegénység maga is segítségre mozgósította a pie­tista lelkészeket. Spener lelkész a pietizmus másik kiemelkedő személye 1675-ben ezt írja: „A szegénység keresztyénségünk szé­gyenfoltja.” Nem csodálkozha­tunk az erélyes szavakon ha tud­juk. hogy például Bajorország lakosságának 10—20%-a koldu­lásból élt. A pietizmus Német­országban a szegénység ellen mozgalmat indít el. az egyház egésze azonban nem vette át ezt a lendületet. Franckét új szolgálati helyén a még nagyobb nyomor, a gyer­mekek szenvedése ragadta meg és késztette cselekvésre. Nemcsak a prédikálást látta feladatának, hanem úgy érezte, hogy az egész kegyesség: mozgalom próba elé kerül:1 tud-e segíteni ezeken a gyermekeken lelkileg es testileg is. Kallódó gyermekeit: Szív­ügyévé lett a rajtuk való segítés. Ügy látta nevelni kell őket s pótolni a hiányt, a josagos, de szigorú atyai kezet. Erélyes kéz­zel megtörni a gyermek rossz hajlamait es ugyanakkor mindazt a jót nyújtani amit a gyermek fejlődése igényel. Nevelői elgon­dolásai as egyház történetében új fejezetet jelentenek. ELŐSZÖR KÍSÉRLI MEG MEGNYITNI A GYERMEK VI­LÁGÁT. Első lépésként kitarja a koldus gyermekek előtt pa­rókiájának kapuját, minden csü­törtökön vendégül látja őket, kenyérrel és egy tál levessel kí­nálja vendégeit. Nem hiányzik azonban az étel mellől sem a jó szó. sem a keresztyén tanítás. Csakhamar szűknek bizonyul a lelkészlak. új helységekről kell gondoskodnia, mert a gyerekek száma nöttön nőtt. Mindenek­előtt az új helység okoz gondot Franckénak. Nincs pénzforrása, amely kielégíthetné a szükségle­tet. A hivatalos, felsőbb egyházi fórumok nem szegények, halmoz­zák a tőkét és befektetésekben gyümölcsözte tik. Franckénak eb­ből a tőkéből nem jut. Adomá­nyokat kér amelyek csak csöp­pet jelentenek a forró kövön. 1B95 húsvétján 4 tallér és 16 fil­lért talál a perselyben. Vissza­emlékezéseiben így ír: ..Mikor kezembe vettem ezt. az összeget hittei es örömmé] mondtam: tisz­teletreméltó összeg ez. valami igazan helyénvalót kell alapítani, elkezdeni a szegények isKoláját.” Így indult el. ISKOLÁJÁBAN INGYENES VOLT A TANÍTÁS a szegények részére és minden rendű és ran­gú tanulónak biztosítva volt a továbbjutása felsőbb iskolába, egészen az egyetemig. Ezzel a gyakorlattal áttörte uz évszázados rendi társadalom korlátáit, amely­ben csak a magasabb osztályból származók juthattak magasabb képzéshez. Felfedezte, hogy csu­pán iskolai foglalkozással nem lehet tartós eredményt elérni a gyermekeknél, mert azok a taní­tás után visszakerülnek ártalmak­kal teli környezetükbe. A neve­léssel foglalkozók értik, hogy mennyire hallatlanul új. szinte a mi korunk gondolata ez. Ta­pasztalatát tett követi: árvaházat és internátust létesít a gyerme­kek részére. Ismét új épületek emelkednek, s már 2000-nél több a gyermek száma az új iskola­városban. Valóban új minden amit Hallé­ban épít Franeke. Űj az iskolák egymásra épülő rendszere. Üj a jók és a legjobbak kiválasztásá­nak es előbbrejutásának a rend­je. Űj a leányok képzésének megindítása. Az Iskolákban új légkört teremt a testi fenyítés megszüntetése, a szabad idő okos belőle felhasználása. FRANCKE KEZDEMENYEZE- SE NÉMETORSZÁG HATÁRA­IN MESSZE TOL IS nagy hatás­sal van. Oroszországból. Hollan­diából, Angliából, a skandináv országokból, Magyarországból, sőt még Indiából is számosán keresik fel az intézményeket. Francke gyermekeknek megnyíló szíve a világ egy részét- is be­fogadja. ökumenikus személyiség volt. Művet, munkáját ellenségek és közönyösek kísérik. Csak egy szilárd pontja volt, Isten segít­sége. „Észrevettem Isten világos áldását a már megkezdett mun­kán. s ez nekem nem csekély örömöt jelentett: biztosan halad­tam tovább. Isten sohasem hagy­ja el azt. amit egyszer elkezdett, hanem mindig többet ad, gaz­dagabban és megmutatja, hogy szívesen tesz nagyobb dolgokat is ha hinni tudunk.” FRANCKE SZÜNTELENÜL TEVÉKENY CSELEKVŐ LÉNYE a mai modern ember példaképe. Keresi a munkát, szolgálatának lehetőségeit. „Akkor a legjobb az egyház állapota, amikor a sze­gények befogadásán és gondozá­sán tevékenykedik.” Tevékenysé­gében magával ragad másokat is. Hibái? Munkája személyéhez nőtt, s kevés folytatója maradt. Életstílusban túlzottan egyszerű volt intézményei itt-ott kaszárnya jellegűek. De az idők rostáján fennmaradt szolgálatából a szel­lemi érték és az anyagi is java­részt. A liallei Franc ke-miózme­nyek felújítva végzik ma is szol­gálatukat. Muncz Frigyes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom