Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-01-09 / 2. szám

Sí ’A VASÁRNA ,P IGÉJE Gyermekszívvel - ú] közösségben Ef S, 11—14 VAN RÉGI KÖZÖSSÉG ÉS VAN ŰJ KÖZÖSSÉG, a régi közösség a sötétség terméketlen cselekedeteinek közössége. Sötétség ott van, ahol a keresztyénekből hiányzik Isten igaz ismerete. Téveszmék uralkod­nak s ezért téves magatartások formálódnak. Ügy élünk, mintha Isten nem lenne. így üresen maradt helyére előrukkol parancsoló tekintély­ként az önösség. Magunk körül forgunk, a magunk érdeke irányít s a magunk igazságát tartjuk az érvényes igazságnak. Ez kíméletlen har­cot jelent — az első helyért. Családban, munkahelyen, társadalomban egyaránt. Nemcsak gyümölcstelen élet ez, hanem szégyenletes is ránk, keresztyénekre nézve. VAN ŰJ KÖZÖSSÉG — A KRISZTUSBAN. Itt minden világos. Olyanok élnek ebben az új közösségben, akik korábban mélyen alud­tak, sőt halottak voltak Isten és a felebarát számára. Azután feléb­redtek és feltámadtak. Az ébredéskor megtudtuk, kik is vagyunk, mit is tettünk, hányadán állunk életünkkel. Fáj, ami eddig sose fájt. Vá­gyódunk olyanok után, amelyek eddig eszünkbe sem jutottak. Szé­gyelljük azokat, amikre büszkék voltunk. Tele van szívünk bánattal önmagunk miatt. Növekvő várakozás tölt be valami, nagy változás után. Második a „feltámadás”. Átmegyünk halálból az életre. Elma­rad mögöttünk a régi és minden újjá lesz. Szívünkbe békesség árad. Ujjongó örömmel énekeljük a felszabadultak dalát. „Felragyog raj­tunk a Krisztus!” Hiszen az ö szava ébresztett fel, az Ő hatalmas kar­ja vitt át halálában és győzelmében az új életre. Széttört önösségünk bilincse. Elkezdődik a reánkbízottakért folyó szolgálatunk és éle­tünk. Együtt Krisztussal! Ugyan Ö továbbra is láthatatlan marad, de rajtunk, töredékesen is, felragyog az ö arca. A gyermek hasonlít Atyjához. A fiú az Elsőszülött Fiúhoz! ÍGY FOLYTATÓDIK KRISZTUS ÉLETE NEMZEDÉKÜNKBEN IS. Nem vita leplezi le elsősorban a „régi közösség” meddő voltát. A meg­valósuló, új élet teszi kérdésessé a régit. Mindenki csak akkor veti el a vele született, megszokott életformáját, ha jobbat kap helyette. Ha megtanultuk a múlt heti leckét és valóban visszakaptuk gyermekszí­vünket, akkor van részünk az új közösségben. Amint csodálkoztak a jeruzsálemi tanítómesterek a 12 éves Jézus értelmén és feleletein, úgy lepődik meg környezetünk is életünk változásán. Másképpen beszé­lünk, mert másképpen gondolkodunk. Másképpen cselekszünk min­dennapi életünkben, mert új közösséghez tartozunk. Valami felfénylik rajtunk Isten dicsőségéből. Mert ott van Istennek dicsősége, ahol em­berek azt akarják, amit az Isten akar. Nem pléh-glória, nem felhőkbe ívelő gótika, nem százezres tömeggyűlés vagy körmenet, nem a vallá­sos hatalom kiépítése ad dicsőséget Istennek. Kizárólag a szolgáló egy­ség! Az új közösség Krisztusban a Vele való szolgáló egységben jelent­kezik örömmel és hálaadással, határtalan szeretetben és boldog szol­gálatban. Ballko Zoltán IMÁDKOZZUNK! Csak ajkunk mondta, szívünk nem akarta a Te akaratodat. Bocsásd meg, Urunk. Áldott légy, hogy felébresztettél és új életre vittél át Ve­led való közösségben. Segíts, hogy örömöt szerezzünk Néked. Taníts szeretni és szolgálni. Add, hogy növekedjünk Előtted és emberek előt­ti kedvességben. Töröld le üvegcserép-életemről a kormot, hogy Téged tükrözzelek tiszta sugárban. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1971, Január 9-én Deák tér de. 9, (úrv) Harmati Béla, de. 11. (úrv) dr. Hafenscher Károly, du. 5. Harmati Béla. du. 6. Szeretet- vendégség: Csizmazia Sándor. Fasor de. 11, du. 6. Dózsa György út 7. de. fél 9. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8, Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 11. Boros Károly. Kassák JLajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyu­la. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vil­mos. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kis- templom de. 10. dr. Bodrog Miklós, du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmi­hály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyás­föld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. dr. Kó- sa Pál. Rákosliget de. 10. Ferenczy Zol­tán. Rákoskeresztúr de. fél 11. dr. Ko­sa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Síkos La­jos. de. fél 11. (német), de. 11. (úrv) Síkos Lajos, du. 5. Szeretetvendégség: Síkos Lajos. Torockó tér de. fél 9. Ma- docsad Miklós. Óbuda de. 9. Görög Ti­bor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9, de. 11, du. fél 7. Bu­dakeszi de 8. Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. dr. Lehel László. Kelenföld de. 8. de. 11. (úrv), du. 6. Németvölgyi út 138. de. 9. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Csil­laghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. — A MAGYAR RÁDIÓ kará­csonykor D. Dr. Ottlyk Ernő püspök beszédét sugározta a „Szülőföldünk” adásában a kül­földön élő magyarok számára, az idegen nyelvű adásban pedig a püspök német nyelvű Igehirdeté­sét közvetítette. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi r Evangélikus Egyház \ Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányt László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VUL. Puskin u. 12 Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vni Előfizetési ár: egy évre 120,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 35211 ISN 013-1302 — A DEÁK TÉRI GYÜLEKEZET ke­res gondnoki munkára könyvelni is tudó nyugdíjast, vagy aktív dolgozót másodállásban évi 840 órás munka­szerződéssel. Belépés 1977. március 1-én. Jelentkezés levélben. Evangéli­kus Lelkész! Hivatal 1052 Budapest, V.j Deák tér 4. — AZ ALBERTI SZERETETOTT­HONBAN, Budapesttől 50 km-re, há­romágyas szobákban néhány hely je­lenleg betöltetlen. Jelentkezéseket a lelkészen keresztül kérünk:. 2730 A1- bertiirsa, Dózsa György út 7. 76.3803 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Berzsenyi kiállítás az Országos Széchényi könyvtárban BERZSENYI DÁNIELNEK, az egyik legnagyobb magyar evan­gélikus költőnek 200 éves szüle­tési évfordulója alkalmából — amelyet országszerte megünne­peltek — szép kiállítást rendezett az Országos Széchényi Könyvtár az erre a célra szolgáló kiállítá­si helyiségében. Az érdekes kiállítás megtekin­tése alkalmával lehetőségiünk volt elbeszélgetni az éppen jelenlevő dr. Merényi Oszkár kandidátus­sal, az ismert Berzsenyi-kutató­val, akinek mintegy 15, Berzse­nyivel kapcsolatos könyvét és szerkesztői kiadványát volt alkal­munk látni a kiállítás tárlóiban. „Mióta foglalkozik Berzsenyi­vel, s mi indokolja közelebbről a költővel kapcsolatos, tartós és céltudatos munkásságát?” „Az-eperjesi evangélikus kollé­gium kiváló tanárai ébresztettek fel bennem a klasszika és a klasszicizmus iránti nagy szene- tetet. így jutottam el Berzsenyi­hez. De németországi tanulmá­nyaim során elmélyíthettem a nagy költő romantikus vonásai Iránti érdeklődésemet is.” „Mi volt az első jelentős mun­kája■ a 15 közül, amelyeket itt kiállítva látunk? „Az 1936-ban megjelent akadé­miai Berzsenyi-kiadás, amely az­után még 4 kötettel bővült s 1941-ben ért — egyelőre — véget a Prózai Művek kiadásával.” „1945 után milyen művei je­lentek meg?” „Elsősorban az akadémiai Ber­zsenyi-monográfia 1966-ban, az­után a Szépirodalmi kiadásában közrebocsátott összes Művek két kiadása, hogy csak a legfontosab­bakat említsem.” „1976-ban mely művei jelen­tek meg, s ezek közül melyiket tartja a legfontosabbnak?” „A Berzsenyi Emlékkönyvet, amely Somogy megye és Vas me­gye kiadásában jelent meg. Az ebben közzétett sok új dokumen­tum nyílván mutatja, hogy a nagy költő sokkal mélyebb kap­csolatban állott korával, mint ed­dig hittek. Berzsenyi nemcsak sa­ját költői világának központi alakja volt, ató senkivel sem he­lyettesíthető; halhatatianította korát, úgyhogy elmondhatjuk: a XIX. se. első negyedszázadában valósággal taszította nemzetét a reformkor felé. Ez Berzsenyi ne­gyedszázada, mint életművéből kitűnik. Az Akadémia általi kiadott fak­szimile-kiadás nagy érdeklődést keltett külföldön is. Mindkét mű­ről úgy tudom, hogy a londoni British Múzeum Könyvtára is rendelt a könyvből. Az Emlék­könyv grafikák Maríyn Ferenc illusztrációi nemzetközi szem­pontból is figyelmet érdemelnek. Talán legkedvesebb számomra azonban a Szépirodalminál meg­jelent kiadás, tenulrnányaimmaL” „Mik a jövő tervei profesz- szor úrnak?” „Az Akadémia megbízásából már elkészítettem az új kritikai kiadás első kötetét, amely sajtó alatt van. Ezt fogja követni a II. és III. kötet. Készül Berzsenyi- monográfiám új kiadása is.” „Világhír szempontjából me­lyik Berzsenyinek legelterjed­tebb költeménye és miért?" „A Fohászkodás, amely eddig 15 nyelven jelent meg, köztük arabul és japánul is. Ez igazi „universal prayer” (egyetemes imádság), amely a vallásos érzés­nek egyik legművészibb kifejezé­se a felvilágosodás által áthatott felfogás szellemében.” p4 világirodalom melyik köl­tőjéhez hasonlítja professzor úr Berzsenyit?” „Magyar Horáoiusnak szokták nevezni, de talán magyar Hölder- linnek is mondhatnánk. Valójá­ban azonban egyedülálló: ő a m í Berzsenytek!” Köszönjük a beszélgetést és dr. Merényi Oszkár professzornak to­vábbi- jó munkát kívánunk. Gádor Andrásáé „Az ige testté lett, itt élt közöt­tünk, és láttuk az ö dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének di­csőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,14). VASÁRNAP. — „Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyör­gésem szavát” (Zsolt 116, 1 — Lk 11, 9 — Lk 2, 41—52 — Zsolt 100). A bibliánk melletti napi elcsende­sülésünk, meg a gyülekezet isten- tiszteleti közösségében való rész­vételünk abban leli értelmét, hogy azokban — az Istent kereső ember könyörgő, kopogtató mozdulatá­val, — „Atyánk dolgaival foglal­kozunk.” Az a nagy í gérete a mai nap üzenetének, hogy Isten is ke­res minket: ezért lett emberré. Reménykedhetünk hát, hogy a vele való naponkénti találkozás­ban: „meglátjuk dicsőségét”. HÉTFŐ. — „Amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt” (Zsolt 103, 11 — Lk 23, 42— 43 — 1 Jn 4, 9—16a — Lk 4, 22—30). Istent a szeretetéből ismerjük meg Atyánknak. Elsőrendben ab­ból, hogy „elküldte Fiát engesz­telő áldozatul a mi bűneinkért.” Másodsorban abból, ahogyan ez a szeretet, a személyesen vett bűnbocsánatban, naponta elérke­zik hozzánk. Isten ma azért tesz felelőssé minket, hogy szeretetét mi is adjuk tovább! KEDD. — „Akkor megtudjátok, hogy én az Űr vagyok a ti Istene­tek, senki más!” (Jóéi 2, 27 — Fii 4, 20 — 1 Jn 5, 9—13 — Lk 4, 31— 37). Az anyaszentegyház igehirde­tése, — az apostoli kortól napjain­kig —, mint „emberi bizonyságté­tel” azért hangzik felénk, hogy a Jézus Krisztusban való igaz meg­győződésre, személyes hitre ve­zessen el. Ne tévelyegjünk hát sem úgy, hogy „megvetjük, aki szól”, sem azzal, hogy elfeledjük: „a dicsőség pedig a mi Iste­nünké ...” SZERDA. — „Olyanok vagytok a kezemben, mint az agyag a fa­zekas kezében” (Jer 18, 6 — Ap Csel 21, 14 — Jn 1, 35—42 — Lk 4. 38—44). Isten hitet teremtő esz­köze ma is, ez a Krisztusra muta­tó ősi evangélium: „Íme az Isten Báránya!” Ezzel formálja át — • mint a „fazekas az agyagot” — az életünket A mai tanítványok sza­va is, csak a „Nála jártak” bi­zonyságtétele lehet: „Megtaláltuk a Messiást.” Ezt a hírt kell to- vábhmondanunk azoknak, akik ma őt keresik. CSÜTÖRTÖK. — „Én, az Or, vagyok a te gyógyítód” (2 Móz 15, 26 — Lk 1, 37 — Zsid. 2, 14—18 — Lk 5, 1—11). „Istennek semmi sem lehetetlen.” Mert az ő gyó­gyító szeretete előtt nincs bejár­hatatlan mélység, ahová utánunk ne jönne; és nincs kísértés, amit maga is meg ne ismert volna: , értünk! „Tíz életünk” is kevés lenne, hogy lerójuk a „hála adó­ját” Istennék, „lehetetlent nem ismerő” szeretetéért. De azért a mai napon valamit mégis „tör- leszthetnénk”: a felebarát felé! PÉNTEK. — „Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdal­mak férfia, betegség ismerője” (Ezs 53, 3 — Fii 2, 9 — Jn 10, 31— 38 — Lk 5, 12—16). A „Szolga- Messiás” azoknak nem kedves, akik Isten nevét békeszerzés he­lyett gyűlölködésre, — bűnösök­höz hajló szeretetét uralkodásra akarják felhasználni. Pedig Ézsai- ás óta azok értik „helyesen” Krisztust, akik előtt a kereszten vállalt szolgálatában a legdicső- ségesebb, s akik maguk is ebben a szolgálatban követik Urukat. SZOMBAT. — „Az Űr szólítot­ta Sámuelt, és ő így felélt: Iti­vagyok” (1 Sám 3, 4 — Róm 10, 8 — Jn 5, 19—24 — Lk 5, 17—26). Mint Sámuelt, — mióta szólonga- tott már Isten? Mi lehet az oka, hogy nem mozdolunk, nem hall­juk szavát? — Vallásos „atrakci- ók” helyett becsüljük meg azt az igét, amely „közel van hozzánk”: a mindennapit, a vasárnaponként hangzót. S ne csak ígérettel, de az örök életre meghívott ember en­gedelmességével válaszoljunk a küldő szóra: itt vagyok. Csizmazia Sándor Egy kis szolgálat «j Az ádventi hangulat ünnepi fé­nyét gyertyalobogás melengette. Sokak fülébe visszacseng ma is az előadó püspök-elnök szava, ke­mény igazságok becsületes feltá­rása, egyenes beszéd, keresztyén- ségünk mibenléte, pillantás a nagyvilágba, a jövőt fenyegető veszélyek, kilépés saját kis kö­rünkből, hogy táguljon a határ és meglássuk, nemcsak mi vagyunk a világban, vannak mások a nagyvilágban: éhezők, szenvedők, betegek, ruhátlanok, jövötlenek, szegények és gyermekek ezrei, akiknek nem jut egy falat ke­nyér, egy tál meleg étel, akiknek a sorsa kilátástalan, milliók és milliók. Reális képek a világból. Es a sürgető útmutatás. Diakónia, dva- kónia, szolgálat, szolgálat. Min­denütt, mindenkor, mindenben. Nem a szavak, a tettek kellenek. Mindenütt, mindenkor, minden­ben. Otthon, a családban, a vi­lágban, az egyházban, a munka­helyen, ahova járunk, akivel be­szélünk, ahogy ápolunk, ahogy adakozunk, ahogy imádkozunk, ahogy templomba járunk, ahogy keresztyénségünket hirdetjük, ahogy élünk, ahogy evangéliku­sok vagyunk. A világ szeme kérdez. Kérde­zi: Hol a keresztyénséged? Mi­ben mutatliozik meg? Hol az ön­zetlenséged, amelyről beszélsz? Hogy szolgálsz, kinek és milyen szívvel? Mivé lesz lelkesedésed, elhatározásod, amikor tettre aka­rod váltani? Véghezviszed-e vagy félúton megállsz? Habozol? Nem akarod megismerni a Te-be olva­dás, a rádszorulónak való átadás szépségét, csodáját? Hol a keresz­tyénséged? Miből látja a másik, miből tapasztalja meg a másik, hogy keresztyén vagy, hogy élete­det a feltétel nélküli szolgálat tölti be, amelyet önként vállaltál? Valami ilyen visszhangja volt ennek az estének az én szívem­ben is. Hirtelen úgy éreztem, oda kell adni mindenemet, valami olyat szeretnék tenni, ami elsza­kít mindentől, ami köt. Végig­gondoltam a szolgálat minden fajtáját és megkérdeztem ma­gamtól, vajon ez-e az igazi ke- resztyénség, vajon tudok-e egész szívvel, önzetlenül szolgálni, va­jon hitem ereje, szolgálatom tisz­tasága végtelen alázattá válik-e bennem olyannyira, hogy min­denkit fenntartás nélkül szeres­sek, segítsek, boldoggá tegyek? Nézem a körülöttem ülő embe­reket. Több közöttük az ősz hajú, a hajlott hátú, a botra támaszko­dó. A fiatalok külön ülnek, kis összetartozó csoport. Égnek az ádventi gyertyák. A beszéd nyomán döbbenet és meg­hatottság ül az arcokon. Félho­mályba borul a terem. A villa­nyokat is eloltják. Énekszám kö­vetkezik. A gyertyák fénye nem elég az öregeknek. Az énekes­könyvek betűjét nehezen olvassa az elfáradt szem a homályban. De egyszerre egy tiszta, gyer­mekhangot hallok. Énekel. ... Győzhetetlen én kőszálam .. I Read bízom én ügyemet... Rá­kóczi éneke. Nyolc-kilenc év körüli kisláng ül velem szemben. Nagyanyja vállára hajtva fejét, tisztán éne­kel — kívülről. Nem tudom, ér- zi-e azt a szeretetet, amely egész szívemből feléje árad? Erzi-e ki­tárt karom ölelését, amellyel ben­ne egész evangélikus fiatalságun­kat ölelem most át féltön, mi­közben egész szívvel végzi az ő kicsi szolgálatát. Nézem és magamban már így énekelek: ... Győzhetetlen mi kószá­lunk ... Reád bízzuk mi sorsun­kat. — És a Nagy Fejedelem nem ró meg érte.- Gyarmathy íré»

Next

/
Oldalképek
Tartalom