Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-06-12 / 24. szám

% % GYERMEKEKNEK. Az újért küzdők Olvassuk együtt Péter első levelét 4,12—19: „Mint keresztyén’ Ugye, mennyire örültök, ami­kor új ruhát, új játékot kaptok, vagy új könyvvel ajándékoznak meg benneteket a szüléitek! Min­nen ember nemcsak örül az új­nak. hanem keresi is azt. Sokan azt mondják, hogy az egész élet és a történelem nem más. rtiint a réginek és az újnak a harca, az új keresese. Az emberiség törté­netében előbbre lépés mindig ott vall. ahol az új diadalmaskodik a régi felelt. AZ ÚJÉRT VALÓ KÜZDELEM AZ EGYHÁZ TÖRTÉNETÉNEK IS JELLEMZŐJE. Az egyházban az új keresésére azért van szük­ség. mert az egyházban sokszor nagy volt a kisértés, hogy magu­kat keresztyénnek valló emberek ne figyeljenek Isten szavára, ha­nem saját gondolataik és elkép­zeléseik eszközévé tegyék az egy­házat. Ez különösen akkor ve­szélyes. ha egyes emberek vagy csoportok engednek önző hatal­mi vágyaiknak és az egyházat is a maguk hasznára akarják fel­használni. Ez történt a középko­ri egyházban is, amikor az apos­toli kor egyszerűsége es tiszta­sága helyett a pompára, a gaz­dagságra. az emberek feletti ural­kodásra törekedtek és megfeled­keztek arról, hogy az egyháznak egyetlen feladata van: az embe­rek testi-lelki javának munkáié­ba. AZONBAN AZ EGYHÁZBAN MINDIG AKADTAK OLYAN EMBEREK, akik észrevették eze­ket a ferdeségeket és az életük céljául azt tűzték ki. hogy az egy­hazat megújítsak, megreformál­ják. Különösen a középkor vege Luts Portalan, a chilei kom­munista part főtitkára, aki a kö­zelmúltban szabadult börtönéből, ez év elején a Német Demokra­tikus Köztársaságban is járt, es sajtókonferenciáján egy kérdésre válaszolva beszélt a chilei ke­resztyének es egyház helyzetéről es magatartásáról a Pinochet-íé- le katonai diktatúrában. Corva- lán emlékeztetett arra a változás­ra, amely egész Latin-Amerikában a római katolikus egyházban az utóbbi évek során végbement: a romai katolikus egyház erő­teljesebben érdeklődik az embe­riség mai kérdéséi iránt. A fasiszta puccsal kapcsolatban, mondta Corvalán, az egyház felé egyre gyakrabban jelentkez­tek ezek .a bátor újítok. Sajnos a középkori egyház vezetői, első­sorban a római pápa, görcsösen ragaszkodtak a régihez és ke­gyetlenül üldözték, máglyahalálra juttatták azokat, akik bármilyen újítást akartak bevezetni. Azon­ban mindez nem vette el az újért küzdők lelkesedését és bátorsá­gát, mert úgy gondolták, hogy az újért és az igazságért érdemes még az életüket is kockára ten­ni. A KŐVETKEZŐ HETEKBEN AZOKNAK A BATOR ÚJÍTÓK­NAK a történetével fogunk meg­ismerkedni, akik a középkor vé­ge felé síkra szálltak az egyház megújításáért. A történelemben ..előreforma toroknak'' nevezzük ezeket a bátor újítókat, mert munkálkodásuk megelőzte és elő­készítette az egyház nagy meg­újítását. a reformációt. Történe­tükből látni fogjuk, hogy az egy­ház megújításának a gondolata mindig együtt járt a társadalmi igazságért es reformokért való küzdelemmel. Az előreformáto- rok nemcsak a tiszta tanításért, az egyházi élet megújításáért küzdöttek, hanem a gazdagokkal, az elnyomókkal szemben felka­rolták a szegények, az elesettek és elnyomottak ügyét is. Ez ter­mészetes is. mert ahol az egyház megújul, ott mindig komolyan veszi azt a feladatát is, hogy az igazságért való bátor kiállással, az elnyomottak ügyének felkaro­lásával szolgálja az emberek jó­létét, örömét es boldogságát. Selmeczi Janos kérdésé az volt. hogy hallgasson vagy szóljon. Az egyház ..a maga módján ellenállást tanúsított a diktatúrával szemben, szót emelt az emberi jogok védelmében és a kínzások és kínzók ellen.'’ Van­nak ugyan olyan irányok, lelké­szek ' és püspökök az egyházban, akik a diktatúrával rokonszen­veztek, a papok, püspökök és hí­vek többsége azonban a diktatú­ra. a fasizmus ellen van. A fa­sizmus és a diktatúra pedig az egyház ellen van. „Állandó vita van az egyház és a diktatúra között, és ez egyáltalán nem vé­letlen. mert a fasizmus dikta­túrája még a keresztyén szere­letet se tartja tiszteletben.’’ Jelentős fordulat következik be a levélben ezzel a szakasszal. A levélíró szavai arra mutatnak, hogy időközben romlott a kis- ázsiai keresztyének helyzete. Egyes újszövetségi kutatók ebből arra következtetnek, hogy a leg­utóbb tárgyalt dicsőségmondás- sal és ámennel tulajdonképpen lezárult a levél, s ami mostantól kezdve még hátravan, már más irat, esetleg utóirat. Az egész le­vél egysége azonban annyira nyilvánvaló, hogy az említett tény mögött egyéb okot kell ke­resnünk. Feltehetően újabb híre­ket kapott a levélíró, s ezek alap­ján szövi tovább lelkipásztori bíztatását. Mindenekelőtt keressük meg és helyezzük el történelmi kereté­ben a most feltáruló helyzetké­pet. A Néró-féle keresztyénüldö­zés 64-ben nem terjedt túl Róma városának határain. Ez tehát nem jöhet szóba. Ellenben Domi­tianus császár uralkodása utolsó éveiben. D4 táján a hatóságok foganatosítottak a keresztyének ellen kemény intézkedéseket Kis- Ázsiaban. ahol a Peter-levél cím­zettjei éitek. Erről, megbízható történeti forrásunk Plinius hely­tartó beszámolója. Több tucat nyelvre lefordítot­ták és még több egyházi és vi­lági lapban megjelentették szer­te a világon azt a beszámolót, melyet Paul Hansen, a Lutherá­nus Világszövetség Európa-titká- ra adott az elmúlt év őszen tett utazásairól a Szovjetunió közép­ázsiai és szibériai részein, köze­lebbről Alma Ataban (Kazah­sztán) és Zelinográdban. A beszámolót szenzációssá az a körülmény tette, hogy — bár eddig is voltak hírek és kapcso­latok — Paul Hansen kapott elő­ször hivatalos segítséget és enge­délyt a Szovjetunió keieti része­in elő német származású evan­gélikusok meglátogatására. Útjá­ra elkísérte Harald Kalnins rigai lett lelkész, aki már hét év óta gondozza egyháza megbízásából a nemet származású evangéliku­sokat a Szovjetunióban. Paul Hansen részt veti egy is­tentiszteleten Alma Ataban. melynek több mint 600 látogató­ja volt. A hívők hite es a gyü­lekezet élete az öskeresztyénseg életére emlékeztette a nyugatról jött látogatót. A Volga vidékén, a Fekele- tenger mellekén évszázadok óta A levélíró azzal kezdi, hogy a címzettek soraiban támadt szen­vedés „tüze” ne okozzon nekik érthetetlen talányt, miként tör­ténhet velük ilyesmi. Hitük „meg próbálására” adatott (12. vers. Lásd: 1. 6—7 és Jak 1, 2— 3). Életsorsuk össze van kötve Krisztuséval: most bekapcsolód­nak a szenvedéseibe, de előre ve­tül már az üdvösség öröme is, amelyben Krisztus isteni voltá­nak (ezt jelenti a „dicsőség") nyilvánvalóvá válásakor lesz ré­szük (13. vers). A Hegyi Beszéd­ből idesugárzik Jézus szava vi- gasztalóan (14 a. .vers. Vö. Ml 5, 11). A Szentlélek erősíteni fogja őket (..megpihen rajtatok": 14/b. vers. Vö. Ézs 11, 2). A következő sorokból nyilván­való. hogy bírósági eljárásra ke­rült sor ott a kis-ázsiai városok­ban a keresztyének ellen. A le­vélíró figyelmezteti őket, hogy ne adjanak erre okot bűnös cse­lekménnyel: ..Közéletek senki se szenvedjen mint gyilkos vagy tol­vaj vagy gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó.’’ A leg­utolsó megjelölés nehezen érthe­tő. mert az eredeti szó sehol má­sutt nem fordul elő a görögben. Mindenesetre olyan izgága vagy illetéktelen tettről van szó, amely éltek németek. A második világ­háború során, a hitlerista csa­patok közeledésével keletre tele­pítették őket. Hansen úgy tudja, bogy kb. 1.8 millió német szár­mazású szovjet állampolgár él ezen. a területeken. ..Hogy kö­zöttük hányán vallják magukat keresztyénnek, senki se tudja pontosan. Tény azonban, hogy Kazahsztán, valamint Szibéria, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Turk- hiénia. Kirgizia. Moldavia. Észt­ország. Lettország es Litvánia településeinek százaiban német­ajkú evangélikusok, reformátu­sok es mennomlak gyűlnek össze istentiszteletre, imádságra, gyü­lekezeti alkalmakra és bibliá­dra ra.” Moszkvában az állami egyház­ügyi szervekkel folytatott meg­beszélése során Hansen nyíltsá­got tapasztalt azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy miként nyújt­hatna segítséget a Lutheránus Világszövetség ezeknek az evan-* gélikus gyülekezeteknek. Ez év júniusában, amikor Paul Hansen reszt vesz a világvallások béke- konferenciáján Moszkvában, mint a Lutheránus Világszövetség kép­viselője. újabb gyülekezeteket fog meglátogatni. hivatalos eljárást vont maga után. „Ha azonban valaki mint keresztyén szenved, ne szégyell- je.” A „chrisztianosz” név Krisz­tushoz tartozó embert jelent. A mondat értelme: ne tagadja meg Krisztust a hatóság előtt, ha felelősségre vonják keresztyén voltáért, amelyet akkor és ott nyilván az államrend elleni vét­ségnek tekintettek. „Dicsőítse Is­tent ezzel a névvel": a „keresz­tyén” szó fenti görög megfelelő­jébe Krisztus neve van belefog­lalva („Chrisztosz”), ezért lesz Is­ten magasztalására, ha a bíró­ság előtt keresztyénnek vallja magát az illető; Még egy vigasztaló erre van a levélírónak, amely szintén a kor­ra jellemző. Láttuk már a levél folyamán, hogy az őskeresztyén- ség egészen közelinek tartotta a világ végét. A szerző a jelen ke­resztyénüldözését ebben a pers­pektívában nézte: a vég elője­leként szakad Isten történelmi ítélete az ő „házára”, azaz a gyü­lekezetre. az egyházra. Nem ugyan büntetésként, hanem mint hitük próbatétele. Az őket érő szenvedésben tehát Isten végső földi tervének egy részletét lás­sák. amelyhez nem hasonlítható a közelgő utolsó ítélet súlyossá­ga. A szerző ószövetségi idéze­tekkel fejezi ki gondolatát (17— 18. vers. Vö. Ez 9, 6; Jer 25, 29; Péld 11, 31). Befejező tanácsa: „Ezért azok is. akik szenvednek Isten aka­ratából. ajánlják lelkűket a hű Teremtőnek, jót cselekedve." Ami velük történt. Isten rendelése. ..Helyezzék le életüket" — ez a pontosabb fordítás — Teremlő- jük kezébe, akinek gondviselő hűsegében mindenkor bízhatnak. A levélből az eddig olvasottak során ez a szakasz áll talán tő­lünk legtávolabb, mert a mai ke­resztyének nincsenek ilyen hely­zetben. s a közeli végvárás sem tartozik hozzá a mi hitünkhöz. Mégis sokat menthetünk belőle! Többek között: ''Életsorsunkban is éljük át a Krisztussal való kö­zösséget. jóban és rosszban. Óva­kodjék minden hivő a hamis „mártíromságtól”, amikor saját hibás, vagy téves magatartásáért, alkatából folyó konokságáért, egyéni rossz tulajdonságaiért vagy szeretetlenségéért éri má­sok-részéről megítélés, nem pe­dig a hitéért. Legyen draga ne­künk a keresztyen megjelölés, hi­szen a Krisztushoz tartozásunk­ról beszél. A teremtő Isten gond­viselőnk is. akinek irányító ke­zében jó helyen van az életünk menete. És: bármilyen élethely­zetben vagyunk, meg nem szűnő feladatunk a szeretet. Vcöreös Imre LUIS CORVALÁN, A CHILEI KERESZTYÉNEK HELYZETÉRŐL PAUL HANSEN UTAZÁSA A SZOVJETUNIÓ KELETI RÉSZEIN A világvallások képviselői Moszkvában Vallások és igazságos kapcsolatok A FÖLDKEREKSÉG LAKÓI­NAK TÜBB, MINT HÁROMNE­GYED RÉSZE, vagyis, három- milliard ember valamilyen val­lásos közösséghez tartozik. Sze­ret sem számát nem tudjuk pon­tosan a vallásoknak. Inkább azoknak a közösségeknek neveit ismerjük, amelyek tömegeiknél fogva „világméretekre” emelked­tek. Történetük, tömegméretűk, majd néhány közös vonásuk ré­vén soroljuk őket azután a „vi­lágvallások" közé. így tartják nyilván pl. a keresztyénséget is, noha a keresztyénségen belül számtalan változattal kell szá­molnunk. De ehhez hasunió vál­tozatok fellelhetők a világvallá­sokban is. Különös folyamatul fedezhet fel a figyelmes szemlélő a vallá­sok térképén. A gyakran egy sze­mély által alapított, egy azonos eszmével elindult vallás az év­századok, évezredek során egy­fajta centrifugális erő hutása alá került, amely osztotta, darabolta, forgácsolta őket. Ennek a centri­fugális erőnek az eredményekép­pen állt elő a számtalan vallásos képződmény, változat. Ez az erő még ma is hat. és újabb, meg újabb változatokkal kell számol­nunk. De megfigyelhetünk egy másik fajta mozgást is. Lényegében en­nek, vagyis a 20. századnak a mozgását, amely fiatalságát meg­hazudtoló módon roppant ered­ményeket produkált máris. Ne-, vezzúk ezt az erőt. integrációs erőnek, amely a közössegek tö­mörülésében jelentkezik. A ke- reztyénség területén belül öku­menikus mozgalmak formájában öltött testet az integráció. A bomlás, szakadás, hasadás cent­rifugális tényezőivel szemben ko­runk egy újfajta erővel, az in­tegrálódás erejével jelentkezett. GONDOLATSORUNKAT MÉG TOVÁBB KELL FOLYTAT­NUNK! Az integrálódás folya­matában, észre kell vennünk, hogy a közös alap, eszme,‘rend­szer a keresés tárgya. Hiszen nyilvánvaló, hogy a közös alap különböző értelmezése idézte elő a szétszakadozásl. Az ökumeniz- mus pl. krisztocentrizmusával már eddig is masszív korláto­kat bontott la, s zöld utat nyi­tott a keresztyénségen beiül a kölcsönös megértésre, megbecsü­lésre, egymás szeretetére. S ez utóbbi talán a legnagyobb vív­mány. Viszont arra a legvukmerőbb álmodozó sem mert soha gondol­ni, hogy eljön az idő, amikor „minden’ 'vallás egy asztalhoz ül. A világvallások a történelem során mindenkor drámai feszült­ségben el lek egymással, mély szakadék latongott közöttük és elképzelhetetlen volt. hogy közös elvet, problémát, találjanak. NOS. KORUNK SOK „CSO­DÁJA" KÖZÖTT SZEREPEL AZUTAN EZ A ..CSODA’ IS A világvallások képviselői találtak olyan témákat, amelyek egymás mellé, mondhatnánk egy laborba szólították qjiet. Látszólag nem teológiai témák ezek. De hangsú­lyozzuk: látszólag! Miután lénye­geben oz ember és a világ kér­dései ezek. S ezekről tudnunk kell, hogy minden vallás teoló­giája az istenségen kívül lebont­ható az ember és a világ kérdé­sére. Mindkettőről természetszerűleg számtalan formában vallanak, vélekednek a vallások. A „val­lásos világnézet” lényeget éppen ebben keressük. És mert az em­ber és a világ kérdése ott szuny- nyad minden vallas melyen, mód és lehetőség van a különböző vallások közötti dialógusra. Nos, ilyen dialogus jöt létre ezekben a napokban Moszkvában. A VILÁGVALLÁSOK KÉPVI­SELŐI azonban mégsem általá­nosságban vitatják meg ezeket a kérdéseket, hanem abban a for­mában, hogy a maguk társadal­mi, tömegmozgató erejüket mi­képpen tudják a világ konkrét problémáinak megoldásában hasznosítani. Ezért esik sok-sok szó majd a bekéről, leszerelésről, vagy a népek közötti igazságos kapcsolatokról. Lapunk, olvasótábora előtt, jól előkészítette a moszkvai vallási értekezletet. A múlt év során terjedelmes cikksorozatban fog­lalkoztunk a világvallások törté­netével és társadalmi hutásával. Idén is többször informáltuk ol­vasóinkat az értekezlet időpont­járól, s arról, hogy egyházunk is érdékelt a gyűlésen. Felvetet­tük a kérdést, milyen tartalék energiák állnak rendelkezésül a sorsdöntő kérdések megoldásá­hoz. Néhány vázlatos mondat erejéig foglalkozzunk most az igazságos kapcsolatok kérdésével. A KÉRDÉS MEGFOG ALMA-' ZÁSÁNÁL NYITOTT KAPU­KAT DÖNGETÜNK. Nekünk eu­rópaiaknak -azért is egyszerűbb és ismerősebb a probléma, mivel mögöttünk van a helsinki záró- okmánn, amelynek minden „ko­sara” voltaképpen az igazságos kapcsolatokat tartalmazza A vi­lág azonban nagyobb kontinen­sünknél, s kéi dései is sokszor bo­nyolultabbak Itt van pl. a gaz­dasági különbség problémája. Ez oly mélyreható sok esel ben. hogy egyik állam képes a másikat pus­kalövés nélkül leteríteni, meg­semmisíteni. A fölényes, kizáró­lagos, monopolhelyzet egy má­sikkal szemben korántsem igaz­ságos kapcsolat. Ugyanilyen döntő lehet a szellemi kapcsolat. Az imperia­lizmusnak számtalan válfaja van, Köztük szerepelhet a szellemi, politikai imperializmus is. Az el­maradt népek különösen is síny- lik ezt a fajta imperializmust. Az analfabéták tömegeivel az igazságos kapcsolat merőben más gyakorlatot kíván. De vehetünk példái az egész­ségügy területéről is. Igazságos kapcsolat ott bontakozik ki, ahol az emberiség közös vívmányait, nagy egészségügyi erdeményeit, felfedezéseit korlátozás nélkül bocsátják rendelkezésül azoknak, ahol még pusztítanak a járvá­nyok, s borzalmas betegségek ti­zedelik a lakosságot. E NÉHÁNY PÉLDÁT PUSZ­TÁN FELVETETTEM, hogy ér­zékeltessem, milyen sokrétű az igazságos kapcsolatok kérdése. És külön öröm. hogy ezzel a vallások képviselői foglalkoznak. Olyan tömegek reprezentánsai, amelyek lényegüket tekintve er­kölcsi közösségek, és saját kör­nyezetükben nagy társadalomfor­máló tényezők, sőt abban, ha kü­lönböző módon értelmezik is majd Moszkvában az embersze- retetet, mégis gyakran fog el­hangzani és segítséget nyújtani a közös feladatvállaláshoz Rcdey Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom