Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-01-02 / 1. szám

Evangélikus Elet

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP

XLII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1977. január 3. Ára: 5,— Ft.

t „íj parancsolatot adok nektek”

I KI AZ, AKI ADJA AZ ÚJ PARANCSOLATOT? Jézus Krisztus szól

I a fenti idézet igéjében, ö, akiben Isten tulajdon Fiát adta érettünk. Mi többet tehetett volna Isten, hogy tökéletesen bebizonyítsa irántunk való szeret étét, minthogy Jézust adja az embervilágnak. Azért küldte Isten, hogy az embernek szolgáljon. Az érettünk született Krisztus érettünk élt, tanított, szeretett, érettünk halt meg, érettünk támadott fel, mindent érettünk cselekedett. Aki az új parancsolatot adja, Jézus az, aki a maga követésére hívja a tanítványt, hogy az utána-cseleked- I je azt, amit ö tett. Nem akar mást a tanítvánnyal, minthogy jézusi emberként járja a világot. Jézus a maga emberszolgálatát akarja látni a mi magatartásunkban is. Ezzel a lelkülettel adja az új parancsolatot Jn 13, 34-ben.

DE MIÉRT ÜJ EZ A PARANCSOLAT? Hiszen már az Ószövetség is hangsúlyt tett erre. Már 3. Móz 19, 18-ban is elhangzott: „Szeresd felebarátodat, mint magadat”. Isten ószövetségi kinyilatkoztatása is több biztatást ad a felebaráti szeretetre. De annyiban új ez a parancsolat, hogy aki ezt mondta, az egész isteni küldetését és földi szolgálatát erre a célra fordította: az ember szeretetére, amit ő lebeszélhe- tetlenül, kiábrándíthatatlanul gyakorolt. így nemcsak parancsolatként hangzik Jézus szava, hanem egész élete erre az emberszolgálatra épült, ez áll a középpontban, minden szava és cselekedete ezt célozza. Életével, halálával és feltámadásával ugyanakkor erőt és indítást is ad a parancsolat teljesítéséhez. Áldozata megkapó és megrendítő, magával sodró ereje vpn. Ezért tudja a tanítvány a Mestert követni és a szeretet cselekedeteit végezni. Isten új ajándéka volt Jézus és új volt a benne kitárult szeretet. Pál apostol joggal tekinti ezt a tényt embert vigasztaló örömhírnek: „aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem öt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minekünk?” (Rm 8, 32.)

KI RÖGZÍTETTE JÉZUS SZAVÁT? János apostol volt az. Aki az evangéliumokban sokszor szerepel így: „Az a tanítvány, akit Jézus szeret”. Lehetséges volna az, hogy Jézus Krisztus szeretett tanítványa, aki Jézus halála után Máriát a maga anyjának tekintette, félreérthette volna mesterét és megváltóját? És halványan, vagy félrerajzolva adta volna mindazt, amit Jézustól hallott? Nem, ez nem lehetséges. János itt is hűséges tanítványnak bizonyult, és Jézus tanításának középpontját emelte ki, szavát hűen adta vissza, amikor leírta: Öj parancsolatot adok néktek. hogy egymást szeressétek, amint én verettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást”. Aki a hit melegégével vallja, hogy szereti Jézust, áz nem csúfolhatja meg sem őt, sem a maga keresztyén mivoltát ázzál, hogy embertelen a felebarátaival, vagy nem törődik velük. Mert aki így él, annak nincs joga a Krisztust követők sorába beállni, Jézus szeretetének vallomásával. Jézust szeretni — és emberek között gonoszul viselkedni, olyan ellentmondás, amely kibékíthetetlen.

MIÉRT ÉPPEN ÚJÉVKOR SZÓLAL MEG EZ AZ IGE? Azért, mert az új parancsolatban program és útmutatás van. Tartalommal tölti neg az ember életét. Az új parancsolat messzire tekintő szeretetre tanít meg. Nyomában egyre többet értünk meg Isten világot átfogó szeretetének mélységéből. A szeretetnek nemcsak azt az individuális megnyilvánulását értékeljük, amely egyik embernek a másikon való segítését jelenti, bár ez is döntő jellemvonása a keresztyén szeretetnek, hanem meglátjuk azt a széles és nagy vonalakban megmutatkozó szeretetgyakorlást, mely a nép, az ország, az emberiség szeretetének cselekedeteit jelenti. A szeretet horizontja kitágult: az emberi közösségek szeretetszolgálatává. Akkor válik kitartóvá, rendszeressé, átgondolttá és tervszerűvé a keresztyén szeretet, amikor következetesen szolgálja a felebarát javát, becsülettel végzi a munkát, segíti az ember haladását. A másik ember üdvösségének és földi jólétének a szolgálatában jelenik meg az igazi felebaráti szeretet.

JÉZUS ÜJ PARANCSOLATA A CSALÁDBA IS VEZET. Oda, ahol a segítésnek, a másikért való élésnek, a szeretetközösségnek a legtermészetesebb magja található meg. Ott tárul ki előttünk a senki más által el nem végezhető szeretetszolgálat, az az éppen ránk váró feladat, amit csak mi végezhetünk el. Mennyi házasság válna boldoggá, ha a jézusi új parancsolat lelkűidével szeretnénk egymást és segítenénk egymásnak.

JÉZUS ÜJ PARANCSOLATA A MUNKAHELYRE IS VEZET. Ahol emberek dolgoznak, egyik munkája a másikéra épül. A modern munkafolyamat szervezettségében szolgálhatunk közösségi magatartással. Olyan világban élünk, amelyben nemcsak az emberről emberre menő segítő szolgálat létezhet, hanem hétköznapi munkánkkal is részt vehe- » ’ink az emberi élet előbbrevitelében és gazdagíthatjuk hazánkat és izvetve az emberiséget. Az emberi élet szervezettségének a mai okán millió és millió dolgozó ember hűséges munkája is szeretetet és segítséget lüktet, mert ebből fakad az átfogóbb és szélesebb emberi közösségek gyarapítása.

JÉZUS UJ PARANCSOLATA A GYÜLEKEZETBE ÉS AZ EGYHÁZBA IS VEZET. Az egyéni önzés a Krisztus nyájában is megtalálható. Torzan hat az ellentmondás a szeretet parancsolata és az embertelen, szeretetlen magatartás között. Végtelen területe van az egymásról való gondviselésnek, az egymáson való segítésnek, az egymás meghallgatásának, az egymáshoz fordulásnak a szolgálatában Jézus tanítványa meglátja konkrét feladatait, még mielőtt kérdezné azokat.

VÉGÜL PEDIG JÉZUS ÜJ PARANCSOLATA ISTEN SZÍNE ELÉ ÁLLÍT. Aki azért kezdet velünk ismét egy új esztendőt, hogy meghosszabbítsa számunkra a kegyelmi időt. Mert oda kell állni színe elé, ahol a megtartatásnak nincs más lehetősége, mint Jézus Krisztus maga. Érette és általa hangozhat Isten felmentő ítélete. Ennyire döntő, hogy tisztán és jól évtsük az új parancsolatot, amelynek kihirdetésével kezdünk egy újabb esztendőt! D Dr Ernö

ÜJ ÉPÜLET A LAMBARENEI KÓRHÁZBAN

„Élne feledkezzél semmi

Albert Schweitzer halálának 11. évfordulóján 30 ágyas új kórházi épületet avattak Lambarenében. Az épületre halaszthatatlan szükség volt, mert a régi, melyet pon- 'tosan 50 évvel ezelőtt Albert Schweitzer épített, már nem felélt meg a követelményeknek. Az új épületet René Koppról, a kórház

egykori (1969—1974) főorvosáról nevezték ed. A lambarenéi kórház jelenlegi vezetője a svájci származású Andreas Steiner sebész.

Az építkezések és felújítások sora ezzel nem fejeződött be, az elkövetkező években tovább folytatják.

Az egyházban akkor történik vadam i helyesen, ha Isten iránti engedelmességből tesszük. Az eseményeket pedig akkor értékeljük helyesen, ha Isten kezéből vesz- szük. Az esemény így előre nézve feladattá válik, visszanézve hálaadás okává. Így érezzük Isten iránti engedelmesség által formáltalak az elmúlt esztendőt, s adunk hálát azért, hogy ismét és folyamatosan jót tett velünk az egyház Ura.

KISZÉLESEDETT ÉS ELMÉLYÜLT A LÁTÁSUNK. Terepet átfogóvá és áthatóvá vált. Mi, a gyülekezetekben szolgálók, ezt különösen is a nyári lelkészkonferenciákon éreztük. Nem azért voltunk együtt, hogy magunk között lehessünk, hanem hogy a gyülekezetek számára erősödjünk. Á dia- kóniai teológia bibliai áttekintésében mélyültünk el, hogy életvitellé váljék gyülekezeteinikben. Elmélyülésünk a szolgáló Krisztus követésében már nem csak az egyházmegye lelkészeinek rendszeres gyűlésein határozza meg a programot, célt és tartalmat, de karakteres vonásként rajzolódik ki gyülekezeteink arculatán is. S mivel az egyház élete dinamikus valóság. s nem szeletelhető egyetlen naptári nap szerint sem, ez az élő arcvonás folyamatosan alakul. Ma már több gyülekezetben bibliaórai

Ez év szeptemberében szervezetté tömörült a finn egyházban azoknak a tevékenysége, akik felelősséget éreznek a világban végzett békemunkáért, és síkra szállnak az igazságosság érvényesüléséért. Feladatuknak ismerték fel összhangba hozni a különböző egyházi béketorekvéseket és munkálni annak lehetőségeit különösen is a keresztyének között. Az egyesülés kapcsolatot keres a finn és nemzetközi egyéb békesorozattá, vagy presbiter gyűlések megbeszélésednek tárgyává tették a diakóniai életvitel leikószkonfe- renoió'kon megbeszélt anyagát.

AZ A MOZGÁS, AMI AZ EL- MÜLT ÉVBEN JELLEMEZTE EGYHÁZUNK EGÉSZÉNEK ÉLETÉT, a gyülekezetek figyelmét, imádságát és áldozatát odafordította néhány olyan esemény, sőt létesítmény félé, amelyekben felismertük mindnyájunk közös ügyét. Amikor egy évvel ezelőtt az Országos Presbitériumban D. Káldy Zoltán püspök tíz pontban vázolta fel az év feladatait, még nem gondoltuk, hogy minden pont ennyire közüggyé lesz, s ennyire felöleli a gyülekezeteket az egyház egészéhez, mint ahogyan történt. Így lett ügyünkké a megindult diakóniai tanfolyam, ahová pl. a mi gyülekezetünk nemcsak küldött hallgatókat, hanem a gyülekezet egy kis csoportja, főleg fiatalok, meg is látogatta a tanfolyamat Foton. Hiszen a mi ügyünkről van szó. Megépült Nyíregyházán az Élim, egész egyházunk szép terméke, s a piliscsabai és bonyhádi új diakóniai létesítmények már annyira a megvalósulás felé lendültek, hogy kiléptek álmaink tárgyköréből.

AZ ORSZÁGOS EGYSÉGES ÉNEKESKÖNYV formálásának

szervezetekkel, elsősorban a Prágai Keresztyén Békekonferenciával. A finn keresztyén békemozgalomnak tagjai lehetnek egyesek is és szervezetek is. A mozgalom elnöke Heikki Waris professzor, aki hazánkban is többször járt, s a vezetőség tagjai között több, számunkra is ismerős nevet találunk, mint Maija Kario asszonyét, Erkki Arhinmäki, Erkki Pennanen, Maunu Sinnemáki lelkészekét.

szorgosan folyó műhelymunkájáról gyülekezeteink aránylag keveset értesültek. Pedig ez a munka himnológusaink asztalán és szívében erősen terítéken volt és van. Sokat segítene, ha ez az ügy is folyamatosan tudatosulna s elevenné válna gyülekezeteinkben. Az énekek kiválogatása, szelektálása, újak felgyűjtése, amelyek esetleg már élnek egyes gyülekezetekben, ha mindnyájunk ügyévé és törekvésévé válna, segítené- az új könyv kialakulását s már megszületésében is közkinccsé válását.

Ez emlékeztet arra, hogy működésbe lendültek egyházmegyénként az énekügyi előadók, akiknek éppen ez ügy mozgatása is feladatuk volt. Mellettük gondolok arra, hogyan szélesedett a közügyek gyülekezeti üggyé válása a különböző területeken éppen az egyes előadók felelős és dinamikus szolgálata során, minit a Gyülekezeti Segély, a gyűjteményi feladatok ügye (könyvtár, levéltár, muzeális értékek számbavétele), egyházi sajtó, diakóniai intézmények. Ebben ugyan még van kívánnivaló, de csupán az a tény, hogy észrevettük, ha valahol elmaradás van, mór a maga negatívumában is a közüggyé válás folyamatát mutatja. Az is nagy ügy, hogy ez év elején az egyházmegyék lelkészgyűlései külön összejövetelt fognak szentelni ezeknek.

AZ EGÉSZ EGYHÄZ FENNTARTÁSÁT CÉLOZTAK a gyülekezetek anyagi stabilitására vonatkozó törekvések. Az önkéntes egyliázfennlarlói járulékok évi 200,— Ft, vagy e fölé emelésének célkitűzésére gondolok. Itt nem mi, nem saját tapintatunk és bölcsességünk — noha ez is kellett — végezte el a megérteies munkáját, hanem a szíveket vizsgáló Isten. Különösen is indit e téren a tapasztalatunk, hogy el ne feledkezzünk jótéteményeiről. Nem azoknak lett igaza, akik féltek ennek a „kényes kérdésnek” bátor elővételiétől, hanem azoknak, akik bíztak a hívek megértésében, és nem utolsósorban Isten lel ki ismeretet mozdító munkálkodásában. Gyülekezeti tagjaink meglepően nagy része értette meg anyagi helyzetünk és szükségleteink feltárását s az ebből fakadó kérést. Persze vannak kivételek, ahol meg kellett értenünk, miért maradtak egyesek a kitűzött számit alatt. De ilyenek egyre kevesebben vannak. Viszont egyre többen azok, akik nemcsak elérik, de megtetézik a „normát” többszörösére, sőt sokszorosára is. Ez az egységes, konkrét törekvés bizony nem volt hiábavaló.

EZ VETI FEL A LELKÉSZI MUNKAERŐ-GAZDÁLKODÁS KÉRDÉSÉT is. Mire jutottunk ebben az elmúlt év folyamán? Ha- záttkban is — mint szerte a világon — a demográfiai mozgás, a lakosság áramlása és cserélődése oly méretű, hogy hűséges egyházi munkát csak az ahhoz rugalmasan alkalmazkodó lelkészek és gyülekezetek tudnak végezni. Ez a tény egyenesen kiált a lelkészt munkaidő hűségesebb kihasználása, az egyház egészének érdekei és irányvétele iránti megértés és felcsatlakozás, a gyülekezetek áldozatának megemelése és hűségének tanúsítása után. Erről pedig számtalan jó bizonyságunk van az elmúlt esztendőben. Mind a kis létszámú gyülekezetek összevonása, mind lelkészi állások anyagi stabilizálása és megerősödése terén. Egyházunk gondos és lelkiismeretes felméréseket végzett és végez folyamatosan azért, hogy az egyház szolgálata eljusson rendszeresen mindenhová, ahol azt igénylik, s ahol ez igényből folyóan áldoznak is érte.

D. Koren Emil

Boldog, békés újesztendőt!

Még néhányat lobban az 1976. esztendő gyertyája, s Isten kegyelme máris meggyújtja az 1977. esztendőét.

A két esztendő fényváltásának éjszakáján zárjuk le az elmúló évet Isten bocsánatát kérve, meg nem érdemelt szeretetének bőséges ajándékaiért nevét dicsérve.

Az újesztendő fellobbanó lángja Isten megújuló szeretetének fényét hinti elénk. Szeretete lobbantsa lángra a mi életünk 1977. évi gyertyáját is, hogy fénye a szeretet, a béke és egymásért szolgáló élet világosságát növelje.

Boldog, békés újesztendőt!

KERESZTYÉN BÉKEMOZGALOM FINNORSZÁGBAN