Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-02-22 / 8. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XLI. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 1976. február 22. Ára: 2.50 Forint Az Országos Presbitérium legutolsó ülésén jelentettem, hogy a két püspök 1975-ben 60 vidéki gyülekezetben végzett szolgálatot. Többem felfigyeltek jelentésemnek erre a pontjára, és arra kértek, hogy írjak egy összefoglaló cikket a saját egyházkerületemben végzett látogatásokról. Helyszűke miatt arra nincs lehetőségem, hogy valamennyi gyülekezetben szerzett élményekről és tapasztalatokról beszámoljak, de arra vállalkozom, hogy 1975 őszén meglátogatott gyülekezetekben tapasztaltakról szóljak. Szeptembertől december végéig 12 gyülekezetben voltam: M ende, Pécs, Békéscsaba, Csikós- töttös, Apostag, Dunaegyháza, Örbottyán, Hács, Nagyszénás, Hévízgyörk, Ácsa, Iharos. Szeptember 7-én kezdtem ezt a sorozatot, és december 21- én fejeztem be. Volt olyan vasárnap, amelyen két gyülekezetben is voltam. Általánosságban meg kell mondanom, hogy igen örültem a gyülekezetekkel való találkozásnak. Számos nagyon jó tapasztalatot szereztem. Olyanokat, amelyek segítenék püspöki szolgálatomban. Ügy gondolom azonban, hogy ezek a tapasztalatok segíthetik a lelkészek és gyülekezetek szolgálatát is. Ezért írok róluk. Meleg fogadtatás Jólesett, hogy a gyülekezetekben mindenütt meleg szeretettel fogadtak. Állandóan azt éreztem, hogy ez nem egyszerűen a püspöki tisztnek szól, hanem az egyetértésnek kifejezése is volt a teológiai munka és egyházpolitika iránt, amelyet képviselni törekszem. Jól tudom, hogy még 10 évvel ezelőtt több gyülekezetben bizonyos fenntartással éltek diakóniai teológiánk és egyházpolitikánkkal szemben. Azóta jelentősen megváltozott a helyzet. Mind a 12 gyülekezetben már a fogadásnál, majd az ünnepi közgyűléseken elhangzott köszöntésekben hangsúlyozták a lelkészek, felügyelők és presbiterek, hogy „vállaljuk egyházunk diakóniai útját, ott állunk az egyházvezetőség mögött, és személy szerint püspök úr mögött. Segíteni akarjuk az egyházvezetőséget minden munkájában. Az épülő szocialista társadalmi rendet mi is támogatjuk és erősítjük”. Több esetben már a falu határában fogadtak. Nem felejtem el nemcsak a lelkészektől és felügyelőktől kapott meleg szavakat, hanem a gyermekektől és fiataloktól kapott virágokat sem. Jó éreznem, hogy beérik a vetés. Tele templomok Tudom, hogy a püspöki szolgálatok alkalmával mindig jóval többen vannak a templomban, mint általában. Mégsem lehet figyelmen kívül hagyni, hagy mind a 12 gyülekezetben teljesen tele voltak a templomok, szolgálataim alkalmával. Békéscsabán. ahol az ún. ..Kistemplorn” megújítása nyomán tartottunk hálaadó istentiszteletet, nem tarthattuk meg az ünnepélyt ebben a templomban, hanem át kellett mennünk a Nagytemplomba. Ott pedig közel 3000-en voltak. Pécsett — ahol 100 éves volt a templom — a templomból kiszorultak, még az utcán is álltak, pedig a szomszédos két gyülekezeti terembe is közvetítették hangszóróval az istentiszteletet. A 200 ’elkes csikós+öttösi gyülekezel istentiszteletén többen voltak, mint a gyülekezet lé- lekszáma. Ácsára a környező gyülekezetekből is eljöttek. Tapasztalataim tizenkét gyülekezetben Lehetne a sort folytatni Du- naegyházával. Hévízgyörkkel, Iharossal, örbottyánnal és a többiekkel. Sok figyelő arc nézett a szószékre. Hiszem, hogy a hirdetett evangélium később sem rázódik ki a szívekből, hanem gyümölcstermésnek indul. Rendben tartott épületek A 12 gyülekezetből 9-ben templom- vagy lelkészlakás- renoválással kapcsolatban veit hálaadó istentisztelet. Öröm látni, hogy sok gyülekezetünkben milyen sok szeretettel és felelősséggel tartják rendben az épületeket. Szégyenük a gyülekezetek, ha templomuk és lelkészlakásuk elhanyagolt. Ez nyilván nemcsak azért van, mert ma már a falvakban is és a városokban is igen sok a szép ház és középület, és ennek következtében kirívó, ha az egyházi épületekről hull a vakolat, hanem a templom iránti szeretet is hajtja a gyülekezeteket a templom szépítésére és a lelkószlakások megújítására. Az még külön is öröm, , hogy a gyülekezetekben egyre jobban erősödik az igényesség az egyre szebb után. Segít ebben Országos Egyházunk Egyházi Építkezéseket Jóváhagyó Bizottsága is, amely vigyáz arra, hogy stílusosan történjen épületeink megújítása, és lehetőség szerint kiiktasson mindent, ami giccs és értéktelen. Külön is szeretném kiemelni, hogy a békéscsabai Kistemplorn megújítása és az ott elvégzett munka a legmagasabb művészi ízlést is kielégíti. De szép lett a dunaegvházi, az após- tagi és őrbottyáni templom is. Egyetlen esetben tapasztaltam. hogy rosszul sikerült a templom belső festése. Ez is csak azért történhetett meg, mert az illető gyülekezet szabálytalanul. nem kért engedélyt bizottságunktól. Új épületek Nemcsak renováltak a gyülekezetek. hanem több esetben újat is építettek, illetőleg szereltek fel. Az év végére esett az iharosberényi anya- gvülekezethez tartozó iharosi filia új templomának felszentelése. Jó terv alapján énült és nagyon szén lett. Külön öröm. hogy belső berendezése is ízléses. A lelkésznek voltak olyan segítőtársai, akik mindent elkövettek azért, hogy a kis templom szinte „ékszer” legyen. Tóth Mihály, a népművészet mestere faragta a keresztet. Szépréti Tivadar pedig készített egy olyan intarziás oltárképet (a nagy kenyércsodáról), amelyhez hasonló, tudomásom szerint, más hazai evangélikus templomban nincsen. Szép a dr. Kotsis Iván által tervezett őrbottyáni templom is. Ebbe az új templomba először bevitték a régi épületből a régi oltárt, régi szószéket, de aztán látták, hogy mindent újjá kell tenni. Az új oltár és új szószék, keresztelőmedence. igazán szép. Hévíz- györkön Trajtler Gábor orgo- naművész tervei szerint építettek egy 8 regiszteres mechanikus orgonát. Kitűnően sikerült. Nemcsak a gyülekezet énekét kísérhetik vele, hanem hangversenyekre is alkalmas. Nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy a Budapesti Orgonagyár valóban jó munkát végzett. Nagy áldozathozatal Természetesen a templomok és parókiák megújítása, új templomok és új orgonák építése a gyülekezetektől áldozatot követel. Nem felesleges filléreket, nem egy kis „hozzájárulást”, hanem tényleges gok társadalmi munkában is sokat adtak. Több esetben az építkezések megmozgatták az egész gyülekezetét. Iharosban, a 120 lelkes f illában, a gyülekezet tagjai 400 napszámot dolgoztak. Hácson. 15 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek. Hasonló volt a M Zsúfolásig megtelt a pécsi templom áldozatot. Egyik-másik gyülekezetünk olyan áldozatot hozott, amely példa lehet más gyülekezetek számára is. Ör- bottyánban a kis gyülekezet tagjai lelkenként 2000 forintot adtak az új templom építésére. A 800 lelkes hévíz- györki gyülekezetben 250 000 forintot áldoztak saját erejükből az új orgonára. A békéscsabai Kistemplorn megújítása 1 millió forintba került, és helyzet Apostagon, Dunaegy- házán, Ácsán és Örbottyán- ban. Maguk a lelkészek is többször vettek részt a fizikai munkában. A szentségekkel való élés Az evangélikus gyülekezetek életét jól méri a szentségekkel való élés. Noha az ünFehér asztal mellett Békéscsabán ebből csak 150 000 forintot kaptak segélyképpen a Gustav Adolf Werktől, a többit maguk fedezték. Ácsán 180 000 forintot áldoztak a templomra. Szinte ugyanilyen mértékű volt az áldozathozatal Dunaegyházán. Apostagon, Iharosban. Hácson, ha összegében nem is. de a gyülekezetek lélekszámúnak arányában. A legtöbb gyülekezetben arról számoltak be a lelkészek, hogy a gyülekezeti tanepi istentiszteleteket követő közgyűlések miatt nem mindenütt lehetett úrvacsorát osztani, mégis többször erre is sor került. Felejthetetlen marad számomra, hogy Csikós- töttösön szinte. kivétel nélkül az egész gyülekezet úrvacsorázott. Pécsett majdnem ugyanez volt az eset. Itt külön is szép volt, hogy egyes családok együtt úrvacsoráztak. Valamennyi presbiter is ott térdelt az Or oltáránál. Nagyszénáson, Pécsett és Apostagon az ünnepi isten- tisztelet keretében keresztelés is volt. Gyülekezeteinknek soha nem szabad elfeledniük, hogy evangélikus egyházunkban az ige és a szentségek fontossága egyformán hangsúlyos. A gyülekezeteknek egyre inkább nemcsak igehallgató, hanem úrvacsorával is élő közösségekké kell lenniük. Presbiteri felelősség Ki kell emelnem több gyülekezeti felügyelőről, gondnokról és presbiterről szerzett nagyon pozitív tapasztalatomat. A legtöbb gyülekezeti tisztségviselő felelősséggel, egyházszeretettel és idejenek odaáldozásával vesz részt a gyülekezet életében. Sokszor igazán megható az a ragaszkodás és szeretet, amit számos presbiternél tapasztalhattam az egyház iránt. Maguk a lelkészek is az ünnepi közgyűléseken néhány esetben könnyezve beszéltek felügyelőkről és gondnokokról, akik nélkül nem tudták volna az építkezéseket megoldani. Vannak olyan felügyelők, gondnokok és presbiterek, akik hetekig — sok esetben családjukkal együtt — dolgoztak az építkezéseknél. Az elismerésnek szép példáját láthattuk Dunaegyházán, Hévíz- györkön, Ácsán, ahol a lelkész a gyülekezet nevében egy-egy könyvet, vagy más ajándékot nyújtott át a gyülekezet felügyelőjének vagy gondnokának, hűséges munkájáért. Nem vitás, hogy a gyülekezet presbiterei a lelkész első munkatársai. Ezért tettek olyan nagy hangsúlyt Mendén a gyülekezet tisztség- viselőinek és presbitereinek ünnepélyes beiktatására. Bár presbiteri beiktatásokra általában nem szoktam elmenni, de Mendére elmentem, hogy így is aláhúzzam a presbiteri tisztség nagy jelentőségét. Nagyszénáson viszont egyház- megyei presbiteri konferenciát rendezett a gyülekezet lelkésze, az esperes segítségével. Több mint 100 presbiter jött el a nyugat-békési egyházmegyéből. Megint csak megbizonyosodtam Nagvszénáson arról, hogy még többet kell foglalkoznunk presbitereinkkel. Ünnepi közgyűlések A jubileumi istentiszteleteket minden gyülekezetben közgyűlések követték. Itt a lelkészek adtak számot az építkezésekről, köszönték meg a gyülekezetnek és az egyházvezetőségnek a kapott segítséget. Helyeslem, hogy ez mindig így történik, mert egyfelől a gyülekezetnek joga van tudni arról, hogy a vezetőség a gyülekezetben mire fordította a kapott összegeket, másfelől az is jó, hogy a lelkész számon tartja és megköszöni a gyülekezet tagjainak áldozathozatalát. Nem egy esetben elevenítették meg a lelkészek a gyülekezet múltját. Ez is jó, mert ha egy gyülekezet nem becsüli meg a múltját, nincs joga a jelenre és a jövendőre sem. Ezek az ünnepi közgyűlések többször ökumenikus alkalmakká váltak azáltal, hogy gyakran jelen volt a református, a római katolikus és baptista egyház helyi képviselője. Így ezek az alkalmak lehetőséget adtak a különböző felekezetek képviselőinek egymás jobb megismerésére és egymás segítésére. Mindig megtiszteltetés volt számomra is és a helyi gyülekezet számára is, ha az ünnepi közgyűlésen megjelent a Megyei Tanács egyházügyi titkára, a helyi tanács képviselője, a Hazafias Népfront egy-egy vezetője. A gyülekezetnek így alkalma nyílt arra. hogy kifejezze készségét társadalmunk tovább építésére és felajánlja segítségét helyi szinten is ehhez az épitömunkához. Magam is felhasználtam a közgyűléseket arra, hogy beszéljek a gyülekezeteknek. egyházunk és államunk rendezett viszonyáról és egyházunk szolgálatáról a szocialista társadalomban. A fehér asztalnál Minden ünnepi alkalom után a gyülekezet asztalt terített a vendégek számára. Volt olyan eset, hogy kétszázan voltak jelen, máskor ötven, száz személy ült a fehér asztal mellett. Igazi családi alkalmak voltak ezek. Sok emlékezetes felszólalás hangzott el. Engem mindig arra kértek, hogy adjak színes beszámolót külföldi útjaimról, konferenciákról. Az elmúlt őszszel nem volt olyan fehér asztal melletti együttlét, amelyen ne kérdeztek volna arról, hogy a Magyar Televízióban az „Ötszemközt” program keretében elhangzott beszélgetésem Vit- ray Tamással hogyan jött létre, mi volt annak háttere. Kitűnt, hogy ezt a programot annak idején gyülekezeteinkben szinte mindenki látta. Kérdezhetné valaki, - hogy mik voltak a negatív tapasztalataim. Szívesen mondom, hogy alig volt. De ami volt, arról majd máskor beszélgetünk. D. Káldy Zoltán Ülést tartott az Egyháztörténeti Szakcsoport Az Evangélikus Teológiai Akadémia épületében gyűltek össze január 29-én az Egyháztörténeti Szakcsoport tagjai. A távolról jövők egyik-másika a nagy erejű hóvihar és hófúvás miatt elakadt vagy kénytelen volt útközben visszafordulni, a csoport zöme azonban mégis összejött. Dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár az elmúlt esztendő kutatómunkájáról és több csoporttag nyomtatásban is megjelent cikkeinek és tanulmányainak értékeléséről adott beszámolót Kiemelte az 1975-ös év gályarabokról szóló megemlékezéseit és az e téren végzett alapos forrásmunkák jelentőségét. Mint Akadémiánk egykori növendéke. Szigeti Jenő dékán, a Szabadesvházak Tanácsa Lelkészképző Intézetének tanára tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást „Drábik Miklós apokaliptikájának külföldi forrásai” címen. A Wesselényi féle összesküvésben vádolt, a Habsburg-ház közeli bukásáról írt híres könyve miatt perbefogott és 1671-ben Pozsonyban kegyetlenül kivégzett cseh-morva prédikátorról kimutatta, hogy Come- nius erősen hatása alatt állott, sőt a nagy nevelő egyenesen Drábik határozott intésére jött Magyarországra, a Rákócziak Habsburg-ellenes segítségében reménykedve. A széles körű eszmecserét kiváltó előadás után Huley Alfréd csengődi lelkész ismertette azokat a kimutatásait, amelyeket a kiskunfélegyházi börtönmúzeumban végzett a gályarabok pereivel kapcsolatban és bemutatta a korabeli börtönök kínzóeszközeinek rajzait is. Az egykorú holland metszetek alapján a börtönmúzeumban gályarabjaink szenvedéseinek több emlékével találkozhatnak a látogatók. F. X.
