Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-11-07 / 45. szám

äA vasárnap igéje • • Üdvösségre elliívottan 2 Ts 2, 13—17 Pál apostol a saját személyére szóló ajándékokért úgy volt igazán hálás Istennek, hogy szolgálatával sokaknak szerzett örömöt és so­kakat tett vele hálás emberré. A legnagyobbat üdvösségükben kap­ták szolgálatának részesei. Ez azonban semmiképpen sem tétlen ..üdvönzésre” vezette azokat. Sokkal inkább azt jelentette a keresz­tyén gyülekezetek esetében, hogy ragaszkodtak az igéhez, vállalták és járták a megszentelődés útját, örömmel cselekedtél: a jót. Ez a három, elválaszthatatlanul egybeesett. Üdvösségre elhivottaknál ma sem lehet ez másként. ÜDVÖSSÉGRE ELHÍVOTT AN RAGASZKODJUNK AZ EVANGÉ­LIUMHOZ! Abban mindig Krisztus Urunk szeretetét kell keresnünk, megtalálnunk és megbecsülnünk. Csak azok számára válik teherré, azután könnyen nélkülözhetővé, akik valami mást keresnek benne, és végül semmit sem találnak abban. Az evangéliumhoz való ragasz­kodásunk azt is jelenti, hogy megbecsüljük azokat a helyeket és al­kalmakat, ahol és amikor hirdetik, és hallgathatjuk az evangéliumot. Mindig kössön össze bennünket a Krisztussal és kössön össze mindig a hittestvérekkel, a többi gyülekezettel, az egész keresztyénséggel. Ha valóban Krisztussal és istennel vnn találkozásunk benne, akkor mindig összeköt, azokkal is, akik a hitben elődeink voltak, és egy­úttal összeköt valamennyi embertársunkkal. A. ragaszkodásunktól mindig elválaszthatatlan az evangéliumért hozott áldozat. Az egy­házban elsőrenden minden azt a célt szolgálja, hogy szóljon az evan­gélium, elvégezhesse vele Isten a maga békéltető szolgálatát és fel­készítse népét az embertársak között, a társadalomban, a világban esedékes szolgálatára. ÜDVÖSSÉGRE ELH ÍVOTT AN ÍGY JÁRHATJUK A M EG SZÉN- TELÖÉS ÚTJÁT. Sokak számára lejáratott szó a megszentelődés. Ha rosszul értjük és visszaélünk vele, valóban az. Isten igéje szerint azonban hozzátartozik a keresztyénségünkhöz. Azért munkálkodik Leikével ott. ahol szólják és hallják az igét. Teremti, erősíti hitünket. Elmélyíti, meqgazdagitja szeretetünket. Megszabadít a fegyelmezet­len és felelőtlen önzés hatalmából. Szabaddá tesz a Krisztushoz illő, emberi és emberséges magatartásra A megszentelődés azért soha­sem emel senkit sem mások fölé. El sem különít bennünket ember­társainktól valami külsőségekkel különcködő finnyáskodásba. Inkább úgy nevel Isten gyermekewé, hogy áldozatra kész testvérekké formál azok számára, akik megértő és segíteni kész testvérekre várnak. ÜDVÖSSÉGRE ELHÍVOTTAN ÉPPEN A MINDEN JÓ CSELEK­VÉSÉBEN BIZONYULHATUNK MEGSZENTELT EMBEREKNEK. Az üdvösségre elhivattak megvigasztalt emberek, azért mindig kap­hatók és alkalmasak vigasztalásra. Jó szóval, megbocsátással és jótet­tel. Mindig azzal, amivel felderülnek a vigasztalanok. A reménység népeként elég erősek arra, hogy ne rekedjenek a tegnapba, ne fe­lejtkezzenek bele a távoli holnapba, inkább a jelen népeként osztoz­zanak abban, társuljanak arra, ami környezetünk, társadalmunk és világunk gondja, megoldásra váró terhe és feladata. Így járhatunk Isten igéje szerint — üdvösségre elhivottan — meg­szentelt életben. Szabó Gyula IMÁDKOZZUNK! Köszönjük. Urunk, hogy evangéliumoddal üdvösségre hívtál el minket. Kérünk, növeld hitünket igéddel, hogy töretlenül bízzunk Benned. Gazdagítsd Szent lel kedd el szeretetünket, hogy megértsük embertársainkat és készek legyünk osztozni örömükben, terheikben és bajaikban. Áldj meg bennünket, hogy mindvégig áldássá lehes­sünk. Segíts, hogy igazságban és szentségben járhassunk életünk min­den napján. Ámen. — LÉGFÜTÉSES kazánok, Kalorifer, Express Heating, valamint autóhűtők szakszerű javítása. VI., Rudas László u. 79. Telefon: 329-860. — LUTHER-kabátot szakszerűen ké­szít Dóczi Zoltán szabómester. 1061 Bu­dapest, VI., Majakovszkij u. 6. — HARANGÖNTÉST, javítást, szol­gáltatást, le- és felszerelést, vasállvá- nyok és körmyűhúzású koronák készí­tését, átalakítását vállalja „Slezák László aranykoszorús harangöntő utó­da és fia”. Gombos Lajos harangöntő mester. 2162 Orbottyán, Pf. 2. — CSOPAK mellett, Lovason 653 négyszögöl szőlő-őszibarackos, meg­osztva is, a belső műútnál jutányos áron eladó. Érdeklődés: Mohai József- né, 8000 Székesfehérvár, Kovács s. u. 10. II. 2. — ÉLETJÁRADEKOT fizetek budai telekért, lakásért, vétel is lehetséges, Imréhné. Bp. XI., Bocskai üt 21. Te­lefon: 663-72ö. Istentiszteleti rend Buéfcowssten, 1976, november 7-én Deák tér de. 9. (úrv) dr. Hafenscher Károly, de. 11. (úrv) D. Káldy Zoltán, du. 6. ifj. Harmati Béla. Fasor de. 11. dr. Muntag Andorne, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. dr. Muntag Andorné. üllői út 24. de. fél 11. karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák^ Cselovszkv Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv) Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vi­rágú Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyulp. Pestlőrinc de. 11. Ma- tuz László. Kispest de. 10. Kispest-We- kerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV- telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospa­lota Kistemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós, du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. dr. Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9. dr. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistar- csa de^ 9. Rákoscsaba de. 9. Békés Jó­zsef. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zol­tán. Rákosliget de. 10. dr. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Szebik Imre, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv) Szebik Imre, du. 5. Szeretetvendégség: Szebik Imre. Torockó tér de. fél 9. D. Korén Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de 9. de. 11. du. fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Modor! u. 6. de 10. Filippinyi János. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. fél 10. Missura Tibor, de. 11. Weltlei Ödön. du. 6. Ben- cze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Weltler Ödön. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Bu­dafok de. 11. Visontai Róbert. Csillag­hegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Cse­pel de. fél 11. Mezősi György. — Szentháromság után a 20. vasárnapon az oltárteritő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Mt 22, 1—14; az igehir­detés alapigéje: 2 Ts 2, 13—17. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. No­vember 21-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rá­dió. — CSIKÖSTÖTTÖS. Október 18—22. között a következő lel­készek végeztek igehirdetői szol­gálatot: Balikó Zoltán pécsi. H. Németh István szekszárdi, Zász- kaliczky Pál magyarbólyi, Hegy­háti János iharoeberényi és Csepregi Béla sárszentlőrinci lelkész. — SZÜGY. A gyülekezet októ­ber 10-én ünnepi istentiszteleten emlékezett meg lelkésze. Zá- borszky Csaba lelkésszé avatásá­nak 25. évfordulójáról. Ebből az alkalomból dr. Fabiny Tibor teo­lógiai dékán hirdette az igét Szü- gyön és Csesztvén. A gyülekezet nevében Szügyön Osztrozics Já­nos felügyelő, Osztrozics Jánosné, a gondnok felesége és Kagyerják Erika, Csesztvén Bacsa Erzsébet és Krupa Katalin köszöntötte a lelkészt. „Aki mindvégig kitart, az üdvö- zül.” (Mt 24, 13.) VASÁRNAP. — ..Szerzek őve­lük békességnek frigyét" (Ez 34, 25 — 1 Kor 11, 25 — Mt 24, 15— 28 — Zsolt. 125). Isten örök terve közé tartozik gyermekei sorsá­nak rendezése. A megfelelő élet- körülmények mellett fontosnak tartja, hogy az emberek rendezett kapcsolatban legyenek egymás­sal. Ez az isteni szándék azonban rajtunk, embereken keresztül va­lósul meg. Mi, emberek visszük végbe Isten terveit. Nem élvezői vagyunk csupán ajándékainak. Állandó életfeladatunk a békés életkapcsolatok kialakítása a leg­kisebb és legnagyobb közösségek­ben egyaránt. Egyszerre vagyunk Isten békességének elfogadói és továbbadói. HÉTFŐ. — „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak atyja, az irgalom atyja és minden vigasztalásnak Istene” (2 Kor 1, 3 — Jer 31, 9 — Zsid 2, 1—4 — 2 Kor 9, 1—7). Amint a nappal és az éjszaka váltják egymást a Mindenségben, az ember életében is követik egymást öröm és bánat. Isten minden élethelyzetben ve­lünk van. Nem távoli szemlélője sorsunknak, hanem Atyánk! Ma­gatartása, amivel követi utunkat, arra indít, hogy látó szemmel, nyitott szívvel forduljunk azok felé, akik megértésre, segítségre, jó szóra várnak. KEDD. — „Nagy dolgokat cse­lekszik, úgy, hogy nem érthet­jük" (Jób 37, 4 — 1 Kor 13, 9—10 1 Jn 4, 1—6 — 2 Kor 9, 8—15). Ti­tokkal van tele az a világ, ami­ben élünk. Tudomásul kell venni, hogy még a mindent tudó Isten­től sem jön felelet minden kínzó miértünkre. De ez nem ok arra, hogy felmentve érezzük magun­kat feladataink teljesítése alól. Isten világosan közölte akaratát törvényében. Jézus értünk való elküldésével bizonyságát adta sze­retettnek. A hit adja a bizonyos­ságot, hogy Isten „nagy dolgai” mennek végbe ma is az egyes ember életében éppen úgy, mint a világban. SZERDA. — „A jó igyekezetben ne legyetek restek; Lélekben buz­gók legyetek, mint akik az Űrnak szolgáltok” (Rm 12, 11 — Agg 1, 9—10 — Zsid 13, 1—6 — 2 Kor 10, 1—6). A Jézus közelségében élők csak azt látták, hogy embereken segített. Akik előtt kitárult élete titka, azok tudták, hogy Istennek volt segítőtársa. A Krisztus útján járó ember Mesterével munkatár­si kapcsolatban van. Krisztus kö­zelében csak teljes odaszánással lehet járni a szolgálat útját. Az a mód, ahogy Ö végzi a szeretet tel­teit, az magával ragad. CSÜTÖRTÖK. — „Ismeri az Ür az övéit” (2 Tim 2, 19 — Jón 2, 7 — Zsid 13, 7—9 — 2 Kor 10, 1—6). Sokszor kitűnik, hogy Isten job­ban ismer bennünket, mint mi magunk. Amikor elkeseredettek vagyunk, csali életünk gyengesé­geit vesszük számba. Isten azon­ban akkor is számol azzak hogy érték is van berniünk. Nemcsak terhére voltunk másoknak, ha­nem örömet is jelenthettünk. Felemel, segít az a tudat, hogy Isten jól ismer bennünket. Neki értéket jelent az életünk. PÉNTEK. — „Egy gutaütöttet vittek Jézushoz, Jézus pedig mi­kor látta hitüket, így szólott a gutaütöttnek: Fiam, megbocsátat- tak a be bűneid” (Mik 2, 3, 5 — Zsolt 41, 5 — 2 Ts 2. 13 — 17 — 2 Kor 11, 1—6). íme egy ered­ményes szolgálat! Megszégyenítő példája az emberségnek. Bizony­sága annak, hogy nincs remény­telen helyzet ott. ahol emberek érző szívvel felfigyeltek mások nyomorúságára. Jézus a beteget hozó emberek magatartását „hit”-nek nevezte. A betegnek visszaadta az életet: bűnbocsána­tot kapott és egészséget. SZOMBAT. — „Krisztus feje az egyháznak, az ő testének és megtartója annak” (Ef 5, 23 — Et 34, 30. — Mt 24, 43—51 — 2 Kor 11. 7—15). Krisztusból az élet ere­je árad a világba. Az egyház fel­adata az életerőnek a befogadása és továbbadása. Egyházunk azért járhatja az engedelmesség útját, mei*t feje. megtartója. Krisztus vezeti, segíti, irányítja és re­ménységünk szerint megáldja szolgálatát. Ferenczy Zoltán — BUDAVÁR. A reformáció heti sorozatban Luther Kiskáté­jának Miatyánk-magyarázatai alapján szolgáltak a gyülekezet lelkészei. Záró alkalommal a konfirmandusok mondották el folyamatosan a Kiskáténak ezt a fejezetét. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evaneélikus Egyház Sajtóosztályának iap.ia Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért feleli: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VTO.. Puskin u. 12 Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 916—20 412—Vül Előfizetési ár: egy évre 120.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 85211 76 2934 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs maeasnvomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Homokra épült élet A ház valamennyi ablaka a tengerre nézett. Látta, amikor vihar közeledett és végig szántott a vizen, hallotta, amikor a hullámok vad robajjal zúdultak neki a partnak, látta a fehér hajókat, amint úsztak a látóhatár félkörén, látta, ami­kor egy magányos vitorlás esténként a lenyugvó nap sugarain ringatódzott. Szép volt a ház. Ha ember arra tévedt, megcsodálta, talán még irigyelte is a gazdáját. Kié lehet? Ki vette a bátorsá­got, hogy ide a homokra építsen luxus­nyaralót, amikor jól tudta erre mindenki, hogy a homok már egyszer betemetett itt várost, templomot, sírhalmokat. — Az én házam kősziklán áll — mondta a ház gazdája, akinek a vendége voltam. A homokot megkötő füveket én hordtam ide, hogy gyökeret eresszenek a ház körül. Miközben beszélt, fáradtan a messzeségbe nézett. — Sok fáradságomba került — mond­ta. — Nem volt se éjjelem, se nappalom. Mindig csak a munka. Sok pénzemben van, sok átvirrasztott éjszakát áldoztam rá. Mi a véleménye erről a tengerre né­ző házról — fordult hirtelen felém. — Igazán szép. — Az. A kerevethez ment és ledőlt. Néztem sápadt arcát, behunyt szemét és azt a két mély barázdát, amelyek az orránál kezdődtek és elfutva a szája mellett végighúzódtak az ajkán. — Nézze, hogy változik a tenger színe. Mindig olyan, amilyen az égbolt — mondta behunyt szemmel. — Igen, valóban olyan. Most harago­san mélykék. Nem figyelt rám. Mintha magának beszélne így folytatta: — Nem mindenkinek van ilyen háza. Csak egyeseknek, akik nem herdálják el a pénzüket. — Ügy tudom, már van két másik nyaralója is. Kellett még ez a harmadik? Megérte a sok munkát, fáradságot? Kel­lett igazán ez a harmadik? — A régiek már nem elég modernek, sok minden hiányzik belőlük. De ez igen! Tetszik magának ez a tengerre né­ző ház? — kérdezte megint konokul ismételgetve a kérdést. — Tetszik. Nagyon szép. De azt hiszem a régiben is boldog lehet az ember, ha nem is öszkomfortos. * — Valami nem tetszik nekem apádon, mondtam barátomnak. Állandóan fáradt, nincs más gondolata csak a ház. Mindig visszatér hozzá, mintha megbabonázta volna, mintha átok ülne rajta. Nem tud tőle szabadulni. Benne van az idegeiben, a gondolataiban, mintha az egész ember beleépült volna a házba. Orvoshoz kel­lene vinni. Ez a tengerre néző ház elvett tőle sok mindent. A vidámságát, a mosolyát, a gondtalanságát, az apró örömeit és hiába áll itt a homoktetőn egész oldalát a tengernek fordítva, nem ad nyugalmat, nem ad békét. Apád nem a régi. A régi énje valahol ott van, ahol a ház alapköve. Mélyen, a homok alatt. De a homok csalóka. Betemethet várost, templomot, fákat, embereket és lelkeket, még luxusnyaralókat is. Késő éjszakáig beszélgettünk. Másnap elutaztam. Amikor a homokos úton lefelé mentem, mégegyszer visszanéztem a tengerre néző házra. Az ablakai nyitva voltak, beáramlott rajtuk a tengeri leve­gő. Magam előtt láttam a férfit, aki éjjel-nappal dolgozott, hogy ez megépül­jön, és most talán ott fekszik a kereve- ten fáradtan, sápadtan, behunyt szem­mel, kedvtelenül. Két esztendő múlt el azóta hogy ott jártam. Dél—Afrikából küldött közben egy lapot, egy másikat meg Japánból. Tegnap levelet kaptam a leányától. Hosszú levél volt. . .. Amikor itt voltál — kezdődik a levél — már észrevetted rajta a válto­zást. Nyugtalanná vált. Nem tudott pi­henni. Tovább is dolgozott, mint egy megszállott. Rakta a pénzt a bankba. A nyáron anyánk váratlanul elköltözött a városi házunkból. Pontos okát ma sem tudjuk, de se nő, se férfi nem játszott szerepet az életükben. Mi gyermekek, hol anyánkat, hol apánkat látogattuk ezen a nyáron. A családi házban apánk lakott egyedül. Világéletében kemény ember volt. De a magány erősebb volt nála. Legyőzte, gyenge volt. Nem bírta elviselni, nem tudott vele megbirkózni: fáradt volt benne a lélek. Vasárnap megígértem, hogy kimegyek a tengerre néző házba. Amikor a lakás­hoz értem, mindent zárva találtam. Saját kulcsommal mentem hát be. A ház üres volt. Felmentem az emeleti szobába. Benyitottam. Apám holtan feküdt az ágyon. Eladtuk a családi házat, el a házat, melynek ablakai a tengerre néznek és a másik kettőt is. Anyánk megtartotta újjonan választott lakását. Ami történt, azon változtatni már nem lehetett. Anyám és mi soha ilyen közel nem ke­rültünk életünk folyamán egymáshoz, mint most. Egy halál árán? Talán es volt a megoldás. Ki tudja? Kezemből kihullik a levél. Gondola­taim ott járnak a házban, amelynek ablakai a tengerre néznek. Enyhe szel lengedez. Hajladoznak a meggyökerese­dett füvek a ház körül. Az ablakok zár­va vannak. .Az a magányos vitorlás ott ring a búcsúzó nap sugarain. Nem kormányozza senki. — Az én házam kősziklára épült — mintha hallanám az ismerős hangot. — Homokra — mondom magamban és lehajolok, hogy felvegyem a kezemből kihullott levelet. Gyarmathy Irén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom