Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-06-20 / 25. szám

XL I. ÉVFOLT AM 25. SZÁM 1976. június 20. ORSZÁG OS EVANGÉLIKUS HETILAP Ára: 2.50 Forint Az igéről Nem teológiai értekezés, pusztán néhány gondolat akar lenni e néhány sor, hiszen könyvtárakra rúghat az a tanulmány­anyag, amely az igével foglalkozik. Dogmatikai rendszerek, s hitvallások szólnak lényegéről. Az anyaszentegyház állandó té­mája, hiszen arra vállalkozott, hogy tolmácsa és magyarázója legyen az igének. Magasztos, szent feladat ez, mert a legszen­tebb dologhoz, Isten lényegéhez nyúl általa. Csak levett saru­val közeledhet hozzá, mint Mózes a csipkebokorhoz a Hóreb hegyén. SOK ÉRTELMŰ SZÚ, DE MINDEGYIK ÉRTELMEZÉSE ARRA TÖREKSZIK, HOGY A LÉNYEGET, A LEGFONTO­SABBAT MÉG HtVEBBEN KIFEJEZZE. Jelenti az ige Isten szavát, jelenti teremtő, fenntartó, kormányzó munkáját, szent akaratát, jelenti hatalmát és erejét, de jelenti őt magát is, mert „kezdetben az Ige volt, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige”. Ha tovább megyünk ezen az úton, akkor jelenti Krisztust, mert az „Ige testté lett”. Belső egység ez éppen az igén keresz­tül az Atya és a Fiú között. De ugyanakkor az ige eszköze, amely által munkálkodik a teremtéstől a megváltáson keresz­tül az ítéletig. Már ebből a vázlatos felsorolásból is kitűnik, hogy milyen szent valósággal állunk szemközt, amikor az igéről szólunk. De ehhez hozzátesszük, hogy titokzatos is, Isten valóságához köze­ledünk benne. Hiszen éppen az ige maga a kinyilatkoztatás, Isten szava, cselekvése. De az ige hozza mindezt tudomásunk­ra is. Hol embereken — prófétákon, Fián, apostolokon stb. — hol eseményeken — teremtés, gondviselés, megváltás stb.-in — keresztül. Titokzatosan, vagyis emberi értelmet meghala­dóan. Sokszor mégis roppant egyszerűen. Ügy, hogy egy kicsi gyer­mek is megértheti, és a megértőké lesz az Isten országa. Mag­gá, búzamaggá tud válni, és ha jó földbe hull, terem majd száz annyit. AZ IGE BENNE VAN A SZENTlRÁSBAN. De a Szentírás nem mindenestől Isten igéje. Csak benne van, mint gyermek a pólyában. (Luther) A pólya is drága kincs és valóság, de drágább és mindenek felett szentebb a „csecsemő", az ige. Az evangélikus egyházat az ige egyházának hívják. Nem. ok nélkül. Luther nagy és vitathatatlan érdeme volt, hogy az igét megszabadította kötelékeitől. Képiesen: a leláncolt Bibliát ki­szabadította a középkor fogságából. Minden mellékes volt szá­mára, csak az ige legyen szabad, tiszta. Ezzel az ige cselekvő- képességének visszaadta az egyházban korlátlan lehetőségét. Azóta egyházunk az igén tájékozódik. Ez az iránytűje, ez a normája, ez a zsinórmértéke. Ezért mondhatjuk magunkról, hogy az ige egyháza vagyunk. SZÁMUNKRA AZ IGÉT ELSŐSORBAN A TESTTÉ LETT IGE, KRISZTUS MAGYARÁZZA, ö teszi világossá, érthetővé az Atya akaratát, szándékát. Ezért így is mondhatjuk, a lutheri egyház Krisztus-középpontú, „krisztocentrikus” egyház. Isten- tiszteleti és hitéleti középpontjában Krisztus áll, a testté lett Ige. Vagy csak egyszerűen az Ige. Igét hirdetünk, vagyis Krisz­tust, az Igében hiszünk, vagyis Krisztusban. A kettő elválaszt­hatatlanul egy és ugyanaz. Mégis két pilléren nyugszik evangélikus egyházunk hite- Ige és szentségek képezik a pilléreket. De az utóbbiak — a kereszt- ség és úrvacsora —, is csak az igével válnak szentséggé. Cso­dálatos és titokzatos folyamat az, hogy az egyszerű víz, kenyér és bor az igével együtt a bűnbocsánat valóságos eszközeivé válnak, Jézus Krisztus teste és vére. Más szóval a szentségek­ben is visszakanyarodunk a kiinduló ponthoz, az igéhez. AZ IGE ESEMÉNYEIT MEGÖRÖKÍTETTE ÉS ÜNNEPLI AZ ANYASZENTEGYHÁZ. Itt már közelebbről Krisztusról esik újra, meg újra szó. A testté lett Ige ünnepe karácsony, a megváltó Igéé nagypéntek, a feltámadott Ige ünnepe húsvét, s a megszentelő Igéé pünkösd. De tévedés lenne azt hinnünk, hogy az igét így szét lehet bontani, ahogyan az ünnepeket. Az ige egy és oszthatatlan, és örök. Ezért a keresztyén életben, az egyház gyakorlatában is egyszerre van mindenkor karácsony, nagypéntek, húsvét és pünkösd. Aláhúzni és hangsúlyozni le­het az igével kapcsolatban dolgokat, de szétbontani nem. Mint ahogyan szétbonthatatlanul egy a Szentháromság Isten. AZ IGE ÉLŐ ÉS HATÖ. Az egyház arra hivatott, hogy ennek az életnek medret készítsen, vezetéket képezzen. Az igehirde­tésnek az a rendeltetése, hogy alkalmassá tegye a medret az ige számára, s vezetékrendszerét szüntelenül karbantartsa. Hogy a lényeg eljusson az emberi szívekbe. Az ige feleletet, választ igényel. Igent vagy nemet. Engedelmességet vagy visszautasí­tást. A búzamag példájánál maradva, az egyház „szórhatja” az igét. Jó és rossz talajba egyaránt. Tékozló bőséggel, szűkmar­kúság mentesen. Soha nem volt joga, hogy visszatartson vala­mit is, vagy valamennyit is az igéből. És mindig tudnia kellett, hogy a jó földbe hullott mag sok gyümölcsöt terem. Jó mag és jó föld koútponens ahhoz, hogy jó gyümölcs teremjen. Az egy­ház nem lehetett soha reménytelen atekintetben, hogy ez a két komponens adott lehetőség. Isten akaratából. EZÉRT SZABAD ELEMEZNÜNK EGYHÁZUNK D1AKÓ- NIÁJÁT. Intézményein, gyülekezetein, családjain és egyénein keresztül. Megfigyelhetjük a két komponens találkozásának eredményét. Gondoljuk végig: emitt elesett embereket karolt fel, amott halk szóval vigasztalt, itt nagy kérdésekben vállalt becsületes döntést, melynek kihatása olykor felmérhetetlen volt, ott csak egyszerű munkával segített másokon, tegnap csak egy pohár vizet nyújtott nyöszörgő embertársának, ma meg gát­szakadásnál láttuk verejtékezni, és holnap? A mag jó földbe hullt. A két komponens szerencsés találkozása Isten akaratá­ból. A diakónia, a sokat emlegetett szolgálat, az ige eredménye. Igen, azé az igéé, amelyről elmélkedtünk. Mert erre felé vezet az útja. És mert éppen ez egyházunk, az ige egyházának felis­merése: Isten cselekszik, szól, mi válaszolunk, és válaszunk a gyümölcstermés. Igenlésünk a szolgálat, a diakónia. Dr. Rédcy Pál Először, de nem ismeretlenül Dr. H. Rathke mecklenburgi püspök magyarországi látogatása NÉGY OLYAN EGYHÁZ VAN'A NÉMET DEMOKRA­TIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN, mely tagja a Lutheránus Vi­lágszövetségnek. Egyházunk küldöttségének néhány évvel ezelőtti NDK-beli látogatásá­nak folytatásaként és viszon­zásaiként az elmúlt két év so­rán egyházunk vendégeként üdvözölhettük ennek a négy egyháznak a vezetőjét. 1974 őszén járt nálunk Horst Gien- ke püspök Greifswaldból. 1975 tavaszán D. Ingo Braecklein püspök Thüringiából, idén ta­vasszal jött dr. Johannes Hempel szászországi püspök (aki sajnálatos megbetegedé­se miatt kénytelen volt meg­szakítani programját). Május 10-ből ismét kedves vendé­günk voit: dr. Heinrich Rath­ke mecklenburgi püspököt és feleségét láthattuk vendégül egyházunkban és hazánkban. Bár évszázados története van magyarok és mecklen- burgiak kapcsolatának, hiszen régtől fogva tanultak magyar diákok, teológusok a rostocki egyetemen, az NDK-nak ebbe az északi tartományába még­is ritkábban jutnak el a ma­gyar turisták. Az egyházi hí­rekben is gyakrabban szere­pelnek a thüriingiai és a szász evangélikusok. Ezért kevesen tudják. hogy Mecklenburg mintegy 250 kilométeres át­mérőjű területén 350 evangé­likus lelkész szolgál 800 000 egyháztag között. Korábban ott is úgy számolták, hogy mindenki keresztyén. sőt evangélikus. Bár bizonyára voltak, akik akkor is számol­tak azzal, hogy az evangélium valójában nem járta át min­den ember gondolkodását. A forradalmi változások között azonban ez nyilvánvalóvá lett. Ugyanakkor rohamosan fejlődő városok — némelyik lakossága többszörösére emel­kedett az elmúlt harminc év­ben — és az épülő vagy épí­tendő iparszerűen termelő mezőgazdasági központok olyan változásokat is hoznak, melyek a településrendszeren kívül az emberek gondolko­dását is alakítják. Ezért az egyházi szolgálat szempontjá­ból is kérdés, hogyan szolgál­jon azok között és azoknak, akik általában nemrég még kis falvakban uradalmi bére­sek voltak, ma pedig nagy­ipari és mezőgazdasági üze­mek dolgozói. Többek között ilyen problémákról hallhat­tunk Rathke püspök tájékoz­tató szavaiban. MINDIG IZGALMAS ÉS SZÉP FELADAT valakinek bemutatni egyházunk életét, külön öröm, ha az életről nemcsak beszélni lehet, ha­nem bemutatni is. Azon a hé­ten sok alkalom volt erre. Rathke püspök igét hirdetett a Budai Szeretetotthonban, az óbudai ifjúsági órán és a Deák téri templom szószékén. Találkozott a Teológiai Aka­démia tanáraival és hallga­tóival, s természetesen meg­nézhette az új épületet is. Meglátogatta az első gyenes- diási lelkészkonferenciát, részt vett a fasori esperes- iktatáson. Előadást tartott egy győri lelkészi munkaközösségi ülésen és látta a győri evan­gélikus templomokat. A sajtó- osztályon a megmutatott könyvek közül ’magyar egy­háztörténetet választott egyik magyarul tanuló lelkésze szá­mára. Mindent megmutatni ter­mészetesen nem lehet, ezért elengedhetetlen része egy ilyen látogatásnak amikor D. Káldy Zoltán püspök-elnök az Országos Egyház vezető mun­katársainak jelenlétében és segítségével ad képet múl­tunkról és jelenünkről, a meg­tett útról és a feladatokról, az örömökről és a kérdések­ről, gondolkodásunkról és a bennünk levő (reménységről. AKI EGYHAZUNK VEN­DÉGE. EGYÚTTAL HAZÁNK VENDEGE IS. Nem akarjuk, nem is lehetne kisajátítanunk. Rathke püspökék is gyönyör­ködtek a magyar táj szépsé­gében a Gellérthegyen, Vi- segrádon és Tihanyban. Lát­ták a történelmi múlt emlé­keit a budai Várban, Keszt­helyen, Esztergomban és Aquincumban. Élmény volt látni azt a munkát is, ami a metró építésénél, az új Déli pályaudvarnál vagy a nagy budapesti Lakótelepeken törté­nik: nemcsak a jelennek, ha­nem a jövőnek is készül. Bármerre jártak vendé­geink. mindenütt feltűnést keltett Rathke püspök fiata­lossága. Vannak ugyan nála fiatalabb püspökök is. látoga­tását azonban úgy kellett idő­zítenie. hogy iskolai szünidő­re essék: kisiskolás gyerme­keit így könnvebb mások gon­dozására bíznia. BÁRMERRE JÁRTAK VEN­DÉGEINK. mindenütt feltet­ték a kérdést: járt-e már Magyarországon? Ez volt ugyan első magyarországi út­ja, mégis nagyon sok régi is­merőssel találkozott: hivata­los úton nála jártakkal, nyári szabadságukat Mecklenburg- ban töltött idősekkel és fia­talokkal. Bármerre jártak vendégeink; mindenütt isme­rősként és barátként fogad­ták. olyanok is. akik még nem találkoztak vele. A magyaros vendégszeretet és a közös hit áthidalta a nyelvi nehézsége­ket is. Őszintén, reméljük, hogy ez a látogatás is lépés volt a test­véri kapcsolatok útján egymás jobb megértése és a közös szolgálatok irányában. Reuss András Tervek a megvalósulás küszöbén a marcalgergelyi gyülekezetben A MARCAL KÉT PART­JÁN. Vas és Veszprém megye határán fekszik a marcalger­gelyi gyülekezet. A folyócska mentén húzódik itt, ezen a ré­szen a két megye határvonala. A Marcal azonban nem elvá­lasztja, hanem összeköti a két megyét, a két szomszédos egy­házmegyét is. Ez a testvéri összetartozás élő valóság —■ immár évszázadok óta — en­nek a gyülekezetnek az életé- / ben. A közel ezer lelkes egy­házközségnek pontosan a fele közigazgatásilag Vas megyé­hez tartozik, és a szergényi leánygyülekezetben él. a irtá­siéi fele pedig Veszprém me­gyében található, Marcalger- gelyiben és Külsővaton. Föld­rajzilag is oly közel vannak egymáshoz a gyülekezet egyes részei, hogy a szép hangú ger- gelyi harangok zúgása tisztán áthallatszik a filiákba is. EBBE’ A GYÜLEKEZET­BEN TETT LÁTOGATÁST május elején D. dr. Ottlyk Er­nő püspök. Látogatása Szer- gényben kezdődött. Ez a kö­zel ötszáz lelkes filia az egész gyülekezet ..szíve”, amelynek tagjai, a . külső-v attakkal váll­vetve, a legtöbbet segítettek az új parókia építésében, egy­re szaporodó autós tagjai pe­dig a távolabb lakó lelkész ki­szállásaihoz adnak gyakori és önzetlen segítséget. Szergény egyébként egészen 1732-ig anyagyülekezet volt. Ekkor, az ellenreformáció vihara elűzte lelkészüket. Perlaky Jánost, aki a Marcalon és a környe­ző ingoványos réten átmene­külve, Gergelyiben talált me­nedéket. A szergényi hívek pedig, lelkészük iránti szere- tetből és hűségből, önként csatlakoztak Gergelyihez. A kedves, hangulatos, gaz­dag fafaragásokkal díszített szergényi templom bejáratá­nál a presbiterek sorfala vár­ta, és élükön Szerdahelyi Pál csöngei lelkész, mint a gyüle­kezet gondozásával megbízott lelkipásztor fogadta és kö­szöntötte a felesége és Kö- szeghy Tamás püspöki titkár kíséretében érkezett főpász­tort, alti a „Jó Pásztor” vasár­napján, a Jó Pásztor szerete- tével jött közénk. A PÜSPÖK EZÉKIEL 34, 15—16. ALAPJÁN tartott ige­hirdetésében arról szólt, hogy Isten maga gondoskodik nyá­járól, ö keresi meg az elve­szettet, visszahozza az elűzöt- tet, kötözgeti a megtöröttet, gyógyítja a betegeket és erő­síti az erőtleneket. Isten en­nek a ma is oly fontos pász­tori szolgálatnak az elvégzé­sére küldte az embervilágba Jézus Krisztust, Ö a mi jó Pásztorunk, mi pedig nyájá­nak tagjai vagyunk. Ez arra kötelez, hogy a jó Pásztor sze- retetével. diakóníai lelkületé- vel szolgáljuk az emberek ja­vát az egyházban, de az egy­ház határain túl, társadal­munkban és a nagyvilágban is. Istentisztelet után a püspök úrvacsorát osztott, majd pres­biteri ülés következett, me­lyen elsőnek Kiss Attila gyü­lekezeti felügyelő köszöntötte a püspököt. Az ülésen megbe­szélték a gyülekezet gondjait is. melyek között első helyen szerepel az új parókia felépí­tése. Egyházunk vezetősége a Gyülekezeti Segélyen keresz­tül igen jelentős anyagi támo­gatást nyújtott ehhez az épít­kezéshez, mivel a régi, egész­ségtelen és megrokkant pap­lakot le kellett bontani. A hí­vek is százezer forint ado­mánnyal és mintegy 40 ezer Ft értékű önkéntes munkával járultak hozzá az építéshez. Az új parókia már tető alatt van, már csak a vakolási és belső szerelési munkák van­nak hátra, valamint a gyüle­kezeti terem kialakítása, mely ma már nélkülözhetetlen a je­len és a jövő gyülekezetének életében. A befejezés előtti feladatokról tárgyaltak most a presbiterek, és ennek a ta­nácskozásnak is a legnagyobb élménye, az ami az elmúlt másfél évé is volt. hogy a gyülekezet és egész egyhá­zunk iránt érzett felelősséggel, a testvéri szeretet jegyében beszélték meg a gyülekezet valamennyi kérdését. A püs­pök, aki közelről ismeri a gyü­lekezet gondjatt. buzdított az építkezés befejezésére, majd tájékoztatást adott az utóbbi hónapok során végzett gyüle­kezetlátogatásairól. elsősorban a Veszprémi egyházmegye többi gyülekezetének örömei­ről és gondjairól. D. DR. OTTLYK ERNŐ PÜSPÖK SZOLGÁLATAI dél­után is folytatódtak. Előbb a marcalgergelyi anyagyüiéke- zetben, utána a külsővati fi- liában végezte az istentiszte­letek szolgálatát. A két dél­utáni istentiszteiet közti idő­ben ^ pedig megtekintette az épülő parókiát, és megbeszé­lést folytatott a gondnokkal és a presbiterekkel a soron kö­vetkező feladatokról. Mivel az új épület mág nem alkalmas vendégek foga­dására. ebédre Somogyi Géza szergényi gondnok és felesé­ge. vacsorára pedig Szűcs Ká­roly külsővati gondnok és fe­lesége terítettek asztalt ottho­nukban. igen nagy szeretettel, a vendégeknek. Délután Bárdost Jenő ny. dabronyi lelkész és a messze „Somogyországból” érkezett Sághy András vései lelkész várták a püspököt, hogy a szolgálatok után. „munkává-, csora” keretében beszéljék meg vele a két szomszédos gyülekezet problémáit. EZT A VERÖFÉNYES, GYÖNYÖRŰ MÁJUSI VA­SÁRNAPOT csak egyetlen fel­hő árnyékolta be: a meghívott vendégek közül Síkos Lajos és felesége nem érkezett meg. Pedig őket nemcsak „hivatal­ból” várta az egész gyüleke­zet. hanem úgy is, mint a marcalgergelyiek 22 éven át köztük szolgált, volt meleg szívű lelkipásztorát. De ezút­tal hiába vártuk. Helyette az elszomorító hír érkezett csak, hogy az esperest betegsége miatt előző nap a pápai kór­házba kellett szállítaná. A gyülekezet imádságos szívvel vitte Isten elé felgyógyulását. A kerület főpásztorát pedig visszavárja az uj lelkészlakás felavatásának örőmünnepére. Szerdahelyi Pál SZERVEZETI KÉRDÉSEK AZ EGYSÉG ÜTJÄBAN A Lutheránus Egyház Ame­rikában (LCA) és az Amerikai Lutheránus Egyház (ALC) kö­zött nem teológiai nézeteltéré­sek. hanem kizárólag szerve­zeti kérdések állnak a szerve­zeti egység útjában — állapí­totta meg egyhangúlag az a közös bizottság, melyet a kér­dés tanulmányozásával bíztak meg. A bizottság javasolta, hogy a két egyház idei közgyű­lései elsősorban ezekkel a kér­désekkel foglalkozzanak. Az elsőnek említett evangélikus egyháznak 3 millió, a máso­diknak 2,4 millió tagja van, s mindkettő tagja az Egyházak Világtanácsának és a Lutherá­nus Világszövetségnek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom