Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-05-16 / 20. szám

XLI. ÉVFOLYAM au. SZÁM 1976. május 16. Ára: 3.50 Korint ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Várjuk a diakónia új munkásait! EGYHÁZUNK SZERETETSZOLGÁLATÁBAN három nem­zedék dolgozik. Az idős testvérek szolgálatból való fokozatos kiválásával kell számolnunk az emberi élet természeténél fog­va. A diakóniai munka ma azokra a középkorú tesvéreinkre támaszkodik, akik évtizedek óta hűségben állnak helyt mind az öregek gondozásában, mind a beteg gyerekek ellátásában. Fiatalokkal szeretnénk bővíteni egyházunk diakóniai munká­sainak állományát. Feléjük hangzott a hivogatás az Evangéli­kus Élet sok cikkén keresztül. Az országos presbitérium 1975. december 29-i ülésén fogadta el a diakóniai tanfolyam szabály­zatát, s indította el diakóniai munkások kiképzésének a meg­szervezését. Lelkészeink számára a Lelkipásztor című szakfo­lyóiratban adtunk részletes tájékoztatást. A szükséges tudniva­lók minden lelkészt hivatalban elérhetők. Egyházunk sajtója bőven foglalkozott ezzel a témával. 1976. június 1. a diakóniai tanfolyamra való jelentkezés határideje. Most már csak két hét választ el ettől az időtől. Ezért összefoglalóan utalunk az eddig megjelent írásokra. És most már konkrétan hívjuk fel fiatal testvéreinket, hogy jelentkezésüket küldjék meg a Diakóniai 'Osztály ügyvivő lelkészének, az Országos Egyház Üllői út 24. szám alatti székházába. A DIAKÓNIAI LELKÜLET a legfontosabb azoknál, akik hozzánk jelentkeznek. Ez azt jelenti, hogy mélyen szeretik az embert, mégpedig a törődött, beteg embert, aki élete alkonyá­ban él. Mélfyen szeretik a beteg gyermeket, aki mindenestől rászorul a gondozásra és ápolásra. Az Ószövetség szerint Isten szolgája az, aki a megrepedt nádat nem töri el, a pislogó gyer­tyabelet nem oltja ki, hanem aki a rászorult, a beteg, a nyomo­rult, a gyenge felé különös szeretettel fordul. Jézus Krisztus Istennek ez a szolgája. Ö az, aki közösséget vállal a beteggel, aki a szenvedő fölé tud hajolni gondoskodó szeretetével, s aki végül is önmagát adta oda az emberért, hogy annak legyen ál­tala élete, sőt örök élete. Ez a Jézus hívja tanítványait arra, hogy őt kövessék a szolgáló szeretet útján. Aki diakóniai mun­kába lép, Jézus szeretetét folytatja a földön, kezén keresztül Jézus maga tud gyógyítani, vigasztalásán keresztül Jézus tud megszólalni, a kezek prédikációja Jézus lelkületét jeleníti meg. ELETRE SZOLÓ HIVATÁST jelent a diakónia szolgálata. Aki diakóniai lelkülettel jön ebbe a munkaágba, az életpályá­nak tekinti ezt a szolgálatot. Nem átmeneti lehetőséget vagy éppen ugródeszkát lát benne, hanem az embert kívánja segí­teni, gyógyítani és szeretni egy életen át. A Jézushoz tartozás nem ideiglenes állapot. Ebben gyökerezik ennek a szolgálatnak az életre szóló jellege. Ezt az alapvető és meghatározó maga­tartást szeretnénk látni azokon, akik hozzánk jönnek diakóniai szolgálatra. Akiket a diakóniai szolgálat törzsgárdájába hí­vunk, azoknál az a reménységünk, hogy éppen Jézus Krisztus­ban való hitük alapján vállalják élethivatásszerűen és életre- szólóan a diakóniai munkát. A LELKI FELKÉSZÍTÉSEN nagy hangsúly van. Ezért szer­vez egyházunk négyszer nyolchetes intenzív tanfolyamot, hogy azon hirdesse és elmélyítse a diakóniai lelkületet, megtanítsa az Ö- és újszövetségi bibliaismeretet, a hit- és erkölcstan alap­jait, az egyháztörténet lényegét, egyházunk mai tanításának és állásfoglalásának a bemutatását, képet adjon az egyházi élet gyakorlatáról és bevezessen egyházunk diakóniai szolgálatának a történelmi és jelenlegi ismereteibe. Aki ezt a tanfolyamot el­végzi, egyházunk laikus munkása lesz, aki képes bibliakört szolgálatot végezni, áhítatokat tud tartani szeretetotthonaink­ban. EGÉSZSÉGÜGYI KIKÉPZÉS során nyerik el tanfolyamunk hallgatói a szükséges ápolónői ismereteket. Az egész diakórtiai munkásképzö tanfolyam három évig tart. Ebből két év az egészségügyi kiképzés. Hallgatóink vagy az idős testvérek gon­dozására, vagy a beteg gyermekek ellátására kapnak kiképzést és nyernek oklevelet. Ezen a ponton is kitűnik, hogy államunk mennyire segíti ezt a munkaágat, mert állami ápolónőképzö- ben végzik el hallgatóink ezt a tanfolyamot. Összekapcsol min­ket az emberért és az embernek való szolgálat közös célkitűzé­se. A szocialista állam humánus beállítottsága és az egyházi szeretetszolgálat együttesen segíti a fiatalokat, hogy kellő szak­ismerettel rendelkezzenek a diakóniai szolgálatban. Ez konkré­tan az Egészségügyi Minisztériummal és annak oktatási szer­veivel való kapcsolatot jelenti. DIAKÓNIAI GYAKORLAT egészíti ki az egyházi tanfolya­mon és az egészségügyi kiképzésen való részvételt. A tanfo­lyam hallgatói az egyes otthonaink életét ismerhetik meg, s azokban kezdik meg szolgálatukat. Már eddig is közöltünk la­punkban cikkeket, amelyek bemutatták otthonaink sajátossá­gát. így írtunk azokról az otthonokról, amelyek gyülekezeti hátterűek, vagy azokról, amelyek országos egyházi irányítás alatt állnak, azokról, amelyek feladata az öregek ellátása, vagy pedig kifejezetten a fejlődésben visszamaradt gyermekek gon­dozása. írtunk olyan típusú otthonról is, amelyben az öregott­hon és a beteg gyermekek otthona egymás mellett működik és egymást segíti. Mindezek azonban akkor válnak élményszerű benyomássá, ha valaki nemcsak elbeszélésből, hanem saját ta­pasztalataiból ismeri meg az ott folyó munkát. A DIAKÓNIAI SZOLGALATRA JELENTKEZŐKET nagy szeretettel vesszük körül. Ez mutatkozik meg abban a gondos­kodásban is, amellyel egyházunk a tanfolyam ideje alatt anya­gi segítségben részesíti őket. A diakóniai gyakorlat idején hall­gatóink fizetést kapnak, a tanfolyam költségeit pedig egyhá­zunk vállalja. Pénzkérdés ném áll útjában a tanfolyamon való részvételnek. ISTEN INDÍTSA FEL fiatal testvéreink kedvét és szívét a jelentkezésre. A családi otthonok és a gyülekezetek szeretettel biztassák a jelentkezés gondolatával foglalkozó fiatalokat. A lelkésztestvérek adjanak meg minden felvilágosítást és bizta­tást az érdeklődőknek, mi pedig szeretettel és reménységgel várjuk a jelentkezőket, hogy belőlük váljanak diakóniai szol­gálatunk új munkásai. D. Dr. Ottlyk Ernő Rábcakapi — Bezi — Tárnokréti — Sopron RÁBCAKAPI a Kisalföld közepén, s a neve is elárulja, a Rábca folyó közelében fek­szik. 1967-ben már jártunk itt D. dr. Ottlyk Ernő püspökkel, amikor az új papiak felépült. Most is dicsérjük a szép épü­letet, amikor Biczó Ferenc lelkész fogad bennünket. — Meghosszabbította az erőt a szolgálatra és sok örömünk telik bénne. Mondja vá­laszként. Kell is az erő ide, mert amióta Kiss Jenő lelkész meg­rokkant, az ő vállaira neheze­dik Tárnokréti mellett a bezi gyülekezet és filiáinak a gon­dozása is. Gombnyomásra szólalnak meg a harangok. Kint méhek járják a templomkertben nyíló tarka és illatos jácintokat. Ta­lán éppen a lelkész szorgalmas „dolgozói”, aki méhészkedik is. Orgonaszóra lépünk a temp­lomba. Böjti ének zeng a pad­sorokból és virágvasárnapi ige szólal meg a püspök ajkán a szószékről. Besüt az áprilisi nap és friss leveleket hajtó hársfaág tekinget be az egyik templomablakon. Az első padsorokban ritkáb­ban ülnek, inkább a hátsókban foglalnak helyet. S miközben keresem az ifjabb nemzedéket, eszembe jut a lelkész kissé szomorkás mondata: — „A fia­talok csaknem 'mind elvándo­rolnak a faluból”. Ti2 PERC AZ ÚT AUTÓ­VAL BEZIBE. — Minden vasárnap külde­nek autót a beziek. A gyüleke­zet lelkiismeretét felrázta a papjuk betegsége. Meséli út­közben Biczó Ferenc. A gyülekezet a templom előtt vár. Lutherkabátosan lép ki a püspök a kocsiból, mert átöltözésre már nem jutott idő. Kovács János másodfel­ügyelő lép az érkezők elé és köszöntő szavaiban elmondja a gyülekezet nagy gondját is: beteg a lelkészük. De segít a gyülekezetét összetartani a papné és a másodéves teológus fiú. Zengő ének, a vörösfenyő burkolat a mennyezeten és körben a falak mentén teszik melegebbé az istentiszteleti együttlétet, az éjszaka egvéb- ként jól áthűlt templomban. EGYIK SZOLGÁLAT A MÁSIKAT ÉRI. —- Fut a kocsi újra Rábcakapin át Tárnokré­tibe. Az előbbi falut elhagyva, az egykori Hanság mocsár- medrén” át visz az út. — Valamikor itt csak csó­nakkal tudott átjutni valaki az egyik faluból a másikba — magyarázza „bennszülött” uta­sunk. Úgy Tárnokrétiben, mint Rábcakapibaji. .még ma is lá­tunk nádíedeles házat. — Ter­mett bőven nád az lápvidéken, jutott volna minden háztetőre. De ezekben a nádfedelesekben jobbára már olyan öregek lak­nak, akik fiatal családtagok hí­ján már nem tudnak, vagy nem is akarnak úiat építeni. A templom előtt várja a gyülekezet a kerület püspökét. — Néhánv köszöntő szó: a megtiszteltetés és öröm szava a püspök és felesége felé. A tempiomkarzat gerendáira erősített kalaptartókon sűrűn feketéllenek a férfiak fejfedői, s a templomban alig maradt szabad ülőhely. Az oltár előtti vörösmárvánv keresztelő kőre 1785 van vésve. Ekkor épült a templom is. AZ ISTENTISZTELET UTÁN PRESBITERI ÜLÉS az évek óta üresen álló. papiak­ban. Tárgya: a papiak további sorsa. Renoválni nem érdemes, mert repedezettek és vizesek a falak. A helybeliek lebontanák és egy új gyülekezeti termet építenének. — A felbúzdulás nagy, de vajon meg lesz-e rá a kellő anyagi fedezet is? Ebéd után a Biczó gyerekek­kel —, akik már csak a hét- vegeken Keresik fel a szülői hazat — sétára indulunk a Rábcához. Frissen zöldülő ré­teken visz az út. Mélyen fekvő, s nem is olyan régen még a mocsár borította ezt a terüle­tet. Magam elé képzelem a nyári építőtáborok ^ebamult fiataljait. Szorgalmas munká­juk tette termővé a lápot Az űj Rábca szabályozott mederben fut. hogy mielőbb egyesüljön a nagyobb testvér­rel, a Mosoni-Dunával. Vén fűzfasor jelzi csak, merre ka­nyargóit az „öreg”. SOPRON — ahonnan „irá­nyítják” az egyházmegye éle­tét — utunk utolsó állomása. Krämer György újonnan meg­választott lelkészt iktatják be ezen a délutánon a legősibb evangélikus gyülekezetünk lel­kész) állásába. A gvülekezet ma is rzénvlí a német nyelvű szolgálatokat, így négy igehirdetés hangzott el ezen az istentiszteleten egv- más után: D. dr Ottlyk Ernő püspök virágvasárnapi prédi­kációié. Weitler Rezső es-'ores iktató beszéde és az új lelkész magvar. majd német nyelvű igehirdetése, melvek arra en­gedtek következtetni, hoev jól választottak a soproni evan­gélikusok. közgyűlésre a temp­lommal szomszédos ÉPÜLETBE vonulunk a gyüle­kezettel. Itt alakították ki az új imatermet és ebben az épü­letben kapott kényelmes lakást is az új lelkész. A közgyűlésen Jäger Mihály felügyelő megállapítja a lel­készbeiktatás tényét, majd többen köszöntik Krámer Györgyöt: elsőként D. dr. Ottlyk Ernő püspök, majd dr. Mihály Dezső kerületi fel­ügyelő. Balogh Gábor helybeli református lelkész. Majtényi László római katolikus apát­plébános. Bárány Gyula egy­házmegyei főjegyző a lelké­szek nevében. Kamondi Zoltán a gyülekezet megbízásából, vé­gül Pócza Zoltán egvházmesvei felügyelő üdvözölték az új lel­készt. aki válaszolt a köszön­tésekre. A PÜSPÖK ÜJ IMATER­MET FELAVATÓ és áldó sza­vaival zárult a soproni kettős esemény. Kőszeghy Tamás D. Káldy Zoltán az Egyesült Államokban és Kanadában David Preus, az Amerikai Evangélikus Egyház . (American Lutheran Church) — a harmadik legnagyobb amerikai evan­gélikus egyház, — elnökének meghívására D. Kdldy Zoltán püspök-elnök Minneapolisba utazik, hogy megbeszéléseket folytasson egyházi vezetőkkel, előadásokat tartson és igehirde­tésekkel szolgáljon, s hogy megismerkedjék az egyházi élettel. David Preus elnök május 19-én fogadja a püspök-elnökünket. Ezt követően, Saskatoonban (Kanada) kerül sor a Lutheránus Világszövetség Egyházi Együttműködési Bizottsága idei ülésére június M—12-ig, melyen a bizottság alelnökeként vesz részt D. Káldy Zoltán. Útjára és szolgálataira Isten áldását kérjük! Dr. Fekete Zoltán köszöntése 65. SZÜLETÉSNAPJA ALKALMÁVAL köszöntötte egyhá­zunk Országos Elnöksége és az országos munkaágak vezetői körében D. Káldy Zoltán püspökelnök dr. Fekete Zoltán orszá­gos egyházi felügyelőnket, egyetemi tanárt. A köszöntésen meg­jelent Miklós Imre államtitkár, valamint az Állami Egyházügyi Hivatal dolgozóinak jókívánságait tolmácsolta dr. Pozsonyi László főosztályvezető. D. Káldy Zoltán püspök méltatta dr. Fekete Zoltán több év­tizedes hűséges egyházi szolgálatát. Országos felügyelőnk, aki fiatalon kapcsolódott bele különböző gyülekezeti tisztségeken keresztül az egyházi szolgálatba, azok közé tartozott, akik a felszabadulást követő időben részt vettek egyházunknak az új társadalmi rendben folyó élete útjának keresésébe és kimun­kálásába. A hűséges, alázatos, de határozott munka és irány- mutatás jellemezte mindvégig a szolgálatát. Így természetes volt, hogy egyházunk, egyre inkább munkásabb és felelősség­teljesebb szolgálatok vállalását kérte tőle. Már mint az Északi Egyházkerület felügyelőhelyettese, majd felügyelője is részt kapott az Országos Elnökség munkájában, majd 1973-tól a gyülekezetek, az egyházi és állami vezetők bizalma egyházunk, nem lelkészi szolgálattevői legmagasabb tisztségébe emelte. Azóta a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügye­lőiéként az országos püspökelnökkel irányítja egyházunk életét és képviseli azt állami hatóságaink előtt. Dr. Fekete Zoltán érdeklődése kiterjed egyházunk minden szolgálati területére. Figyelemmel kíséri egyházunk sajtószol­gálatát is és szívesen támogatja munkánkat még írásaival is. Lapunk olvasói és munkásai nevében is tisztelettel és szere­tettel köszöntjük, Isten gazdag áldását kívánva további szolgá­lataira. Országos lelkészkonferenciák Gyenesd iáson Utoljára 1972-ben rendezett sorozatban továbbképző konfe­renciákat Országos Elnökségünk irányítása alatt a Teológiai Akadémia és a Leikészi Munkaközösségek Országos Elnöksége lelkészeinek részére. Ennek a közös munkának eredményei a mai napig gázdagítják lelkészeink szolgálatát és gyülekezete­ink életét, éppen úgy, mint egyházunk egészének a szocialista társadalmunk és a ma élő emberiség ügyeiben vállalt szolgá­latát. Ezt Olvasóink lapunk hasábjain is felmérhették az elmúlt évek során. A nyár elejére és az őszre tervezett konferenciasorozat a „Diakóniai teológiánk és életünk” összefoglaló cím lebontásá­ban — előadások, konzultációk és igehirdetések sorával kíván­ja segíteni lelkészeink továbbképzését, gyülekezeteink és köz­egyházunk életét. A fő előadásokat D. Káldy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő püspök, dr. Prőhle Károly teológiai tanár, ökume­nikus főtitkár és dr. Nagy István esperes tartják. A konzul­tációk során lesz szó a lelkészek, illetve az egyház szolgálatá­nak olyan gyakorlati kérdéseiről is, mint a vasárnapi igehir­detés, az ifjúsági munka, a misszió, stb. A konferencia tanulmányi anyagára és eredményeire szeret­nénk lapunkban a későbbiek során rnég részletesen is'visszatér- J Hempel püspök állapota Egyházunk vezetőségének meghívására április‘5-én érkezett Budapestre Dr. Johannes Hempel drezdai püspök, hogy egyhe­tes magyarországi tartózkodás során mégismerkedjék egyhá­zunk életével, szolgáljon lelkészeknek előadással és gyüleke­zetnek igehirdetéssel. Vendégünk sajnos megbetegedett, nem tudta folytatni programját és ezért vissza kellett térnie hazájá­ba. Aggodalommal töltött el bennünket is Hempel püspök álla­pota, de azóta hírt kaptunk, hogy egészsége helyreállt és ismét végzi munkáját. Kívánjuk, hogy jó egészségben szolgálhasson egyházában. MENEKÜLT-PROBLÉMÁK ARGENTÍNÁBAN Legalább 150 000 ember me­nekült már Argentínába 1973 szeptembere, a chilei katonai puccs óta. Uruguayból pedig mintegy félmillió ember, a la­kosságnak majdnem 15 száza­léka menekült • Angentínába. Az egyházak erőfeszítéseket tesznek, hogy a legégetőbb ín­séget enyhítsék — közölte az argentin ökumenikus mene­kültügyi bizottság. A menekül­teknek csak kis részével ve­szik fel a kapcsolatot az egy­házi szervek, de a 6000 mene­kült segélyezése is nagy fel­adat. A segélyezés pénzügyi ne­hézségeinél is súlyosabb a po­litikai probléma. A Chiléből és Uruguayból érkező mene­kültek ellen jobboldali terro­rista csoportok követnek el merényleteket. Ezért három evangélikus lelkésznek, köz­tük Juan Cobrdának, az otta­ni evangélikus egyház elnöké­nek, a Lutheránus Világszö­vetség harmadik alelnökinek is, el kellett hagynia az or­szágot — életük veszélyben forgott. A legtöbb menekült „turis­taként” érkezett Argentínába és illegálisan tartózkodik ott. Ez azt jelenti, hogy könyör- adományokra szorul vagy pe­dig éhbérért, szociális juttatá­sok nélkül áll munkába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom