Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-05-09 / 19. szám
MKbmFIjm Örüljetek! íj életet kezdhettek! 2 Kor 5, 17 „Ha újra kezdhetném az életemet, másként cselekednék.” Sokan elmondták ezt a mondatot csalódásaik és kudarcaik láttán. Húsvét azt hirdette: van új kezdés, új élet. Jézus a legnagyobb akadályt is legyőzte feltámadásával. Az a baj, hogy sok embernél nem több ez a fent idézett mondat keserű sóhajtásnál. Tulajdonképpen nem érzik szükségét annak, hogy újat kezdjenek. Jól megvannak gondjaikkal és örömeikkel, a panasz szokássá merevedett az ajkukon. Mások meg tévesen értelmezik az új élet után való vágyukat. Nem igazán és egészen akarnak újat, hanem ami véleményük szerint jó volt, abból többet, ami pedig rossz, abból kevesebbet szeretnének kapni. Ha sikerül ezt elérniük, boldogabbak akkor sem lesznek, mert nem egyszerűen mennyiségi kérdésről van szó, hanem ahogy igénk mondja: „a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” Nem elég tehát a látszat-megújulás, de nem lehet szó olyan párhuzamról sem, hogy ragaszkodni a régihez is. és várni valami újat. Csak úgy újulhat meg az életünk, ha nyilvánvalóvá lesz előttünk, hogy valóban szükséges új életet kezdenünk. AKI „RÁJÖTT” ARRA, HOGY ÚJ ÉLETET KELL KEZDENIE, azonnal szemben találja magát azzal a másik kérdéssel, hogy lehetséges-e ez egyáltalán. Sok kudarc, hiábavaló próbálkozás és bőséges tapasztalat teszi igaznak látszóvá a választ: nem lehetséges. Aki még csak a próbálkozások elején tart, egy ideig áltatja magát azzal, hogy „elhatározza”, „megfogadja”, hogy ezentúl más tesz, „megjavul”. Csakhamar olyanokat kezd azonban mondani, hogy közbejött ez, vagy az az esemény, akadályozta ez. vagy az az ember, s nem tudta megvalósítani elhatározásait. Valóban, fogadkozásokkal, elhatározásokkal nem lehet egészen újat kezdeni, mert ami egészen új. az — „új teremtés”. Tehát más valaki tette újjá, nem saját elhatározása vagy ereje. Ez a megállapítás húsvét nélkül üres szólam lenne. De az élő Jézus minket is „új teremtés”-sé tehet, ajándékaként, szeretetének jeleként. A feladatunk tehát nem látszat-eredmények kipréselése, hanem engedelmes és szilárd hit abban, hogy mióban kezdhetünk új életet. SZÜKSÉGES IS, LEHETSÉGES IS ÚJ ÉLETET KEZDENÜNK. De vajon, mi ez az új élet. Vannak, akik úgy gondolják, hogy több siker, kevesebb csalódás, tartós öröm, múló bánat. s ezekhez hasonló vágyódásaink valóra válása az új élet. Húsvét, Krisztus feltámadása gyújt világosságot e tekintetben is. Az az ember „új teremtés”, más szóval: az az ember él megújult életet, aki „Krisztusban van”. Ez az — első hallásra — érthetetlen és megfoghatatlan kifejezés azt jelenti, hogy új életünk tartalmát Jézus adja meg. Vagyis: a megújult életű ember élete olyan, mint Jézusé, aki gyógyított és kenyeret adott, könnyet törölt és képmutatókat szégyenített meg, nem kért, hanem adott stb., stb. De nemcsak a magatartásban, hanem Krisztus cselekedetének a következményeiben is egyek vagyunk ővele. Nevezetesen: mivel ő feltámadott, biztonságban van az életünk őnála, megszabadulhatunk az önzés vagy közönyösség kötelékeitől. A halál *énitó hatása helyett az élet öröme és a másik ember segítésére és megbecsülésére késztető ereje járja át és teszi egészen újjá az életünket. Ezenkívül még sok, más megnyilvánulási formája is van az új életnek. De ha most csak annyit látunk is meg. hogy életünk új tartalma az, hogy földi és örök jövendőnket Krisztusra bízhat juk. munkánkat, cselekedeteinket és egész életünket pedig embertársaink szolgálatába állítjuk, akkor megéltünk valamit abból, amit igénk így mondott: „Aki Krisztusban van, új teremtés az”. JUBILATE VASÁRNAPJÁT ÜNNEPLI MA A KÉRÉSZ TYÉN GYÜLEKEZET, örvendezésre biztat a prédikáció. Le het-e nagyobb öröme a keresztyén embernek, mint az. hogy „új teremtés”-ként, megújult élettel szolgálhatja Urát és embertársait! Bárány Gyula Szakszerű továbbképzéssel a diakóniai szolgálat útján Számos érdeklődés tanúskodik arról, hogy megmozdult valami a szivekben egyházunk diakóniai munkásképzö tanfolyamának megindításával kapcsolatban. A felvetődött érdeklődéseket rendszerezetten igyekszünk megválaszolni, és erre Blázy Lajos diakóniai ügyvivő lelkészt, a diakóniai munkásképző tanfolyam igazgatóját kértük faL — Ügyvivő lelkész úr miként értékeli a tanfolyam jelentőségét? Talán azzal kezdeném, hogy egyházunk legfiatalabb intézménye Diakóniai Osztályunk, mely előtt nagy feladatok állnak. Hogy ezek közül csak néhányat említsek: folyamatban van és reménységünk szerint hamarosan elkészül a nyíregyházi testi és szellemi fogyatékos gyermekek „Élim” szeretetotthonának jelentős bővítése és modernizálása. Egy teljesen új, korszerű nővérszálló építését tervezzük. A győri szeretetotthonunk jelentős bővítéssel kapcsolatos átalakítása, a központi fűtés bevezetése, konyhájának korszerűsítése is időszerűvé vált. Egy teljesen új modern 50 ágyas öregotthon építésének beindítása is szerepel egyházunk terved között. Mindezek okvetlen szükségessé teszik, hogy olyan munkásokat neveljünk és biztosítsunk, akik az egyházi diakóniai szolgálat különböző pontjain minden szempontból maradéktalanul helyt tudnak állni. A tanfolyam jelentősége tehát abban van, hogy a diakó- niai szolgálatra való jó készséget a hitbeli és elhivatott- sági lelkülettel erősítsük, és egészségügyi szakismeretek magas szintű megszerzését biztosítsuk. A tanfolyam anyagáról értesültünk aiz Evangélikus Élet f. évi február 15-i számából; kaphatnánk közelebbi tájékoztatást a tananyag részleteiről is. Az ó- és újszövetségi bibliaismeretek keretében azokat a legfontosabb bibliatörténeti és hitünk alapjait képező részeket kívánjuk kiemelni és a hallgatók szívéhez közel hozni, melyek elsősorban szükségesek, hogy munkájukhoz megerősítést és segítséget nyújtsanak. A dogmatika és etika témakörben evangélikus egyházunk tanításával, a hit és erkölcstan lényegével foglalkozunk. Az egyháztörténet, valamint egyházunk mai tanítása és állásfoglalása tantárgyak azokat az ismeretanyagokat tartalmazzák, amelyekbe elmélyedve a reformáció korától napjainkig magyar evangélikus egyházunk életével, küzdelmeivel, eredményeivel valamint jelenlegi helyzetével foglalkozunk. Az egyházi élet gyakorlata, valamint az egyházi énekek ismerete anyagok keretében ismerkedünk istentiszteleti rendünkkel, a különböző egyházigyülekezeti szolgálatainkkal, istentiszteleti helyeink lényeges elemeivel, valamint mint „éneklő egyház”, drága kincsünk, evangélikus énekeink megismerésével és éneklésével. , A fenti egyházi tananyagokon kívül a 3 éves tanulmányi, idő alatt a hallgatók az Egészségügyi Minisztérium által előírt teljes egészségügyi középfokú kiképzésben részesülnek, és így egyrészt szakképzett ápolónők (ápolók), másrészt evangélikus egyházi dia- kóniaá szakmunkásokká válnak. Megjegyzem, hogy az egyházi tananyagok intenzív elsajátítását azáltal kívánjuk elősegíteni, hogy az előbb felsorolt tantárgyak előadói 1 hétig a hallgatókkal egész nap együtt lesznek és délelőtt oktatás, délután konzultáció formájában foglalkoznak a hallgatókkal. Milyen segítségre számíthatnak a hallgatók a közegyháztól, a Diakóniai Osztálytól, valamint az előadóktól? A közegyház és a Diakóniai Osztály biztosítja 3 éven keresztül a hallgatóknak a tanfolyammal és ellátásukkal kapcsolatos minden szükségleteit, tehát az elhelyezéstől és élelmezéstől a tankönyvellátásig. Hogy ez milyen összeget és egyházunknak milyen anyagi áldozatát jelenti, azt úgy gondolom, nem kell mondani. Egyházunk mindezt azért nyújtja, hogy a jelentkezőknek lehetőséget biztosítson egyházunk szeretetszolgálatába való bekapcsolódásra és így a mai magyar társadalomban itt és most az egyház szolgálatán keresztül ők is szolgálni tudjanak. Az előadókkal kapcsolatban pedig azt jegyzem meg, hogy a felkért előadók olyan munkásai egyházunknak, akik az egyes témák kiváló ismerői, illetőleg szeretetotthonaink vezetői, szolgálattevői. Ebből következik, hogy mindazt a segítséget a hallgatók tőlünk elvárhatják és megkapják. amire a tanfolyami idő alatt szükségük lehet Mindebből látható, hogy egyházunk nagyon komolyan veszi ezt a tanfolyamot, hatalmas szellemi és anyagi áldozatvállalással készül fel rá, de ugyanakkor kérjük és elvárjuk a jelentkezőktől, hogy valóban csak azok jelentkezzenek, akik alaposan számot vetettek magukkal és élethivatásuknak érzik a diakóniai munkát egyházunkban. Ugyancsak ebből következik, hogy aki a tanfoiyamot elkezdte, erkölcsi kötelességének kell, hogy tekintse annak folyamatos és teljes elvégzését, majd ezután egyházunk diakóniai szolgálatában való elhelyezkedését. Nem csinálunk titkot abból, hogy nehéz. sok szeretetet és türelmet igénylő munka az, amit a dia- kóniai munkásoknak végezniük keld. De ennek jutalma az az anyagiakban ká sem fejezhető, sokszor néma hálaadás és köszönet, amit a „szolgáló” kap a betegtől és szenvedőtől, amikor nyomorúságára enyhületet hozott. Az ország területén levő 18 szeretetintézményünkben állandó az Igény szakképzett és szakképzetlen egészségügyi gondozókra, akiket az Egészségügyi Minisztérium által kiadott bérkategóriák tételei szerint szívesen alkalmazunk. Érdeklődők a Diakóniai Osztályhoz forduljanak: 1085 Bpest, Üllői út 24. I. em. Köszönjük a szíves tájékoztatást : magunk részéről a gyülekezetek, lelkészek, presbitériumok, bibliaórák, családok és egyének szívére helyezzük, hogy minél több jelentkező legyen a tanfolyamra és mindazok, akik valóban elhívást éreznek a tanfolyam sikeres elvégzése után egyházunk diakóniai szolgálatában Isten dicsőségére és az emberi szenvedés csökkentésére munkába álljanak. Ö. I. TEOLÓGIAI AKADÉMIÁNK IFJÚSÁGA a tanulás, a lelkészi szolgálatra készülés során feladatának tartja a „szakmai” ismereteken kívül a rendszeres önművelést, önképzést is. Eleinte csak a zene területével foglalkoztunk; zenehallgatással, zenetörténettel. Dr. Vámos József professzornak köszönhetjük a javaslatot: „Legyen az önképzőkör aktív, alkotó, készítsen megemlékezéseket, műsorokat!” A következő időben költőket, írókat, zeneszerzőket és más művészeket mutattak be egyes hallgatók vagy csoportok. _ Műsoraink közül az első nagyobb lélegzetű a felszabadulásunk 30. évfordulójára készített 1975. április 4-1 megemlékezés volt. Ebben a tanévben már járt úton haladtunk, amikor ádventi est keretében adtunk műsort „A várakozás színeiben tündöklő fény” címmel. Látva fokozatos fejlődésünket, tervbe vettük egy nagyobb mű megtanulását, tudva, hogy ez hatalmas feladatot jelent majd számunkra! Választásunk Sztárai Mihály: „Az igaz papságnak tiköre” című drámájára esett. A választáshoz nagymértékben hozzájárultak dr. Fabiny Tibor professzor egyháztörténeti előadásai Sztá- rairól. SZTÁRAI MIHÁLY NAGY REFORMÁTORAINK EGYIKE. Költő, énekköltő, az első magyar drámák szerzője. Ezek közül „A papok házassága” csak töredékeiben maradt ránk, „Az igaz papságnak tiAz igaz papságnak tükre köre” azonban teljes egészében. Nagy jelentőséggel bír e művében az, ahogy tükrözi a kor társadalmi problémáit, s benne az egyház, az ige hirdetői magatartását. Kitűnő humorral támadja a „hamis papokat”, és kifejező népi nyelven rajzolja meg a protestáns prédikátor jellemvonásait. A papok szentelésével, az igaz, biblikus, tiszta tanítással, a keresztyén családdal és a „papságra való ifjak” tanításával, tanulásával foglalkozó mű ma is sokat mond lelkészeknek, teológusoknak és minden hívőnek. AZ IGAZ PAPSÁGNAK TIKÖRE (Az igaz papság tükre) az első magyar dráma — hatalmas prédikáció is egyúttal. Sztárai drámai szerkesztés- módját mutatja a vitadráma cselekményének menete. A mű 6 képből áll. Prológus (előszó) vezeti be az első képet, népi humorral köszöntve a közönséget és kitűnő iróniával ismertetve a történeti helyzetet, a darab problémáját. Az első kép két bíró párbeszéde. Antal bíró (Szabó Vilmos) laikus falusi vitája ez Borbás bíróval (Deme Dávid), aki ugyancsak laikus, de az előző vasárnapi Igehirdetés hatása alatt áll. Az általa elmondott reformátori gondolatok Antal bíróra is nagy hatást gyakorolnak. Együtt határozzák el: a „hamis papokat, barátokat” a Vikárius elé viszik. Mozgalmas képek következnek: A 2. képben Antal bíró Bö- röczk papot (Tekus András) vonszolja el. A 3. kép a főszereplő Tamás pap (Kiss Miklós) és Borbás bíró beszélgetése és „harcba” indulása. A 4. képben újabb szereplő kapcsolódik be a gyorsan pergő eseményekbe: Frátor Lukács (Laborczi Géza). Az 5. kép elején toppan be a Vikárius (Varsányi Ferenc), s vele együtt az őt követő Pap (Seben István). A vitában megszületik a döntés: a pápához mennek! A cselekmény feszültsége csaknem eléri a tetőpontot. A 6. képben két újabb szereplő jelenik meg: a Pispök (Bence Imre) és a Pápa (Adá- mi László). Eles vita bontakozik ki a Pápa és Tamás pap között. Tamás pap fegyvere a Biblia és igaz hite. A „hamis papok” fejére olvassa bűneiket, még Gergel püspök könyvéből és a Breviárból is. Azok lassan megtörnek az igazság súlya alatt, s végül lemondanak. A darab a két bíró rövid beszélgetésével ér véget: igaz papokat akarnak tartani, akik egyek népükkel is így akarják szolgálatukat betölteni. A felkészülés az előadásra másfél hónapig tartott. A szövegen kisebb módosításokat hajtott végre Szabó Lajos rendező. A 40 próba csaknem mindennapos elfoglaltságot jelentett a fárasztó órák, a tanulás után. Köszönetét kell mondanunk dr. Selmeczi János igazgatónak a felkészülésünkben nyújtott értékes segítségéért. AZ ELŐADÁS ' ápr. 7-én volt. A megelőző napokon két főpróbát tartottunk, amelyeken teológusaink nagy része megtekintette a művet. Meg kell említenünk ezen a helyen a segítséget nyújtók nevét. Jelentős részt vállalt a munkából Zügn Tamás (hang- és fénytechnika), Drobina Erzsébet (súgó), valamint Házy Magdolna és Smidéliusz Katalin, akik a jelmezek elkészítését és az öltöztetés feladatát végezték. Nagy örömünkre szolgált, hogy meghívott vendégeink, akiknek ideje lehetővé tette, eljöttek. A megtelt terem üdvös hatással volt ránk, szereplőkre. A közönség reagálása, tapsa, szívből jövő nevetése a mi játékunkat is jobbá tette, emelte teljesítményünket. Előadásunkat gazdagították Sztárai énekei, amelyeket magnófelvételről játszottunk be, a szereplők előadásában, ifj. Hafenscher Károly gitárkíséretével. A két részre bontott előadás szünetében Sztárai Mihály: „Szent Illyésnek és Ákháb királynak idejében lőtt dolgokról” című versét adta elő nagy sikerrel Szent-Iványi Ilona. A darab előadása után a közönség hosszan tartó tapsa beszédesebb volt bármi másnál. örülünk, hogy a ml kis próbálkozásunk sikeresnek bizonyult ifj. Seben István Az emmausi tanítványok Lukács 24, 13—35 Nincs nagyobb fájdalom, mint elveszíteni azt akit nagyon szeretünk. A temetőkben naponta találkozhatunk ilyen emberekkel. Szemükből könny pereg arcuk sápadt és szomorú. .Hiába is magyarázná nekik valaki, hogy a halál természetes dolog, nem kell bánkódni miatta. Ök azt szeretnék tudni: van-e remény a halál ellen? Van-e, aki erősebb nála? Ha nincs, akkor vigasztalás sincs bánatukra. Nagypénteken a tanítványokra is ilyen nagy fájdalom szakadt. Elvesztették Jézust akit szerettek. Helyzetüket reménytelennek látták. Nem is maradtak együtt. Szétszéledtek, mint a nyáj, amelynek nincs pásztora. Bizonyára nem is gyűltek volna össze soha többé, ha Jézus fel nem támad. De Jézus feltámadt és, mint jó Pásztor, összegyűjtötte őket. Bizonyságot adott nekik, hogy ő ól és velük van. Nem is bánkódtak többé a halál miatt. Szívük megtelt hittel, örömmel és reménységgel. Az élő Jézus ma is végzi ezt a hitet adó, összegyűjtő munkáját. Minket is bizonyossá tesz. hogy él és velünk van. Ha nem tenné, nem volna egyetlen tanítványa sem. Nem volna egyház, gyülekezet. De hogyan ismerhetjük fed, hogy ő valóban legyőzte a halált? Az első keresztyének erre a kérdésre egyik szép húsvéti történettel válaszoltak. Húsvét délutánján a Jeruzsálemből Emmaus nevű faluba vivő úton két tanítvány bandukolt. Szomorúan beszélgettek Jézus haláláról. Egyszer csak ismeretlen vándor csatlakozott hozzájuk. Jézus volt. De ők nem ismerték fel, mert nem hitték, hogy feltámadhat. Elmondták az idegennek, hogyan ölték meg Mesterüket Jeruzsálemben. Pedig ők azt remélték, hogy ő lesz a megígért Megváltó, a Messiás. Jézus nem fedte fed kilétét, hanem elkezdte nekik magyarázni a Szentírásból, hogy Isten akarata szerint a Messiásnak szenvedésen és halálon át kell dicsőségre jutnia. Vagyis hirdette nekik Isten igéjét. Közben megérkeztek Emmausba. Jézus tudta, hogy bár nem ismerték fel, érzik, hoev szükségük van erre a titokzatos idegenre. Ezért úgy tett, mintha tovább menne. ók azonnal kérlelni kezdték: „Maradj velünk, mert már beesteledett..így született meg a hit első jele, az imádság. Kérésüket azóta is sokszor imádkozzuk az egyházban. Jézus velük maradt. Otthonukban asztalhoz ültek és Jézus — akárcsak az utolsó vacsoránál — „vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta”. És ekkor megnyílt a szemük. Felismerték, hogy ismeretlen útitársuk maga Jézus, akit ők halottnak gondoltak. Jézus tehát él, feltámadt! Szívükben a csüggedt szomorúság helyét az örvendező húsvéti hit foglalta el. S ekkor Jézus eltűnt a szemük elől, hiszen szándéka célhoz ért. A két tanítvány pedig még abban az órában visszatért Jeruzsálembe, hogy megvigyék a hírt a többi tanítványnak. De Jézus megelőzte őket. Mire odaértek, már azok is tudták, hogy Jézus él. Így hát kölcsönösen újságolták el egymásnak a nagy örömhírt. Ettől kezdve együtt is maradtak. A feltámadott Jézus kapcsolta össze most már szívüket és életüket Kérdezzük meg újra: hogyan ismerhetjük fel ma, hogy Jézus valóban legyőzte a halált, él és velünk van ? Hogyan juthatunk el a halál szomorúságából a feltámadás reménységére? Az emmausi tanítványok történetéből most már kiolvashatjuk a választ: az ige. az imádság, az úrvacsora és a tanítványi közösség által. Aki ezekkel él, az ma is eljuthat a húsvéti hit bizonyosságára. Olvassuk hát rendszeresen a Bibliát! Gyakran és figyelmesen hallgassuk az igehirdetést! Sokszor imádkozzunk. Kérjük Jézust, hogy maradjon velünk. Aki már konfirmációban részesült, az éljen gyakran az űrvacsorával! Menjünk gyakran azok közé, akik szeretik Jézust és hisznek benne! Amikor csak alkalmunk van, beszélgessünk a bit dolgairól! Ha ezt tesz- szük, ugyanolyan örvendező bizonyosságra jutunk, mint az első tanítványok: Jézus valóban legyőzte a halált, él és velünk van! Szívünkben olyan nagy reménység támad a halál ellen, hogy jut belőle azoknak is. akik még reménytelenül gyászolnak. Dóka Zoltánné A FINN LAKOSSÁG 92,13%-a EVANGÉLIKUS Az elmúlt év első napján 4 652 332 tagja volt a finn evangélikus egyháznak. Ez az ország lakosságának 92,13%-a. A második legnagyobb vallási csoport az orthodox egyház, 61 902 taggal (1,23%). Római katolikusnak vallja magát: 3100. Nem tartozik semmilyen vallásos közösséghez 294 000 személy (5,82%). Vidéken a gyermekek 90%-a részesül konfirmációi oktatásban, Helsinkiben ez az arány 80%. Ez a szám lényegében nem változott az utóbbi években. A válások száma rekordot ért el Finnországban. 9433 házasságot bontottak fel, 8%- kal többet, mint 1973-ban.
