Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-05-02 / 18. szám

Mai pásztorok János 10, 11. 27—38. Mozgalmas vasárnap Észak-Nógrádban Olyan ellentmondásosnak tűnik ma pásztorokról beszélni. Hirtelen nem tudja az ember, mit is kezdjen ezzel a megjelö­léssel? Vonatfülkék, idegenforgalmi hivatalok szépen bekere­tezett képei között olykor látni kies mezőkön legelésző nyájakat, a pásztor subában, botjára támaszkodva figyeli a rábízott álla­tokat, a szorgoskodó pulik pedig rohangálva fegyelmezik a nyá­ját. Vagy hallunk művészkedő pásztorokról, akiknek van ide­jük, ráérnek. A hasonló tárgyú festmények, zenedarabok és pásztorjátékok idillikus képet, meghitt falusi hangulatot vará­zsolnak elénk. De gyermekeink már villanypásztorról is tanul­nak és igy meglehetősen zavaros fogalmaik vannak a pásztor- ságról. A MAI VASÁRNAPON JÉZUS ÍGY MUTATKOZIK BE: Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Mai füllel, első hallásra biztos, hogy nem könnyű ezt felfogni, hát még meg is érteni! Tudnunk kell, hogy nem mindenhol és mindenkor volt ilyen veszélytelen flolog a pásztori szolgálat. Jézus ebben a fejezetben beszél pl. farkasveszedelemről, amely a nyáj életére tör és elszéleszti őket. Ö a jó Pásztor — ellentét­ben a szolgával, béressel, aki ugyan védi a rábízottakat, de vé­gül is becsesebb a maga élete és elfut a végső veszély elől. ö. a jó Pásztor élete kockáztatásával is védi a jyhokat, mert azt mondja: a juhok az ö tulajdonai. Amikor ezt így olvassuk, ak­kor ebből az következik, hogy Ő a nyáj ura! íme, ezzel már kezdünk kilépni a szokványos, idillikus pásztorképből, mert itt többről van szó. Ha még arra is gondolunk, hogy a zsoltáros pedig így énekel: „Az Ür az ón Pásztorom!” — akkor a pász­tor egyszerre megszűnik valami jámbor, szelíd ártatlan alak lenni! Ez a különös Pásztor igényt tart a juhaira — mireánk! HÜSVÉT FELÖL PEDIG ÍGY MÓDOSUL JÉZUS KIJELEN­TÉSE MAGÁRÖL: A jó Pásztor életét adta a juhokért. Igen. múlt időben, ő a keresztfán függő pásztorrá lett. Még pedig azért, hogy szétszéledt nyáját, az elveszetteket megkeresse. Olyanoliat, akik tudják, hogy elrontották életüket, akiknek nincs reményük többé az újrakezdéshez, akik tarthatatlannak látják az állapotukat. A zsákutcába rekedteket, a különféle szenvedélyekben megkötözötteket. Vagy nincsenek ilyenek s hasonlók közöttünk? S ha vannak, akkor nem „modern”, mai ez a Pásztor és vajon nincs szükségünk ennek a Pásztornak a kereső-mentő szeretetére? Nem érdemes meghallgatni, mit is mond, vagy üzen felénk az idő távolából is? Üzen, de nemcsak a régmúlt idő távolából, hiszen ő él! Itt van közöttünk ma is. Hallatja hangját és sokan figyelnek hangjára, mert „füves legelőkön deleltet, csendes vizekhez te­relget . . . telkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet.” Itt van jelen az olvasott és hangzó igében, meg a kiszolgáltatott szentségek­ben, a gyülekezet közösségében. Szentlelke eszközeiben és mű­helyében. Ezeken keresztül pásztorol ma. Most különösen hadd emeljem ki pásztori szeretetének nagy-nagy jelét és ajándékát: az ősi evangélium új, mai magyar nyelven való, nemrégiben napvilágot látott és a kezünkbe adott fordítását. Pásztori sze­retetének jele, hogy még közelebbről, még jobban hallható és érthető módon mondhassa el nekünk, rohanó embereknek el­gondolkodtató szavait Istenről, bűnről, halálról, életről, üdvös­ségről. Bárcsak úgy örülnénk ennek az új fordítású Bibliának, mint örültek őseink és táplálkoznánk belőle oly éhesen és szor­galmasan, mint ők tették egykor. AKI MEGHALLJA AZ ISMERŐS HANGOT. ELINDUL. KÖVETI ÖT! Az élő Jézus, élő hangja után mehetünk! De azonnal véssük szívünkbe: ez a követés nem egyszerű mozgás, vagy árnyékban való hüsölés, hanem állandó cselekvés, tett! Önfeláldozó élet! Milyen nagy kijelentés ez is! Most, csak úgy csendesen, húsvét fényében kérdezzük meg magunktól: tudok legalább egy kicsit másokért élni, valami áldozatot, netalán kockázatot vállalni? Van legalább egy kevéske időm, néhány percem, vagy szabad órám, délutánom arra, hogy a jó Pásztor nevében meghallgassak, vagy meglátogassak valakit, akinek felüdüléssé lesz, ha magányát, gondjait megoszthatja velem és sokszor döntő segítséget jelent egyetlen biztató, jó szó, vagy említésre sem méltó mozdulat! Természetes, és így van rendjén, hogy első pillanatban mindenki a saját környezetére és gyüle­kezetére gondol. De esetleg gondoljunk arra is, vajon nem az Ó pásztori hangjának hívását kell meghallani — talán éppen valamelyik fiatal olvasónknak —, amikor egyházunk a szere­tetszolgálat „aratásába”, vagy éppenséggel a lelkészi szolgálat munkamezejére keres és hív munkásoknak valókat? Ha Urun­kat elfogadjuk Pásztornak, akkor az ő hangját meghallva és követve, nem lehetünk és leszünk-e mi is mai modern pászto­rokká, akikre nagy szükségünk van, akikre várnak idős testvé­reink, gyermekeink, betegeink, vagy talán éppen pásztorra vá­ró gyülekezeteink? Lábossá Lajos Garami Lajos esperes kísére­tében felkeresse az intézmé­nyes diakóniánkban kedves színfoltöt képviselő balassa­gyarmati szeretetotthont is, tájékozódjon az otthon élete­rők beszélgessen az itt ott­hont talált idős testvéreink­kel és ismerkedhessék a fenn­tartó gyülekezet egy részé­vel is. BALASSAGYARMAT kö­zelmúltban szépen és szaksze­rűen felújított templomában hirdetett igét D. dr. Ottlyk Ernő püspök a főistentisztele­ten népes gyülekezet jelenlé­tében, miután a reggeli isten- tisztelet igehirdetői szolgála­tát Szabó Lajos IV. éves hall­gató, ez évi szenior végezte. S ide tért vissza és találkozott a gyülekezettel a szolgálók nénes serege, hogy egy igen gazdag programú böjti esttel koronázza meg a szolgálatok­ban mozgalmas napot. A böjti est, amelyet az egyházkerület püspöke nyi­tott meg és a Teológus Otthon igazgatója vezetett, s amelyén teológusaink igehirdetéssel, előadással, verssel, egyházi zenével és karénekkel szolgál­tak. tovább fűzte a balassa­gyarmati gyülekezet és a Teo­lógiai Akadémia meleg test­véri kapcsolatait. Jelentkezés kántori tanfolyamokra A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Szolgá­lata Foton a következő kántorképző tanfolyamokat rendezi, melyre szeretettel hívja és várja a gyülekezetek kántorjelölt­jeit. I. tanfolyam: június 14-től július 3-ig II. tanfolyam: augusztus 16—28-ig. A tanfolyamok részben előkészítő jellegűek, részben tovább­képzés már zenét tanultaknak és szolgálatban álló kántorok­nak, akiknek még nincs képesítésük. Elsősorban a háromhetes és nagy képesítést biztosító tanfolyamot emeljük ki. A nyári tanfolyamokon karvezetés is folyik mindennapos énekkari gyakorlattal, alapos zeneelméleti és összhangzattani tanulmá­nyok, egyházi énektanulás és bibliaismeret. Részvételi díj: a háromhetes tanfolyamon 700.— Ft, a két­hetes tanfolyamon 500,— Ft. Fenti díjakból jelentkezés címen 200,— Ft előre beküldendő a jelentkezéssel egyidőben piros postautalványon (tehát nem a kántorképzés csekkjén!) a kö­vetkező címre: Evangélikus Kántorképző Szolgálat, 2151 Fót, Mária u. 3. Jelentkezési határidő mind a két tanfolyamon: május 17. A felvételek a jelentkezések sorrendjében történnek. Határ­időn túli jelentkezést nem fogadunk el. Jelentkezési cím: Evangélikus Kántorképző Szolgálat Igaz­gató Tanácsa 2151 Fót, Mária u. 3. Jelentkezéskor mellékelni kell: 1. lelkészi ajánló levelet, 2. rövid életrajzot (pontos születési adatokkal, részletes beszá­molót az eddigi zenei előképzettségről, eddig végzett gyüleke­zeti szolgálatról, mi a célja jelentkezésének, 3. hatósági orvosi bizonyítványt. A felvételről az Igazgató Tanács dönt és pontos értesítést küldünk. A következő négyhónapos tanfolyam kezdete november 17. Akik a tanfolyamra készülnek, az egyik nyári tanfolyamon feltétlenül vegyenek részt. EVANGÉLIKUS KANTORKÉPZÖ SZOLGALAT 2151 Fót, Mária u. 3. Már csak egy forgalomirá­nyító tárcsa hiányzott Garami Lajosnak, a Nógrádi Egyház­megye esperesének a kezéből március 21-én, amikor a ba­lassagyarmati templom előtti útkereszteződésben útbaigazí­totta az egyházmegye északi területén levő istentiszteleti helyekre szolgálatba induló­kat. A nap szolgálatai és ese­ményei középpontját jelentő Balassagyarmaton kívül ven­dégeket fogadott ezen a na­pon Ipolyszög, Szécsény, Ben­czúrjaivá és az ipolyvecei gyülekezet is. A SZOLGÁLÓK CSAPA­TÁT D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke és dr. Selmeczi János, a Teo­lógus Otthon igazgatója ve­zette, maguk is jeles részt vállalva a nap szolgálati ter­heiből, de kapott belőlük fel­adatot a Teológiai Akadémián ösztöndíjasként tanuló Erkki Väänänen finn lelkész, Szabó Lajos, Gyarmati István, Mo- soni Edit és Ottlyk Márta teológiai hallgatók is, akik a szolgálati lehetőségek sokféle­ségében igazolhatták felkészü­lési készségüket. A mozgalmas nap adott al­kalmat arra is. hogy Blázy Lajos, a Diákon? ai Osztály ügyvivő-lelkészének feladatai­val megbízott újpesti lelkész As élet napos oldalán Munkában A munka elválaszthatatlan része életünknek. Hétköznap­jaink, életidőnk nagy részét kitöltő valóság. Magában fog­lalja ez a szó a gyermek sok­szor játszi könnyed tanulását, a fizikai dolgozó inaszákasztó erőfeszítését és a szellemi munkás idegfeszítő figyelmét és összpontosítását Mikor munkáról beszélünk, ennek a motívumokban, jellemzőkben sokszor ezer színű területnek egészét kíséreljük meg át­fogni. MINDEN MUNKA DÖNTÖ MÓDON KETTŐS SZEREPET JÁTSZIK az emberi életben. A kézenfekvőbb és nyilvánva­lóbb a kenyérkereset. Azért dolgozunk, mert ez a becsüle­tes, egészséges és természetes útja az élethez szükséges ja­vak megszerzésének. így gon­doskodunk magunkról, csalá­dunkról, közvetettebben az egész társadalomról is. hiszen munkánk gyümölcséből má­sok is részesednek. Nem min­dig ennyire nyilvánvaló az alkotás. Egy felépült úi lakó­telep, ipari vagy hasonló lé­tesítmény példáján azonban egyszerre érthető, hogy ebben benne van a tervező mérnök munkájától a cementgyári vagy vasgyári dolgozó mun­kájáig, sőt ezeken tűi is, ezer­féle dolgozó teljesítményéig minden. Az ő munkájuk együttesen eredményezte a felépült létesítményt. A legki­sebbnek és legtávolibbnak lát­szó munka végső szerepé szin­tén az alkotás volt. így lett valóság a mű, melyre szük­sége volt másoknak, talán az egész társadalomnak. Éppen ez a munka nagysze­rűsége, hogy míg általa az ember gondoskodik magáról és családjáról, addig az egész társadalomnak szolgál vele, annak ügyét mozdítja előbbre. Hitünk szerint így leszünk a gondviselő Isten eszközeivé és munkatársaivá közvetlenül a magunk és családunk, közvet­ve pedig a társadalom, az emberiség számára. Sőt az al­kotás által a teremtő Isten munkájának ízéből is meg- érezhetünk valamit. Ez a munka isteni dicsősége. EBBEN A FÉNYBEN ÉS MEGVILÁGÍTÁSBAN VÁ­LIK NAPI MUNKÁNK hiva­tássá, amely által másoknak szolgálunk. Nem egyszerűen- a magunk elhatározásából, ha­nem úgy. hogy erre Isten ma­ga hívott el bennünket. Ö ál­lított az életnek erre a meg­felelő helyére s bízta ránk' itt a szolgálatot. Pillanatra sem tagadhatjuk azt, hogy nagyon sokan végzik munkájukat hi­vatásképpen ezen a világon olyanok, akik erről a végső isteni elhivatottságról nem tudnak. Akik azonban mun­kájukat hivatásnak tekintik, azok azt mindenképpen má­soknak, a társadalomnak való szolgálatként végzik. Ami ugyanis a munkát hivatássá teszi, az a szolgálat szempont­ja és nem egyszerűen a beál­lítottság, adottság vagy hozzá való kedv. Sokan lehetnének mentesek megkeseredéstől, és végezhetnék boldogabban, fel­szabadultabban munkájukat, ha nem úgy gondolnák, hogy beállítottságuk vagy alkatuk által lesznek elhivatottá, s ér­zik magukat annak a munka mezején, BÁR A MUNKA ISTENI DICSŐSÉGÉRŐL VOLT SZÓ, ezzel még nem mondtunk el róla mindent. Nem beszéltünk a munka öröméről és szépsé­géről. Természetes, hogy aki hivatásként végzi szolgálatát, az örömét és gyönyörűségét leli benne, hiszen szolgálni igazán csak örömmel lehet. Mégis szeretném ezt a kér­dést más oldalról is megköze­líteni. Talán láttunk már iparost. aki gyönyörködve szemlélte keze munkáját, vagy tervezőt, aki a megál­modott és a legapróbb részle­tekig kidolgozott tervének megvalósulásában gyönyörkö­dött. Hasonlót magunk is sok­szor átélhettünk már. Lépjünk azonban ennél is tovább. Ko­runk és társadalmunk nagy felismerése a rehabilitáció szükségessége. A valamilyen oknál fogva munkaképességü­ket elveszítettek, vagy csök­kent munkaképességűek újra megfelelő munkába való állí­tása. Alapja és oka elsősorban nem a kenyérkereset kérdése, hanem az az öröm és felsza-\ badultság, amelyet a munka szerez, s amely legyőz gátlá­sokat, kisebbrendűségi érzést s egyéb kóros lelki reakció­kat. A munka öröme nélkül szegényebbé, csonkábbá válik az élet. Végső sorban a nyug­díjasok foglalkoztatásának kérdése is itt gyökerezik. TUDUNK AZONBAN A MUNKA TERHÉRŐL ÉS VERÍTÉKÉRŐL IS. Nem le­het mindezt elintézni egysze­rűen azzal, hogy a bűn miatti átok és ítélet a terhes munka. Nagy tévedés, sőt a Szentírás rossz ismerete és helytelen magyarázata lenne ez. Az ítéletben ugyanis egyben mindig felragyog a kegyelem is. Az utolsó napig Isten ezt a kettőt soha el nem választja. Ítéletében is kegyelmes. A munka nem átok, hanem ép­pen áldás, még terhes veríté- kes voltában is. Gondoljunk csak arra, mennyire nyilván­való jellemformáló ereje egyének és közöségek életé­ben egyaránt, s ennek éppen terhes volta az oka. Sőt, hogy ez viszi előbbre az embert a fejlődés, haladás útján. Nem­csak a technikai civilizáció, de általában a tudomány, kultúra, társadalmi berendez­kedés területén is. Amiről idáig szó volt, hogy általa a gondviselő Isten munkatár­saivá válunk, hogy az hivatás a mások szolgálatára, s hogy szépsége és öröme nélkül csonkábbá válik az élet, mind a sokszor terhes és verítékes munkára vonatkozott, mert az így áldás. Bánfi Béla IPOLYSZÖG igazi nógrádi „vendégséggel” fogadta a lá­togatókat, mint mindig, de különösképpen is, ha a szol­galattevők sorában köszónt- heti a falu szülöttét, dr. Sel­meczi János igazgatót. Ő vé­gezte a délelőtti istentisztelet igehirdetői szolgálatát és a balássagyarmatihoz hasonló böjti délután szolgálatait is irányította. Itt Garami Lajos esperes nyitotta meg a dél­utáni együttlétet, mialatt az egyházkerület püspöke az ipolyvecei gyülekezetei ke­reste fel. IPOLYVECE több ízben is felhívta magára egyházunk né­pének figyelmét, részben a la­punk hasábjain megjelent tá­jékoztatók nyomán Is. A talán 250 lélekszámú gyülekezet az áldozatkészség messze előre mutató példáival szolgált. Sor­ra megújuló parókiáink között is kiemelkedően bizonyítja a lelkészi szolgálat és a lelkész­család megbecsülését Rezessy Miklós fiatal lelkésztestvé­rünknek és családjának a mo­dern és meleg otthont nyújtó lelkészlakás. Most újabb nagy feladatra vállalkozott a lelkes kis gyülekezet, amelynek meg­beszélésére hívta meg az egy­házkerület püspökét, aki igét hirdetett a délutáni istentisz­teleten, majd a közgyűlésen hallgatta meg a nagyszámú ■f presbitérium és az érdeklődő gyülekezeti tagok jelenlétében előterjesztett terveket. A NÓGRÁDI EGYHÁZME­GYÉNEK és a megye észak­keleti területe jó részén ..anváskodó” balassagyarmati gyülekezetnek a sok szép eredmény és öröm mellett vannak komoly gondjai is. Néhány, a kora vagy beteg­sége következtében mesrok- kant idős lelkész felváltására új munkaerők után kell néz­nie az eevházmegye elnöksé­gének. És vannak súlvos énü- letnroblémák is. A Rákócz?- szabadságharc révén országos hírű és értékes történelmi do­kumentumokat magába rejtő község, Szécsény evangélikus temploma, amelyben a gyüle­kezet hűséges, de nem nagy létszámú közössége ezen a va­sárnapon Ottlyk Márta szépen kidolgozott igehirdetését hall­gatta, aligha tartható meg so­káig a gyülekezet leiki ottho­naként. A valószínűleg süly- lyedés következtében széles repedésektől sebzett templom az egyik legsürgősebben meg­oldandó feladatot jelenti ezen a területen. A neves magyar evangélikus festő nevét hor­dozó és egykori műtermét magábaíoglaló Benczúrfalva, ahol ezen a vasárnapon az istentiszteleten és az azt kö­vető testvéri beszélgetés so­rán Gyarmati István szolgá­lata keltett meleg érdeklődést lelkészképzésünk ügye iránt, ÉSZAK-NÓGRÁD MÉG NEM OLYAN RÉGEN egy sajátságos hazai táj és nép­csoport érintetlen rezervátu­mának tűnhetett számunkra. Az utóbbi évek során azonban egyre jelentősebb változáso­kon ment és megy át. Export­ra is egyre többet termelő erősödő termelőszövetkezetei, értékes termékeikkel a fejlődő közlekedéssel a megközelít­hető nagy városok piacán megjelenő háztáji oazdálko- dók, az új ipari létesítmé­nyekben elhelyezkedő fiata­lok masuk is jelentős mérték­ben változta+'ák az ősi falvak és kömyeze+ük életét. Közben az ^szakról daránk és a szom­szédos orszások felé iránvnló turistaioroalom nasv át°res^tő Ízületévé lett Észak-Nóe- rád. A helvi közigazgatási szervek is esvre tudatosabban lesznek területük gazdáivá. Mindezek összefüggésében is érdemes ennek az egyházunk szemoontjából is fontos terü­letnek nemcsak múltjára, ha­nem jelenére és jövőjére is odafigyelnünk. Mezősi György GYERMEKEKNEK Boldogok, okik nem látnak és hisznek! János 20, 24—29. Minden hivő emberben fel­ébred néha a vágy: de jó len­ne Jézust látni! Ilyenkor szin­te irigyeljük az első tanítvá­nyokat, akik kísérői voltak Jézusnak, sőt feltámadásának is tanúi lehettek. Ez a vágy azonban, bármennyire is ked­ves, veszélyt rejt magában. Kételkedéssé válhat: ha nem látom, nem is hiszek Benne! BIZONYÁRA AZ ILYEN KÉTELKEDÉS LEGYŐZÉSÉ­RE mondták el és adták to­vább az első keresztyének Ta­más történetét. Ő ugyan ta­nítvány volt, de éppen nem volt jelen, amikor a feltáma­dott Jézus először megjelent tanítványai ' között. Hiába mondogatták neki a többiek: „Láttuk az Urat!” Nem akar­ta hinni. Azt kívánta, hogy saját szemével láthassa és ke­zével megérinthesse Jézus testén a sebhelyeket, amelye­ket a keresztrefeszítéskor a szögek és az oldalába szúrt ■lándzsa okoztak. Jézus telje­sítette kívánságát. Egy hét múlva ismét megjelent a ta­nítványok között. Most Tamás is ott volt. Jézus azonnal ma­gához hívta és megmutatta neki a sebhelyeket. De intette is: „Ne légy hitetlen, hanem hivő!” Tamás most már kény­telen volt hinni. Megszégye- nülten mondta ki az első ke­resztyének szép, húsvéti hit­vallását Jézusról: „Én Uram és én Istenem!” Most már tudta, hogy Jézus még a ha­lálnak is ura, mert őbenne maga Isten jelent meg a föl­dön. Jézus mégsem dicsérte meg szép hitvallásáért. Hiszen csak akkor kezdett hinni, amikor teljesült a vágya, de tanítványtársainak szavát, bi­zonyságtételét kételkedve, hi­tetlenül fogadta. Jézus azok­ra gondolt, akik majd földi életükben sohasem láthatják őt, csak az igehirdetők sza­vaiból hallhatnak róla és mégis hinni fognak őbenne. Ezért így válaszolt Tamás val­lomására: „Azért hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak és ‘ hisznek!” JÉZUS TEHÁT RÁNK IS GONDOLT. Hiszen mi sem láthatjuk őt, bármennyire is szeretnénk. Pál apostol a ko- rlnthusl gyülekezetnek írt el­ső levelében felsorolja azokat, akik megláthatták a feltáma­dott Jézust (1 Kor 15, 5—8). A felsorolás végén önmagát is megemlíti és azt mondja, ő volt az utolsó azoknak a so­rában, akiknek a Feltámadott megjelent. Akkor új korszak kezdődött, amelyről egy má­sik levelében ezt írja: „Hitben járunk, nem látásban!” (2 Kor 5, 7). Neki is csak egy­szer jelent meg a feltámadott Jézus és azután számára is'el­kezdődött az új korszak, a hit korszaka. MI IS EBBEN AZ ÜJ KOR­SZAKBAN ÉLÜNK. Isten akarja így. Fogadjuk el tehát józanul és engedelmesen! Ha Jézus iránti szeretetből fel is ébred bennünk a vágy, hogy láthassuk őt testi szemünkkel, ne engedjük, hogy ez a vágy eluralkodjék rajtunk. Köny- nyen kételkedéssé válhat és akkor nem közelebb kerülünk Jézushoz, ahogyan szeretnénk, hanem távolabb. A hit kor­szakában a feltámadott Jézus közelségét akkor érezzük meg igazán, ha figyelünk az igére. Amikor olvassuk a Bibliát vagy hallgatjuk az igehirde­tést, akkor — bár láthatatla­nul — az élő Jézus is ott van velünk és ő maga szól hoz­zánk az igén keresztül. Most tehát ő nem látható, hanem hallható. Vegyük ezt komo­lyan és elégedjünk meg vele! Aki sokat foglalkozik az igével, az egyszer csak meg­érzi, hogy látás nélkül hinni nem jelent hátrányt, fogyat­kozást az első tanítványokhoz képest, sőt igen nagy örömöt és boldogságot. A hivő ember boldog, mert az ige látás nél­kül is bizonyossá teszi, hogv Jézus él. Ezt a boldogságot ígéri Jézus mindnyájunknak: „Boldogok, akik nem látnak és hisznek!” DE AKKOR SOHA TÖBBÉ NEM LÁTHATJUK MÁR JÉ­ZUST? De igen! A Bibliában arra is kaptunk ígéretet, hogy egyszer véget ér a hit kor­szaka és „minden szem meg­látja őt” (Jel 1, 7). Mikor lesz ez? Csak Isten tudja Várjuk hittel! Türelmesen és boldogan. Dóka Zoltánné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom