Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-04-25 / 17. szám

Evangélikus egyházunkban több olyan típusú szereteti n­tézmény, szeretetotthon mű­ködik, amelynek hátterében egy-egy gyülekezet áll. Sőt, egy idő óta a szeretetotthonok mögé felsorakoznak egy-egy egyházmegyének a gyülekeze­tei is, mint támogató gyüleke­zetek. MIT JELENT A GYÜLEKE­ZETI HÁTTÉR a szeretetott­honok szolgálatában? Minden szeretetotthont fenn­tartó gyülekezet azon fárado­zik, hogy az otthon lakóinak jó ellátása érdekében megfe­lelő környezetet alakítson ki. Otthont igyekszik nyújtani az életük alkonya felé haladó, munkában megfáradt, sok esetben hozzátartozó nélkül maradt idős embereknek. Mindegyik otthon egyre in­kább tapasztalja, hogy a gyü­lekezet nem élettelen színfalat képez hátterében, hanem él­tetője, fenntartója. Nem egy élettelen közeg veszi körül, hanem a gyülekezet szeretet«, gondoskodása, figyelme. Osz­tozik gondjaiban, problémái­ban és örömeiben egyaránt. A gyülekezet nem csupán felügyel szeretettotthonának élete, szolgálata felett, hanem erkölcsileg és anyagilag támo­gatja, segíti, hogy azt minél jobban be tudja tölteni. Az otthonok mindennapi életéhez tartozik, hogy lakói összegyü­lekeznek az ige köré, kezükbe veszik az .gyházi és világi saj­tó termékeit. Nem maradnak el a televízió műsorának nézé­sétől sem, amely a szoba sar­kába hozza a világ eseményeit, látóhatárukat szélesíti, vagy éppen szórakoztatja őket. A gyülekezet a legmesszebbme- nően igyekszik biztosítani az otthon lakóinak lelki, szellemi igénye kielégítését. Gondosko­dik arról, hogy a szociális és kulturális szolgáltatások fo­lyamatosak legyenek. Lehe­tővé teszi, hogy a gondozottak koruknak és szellemi képes­ségeiknek megfelelően kilép­Anyagi kérdéseinkre figyelünk Szupplikáció Többször szóltunk már ar­ról, hogy az anyagi teherhor- dozásnál a gyülekezetnek nemcsak magára kell gondol­nia, hanem a többi gyülekezet­re és a közegyházra is. Ami­kor azonban a gyülekeze­tek a lelkészképzést, vagy kon­krétabban a Teológiai Akadé­miát támogatják, nemcsak egy közegyházi intézményt támo­gatnak, hanem a saját jövőjü­ket is építik. Hiszen a gyüle­kezetek jövője emberileg attól függ, lesznek-e lelkészeik, akik gondot viselnek a nyájra és Isten igéjét hirdetik, mert Istennek úgy tetszett, hogy az emberek szívében' a hitet ma is igéjének prédikálása által ébressze fel. Ezért olyan fon­tos egyházunkban a lelkész- képzés és a lelkészképzés ügyének támogatása. Ősi protestáns szokás sze­rint a gyülekezetek a lelkész- képzésit elsősorban a szuppli- kációk alkalmával támogat­ják. Amióta evangélikus egy­házunkban lelkészképzés fo­lyik. azóta van szokásban, hogy a teológusok, a jövő lel­készei alkalmanként megláto­gatják a gyülekezeteket. Isten igéjét hirdetik, beszámolnak arról, hogyan készülnek a szolgálatra és kérik a hívek adományait a lelkészképző in­tézet és az intézetben tanulók támogatására. S hogy ez a ré­gi szokás milyen népszerű ha­gyomány. mutatja az, hogy a szupplikáns teológusokat a gyülekezetekben ma is nagy szeretettel fogadják és nem eresztik el őket üres kézzel. A LELKÉSZKÉPZÉS TÁ­MOGATÁSÁNAK EGY MÁ­SIK ALKALMA a gyülekeze­tekben a teológusnap. Ekkor nem egy hallgató látogatja meg a gyülekezetét, hanem a Teológus Otthon igazgatójá­nak. vagy egy professzornak vezetésével 4—5 teológusból álló kis csoport végez szolgála­tot és színes szeretetvendégsé- gi, vagy gyülekezeti esti prog­ramban mondja el a gyüleke­zetnek a szolgálatra való ké­szülés izgalmas folyamatát, problémáit, örömeit és re­ménységét. Természetesein ek­kor is kérik a gyülekezet tá­mogatását. Evenként 200—210 gyüleke­zetben van szupplikáció. vagy teológusnap. Gyülekezeteink kétharmad részébe tehát min­den évben eljutnak a Teoló­giai Akadémia küldöttei. A fennmaradó egyharmad rész­ben is szívesen szolgálnának, mert a hallgatók létszámának örvendetes növekedése foly­tán jutnának ide is szuppii- kánsok. Azonban vannak gyü­lekezetek, melyek csak két évenként fogadnak szuppli- kánsf. Más gyülekezetei? meg, ha valami nagyobb gyüleke­zeti feladat előtt állnak, úgy gondolják, hogy erejükből nem telik a lelkészképzés tá­mogatására is. Pedig az lenne a kívánatos, hogy minden gyülekezet minden évben ki- venné részét egyházunk e fontos munkaágának anyagi támogatásából. Meg kell mon­dani azt is. hogy több gyüle­kezet évenként kétszer is adakozik a lelkészképzésre: a szupplikáció és a rendszeres teológusnap alkalmával. AZ ELMŰLT ÉVBEN A GYÜLEKEZETEK 462 505 FT ADOMÁNNYAL támogatták a Teológiai Akadémiát a szupplikációk és teológusna­pok alkalmával. Költségvetési támogatás és egyéb adomány címén 23 726 Ft-ot. a hallga­tók ösztöndíjára pedig 90 846 Ft-ot fizettek be a gyülekeze­tek. Egyes személyektől az Akadémia támogatására és a hallgatók jutalmazására 32 540 Ft adomány érkezett, mindez együttesen 609 617 Ft volt. Ez az összeg a Teológiai Akadé­mia kiadásainak mintegy a felét fedezte. A fennmaradó részt államsegélyből, az or­szágos egyházi járulékból és a hallgatók tandíj és otthon­díj befizetéseiből pótolta egy­házunk. Ezek a számadatok arról beszélnek, hogy nagyon sok hívünknek szívügye a lelkész­képzés. Szinte megható, hogy a gyülekezetekben milyen szeretettel veszik körül teoló­gus leányainkat és fiainkat, milyen érdeklődéssel hallgat­ják beszámolóikat, igehirdeté­seiket. De a számadatok azt is mutatják, hogy híveinknek nemcsak a szíve, de a pénz­tárcája is megnyílik e nemes ügy támogatására. A megha­tottságtól szinte szólni sem tudtam, amikor az elmúlt tanév vizsgái alkalmával egy testvérünk 10 000 Ft-ot adott át. mint családjának adomá­nyát a hallgatók tanév végi jutalmazására, s ezt az ado­mányt karácsony előtt megis­mételte. Persze a számadatok azt is mutatják, hogy szükség is van erre az odaadó támo­gatásra. A hallgatók számá­nak örvendetes növekedése és a Teológiai Akadémia új épü­letének nagyobb fenntartási költsége azt kívánja, hogy ne lankadjunk meg a lelkészkép­zésért érzett felelősségünk­ben. A SZUPPLIKÁCIÖS ÉS TEOLÓGUSNAPI SZOLGA­LATOKNAK mégsem az anyagi támogatás a legfőbb célja és értelme. Ezek az al­kalmak a jövő lelkészeinek módot adnak arra. hogy meg­győződjenek: nem hiába ké­szülnek, tanulnak, mert igére szomjas gyülekezetek várják szolgálatukat. A gyülekezetek pedig megbizonyosodhatnak afelől, hogy Isten ma is hív el fiatalokat az ige szolgálatára, s így gondoskodik népe pász­torolásáról. Így telik meg e szolgálatok alkalmával teoló­gusok és hívek szíve egyaránt az egyház jövőjébe vetett re­ménységgel. Dr. Selnieczi János Szeretetintézmények — gyülekezeti háttérrel jenek a maguk Ici« világából és összeköttetésben legyenek egyházunk, társadalmunk, vi­lágunk életével. A LELKI, SZELLEMI GON­DOSKODÁS MELLETT a testi szükségletek ellátása is gondossággal történik. A sok­oldalú ellátás anyagi fedezetét részben a gondozottak részé­ről fizetett gondozási díjak, részben a fenntartó gyülekezet és a támogató gyülekezetek rendszeres évi segélye, adomá­nyai képezik. Ezenkívül a gyü­lekezet tagjai önkéntes pénz­belit és természetbeni adomá­nyaikkal is segítik a szeretet­otthon zavartalan életét. De igen számottevő az a segítség is, amelyet a gyülekezeti ta­A GYÜLEKEZETI HATTÉR NEMCSAK A SZERETET­OTTHON LAKÓINAK, hanem az ott szolgálatot végzőknek is segítséget jelent. Az otthont látogató, annak életébe bese­gítő gyülekezeti tagok a való­ságban látják azt a változatos, olykor nem könnyű szolgála­tot, amelyet annak munkásai végeznek, az otthonvezetőtől kezdve a takarítóig. S minden alkalommal elismeréssel szól­nak, megbecsülésüket kifejez­ve, arról a szolgálatról, amely elsősorban a kezek prédikáció­ján keresztül történik. S a szolgálat megbecsülése erősíti, lelkesíti a szolgálat végzőjét. Ugyanakkor látja, tapasztalja azt is, hogy munkájában nincs magára hagyva. Az intézmény gok a szolgáló, szeretet indu­latával, kétkezük munkájával nyújtanak. Nemcsak az ott­hon vezetői, hanem annak la­kói számára is hálaadásra in­dító tény az, amikor nagyobb takarítások, sürgős kerti mun­kák idején, egyéb alkalmj jel­legű munkáknál, vagy éppen a varrógép mellett látják a szorgoskodó gyülekezeti tago­kat. Az intézmény lelkésze, a gyülekezet lelkészei azon van­nak, hogy a gyülekezet szere­tetotthona ne csupán kevesek, néhány ember ügye legyen, hanem átölelje azt szeretettel, törődéssel az egész gyülekezet. Megnyugtató, az ott folyó sok­oldalú szolgálat számára is erősítő, jó irányba sodró, lel­kesítő háttérként. Az egyéni, vagy egy-egy megszervezett csoportos láto­gatás is jó alkalom arra, hogy ez a nélkülözhetetlen gyüleke­zeti háttér erősödjön, szélesed­jen. Élő, személyes kapcsola­tok szövődjenek az otthon és a gyülekezet tagjai között. Hogy belülről is lássák és megismerjék az otthon életét, szolgálatát és rányíljanak a szemek azokra a pontokra, ahol bármilyen segítség na­gyon sokat jelent. lelkésze, a fenntartó gyüleke­zet lelkészei, vezetősége segíti őt. Az intézmény gondnoká­nak, vezetőjének is megnyug­tató az, hogy az btthonvezetés gondjaiba, a problémák meg­oldásában, döntésében nem egyedül kell küszködnie és megbirkóznia a feladatokkal, hanem együtt keresik és talál­ják meg a legjobb, legcélra­vezetőbb megoldásokat. SZERETETINTÉZMÉNYE- INK LELKÉSZEI, AZ AZO­KAT FENNTARTÓ GYÜLE­KEZETEK meleg szívvel, er­kölcsi és anyagi megbecsülés­sel gondolnak szeretetmunká- sain-kra, akik diakóniai lelkű- lettel járnak elöl a szolgálat­ban. És nyitott szívvel, szere­tettel várják azokat a munká­sokat, akik ezután állnak be egy-egy szeretetotthon és az ottlakók szolgálatába. Remél­jük. hogy ennek az élő kap­csolatnak az eredményeként ezekből a gyülekezetekből is lesznek olyan fiatalok, akik élethivatásként, hittel és szak­értelemmel, az ügy és a segít­ségre szorulók iránti szeretet­tből vállalják az intézményes diakónia területén e szolgála­tot. Povázsay Mihály Jobbágy Károly: HÁLÓ NÉLKÜL Öregedő artista monológja Vegyétek el a hálót én alólam s a derekamról a mentőövet! Én anélkül akarok ugrani. A fiatal? — az más! A víg közönség álmélkodhat az ügyes figurákon: apró szál tök, két pördülés ott fönt. szép orsó ... s pörgésből újra három, és mindig újabb variációk váltják ki a heves ovációt. Negyvenegy évvel ezt már nem bírom, de a trapéztól megválni se tudnék, a repüléstől fenn a csúcsokon. S hogy a nézőtér mégse unatkozzék, vegyétek el a hálót énaíólam, s a derekamról a mentőövet! Hadd morduljon fel a nép elhalóan, hadd feszüljenek meg az idegek, hadd lássák: Itt már a „halál” a tét: . az artista feltette életét. > A fiatal? — leesik, újrakezdi. Hányszor hulltam. Többé nem kezdhetem. Ez a mostani néhány, fényes esti mutatvány nekem a mindenem, s azt akarom, hogy minden ugrás most már akár .. utolsó vallomás legyen. Vegyétek el a hálót énaíólam! Zenekar, rajta! Pergesd a dobot! Lendítsétek felém a trapézt tulnan! — Indulok! A „Háló nélkül” című kötetből, 1965. Egységben, egyetértésben MEGHÍVÓT TALÁTAM A LEGUTÓBB A LEVELEIM KÖ­ZÖTT: a Budapest III. kerületi Hazafias Népfront elnökségé­nek meghívóját arra az alkalomra, amelyen Kurílla József, a Tanács VB elnökhelyettese tartott tájékoztatót a kerületben szolgáló, élő, különféle vallású lelkészek számára. 1959 óta élek Óbudán és ezért nem tudnám megmondani azt, hogy hányadszor vettem részt a Népfront ilyen jellegű rendez­vényén; arra viszont nagyon jól emlékszem, hogy mennyi min­den került szóba ezeken a múltbeli alkalmakon. A lassan már feledésbe merülő — számomra a kezdeti éve­ket jelentő — időben a legtöbb szó a lakáshelyzetről esett. Ar­ról, hogy kerületünk házainak nagy része elavult, egészségte­len, az emberek jó része ezért embertelen körülmények között lakik. Ebben a helyzetben a helyi vezetők, szervek nem tehet­tek mást, minthogy enyhíteni igyekeztek a gondokon, segíteni próbáltak a rászorultakon. — Ekkor hangzott el a legtöbb kérés a tájékoztatók mondatai között: igyekezzünk mi lelkészek is minden tőlünk telhetőt megtenni az elesett, idős emberek sor­sának javításában, testi-lelki gondozásában. AZUTÁN HAMAROSAN EGY MÁSIK IDŐSZAK KÖSZÖN­TÖTT RANK. Olyan, amelynek végső kimenetelét aligha lát­tuk előre. Aligha láttuk, mert a felszólalók többsége arról be­szélt, hogy mi lesz azokkal, akiknek tőzsgyökeres óbudai létük­re el kell költözködniük a kerületből és akiknek ez óhatatlanul egzisztenciális törést okoz az életükben. (Tudom, volt egy olyan félelem is bennünk — és ezért mondom azt, hogy aligha lát­tunk előre —: vajon nem néptelenednek-e el a nagy hagyomá- gyú gyülekezetek, vajon lesznek-e még a nagy átrendeződés után híveink a templomokban?) Amikor pedig kiderült az, hogy az élet mindent — vagy legalábbis: majdnem mindent — elrendez, amit el kell rendez­nie: az óbudaiak megszoktak Kelenföldön s a más kerületbeliek nálunk és a hívek száma sem csappant meg, akkor volt egy-két olyan összejövetelünk, amikor szinte áradtak a panaszok. Pa­naszkodtunk azért, mert nem volt az új házak között járda, nem voltak üzletek, játszóterek s gondott okozott a gyerekek óvodai elhelyezése stb. Panaszkodtunk, de szinte csak azért, mert már volt miért panaszkodnunk. TISZTESSÉG ESSÉK EZEN ÖSSZEJÖVETELEK IGEN IL­LUSZTRIS ELŐADÓINAK: nemcsak jól értették a dolgukat, ha­nem jól értették azt is, hogy milyen és mennyi emberi aggoda­lom, kétségeskedés kíséri az új megszületését és ezért nemcsak szakszerű tájékoztatást tudnak adni, hanem meg tudták ideiünk értetni mindennek értelmét és ki tudták jelölni a mi feladatain­kat is. S tették ezt nagyon tapintatosan, nagyon emberien. Természetesen, jelen és jövőbeni gondokról, nehézségekről ezen a mostani összejövetelen- is esett szó, de az elnökhelyettes szavai most nemcsak azért kaptak más „kicsengést”, mert la­kások ezreinek, óvódák, iskolák, üzletek, játszóterek és még fel sorolhatók megépüléséről számolhatott be, hanem olyasmi­ről is, mint például az, hogy kerületünkben egyetlen cigány- család sem lakik putriban. S hogy ez utóbbit is megemlítette, megemlíthette, sokszorosan jelzi: kerületünkben és egész or­szágunkban mindenki „számba van véve”. Számba van véve úgy is, mint akinek javát, anyagi-szellemi előbbrejútását szol­gálni kell és úgy is, mint akinek munkájára, mindenekkel való törődésére számítani lehet. AZ ITT TÖRTÉNTEKHEZ TARTOZIK MÉG AZ, hogy Bán­laki László kerületi népfronttitkár zárszavában bejelentette, a lakóhelyünkön folyó választások alkalmából a helyi lelkészek közül ismét hármat javasolnak a népfrontbizottságba — kö­zöttük evangélikus gyülekezetünk lelkészét is. S éppen ez az, amiért végeredményben most tollat fogtam: ahogyan a mi tár­sadalmunkban magától értődőén természetessé lett az, hogy a népfronmozgalomban minden bennünket érintő ügyet kö­zösen tanácskozunk s — ha kell — közösen is oldunk meg. úgy lett természetessé az is, hogy ebben a tevékenységben nincs különbség hivő, nemhivő, lelkész és bármi más hivatású állam­polgár között. Erről tanúskodott — a többi között — a mi óbu­dai összejövetelünk és erről tesznek tanúbizonyságot szerte az országban azok a gyűlések, amelyek a Hazafias Népfront VI. Kongresszusára való előkészületek jegyében zajlanak le. Te­gyük hozzá: lezajlanak egységben, egyetértésben. Abban az egyetértésben, amely eddig is képes volt az országot, társadal­mat — és sorolhatnák: házakat, gyárakat, iskolákat és minden szükségeset — építeni és képes lesz a jövőben is hasonlóan cse­lekedni. Dr. Vámos József Zsédenyi Istvánra emlékesett a dürgicsei gyülekezet Dörgicsei gyülekezetünk re­formációi ereaetÜ. így haza: evangélikus egynaztör.cueiiiak számos emieket hordozza ma­gánam. Itt szolgált touoe-n Ko­zott egyik gáiyaraoságot szen­vedett ielKeszürut, Aseaenyi István is. Emlékét őrzi a templomoan euteiyezett em- léktáola. Ez év tavaszán hala- ado istentiszteleten és ünnepi közgyűlésén emlékezett a gyü­lekezet egykori hűséges lelki­pásztorára. A megemié-tezes arra is alkalmat adott, hogy az évszázadok során léieKszám- ban megcsappant gyülekezet ma élő tagjai elhatározzak, hogy az eddiginél jelentősen nagyobb áldozatkészséggel já­rulnak hozzá a lelkészi szol­gálat fenntartásához és a templom rendbentartásához.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom