Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-04-25 / 17. szám

XLI. ÉVFOLYAM 17. SZÁM 1976. április 25. Vallomásom a konfirmációról Szégyenkezve vallom, meg, hogy a konfirmáció befejezése táján mély szomorúság kerít hatalmába. Pedig örülnöm kelle­ne, hiszen a kedves kis csapat odaért az oltárhoz, és hinnem, kellene, hogy a Szentlélek titokzatosan tovább végzi majd bennük munkáját. ÉN MEG SZOMORÚ VAGYOK, MINT AZ AZ EMBER, AKI BÚCSÚZIK EGY KEDVES TÁJTÓL, KÓRTÓL. Valóban: így többet nem leszünk soha együtt, mint most heteken át... Tru­de nem fog csacsogni, mindenbe kedvesen belepötyögve, alig engedve szóhoz jutni engem. Tibi, a csillogó szemű „filozófus” nem fog ügyes gondolatokkal tovább segíteni bennünket, ami­kor megakadt a társaság a felvetett probléma boncolgatása közben. Gyurit nem látjuk többet, amint 10 perces késéssel berobog edzéséről és kipirulva foglalja el helyét közöttünk. Ezt sajnálom: így ahogy eddig voltunk, nem leszünk többet együtt, virgoncsággal összekötött tanulással. Emlékszem, milyen hitetlenkedve forgatták kezükben a hé­ber Bibliát: hihetetlen, hogyan kezdődhet egy könyv a legvé­gén! Es mikor körbejártuk az egyház portáját, mindegyik akart harangozni és feltétlenül fel akart mászni a toronyba. Az otthon hallgatott Rapcsányi-sorozatot a Bibliáról megbeszél­tük. Gyűjtöttük az adatokat, mi mindenhez tartozik hozzá az általános műveltséghez a Biblia ismerete: múzeumlátogatás­hoz, képzőművészetek élvezetéhez, sőt néha még a kabaré né­hány bemondásának megértéséhez is. Nem felejtem el, milyen izgalommal vette kezébe mindegyik a keresztelési anyakönyvet, ahol ott találták szüleik, kereszt- szüleik nevét, az írásos bizonyítékát annak, hogy Isten eléjük sietett már akkor, amikor ők még mit sem tudtak Róla. Es a lecke? Nos, nem biflázás volt, hanem őszinte, nyugodt vála­szokat vártam Konfirmációi Kátéjuk alapján. A BENNEM LEVŐ SZOMORÚSÁG A LELKIISMERETI KÉRDÉS MIATT IS KÍNOZ: megtettem-e minden tőlem tel­hetőt? Dobogó szívvel áll mindegyik lelkész a konfirmandusuk elé: óriási a sansz, a tét. Történhet semmi, unalmas leckézés, külsőség, s — jaj! — ott lehet bennük: „mikor lesz már vége?” De megtörténhet a legnagyobb: rájönnek arra, hogy szép az élet Istennel és az emberekkel. Nyugati teológusok évek óta vitát folytatnak a konfirmáció teológiai értelmezéséről. Pedig nem teológiai problémázgatás- sal kell a drága időt eltékozolnunk, hanem rácsodálkoznunk hálásan arra, hogy Isten ilyen nagy lehetőséget adott nekünk. Együtt egy fiatal csapat, s a néhány hónap alatt annyi jó tör­ténhetik velük, akik kettőre érzékenyek és fogékonyak: a sze- retetre és az igazságra. Igen! A szeretetve is — bármennyire benne vannak a dackorban. Gyötör a kérdés: meg tudtam-e érteni őket? Tudtam-e úgy szólni, hogy ne érezzék távoleső­nek hitünk dolgait eddigi ismereteiktől és a mindennapi élet­től? TISZTELNÜNK KELL AZ IGAZSÁGKERESÉSÜKET IS. Tele vannak kérdéssel: mi a hasznom ebből az egészből? Nem elégszenek meg kegyes szólamokkal, frázisokkal. Feltétlen be­csületességet várnak tőlünk, s emiatt vannak esetek, amikor őszintén meg kell vallanunk nekik: nem tudjuk. Nem a „vizs­gára" koncentrálunk, hanem arra, hogy minden egyes alkalom valami módon eszmélkedést indítson el bennük. Széles infor­mációra vágynak, hogy mint egy kilátóból szétnézhessenek és a világ égető problémáival együtt lássák a keresztyén ember helyét és szolgálatát. Az informáláshoz jó segítséget nyújtott pl. az Evangélikus Elet Nairobiból közölt sorozata. Mennyire figyeltek a valóságos hús-vér életekre: Schweitzer Albertra, Martin Luther Kingre, modern irodalmi gyöngyszemekre. KÖRÜLÖTTÜK EGY EGÉSZEN MÁS VILÁG VAN, mint az a világ volt, mely bennünket vett körül konfirmandus ko­runkban. A tradíció egymaga nem jelent nekik semmit. Ha nem értik, mi miért van, hidegen, idegenkedve néznek rá. A természettudomány megállapításai benne vannak ma a leve­gőben. Teljesen elhibázott lenne — és teológiailag is téves, ha a lelkész a természettudomány tételeit próbálná lövöldözni. Gyötör a kérdés: szavaimat hallgatva nem éreztek-e elmara­dottságot. De megérezték-e a modern tételek igenlése mellett a hitet is? Mert mégis azért küldettünk, hogy rámutassunk Jé­zus Krisztusra, mint egykor Keresztelő János: Ö hordozza ter- heinket, bűneinket. Meglepő figyelemmel néztek, amikor a bünbocsánat ajándékáról, vagy a magángyónás lehetőségéről szóltam. IZGAT: MEGÉREZTÉK-E, JÓ DOLOG KÖZÖSSÉGBEN ÉLNI. Ebben a kis csapatban is. Aztán kitáguló körben, a csa­ládjukon túl a gyülekezetben, iskolában, ebben az országban. Ügyeltem arra, hogy egymást meg ne sértsék, ne legyenek sen­kivel szemben előítélettel. Búcsúzunk... De csak úgy, mint a jó barátok és hozzátarto­zók: Viszontlátásra! Tudatos, személyes hitre senki sem tud juttatni, sem szülő, sem lelkész. De az utat igyekeztünk szere­tettel és igazsággal megmutatni, merre vezet. Ha csak egyetlen mondat eszükbe jut későbbi útelágazásaiknál, és segít nekik helyesen dönteni — áldott legyen érte az Isten! Nem baj, ha elfelejtenek szokványos fogalmakat — de ha rájöttek annak, az ízére, milyen jó Isten közelében lenni, hogyan lehet derűs, egész az ember, hasznára embertársainak — áldott legyen érte a Szentlélek Isten! Görög Tibor AZ EVANGÉLIUMOT NEM SZABAD SZEMÉLYES DOLGOKRA KORLÁTOZNI „Ha nem találnak megol­dást, hogy a fekete lakosság­nak nagyobb életjogot adja­nak és hogy a fehér lakossá­got rábírják hatalmának meg­osztására, akkor megindul a fergeteg” — jelentette ki Kari Immer, a Rajnai Evangéliumi Egyház elnöke egy Dél-Afri- káról szóló interjúban. Óvott azonban egyúttal attól a vá­rakozástól is, hogy a dél-af­rikaiak apartheid politika megszűnésével minden megol­dódik. Az afrikai keresztyé­nektől megtanulhatja az egy­ház, hogy az evangéliumot nem szabad a személyes kör­re korlátozni, (epd) „Támogatjuk a békeszerető erőket” Világgyűlés 1977-ben A szovjetunióbeli Orosz Ortodox Egyház vezetősége 1976. március 29—31. között konferenciát rendezett Moszkvában. A konferenciának az volt a célja, hogy előkészítse az 1977 nyarára tervezett világgyűlést, melyen a keresztyén egyházak képvise­lőin kívül jelen lesznek a nagy világvallások, a mohamedán, a buddhista, a zsidó és sintoista vallások képviselői. A moszkvai ülésen 29 országból több mint 150 képviselő volt jelen. A ma­gyarországi egyházakat Bakos Lajos református, Kacziba Jó­zsef római katolikus és D. Káldy Zoltán evangélikus püspökök képviselték. Az ülés Kacziba József és D. Káldy Zoltán püspö­köket beválasztotta a nagygyűlést Előkészítő Bizottságba. A háromnapos tanácskozás után, melyen a jelenlevők meghall­gatták Juvenáli metropolita és Babakhanov mohamedán mufti előadást egy Felhívást fogadott el, melyet teljes terjedelmében az alábbiakban közlünk. Felhívás Azok felhívása, akik részt vettek a Világkonferencia elő­készítő bizottságának kibőví­tett ülésén: a különféle vallá­sok képviselői a tartós béke, a leszerelés és a népek közötti igazságos kapcsolatok érdeké­ben fordulnak a világ vallá­sainak képviselőihez. Drága Testvéreink! „Békesség néktek!” Az örök élet bizonyosságában küldjük néktek ezt az üdvözletét, mi. akik részt vettünk azon az előkészítő bizottsági kibőví­tett konferencián, amelynek célja, hogy Világkonferenciát hozzon létre a vallások képvi­selői számára a tartós bé­kéért, a leszerelésért és a né­pek közötti igazságos kapcso­latokért. Moszkvában gyűltünk össze a béke, az igazságosság, az együttmunkálkodás, a testvé­riség eszméi által ihletve és elhatároztuk, hogy szolgálni fogjuk az emberi társadalmat azzal, hogy ezeket az eszmé­ket az életben r. ikalmazzuk. Különböző vallásokat képvise­lünk a világ sóik részéről és a legfőbb vallásos igazságot kü­lönféleképpen fogjuk fel a magunk módján, de egyek va­gyunk abban a meggyőződés­ben, hogy ez az igazság fel­hív bennünket, hogy szolgál­juk megvalósítását és azt pa­rancsolja, hogy egy békés és igazságos életet alakítsunk itt a földön, olyat, amit a Min­denható, Kegyelmes, az embe­ri élet Alkotója és Gondvise­lője szánt az embereknek. Első lépés Az ösztönző kezdeményezés, amely a jelen üléshez is ve­zetett, a vallások képviselői­nek azon gyűlése volt, amely­nek résztvevői Moszkvában tartották a béke-erők világ- kongresszusát 1973. október 29-én, a Moszkva közelében levő Szentháromság St. Szer- gej-Lavra kolostorban Za- gorskban. Ezen több, mint 300 résztvevő jelent meg a külön­böző vallások és egyházak képviselőjeként, hogy megvi­tassák a vallásos hozzájáru­lást a béke és igazságosság megerősítéséhez, a népek kö­zötti testvéri együttműködés fejlesztéséhez. E gyűlés sok résztvevője . kifejezte azt az óhaját, hogy folytatni kívánja a közös békét munkáló erő­feszítést, amely elkezdődött egy olyan világgyűlésen, amelynek eszményei inspiráló hatást gyakorolhatnának a vi­lágban a béke számos védel­mezője között. Második lépés Ezeknek az óhajoknak a szellemében Pimen, Moszkva és egész Oroszország pátriár­kája kezdeményezésére 1975. szeptember 29-én létrejött egy konferencia a szovjetunióbeil egyházak és különböző vallá­sos testületek vezetői és kép­viselőiszámára a Szenthárom­ság-Szent Szergej Lavrában. A résztvevők azt az elgondolást terjesztették elő, hogy a kü­lönböző vallások követői szá­mára nemzetközi konferen­ciát kell tartani, amelyen megvitathatnák békeszolgála­tuk időszerű feladatait. Egy előkészítő bizottságot hoztak létre a különböző egyházak és szovjetunióbeli vallások kép­viselőiből Juvenaly. Tula és Belev metropolitájának ve­zetésével, ő volt az orosz or­todox egyház képviselője. El­döntötték, hogy a nemzet­közi konferencia előkészítésé­nek lépcsőjeként egy kibőví­tett ülést tartanak az előké­szítő bizottság számára, ame­lyen a világ különböző részé­ből való egyházak és val­lásos testületek képviselői vesznek részt. Harmadik lépés Hat hónap alatt az előké­szítő bizottság előkészítette a kibővített ülést, amely Moszk­vában jött létre 1976. március 29—31. között. 116 képviselő volt jelen ezen az ülésen kü­lönböző vallásokból: buddhis­ták, zsidók, mohamedánok, sinthoisták és keresztyének, akik Ázsia, Afrika, Amerika és Európa 29 országából ér­keztek. Gyűlésünk résztvevőit szí­vélyesen köszöntötte Pimen, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája. Megvitattuk testvéri, meg­értő és együttműködő atmosz­férában a nemzetközi feleke- zetközi konferencia céljait és jövő feladatait. Elhatároztuk, hogy konferenciánkat a kö­vetkezőképpen nevezzük el: Világkonferencia a tartós bé­kéért, leszerelésért, és a Nem­zetek közötti igazságos kap­csolatokért munkálkodó val­lási képviselők számára. El­határoztuk, hogy a konferen­ciát az orosz ortodox egyház meghívására Moszkvában tartjuk meg az 1977. esztendő folyamán. Nemzetközi Előkészítő Bizottság Megalkottuk a Nemzetközi Előkészítő Bizottságot az ülé­sünkön részt vevő különböző vallások képviselői közül. Meg­választottuk elnöknek Juvenali metropolitát, Tula és Belev metropoli táját; alélnököknek pedig a következőket: dr. Ser­gio Arce-Martinez, a kubai presbiteriánus egyház teoló­giájának professzorát; Ray­mond Goor katolikus kanono­kot a belgiumi Charleroi-ból; Erie David lelkészt a libériái missziói és nevelési konvent- jének főtitkárát; Sheil Akh- med Zábarot, a jemeni Arab Köztársaság muftiját és Ven. Sumanatissa Thera-t, a Sri Lanka-i buddhista kongresz- szus elnökét. A cél Az eljövendő konferencia céljait tekintettük végig. El­sődleges feladatként azt ta­láltuk, hogy teljesíteni kell az ígéretet, amit Zagorsk-ban adtak, ti., hogy bátorítsuk a világ vallásait több energiájú cselekedetekre annak érdeké­ben, hogy megvalósítsuk a Bé­ke Erőinek Világkongresszusa által inspirált eszményeket minden jóakaratú ember köz­reműködésével. A fentiekből következik, hogy határozott és biztos akarattal támogatjuk minden rendelkezésünkre álló eszközzel a többi békeszerető erőt azok nemes céljai eléré­sében és erősítjük azokat küz­delmükben, hogy az egész vi­lágra szóló békét megvalósít­sák. Mindazokkal együtt, akik harcolnak a világon a békés jövendőért, mi is bele akar­juk adni világkonferenciánk által a magunk lehetséges hozzájárulását az emberiség felszabadításához mindenfajta félelemből: az emberi egzisz­tenciát veszélyeztető, áldoza­tokat követelő, ellenségeske­dést szító félelmekből, ame­lyek oly sok ember életének .kísérő jelenségei ma. Vallásos hitünk, meggyőződésünk alap­ja, amelyben az emberi lét a legmagasabb érték, ezért akar­juk felemelni hangunkat vi­lágméretű szinten a háború ellen, amely a nukleáris kor­szakban az emberiség önmeg­semmisítése és ezért akarunk felhívni minden világvallás képviselőjét arra, mondjon el­lene a háborúnak, a fegyver­kezési hajszának csakúgy, mint újfajta fegyverek készí­tésének, álljon ki a tartós bé­kéért, követeljen általános és teljes leszerelést kormánya­inktól, álljon ki a népek kö­zötti igazságos kapcsolatok ér­dekében és ezáltal a békés koegzisztenicáért, mint ami az egyetlen lehetséges módszer, hogy a világ valamennyi prob­lémáját elrendezhessük. Ugyanakkor emlékeztetünk arra, hogy micsoda hatalmas anyagi forrásokat és eszközö­ket állítottak be katonai cé­lokra. hogy új külföldi kato­nai bázisokat alapítottak, hogy katonai paktumok jöttek lét­re. Ezek és más tényezők komplikálják a nemzetközi helyzetet és vetik meg a poli­tikai és katonai krízisek me­legágyát. Manapság Ázsia na­gyon erősen rászorul, hogy biztonsága megerősíttessék. Tragikus a helyzet a Közel- Keleten, Dél-Afrikában, La- tin-Amerikában s mindez né­pek szenvedéseinek és halálá­nak forrása. A Német Demokratikus Köztársaság egyházainak se­gélyszerve 300 000 márka ösz- szegű segélyt bocsátott a chi­lei néppel való szolidaritás bi­zottsága rendelkezésére. Az Ulrich von Brück egyházfőta- nácsos és Christa Lewek egy- házfőtanácsosnő által átnyúj­tott adománnyal az NDK egy­Az emberi faj tagadhatat­lan egysége kényszerít ben­nünket arra, hogy tovább munkálkodjunk a békés élet megteremtéséért, a népek, fa­jok, kultúrák, vallások és ál­lamok között. Azzal a feladattal kell szem­benézni, hogy harcoljunk az igazságtalan társadalmi struk­túrák ellen, a kizsákmányolás ellen, a szegénység ellen, a szenvedések és éhség ellen. Azok oldalán állunk, akik bátran küzdenek a faji meg­különböztetés ellen a kolónia- lizmus ellen, a neokolonializ- mus ellen és az imperializmus ellen. Követeljük, hogy olyan életfeltételeket hozzanak létre, amelyek minden ország gyors, szükséges fejlődését segítik elő. Harcunkban az emberiség javáért, a békéért, az igazsá­gért és a haladásért figyelem­be vesszük a Helsinki Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia nagyon értékes tapasztalatait és az a meggyő­ződésünk. hogy hihetünk an­nak zárószakasza pozitív je­lentőségében a nemzetközi élet területén. Csatlakozásra hívás Azt hisszük, hogy sokan kö- zületek drága testvéreink, csatlakozni kívántok azokhoz a törekvéseinkhez, amelyek azt célozzák, hogy előkészít­sünk és létrehozzunk egy vi­lágkonferenciát: a vallások képviselői számára, akik a tar­tós békéért, a leszerelésért, a népek közötti igazságos kap­csolatokért küzdenek. Azt kér­jük. hogy ezek a testvéreink írjanak Juvenali metropolitá- nak, előkészítő bizottságunk elnökének. Meg fogják kapni azt az információt, ami érdek­li őket és mindazt a lehető se­gítséget. amit nyúitani tudnak közös békét-munkáló kezde­ményezésünkhöz, hálával fo­gadjuk. Címünk: Moszkva, Ry- leev utca 18/2. Felhívással fordulunk min­den vallás hivő népéhez, mindazokhoz, akik egyetérte­nek Világ konferenciánk cél­jaival és akiket vallásos érzé­sek inspirálnak, hallandók imádkozni a sikerért és meg­adnak minden lehető támoga­tást a megvalósításhoz. Re­ménységünknek adunk kifeje­zést. hogy ez a felhívásunk nagymérvű válaszra talál a vi­lág vallásos köreiben. Meg vagyunk győződve, hogv új világosság hajnallik a világon, amikor minden hivő együtt minden jóakaratú em­berrel és a világ minden béke­szerető embereivel energiáit, szívét és hitét odaszánja a béke szolgálatára szerte a vi­házainak a chilei néppel való összetartozását akarják kifeje­zésre juttatni. Az egyházak adománya az NDK-ban mene­dékjogot kapott 1200 chilei menekült gondozását, beillesz­kedését, tanulmányait és segé­lyezését hivatott szolgáink (lwi) MINDEN EDDIGINÉL MAGASABB ADAKOZÄS Vízkeresztkor a svéd evan­gélikusok százezrei adakoztak egyházuk missziói munkájá­nak támogatására. Az idei adakozás mértéke minden eddigi rekordot felül­múlt. Egyetlen napon közel kétmillió dollárt gyűjtöttek össze a 2600 svéd evangélikus gyülekezet szokásos istentisz­teletén. Az összeg ugyan ma­gas — mintegy 10 százalékkal magasabb a tavalyi adakozás összegénél, — a missziói mun­ka költségvetése ennél jóval magasabb, meghaladja a 7 millió amerikai dollárt. A má­sik adakozási napon, az evan­gélikus misszió napján július­ban további egymillió dollár adományra számítanak, az elő­irányzat többi részét pedig kü­lön adományokból várják. A CHILEI MENEKÜLTEK EGYHÁZI TÁMOGATASA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom