Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-04-18 / 16. szám

XLL ÉVFOLYAM, 16. SZÁM 1976. április 13. Ó R SZAGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Ara: 4,— forint( „Én vagyok a feltámadás és az élet” A halál ténye kegyetlen valóság. Nincs előle menekvés. Ez a helyzet azonban mérhetetlenül sok benső problémát jelent. FÁJDALMAS A HALÁL TÉNYE AZ EGYÉNNEK. Amikor arra kell gondolnom, hogy mindent itt hagyok, számomra be­fejeződik az egész élet, s a világ megy tovább a maga útján nélkülem is. Itt hagyom mindazt, ami kedves és szép volt szá­momra. Itt hagyom azokat az értékeket, amelyek sokat je­lentettek. Itt hagyom az életcélt, amelyért küzdöttem és fára­doztam. Amikor az ember a saját maga személyes elmúlásával néz szembe, megrettenti és kétségbeejti a halálnak a ténye. DE FÁJDALMAS A HALÁL TÉNYE ARRA A SZERETET- KÖZÖSSÉGRE NÉZVE IS, amely minden embert körülvesz. A halál megbontja a szeretetkapcsolatokat. Elválasztja azo­kat. akiket egy élet egybefűzött és összekapcsolt. Az egyik élet egybeszövődött a másikkal, s amikor ebből valamelyik meg­szűnik, feltétlen sebet hagy a másikon. Sokszor életre szóló fájdalom marad vissza egy-egy szerettünk elhunyta után. MIT SZÓL EZEKHEZ AZ EMBERI KÉRDÉSEKHEZ JÉ­ZUS? Vajon milyen párbeszédet folytathat az ember vele a halálról és feltámadásról? Erre a kérdésre ad választ a drá­mai párbeszéd, amely Jézus és a testvérét elveszített Márta között megy végbe. Jézus lépcsőzetesen viszi felfelé Mártát a feltámadáshitnek az útján. Menjünk végig ennek a párbe­szédnek az egyes lépcsőfokain. „SZÓLT NEKI JÉZUS: FELTÁMAD A TE TESTVÉRED. Márta ezt mondta neki: Tudom, hogy feltámad a feltámadás­kor, az utolsó napon.” Bármennyire szilárdan hisz Márta Jé­zusban, mégsem foghatja fel Jézus szavainak igazi értelmét. A hivő ember is csak ember lehet, ez minduntalan kiderül \ Márta Jézussal való párbeszéde során. Jézus szavát mintha kissé letörten venné tudomásul: igen. majd feltámad Lázár, de csak az utolsó napon, a halottak feltámadásakor, de hát hol van még az? Neki most kellene a segítség. A MI GYÜLEKEZETEINKBEN IS HANGZIK A FELTÁ­MADÁS ÍGÉRETE, a bibliai Mártával együtt nálunk is sokan tudják és vallják ezt az igazságot! De ez magában véve még csak egy hittételnek az ismerete és elfogadása. Jézus ennél sokkal többet akar. Ó a hittételt helyesen és szabályosan idéző Mártát most vezeti a beszélgetés tetőfokára, a drámai párbe­széd most éleződik ki hitet és életet teremtő eseménnyé. „ÉN VAGYOK A FELTÁMADÁS ÉS AZ ÉLET.” Jézus Krisztusban ott állt Márta előtt maga a feltámadás és az élet. Ami eddig távoli jövőbe vesző reménység volt, az most jelen- idejűvé lesz. Hiszen Jézus Krisztusban Isten világa közelitett el az emberekhez. Ott pedig nincs halál és gyász, hanem Isten­ben való örvendező élet. Ilyen értelemben tud Jézus önmagá­ra mutatni: „Én vagyok” az, akiben Isten jelent meg, aki líra életnek és halálnak, aki véghez viheti a halálból az élétre hozásnak a csodáját. i „AKI HISZ ÉNBENNEM, HA MEGHAL IS ÉL;.és mindenki, aki él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?” Aki Jézus Krisztusban hisz, a halál bekövetkezte után is él, mert a halál sem tudja a benne való élettől elszakítani. „Bi­zony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hall­ja és hisz annak, átment a halálból az életre” (Jn 5, 24). A Jé­zus Krisztusban való hit szabadít meg a bűntől, haláltól, kár­hozattól, és adományoz üdvösséget, örök életet. Ezért nem tra­gikus a halál bekövetkezte a hivő ember számára. HANGSÚLY VAN AZON IS, hogy mindenki, aki hisz. el­nyeri az örök életet. Jézus Krisztus maga mondta, hogy ő a mennyből alászálott kenyér, mindenki, aki őbenne részesedik, örök életet nyer (Jn 6, 47—51). Máskor pedig arról szólt, hogy mindenki, aki megtartja az ő beszédét, nem lát halált soha (Jn 8, 51). Mindezt pedig egyedül hit által cselekszi. Ö. aki hitnek is. a feltámadásnak is, az örök életnek is az ajándéko­zója. Ezért a legdöntőbb kérdés: „Hiszed-é ezt?” Ezen múlik minden, a feltámadás is, az örök élet is. Jézus Kriszt/as, a hús­véti hit teremtője a döntő kérdés elé állítja Mártát: ennyi ki­nyilatkoztatott ajándék után. kész-e elfogadni a felkínált ke­gyelmet. van-e húsvéti Krisztus-hite? „HISZEM URAM; ÉN HISZEM, HOGY TE VAGY A KRISZ­TUS, az Isten Fia, akinek el kell jönnie e világra.” Márta bi­zonyságtétele a hit gyönyörű himnusza. Azzal a hitbizonyos­sággal szól, hogy az elölte álló Jézusban megtalálta az örökké­való Istent, az élet és halál Urát, akivel nem lehet meghalni, mert Ő az élet fejedelme, aki benne hisz, örök életre jegyezte el jnagát. Mindez nemcsak akkor és abban az egy esetben volt érvényes, hanem, örök értékű tanítás. Mindenki, aki él és hisz Jézus Krisztusban, feltámadást és örök életet nyer. MIT JELENT MINDEZ SZÁMUNKRA MA? Mi az ered­ménye annak, hogy ezt a párbeszédet végigkövettük? Eif azt jelenti, hogy Jézus itt és most adja a feltámadáshitet, s ebben a hitben óriási erő rejlik: ez a hit az embereket szolgáló szere­tet Jézusát követi itt az életben, mert tudja, hogy ugyanennek a Jézusnak a színe elé kerül. A mérték az lesz: követtem-e öt az emberszeretet útján? Aki itt az embernek szolgált s érette keresztre ment, ugyanaz a Jézus áll a feltámadásnál. Ö maga ennek a hitnek a teremtője és létrehozója, 6 kérdez meg személy szerint: „Aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?” JÉZUS AZ ÖSSZEKÖTŐ ERŐ AZ ÉLŐK ÉS HOLTAK KÖ­ZÖTT. Azok a .szálak, amelyek egybefűznek szeretteinkkel, megszakadnak a halálban, de folytatódnak majd Jézusban. A feltámadás összeköt szeretteinkkel. Van és lesz viszontlátás „Aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” Ennek alapján tesz vallást a földön élő egész keresztyén anyaszentegyház az Apos­toli Hitvallásban így: „Hiszem a testnek feltámadását és az örök életet”. Keresztyén hitünk megvigasztal, mert halottaink - is Isten kezébe kerülnek, és mi magunk is személy szerint Hozzá jutunk. ÜGY ÉLJÜNK ITT ÉS MOST, EGYMÁS SEGÍTÉSÉBEN, munkában, szorgalomban, hűségben, emberszeretetben, mint akik tudják, hogy az örök élet várományosai, ahol annak a Jé­zusnak a színe elé kerülünk, aki az Isten-szeretet és embersze­retet nagy parancsolatára tanított minket, ő, a szolgáló Ür vár reánk. A feltámadt Jézus ugyanaz, aki életét adta értünk a kereszten! Szoros összefüggés van itteni életünk és maga­tartásunk és az örök élet között, mert Jézus maga a kapcsoló­pont itt és most és majd egykor — ott. Igen Urunk, hisszük, hogy Te vagy a szolgáló szeretet Jézu­sa. és színed elé kerülünk a feltámadáskor. Te vagy a feltá­madás és az élet! D. dr. Ottlyk Ernő Az angyalföldi templom oltárképe Húsvéti köszöntő Feltámadt! — hangzott az örömhír az első húsvét reggelén, hogy hírül adja Jézus Krisztus diadalát. Aki a golgotái ke­reszten meghalt. Aki legyőzte a bűnt, Aki diadalt aratott a halálon — él! Aki egész életét a világ és az ember szolgálatá­ra szánta, feltámadottan is tovább szolgál övéinek. Feltámadt! — hangzik ma is az örök húsvéti örömhír. Hang­zik, hogy nekünk is találkozásunk legyen a diadalmasan fel­támadott Űr Jézus Krisztussal. Feltámadt! — hangzik, hogy hittel keressük Öt, közeledjünk Hozzá. Feltámadt! — hangzik, s amint a Feltámadott szolgálatra küldte első tanítványait, ugyanígy küld minket is bizodalmas hittel, soha nem lankadó szeretettel és segítökészséggel a másik ember szolgálatára. Vé­gezzük hűségesen a Feltámadottól kapott küldetésünket — egy életen keresztül! A kelenföldi templom oltárképe Húsvéti oltárképek Ha megkérdeznénk isten- tiszteletre rendszeresen járó­kat, mit ábrázol templomuk oltárképe, sokan közülük za­varba jönnének. A látvány megszokottsága mintha szür­ke függönyt vonna az oltárké­pek elé. HiáÜa néz szembe a festmény egész istentiszteleten az ott ülőkkel, ők nem látják. Az érdeklődés fénykörébe ál­talában olyankor kerülnek ol­tárképeink, amikor hazai és külföldi vendégek művészi vagy egyszerűen csak turista­kíváncsisággal lépnek a temp­lomba. Ilyenkor a hamupipő­ke visszaváltozik eredeti alak­jába, s betölt valamit abból a szerepéből, amire szánták. Láthatóvá válik szépsége, mondanivalója, amit festője lehelt belé. ELINDULTAM KERESNI HÚSVÉTI TÁRGYÚ OLTÁR­KÉPEKET a főváros evangéli­kus templomaiban. Egyszer zsákutcába is jutottam a fel­derítés során éppen az emlí­tett pontatlan megfigyelés kö­vetkeztében. Egyik budapesti oltárképünkről azt mondták gyakorta szemlélői, hogy szin­tén húsvéti jelenetet ábrázol, pedig Jézust és Nikodémust látjuk rajta. A feltámadt Krisztusról szóló újszövetségi történetek ábrázolása általá­ban ritkán szerepel oltárképe­ken. Sajnálhatjuk, mert min­den vasárnap már az őske- resztyénségben kis húsvéti ünnep: az Ür feltámadásának hetenként ismétlődő emlék­napja. AZ ANGYALFÖLDI TEMP­LOMBA vezetett először utam. Az emmausi jelenetet látjuk az oltárképen. Az ismeretlen útitárs, a feltámadt Jézus ép­pen megtöri a kenyeret. Vele szemközt az asztalnál az egyik tanítvány döbbenten néz rá. A felismerés előtti pil­lanat ez — ahogyan találóan mondja a gyülekezet lelkésze. A festő hű volt Lukács evan­géliuma elbeszéléséhez. Az emmausi vendég a kenyér megtörése után nyújtotta a kenyeret a két tanítványnak. „Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük.” Amikor a hit szemé­vel ráismertek a feltámadt Krisztusra, ö abban a pilla­natban belemosódott a látha­tatlan isteni világba. A fest­ményen a tanítvány arca és tekintete mutatja, hogy a ke­nyértörés ismert mozdulatáról derengeni kezd benne, amit még csak feszült bámulása je­lez. hogy azután a következő pillanatban felvirradjon a húsvéti hit. A kép azzal is utal a húsvé­ti hit személyes jellegére, hogy a rejtett áram feszültsé­ge kettőjük között izzik: Jé­zus és a rá megrendültén né­ző tanítvány között. Míg a má­sik tanítvány csak lehajtott fejjel, összekulcsolt kézzel, mintegy mellékalakként sze­repel a képen. Az élő Krisz­tusról való megbizonyosodás titokzatos, lényünk legbense- jében játszódó folyamatára céloz ezzel a mai ember előtt az oltárkép. A feltámadt Jézus fehér ru­hás alakja kissé magasabb, de nincs benne semmi túl világi, így is követi a festmény az újszövetségi jelenetet, amely­ben a Feltámadott közönséges, semmi különlegeset nem sej­tető emberalakban lépett az emmausi országúton haladó két tanítvány mellé. De arcán valami nem emberi mozdulat­lanság! Ez az arc már az örök­kévalóság tükre, amelyben csend és béke honol. A MÁSIK HÚSVÉTI KÉ­PET A KELENFÖLDI TEMP­LOMBAN találjuk. Ugyanaz a művész, Raksányi Dezső fes­tette, tíz évvel korábban, 1933- ban. Nem tudjuk, ő választot­ta-e a két kép húsvéti témá­ját, vagy a megbízatást már így kapta. Ez az időben első húsvéti oltárképe a hitetlen Tamás jelenetét ábrázolja. Csak hárman vannak a képen, s a harmadik, egy a többi ta­nítvány közül, itt is hangsúly­talan szereplő; összekulcsolt kézzel áll Jézus mögött. A húsvéti jelenet ismét két sze­mély között feszül — Jézus és Tamás. A festőnek ebben a hasonló szerkesztési módjában megint embervoltunknak az a titka szólal meg, hogy Isten­nel, a láthatatlan, de élő Jé­zus Krisztussal való találko­zás a legszemélyesebb ügyünk, a szív legmélyének eseménye. Abban a pillanatban minden más eltűnik, csak ö és én ma­radunk a lét végső peremén. A feltámadt Jézus a kép közepén, amolyan lépcsőfélén áll, fehér köntöse ragyog. Jobb kezét áldásra emeli, bal kezét az alacsonyabban álló Tamás tenyeréhez érinti, hogy a szög vájta sebhellyel hitre segítse. Krisztus fejmagassá­gában ókori olajmécses ég, lángja halvány rózsaszínt ke­ver Jézus ruhája vakító fehér­jébe. Krisztus feje mögött a háttérben fehér füstszerű go- molygás látszik, mintha a menny levegője terjedne, s közben alig észrevehetően gló­ria sugarai hullanak a főre. Feltűnő az ellentét Tamás na­gyon is markáns feje és az át­szellemült jézus! arc között Mindez a Feltámadott nem-e­világi voltát érzékelteti. Te­kintete nem Tamáson nyug­szik, nem is földi messzeségbe réved. Ez a tekintet már túl­néz a látóhatáron. MI LENNE, HA E KÉT TEMPLOMBAN HÜSVÉT- KOR az oltárképről szólna az igehirdetés? Más témájú ol­tárképekről pedig a hozzájuk illő alkalommal! E két kép most mindenesetre beszédes tanúság minden olvasónknak a ma élő Krisztusról, aki sze­mélyes valósággá akar lenni a hitünkben, a kételyekkel küsz­ködő hitben is. Veöreös Imre Húsvéti számunkat ebben az esztendőben a szokástól eltérően szerkesztettük. Nem egy jól ismert bibliai szakaszt bontottunk több témára, nem egy igére fűztük fel a húsvét üzenetét. A cikkek legna­gyobb részét a rovatvezetői munkaközösség tagjai írták. Hús­véti számunk összeállításánál az a cél vezetett minket, hogy képet adjunk arról, hogy kik hogyan találkoznak húsvét ünne­pével. Megszólal maga az Ür Jézus Krisztus, Aki azt mondja önmagáról, hogy ..én vagyok a feltámadás és az élet”. Lapunk 3. oldalán a lelkész, a gyülekezet, az egyes hivő — az egyén és a közösség — húsvétját szeretnénk közel vinni az Olvasóhoz, a 4. oldalon a húsvét ünnepléséről adunk képet, míg az 5. oldalon a húsvéti hittől elkötelezett szolgálatot állít­juk Olvasóink elé gyülekezeti, diakóniai és ennél is szélesebb társadalmi és a nagy világra kiterjedő vonatkozásban. Amit írtunk, hittel és a szolgálatra elkötelezett szeretettel írtuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom