Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-02-29 / 9. szám

/

A békességben vetett mag gyümölcsei

Jakab 3, 13—18

Amikor ezeket a sorokat írom, vastag hótakaró fedi az őszi vetést. A végtelennek látszó fehér mezőkön végigpásztázó tekintet itt is és ott is felfedez egy-egy zöld szálat, sarjad a vetés! A hó csendje alól feltör az élet, s ennek az életnek a jelzései kis zöld lándzsák.

Igénk is magvetésről beszél, a békességben vetett mag gyümölcseiről. Óhatatlanul eszembe jut újra Jézus csodálatos képe a maga és tanítványi mozgalma szolgálatáról: a földbe vetett gabonamag. Az ö diakóníájának drága gyümölcse a feltámadás. Az Ö feltámadásán át a mi feltámadásunk. Jakab levelének igéje arról beszél, hogy a jézusi magvetésnek nem csak a halál után vannak gyümölcsei, hanem most is, már ebben az életben. Jézus kereszthalála megbékéltette az Atyát a világgal, ez az Ö békességben vetett áldozata. A békességre igyekező tanítványok termik tovább a jézusi mag gyümölcseit.

Jakab hét féle gyümölcsről beszél, és mivel tudjuk, hogy abban a korban a hét a teljességet jelentette, ez a hét gyümölcs a diakóniailag átformált jézusi közösség gyümölcstermő életének a teljességét jelenti. Ebben a néhány sorban nem lehet a teljességre törekedni, a békességben vetett mag gyümölcseinek ízéből, színéből pompájából és zamatából csak néhány villanjon fel.

A DIAKÓNIAILAG ÁTFORMÁLT GYÜLEKEZET TISZTA. Szándékaiban, céljaiban, úgynevezett magán- és közösségi életében egyaránt. Tiszta az anyagiak vonatkozásában, a társadalom értékeinek kezelésében és megbecsülésében. Tiszta nemzeti értékeink őrzésében és tiszta beszédében.

A DIAKÓNIAILAG ÁTFORMÁLT GYÜLEKEZET BÉKESZERETŐ. És ez nemcsak a házibékességre vonatkozik, hanem a gyülekezet békéjén át a lakóközösség, a munkahelyi közösség békéjében való fáradozást is jelenti. Jelenti ugyanakkor az emberiség békéjét is.

A DIAKÓNIAILAG ÁTFORMÁLT GYÜLEKEZET MÉLTÁNYOS. Méltányos a gyengékkel, az idegileg, lelkileg, hitbelileg gyengékkel is, de méltányos a világgal is. Ez a méltányosság az úgynevezett „nem keresztyén” emberek munkájának a megbecsülését is jelenti. Méltányos akkor is, amikor a társadalmi rendszerek igaz vagy hamis volta a beszéd tárgya.

A DIAKÓNIAILAG ÁTFORMÁLT GYÜLEKEZET ENGEDÉKENY. Engedékeny akkor, amikor Isten vezeti, mert Urának nem nyakas és dacos követők kellenek. A diakóniailag átformált gyülekezet irgalmas. Ez az intézményes diakóniát is jelenti. Azt hogy Krisztus népe segítőkezet nyújt azoknak, akiknek a gondozását vállalta.

A DIAKÓNIAILAG ÁTFORMÁLT GYÜLEKEZET NEM RÉSZREHAJLÓ és nem képmutató. Nem elfogult önmaga iránt és nem farizeusok közössége.

Ezek csak villanások. A kedves olvasó nyilván többet tudna mondani ezekről a gyümölcsökről. Az ige így foglalja össze: ez a bölcs gyülekezet.. A felüről való bölcsességből élő gyülekezet.

JAKAB LEVELÉNEK IGÉJE ELLENPÉLDÁT IS ÁLLÍT.

Olyan közösségről is beszél, amely nem bölcsességből él, hanem hazugságból. Az ilyen közösségre két jellemző dolgot mond igénk: az irigység és a viszálykodás uralkodik benne. Egymás „vallásos teljesítményeinek” az irigyelése, a gyülekezeti kasztok egymást irigyelő magatartása. Ennek az irigységnek elektromos kisülései a gyülekezeti életet feldúló viszályok. Ügy summázza az ilyen gyülekezeti életet az ige: itt felfordulás és zűrzavar uralkodik. „Anti-diakóniai” az ilyen közösség.

AMIKOR EZEKET A SOROKAT ÍROM, VASTAG HÓTAKARÓ FEDI AZ ŐSZI VETÉST. A végtelennek látszó fehér mezőkön végigpásztázó tekintet itt is, ott is felfedez egy-egy zöld szálat, sarjad a vetés! A hó csendje alól feltör az élet, ennek jelzései a kis zöld lándzsák. Igénk is magvetésről beszélt, s óhatalanul elémtolul egy kép. A mennyei Atya, ha végigtekint a Krisztusi magvetésen, látja-e ezeket a kis lándzsákat. Robban-e a hit gyümölcstermő ereje az Ö népében?

Ruttkay Levente

IMÁDKOZZUNK

Űr Jézus Krisztus! Te vetetted el békességben azokat a magokat, amelyeknek gyümölcsei a mi életünkben látszanak, övj a meddőségtől, és add, hogy valóban diakóniailag átformált gyülekezeteidnek szolgáló tagjai legyünk. Ámen.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1976. február 29-én

— SZÜLETÉS. Ferstl Lipót- nak és feleségének, Joós Annának, az ágfalva! gyülekezet tagjainak második gyermekük született. Neve: RÖBERT. A gyermek keresztelése február 1-én volt.

— HALÄÜOZÄS. ősze András, a kemenesmihályfai gyülekezetnek tizenkilenc éven át hűséges felügyelője, lapunk buzgó olvasója, február 2-án a szombathelyi kórházban elhunyt. Temetése február 5-én volt Kemenesmihályfán. Nagy gyászoló gyülekezet kísérte el utolsó földi útján. „Ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.”

Deák tér de. 9. (úrv.) Bízik László, de. 11. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor: de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6, dr. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaiy Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya * de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. ll. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly.' Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Kertész Géza. du. 5. Szeretet- vendégség. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél

10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pstlőrinc de.

11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest-Wekerle-telep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota-MAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota— ötvened vasárnap az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 18, 31—43; az igehirdetés alapigéje: Jak 3, 13—18.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 29-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet BEN- Kö BÉLA kissomlyói lelkész, a Vasi Egyházmegye esperese.

— KECSKEMÉT. Február 2—4. között az evangélikus és a református gyülekezet közös ökumenikus előadássorozatot tartott. Három estén arról hangzott előadás, hogy otthon vagyunk-e a családban, a munkahelyen és társadalmunkban. A szociál-etikai sorozat első két előadását Komjáthy Aladár református esperes, a harmadikat ‘dr. Vámos József teológiai akadémiai tanár tartotta, a gyülekezetek tagjai pedig nagy számban vettek részt azokon.

— DUNAEGYHÁZA. Február 8-án a presbiterek és családtagjaik részére tartott előadást kelet-ázsiai útjairól,

A LUTHERANIA ÉNEK ÉS ZENEKARA

március 7-én, vasárnap délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban BACH MÜVEIBŐL EGYHÁZZENEI

Áhítatot

tart.

Sorrend:

Allabreve (orgona)

131. kantáta

— A mélységből kiáltok hozzád

e-moll prelúdium és fúga (orgona) Igehirdetés

c-moll triószonáta (orgona) 1. kantáta

— Tündöklő hajnali csillag Közreműködnek: Szemere Erzsébet, Fülöp Attila és Berczelly István Orgonái:

Trajtler Gábor Vezényel:

Weltler Jenő Igét hirdet:

DR. HAFENSCHER KAROLY

Kistemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. tél 11. dr. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. dr. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.l Ma* doesai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Korén Emil, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. D. Koren Emil. Óbuda de. 10. D. dr. Otttyk Ernő. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11, Takács József, du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Muncz Frigyes. Modor! u. fi. de. 10. dr. Lehel László. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. 11. Teológus, du. 6. Lehel László. Németvölgyi út 138. de. 9. Teológus. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontal Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11.

s hirdette az igét szeretetvén- dégség alkalmával Bolla Árpád dunakeszi lelkész.

■— FŐT. Február 8-án teológusnap volt a gyülekezetben. Dr. Selmeczi János otthonigazgató vezetésével Erkki Väänänen finn ösztöndíjas, Piri Zsyzsánna és Szabó Vilmos V.' évf., Deme Dávid IV. évf., Adámi László, Drobina Erzsébet, Pintér János és Smi- déliusz Katalin III. évf., Am- riskó Mária II. évf., és Hafen- scher Károly I. évf. hallgatók szolgáltak a gyülekezetben. Ifjúsági szeretetvendégség keretében találkoztak a gyülekezet ifjúságával és „Ifjú életünk Krisztus evangéliumának fényében” címen színes programmal szolgáltak. A gyülekezeti esten beszámoltak arról, hogyan készülnek fel a szolgálatára a jövő lelkészei. A teológus-nap alkalmából a gyülekezet 5025 Ft offertóri- ummal támogatta a lelkész- képzés ügyét.

— HAZASSÄGI évforduló. id. Dudla Imre és felesége, a dunaegyházi gyülekezet tagjai — a gyülekezet gondnokának szülei — február 1-én isten- tisztelet keretében ünnepelték házasságkötésük 50. évfordulóját. Megható és kedves volt az ünnepség, amikor a köszönet és a hálaadás leikével álltak az oltár elé a jubilánsok és hálát adtak Isten megtartó kegyelméért. Az ünnepeltek és az őket ünneplő népes család együtt vette az úrvacsora szentségét, kérve Istent további szeretetéért.

EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház

Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság

A szerkesztésért felel: Mezősi György Fe'elős kiadó:

Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12 Telefon: 142—074

Csekkszámlaszám: 516—20.412—Vili. Előfizetés, -r: egy évre 120.— Ft Árusítja a Magyar Posta

Index 25211

76.0514

Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Soproni Béla vezérigazgató

„Azután maga mellé vette a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: Most felmegyünk Jeruzsálembe és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak” (Lk 18, 31).

VASÄRNAP. — „Hiszek! Légy segítségül az én hitetlenségemben” (Mk 9, 24 — 2 Krón 20, 6 — Lk 18, 31—43 — Zsolt 31, 10—17). Az a bibliai édesapa, aki ezt a mondatot először kiáltotta megrendítő őszinteséggel Jézus felé, nagy igazságot, mondott. Hitünk soha nem hasonlíthat tudatosan megszerzett ismeretekhez,, biztosnak vélt tudáshoz, hiszen a gyenge és ingatag ember kötődik általa a szent és igaz Istenhez. Hite felizzásá'nak nagyszerű pillanatában érzi ez az édesapa hitetlenségeinek, gyengeségeinek valóságát is, amely tehetetlenné teszi minden jóakaratát is gyermeke gyógyulásáért. Csak Jézus segíthet! Amikor idáig eljut az ember és észreveszi, hogy Jézus közel van hozzá — akkor már valóban nem ér rá arra, hegy hitének minőségét vizsgálja, hanem örül a könyörülő Jézusnak!

HÉTFŐ. — „Kelj fel, láss hozzá és az Űr legyen veled!” (1 Krón 22, 16 — Mk 16, 20 — Lk 13, 31—33 — Mk 10, 41 —45). Nem varázsige ez a mondat, hogy most ki-ki azonnal elinduljon, hogy saját elgondolásait végrehajtsa és az igében ehhez biztatást véljen felfedezni. Dávid önmagával való vívódás után mondja e szavakat fiának, Salamonnak, a templom építésére vonatkozóan. A vívódást és' Isten velünk való akaratának keresését senki nem takaríthatja meg. Csak miután ezt az imádsággal és belső tusakodással járó utat megtettük és jól látjuk, mit kell tennünk, hol kell szolgálatot végeznünk, akkor induljunk el, kiki a maga mai feladatának, most már derűvel és bizakodással !

KEDD. — „A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt” (Jn 1, 10 — 1 Sám 2, 30 — Lk 9, 51—57 — Mk 10, 46—52). Jézus éppen azért küldte szét a világban tanítványait, hogy megismertessék az emberekkel őt és benne Isten országának eljöttét. Ez a tanítványi küldetés ma is érvényben van és a keresztyén embereknek az a kiváltságuk, hogy szavaikkal, cselekedeteikkel tanúskodhatnak Urukról, Akiben Isten szerette és szereti a világot. A mi számunkra ez a nagy szó, „világ” egyszerűbben embereket, közösségeket, kortársakat jelent, akik érthetik szolgálatunkat.

SZERDA. — „Most azért hányjátok el az idegen isteneket, akik közietek vannak és hajtsátok szíveteket az Úrhoz” (Józs 24, 23 — 1 Kor 10, 21 — Lk 9, 57—62 — Mk 11, 1—14). Mai, sok tekintetben valóban felvilágosult korunkban olyan primitív bálványokról már nem beszélhetünk, mint amilyenekkel Józsuának a maga korában harcolnia kellett. Mégis azt hiszem, nagyon meglepődnénk, ha elkezdenénk felsorolni azokat a mai „bálványokat”, amelyek elveszik időnket, józanságunkat, egészséges életmódunkat, önzővé tesznek, napjainkat hajszolt versenyfutássá változtatják. Eleinte hobbinak tartjuk, hamarosan azonban rabtartóinkká válnak és egész életfolytatásunkat átalakítják. Aki Istenhez „hajtja szívét”, az mindennek megtalálja a jó helyét életében.

CSÜTÖRTÖK. — „Pilátus

így szólt a zsidóknak: Íme a ti királyotok! Ám azok így kiáltoztak: Vidd el, vidd el! Feszítsd meg!” (Jn 19, 14—15 —■ 4 Móz 24, 17 — 1 Móz 15, 1—6

— Mk 11, 15—19). Ezek a kiáltozok mind ismerték Jézust, hallották tanításait, látták tetteit. Mégsem kellett nekik ilyen „király”. Azok a keresztyének, akik szintén ismerik Jézus tanítását és szeretetből táplálkozó tetteit, de nem veszik komolyan és nem követik a maguk életében, némán is ugyanezt kiáltják: Vidd el, feszítsd meg. Róla beszélünk ugyan, de amit kíván tőlünk, azt elhárítjuk. Jézus azonban halálával és feltámadásával altarja a szívünket megragadni. Sikerül-e ez neki?

PÉNTEK. — „A szombat

lett az emberért” (Mk 2, 27

— 1 Móz 2, 3 — Ézs 58, 5—12

— Mk II, 15—19). Félreértik Isten törvényét azok, akik annak paragrafusait és nem szellemét, belső tartalmát akarják érvényesíteni. Isten ajándéka a pihenőnap és általában a pihenés. Isten ajándéka az is, hogy ezt a napot nem üres semmittevéssel tölthetjük, hanem sokféleképpen megszentelhetjük. Ez a megszentelés azonban soha nem a formaságok betartásán múlik, hanem, hogy a szívünket tegyük ünneplővé és tetteink hirdessék, hogy e napokon különösképpen is szeretnénk Istennek szolgálni. Jézus is azért segített szombatnapokon embereken, mert tudta, hogy Atyja elsősorban azért küldte e világra, hogy megkeresse és megtartsa az embereket!

SZOMBAT. — „Támasztott

Isten az ő ígérete szerint Iz- ráelnék Megváltót, Jézust” (Ap Csel 13, 23 — Jer 31, 10

— Mt 6, 1—8 — Mk 11, 27— 33). A böjti időszak küszöbére érve legyen a legerősebb vágy a szívünkben ez: még jobban megismerni Jézust! Sok mindent tudunk már őróla, de Ő még ennél is több. Keresztyén hívőnek, egyháznak, népeknek még rengeteg új felfedezést ígér az az egyetlen kérdésre kibontakozó felelet: kicsoda Jézus? Kicsoda Ó ma, az én életemben, a nagyvilág életében?! Hogyan cselekszik, milyen irányba vezeti népét, miben mond ítéletet, mire akar elküldeni prófétai, embermentő szolgálatban. Nekünk és értünk támasztotta fel Jézust a mi Istenünk. Éljünk hát ezzel a jó hírrel. Keressük őt örömmel, kitartóan!

Szirmai Zoltán

A szeretet három arca

A szeretet három arcával találkoztam egyetlen napon. Mind a három arc megdöbbentett. Nem is ártott nekem ez a hármas találkozó. Az ember néha elvonul a világtól és azt hiszi, csak egyféle szeretet van, az amelyiket ismer, amelyet magáévá tett, amely szerint megpróbál élni, aztán egyszerre, egyetlen napon három ízben is azt tapasztalja, hogy a szeretet nem mindig szeretetre méltó.

— A szeretet mindent gyógyít! — magam is hittem ebben —, mondta az orvosom. És éppen ma egy édesanya mondta ezt nekem, aki megengedte, hogy serdülő fia furcsa magatartását kivizsgáljam, meggyógyítsam. Ennek az asszonynak a szeretete azt jelentette, hogy fiát állandó felügyelete alatt tartsa, minden lépéséről, szinte minden gondolatáról tudjon. Túláradó szeretetével elnyomta fia bontakozó egyéniségét, figyelmével, gondoskodásával már-már beteges, fullasztó légkört teremtett kettőjük köré, nem akart fiától elszakadni, mintha test lenne a testéből, amely örökre az övé marad és ezt a szeretetet önfeláldozó szeretetnek nevezte. Mi orvosi nyelven ezt érzelmi zsarnokságnak hívjuk, birtoklási vágynak. Eltorzult, beteges szeretet ez.

Az orvos szavai megdöbbentettek. Komoly, nagytudású ember szájából hangzott el az ítélet: ez nem szeretet, érzelmi zsarnokság. Elgondolkodtam rajta. íme, így lehet a legjobb szándékú szeretet zsarnoksággá és egy életre

kiható önállótlanság forrása, sok-sok későbbi vita, esetleges válás melegágya.

4=

A férfi háborús sérült. Harminc éve a felesége ápolja. Odaadással, önzetlenül. Egyszer olyankor kerestem fel őket, amikor az asz- szony éppen beteg volt. Sírva fogadott.

— Egy hete ágyhoz kötött beteg vagyok — mondta — és a férjem még egy pohár vizet nem hozott be nekem. Legjobb lenne meghalni. Nem bírom tovább ezt az életet! Már nem tudom mit főzzek, mert semmit sem ehet és mindent kritizál, minden héten orvost kell hívnunk. Harminc év alatt sohasem panaszkodtam, de most, hogy egyszer én vagyok beteg így bánik velem.

Vigasztaltam. Isten útjai kifürkészhetetle- nek, ő a lehetetlent is meg tudja változtatni.

— Intelligens ember, hogy beszélhet így — mondta és én nem folytattam, mert éreztem, hiába minden.

Éppen egy éve ennek. Most az asszony van kórházban. Negyedik hete nyomja az ágyat. Karácsonykor hazaengedték. Reggel mentők vitték vissza.

Vigasztalom a férfit. Bizonytalan léptekkel megy előttem, aztán kinyitja az ajtót.

— Tessék bejönni! És kérem, írjon neki! —

mondja. — Én nem tudok hozzá kimenni. — És úgy zokog, ahogy embert még nem lá.ttam sírni.

Ügy verődik hozzám ez a zokogás, mint hálóba került madár kétségbeesett szárnycsapkodása és a hangja olyan, mint a vágóhídra vitt állatoké, amikor elbődülnek, mintha a beléjük szorult rémület hirtelen utat törne.

— Nem azért sírok — mondja — de a szeretet, amit iránta érzek ...

— Isten áldja — búcsúzom csendesen és látom az asszonyt ott a betegágyon egy évvel ezelőtt, amint mondja: Még egy pohár vizet sem kapok tőle!

— Isten áldja — mondom és ismét behúzom magam mögött az ajtót.

A magányos, beteg férfi megfordítja a kulcsot a zárban. És úgy zokog az ajtónak dőlve a magányosság minden felszabadult fájdalmával, az egydülléttől való félelmében, hogy még most is hallom, lenn a villamoson és kísér végig az úton hazáig és itt van most is, ahogy ezeket a sorokat kopogom.

%

Húsz éve nem láttam. Megígértem, hogy egy órára felfutok hozzá. Kissé mintha összement volna. Hajlott lett a háta, agyműtéte után nehezen beszél. Elmeséli, hogy nyugdíjkiegészítőnek egy fiatalembernek kiadta kis szobáját. Már egy éve lakott nála. Anyjának szólította, elhalmozta figyelmességekkel, naponta telefonon hívta, hogy van, nem kell-e valamit hozni, hogy korán elhalt édesanyját kapta benne vissza. Aztán elkönyörögte kis spórolt pénzét, eltartási szerződésre akarta rávenni és a szörnyűségek sorozata következett egészen a fojtogatásig, a mérgezés kísérletéig, a börtönig.

Hat óra hosszat mesélte kálváriáját. Életem eddig ismert bűnügyi regényei nem kötöttek le így és nem borzasztottak el így, mint ennek a szerencsétlen öreg asszonynak az elbeszélése.

— És veled mi van? — kérdezte végül.

— Dolgozom, szeretnek, örömet igyekszem szerezni, nem foglalkozom önmagámmal, örülök az életnek, minden dolgomat Istenre bízom.

— Csak ennyi? — csodálkozott el.

— Ennyi.

Elváltunk. Aznap sokat járt a fejemben ez a három találkozás a szeretettel, amely közül egyik sem volt szeretetre méltó. Hálás voltam Istennek, hogy napjaim folyásit két sorban elmondhatom. Ebben a két sorban benne van életem lényege, mint ahogy a vizcseppben az Óceánok, mint a tűzpiros virágban a nap izzása, mint szemünkben a lélek, mint arcunkon Isten elgondolása. Gyarmathy Irén