Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-02-29 / 9. szám

/ A békességben vetett mag gyümölcsei Jakab 3, 13—18 Amikor ezeket a sorokat írom, vastag hótakaró fedi az őszi vetést. A végtelennek látszó fehér mezőkön végigpásztázó te­kintet itt is és ott is felfedez egy-egy zöld szálat, sarjad a vetés! A hó csendje alól feltör az élet, s ennek az életnek a jelzései kis zöld lándzsák. Igénk is magvetésről beszél, a békességben vetett mag gyü­mölcseiről. Óhatatlanul eszembe jut újra Jézus csodálatos képe a maga és tanítványi mozgalma szolgálatáról: a földbe vetett gabonamag. Az ö diakóníájának drága gyümölcse a feltáma­dás. Az Ö feltámadásán át a mi feltámadásunk. Jakab levelé­nek igéje arról beszél, hogy a jézusi magvetésnek nem csak a halál után vannak gyümölcsei, hanem most is, már ebben az életben. Jézus kereszthalála megbékéltette az Atyát a világgal, ez az Ö békességben vetett áldozata. A békességre igyekező tanítványok termik tovább a jézusi mag gyümölcseit. Jakab hét féle gyümölcsről beszél, és mivel tudjuk, hogy ab­ban a korban a hét a teljességet jelentette, ez a hét gyümölcs a diakóniailag átformált jézusi közösség gyümölcstermő életé­nek a teljességét jelenti. Ebben a néhány sorban nem lehet a teljességre törekedni, a békességben vetett mag gyümölcseinek ízéből, színéből pompájából és zamatából csak néhány villan­jon fel. A DIAKÓNIAILAG ÁTFORMÁLT GYÜLEKEZET TISZTA. Szándékaiban, céljaiban, úgynevezett magán- és közösségi életé­ben egyaránt. Tiszta az anyagiak vonatkozásában, a társada­lom értékeinek kezelésében és megbecsülésében. Tiszta nemze­ti értékeink őrzésében és tiszta beszédében. A DIAKÓNIAILAG ÁTFORMÁLT GYÜLEKEZET BÉKE­SZERETŐ. És ez nemcsak a házibékességre vonatkozik, ha­nem a gyülekezet békéjén át a lakóközösség, a munkahelyi közösség békéjében való fáradozást is jelenti. Jelenti ugyanak­kor az emberiség békéjét is. A DIAKÓNIAILAG ÁTFORMÁLT GYÜLEKEZET MÉLTÁ­NYOS. Méltányos a gyengékkel, az idegileg, lelkileg, hitbelileg gyengékkel is, de méltányos a világgal is. Ez a méltányosság az úgynevezett „nem keresztyén” emberek munkájának a meg­becsülését is jelenti. Méltányos akkor is, amikor a társadalmi rendszerek igaz vagy hamis volta a beszéd tárgya. A DIAKÓNIAILAG ÁTFORMÁLT GYÜLEKEZET ENGE­DÉKENY. Engedékeny akkor, amikor Isten vezeti, mert Urá­nak nem nyakas és dacos követők kellenek. A diakóniailag át­formált gyülekezet irgalmas. Ez az intézményes diakóniát is jelenti. Azt hogy Krisztus népe segítőkezet nyújt azoknak, akik­nek a gondozását vállalta. A DIAKÓNIAILAG ÁTFORMÁLT GYÜLEKEZET NEM RÉSZREHAJLÓ és nem képmutató. Nem elfogult önmaga iránt és nem farizeusok közössége. Ezek csak villanások. A kedves olvasó nyilván többet tudna mondani ezekről a gyümölcsökről. Az ige így foglalja össze: ez a bölcs gyülekezet.. A felüről való bölcsességből élő gyülekezet. JAKAB LEVELÉNEK IGÉJE ELLENPÉLDÁT IS ÁLLÍT. Olyan közösségről is beszél, amely nem bölcsességből él, ha­nem hazugságból. Az ilyen közösségre két jellemző dolgot mond igénk: az irigység és a viszálykodás uralkodik benne. Egymás „vallásos teljesítményeinek” az irigyelése, a gyüleke­zeti kasztok egymást irigyelő magatartása. Ennek az irigység­nek elektromos kisülései a gyülekezeti életet feldúló viszályok. Ügy summázza az ilyen gyülekezeti életet az ige: itt felfordu­lás és zűrzavar uralkodik. „Anti-diakóniai” az ilyen közösség. AMIKOR EZEKET A SOROKAT ÍROM, VASTAG HÓTA­KARÓ FEDI AZ ŐSZI VETÉST. A végtelennek látszó fehér mezőkön végigpásztázó tekintet itt is, ott is felfedez egy-egy zöld szálat, sarjad a vetés! A hó csendje alól feltör az élet, ennek jelzései a kis zöld lándzsák. Igénk is magvetésről be­szélt, s óhatalanul elémtolul egy kép. A mennyei Atya, ha vé­gigtekint a Krisztusi magvetésen, látja-e ezeket a kis lándzsá­kat. Robban-e a hit gyümölcstermő ereje az Ö népében? Ruttkay Levente IMÁDKOZZUNK Űr Jézus Krisztus! Te vetetted el békességben azokat a ma­gokat, amelyeknek gyümölcsei a mi életünkben látszanak, övj a meddőségtől, és add, hogy valóban diakóniailag átformált gyülekezeteidnek szolgáló tagjai legyünk. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1976. február 29-én — SZÜLETÉS. Ferstl Lipót- nak és feleségének, Joós An­nának, az ágfalva! gyülekezet tagjainak második gyermekük született. Neve: RÖBERT. A gyermek keresztelése február 1-én volt. — HALÄÜOZÄS. ősze And­rás, a kemenesmihályfai gyü­lekezetnek tizenkilenc éven át hűséges felügyelője, lapunk buzgó olvasója, február 2-án a szombathelyi kórházban el­hunyt. Temetése február 5-én volt Kemenesmihályfán. Nagy gyászoló gyülekezet kísérte el utolsó földi útján. „Ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.” Deák tér de. 9. (úrv.) Bízik László, de. 11. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. Trajtler Gá­bor. Fasor: de. 11. Szirmai Zol­tán, du. 6, dr. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szir­mai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (ma­gyar). Thaiy Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya * de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. ll. (úrv.) Boros Károly. Rá­kosfalva de. 8. Boros Károly.' Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Kertész Géza. du. 5. Szeretet- vendégség. Váci út 129. de. 8. Ben­czúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pstlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest-Wekerle-telep de. 8. Pest­újhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota-MAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota­— ötvened vasárnap az ol­tárterítő színe: zöld. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Lk 18, 31—43; az igehirde­tés alapigéje: Jak 3, 13—18. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 29-én, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet BEN- Kö BÉLA kissomlyói lelkész, a Vasi Egyházmegye esperese. — KECSKEMÉT. Február 2—4. között az evangélikus és a református gyülekezet közös ökumenikus előadássorozatot tartott. Három estén arról hangzott előadás, hogy otthon vagyunk-e a családban, a munkahelyen és társadal­munkban. A szociál-etikai so­rozat első két előadását Kom­játhy Aladár református espe­res, a harmadikat ‘dr. Vámos József teológiai akadémiai ta­nár tartotta, a gyülekezetek tagjai pedig nagy számban vettek részt azokon. — DUNAEGYHÁZA. Feb­ruár 8-án a presbiterek és családtagjaik részére tartott előadást kelet-ázsiai útjairól, A LUTHERANIA ÉNEK ÉS ZENEKARA március 7-én, vasárnap délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban BACH MÜVEIBŐL EGYHÁZZENEI Áhítatot tart. Sorrend: Allabreve (orgona) 131. kantáta — A mélységből kiáltok hozzád e-moll prelúdium és fúga (orgona) Igehirdetés c-moll triószonáta (orgona) 1. kantáta — Tündöklő hajnali csillag Közreműködnek: Szemere Erzsébet, Fülöp Attila és Berczelly István Orgonái: Trajtler Gábor Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: DR. HAFENSCHER KAROLY Kistemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. tél 11. dr. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. dr. Karner Ágoston. Mátyás­föld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákos­csaba de. 9. Békés József. Rákos­hegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rá­koskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.l Ma* doesai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Korén Emil, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. D. Koren Emil. Óbuda de. 10. D. dr. Otttyk Ernő. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ta­kács József, de. 11, Takács Jó­zsef, du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Muncz Frigyes. Modor! u. fi. de. 10. dr. Lehel László. Kelenföld de. 8. Mis­sura Tibor, de. 11. Teológus, du. 6. Lehel László. Németvölgyi út 138. de. 9. Teológus. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontal Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. s hirdette az igét szeretetvén- dégség alkalmával Bolla Ár­pád dunakeszi lelkész. ■— FŐT. Február 8-án teoló­gusnap volt a gyülekezetben. Dr. Selmeczi János otthon­igazgató vezetésével Erkki Väänänen finn ösztöndíjas, Piri Zsyzsánna és Szabó Vil­mos V.' évf., Deme Dávid IV. évf., Adámi László, Drobina Erzsébet, Pintér János és Smi- déliusz Katalin III. évf., Am- riskó Mária II. évf., és Hafen- scher Károly I. évf. hallgatók szolgáltak a gyülekezetben. If­júsági szeretetvendégség kere­tében találkoztak a gyülekezet ifjúságával és „Ifjú életünk Krisztus evangéliumának fé­nyében” címen színes prog­rammal szolgáltak. A gyüle­kezeti esten beszámoltak ar­ról, hogyan készülnek fel a szolgálatára a jövő lelkészei. A teológus-nap alkalmából a gyülekezet 5025 Ft offertóri- ummal támogatta a lelkész- képzés ügyét. — HAZASSÄGI évfordu­ló. id. Dudla Imre és felesége, a dunaegyházi gyülekezet tagjai — a gyülekezet gondnokának szülei — február 1-én isten- tisztelet keretében ünnepelték házasságkötésük 50. évforduló­ját. Megható és kedves volt az ünnepség, amikor a köszönet és a hálaadás leikével álltak az oltár elé a jubilánsok és hálát adtak Isten megtartó kegyel­méért. Az ünnepeltek és az őket ünneplő népes család együtt vette az úrvacsora szentségét, kérve Istent továb­bi szeretetéért. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Fe'elős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12 Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—Vili. Előfizetés, -r: egy évre 120.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25211 76.0514 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Soproni Béla vezérigazgató „Azután maga mellé vette a tizenkettőt és így szólt hozzá­juk: Most felmegyünk Jeru­zsálembe és az Emberfián be­teljesedik mindaz, amit a pró­féták megírtak” (Lk 18, 31). VASÄRNAP. — „Hiszek! Légy segítségül az én hitet­lenségemben” (Mk 9, 24 — 2 Krón 20, 6 — Lk 18, 31—43 — Zsolt 31, 10—17). Az a bibliai édesapa, aki ezt a mondatot először kiáltotta megrendítő őszinteséggel Jézus felé, nagy igazságot, mondott. Hitünk so­ha nem hasonlíthat tudatosan megszerzett ismeretekhez,, biz­tosnak vélt tudáshoz, hiszen a gyenge és ingatag ember kö­tődik általa a szent és igaz Is­tenhez. Hite felizzásá'nak nagyszerű pillanatában érzi ez az édesapa hitetlenségeinek, gyengeségeinek valóságát is, amely tehetetlenné teszi min­den jóakaratát is gyermeke gyógyulásáért. Csak Jézus se­gíthet! Amikor idáig eljut az ember és észreveszi, hogy Jé­zus közel van hozzá — akkor már valóban nem ér rá arra, hegy hitének minőségét vizs­gálja, hanem örül a könyörülő Jézusnak! HÉTFŐ. — „Kelj fel, láss hozzá és az Űr legyen veled!” (1 Krón 22, 16 — Mk 16, 20 — Lk 13, 31—33 — Mk 10, 41 —45). Nem varázsige ez a mondat, hogy most ki-ki azonnal elinduljon, hogy saját elgondolásait végrehajtsa és az igében ehhez biztatást vél­jen felfedezni. Dávid önmagá­val való vívódás után mondja e szavakat fiának, Salamon­nak, a templom építésére vo­natkozóan. A vívódást és' Is­ten velünk való akaratának keresését senki nem takarít­hatja meg. Csak miután ezt az imádsággal és belső tusa­kodással járó utat megtettük és jól látjuk, mit kell tennünk, hol kell szolgálatot végez­nünk, akkor induljunk el, ki­ki a maga mai feladatának, most már derűvel és bizako­dással ! KEDD. — „A világban volt és a világ általa lett, de a vi­lág nem ismerte meg őt” (Jn 1, 10 — 1 Sám 2, 30 — Lk 9, 51—57 — Mk 10, 46—52). Jé­zus éppen azért küldte szét a világban tanítványait, hogy megismertessék az emberek­kel őt és benne Isten országá­nak eljöttét. Ez a tanítványi küldetés ma is érvényben van és a keresztyén embereknek az a kiváltságuk, hogy szavaik­kal, cselekedeteikkel tanús­kodhatnak Urukról, Akiben Isten szerette és szereti a vi­lágot. A mi számunkra ez a nagy szó, „világ” egyszerűb­ben embereket, közösségeket, kortársakat jelent, akik érthe­tik szolgálatunkat. SZERDA. — „Most azért hányjátok el az idegen iste­neket, akik közietek vannak és hajtsátok szíveteket az Úr­hoz” (Józs 24, 23 — 1 Kor 10, 21 — Lk 9, 57—62 — Mk 11, 1—14). Mai, sok tekintetben valóban felvilágosult korunk­ban olyan primitív bálványok­ról már nem beszélhetünk, mint amilyenekkel Józsuá­nak a maga korában har­colnia kellett. Mégis azt hi­szem, nagyon meglepődnénk, ha elkezdenénk felsorolni azo­kat a mai „bálványokat”, ame­lyek elveszik időnket, józan­ságunkat, egészséges életmó­dunkat, önzővé tesznek, nap­jainkat hajszolt versenyfutássá változtatják. Eleinte hobbi­nak tartjuk, hamarosan azon­ban rabtartóinkká válnak és egész életfolytatásunkat átala­kítják. Aki Istenhez „hajtja szívét”, az mindennek megta­lálja a jó helyét életében. CSÜTÖRTÖK. — „Pilátus így szólt a zsidóknak: Íme a ti királyotok! Ám azok így ki­áltoztak: Vidd el, vidd el! Fe­szítsd meg!” (Jn 19, 14—15 —■ 4 Móz 24, 17 — 1 Móz 15, 1—6 — Mk 11, 15—19). Ezek a ki­áltozok mind ismerték Jézust, hallották tanításait, látták tet­teit. Mégsem kellett nekik ilyen „király”. Azok a keresz­tyének, akik szintén ismerik Jézus tanítását és szeretetből táplálkozó tetteit, de nem ve­szik komolyan és nem követik a maguk életében, némán is ugyanezt kiáltják: Vidd el, fe­szítsd meg. Róla beszélünk ugyan, de amit kíván tőlünk, azt elhárítjuk. Jézus azonban halálával és feltámadásával altarja a szívünket megragad­ni. Sikerül-e ez neki? PÉNTEK. — „A szombat lett az emberért” (Mk 2, 27 — 1 Móz 2, 3 — Ézs 58, 5—12 — Mk II, 15—19). Félreértik Isten törvényét azok, akik an­nak paragrafusait és nem szellemét, belső tartalmát akarják érvényesíteni. Isten ajándéka a pihenőnap és ál­talában a pihenés. Isten aján­déka az is, hogy ezt a napot nem üres semmittevéssel tölt­hetjük, hanem sokféleképpen megszentelhetjük. Ez a meg­szentelés azonban soha nem a formaságok betartásán múlik, hanem, hogy a szívünket te­gyük ünneplővé és tetteink hirdessék, hogy e napokon kü­lönösképpen is szeretnénk Is­tennek szolgálni. Jézus is azért segített szombatnapokon em­bereken, mert tudta, hogy Atyja elsősorban azért küldte e világra, hogy megkeresse és megtartsa az embereket! SZOMBAT. — „Támasztott Isten az ő ígérete szerint Iz- ráelnék Megváltót, Jézust” (Ap Csel 13, 23 — Jer 31, 10 — Mt 6, 1—8 — Mk 11, 27— 33). A böjti időszak küszöbére érve legyen a legerősebb vágy a szívünkben ez: még jobban megismerni Jézust! Sok min­dent tudunk már őróla, de Ő még ennél is több. Keresztyén hívőnek, egyháznak, népeknek még rengeteg új felfedezést ígér az az egyetlen kérdésre kibontakozó felelet: kicsoda Jézus? Kicsoda Ó ma, az én életemben, a nagyvilág életé­ben?! Hogyan cselekszik, mi­lyen irányba vezeti népét, mi­ben mond ítéletet, mire akar elküldeni prófétai, ember­mentő szolgálatban. Nekünk és értünk támasztotta fel Jé­zust a mi Istenünk. Éljünk hát ezzel a jó hírrel. Keressük őt örömmel, kitartóan! Szirmai Zoltán A szeretet három arca A szeretet három arcával találkoztam egyetlen napon. Mind a három arc megdöb­bentett. Nem is ártott nekem ez a hármas ta­lálkozó. Az ember néha elvonul a világtól és azt hiszi, csak egyféle szeretet van, az amelyi­ket ismer, amelyet magáévá tett, amely szerint megpróbál élni, aztán egyszerre, egyetlen na­pon három ízben is azt tapasztalja, hogy a szeretet nem mindig szeretetre méltó. — A szeretet mindent gyógyít! — magam is hittem ebben —, mondta az orvosom. És éppen ma egy édesanya mondta ezt nekem, aki megengedte, hogy serdülő fia furcsa ma­gatartását kivizsgáljam, meggyógyítsam. En­nek az asszonynak a szeretete azt jelentette, hogy fiát állandó felügyelete alatt tartsa, min­den lépéséről, szinte minden gondolatáról tudjon. Túláradó szeretetével elnyomta fia bontakozó egyéniségét, figyelmével, gondos­kodásával már-már beteges, fullasztó légkört teremtett kettőjük köré, nem akart fiától el­szakadni, mintha test lenne a testéből, amely örökre az övé marad és ezt a szeretetet ön­feláldozó szeretetnek nevezte. Mi orvosi nyel­ven ezt érzelmi zsarnokságnak hívjuk, birtok­lási vágynak. Eltorzult, beteges szeretet ez. Az orvos szavai megdöbbentettek. Komoly, nagytudású ember szájából hangzott el az íté­let: ez nem szeretet, érzelmi zsarnokság. El­gondolkodtam rajta. íme, így lehet a legjobb szándékú szeretet zsarnoksággá és egy életre kiható önállótlanság forrása, sok-sok későbbi vita, esetleges válás melegágya. 4= A férfi háborús sérült. Harminc éve a fele­sége ápolja. Odaadással, önzetlenül. Egyszer olyankor kerestem fel őket, amikor az asz- szony éppen beteg volt. Sírva fogadott. — Egy hete ágyhoz kötött beteg vagyok — mondta — és a férjem még egy pohár vizet nem hozott be nekem. Legjobb lenne meghal­ni. Nem bírom tovább ezt az életet! Már nem tudom mit főzzek, mert semmit sem ehet és mindent kritizál, minden héten orvost kell hívnunk. Harminc év alatt sohasem panasz­kodtam, de most, hogy egyszer én vagyok be­teg így bánik velem. Vigasztaltam. Isten útjai kifürkészhetetle- nek, ő a lehetetlent is meg tudja változtatni. — Intelligens ember, hogy beszélhet így — mondta és én nem folytattam, mert éreztem, hiába minden. Éppen egy éve ennek. Most az asszony van kórházban. Negyedik hete nyomja az ágyat. Karácsonykor hazaengedték. Reggel mentők vitték vissza. Vigasztalom a férfit. Bizonytalan léptekkel megy előttem, aztán kinyitja az ajtót. — Tessék bejönni! És kérem, írjon neki! — mondja. — Én nem tudok hozzá kimenni. — És úgy zokog, ahogy embert még nem lá.ttam sírni. Ügy verődik hozzám ez a zokogás, mint háló­ba került madár kétségbeesett szárnycsapko­dása és a hangja olyan, mint a vágóhídra vitt állatoké, amikor elbődülnek, mintha a be­léjük szorult rémület hirtelen utat törne. — Nem azért sírok — mondja — de a sze­retet, amit iránta érzek ... — Isten áldja — búcsúzom csendesen és lá­tom az asszonyt ott a betegágyon egy évvel ez­előtt, amint mondja: Még egy pohár vizet sem kapok tőle! — Isten áldja — mondom és ismét behúzom magam mögött az ajtót. A magányos, beteg férfi megfordítja a kul­csot a zárban. És úgy zokog az ajtónak dőlve a magányosság minden felszabadult fájdalmá­val, az egydülléttől való félelmében, hogy még most is hallom, lenn a villamoson és kí­sér végig az úton hazáig és itt van most is, ahogy ezeket a sorokat kopogom. % Húsz éve nem láttam. Megígértem, hogy egy órára felfutok hozzá. Kissé mintha össze­ment volna. Hajlott lett a háta, agyműtéte után nehezen beszél. Elmeséli, hogy nyugdíj­kiegészítőnek egy fiatalembernek kiadta kis szobáját. Már egy éve lakott nála. Anyjának szólította, elhalmozta figyelmességekkel, na­ponta telefonon hívta, hogy van, nem kell-e valamit hozni, hogy korán elhalt édesanyját kapta benne vissza. Aztán elkönyörögte kis spórolt pénzét, eltartási szerződésre akarta rávenni és a szörnyűségek sorozata követke­zett egészen a fojtogatásig, a mérgezés kísér­letéig, a börtönig. Hat óra hosszat mesélte kálváriáját. Életem eddig ismert bűnügyi regényei nem kötöttek le így és nem borzasztottak el így, mint ennek a szerencsétlen öreg asszonynak az elbeszé­lése. — És veled mi van? — kérdezte végül. — Dolgozom, szeretnek, örömet igyekszem szerezni, nem foglalkozom önmagámmal, örülök az életnek, minden dolgomat Istenre bízom. — Csak ennyi? — csodálkozott el. — Ennyi. Elváltunk. Aznap sokat járt a fejemben ez a három találkozás a szeretettel, amely közül egyik sem volt szeretetre méltó. Hálás voltam Istennek, hogy napjaim folyásit két sorban elmondhatom. Ebben a két sorban benne van életem lényege, mint ahogy a vizcseppben az Óceánok, mint a tűzpiros virágban a nap iz­zása, mint szemünkben a lélek, mint arcun­kon Isten elgondolása. Gyarmathy Irén

Next

/
Oldalképek
Tartalom